Délmagyarország, 1961. április (51. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-02 / 79. szám

cp ^alkó jóbarátom volt, mondhatnám a legjobb. Meglehet, csak azért szövődött köztünk olyan mély barátság, mert végtelenül sajnáítam. Palkót ugyanis senki sem vette emberszámba, gúnyolták, csúfolták. S ha szóba került, csak legyintettek: »Az a félkegy elműt Hiányzik annál a negyedik kerék*. Ki tudja? Én ma sem állítanán nyugodt lelkiismerettel. Furcsa fiú volt, az biztos, dehái az emberek sokfélék. S az a világ, amelyben mi cseperedtünk fel, sok ilyen lelki nyomorékot tereintett érre a földre. Palkó is ilyesféle volt. Ha megfigyelted, amint ott üt a hoszszúház előtt a küszöbön, órákon át, szótlanul, magábaroskadtan, fakó, megtört szemekkel, úgy érezted, mintha ez a tizennégyéves fiú az egész világ bánatát, keserűségét hordaná magában. Elkerült bennünket, sohase kereste senki barátságát, Nem gíllézett, nem pénzezett, nem játszott angol—búr háborút, még csak vizet sem árult a katonáknak, odakint a lóversenytéren. Élhetetlen, esetlen fiú volt, aki talán csak azért tévedt oda a telepre, hogy legyen kit elkapni az utcasarkon, s -most aztán megvagy, miért szidtad az anyám?!* — felkiáltással jót elnáspágolni, csak azért, hogy kedvünket töltsük. Többes számban beszéltem, de az igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy én sohasem bántottam Palkót. Valami nagy bánata lehet — erre gondoltam mindig. Szerettem volna szóba állni vele, megtudakolni a szomorúság okát, de nem volt hozzá bátorságom. Egy este azonban nagyon közel kerültem hozzá. Csendes, nyárvégi este volt. Mint annyiszor, most is kiültünk a hosszúház elé. »Bltangtanya* — így beszéltek róla a városban. Talán felesleges ís elmondani, milyen volt ez a ház. Egyszobás, földes lakások, bútor alig, gyerek temérdek. A ház mögött bűzös mocsár. Azon az estén is ott ültünk a földön Dani bácsi körül, aki minden alkalommal kihozta ide a ház elé nyikorgó székét és a tárogató mélyen zengő, keserű hangjával maga köré gyűjtötte a telep lakóit. Legszívesebben a Tyukodi pajtást játszotta. Tőle tanultam meg ezt a szépen kesergő kuruc nótát, s azóta, ha társaságban vagyunk és körbejár a nóta, én mindig a Tyukodi pajtást választom. Bús-keservesen zengett a tárogató, talán még szívet facsaróbban, mint máskor. S ahogy nézem az öreget, figyelem görbe ujjainak reszketés táncolását a billentyűkön, észreveszem, hogy a szék tövében ott kupórog Palkó is. Senki se moccant, az öreg mintha megigézett volna bennünket. S ahogy elnéztem Palkót, valami különöset vettem rajta észre. Mintha megenyhült, volna az arca, mintha melegség, élet költözött volna szem hideg csillogásába. A félhomály teszi ezt, vagy valami más? FARAGÓ JENŐ Furulyás Palkó tunk Biczókék utcájában. Nagyon szerettem a frissen fejt, langyos tejet... Palkó azon az emlékezetes tárogatót estén elfutott. De másnap ismét ott volt köztünk. Odakuporodott a szék tövébe, az lett az ó megszokott helye. Egy este megkértük az öreget, mondja el, hogyan lehet elővarázsolni a tárogatóból azokat a gyönyörű nótákat. Dani bácsi készségesen magyarázott, sőt megengedte, hogy a nagyobbak meg is próbálkozzanak vele. Körbe-körbe járt a csodálatos hangszer. Persze senki sem értette a módját, hogyan kellene megszólaltatni. Palkó is sorra került. Kezébe Vette a tárogatót, rakosgatta ujjait a billentyűkön és csodák csodája — megszólalt. Búgott, zengett, mintha Csak a mester szólaltatta volna meg, Es az öregnek azon az estén nem volt nyugta. Nem addig, amíg Palkó hibátlanul el nem játszotta a Tyukodi pajtást. Lélegzetvisszafojtva figyeltük, mini találják meg a helyes utat az otromba, esetlen ujjak a billentyűk rengetegében. — Nem is olyan bolond ez a kölyök! Ki tudja, mi lakozik benne? — jegyezte meg végűi is a sánta Berkó, akit a telepen mindenki respektált nagy hangjáért, no meg bátorságáért, hogy nem félt ráborítani az íróasztalt a népjóléti hivatal egyik hivatalnokára, aki azzal utasította ki egyszer: "Gyártott volna kevesebb gyereket, akkor most nem kellene segélyért koldulnia.