Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

Vasárnap, 196®. december UJ A parasztságban feszülő energia ezután szabadul fel igazán Három hözaég jövője egy hétköznap tapasztalatában Á napokban meghalt Pusztaszeren egy súlyos szívbeteg ember, mire valaki telekürtolte a környéket: -A közöst nem akarta, ezért megmérgezte magát*. Hiába. Nem sikerült rossz hangulatot kavarni a hazugsággal. A szövetkezés gondolatával sokkal jóban megbarátkoztak már a községbeli gazdálkodók, mintsem búbánatnak adnák miatta a fejüket. — Beszélnek mindenféle zöldséget — legyint Bagj Lőrincné, a Munkástelep, Rózsa Ferenc utca 22 szám alatti haz gazdasszonya. — Pedig ismerhette szegény fejét mindenki itt Szeren, alig lézengett már. Én tudom, hogy ő is jött volna velünk a tsz-be. A hátigazda közben vérszínű kadart csorgat a poharakba, majd egyet közülük magasra emelve, derűsen megszólal: — Hagyjuk ezt A szövetkezet már úgy is megél bizonyosan, hiába fújja egy-két makacs a régi nótát. Igyunk inkább arra, hogy az új jobb lesz a réginéL — A szövetkezet már úgyis megél bizonyosan. Az italtól kissé megfényesedik a szeme. Csak egy napja írt alá a belépésnek, hogy a Petőfi Tsz-hez társul, s úgy tűnik, mintha a borral nemcsak vendégeit marasztalja, hanem önmagát is bátorítja. Óvatosan megjegyezzük tehát: — De azért bizonyára izgul egy cseppet, Bagi bácsi is, hogy miképpen lesz ezutáin... — Izgul a jófene. Tudja mit? Idejön tegnap Sándor fiam, neki is van vagy 12 holdja, s kérdezi, hogy most mit csináljon. Mit csinálnál, mondtam neki, írd csak alá te is, én már túl vagvok rajta. Egyelőre vakaródzott, de aztán elküldtem hozzá a másik fiamat, Imrét, aki főhadnagy. Űgylátstik, dűlőre jutottak, mert Sándor is belépett. S beszél Bagi Lőrinc egyre határozottabban. Hogyan is képzeli ő el ott a Petőfiben a boldogulást. Dolgozni akar erősen, mert a 62 esztendejéről még hallani sem szeret. Majd szétveti a tettvágy. Három mázsa rozs helyett 40 mázsa szőlőt akar egy hold közös homokon termelni, de állítja, hogy elmenne akár a hetedik megyébe is olyan tapasztalatért, amely segítene megemelni a kenyérgabona terméshozamát. Tudja, hogy az országnak több húsra van szüksége, ezért a ház körül még több apró jószágot nevel, mint eddig. Ezt ajánlotta különben a menyének is, aki pedig ebben az évben 210 libát tartott a tanyaudvaron. Pusztaszer Munkástelepen mások is egyre-másra fordítanak hátat az egyéni életformának. Szeri Mihályné az Árpád utca 15 szám alól öt kataszteri 1200 öl földet ragaszt a szövetkezet táblájához. Az utcai ablakban könyököl, fürdeti arcát a decemberben szokatlan napsugárözönben. Önmagával tökéletes megegyezésre jutva nézi; mosolyogja, hogy a szomszéd kilincsét éppen lenyomják a népnevelők. A szeméből szépen kiolvasható a gondolata: -Akár hamarább is jöhettek volna ezek a városiak, feloldani a bizonytalanság és az egymásra várás nyomasztó érzését*. Nem kéreti magát, nyilatkozik kész örömmel a család terveiről: — Csakis jó lehet az összefogás. Már látom, hogy mások sem túlságosan ural tat ják magukat, s nemsokára megértik: senki sem akar nekik roszszat Ha pedig mindenki belől lesz a szövetkezet kapuján, akkor azt sem lehet többé mondani, hogy naplopók gyülekezete. Ott lesznek az iparkodó, rendes gazdák valamennyien, akik azt mondják, hogy most már aztán gyűrkőzzünk neki. dési otthoin tulajdonképpen egy nagyobbacska tanyaház. Előtte az emberek is élvetik a tavaszias időt, s beszélgetnek. Mi másról, mint a szövetkezetről. Egy viharköpenyes, sárgakucsmás gazda