Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-15 / 13. szám

5 Vasárnap. 1961. január IS. t MODERN SZÍNHÁZ ÉPÜLT Közérdekű Tanácskozás Hogyan vál! be a társadalmi ösztöndíj-rendszer? A Dél-Magyarország szer­kesztősége újabb közérdekű tanácskozását rendezte meg pénteken este az Újságíró— MSZBT klubban: -Hogyan vált be a társadalmi osztön­'díj-rends3er?« — címmel. A tanácskozásban résztvevő üzemek és intézmények kép­viselői, valamint a társadal­mi ösztöndíjasok hozzászó­lásukkal sokoldalú elemzést adtak a két évvel ezelőtt lé­tesült társadalmi ösztöndíj jól bevált tartalmáról és rendszeréről. A DÁV fiatal mérnökei — Bácskai László, Tömörkényi Gusztáv és Fe­jér Levente — volt üzemi ösztöndíjasok arról a foko­zott felelősségérzetről be­széltek/ amely egyetemi hallgató korukban kialakult bennük az ösztöndíjat adó üzem dolgozói iránt, akik szeretettel és féltő gonddal kísérték útjukat tanulmá­nyaikban. Az egyén és a közösség hasznára A DÁV vezetői és dolgozói ugyanis a társadalmi ösz­töndíj-rendszer kezdete előtt jóval korábban felismerték annak szükségességét, hogy leendő mérnökeiket a mun­kásosztályhoz hű, jó képes­ségű és felkészültségű egye­temi hallgatók sorából válo­gassák olyformán, hogy ta­nulmányaik sikerét, napi gondjaik eloszlatását anya­giakkal segítsék. Az így lét­rejött kettős kötelezettség­vállalás egyaránt javára vált a társadalomnak és az egyénnek. A három fiatal mérnök azt fejtegette, hogy nagyon hasznos lett volna, ha üzemük speciális prob­lémáival már az egyetem padjaiban megismerkedhet­tek volna. Az üzem vezetői a jövőben erre biztosan gondolnak majd, egyrészt úgy, hogy ösztöndíjasaik nyári kötelező gyakorlatukat saját üzemüknél töltsék, másrészt, hogy az elkészí­tendő diplomamunka témá­ját is az egyetemre küldő üzem adja ösztöndíjasának, esetleges speciális problé­mák megoldására. Az egye­temi érdeklődés és a válla­lati problémák ilyenformán jobban találkoznának. I többség beváltotta a reményeket Keveset foglalkoznak ösz­töndíjasaikkal az üzemek és az intézmények — mondotta Gruber László, a Szegedi Tudományegyetem képvise­löjeí Sokszor a formalitás­nál is kevesebbet törődik ösztöndíjasával egy-egy üzem és intézmény, s ez mór a kezdet kezdetén is megnyil­vánult, amikor nem mindig kellő körültekintéssel vá­lasztották ki ösztöndíjasukat. Tetőtől talpig nézzék meg a küldő szervek, hogy a kívánt követelményeknek megfelelően a munkásosz­tály és a parasztság fiai kö­zül azok kapják-e meg a támogatást, akik valóban megérdemlik: képesség, em­beri magatartás, tanulmá­nyi eredmény és kötelesség­vállalás alapján, s nem utol­só sorban a szociális meg­ítélés szerint. A társadalmi ösztöndíjasok túlnyomó többsége beváltotta és be­váltja az egyetemi tanul­mányok során a hozzá fű­zött reményeket minden te­kintetben. Vannak azonban, akik visszaélnek küldő üzemük munkásainak, parasztjainak bizalmával. A Szegedi Tu­dományegyetem éppen ezért a félévi vizsgák után, feb­ruárban ankétra hívja meg valamennyi társadalmi ösz­töndíjas üzemének, intézmé­nyének képviselőit és javas­latot tesz arra, hogy kiktől vonják meg részben, vagy egészben a társadalmi ösz­töndíjat, amelyre