Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-14 / 294. szám

3 Szerda. 1960 december Tt; Három héttel év vége előtt A SZEGEDI ÜZEMEKBEN A háztáji gazdaságok és az árutermelés Három hét már nem nagy idő, éppenseggel kevés ahhoz, hogy bepótoljuk, amit az egész esztendőben elmulasztottunk. De ilyesmiről többnyire szó sincs a szegedi üzemekben. Az év még hátralévő napjait az elért eredmények felmérésével, lankadatlan munkával, és 1961-re, az ötéves tervre való felkészüléssel töltik üzemeink dolgozói. Megvalósult az ütemes termelés a Ládagyárban Nincs ok idegességre, évvégi kapkodásra a Ládagyárban sem, mivel az éves terv napi résziét mindig rendben elvégezték január óta, s nem volt különösebb zavar a termelésben sohasem. Ha csak azt nem számítjuk, hogy a negyedévek derekán néha figyelmeztetni kellett a rendelőket, hogy ••hívják le* a rendelést még időben. Három eredője van a megvalósult ütemes termelésnek: az üzletfelek időben jelentették be igényeiket, a budapesti központ és az újszegedi telep között kellő összhang uralkodott, és az üzemben helyes műszaki tervezést valósítottak meg. A hátralévő hetekben főképp baromfiszállitó, valamint szegezett ládákat gyártanak, de már megkezdték a jövő évi munka előkészítését is. Az 1961-es terv nagyobb feladatokat ró a telepre, mint az idei. Nagyon sokat jelent majd az üzem számára, hogy december 31-ig elkészül a korongbalta — és a vele kapcsolatos többi gép — épületcsarnoka, s >bár még a szárító motorjai nem érkeztek meg, rövidesen megkezdhetik a próbaüzemelést, majd pedig a folyamatos termelést. A sikerek éve a börruhakészítöben Eex port terve után te»jes évi tervét is teljesítette már a börruhakészítő s az eredetileg vállalt 6.2 millió forint értékű túlteljesítést még 1,8 millióval megtetézi. Miután 180 többlet irhakabáttal szemben december l-ig 309 darabot szállítottak a TANNIMPEX-nek, ezeket még a karácsonyi piacon lehetett értékesíteni külföldön. A Pannónia Szőrmeárugyártól sikerült az üzemnek többek között a nagyon keresett irhabőrökből kötésen felüli mennyiséget is vásárolni, és így több száz mellény és gyermekruha készülhet el terven felül belföldre is. Neves német munkajogászok látogatása a Tudományegyetemen Az Állam- és Jogtudományi Kar Mezőgazdasági és Munkajogi Tanszéke előadássorazatot szervezett a szocialista országok munkajogának ismertetése céljából. E sorozat keretében decemberben dr. H. Heinze, az NDK kormánya mellett működő bér- és munkaügyi bizottság munkajogi főosztályának vezetője, valamant dr. E. Pátzold, a lipcsei egyetem munkajogi tanszékének vezetője látogatták meg a Kart Dr. Heinze németnyelvű előadásában ismertette a német munkatörvénykönyv létrejöttének társadalmi, gazdasági körülményeit, kiemelte a törvénytervezet széleskörű vitára bocsátásának jelentőségét, valamint kimutatta a Német Demokratikus Köztársaság és Nyugat-Németország dolgozóinak helyzete, jogai közötti különbséget. Élesen cáfolta a nyugatnémet munkajogban uralkodó hazug, áldemokratikus elméleteket. Mindkét vendég válaszokat adott az érdeklődők kérdéseire, majd az előadás után szívélyes beszélgetést folytattak a Kar oktatóival és hallgatóival Az idei év a sikerek éve volt a Szegedi Szőrme- és Bőrruhakészítő Üzemnél. A műszaki intézkedések és az üzemszervezés eredményeképpen a többtermelés nagy része a termelékenység emelkedésének következménye. Az üzem dolgozói bíznak abban, hogy legalább 8—10 napos nyereségrészesedést kaphatnak az idei jó munkáért, de azt is tudják, hogy még nagyobb eredmények elérésére is képesek. A napokban elkészített, 1961-re szóló átfogó műszaki intézkedési terv is ezt tanúsítja. Ezért a körültekintő tervért a Könnyűipari Minisztérium is megdicsérte a vállalatot és felhívta az iparág néhány üzemét, hogy tapasztalatcsere céljából tanulmányozzák azt. 460 ezer négyzetméter szövet terven fefül Amikor az Ujszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál ismeretessé vált az év tíz hónapjának eredménye, új elhatározás született: fél hónappal előbb teljesítik az éves tervet. Kedden a délutáni órákban jelentették az üzemből, hogy a munkások elhatározása valóra vált, s 18 nappal előbb végeztek. A vállalat hároméves tervét még november elején, az exporttervet pedig néhány napja, december 10-én teljesítették. Ugy számítják, hogy az éves terven felül december 31-ig ponyva-, szőnyégés műszaki szövetféleségekből 460 ezer négyzetméter szövetet gyártanak, ami mintegy 9 millió forint értékű tervtúlteljesítést eredményez. I

