Délmagyarország, 1961. január (51. évfolyam, 1-26. szám)

1961-01-01 / 1. szám

Vasárnap, 1961. január 1. 4 Rlj éfeíet kezdünk! Vidám úiévi képeslap — képielen kívánságokkal »Ebben. az évben leszo­kom a dohányzásról- — fo­gadkozik erősen egyik vál­lalatunk asztmával bajló­dó Igazgatója. Néhány pil­lanat múlva, amint megszo­kott mozdulattal cigaretta­tárcája után nyúl, csak munkatársai kuncogására kap észbe és rántja vissza a kezét.,. Tavaly, vagy ta­valyelőtt elszökött a szana­tóriumból, mert megtiltot­ták neki a dohányzást az orvosok. De ez más: ez fo­gadalom, amit meg kell tar­tani! Legalább az első na­l>on ... Fogadalmak és kívánsá­gok ünnepe az Üjév. Kí­vánságok! Tréfásak és ko­molyak. Teljesülök és "tel­jesíthetetlenek Mi lenne, ha 1961-ben a képtelen kívánságok, ezek a délibábos vágyak, ezek a teljesíthetetlen fogadalmak egytől-egyik megvalósulná­nak! . Futballbíró — a nézők vállán Ha például a futballbi­rok álma és vágya teljesül­ne! »Kedves hallgatóim! a Szegedi Duhajok FC—Kis­pccsenyési Favágók mérkő­zésen az utolsó percre for­dult a stadion órájának se­bcsen haladó mutatója. Az !•redmény 0:0 arányú dön­tetlenre áll. S a közönség! Kedves hallgatóim, ha nem volnék itt, ha nem látnám a saját szememmel, nem hallanám a saját fülemmel, nem hinném el! A közönség felállva éljenzi a mérkőzés játékvezetőjét, öt köszönti az ütemes vastaps, akinek sípja e percben a nagy ta­lálkozó végét jelzi, amely 0:0 arányú döntetlen ered­ménnyel ért véget. S a kö­-cnség most betódul a pá­lyára és — vállukra kaip­jak, vállukon viszik ki on­nan, ujjongva és boldogan KrapcsáJc Emitt, a játékve­zetőt .. — No, nem! Ez túlságo­san szép álomnak is — til­takozik mosolyogva a ko­holt rádióközvetítés ellen az egyik jeles szegedi já­tékvezető, T á r k á n y Ist­ván. civilben az Építőipari Vállalat dolgozója: — Mi csak azt szeretnénk, azt kí­vánjuk, hogy a szurkolók valóban tárgyilagosan ítél­jék meg a mi működésün­ket a pályán, s hogy ves­sék ki maguk közül az "iz­gágákat-", meg a -szeliemel­kedőket-. Mindenki a kocsi beiseiében 'teljesülhetne a villamos­kalauzok álma is!... "Harsány köszönés fogad­ja a megállóhoz érkező vil­lamost. Az emberek kalapot lengetve üdvözlik a vezetőt több rózsacsokrot adnak a' a bájos kalauznőnek, Mai d sorokba rendeződnek ' kocsik ajtaja előtt és meg­kezdődik a fölszállás. Min­denki a kocsi belseje felé igyekszik. A perronon sen­ki sem marad. Akik nem férnek be a -kocsi belsejé­be*, azok föl se szállnak. Megvárják a következő sze­relvényt. Ugyan, mi az a csekély 15 perc! Bagatell! A szerelvény lassan kigör­dül a megállóról, s az em­berek, arcukon a boldog várakozás mosolyával, nyújt­ják kezüket a kalauznö felé — a szakaszjegyért.. — Ez túlzás! — méltat­lankodik kicsit sértődötten P. u s s Jözsefr.