* S ha már BerkÓ is dicsérte Palkót, dicsérte mindenki. O meg nem szólt egy szót sem, csak Ült lehajtott fejjel, s úgy szorította magához a tárogatót, mintha sose akarna megválni tőle. \ttól kezdve a félkegyelmű Palkóból furulyás Palkó lett, Így--nevezte mindenki a telepen: S még a kisebbek sem gúnyolódtak vele. Pedig ha tudta volna, hogy először és utoljára tanult dalt a csodálatos hangszeren! Mert Dani bácsi még azon a héten elköltözött a telepről — örökre. Nem, a tárogatót nem vitte magával. Pedig az lett volna az igazi végtisztesség, ha vele együtt temetik el, a leghűbb baráttal, akiben sohasem csalatkozott. Mert végül is egyedül maradt az öreg, nem volt, aki eltemettesse. A város szegénykasszájából még tisztességes koporsóra sem futotta, pedig elárverezték a néhány bútordarabot, s elárverezték a tárogatót is, Palkó egész nap ott Ült az öreg szobájának küszöbén. A halottvivők zavarták el. S akkor néhány napra el tűéit. Ma sem tuó' cM dom, hol járt. Azt beszélték akkor, hogy elment megkeresni az öreg tárogatóját, bejárta az egész várost, hátha nyomára akad. De csak szóbeszéd volt ez, senki le vette komolyan. Patkó lassan kiheverte a veszteséget. Sőt, egy idő múlva, mintha kicserélték volna. Vidámabban járt-kelt a világban, mintha szívéből, a lelkéből adott volna egy-egy darabkát, amikor mosolygott. Akkor tűnt ez fel nekem, amikor egyszer Biczókékhoz mentünk a tejért, s c sokat sejtetöen pénzt csörgetett a zsebében. Vártam, bizonyára fizet majd a tejért. De nem. S amikor megkérdeztem, kié a pénz, csak mosolygott, i gyszer aztán magával hívott a városba. Hová, miért, erről egy szót sem szólt. Nem is igen kérdeztem, mert akkor karikáztam először kerékpárabronccsal, s ez. mindennél jobban érdekelt. Milyen őröm volt száguldani a sugárút aszfaltján, egy sarkon előre, aztán" vissza, merész kört írva le Palkó körül, s aztán megint előre. Palkó meg cammogott utánam, mezítláb, otromba, nehézkes léptekkel. A körútra vezetett. Ott már nem lehetett karikázni, így hát engedelmesen bandukoltam mellette. A játékáruház előtt állt meg. Nem szólt egy szót sem, csak sokatmondóan bökött a kirakat üvegére, aztán szó nélkül befordult az üzletbe. A fiatat elárusítónő mint régi ismerőst üdvözölte. No, nézzük csak, mi van a zsebkendőben, elég lesz-e már? — mondta, miközben rámosolygott Palkóra és a pénztárnál álldogáló kövér úrra kacsintott. Palkó lassan kibogozta a zsebkendő sarkát és a pultra öntötte a temérdek pénzt. Temérdek, mert csupa egy- meg kétfilléres volt az, tízfilléres még véletlenül sem akadt benne. Számolt, rákos- . gatta a pénzt az elárusítónő, de be sem fejezte, máris nyúlt a polcra, s leemelt onnan egy szép, színes furulyát. En már akkor tudtam, hogy a legegyszerűbb, a legolcsóbb furulya ez, olyan, amelyikről így énekel a vörösorrú vásdrfiás: Nézzétek, hogy mit adok! Tizenhatért darabját, Amelyiket válasszák. Tizenhat fiitér a bazár ... De mit érdekelte ez Palkót! Ö csak nézegette, forgatta ujjai között, miközben elégedetten mosolygott. Odajött a kövér, puffadt arcú ember is, s nézte a vásárt. — Olcsó, de jó szerszám ez — mondta. qy Nem, nem a fény csalóka, játéka ez. Palkó most le-, hajtja fejét, törölgeti a sse-; mét, de máris indul, fut a, hosszúház mögé, s egy pH lantit alatt elnyeli a sötét-j ség. Ettől a naptólt kezdve ö, lett a legjobb barátom, Mesí| már mondhatták nekem, hogy félkegyelmű, nem hit-< tetn él, Amikor csak tehet-' tem, vele barátkoztam. Lassan mindent megtudtam ró• la. Még pendelyes gyerekj volt, amikor kiadták a ta-, nyára a paphoz, aki megígérte, kitaníttatja majd úgy neveli, hogy isten hü" séges szolgája legyen. Ta hagyományozza. S Palkó'r hűséges szolga volt. Mire, felcseperedett, már háromf úmak szolgált. A papnak, a, pap apjának és az isten-• nek. Attól kezdve abbama-, radt az iskola is. És D. Kö-j vács úr nagyon kegyetlen, ember volt, Palkónak nemi volt megállása előtte. Ütöt-J te-verte, rajta töltötte kii mindén haragját. Annyira | hogy a gyerek végül is be-, lebetegedett, s a hat éheF SOMFAI LÁSZLÓ: HÁROM STÁCIÓ Hárman ültek 9 fülkében. A két férfi Pest óta, kisebbnagyobb döCCenőkkel, egyre mondta a világ söfát. Ügyet sem vetettek a leányra, különösen addig nem, amíg átjáróház volt a fülke. Dé rnöSt már elfagytak az utasok, g az ember azt hitte volna, hegy ezek hárman ki sem szállnak a gyorsból Pécsig. AZ égyik férfi kövérkés, pifos arcú, negyvenes ember. Öldalszakálléba mér beleütött a dér, s hátul kopott a haja, és tonzurája nagyobbra sikeredett a szokottnál. Homloka és tenyere folyton izzadt, az utóbbit bele-bele— Semmi az eglsz. Ha leszáll, szívesen leemelem a csomagot a kocsiról.., Letette a vonatról a bőröndöt, köszönt, és ellépdelt & töhzurással. . * Kolonics Magdolna először járt életében ebben a mezővároskában. Dunántúli járásszékhely, főutcával, piactérrel, artézikutakkai, akáecai, eperfával, porral vagy sárral, három iskolával, egy gyógyszertárral, három orvossal s még ami mindehhez kell, hogy hatezer ember eléljen, Két kisebb üzeme is volt, ugyanennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet meg egy gépállomás, A fiatal tanárnő tétován lépdelt a község közepe felé, mögötte egy öregember cipelte vállán a bőröndöt. Nehezen tudta vele megértetni, hogy Dobos István általános iskolai igazgatót keresi, leendő főnökét. Az iskola egyemeletes épület volt. a főtér sarkán állott, s egyik tűzfala a nagyvendégíőéhez támaszkodott békésen, egykedvűen, Tágas ablakai Után ítélve kellemes "amazoktól, s menetiránynak fordulva elgondolkozott a Kv6 ~~ A —" J szeptember eleji dunántúli tájon. Nem először ült ezen ggj*'Vrtakolte^ lga2g3t° ° a vonaton Pécsre menet áz Utolsó három évben, jól Ismeri •»«»] birtokeya, nehezen akar megválni tőle; a vidéket, s nem is azt nézte most sem. üj élet felé megy ífJtó.^ — Ezen aztán olyan szép szérpnádot adhatsz a kislánynak, hogy röghpn beléd habarodik. — Az utolsó iiaVdK&t mát alig tudta kimondani, fojtogatta a nevetés. Mosolygott áz elárusítónő is, szégyenlősen, lesütött szemmel. kalkó pedig mintha semmit sej* vett volna ésiré. O csak a furulyával törődött. OdáílleSztétte ujjait a nyílásokhoz, s szájához emelté a hangszert. De az olyan nyivákoló, sipító hangot hallatott, hogy azt vártam, menten odáhajítja a pultra. De nem, ő csak fújta, fújta rendületlenül, keresve-kufatva ujjaival a melódiát, mely oly * Szépen zengett valamikor az öreg tárogatóján. Mert azt kereste, jól tudom, megéreztem én azt az első pillanatban De hiába. Palkó végül is szép csendesen visszatette a furulyát a pultra, s szó nélkül elindult kifelé. Az ajtóban visszatartottam: — Ne hagyd itt a pénzt, hallod-e? — De mintha süket lett volna. Rám se nézett, kilépett az utcára. A puffadtképű hozta vissza, s magyarázott, úgy áradt belőle a szó, mint