gaza van-e a pártnak és a kormánynak, amikor hangsúlyozza, hogy szükséges jobban kihasználni a termelőszövetkezeti tagok háztáji gazdaságában rejlő árutermelési I és egyéb lehetőségeket? Igy teszik lel a kérdést néhányan Szegeden s talán mondani sem kell, hogy egyútj tal aggodalmuknak adnak kifejezést. Vajon jóra vezet-e — mondják — a legutóbbi kormányhatározat ide vonatkozó része, hiszen, ha marxista szemmel nézzük a dolgokat, látnunk kell: a háztáji gazdaságok a kisparcellás gazdálkodás maradványai, s mint kisüzemek, kapitalista tendenciákat szülnek. Némelyik azzal is érvelgetnek, hogy a háztáji gazdaság akárcsak mérsékelt támogatása is elvonja a szövetkezet gazdáit a közös munkától, ismét az egyéni gazdagodás és érvényesülés vágya lesz hatással tudatukra, ami mindenképpen káros a mezőgazdaság szocialista fejlődése szempontjából. T

ávol áll tőlünk annak feltételezése, hogy az ilyen észrevételek hangoztatói alá szeretnék ásni a termelőszövetkezetek megszilárdításának nemes célkitűzéseit. Már csak azért sem gondolhatunk ilyesmire, mert az óvatosságra intők is szinte kivétel nélkül kipróbált megbecsült harcosai a tsz-mozgalomnak és eszükkel, szívükkel, erejükkel küzdenek manapság is a virágzó nagyüzemi gazdaságok kialakításáért. Csupán az az érzésünk hogy az elvet nem értik meg helyesen ezek az elvtársak és félő. hogy emiatt esetleg képtelenek lesznek továbbra is tartósan és következetesen képviselni ebben a kérdésben a párt álláspontJövőre is megrendezik a munkáskórusok szegedi találkozójáti HÍVEN A ZÁSZLÓHOZ Tegnap, kedden délelőtt a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsának kulturális bizottsága ülést tartott Ezen az ülésen részt vettek a szakszervezetek kultúrfelelősei, a KISZ Szeged városi bizottságának és a városi tanács művelődésügyi osztályának, valamint a Népművészeti Intézetnek a képviselői. A Szegeden 1961. jú-] lius 1—2 között rendezendő i munkás dalostalálkozó elő- j készítéséről is szó esett. Axj országos dalostalálkozót a j textilesszakszervezet és az i ÉDOSZ rendezi. A megjelentek operatív bizottságot ala- i kították, melynek feladataj lesz a munkás dalostalálko-: zó megrendezése. Szegedi lermelőszövelkezeli gazdák mezőgazdasági technikumi felvételi vizsgán j Hétfőn és kedden mozgalmas esemény színhelye volt Szegeden a József Attila sugárúti Erdészeti Technikum épülete. A nappali tagozatokon tanuló fiatalok között idősebb emberek, apák. sőt itt-ott nagyapák rótták a folyosókat. Egy részük felvételi vizsgára várt, mások már túl voltak ezen. Kilencvennégyen jelentkeztek a Szegedi Mezőgazdasági Technikum négyéves levelező tagozatára. Közülük vagy hatvanan a szegedi termelőszövetkezetekből jöttek ide, hogy majdan a négy esztendei kitartó tanulás után elnyerjék a mezőgazdasági technikusi végbizonyítványt. Mint a technikum igazgatója elmondotta, a felvételre jelentkező szövetkezeti gazdáknak eleinte még a nyolc általános