é: — Mi csak azt szeretnénk, ha az uta­sok több megértéssel vi­selkednének a villamoson, ha nem kellene állandóan figyelmeztetni őket, hogy váltsák meg a jegyet, ha udvariasabbak volnának ve­lünk. ha nem ugrálnának le és föl menet közben A délelőtti órákban is van most, ünnep előtt, vá­rakozó a Fodrász Ktsz Ta­karéktár utcai üzletének női részlegében. H a s k a Péterné, az üz­let vezetője munka közben válaszol a kérdésre. •— Mit kívánnék én a közönségtől? Elsősorban több türelmet és belátást. Aztán, ha már minden kívánság teljesül, kívánnám, hogy jobb anyaggal, festékkel, olajjal, szesszel, lakkal könnyítsék meg a md jó munkánkat. Magamnak egy 5-ös találatot kívánok a lottón — fűzi még hozzá befejezésképpen. No, de itt vannak a "vá­rakozók- is. Hát az ő telje­sülésre váró kívánságuk? — Szeretnénk — mondja Hajabács Mária —, ha min­dig hamar sor kerülne ránk. Dolgunk van, sietünk s ezért vagyunk türelmetle­nek, ha várakozni kell. Szege­den lakom és Hódmezővá­sárhelyen tanítok. Szeret­ném, ha Szegedre kerül­hetnék állásba is. Ez már nem is annyira -képtelen- kívánság. Bár tagadhatatlan, hogy kell hozzá némi szerencse! De­hát itt van az is, akinek a "szerencsehozás- is a re­szortja egyebek között. Nyitott ailók a kéményseprőnek — Én sok-sok szerencsét kívánok a kedves lakóknak, a város dolgozóinak, ma­gam és minden kollégám nevében — mondja Ábra­hám János kéményseprő, aki az újszegedi kémények or­vosa, tisztogatója. S ha már afféle "képtelen- kívánsá­gokra van szükség, én azt kívánnám a kedves lakók­tól, hogy a "seprés- meg az ennél is rettegettebb "ége­tés- hírére ne zárják be a lakásukat, ne menekülje­nek el a kéményseprő elől, ne akadályozzák meg mun­kája elvégzésében. Fájdalom nélküli foghúzás SZTK. Fogászati szak­rendelés. Kinn az ajtó előtt betegek várakoznak, oly fájdalmas, . kétségbeesetten sötét képpel, amilyent csak a fogfájósok képesek vágni. Benn fehér falak, fehér kö­penyek, műszerek és székek. "A-aaah!- — jajdul föl va­laki, mert ahogy nincs fáj­dalom nélküli szülés, úgy nemigen van fájdalom nél­küli foghúzás se. Dr. Szőke Dezső, a dél­utáni szakrendelés főorvosa pedig az ellenkezőjéről akar meggyőzni berniünket — Az igazság az, hogy csak a gyulladásos fogakat aiem lehet érzésteleníteni, csak azok fájnak húzás közben. A baj az, hogy a betegek valóban annyira félnek, hogy egynémelyik már akkor is jajgat, ami­kor meglátja az orvos kezé­ben a fogót. Több bizalom az orvos iránt, több bátor­ság tökéletesen "elzsibbasz­taná- ezeket a fájdalmakat. Van ebben valami igaz­ság, bizonyos. De aki hú­zatott már fogat az SZTK­ban, tanú rá, hogy bátor­ság ide, meg oda, egy ma­jális mégis csak jobb egy foghúzásnál, s hogy az el­lenkezőjét vallani ennek mégis csak "képtelenség-! Minthogy képtelenség a következő vágy is. Türelem... Türelem... Türelem... "Az ember fölveszi a te­lefonkagylót, s már hangzik a vonalat jelző búgás. (Ez az első képtelenség — a szerk. megj.) Az ember tár­csáz és csodák csodája, pil­lanatnyi várakozás után je­lentkezik a tárcsázott szám. Ö, nem a Szappanfőző Ktsz és a Temetkezési Vállalat, nem is a pontos időt mond­ják be. A hívott szám je­lentkezik! .. .