éppen átveszi a tol. lat és egy Pobjeda hátán kisimítva a belépési ívet, rákanyarítja a nevét: Gyöngyi János. — Csakis jó lehet az összefogás. Szeriné sem szándékozik lemondani a háztáji állattartásról. Ellenkezőleg. Már megbeszélték, hogy az államtól kérnek anyakocáknak valót, de ha a sok jelentkező miatt nekik nem jut; akkor a vásárban vesznek készpénzért két darabot. Beszélgetés közben négy szegedi postás áll meg Szeriék háza előtt: Pataki József, Vámos László, Kastóczi József és Miklós József. Újságolják, hogy most jönnek Tábith Mártonéktól, az egyik -legnehezebb* embertől. Tegnap még eredmény nélkül jöttek el tőle, ma meg mire felkeresték, már szövetkezeti tag volt. Másnak írta alá a belépést, de emiatt igazán nem neheztelnek rá a postások. Azt mondják, igen örülnek Tábith elhatározásának, mert őhozzá többen igazodnak a telepen. Hát a hatholdas Gedai József kihez igazodik? Álldogál a sarkon, ahol igencsak többen tanakodnak. A tszről folyik az eszmecsere. Figyel minden szóra, de a világért ki nem nyitná a száját. Csak hunyorog. — Józsi bácsi, döntött-e már? — kérdezik tőle Kacsint egyet huncutkodva, úgy válaszol. — Nem én. Még nem. Várok. Anynyit azonban mondhatok, hogy nem én zárom be a sortKistelek határában Csanádi Istvánnal és társaival, a Szegedi Vágóhíd dolgozóival akadunk össze legelőször. — Érik a gyümölcs — mondja Csanádi. — A községben tudtommal már 90 körül van az új tsz-tagok száma. Két családnál mára ígérték, hogy aláírják a belépést, s most hozzájuk igyekszünk. Akkora piac van Kisteleken, hogy vásárnak is beillik. Kukoricát, jószágot árulnak elég sokan. Az okot tán még a verebek is csiripelik. Az emberek hiszékenységét és tájékozatlanságát ismerve valami agyafúrt demagóg elhíresztelte, hogy kisemmizik azt, aki belép a közösbe. Az almaterméstől kezdve a kismalacokig, mindent be kell neki adnia. A rémhír durvaságából könnyen megítélhető lenne, hogy az milyen képtelenség, mégis többen hitelt adnak neki. De csak amíg fel nem világosítják őket Erre csak egy példa: Felkereste a tanácselnököt Nagy János, Tanya 409. szám alatt lakó dolgozó paraszt. Nyolc süldőt akart átirányítani Dorogra. — Inkább pénzt csinálok belőlük — erősködött —, minthogy elvegyék. Még ilyet! Megkezdődött az agitáció, s pár perc alatt eredményesen be is fejeződött Nagy János elállt szándékától, mert megértette: a szövetkezeti tagoktól nemhogy elvennék az apróbb jószágot, hanem a kormány határozatilag segíti a háztáji állattartás gyarapítását Sikeresen tevékenykedett ilyen irányban a tanácselnökhelyettes is kint a piacon. Többen az alkut szakították félbe, amikor megtudták, hogy belépés után még állami támogatást is kaphatnak a háztáji sertések felneveléséhez. Egyébként a kisteleki lakosság máris igen megkedvelte a népnevelőket. Erről tanúskodik az is, hogy pénteken reggel özvegy Nagy Ferencné, Boeskay utca 38. szám alatti lakos bekopogtatott a községi pártiroda ajtaján: — Aláirtaim és elhoztam a belépesi nyilatkozatot — mondotta. — Meg aztán volna egy kérésem. Kérem, hogy adják át üdvözletemet azoknak a vasutasoknak, akik tegnap nálam jártak, s végtelen türelemmel, igen udvariasan válaszoltak kérdéseimre. Mire a nap áthalad a delelőn, már Sövényházán járunk. Mindenfélé hullámzó, zöld vetések, azokon vígan fickándozó malacfalkák. A művelő— Agitálni járok én, kérem, már néhány nap ótaLátszik rajta, hogy ez a röpke kis művelet egészen felszabadítja. Vidáman áll a fényképezőgép lencséje elé; megoldódott nyelvvel nyilatkozik: — Agitálni járok és