iskolai bizonyítványuk sem volt meg. Vannak, akiknek még alig száradt meg a tinta a nemrég megszerzett általános iskolai bizonyítványokon, s szép számmal vannak olyanok is, akik csak a tél idején fejezik be a 20—25 évvel ezelőtt abbahagyott alapműveltséget nyújtó iskolát, máris itt a technikumban akarják tovább folytatni a tanulást. Nagyon figyelemre méltó, hogy az öregebbek között jelentős számban vannak fiatalabb, 18—20 éves szövetkezeti gazdák is. Ifj. Kiss Zsigmond, Herczeg Erzsébet, Erki Margit. Braczán Miíos és a többiek már azok közül valók, akik felismerték, milyen lehetőségek elött állnak ma a parasztfiatalok. Mint a technikum igazgatóságától megtudtuk, a következő években egyre nagyobb számban vesznek majd fel új hallgatókat a levelező technikumi és szakmunkásképző tagozatokra. Van hát tanulási lehetőség, csak élni kell ezzeL Jogos büszkeséggel őrzik a szegedi karhatalmi alakulat tagjai azt a kitüntető szép, vörös zászlót, melyet — mint lapunkban megírtuk — a KISZ Központi Bizottságától kaptak a nemrég véget ért kiképzési évben elért kiváló eredményeikért. A szegcdi karhatalmisták egyébként nemcsak a kiképzésben, hanem más ténykedésükkel is kiérdemelték a jogos megbecsülést. Mindenekelőtt nagy elismerés illeti őket azért a széleskörű társadalmi munkáért, amelyet Szegeden és Csongrád megye több községében kifejtettek. Idén már eddig mintegy 4700 óra társadalmi munkát végeztek. Segítséget nyújtottak például a mihályteleki óvoda építéséhez, a móravárosi iskola tatarozásában részt vettek, valamint az I. és a H. kerületben több alkalommal is segítettek a városszépítési munkákban. Tiszaszigeten fákat ültetlek és még sorolhatnánk a sokféle hasznos tevékenységet, amellyel még szorosabbra fűzték a lakossággal is kapcsolataikat. ját. Ezért néhány olyan dologra szeretnénk rámutatni, amely talán segít némileg eloszlatni az itt-ott tapasztalható bizonytalanságot. Nyílt titok, hogy az országnak több mezőgazdasági termékre van szüksége. Nem azért, mintha a parasztság megfeledkezett volna a helytállásról (bár sohasem tagadtuk, hogy az egyéni kisgazdaságok éppen szúk lehetőségeiknél fogva akadályozták az árutermelés fejlődését), hanem elsősorban az életszínvonal és az igények megnövekedése miatt. Csupán húsféleségből hat és fél ezer vagonnal fogyasztottunk többet az idén, mint 1955-ben. Baromfiból például 11 kilót eszünk meg egyenként és évenként, ami azt jelenti, hogy e tekintetben az előkelő második helyet foglaljuk el az országok ranglistáján. Egészen természetes, hogy ez a tempó csak úgy fokozható tovább, ha a termelőszövetkezetekben rejlő összes lehetőségeket kihasználjuk az árutermelés növelése érdekében. Mert az igények kielégítése a legfőbb cél. Mivel pedig a háztáji gazdaság a jelenlegi viszonyok között szerves kiegészítő része a termelőszövetkezetnek, a lakosság még tökéletesebb ellátása végett szükség van azok bizonyos fokú fejlesztésére is. J