« "Halló! Postai Távbeszélő Szolgálat? Halló, itt. a Dél­Magyarország szerkesztősé­gje. Arra volnánk kíváncsi­ak, mit kívánnak, mit vár­naK önök az új esztendő­től? .. .« "Halló, itt a távbeszélő­ellenőr... Hogy mit kívá­nunk? Türelmet kíváunk, több türelmet, mint ed­dig. Nem mi vagyunk a ludasok abban, hogy oly sok a panasz mos­tanában a telefon- és táv­beszélő-szolgálattal kapcso­latban. Túlterhelt a postai telefanközoont. Mi mindent megteszünk a közönség ér­dekében. amit tehetünk. Legyenek türelmesebbek!...­Ezek azok a kéntelen kí­• A, $2áTíl>ázi^ruha­táros J kívánsága, aki min-, den este azért remeg, hogy a, jjézőíijrröl kiszabadult,, es­telyiruh'ás, szmokingos kö­zönség rá ne döntse a ru­határat; a moziigazgatóé, aki jó filmkópiák után epe­dezik, amelvek nem szakad­nak el minden előadáson három-négy ízben egymás után ... Vagy mégsem any­nyira "képtelenek- ezek a kívánságok? Hiszen csak egy kis türelem, egy kis megértés, egy kis bizalom, egy kis jóindulat kívánta­ük ... No de majd ez is megjön idővel. Az új eszten­dőben? Talán. Addig is le­gyünk türelemmel... Papp Lajos Miből mennyit tesznek a fogyasztók asztalára 1961-ben a szegedi termelőszövetkezelek? Érdekes körkérdéssel for­dultunk a napokban a sze­gedi termelőszövetkezetek vezetőihez. Mondják el, most készülő új esztendei gazdasági terveik alapján, szövetkezeteik miből meny­nyit tesznek majd Szeged és az ország ellátatlan fo­gyasztóinak asztalára? így vallottak terveikről: ÁRENDÁS GYÖRGY, a baktói Felszabadulás Tsz elnöke: — A Felszabadulás Tsz 1961-ben hajtja végre több mint tízéves fennállása óta legnagyobb termelési prog­ramját. Szóljunk először is tán a húsról, mivel "húsevő nemzet- vagyunk. Meghizla­lunk a városi lakosság szá­mára 500 sertést és 100 mar­hát. Adunk továbbá 8 ezer pecsenyecsirkét, ezer hizott pulykát és ezer darab hizott libát is. Nagymértékben emelkedik majd tejtermelé­sünk is. A zöldségféléket il­letően nagy terveink vannak. Méreteinkre jellemző, hogy csupán konyhakerti árukat 240 katasztrális holdnyi esöz­tetö berendezésekkel működő kertészetben termesztünk 1961-ben. Eladunk többek között 25 vagon korai, üveg­házakban előnevelt palán­tákból való paradicsomot, 15 vagon korai kápasztát, négy vagon cecei zöldpaprikát és két vagon csemegeuborkát. Ami szintén nagyon lénye­ges, 25 vagonnyi fejtett zöld­borsót akarunk értékesíteni. A konzervgyár fejtőgépeket ad ki a gazdaságba s a nagy mennyiségű áru feldolgozá­sa már a szövetkezetben keí­dődik el. A borsó fejtett, tiszta állapotban jut a gyár­ba. ^Tervezünk még 10 vagon korai karalábét., 60 ezer fej primőr salátát- és 120 eaer cső üvegházi zöldpaprikát. Kenyér.is kell a-sok finom­ság meilé. Éppen ezért 6850 mázsa búzát is szándékozunk adni a fogyasztóknak. Ter­veinkben 2500 mázsányi rizs eladása is szerepel. CSÜCS MIHÁLY, a ságváritelepi Táncsics Tsz elnöke: — Először is adunk 320 hi­zott sertést, 43 hizott mar­hát. Eladó lesz majd 3500 pecsenyecsirkénk és kétezer­nyi kacsánk. Ami a tejet il­leti, nálunk ez is sokat emel­kedik. 