kérem, már néhány nap óta. — Hogyhogy? S mégis csak most írta alá? — kérdezzük kissé megütközve. Gyöngyi János erre szégyenlősen megbuktatja fejét, úgy folytatja: — Hát igen. Sokáig hánytam-vetettem magamban, hogy mit is tegyek. Egyre mardosott a kérdés: hogy beszélhetsz rá másokat, ha példát se tudsz mutatni. Most már bátrabban megyek a kommunistákkal családokat látogatni. Elmondhatom, hogy a négy hold földemmel én is hozzájárulok az új alapozásához. Ebben a községben is közel száz családfő szószólója már az újnak. A tiz ésTfél Vldas Kovács. István például áz alig egy napja alakult előkészítő bizottság elnöke. Rendületlenül bitik a Jao4napb(ttu.:A Pusztaszeremajorban lévő lakásán komoly terveket szövöget, és ezeket nem kis öntudattal hangoztatja is. — Ma még morognak rám innenonnan — mondja —, de tudom, hogy hamarosan nekem lesz igazam. Merthogy tavaszig utánunkjön az egész község, erre fogadni mernék. — Nem a ísz volt a rossz, hanem az emberek tunyasága... Arra terelődik a szó, hogy a volt uradalmi cselédekből lett birtokos gazdák sok esetben jobban megvetik a lábukat, mint az örökölt földüek. Ennek okát Kovács István így magyarázza: — Volt itt egy szövetkezet, amelyik eléggé betropált. Annak az emléke taszítja őket. Váltig hangoztatom pedig, hogy nem a tsz volt a rossz, hanem az emberek tunyasága, amely tönkretette. De amelyet mi most összehozunk, az nem jut erre a sorsra, állítom. Olyan ez, mint a kétszerkettő: ha akkora szorgalommal kapáljuk a -miénket* is, mint az »enyémet«, akkor pár év múlva nem lehet ráismerni erre a vidékre. Hatalmas energia feszül a parasztságban, amely tapasztalásom szerint ezután szabadul fel igazán. Az új tsz-ből már nem kacsingat kifelé a tagság, hanem véglegesnek tekintve a közösséget, igyekszik mihamarább virágzóvá kiépíteni. * Csupán három község hétköznapjába pillantottunk bele. De mint ahogyan egy csepp vízben is benne tükröződik a tenger, úgy e villanásnyi képekben is megláthatja az olvasó az egész mezőgazdaság társas nagyüzemmé érlelődésének bizonyosságát. Nagy István Fiatalok munkafelajánlásai a KISZ-kongresszus tiszteletére Ebben a hónapban, december 16-án kezdi meg tanácskozását Budapesten a KISZ országos kongresszusa. A szegedi üzemi fiatalok társadalmunk e jelentős eseményét jobb munkával köszöntik. A textilművek fiataljai vállalták, hogy a negyedik negyedévre szóló fonaltervüket egy nappal korábban teljesítik, s terven felül 17 tonna fonalat adnak a népgazdaságnak. Megígérték azt is, hogy egész évi tervüket, december 24-re befejezik. Vállalták továbbá, hogy az olajos hulladékot 0.75 százalék alá szorítják le. A cipőgyári ifjúkommunisták, fiatalok felajánlották, hop' teljesítményüket három százalékkal növelik. Arra is kötelezték magukat, hogy az előírt minőségi szintet 0,6 százalékkal szárnyalják túl. A XI. Autójavító Vállalat* nál a KISZ kongresszus tiszteletére három ifjúsági brigád szeretné kiérdemelni a szocialista brigád címet. As ifjú kommunisták felajánlották, hogy egy százalékkal többet termelnek. Az újszegedi szövőgyét KISZ-tagjai a KISZ kongresszus tiszteletére kéthetes kongresszusi műszakot tartanak. Az éves versenyben résztvevő 16 ifjúsági brigád tagjai kötelezték magukat; hogy a minőség megtartásával termelésüket 5 százalékkal növelik. A Szegedi Kenderfonógyár ifjú kommunistái arra tettek ígéretet, hogy elsöosztáiyú munkát végeznek. A fiatalok eredményesen dolgoznak vállalásaik teljesítéséért. A cipőkereskedelem felkészült a téli hónapokra Az idén néhány tipikusan hiánycikknek számító cipőfajtán kívül van elegendő téli lábbeli az ország minden részén. Elsősorban a gyermekcipőellátás javult meg. A duplatalpú gyermekcipőkből a nagykereskedelmi vállalatok raktáraiban és a cipőboltokban körülbelül 2 millió 200 ezer pár különböző méretű van, ami bőven fedezi az igényeket. Az olcsó gumitalpú cipőből körülbelül 300 000 pár kerül het az üzletekbe. A drágább, rámán-varrott bundacipőket a kereskedelem elsősorban a vidéki városokba és a falusi üzletekbe irányítja, mert itt ez igen keresett. Főleg vidéken vásárolnak igen sokan magasszárú férficipőt és bakancsot. Az idén ez sem hiánytik az üzletekből és a leghidegebb téli hónapokban még mintegy 100 000 párat hoznak forgalomba. A kereskedelem megfelelő mennyiségű gumicsizmát, gyermekhócipőt szerzett be. Csupán gyermekhócipőkből 120 000 párat tartalékolnak, ami valószínűleg elegendő lesz. A jövő évben már kéthavonként számlázzák a háztartási áramfogyasztást A Nehézipari Minisztérium villamosenergiaipari igazgatóságának tájékoztatója az új eljárásról A Gazdasági Bizottság határozata alapján a jövő évtől kezdve — egyelőre csak vidéken .— megszüntetik a háztartásoknak szolgáltatott villamosenergia havonkénti számlázását és kéthavonkénti díjbeszedésre térnek át. Az MTI munkatársa megkérdezte dr. Papp Lászlót, a Nehézipari Minisztérium villamosenergiaipari igazgatóságának vezetőjét, mi indokolja ezt az intézkedést? Másfélmilliónyi áramfogyasztó van vidéken, mindegyiket tizenkétszer, összesen tehát tizenhét-tizennyolcmillió alkalommal keresik fel évente számlával az áramszolgáltató vállalatok pénzbeszedői — mondotta. A rengeteg számlát egyenként kell kiállítani. A határozat a hatalmas számlatömeget éppen a felére csökkenti. Ilyen módon a költségmegtakarítás igen jelentős. A megtakarítással részben ellensúlyozzuk azt a terhet, amit akkor vállaltunk magunkra, amikor á múlt év elején egységesítettük, s ezzel kilowattóránként mintegy 25 fillérrel leszállítottuk a vidéki lakásvilágítási és háztartási áramárakat, sót a tömbárszabás révén egyéb kedvezményhez is juttattuk a vidéki lakosságot, amely így a háború előttinél, valamint a külföldi háztartási és lakásvilágitási áramdíjaknál lényegesen alacsonyabb árat fizet. Kedvező-e az üj számlázási rend a lakosságnak? — hangzott az új kérdés. Feltétlenül — válaszolta dr.' Papp László. Ugy véljük, a fogyasztónak, ha a pénzbeszedő az év folyaman nem tizenkétszer, hanem csak hatszor csenget az ajtaján. és kevesebbszer kell megkérnie a szomszédját, hogy egyenlítse ki helyette a számlát. A lakosságnak az lenne a legmegfelelőbb. ha az áramszolgáltató vállalatok pénzbeszedői még ritkábban jelennének meg nála. A későbbiekben majd ezzel is kísérletezünk. — Kell-e a fogyasztóknak, az áttérés után az -üres* hónapokban előleget fizetniök? — Nem, noha a jelenlegi átlagos hitelezési idő a kétszeresére emelkedik. Az átállás technikai lebonyolításáról különben a decemberi számla kézbesítésekor, januárban minden fogyasztó pontos irásos tájékoztatást kap. Egyelőre csak annyitj hogy a fogyasztókat a B csoportba osztjuk. Az A csoportbeliektől minden páratlan, a B-csoportbeliektői minden páros hónapban szedjük be a dijat. Meggyőződésünk, hogy a kéthavonkénti számlázás nem okoz majd megterhelést a háztartásoknak, hiszen a vidéki számlák általában kicsik: a községi lakosság átlagosan 22, a városi pedig átlagosan 26 forint áramdíjat fizet havonta. Most keresse fe! a Festettbútor szaküzletet Hálógarnitúrák Konyhagarnitúrák 3 ajtós szekrények Most vásárolhatók!