ó is volna, ha a tszekben egyszerre, mintegy varázsszóra kialakulnának a nagyüzemi gazdálkodás feltételei! Akkor nem is lenne semmi hiba. Csakhogy amíg a szükséges épületek, tenyészállattörzsek, gépek stb. előteremtődnek, amíg új típusú emberek, kiváló szakképzettségű vezetők nevelődnek, addig átmeneti módszereket és formákat kell alkalmaznunk, amelyek hozzásegítenek a győzelemhez. Amikor így cselekszünk, azt bizonyítjuk be, hogy felismertük az adott viszonyokból adódó feladatokat és szem előtt tartjuk Leninnek a fokozatosságról szóló tanítását. Mindig azt nézzük, hogy az alkalmazott átmeneti módszer (jelen esetben a háztáji gazdaságban rejlő lehetőségek fokozottabb kihasználása) mennyire segíti elő a szocializmus teljes megvalósulását. Tapasztalataink szerint további előrehaladásunk elé gördítenénk akadályokat, ha a szövetkezetek fellendítésére hozott kormányhatározatokat nem hajtanánk végre. E

gyelőre nincs pénzünk arra, hogy egyszerre, valamennyi termelőszövetkezetben korszerű istállókat, üvegezett -csirkepalotákat* építsünk. Időbe és pénzbe kerülnek az olcsóbb kivitelű épületek is a közös állatállomány részére. Ilyen körülmények között vétkes szűklátókörűség lenne észre nem venni, hogy ugyanakkor a szövetkezeti tagok lakóházai körül ott vannak részben kihasználatlanul a régi kisüzemi épületek. Az ésszerűség is azt diktálja, hogy ezeket a férőhelyeket jobban a háztáji állattartás szolgálatába állítsuk. Ebből többszörös előny is származik. Először is több árut kap a népgazdaság, másodszor a tsz-tagok túlnyomó részben saját maguk kielégítik hús- és állati termék iránti szükségleteiket, har; madszor pedig komoly jö• vedelemhcz jut a szövetke: zeti gazda, amellyel kiegéi szítheti a közös gazdaságból • ráeső részesedést. Nagvon • jól tették például a sándor: falvi Rózsa Ferenc Tsz aszszonvai, hogy idén is sere' gestül tartottak baromfit a ház körül, továbbá részéből ; felneveltek a közös gazda• ság részére mintegy 750 kisO-vendetes az is, hogy a szegedi és a járási tsz-tagok áprilistól novemberig 742 állami te£ nyészkocát állítottak be háztáji gazdaságukba. Jövőre bizonyosan még nagyobb kedvvel gondozzák aa állatokat, hiszen az új szerződéskötési rendszer szerint a szövetkezeti tagok a háztáji gazdaságból szerződés útján értékesített állataik hizlalásához takarmányt kapnak az államtól. Igaz, nem mindenütt tapasztalható még ennek kellő visszhangja. A szegedi Táncsics Termelőszövetkezet elnökhelyettese például úgy nyilatkozott, hogy náluk az emberek egyelőre csendben vannak, mert nem biztosak benne, kifizető lesz-e rájuk nézve a háztáji állattartás fejlesztése. Itt nyilvánvalóan a kormányhatározatok ismételt népszerűsítése válik szükségessé. N

em szabad attól félni, hogy a háztáji munka a közösben végzendő munka rovására megy. Az a fontos, hogy helyesen hangolják össze a kettőt. Tapasztaltuk, hogy ahol a vezetőség megfelelően ösztönzött a fokozottabb háztáji jószágnevelésre, ott a közös munkából is szívesebben kivették részüket a szövetkezeti gazdák, hiszen a szükséges takarmány zömét a tsz-től kapják teljesített munkaegység arányában. Következésképpen: minél jobban kiveszik részüket a közös munkából, annál több takarmány jut nekik saját állataik nevelésére, tehát a közös és az egyéni érdek nincs is annyira elletétben egymással. Ahol ez a gyakorlat érvényesül, ott a háztáji gazdaság nemhogy gyengíti, hanem inkább erősíti a közösség gyarapodását. Minden szóbeszéd ellenére nem a kapitalizmus, hanem a szocializmus irányába hat. Jóllehet a háztáji gazdaság szerepe a szocializmus építésének fejlődése során változik, s jelentősége a tagok közösből eredő jövedelmének emelkedésével csökken, jelenleg mégis hatékonyan elősegítheti a szükséges, olcsó árutermelést. Szegeden napjainkban 2 forint 50 fillér a tojás darabja, de ha a parasztaszszonyok a szövetkezetbe lépés után is annyi baromfit tenyésztenek a ház körül, mint korábban, törvényszerűen megszűnik ez a helyzet. M

a, amikor már a szövetkezeteké a vezetőszerep a mezőgazdaságban, a háztáji gazdaság nem szülhet semmiféle kapitalizmust. Nem szülhet, mert nem azonos a kisparaszti gazdasággal; mert a háztáji gazdaság csupán függvénye a szövetkezetinek, s a tagok erejük és tudásuk legnagyobb részét a közös javára fordítják. Nem is beszélve arról, hogy éppen ezért jövedelmük túlnyomó többsége is a teljesített munkaegységből származik, nem pedig az otthoni állattartásból. Természetesen továbbra is változatlan harcot kell folytatnunk a túlzások ellen. A második kerületi tanács vezetőivel egyetértünk, amikor azt. hangoztatják, hogy az előírtnál nagyobb háztáji fold, a kupeckedés stb. n fejlődés, a szocialista tudat alakulásának kerékkötője, ezért nem megengedhető. A

szegedi járás földműves lakosságának zöme ezekben a napokban a szegedi üzemi munkásokkal vitatkozik, tanácskozik az új, bizotosabb paraszti jövő megalapozásáról. A beszélgetések alkalmával bizonnyal szóba kerülnek a háztáji gazdaságokkal kapcsolatos kérdések is. különös tekintettel az állam támogatása által nyújtott lehetőségek kihasználására. A népnevelők igyekezzenek helyes választ adni a kétségek között vergődőknek és segítsék elő — a parasztság és az egész társadalom létérdekeinek megfelelően — a szocializmus alapjainak lerakását. N. L