Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-30 / 101. szám

Vasárnap, 1961. április 16. 167 Grammoszi hegyekből - szegedi földre Otthonra, testvérekre lelt görög lányok az ifjúsági városban Szülőhazája, Görögország sággal, mintha ez lenne az Ifjú Gárda Ifjúsági Város kedves tájaira alig emlék- anyanyelve. — Teodora, a növendéke volt, most pedig szik vissza Kolejam Maria. , , . , , . . , „„„ ' „•_*. TT t, - •• az újszegedi Ifjú Gárda If- legklsebb testverem VII. al- mint Ungi Ferencne jar viszjusági Város növendéke, talános iskolás és Iváncsán sza látogatóba. Az intézet Nem emlékszik határozottan lakik édesanyámmal. Velük egyik dolgozójának a fia ar ja ^arcvonásaira ^sem^ Pe- lakik 28 éves bátyáns iS) vette feleségül, s most már haragra^lobbanni. °Értük, t Rafairisz- aki' gépkocsivezető boldogsága is Szőreghez köti. hat gyermekért örült, ha- Ercsiben, ök a szűkebb csa- Trájanopulu Pánájota is még ragra pedig a nincstelenség, Iád, hozzájuk térünk haza az intézet lánya, noha csak a nyomorúság ellen lobbant, ünnepeken és nyári szün- vasárnapi ebédre jár be és 'u^lirf? időben. Andonisz géplaka- esténként tánccsoportot okapa a grammoszi hegyekbe. L Soha többé nem látta övéit, tos Budafokon. Fehérvár- tatni. Az Újszegedi Kendersosem térhetett vissza a kis Csurgón mint ipari tanuló Lenszövő Vállalat dolgozója, községbe, Plikatiszba. Mint sajátította, el a mesterségét. Hosszú keresztnevét a munpartizán halt hősi halált a Janisz bát á itt végzett kahelyén és az intézetben is, hegyekben. . . gimnáziumot, s ugyancsak mintha osszebeszeltek volna, Hat év után lakatosként dolgozik ő is lerövidítették Annára. Anna, A nehéz harcok dúlta vá- Budafokon- ö már nem él a Annuska, Panka — így szorosokból. községekből Mária családban, mert megnősült, litják, akik szeretik, s akiis elindult testvéreivel és Görög lányt vett feleségül, ket ő is nagyon szeret. S sok-sok kicsi honfitársával, Alexandra nővérem mező- hogy Mária is visszajáró léhogy végül nálunk találjon gazdasági technikumot vég_ lek ieSz az intézetbe, az bihazat, testvert, oromét es ® D , . „„ boldogságot. Anyjuk és leg- zett Kecskemeten es mint zonyos. — Oda mindig szinagyobbik bátyjuk csak agronómus dolgozott. Közben vesen megy vissza az emnagysokára talált rájuk. Hat férjhez ment. A férje is gö- ber — mondja —, ahol ottév telt el, mig a posta kö- r- és most Csehszloviákiá- hon van, ahol szerető szívruljart minden gorog tele- , pülést Albániától Magyar- 11311 elnek- vei emberre nevelték. " ' Anyjáról kérdezem Máriát. — Nehezen szokott országig, ahol aztán Iváncsán összeölelkeztek. Mária most 17 éves és az L. F. Egy szegedi kutató9 akinek Hruscsov elvtárs gratulált Kevés egyetemi oktatót került számos hallgatót meg- látogatott Hruscsov elvtárs szeretnek és becsülnek úgy nyerni ennek a munkának, is megtekintette berendezéhallgatói, ahogy dr. Mészá- Nagy segítséget nyújtott több semet, meghallgatta a műköros Lajost, a Termés zettudo- szegedi üzem is, köztük az désről szóló ismertetést, majd mányi Kar szerveskémiai in- Üjszegedi Kender- Lenszövő utána kezetszorított velem és lézetének tanársegédjét. Fia- Vállalat, a Délrost, és a Sze- sok sikert kívánt további tal kora ellenére a tudomá- gedi Kenderfonógyár. munkámhoz. A kiállításon nyos kutatómunkában már _ , , elhangzott tíz tudományos is szép sikerekkel dicseked- OZIVOS IMMMa eredménye előad® közül az egyiket én het. Az intézet egyik labo- f . . tartottam, s meghívtak ratóriurnában, munkája sa- 183r készült ei dr. Mesza- Moszkvában a Mendelejev játos hangulatot árasztó esz- ros Lajos talalmányanak, az Társaságba is, ahol speciaközei között tudtuk meg, katahtlkus Ustak előtt ismételtem meg az 3Z. előadásomat. Az egyik műhonnan ez a megbecsül®, ez boratóriumnak meg intézetben női szabóságot ta- ftt. Sok-sok emléke, és apa nul. Májusban telik le a ta- sírja is a görög hegyekbe nulmányi ideje, s azután ott hívta, egyre hívta. Sokáig dolgozhat, ahol akar. Nem- alig tudtuk lebeszélni a harégiben még 5—6 görög tár- zautazásról. "Mama sa volt az intézetben, s ő, a mondtuk neki —, otthon legfiatalabb maradt közülük nincs munka, nincs kenyér, utolsó felnövőnek. Azóta vi- S itt is otthon vagyunk, testszont maga köré gyűjtötte a vérek közt, ahol ® akikkel magyar lányokat ® kórust együtt, egyenrangú polgáralakított. Görög és macedón ként dolgozhatunk*. népdalokra tanítja őket. A család — S hol élnefe a testi'® rei? — Majd sorra veszem őket — mondja tökéletes magyarA mama azóta megnyugodott, tudja, hogy csak övéivel együtt lehet boldog. S a többiek Görög lány Papadopulu Fatini is, aki az újszegedi a csodálat. peldanya, amely most is ott szaki egyetem megvásárolta — Még 1954-ben történt — fí1. 32 lntezet egyik labora- ^ automatizált laboratóriuemlókezett vissza —, hogy toriumaban. Üveg- es gurrn- mot; amelynek kezelésére tanszékvezetőm azt a felada- csöveinek, szivattyúinak es magam tanítottam be az tot adta: foglalkozzam a me- reaktorainak bonyolult össze- egyetem diplomamunkás hallzőgazdasági ® ipari hullád® visszasagaban epp olyan, gatóit. itt közölték velem a kokból nyerhető furfurol mi™ a k«nlla .. hoskoranak búcsúz®kor, hogy további vegyipari hasznosít®ával. yalarru véletlenül feltámasz- harminc szovjet egyetem tart Tudnivaló, hogy a furfurol- toJ emieke. Hőskor? A ko- igényt berendezésemre. Miből többek között műszál, /ulmenyek, amelyek kozott re hazaértem, a megrendel® műgyanták, gyógyszerek, nö- osszemesterkedtek ezt a la- be jg futott, de a gyártó vényvédőszerek k®zíthetők. boirat°riutni munka gyakor- üzem csak tíz ilyen automaA problémát automatizált 'atibba tetele szempontjából tiaált katalitikus labortórivegyipari módszerrel kellett felDecsulheteUen erteku ap- um gyárfását tudta elvállalmegoldanom. Ehhez jelentős Paratusk valóban az emli- nj. Most a furán üzemesítéanyagi befektetésre lett vol- tó48 "hőskor* mai vegyesz sét célzó tudományos vizsna szükség. Az egyetemtől fzanmra elképzelhetetlen ko- gálatokon dolgozom, s már® azonban csupán a legmini- ^ZTzés takS^ a t^Tr * málisabb igényeim kielégít® ^JTÍSó 1£SÍ ^bo^f .SSFSTS set varhattam. Viszont S1- t)en dr. M®záros Lajos a forint éetékű berendezésttudományág specialistájává hQgy kutat®aimat befejezkópezte magat. hessem. Ennyit mondott ctr. Mészáros Lajos a munkájáról. S hogy maga a munka az — Katalitikus kutatásaim automatizált katalitikus la— folytatta szavait — meg- boratórium milyen nagy lehetősen műszerigényesek, jelentőségű, egyebek között Hogy munkámat befejezhes- az egyetemek műszaki oktasem, eddigi tapasztalataimat tásának fejleszt®ében, azt ® szabadalmaimat exportra mindennél ékesebben bizoajánlottam fel. így került nyitja a szovjet felsőoktatás sor annak a körülbelül tíz- 15 mjUiő forintos vásárlási ezer alkatrészből álló beren- igénye. dezésnek megtervez®ére, EZ a fiatal szegedi tud® amely® a magyar műszer- ^ feltaláló valóban megéripar tavaly nyáron besnuta- demb nemcsak hallgatói es tott a moszkvai magyar 1d- tanítványai, de mindannyiállításon. Ott nagy érdekl® unk megbecsülését is. d® fogadta. A kiállításra el- Papp Lajos Berendezés tízezer alkatrésszel I, N. Manuhin: MerengS (Lmoieummetezet) — Az út? Hát az csak kell ezután is! — nézett rám gyanakodva. — Kell, de nem ez! Nem ilyen! Ki fogják szélesíteni, kövezni, autóbusz jár majd rajta... Ott. a csőszház helyén lesz a megállója, fedett várakozóval, trafikkal, cukorkás-újságos bolttal.., Persze, nem a jövő héten... de nem is nagyon sokára... Meglehet, hamarabb, mire maga nyugdíjba megy! Itt pedig jobbra-balra, az út kétoldalún, ameddig a szem ellát, egy nagy-nagy gyár épül majd... — Gyár? Ne mondja! Ilyet még nem hallottam... Látom már, bolondozik velem ... — Pedig az lesz! — mondtam nevetve. — Almagyár! Amiben persze egyebet, körtét, szólót is gyártanak majd ... meg dinnyét, paradicsomot, káposztát is ... Nem is szólva az őszibarackról... — Jó... hát így már más! — nevetett végre Veszter bácsi. — Ha ilyen gyárat gondol... Már az sem zavarta meg a beszélgetésünket, amikor Tóni bácsi ért oda, szállt le a kerékpárjáról, az a jónevü gyümölcstermelő gazda, akihez Veszter bácsi is szokott járni napszámba, akinek ki szokták tüntetni a borait a kiállításokon, mert olyan szakszerűen, tisztán tudja kezelni, hogy az övé a legjobb a környéken. De Tóni bácsiról azt is tudni kell, hogy mindenkit azzal ijesztgetett, hogy ő azon a napon fogja felakasztani magát, amikor be kell lépni. Nálam még arról is kérdezősködött új év táján, hogy megy most a lelencbeadás, mert aprócska gyermekei vannak, későn házasodott. Ha ö felakasztja magát, a gyerekek már csak lelencbe kerülhetnek, mert biztosan történik valami az asszonnyal is. Űj év táján már olyan sovány, nyúzott volt, mint a bőregér tavasszal a téli koplalástól, talán hiába is akasztotta volna fel magát, annyi súlya se lett volna, hogy megfulladjon a kötélen. — Ejnye, de megváltozott, Tóni bácsi! — mondtam neki örvendezve, mikor kezet adott. — Régen láttam ilyen jó erőben, jó színben! — őszintén beszéltem, mert mintha kicserélték volna, megtett az arca, a bőre is megszínesedett a tavaszi szelektől, és már nyoma se volt a szemében annak a kétségbeesett, űzött vadakra emlékeztető félelemnek, ami évek óta egyre ijesztőbben sugárzott belőle. — Hát... csak megvagyok... — nevetett zavartan. — Mert most már nem izgatom magam.. . Dolog ugyan van most is... baj is... még talán több, mint azelőtt volt... Sok a szaladgálnivaló! De azért ez most már más... — Merthát belépett ö is, aztán még a vezetőségbe is beválasztották, mondani se kell, mennyi a dolga. — A jövőről... a gyárukról mesélek Veszter bácsinak ... — magyarázkodtam mosolyogva. — Lopom a napot egy kicsit errefelé! — Hallom... Hát csak meséljen még! Engem is érdekelne . .. — Jobban tudja azt maga, mint én, Tóni bácsi! Hiszen maguk csinálják maguknak azt az almagyárat! Persze addig, míg felépül, sok