1961-ben tehenésze­tünk 80 ezer liter tejet, a juhászat pedig 10 ezer liter birkatejet igér. A növényter­mesztés — a kertészetet is beleértve — kerek 50 száza­lékkal ad többet a közfo­gyasztásnak a múlt évi áru­termelési programhoz képest. Tervezünk 32 hold zöldséget, 1960-ban csupán 22 hold volt. Először termesztünk nagyobb mennyiségű korai burgonyát is, megszámlálhatatlan meny­nyiségű karfiolt, zöldpapri­kát, zellert, gyökeret, sárga­répát és káposztaféléket. Több lesz a kenyérgabonánk is, hiszen 80 hold búzával vetettünk többet, mint amennyi tavaly volt. ZINA MIKLÓS, a Dózsa Tsz elnöke: — Nekünk is nagyon szép terveink vannak. A szegedi háziasszonyok vigasztalására mondhatom, hogy tőlünk tel­hetően segítünk tojásgond­jaikon. Az ó-évben beren­deztük tojótyúk farmunkat. Az állomány szép, minimum 14o ezer tojás eladására szá­mítunk. Nagymértékben emeljük a tejtermelés hoza­mait is. A mi szövetkeze­tünkből az új esztendőben már 120 ezer liter tejet vár­hatnak a fogyasztók. Kol­básznak, szalonnának és il­latos bécsiszeletnek 300 hí­zott disznót szántunk, jó pörköltnek pedig 38 kövér marhát Konyhakerti zöld­ségfélékből 2575 mázsa sze­repel összesen kertészeink tervében. Alma és más gyü­mölcsfélékből gyengébb idő­járás esetén is tudunk adni a fogyasztásnak 350 mázsát. HRASKÓ ILONA, a mihálylelekl Oj Élet Tsz főkönyvelője — A fogyasztók jó ellátá­sáért mi is megtesszük a magunkét. Terveink elkészí­tése még. folyamatban yan, de már .vannak, többé-kevés­bé rögzített adataink is. Ezek szerint meghizlalunk .55 0 sertést és 76 marhát. Felne­velünk négyezer pecsenye­csirkét es ezer darab pecse­nyekacsát. Harminccal növel­jük az új esztendőben a te­henek létszámát is, ez pedig érzékenyen hat majd a tej­termelés emelkedésére. Szö­vetkezetünk fő növénye a fűszerpaprika. Ebből 300 ka­taszteri holdat ültetünk. 26 holdnyi kanyhakertészetünk­ben sokféle zöldség előállí­tására készülünk. Jellemző, hogy csak hónapos retekből 85 ezer csomót, akarunk kö­zösen értékesíteni. Lesz nagy mennyiségű paradicsomunk, cecei zöldpaprikánk, káposz­taféléink is. Kenyérgabona szövetkezetünkből előrelátha­A búcsúzás nem felejtés K iöregedtek —• mondhatnók, pedig nem egészen igy igaz. Ahogy mindig is szükségünk volt az elmúlt évek tapasztalataira, ahogy a tavalyi év munkája és si­kerei alapozták meg az ideit, éppúgy e becsületben őszült emberek által lett különb a gyár, s ezek nevelték azokat, akik most helyükre állnak. Megérdemlik a pihenést. Id. Kakuszi János végigjárta a múlt rendszer minden kálváriáját. Igaz, vi­lágszemlélete és szakmája is hozzájárult ehhez. 