a vízfolyás. — Nem kell elkeseredni kérem, nem a furulyában van itt a hiba... Ez - egy érzékeny hangszer... Hozzáértő ujjak kellenek hozzá . — Ez a furulya hamis! — vágtam oda ingerülten a puffaáfképűnek. — Hamis? Persze, hogy hamis. Hamis lesz mindaddig, dTfíÍQ jfcl nem játszották. Ha sokat játszol rajta, majd tiszta hangot ad... Én hittem neki. Eltettent a furulyát, s hazafelé menet egyre csak" arról beszéltem Palkónak, hogy jó lesz csak gyakorolni kell. Nem tudom, a rábeszélés hatott-e, de amikor a hosszúhát sarkára értünk, kikapta a kezemből a furulyát, bedugta az inge alá, s szó nélkül otthagyott. * A telep, amely egész nap hangos voh' a gyerekek zsibongásdtól, a jajveszékeléstől, a káromkodástól, ilyenkor este elcsendesedett. Mintha maga a békesség költözött volna be a rideg, parányi szobákba. Pedig aki ismerte titkaikat, az innen kívülről is sok mindent megértett. Én tudtam például, hogy Gulyásék ablabákba. Pedig aki ismerte titkaikat, az kísérteties fénye azt jelenti, hogy öblögetni kell már a lámpabelet, hogy ma még világosság van náluk, de hogy holnap mi lesz, azt senki sem tudhatja. S azt is tudtam, hogy a Gálék félig nyitott ajtaján kiszűrődő nyöszörgés nem egp rossz álomra ébredt gyermek anyját hívó szava, hanem egy halálra ítélt csöppség talán utolsó figyelmeztetése a kegyetlen világhoz. S azt is tudtam, hogy ha Mándokiéknát puffan valami, s utána káromkodás hallatszik, az assápny testének zuhanása az és az [ember átka az asszonyra„• akinek csak annyi a bűne„ hogy nyolc éhes gyermeket vétkezett erre a világra. De mit érdekelt ez akkor bennünket! Mennyivel kellemesebb volt heverni a töreakác tövében, gyönyörködni a telihold ezüstjében, y beleveszett az ezer titkot rejtő pádrengetegbe. ! Mennyivet érdekfeszítőbb volt lélegzetvisszafojtva fülelni, vajon felzúg-e a megszokott áfában a Schmollpasztás repülőgép motorja a tóvérsenytér felől, s hajnyalt fekve bámulni a sötét égboltra, figyelni a repülőgép píros lámpájának útját, s elképzelni: vajon milyen is lehet áz út odáig, a fényes csillagokig. ma ezen a régi, ismert vágányon, s amit maga mögött |ével es gye;rm,eki. Tavaly ősszel az igazgatóságot át hagy, az nem sok, s ami elé néz, minden az ő számára. ^döfk " « é™fiék. Dobos Istvannak, akit A másik férfi nem lehetett több harmincöt évesnél. ^MttoD tt ide valahonnan. Dinamikus beszédű, villanó tekintetű ember, látszik, hogy k P?b»s v0aIahöT.T W1 !! új rajta a ruha, s valaha nem ilyen, városi embernek való K®«ékáhL % t - ^^ kelyi lskola i dűnvában iát-t igazgatói széltebe.-S most, 1955 őszen elegedetlen a mun- * ' A szavak csak'éppen mégérintették a leány tudató- ggfc •»* * alatt csinált Annak azért örült, hogy hak tükrét, de hullámot alig-alig borzoltak rajta. Ezerszer *, 5? ' VOlt- hogy hallott, unott, közismert kérdésekben mérték össze'szab- ;h^™lotÁ?yiss,'ínk a .f,atal és új,málnáikat a beszélők. száj mellé haza kellett hoz-> ''^Vér^ Valda elvtárs - izzadt tovább, a győzetem ^ ^ bh ^^m "0"1 ideallMa horm a hetediket is. í sgyfe halványabb reményével a tonzúrás magának van " a ^jl/m -- ... M-óta itt élt a tele-! iga^. Persze. Hiszen a kezében van a hatalom... Maga ^z igazat megvallva} uj munkakörébe való bele- éfordáltunk melléje, Lekupow ^arassr-—-vo,t AkkOT tsrs /• > «•' alán ezen az estén _L J[ a J is megérkeztünk 5 n^S volna valamelyik csillag annyiszor megálmodott, rejtelmes. vi8, ha Palkó nem zavar meg bennünket. Mert egy' szer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ott ül a küszöbön, kezéberi a délelőtt vásárolt furulya. Először én, . aztán a többlek is, odasommegvallva az