egyesek méltatlannak bizonyultak. A Szegedi Tudományegye­temnek ez a lépése bizonyá­ra nagyobb felelősségre éb­reszti azoknak az üzemeknek és intézményeknek a veze­tőit, akik. eddig egyáltalán nem. vagy csak kevésbé tö­rődtek ösztöndíjasukkal, csak éppen annyira, hogy annak idején megküldték számukra az ösztöndíjat. Hogy azonban hogyan halad tanulmányaiban, emberi ma­gatartása fejlődésében, eset­leg milyen problémákkal küzd az ösztöndíjas? — az már kevésbé érdekli egyes üzemek vezetőit, vagy e tö­rődésre kijelölt személyeket. Milyen talajra bullik az áldozat? Nem mindegy pedig, hogy a munkások reménye, s nem utolsó sorban áldozatválla­lása milyen talajra hull az illető ösztöndíjas személyé­ben. Aki anyagilag nem szo­rul rá, ne kapjon társadal­mi ösztöndíjat semmilyen összeköttetés és érdemek alapján — fejtegette Mohos Dénes orvosegyetemi hallga­tó, a MÁV ösztöndíjasa. Nem kis felháborodást váltott ki munkás- és parasztszárma­zású egyetemi hallgatók kö­rében az — mondotta —* hogy a gyulai városi tanács főorvosa fiának ítélt meg társadalmi ösztöndíjat és ma is kapja, holott a főorvos fia erre egyáltalán nem szorul rá. Tanácskozásunkon az előb­bihez hasonló példák is hangzottak el, többek között, hogy egyes termelőszövetke­zetek más megyékből öt ügy­véd fiának ítéltek meg tár­sadalmi ösztöndíjat. A mun­kás-paraszt kormány pedig határozottan kimondja, hogy csak munkás- és parasztfia­talok részesülhetnek társa­dalmi ösztöndíjban. Mohos Dénes egyetemi hallgató és sokak példája bizonyította tanácskozásun­kon, hogy egy-egy üzemben, vállalatnál a munkások mennyire figyelemmel kísé­rik ösztöndíjasuk útját Időnkónt személyesen meg­kérdezik az ösztöndíjast, — akit ök küldtek tanulni és utána vissza is várják kö­zéjük —, szeretettel körül­veszik, hogy élete sorsáról, tanulmányairól halljanak, hogy meggyőződjenek arról: tényleg közülük való-e, az maradt-e és az fog-e marad­ni. Mint saját gyermekükkel Ezért nagyszerű a Szegedi Kenderfonógyár vezetőinek és dolgozóinak példája, akik három Szegeden és há­rom Budapesten tanuló ösztöndíjasukkal úgy bán­nak, mint a saját gyerme­kükkel. Erről a messzemenő gondoskodásról beszélt Sza­bados Mária technikumi ta­nuló, aikinek apja, anyja a Szegedi Kenderfonógyár dol­gozója, s ő maga is ott akar majd dolgozni iskoláinak el­végzése után. Bódi Lajos, a Szegedi Kenderfonógyár kép­viselője pedig arról beszélt; nem volt rá példa eddig, hogy üzeme bármely ösz­töndíjasával ne törődtek vol­na, ha bármilyen problémá­ja volt. Ugyanolyan szere­tettel — s ha kell, szülői szigorral is! — bánnak ve­lük, mint annak idején azokkal a munkásaikkal, akik elemi iskolai végzett­séggel vágtak neki a külön­böző iskoláknak, egyetemek­nek, s ma már mérnökök, üzemvezetők, a munkásosz­tály képzett és hű szakem­bered. A városi tanács ösztöndí­jasai ugyancsak teljes lét­számban kép visel téti küldő intézményüket, de ott volt Tury Géza, a művelődésügyi osztály vezetője is, aki ho6z­szan beszélt az ankét részt­vevőinek a Horthy-rendszer osztály politika járói, amely kizárólag a burzsoá rend agyondédelgetett csemetéit részesítette előnyben az egyetemeken és főiskolákon, a