1913-ban állt először munkába, hogy azután Budapesten és Szegeden, kis mestereknél, vagy tőkések szolgálatában — s közben katonaként, vagy munka nélkül — megismerje a lelketlen kapitalista világot. Érthető, hogy hamar ráébredt arra, neki is a társadalmi haladás táborában a helye: már 1917-ben tagja lett a festő szakszervezetnek, és a 18-as választás után bekerült vezetőségébe. Szakszervezeti funkcionárius maradt a felszabadulás után is — egészen nyugdíjba vo­nulásáig. Az újszegedi szövőgyárral 1942-ben ismerkedett meg. A tőkés idejében segédmunkás volt, azután szakmunkás lett. Mégpedig kitűnő. Nemcsak magával törődött, hanem a fiatalabb nemzedékkel is, az ipari tanulókkal, és visz­szaemlékezve saját inaséveire, tanította őket. Példaképük volt. Alig egy éve tüntették ki a "Könnyűipar kiváló dol­gozója- címmel. Elvtársak, barátok, munkatársak seregét hagyta most ott a gyárban. Elhagyta volna őket? Dehogyis. Mikor de­cember 16-án megkapta szabadságát, kél nap múlva is­mét kint volt Újszegeden. — Mert a műhelynek is van terve — mondta —, s azt teljesíteni kell, öt napig festette az új öltöző falait műanyagfestékkel, csak úgy, ön­tudatból. Ilyen ember, ilyen munkás Kakuszi János, aki a mai nappal, 1961 január elsejével nyugalomba vonul. Valami­kor csak a gyárosok, vagy a tisztviselők tehették meg az ilyesmit, s nem a Kakuszi Jánosok. Pedig ő és ók valahá­nyan, a harcokban edzett öntudatos munkásemberek jogo­sak egyedül a tisztelettől övezett öregkori pihenésre. Naqviván Pálré nem volt soha különös egyéniség, 3 de éppen a becsületes, egyszerű munkásévek fonnak köréje koszorút. A kenderfonó cérná­zójában és gombolyító osztályán dolgozott az elmúlt tíz évben, mint anyaghordó. Azelőtt pedig hol a Konzrevgyár­ban, hol a Pulcz utcai lekvárüzemben, vagy a mindenható Zöldi-cégnél tette el a savanyú káposztát. Először az első világháború alatt állt munkába a Ken­dergyárban, de 1920-ban, amikor férjhezment és meg­született az első gyerek, ott kellett hagynia munkahelyét. A magáncégek rendre "elfelejtették- bejelenteni az OTI­hoz, s emiatt kellett neki 64 éves koráig várnia a nyug­díjra. Még mindig hálás azért, hogy 1950-ben felvették is­mét az üzembe, s így eljuthatott a megérdemelt pihenés napjaiig. Az Árva utca 5 vadonatúj ház, még be sincs pucolva. Itt él idős férjével, s egyik fiával, menyével, kisunoká­jával. A szép családiházat fia építtette egy régi, düledező viskó helyébe, s benne külön otthonra talált az ő családja és szülei. Még nincs villany, nincs parkett, a mosókonyha is csak jövő nyárra készül el, de a nagy ablakokon máris ömlik a fény, olyan ragyogás, melyet csak a mi rendsze­rünk sugározhat az idős munkásemberekre. Uj, meleg otthon, hét unoka, megérdemelt nyugdíj. Szép öregség vár Nagyiván Pálnéra. A szekrényen álló lámpa — akárhányszor rátekint — a gyárra emlékezteti majd. A búcsúzóra kapta. De ez csak tárgy, és őt volt munkatársaival szíve is összefűzi. * VT ég szokatlanok az otthon töltött napok. Az újdon­' sült nyugdijasok nem éreznek fáradságot, még nem jöttek rá a pihenés izére. Be-belátogatnak a gyárba, a jólismert falak és barátok közé. Mert a búcsúzás nem felejtés, és nem is lesz az sohasem. Az emlékezés kölcsö­nös: ők a gyárra, a gyáriak pedig rájuk emlékeznek há­lával és nagy-nagy szeretettel. Fehér Kálmán tóan 20 vagonnal fut állami átadásra. A nagyobb meretű árutermelés mellett sokat fordítunk