uj munkakörébe való bele- herdáltunk melléje. Lekupofsrji na r _q Qncíhmrnrmt-L^v, ,./.n„u „ . . ., * pirkadat előtt kelt 5 nekem .Vott^ i|azam, vállára vette a zsá kot és indult a rendező pá lyaudvarra. Nem tudom, ho Miért élezi ki a vitát ilyen ferdevégányra, kedves jj™"idejét és erejét, hogy Artai™*. Miért BHiizvoitfit taivtnn arra. egy ev utaa í«n lát titustal) az emberei között, Azt Dány úr? Semmi értelme. Miért emlékeztet folyton arra, _ -r-— ~ "v?u"! chogy maga akkor adóügyi Jegyző volt, Nem egyedül maga ™™'y»i"™efs .ejtette, hogy egy falusi származású •! szolgálta ki a kormányát. Most minket szolgál ki, helye- ^ g®dfaS°fs a heterogén testűiét erősödését szolgálja gyan csinálta, de sebben: nekünk dolgozik'. S mert hem rossz munkaerő, * A8 seSjV hogy -végre' tiszta vizet ; értékeljük a munkáját... De az nem tesz jót magának, * ^K'J^fJ^- T? cgyenként a te* ! ha elönti a méreg. , tag(?kal> ki hova tartozik is hát, s hogyan végzi — Engem, kedves titkár elvtárs, nem a méreg öpt el, koteIessfeget a nép állama iránt. Ehhez a munkához jó i hanem a reális látás. Mert. teszem föl... voJna egy kis segítség is, és Amália, a felesége, ahogy ' —Minden jogos bírálat épít, és minden egyéni sé- egyre jobban elnehezült, úgy kapcsolódott kl fokonként fizetett valamit. Eljárt nap-^ relem romboi. Erre gondoljon. az 6t táll,oeatA m,„,wábót «s L „ ., 7 ' lokonként szamba Biczókékhoz is, hai A\ kalaU2 beszólt, fe közölte a következő állomás ne- ** « munkából. S ha megszüli is - decemberre éppen akadt valami m«nko> vét A leány arca megszínesedett, a tonzúrás gyors moz- xarlaK ~ a gyereket, nem kevesebb, hanem bizonyáfa még Nem sok volt a fizetsége öh-J düláttjal törölte kezét a nadrágjába, s ezzel el is veszítette több dolga lesz, mint eddig. [a Vita szálát. Várta hát az új tanerőt, s azt sem fájlalta, hogy nem ;nekAHKekTSttfszlllnakaie?°8y a VltáZÓk keSZÜl0d- FÖ; ^gy "felelő a szakja, s jöjjön már. De az i Felállt, és bőröndjéért nyúlt a csomagtartora. Dun- áthelyezés korul volt valami huza-vona, amit Dobos Ist' r.áján és párnáján kívül mindene benne volt, s a bőrönd- ván persze nem ismert. "Eredetileg férfit jeleztek neki az I nek megvolt a súlya, A fiatalabb e.mber hamar észrevette oktatási osztályról, de aztán augusztus legvégén nő tett ! érŐ1-d!zabad lesz? Majtí én ... Ez bizony férfinak való. a féyfibő1' EsPedig naPet k^sö De « Köszönöm szépen! — Hálásan nézett egészen közel- napon hihetőleg megérkezik, hiszen sürgönyben jelezte jötam vissza. S attól a naptól',• ről a Vajda elvtársnak nevezett emberre. Kellemes, barna veíelét. kezdve gyakran találkoz-i tekintete volt, nyugodt, biztos nézés. (Folyt, köv.) reggel volt néhány kiló szén a zsákban. S ahogy hazaér kesett, már indult is ej templomba minísirální. Né-, hanapján ez a szolgálat tf| hoz képest, hogy a gazda Iá-, nya úgy járt, mint valamb királykisasszony. • De teje'5 mindennap kapott. Egyszeré találkoztam vele, amint ép-S pen Biczókéktól jött. Szc, nélkül od.atartotta elém o\ lábast. Akkor már jóbará-L tok voltunk, nem utasítót i érégen báni bácsi köré. ö meg szájához emelte a furulyát, eligazgatta rajta ujjait, s belefújt. De az most is éppoly hamisan szólt, Mint délelőtt. Nem tudom, meddig próbálkozott volna még Palkó, ha hirtelen meg nem jelenik az ajtóban Bérkéné. — Hát már sose hagyod abba, te félkegyelmű! — kiáltotta magából kikelve. Palkó nem szólt egy szót sem, ölébe e)fette a_ furulyát, az pedig lecsúszott a földre. Nem nyúlt Utána. Csak ült a küszöbön magábaroskadtan, megsemmisülve. Hidegen fénylő szemekkel bámult maga elé, mint akiből elköltözött az étet,