munkások és a parasztok gyermekei pedig még csak szóba sem jöttek. A munkások és parasztok gyermekeivel, fiáinkkal és lányainkkal most mi is úgy törődünk, igenis, hogy az övéké az elsőség és az is marad, csakhogy ezt nagyon becsüljék meg A társadal­mi ösztöndíjat alapító üze­mek és intézmények is en­nek a megbecsülésnek a tartalmában foglalkozzanak ösztöndíjasaikkaL Hogy le­hetne például közömbös, hogy a meghívás ellenére a Csongrád megyei Építő­ipari Vállalat egyetlen kép­viselője sem volt jelen e nagyfontosságú tanácskozá­son, ösztöndíjasaik pedig ugyanakkor teljes létszámban megjelentek. El is mondták, hogy a vállalat párttitkárát még nem látták, az igazga­tót is csak akkor, amikor megítélték nekik az ösztön­díjat, s egyáltalán senki sem foglalkozik velük, csak tech­nikumuk és a vállalat leve­lez egymással — hivatalból. Nemcsak pénz dolga Ebben a "kapcsolatban® sok vállalat magára ismer­net Azzal ugyanis nem tet­tek meg mindent, hogy meg­ítélték a társadalmi ösztön­díjat. Az csak az első és nem is akármilyen lépés volt, amit követnie kell a többi­nek mindaddig, amíg az il­lető ösztöndíjas teljes jogú dolgozója nem lesz a válla­latnak, intézmények — sőt még utána is foglalkozni kell a volt ösztöndíjassal, hogy minden zökkenő nélkül beilleszkedhessen az üzem munkájába és a munkáskol­lektívákba. Az ösztöndíjas­nak jó érzés, hogy már ta­nuló korában is oda tarto­zik egy nagy közösséghez, amely számít rá, figyelem­mel kíséri. Kár, hogy az új­szegedi Haladás Tsz iránt nem érzi ezt az odatarto­zást például Kecskeméti Sarolta tanuló, akit a tsz pedig úgy szerepeltet, mint ösztöndíjasát. Kecskeméti Sarolta azonban nem kapott a tsz-től eaeddig egy fillért sem. Több szegedi nagyüze­münknek nincs ösztöndíja­sa, pedig volna rá mód, csak nem élvek a lehetőségekkel. Az ankéton erről is beszél­tek a résztvevők, éppen ezért közelebbről is meg kel­lene vizsgálni, hogy melyik üzem miért nem alapított még eddig társadalmi ösz­töndíjat, holott erre vonat­kozóan a munkás-paraszt kormány felhívása immár kétéves múltra tekint visz­sza, s nyomában szerte az országban alapítottak társa­dalmi ösztöndíjakat, ame­lyek segítségével a munká­sok és parasztok gyermekei zavartalanabbul tanulhatnak középiskolákban, főiskolá­kon és egyetemeken. Hódmezővásárhelyi korsóból isznak az angol sörözők A Hódmezővásárhelyi Majolikagyár dísztárgyai és hasz­nálati tárgyai keresettek Nyugat-Európában. Csupán Ang­liába több mint egymillió forint értékű majolikatárgyat szállítanak az idén. Különösen új cikkeik egyikéből, a rücs­kös mázzal bevont vázából küldenek sokat a szigetország­ba. Modern vonalú söröskorsókat is gyártanak külföldi megrendelésre, fekete, zöld és terakotta színbén. A gyár cikkei iránti külföldi érdeklődésre jellemző, hogy az idén egymillió forint értékű használati- és dísztárggyal többet exportálnak, mint tavaly. Budapesten, a Lenin körúton még az el­lenforradalom előtt lebontották az omla­dozó és elavult egykori kis kabarészinhá­zat. Helyébe új, korszerű, nagyobb színház építését határozták el. A munkálatok ha­marosan meg is kezdődtek, de különféle nehézségek miatt, igen elhúzódtak. Most végre