üzemfejlesztésre is. Erre csak egy példát Jelen­leg 56 közös anyakocája, van a tsz-nek, az új esztendőben pedig már el kell érm a kocaállománynak a 100 da­rabot. FARKAS JÓZSEF, az újszegedi Rózsa Ferenc Tsz elnöke: — A mi szövetkezetünk­ben is — hasonlóan máso­kéhoz — mintegy megkét­szereződnek az új esztendő­ben az állattenyésztés hoza> mai. Bár még komoly férő­hely gondjaink vannak, en­nek ellenére a közösen hiz­lalt sertések számának eJ kell érni nálunk a 300 da­rabot és 100 mázsán felül lesz a közös értékesítésre kerülő marhahús is. Baromfi­félékből — kacsák és csir­kék együtt — hatezer dara­bot tervezünk felnevelésre és eladásra. 30 katasztrális holdon rendezkedünk be az új esztendőben öntözéses kertészkedésre. Kora tavasz­tól késő őszig a zöldségfélék százmázsáit akarjuk szállí­tani a szegedi piacokra és a felvásárló, értékesítő válla­latoknak. A tavaszi és a nyári zöldségek mellett sok­sok főzelékfélét terveztünk másodvetésként is. Lesz töb­bek között 6 hold karfio­lunk, 2 hold káposztánk és nagyobb mennyiségű őszi karalábénk is másodvetés­ben. Nagy gondot fordítunk a búzatermesztésre is. 210 hold búzánkat a rossz idő­járás ellenére is sikerült ér­zékeny késedelem nélkül el­vetni. Gondos ápolás- és ked­vezó időjárás mellett • ke­Hyérgaböriábbris'- "klfögis tá­lán termésre -Szántftúrtkí t-.'t : Mi•••• .:.-•" KÉRI ISTVÁN, a Haladás Termelőszövetkezet főkönyvelője: — Ismét nagy beruházás­ra készülünk az új esztendő­ben. Megépítjük a -Maros partján a 100 katasztrális hold nagyságú modern, esőz­tető berendezésekkel műkö­dő öntözéses kertgazdasá­gunkat. Ugy akarjuk, hogy a kertgazdaság területéből 70 hold már a tavasz idején el­készüljön, s erről a terület­ről már szép termést taka­rítsunk be őszig öntözéssel termesztjük majd a zöldbor­sót, zöldbabot, paprikát és a tsz által korábban is ter­melt valamennyi zöldségfé­lét. Kenyérgabonából 12,5 mázsa átlagtermés elérését tervezzük. Megvan hozzá a reményünk, hogy ennél még több is lesz. Termelésünk gerincét a kertészeti terme­les alkotja, de e mellett az új esztendőben még na­gyobb gondot fordítunk az állattenyésztésre. 280 hízott sertést küldünk majd a vá­góhídra, baromfifélékből is nevelünk bőven. Lesz négy­ezer pecsenyecsirkénk és kétezer pecsenyekacsánk Is a baromfihúst fogyasztók szá­mára. A szövetkezet gazdái nagy bizakodással tekinte­nek az új esztendő elé, hi­szen maguk is érzik azáltal, hogy egyre több portékát termelnek a fogyasztók ré­szére, maguk is mindjobban boldogulnak a közösségben. Igv nyilatkoztak Szeged termelőszövetkezeteinek vezetői, s mindenütt hoz­zátették: amit itt elmond­tak, csupán pár érdekes­ség terveikből. Ezek ter­melési programjaiknak csak kisebb részét képe­zik. Hús- és zöldségfélék­ből legalább ugyanennyit juttatnak a közfogyasztás­tlak a háztáji gazdaságok is. A szövetkezetekben az intenzívebb takarmányter­mesztés mellett sok mil­lió forint értékű ipari nö­vényt Is termesztenek. Cs. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents