Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

ANPRASSY LAJOS: /Míg dobban a szív Ha dobban a szív s belesajdul a néhai kétely: emberi volt-e a harc tizenhat tavaszért, fagyok ellen, s emberi volt-e a hit tizenhat tavaszért? Már nem kutatok, nem is égeti arcom a szégyen: emberi volt, tudom én, nagyon az, védeni sose kelljen ősök előtt magamat tizenhat tavaszért. Ha dobban a szív, s belesajdul a néhai kétely: — Nincs vita már — felelem — rettegni harc közben [nem mi fogunk, S alkudozón könyörögni a jobb napokat; szolgál a gép szelíden mázsányi vas pörölyével, a föld kenyeret terem — ám iszonyú pörölyű haragunk sújtani ellenünk lapuló vész-papokat! Ha dobban a szív, s belesajdul a néhai kétely: el ne feledd, hogy a vér — tizenhat tavaszért — érted' is [ömlött őszök után, fagyokon, konokul, csak ezért! Míg dobban a szív: életem én már csak neked élem munkás hazám, neked ír, neked él, neked harcol a költő! Mert emberi volt az a hit, tizenhat tavaszért! RAKOVSZKY JÓZSEF: ATKELES A DUMÁN Tavaszi ébredés Oh, nézd, az élet hogy fakad az ég alatt, és halld, hogy énekel a szél amint a fellegekbe' jár, mint nagy madár, mely véghetetlen útra kél. Felserken álmából a föld, mely újra zöld. A rügyfakasztó reggelen pacsirta szól, s a csintalan mint kis harang, dologra buzdít szüntelen. Duzzad a vágy a szív alatt, s ha felfakad, örök leány, örök legény egymásra lelnek boldogan, ps megfogan egy új, szerelmes költemény. Szerencsére valami ke- ÖKRÖS LÁSZLÓ: veset tudtam —————— oroszuL Apám, aki gimnáziumi tanár volt, míg olyan tragikusan meg nem halt szegény, szenvedélyesen szerette az orosz irodalmat, Tolsztojt, Dosztojevszkijt, Csehovot. Sőt még a nyelvet is megtanulta, annyira, hogy elbeszéléseket és regényeket is fordított, persze kizárólag szórakozásból, a maga kedvére, a nyelv gyakorlásaképp. Apám szenvedélyéből rám is r^• gadt valami, s nemcsak az orosz irodalmat szerettem meg én is, hanem egy csöppet a nyelvbe is belekóstoltam. Ezért mertem vállalkozni 1945 telén, valamikor február derekán, vagy talán a végén, már nem is tudom magának pontosan megmondani mikor arra, hogy asszony létemre Szegedről a távoli Pécsre utazzam, jármű nélkül, kizárólag a szerencsémben és Nyelvtudásomban bízva, szegény, egyedül maradt édesanyámhoz, és elhozzam ide ' hozánk, Szegedre. Apám nem sokkal Pécs felszabadulása előtt, egy bombázáskor meghalt. Szerencsésen el is jutottam Pécsre. Katonaautókra kapaszkodtam fel, katonákkal beszéltem és utaztam, akik amikor megtudták, hogy tűrhetően ismerem a nyelvüket, egy csapásra nagyon szívélyesek lettek, akármilyen komor és elutasító arccal néztek is rám azelőtt, és akármilyen zsúfoltak voltak is, rögtön szorítottak egy kis helyet nekem az autójukon. így, érkeztem Pécsre. Ha nem is volt valami nagyon kényelmes az utazást, nincsenek rossz emlékeim róla, sőt valami jó érzés fog el, ha most, tizenhat évvel később viszszagondolok rá. Annyira jólesett, hogy azok a katonák, akik akkor meg harcoltak, s talán éppen egy ütközetbe mentek, lehet, hogy éppen a halálba, segítettek rajtam. Pedig csak öreg, egyedül maradt anyámhoz mentem. Mondom magának, nincsenek rossz emlékeim erről az utazásról. Arra azonban még ma is reszketve gonmég egészben állt, de a hó már ittott elolvadt rajta, foltos volt, mint a vedlő állatok teste, s néhol vékony csíkként repedések szántották át a folyót, egész szélességében. A katonák, amikor meglátták a foltos, összehasadozott jeget, azonnal leugráltak a kocsikról, lementek a parthoz, a jég széléhez, és a csizmájukkal rugdosták a jeget. Aztán valamit beszéltek, és visszajöttek bejelenteni, hogy nem mehetünk át, a jég nem bírná el a terhet. Rettenetesen megijedtem. Most mit csináljak? Pécs is messze van, Szeged még messzebb, sehol a közelben egy ismerős, akinél esetleg meghúzódhatnánk. A Duna jegén mostanában nem igen lehet átmenni, s egyáltalán ki tudja, lehet-e még az idén. Hogyan jutunk tovább? Nem tudom meddig, valószínűleg órákig álltunk a Duna partján. Közben újabb teherautók jöttek. A sofőrök és a katonák ismét leszálltak, megvizsgálták a jeget, és ők is ott maradtak tovább a parton. Valóban nem lehetett átmenni. Később egy újabb kocsi jött. Ez már nem teherautó volt, hanem egy kopott, fekete személykocsi. Egy sovány, kistermetű fiatal hadnagy ült benne és természetesen a sofőr. — Ezen a jégen nem lehet átmenni? — csodálkozott a hadnagy, amikor a katonák közölték vele, mi a helyzet. — Barátocskáim, tudatlanok és gyávák vagytok, ne felejtsétek el, a kutyafáját, háború van. Hogy képzelitek ti azt kockázat nélkül? Micsoda katonák vagytok? —, kérdezte, és már indult is a kocsijához, nyilván azért, hogy rámenjen a jégre. Nem is figyeltem arra, amit a hadnagy mondott, annyira meglepett, hogy ebbe a kis cingár emberbe milyen mély és erős hang szorult. Ugy beszélt, olyan hangosan, ahogy mások kiabálni sem bírnak. A katonákat azonban ez egyáltalán nem lepte meg, nyilván ismerték már a- fiatal Amikor a ra» kodást befejezték, anyámat segítettük be a kocsiba. Aztán ő is beugrott, a sofőr megindította a motort, és anélkül, hogy a hadnagy egy szót is szolt volna, azonnal indultak, egyenesen rá a jégre. Én meredten néztem utánuk, a lassan mozgó fekete kocsi után, amely a Duna hatalmas fehérségében még kisebbnek látszott, mint amilyen a valóságban volt. Szerencsére nem történt baj. Zúgott és ropogott ugyan a jég, amerre az autó haladt, de nem szakadt be. Alighogy elhagyta azonban a kocsi a jeget, hirtelen nagy roppanás hallatszott, s visszhangozva messze futott a folyón: az autó mögött keskeny csíkban kettéhasadt a jég. Anyám tehát szerencsésen átjutott. De mi lesz vele? Mit csinál majd egyedül? Hiszen ő nagyon beteg, még azt sem tudja megmondani a hadnagynak, hogy Szegedre kell mennie. Kimerültnek éreztem magam. Meg sem kíséreltem, hogy ezekre a nehéz kérdésekre válaszoljak. Odamentem a szedelőzködő katonákhoz, akik most már visszafelé kszülődtek. Megkérdeztem, ki ez a fiatal hadnagy. — Á — mondták nevetve — Petya. Nem kell félni. Petyát az egész hadsereg ismeri. Költő, de most újságíró, haditudósító. Mindenütt ott van, szabadon jár-kel a frontón. Szeret bolondozni, de jó ember. Most már viszajönni se tud — mondta az egyik katona. A katonákkal nem akartam viszszamenni. mert az ujabb bonyodalmakat okozhatott volna. A közeli gátőrházba mentem át, gondoltam, ott meghúzom magam. Aztán valahogy majd csak átkelek a folyón. S csakugyan: két nap múlva, amikor megindult a zajlás, az úszkáló jégtáblái; között a gátőr erős ladikján átjutottam a balpartra. A gátőr nagyon sok* pénzt kért, viszont meg kell hagyni, jól dolgozott, semmi bajunk nem történt, pedig ez az átkelés veszélyes volt. Szegény anyám után mentem, de ' A lány, behánytam a szemem. _ lMa tessék tessék i Anyámat betegen találtam. Nem. I fiú 'ném njuUtotfa tcezét, állt előtted és barna sze-!'nem testi baja volt, legalább* nem —-— _ - tisztet. Nem is csúfolódtak vele erős dolok, ahogy akkor átkeltünk a Du- és mély hangja miatt, hogy "ejnye, fogalmam sem volt arról, hol, merre Híd nem volt. A jégen men- hadnagy elvtárs, hát a kút mélyéről talalhatom meg. Mindenfele gondow lalrtlr l'OT;omatál. q feUmKon T ^hof beszél velünk", hanem igyekeztek lebeszélni arról, hogy nekivágjon a veszedelmes útnak. A hadnagy azonban makacs legény volt. — »íit beszéltek? Ti akarjátok megmondani, mit csináljak? Hát páti nekem, mondjátok? nőn. tünk. Igen, a megrakott és nehéz teherautóval a jégen mentünk át, amely nyilván erős lehetett, mert hiszen nem szakadt be, szerencsésen átkeltünk rajta, de néha nagy zúgással megroppant. Ilyenkor én mindig nalatok kavarogtak a fejemben. Lehet, hogy valami baj érte, ha a hadnagy valahql magára hagyta. Végül is nem őrizheti napokig! Mit csinál szegény egyedül, betegen? Elhatároztam, hogy amilyen gyorsan csak tudok, Szegedre megyek. Mindenképpen ez látszott a legokosabbnak. Itt hiába is keresném igyon megijedtem, s mivel szégyellforintos. Széles mozdulattal nyújtottam a fiúnak, s belül ty'^Wnakiabálnúm^tm^nem rancsoltok anvámat Hol találhatnám meg" elégedett öröm vibrált, hogy én nem krajcárokat osztok. ,.^ett^feletoemb^=t egy kis sürgősen fogjatok be aszátokat. Azt «oL ^hatoám^g. mint régen a kedélyes vendegfogadok. f Kötete találtam. Nem. csinálok, 311111 3011311 lalOK' ^ menjek? A Duna jegén már nem leÉn tulajdonképpen csali ekkor dob- het átkelni. Errefelé tehát egyhamar bentem rá, hogy a hadnagy minden- nem jön teherautó. Vonat pedig még A fiu nem nyújtotta kezet ai t exottem es oarna sze-f - nem is panaszkodott fájmének furcsa szigoraval nezett ram. Zavaromban hebeg- J Apám halála törte össze. . képpen át akar menni a folyón. Tudli Egykedvű volt a világgal szexben, ^ hQgy ^ út való5an nagyon venincs. A legközelebbi falu felé indultam. Kilométereket gyalogoltam, amíg elértem az első házat. Ott azonban azt mondták. rövidesen indul egy szerelvény Szeged felé. Ennek nagyon megörültem, és azonnal tovább mentem az állomáshoz. Jó messze voltam még tőle, amikor a téli fehértem, elnézést kértem... nincsen aprópénzem és közben el szégyelltem magam. Olyan régen tudom ezt a titkos, ra- r --v ,, é hogy mj ketten na vasz kis mesét, amióta locsolkodni járok... Soha nemf ®/^ régen nem láttuk egymást, és szélyes, de azért odamentem hozza, volt több aprópénz, csak két krajcár. Jhogv közben történt apám tragikus és megkértem, ha úgyis átmegy, viEnyhe pír szökött a fiú arcába, szabályos kis fülef.^g aTiyám se nem ürült, se nem el bűnünket is. Ha ő nem fél kivörösödött és alázatos, önerzetes hangon utasította visz-,? {rt találkozásunkkor. Egyszerűen tu- _ _ . fé]ek sza a pénzt: Jdomásul vette, hogy ott vagyok, sormol u — Nem pénzért járok locsolkodni. Tiszteletből! ? mintha csak a piacról tértem volna .. „ _ , J ahová egy fél órával előbb a kérésemre, és még mérgesebb lett. ségben megláttam az épület előtt a 3t.án álltam előtte nem értettem. Nem hittem ' j bevásárolni a másnapi __ Micsoda? Miket beszélsz? Hogy kopott fekete kiskocsit, az én mérges follobbant onerzet ertelmetlensegenek ereztem a T,,ritam hoev ez súlyos be- . . , ' „., .. ^— tw„„ „.aAiit uzoAte tartózkodást és arra gondoltam, mennyire bánja majd a ü : ^ jobban örültem, bogy vigyelek a . a mi p kapun kívül. A fiú megfordult és feszes mozgással az aj- f -Ő^Vnentem ü tulajdonképpen? Mi ez a hadse^Mindössze néhány napot töltöttem reg? Mindenfelől jönnek a civilek. Pécsett. Indulás előtt a lakást anyám férfiak, nők, öregek, fiatalok, baalbérlőjére bíztuk — nagyon rendes tyukkal ^ gyerekkei, s mind azt tóhoz indult. — Ejnye... üljél le... — Köszönöm, de nem érek rá. — Csak egy pár percre. Józsáékhoz, Horváthékhoz megyek még hadnagyom, Petya autóját. Régóta állhatott már ott, a tetejét vékonyan belépte a hó. Rohanni kezdtem. Kifulladva, kipirosodva értem az állomáshoz. bl^-yákUSSk eg^tSí akarja, hogy valahová vigyük el. Ezt »n<u , . . — t-i—J. jfa az lenne. Anyámat az emberekkel és ba1 tyúkkal zsúfolt váró- Apád mivel foglalkozik - szóltam ünneprontó fkokba""és lepedőkbe csavarva nem lehet csinálni. - teremben találtam. Egy széles padon tösszecsomagoltuk. Aztán kiálltunk az ti akartok, az egesz hadsereg ült> lehajtott fejjel, gondolom, szuJországűt szélére, várva a joszerei egy-kettőre fölbomlana, mert a háború nyókálva. Petya is ott volt mellette, )cset, aiik3t0^iltaut0J^t am^nyivel helyett a civilek szállításával foglal- s valamit írt egy nagyalakú pepitás '! u^en^körtlmények között egyáltalán kozna. Hogy képzelitek ezt? utazni lehetett Hat búrészsákot es (•két zsákká alakított lepedőt toltot- A KatOnaK ^ hadonászó had_ (•tünk meg különféle cuccokkal. Ami- nagyon. En azonban észre sem vetválasz nélkülikor ott álltunk az országút szélén, tem ezt, megkíséreltem néhány Iszómár láttam, hogy baj lesz ezzel a oi^crv^rá™! neki miről van szó hangon. — Kőműves. — Te mii ven bizonyítványt kaptál félévkor? — Jeles voltam. — És mi szeretnél lenni? — Még nem tudom... talán operaénekes. — Hát Ismered a zenét? — Igen, tanulom. — Mondd csak öregem, szép hangod van? Lesütötte szemét, a földet nézte és hagyta kérdésemet. Talpraesett fiú, érdekelt. Nem hagytam annyiban. — Énekelj valamit. Jó? sok csomaggal, nem kellett volna annyi holmit összeszedni. CsomagoVonakodott. Anyám is biztatta, dicsérte hangját, suty- közben azonban annyira bíztam tyomban engem is, hogy majd megírom az újságban. Ta-f , . m varázslatos hatalmaién az utolsó félmondat használt, a kisfiú a nyitott ablak i nyelvtudásom varazslatos hfal™d felé fordult és a Bánk bán-ból énekelt: "Mint száműzött, ban, hogy ez eszembe se jutott. Most ki vándorol..." meg már késő lett volna visszamenCsengett a hangja a kis szobában, iskolázottan, eny-],ni, elhatároztam hát, hogy lesz, ami hen mutáltan, de nagyon szépen. ilesz a sok csomaggal is várunk toBefejezte és kigyulladt arccal nézett rám, barna sze- . Hh mében az átélés fénye csillogott, fölindultsága kis kezei remegésén látszott. Megint szerencsém lett. Nemáo— Nagyon szép volt... nagyon szép... őszintén kí- > kára ures teherautók vánom, hogy operaénekes legyél. jöttek, és éppen Szeged fele ígyekez— Köszönöm. Jtek. A katonáknak most is alig kelMélyen meghajolt, köszönt és elment. * l]ett beszélnem, azonnal felvettek, Az utcaajtóig kísértem, szó nélkül mentem mellette még a csomagokat is ők hajigálták fel az egyik kocsira. Baj nélkül eljutottunk a Dunáig. és néztem utána a kapuból, míg eltűnt a szomszédék kerítése mögött. val elmagyarázni neki, miről van szó. öt azonban egyáltalán nem hatotta meg, amit mondtam. — Még hogy csomagokkal? — kiabált — Miért nem mindjárt bútorokkal? Fantasztikus! Nem elég, hogy embereket szállítunk, még csomagjaikat is vigyük. Felbomlasztanák a hadsereget! Aztán minden átmenet nélkül, csöndesebb hangon, de még mindig mérgesen megkérdezte: — Hol vannak azok a csomagok? Amikor megmutattam neki, megint kiállóit. — Ennyi csomaggal utazni! Ilyenkor! Megáll az ember esze! Nagy mérgesen lekapta az egyik zsákot a teherautóról, és bevágta kom étáltam vissza a szobába, frissen nyílt jázminok éf^Ott azonban megtorpantunk. Az ^ orgonák között, röpködő méhek zümmögése kísért J utolsó két-három napban szokatlanul csijának hátsó ülésére. Aztán a so ittam a virágok tiszta, jó lehelletét. Jhd jdó volt. A nap kisütött, még a főrie segítségével a kocsiba gyömöbold^^anidfi melegét Jj® éreztük s minth^gazi szöUe összes csomagjainkat. Vatoreményük, szép tiszta hitük — gondoltam és nézegettem i tavasz lett volna, látni lehetett az sággal teletömte velük a kis autót, ismerős virágaim pompázó tavaszi színét. *ég tiszta kékjét.. A Duna jege ugyan Közben folyton szidott bennünket. füzetbe. ... Higgye el, még ma sem tudom egészen pontosan, miért maradt ott Petya azon a kis vasútállomáson két napig az anyámmal. Nem akarta a beteg asszonyt 'egyedül magára hagyni? Ki tudhatja ezt most már? Petya sohasem akarta nekem megmondani az igazat. Pedig sokat beszéltem vele erről, amikor később felkeresett Szegeden, de ő a maga nagyhangú, mérgesen-játékos modorával mindig elhárította a kérdést. Annyi azonban bizonyos, hogy anyámat a legjobb helyre vitte. A vasútállomásra, vagyis oda, ahová nekem az átkelés után először mennem kellett. Nem is a vonatot várták ők ott. hanem engem. Petyával még most is levelezünk. Ö még mindig a régi. Tizenhat év telt el azóta, több mint másfél évtizedet öregedett ő is, meghízott, megpocakosodott, de szeretetre méltóan bolondos modorát mindmáig változatlanul megőrizte. Még a levelei is olyanok, mintha szóban mérgelődne. Itt var. például a legutóbbi. Hallgassa csak, hogy szid most is...