mezsgyekarót ki kell ásni, sok meddő fát ki kell vágni, sok elvénült szőlőtőkét ki kell dobálni... Nagyon sok töprengésbe és izzadságba kerül majd, mint a benti gyárak Szegeden, amiket a munkások csináltak és csinálnak most is folytonosan.. És bizony, időbe kerül majd az is, hogy beletanuljanak a vezetésbe, hogy mindenki a sajátjának érezze a. maguk gyárát is, aki itt dolgozik, mint azokat a parkettás padlójú gyárakat az ott dolgozók... De van kitől tanulnvok! Az is időbe kerül majd, hogy ide is éppúgy tolongjanak a dolgozni akarók, mint azokba a parkettás gyárakba... De ha maguk, Veszter bácsi, Tóni bácsi, látják előre ezt a szép gyárat, ami itt épül majd a homokon, almafákból, barackfákból, nemes szőlötövekból, ha úgy végzik a dolgukat, azon iparkodnak, hogy mielőbb más is lássa, megsejtse, hogy csakugyan meglesz — akkor ide is tolakodni fognak! Akkor ez az autóbusz, amiről az imént meséltem, ami ezen a köves úton szaladgál majd, épp olyan habkönnyű ruhákban, kesztyűsen, divatos cipőkben szállítja be a lányokat idekintről a színházba, bálakba, mint a benti gyárak lányait a benti autóbuszok... Az idefelé tartó autóbuszra pedig tolongani fognak ilyenkor a szerelmespárok! Mert mind itt akarnak majd sétálni a maguk nyílegyenes útjain, az ezerszámra sorakozó, virágzó almafák között, amikor már nem hátról permeteznek a hernyók és a pajzstetű ellen, hanem repülőgépről, vagy motorról... — Ejnye! Hallja, tanár úr! De tudja... de mondja! — csodálkozott Veszter bácsi. — Mi ütött magába? Azelőtt sosem beszélt így! — Hát... fejlődik az ember... — mosolyogtam zavartan. — Aztán öregszik is... többet beszél. .. Meg tanul! Annyit... legalább annyit megtanul tizenöt év alatt — ütöttem el a kérdést nevetve egy tréfával —, hogy téeszparasztokkal beszélgetve mit szabad és mit nem szabad mondani! Jót kacagtunk ezen. Veszter bácsi kezet adott, felvette ütött-kopott permetezőgépét és elköszönt. Tóni bácsi meghívott egy pohár borra hozzájuk, de nem mentem, mert már indulnom kellett, ha el akartam érni a vonatot. Erre elkísért egy darabon az állomás felé, maga mellett tolva a kerékpárját. Láttam rajta, hogy valamit akar még velem. — Hát a család ... a gyerekek, hogy vannak? — kérdeztem. — Azok is megvannak... Éppen erről... a fiamról kérdeznék valamit... A legnagyobb gyereke, egyetlen fia. most végzi az általános iskolát. Mindig jól tanult, de eddig nem gondoltak a továbbtaníttatására. Talán fel se vették volna, úgy gondolták, otthon is kell a segítség nagyon. Meg azt se tudták eldönteni, hova érdemes adni a mai világban. A tanárai biztatására most mégis úgy határoztak, hogy megpróbálják továbbtaníttatni, már el is küldték a kérvényt ebben az ügyben. Mit szólok én ehhez? — Nagyon örülök neki, Tóni bácsi! — válaszolom őszintén. — Jól teszik. Ha tanulni szeretne a gyerek, az olyan szerencse, azt nem szabad elszalajtani. Es milyen iskolába akarják adni? Gimnáziumba? El a földtől? — Nem.. Kertésznek, szőlésznek .. . technikumba! Kecskemétre ... ott van olyan iskola. Hogy aztán ide jöjjön vissza! — Na, ennek meg különösen... nagyon-nagyon örülnék, Tóni bácsi! Ha ez a tervük sikerülne — A téesz vezetősége is megígérte, hogy támogatja a felvételét. Később, ha jól tanul, még majd egy kis pénzzel is segíti... Merthát kollégiumba kell adni ... Kecskemétre nem járhat be vonattal — — Lássa, lássa, Tóni bácsi! — mondtam felvillanyozottan. — Az a vezetőség még csak kéthónapos, de máris beletanult... Máris tisztán látja, nálam sokkal tisztábban, azt az almagyárat, amiről az imént Veszter bácsinak meséltem. Máris építi azt! Érdemes volt ide kijönni, hogy ilyen jó újságokat halljak. Na, üljön fel, menjen vissza! Mert én is ki akarok lépni, le ne késsem a vonatot. — Megyek. De kérdeznék még valamit. — Kérdezzen, Tóni bácsi! — A fiam minden betűt elolvas az újságban. A napokban azt mondja nekem, mutatta is, benne van, hogy maga könyvet írt volna a gólyákról. Ugye tévedés? Nem maga az, hanem másvalaki. Hiszen honnan tudna maga egy könyvre valót a gólyákról? — Tévedés is ... meg nem is ... — nevettem. — Mert csakugyan írtam valamit, tehát rólam varia szó... De azok a gólyák nem madarak... illetve másféle madarak ... diákok, egyetemisták ... akikről abban a könyvben irok... Ha majd készen lesz... ha sikerül abból megtudhatja a fia... mondja meg neki... hogy a mi időnkben, amilwr én voltam diák, milyen világ volt, milyen nehéz és reménytelen volt a diákok élete ... * — Tipikus emberek, tipikus helyzetek ezek? — tűnődtem a vonaton egy félhomályos sarokban ülve. — Két emberrel beszéltem össze-vissza... Lehet ebből valamit általánosítani? Érdemes volna elmesélni, vagy megírni? Eh, mit tudom én! Nem értek én ehhez. Nem irtam én még riportot. Nem is akarok írni. Mert tisztelem a más mesterségét. Csinálja, aki ért hozzá, jobban tudja nálam. Mert nekem is van becsületes mesterségem, amit szeretek és szívesen csinálok, s ha újra kezdhetném az életemet', újra csak azt választanám. Pedig már félig bele is őszültem. Az, hogy én a gólyákról kezdtem mesélni, egész másvalami. egész más dolog! Ott kilencvenkilenc bájos lány arcáról, mozdulataiból, szavaiból loptam össze, gyúrtam-formálgattam-csiszo!gattam ki egy századikét, aki nem is élt, de élhetett volna — tehát mégis élt abban a kilencvenkilencben. Aki olyan szép lett, hogy szinte magam is belehabarodtam, amint ilyenkor illik is egy kicsit. Különben hogyan rajzolgathattam volna meg azt a fiút, annak az érzéseit-gondjait, akinek menthetetlenül bele kellett habarodnia, ha egyszer találkoztak, mert hiszen húszéves volt., mert rajongó és álmodozó volt. Így aztán majdnem könnyű már mesélni róluk, öszszehordani tücsköt-bogarat, hogy végül látható, hallható, tapintható, ízlelhető legyen az élet ebben a régi világban, ahol azok a gólyák éltek. Hogy megismerhető legyen az a régi, keserves diákélet, ami örökre elmúlt ugyan, de aminek örök mondanivalói is vannak: a szülők aggódásáról gyermekeikért, a barátságról, szerelemről, és a romlatlan ifjúság minden szépért-jóért lelkesülni tudó aranytartalékáról. Abba ástam én bele magam, abba a világba, és amig pontot nem teszek a mese végére, remélem nem nagyon sokára — sajnos, nehéz, fájdalmas pontot, mert abban a világban csakis szomorúan végződhettek az olyan mesék —. addig nem jut a szabad időmből egyébre, mint céltalan, felelőtlen kószálásokra, mint ez is volt ma ott, az illatozó-virágzó homokon. Ringass el vonat, hadd álmodozzam hazáig! Hadd lássam újra a menyasszony-almafákat, halljam a méhecskék zümmögését, érezzem a szellő cirógatását! Hadd álmodjam pirosló almákról!