mégis elkészült a színház és a pes­tiek örömmel állapíthatják meg, hogy megérte a várakozást. Az új épület ugyan­is az ország egyik legkorszerűbb színházát foglalja magában. Már csak az utolsó si­mítások vannak hátra és a tervek szerint márciusban már elfoglalhatja helyét a kö­zönség az első előadáson. Az illetékes szervek úgy határoztak, hogy az új szín­házat a Madách Színház együttesének ad­ják át. Felvételünk a ragyogó berendezésű emeleti előcsarnokot mutatja az utolsó munkálatok közben. lapunk felhívása nyomán megtalálták az ellopott gyermekkocsit Lapunk január 7-i, szom­bati számában közöltük, hogy a városi rendőrkapi­tányság eíjárést indított is­meretlen tettes ellen, aki ja­nuár 6-án 16 és 17 óra kö­zött a Zrinyi utcai Zöldke­reszt elől a felügyelet nélkül hagyott gyermek sportkocsit ellopta. Közöltük ezenkívül a gyermekkocsi leírását, s a városi kapitányság felhívá­sát, hogy 'jelentkezzenek mindazok, alak a gyermek­sportkocsi ellopásával kap­csolatban adatot tudnak szol­gáltatni. A fehívás ered­ménnyel járt, cikkünk nyo­mán bejelentés érkezett, hogy ki lopta el a kocsit és hol lehet megtalálni. A hely­színre kisiető rendőrök a be­jelentést igaznak találták, s e szerint Faragó Istvánná Gutenberg utca 3 szám alat­ti lakos lopta el a gyermek­kocsit. A kocsit visszaadták jogos tulajdonosának, Fara­góné elllen pedig eljárást indítottak. Könyvelési tanfolyam tsz-tagok részére A Csongrád megyei tanács v. b. március elején a ter­melőszövetkezetek megszi­i lárdítása érdekében 5 hóna­pos alapfokú kettőskönyve­lési tanfolyamot indít Ma­kón, mert vannak olyan tsz­ek, ahol a könyvelőknek semmilyen képzettségük nincs. Azok a tsz-tagok, akik tanfolyamra a községi ta­nácsnál. Az oktatás és ellá­tás díjtalan, sőt a hallgatók 300—500 forintig keresetté­rítést kapnak. A felvételnél előnyben részesülnek azok a szövetkezeti tagok, akik a könyvelésben gyakorlattal rendelkeznek, vagy valami­lyen könyvelési tanfolyamot az általános iskola 8 osztá- végeztek. A felvételhez szük­lyát eredményesen elvégez­ték, a könyvelésben vala­mennyi gyakorlattal rendel­keznek és 20. életévüket be­töltötték, jelentkezhetnek a séges a termelőszövetkezet vezetőségének javaslata. A tanfolyam után a hallgatók kötelesek 2 évig a termelő­szövetkezetben dolgozni. Széleskörű közvéleménykii tatás a jobb vasúti menetrend kialakításáért A menetrendkönyv szer­kesztése rendkívül bonyolult és sokrétű munka, mert ren­geteg kívánságot, észrevételt, jogos kérést, érdeket kell fi­gyelembe venni. Ezekben a napokban és hetekben a MÁV széleskörű közvéleménykutatást rendez. Az ország különböző részein — megyeszékhelyeken és sok járási székhelyen — az ér­kozáaokon a megyei, járást tanácsok a környékbeli nagy vállalatok, intézmények kép­viselői, sőt az iskolák kül­döttei, állami gazdaságok és nagy termelőszövetkezetek megbízottai tájékoztatják a vasutat, hol jelentkeznek újabb igények, hogyan sze­retnék az utasok változtatni egy-egy vonat érkezésének, illetve indításának idejét. dekelt vidéki MÁV-igazgató- Elemzik a MÁV-hoz beérke­ságok bevonásával értekezle­teket tart Ezeken a tanács­Vléfyy, kislány,... Nem hinném, ha nem láttam volna tegnap délután Mórahalmon a kö­vetkező epizódot. A község fő útvo­nalán épült meg a földmüvesszö­vetkezet ízlésesen berendezett, kel­lemes hangulatú kis cukrászdája. Délután három óra körül, feke­ténket szürcsöl­gettük a sarok­ban. Egyszerre csak nyílik az aj­tó és négy háti­táskás, piros ké­pű kislány lépeget libasorban. Körül­állták a pultot és felnőttes komoly­sággal kérdezték, hogy "mibe kerül egy kis málna?" Az elárusító kis­asszony felnőttek­hez mért udvari­assággal közölte az árat, mire a négy kicsi meg­rendelte a négy pohár málnát és a legtermészete­sebb járatossággal helyet foglaltak középen, az egyik terített asztal kö­rül. Néhány perc­nyi várakozás után előkelő szer­vírozással, vendé­geknek kijáró elő­zékenységgel az asztalra helyezték a rendelést és a hátitáskás lányok "fizettek«. — Második osz­tályosok vagyunk — felelték önérze­tesen. Nem hittem el, ezért mégegyszer megkérdeztem. De megerősítették elő­Komoly figye- ző állításukat, lemmel nézeget- Na kérem, mit ték a poharat és néhány kortyot it­tak a málnából, majd bensőséges terefere indult kö­zöttük, nem han­gosan, de nem is halkan. Tájéko­zatlanságnak, fél­szegségnek a nyo­ma sem látszott kipirult arcukon. Vártam, hogy mi­kor indulnak to­vább. De sajnos, nem győztem idő­vel. Csendesen be­szélgettek, hogy miről, ki tudja — de éppen úgy, ahogyan a felnőt­tek beszélgetnek *—, talán banális semmiségekről, s mégis méltóságo­san komoly arc­kifejezés kísérte mondandójukat. Végül megkér­deztem tőlük, há­nyadik osztályo­sok? szólnak ehhez? Mert én nem tud­tam szólni, legfel­jebb annyit mond­tam, hogy: — Jó málnázást kívánok, gyerekek — és kiléptem az ajtón. A úton tűnőd­tem el azon, hogy a papa meg a ma­ma talán még nem járt az eszp­resszós cukrász­dában, de a má­sodikos kislányok már itt isszák meg vacsora előt­ti málnájukat. Ta­lán öt-hat év múl­va már ebéd utá­ni szimpla feketé­jüket fogyasztják a mórahalmi presszóban. De a kezdés talán még­is korai! Ugye így van, kedves szü­lök? S. R. bejelentéseket, anyagát zett írásbeli kéréseket is. Az értekezletek még január végén, február elején feldolgozzák és amennyiben erre mód kínál­kozik, a menetrend szerkesz­tésében érvényesítik. A MÁV az új menetren­det május 28-án, nulla óra­kor lépteti életbe. Addigra megjelenik a menetre nd­könyv, mégpedig tekintettel a korábban tapasztalt nagy érdeklődésre, a múlt évi százezres példány helyett 110 ezer példányban. Külön ki­adják a balatoni menetren­det. s azt a füzetecskét, mely feltünteti, mikor és honnan érkeznek, vonatok a pesti pá­lyaudvarokról. illetve mikor és honnan indulnak vonatok Budapestről vidékre. (MTI) Kilenc darab négy találatos lottószelvény A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tájékoztató köz­leménye szerint a második játékhétre beérkezett 4 mil­lió 333 025 lottószelvény kö­zött öttalálatos nem volt. Négy találatot kilenc szel­vényen értek el és ezekre egyenként 361 085 forintot fizetnek. A háromtalálatos szelvények száma 1748, nye­reményük 929 forint. Kétta­lálatos szelvény 66 669 volt, ezeknek nyereménye 24,30 forint. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents