Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-11 / 292. szám

Vasárnap, 1960. december 11. 6 KIKIÁLTÓ — Papp Lajos verskötetéről — MINDIG TELT HÁZZAL QM ara ismerős verseket vesz kezébe most az olvasó, a kötetnek csaknem fele megjelent már, leggyakrabban szegedi lapokban: Papp Lajos tehetsége szinte a szemünk előtt bontakozott ki az elmúlt két-három esztendő alatt. Sokszínű, gazdag költői egyéniség jelentkezik személyében. Verseinek van valami egyéni, megkülönböztető varázsa, mely niár most kiemeli egyívású, pályakezdő társai közül. A mai ember találkozása ez a kötet a mai költészettel; az • igazi művészet hatása, azé a művészeté, mel.v a jelenben mai, korszerű tud lenni, a jövő felé pedig szép perspektívát ragyogtat föl. Papp Lajos költészete ilyen művészet. Mint -Egyetlen óceán* hömpölygeti magában ez a néhány vers életünk, világunk, korunk gondjait, az emberiség nagy, egyetemes kérdéseinek tanúja akar lenni a költő, s teszi ezt anélkül, hogy heroikus pózba vágná magát, játszaná a -voyant—t. Ez a minden modorosságot ás -költőiességet* megvető, elutasító végtelen emberi egyszerűség, ez a puritán művészi magatartás az egyik jellemzője Papp Lajos egyéniségének. A mű, az alkotás áll az előtérben, az alkotó személytelenné válik, lényegtelenné oldja önmagát és ez több is, mint magatartás — ez már ars poetica; -Mondom: a szépség hivatás. És szépet tudni felelősség. Szemednél magasabbra láss, mert tetteid teremtő hősét magadban meg nem láthatod. Hallod, hogy zúg a földek vére? Így lép) föl az ének hegyére, s dalol), ha szemed láthatott1* . Ez hozza költészetét átélhető közelségbe a hétköznapok egyszerű emberéhez. Undor és lelkesedés, szánalom és csodálat, elutasítás és hit kavarognak ebbőh a világban, s mindezt rejtelmesen szép harmóniába vonja egy avatott kéz, mely tud gyengéden simogatni, vaskapocsként szorítani, súlyos ökölként sújtani és zászlót emelni a magasba. TnnntrnÁ háborgó, vajúdó világ a ^ viiágunk, de meglátni bénme mégis a rendet, a törvényt, csak hit kell hozzá —, és Papp Lajosnak van hite: szocialista, kommunista hité, tudja és vall- > ja;azt, hogy ».,.M már' hbmlokurtk mögött minden földét bevetettünk*. — És er ennek a költészetnek a másik nagy értéke; az eszmei ttsztasag, a szilárd világnézeti biztonság. Ez adja meg a versek nemes izzását, kölcsönöz azoknak tartós, komoly ragyogást. (Emeljük magasra ökleinket, Hallgatag óda. Egyetlen óceán. Piros virágok, A horogkereszt anatómiája, Jedem das seine) — Kommunista költő szól ezekben a versedben, aki meg meri vallani, hogy néha fél, néha -a földig rémül-, aki iszonytató, kozmikus erejű képekkel tiltakozik a pusztulás, a háború) az emberirtó oktalanság ellen. Tiltakozik, átkoz, iszonyodik, aggódik, de nem esik kétségbe, mert van hite, az emberbe vetett hite, a teremtő munkába, az eszmébe, a termékeny szerelembe, a szocializmus, a kommunizmus győzelmébe vetett hite. TjHífnfn t ,elelís költészet ez, feleletit uivj lös aggodalom az ember jövőjéért, uyanakkor tudaloe hit is az ember jövőjében. Művészi alkatának harmadik jellemző vonása ez a mindent átölelő emberszeretet, az új tartalmú, űj Indítékú szocialista humanizmus. Mindig és mindenben az ember érdekli. Az ember, aki lefogja a rémek kezét, hogy — szerethessen (Jedem das seine); az ember, aki hősként áldozza életét a termelőmunka frontján —, és már nem szerethet (Ballada); ember, aki szerelmet keres, társat, gondjainak társát, hitének gyökerét (Féltés),• és ember, aki emlékezik -mohos tölgyekre*: apákra, kik sarat markolva roskadtak a földbe, anyák csontjaira, kik -hajnal előtt kelnek, etetnek, almoznak, pihenni sa mernek*. Gyakran jelentéktelennek tűnő köznapi események, apró, mindennapos emberi dolgok kapnak itt egyetemes jelentőséget Képmozaikok, asszociációs képsorok beszédes láncolata — s ebből kél életre mindig az ember, majd az egész emberiség, kinek értelmére és jövőjére, mint -két kitárt kar... vigyáz mindenkor a hit s az eszme*. — Sajátos teremtés ez, szép és tanulhatatlan tudomány: a talentum varázslata. cÁzintem'wPH leifokozott asszociácsiKinirnKivrn d(Js hajlam> a szim. bolikus látásmód megintcsak lényegi eleme Papp Lajos költészetének. Túlzott óvatosság, tárgytalan vita lenne azonban ma már művészetét attól félteni, hogy az új kifejezési formákat és eszközöket kereső, kísérletező léptei a szimbolizmus, vagy a szürrealizmus hínárjai közé gabalyodnak, mocsaras lápjába süppednek. Feltétlenül Igaz, hogy a szokottnál jobban kedveli a szimbolista, szürrealista stíluselemek használatát, de ez még nem szimbolizmus vagy szürrealizmus. Miként a szocialista realizmus jellemző, lényegi vonását jelentő forradalmi romantika sem egyenlő a romanticizmussal. Papp Lajosnál a szimbolizmusnak nincsenek világnézeti, de még világszemléleti összefüggései sem. Nem művészeti módszer ez nála, nem a művészet világát a valósággal összekötő esztétikai viszony, csupán stílusbeli, nyelvi magatartás. Legtöbbször világos, egyértelmű, konkrét képeket sorakoztat elénk, melyekből a törvény, mindannyiunk -szíve szerinti* törvény kel életre. Nem perverz, terméketlen játék számára a kép, hanem a gondolat teste, a komoly, Igaz -gondolaltok szép piros ajka-. Magabiztos, felelő6 művészet az övé, maga utasltja el magától a -modernizmus* tártalmi és formai összefüggéseinek retrográd koncepcióit. Az ő tartalmi újszerűsége, mely a formában és eszközökben is megnyilvánul, nem keresett modernség, hanem vallott és értett korszerűség. Vannak persze ebben a kötetben ügyetíenebbül; tétovább kézzel megfogott kompozíciók is (Rakparton, Éhség. Antológia), ahol a képek gazdagon burjánzó áradását nem sikerült közérthető harmóniává ötvözni. A képzettársítás ls néha erőltetettnek hát, a víziók villanása a JtereséftT öjynagáért való Játék. benyom&ᣠkelti.'/Ezeken á pontokon bizony kissé modoros, és -modernes* is ez a líra. Nem Tényégi, nem alkati Tilttók azonban ezek. eáupan a pályakezdés, útkeresés természetes . velejárói. Hogy mennyire (gy van, azt bizonyítják azok a hasonló módszerékkel, de szerencsésebb mértékkel létrehozott remek alkotások (többek közt a Ballada, Három litánia, A horogkereszt anatómiája), melyék nemcsak tartalmukkal, de új formai megoldásaikkal is jelentősen gazdagítják a magyar verskultúrát; és az új emberi viszonylatoknak megfelelő új lírai megnyilvánulások lehetőségeit valósítják meg. Tf nz /j/9 /m/> ezt a költészetet szimbow*VttF IWinu ijzmuSsaj vádolva arra ösztönözni, hogy önmagát megtagadva, belső nemes tüzét, hamvasztva, szép és méltó díszeit elhajigálva egy naivul üdvözítőnek tartott sematikus neo-klasszicizmusba szorítsa bátor, űj hitű és igaz hitű szárnyalását. Maga is tiltakozik ez ellen: -...e madárnak, hogy énekeljen, levegő kell, és nem kalitka. A virágok is akkor szépek, ha maguktól, szabadon nőnek. Bezárva lelkük megtörik. Üveggé hűlnek, s összetörnek.Papp Lajosról szólva azt akarjuk hangoztatni, hogy ami valóban szép és értékes virág, azt hagyjuk is virágozni — ne tévesszük össze a gyommal, a kóróval. Papp Lajos költészete értékes virág, szocialista líránk szép, fiatal hajtása, mely ha elhullajtja még egy-két fonnyadó szirmát, méltán tarthatja fejét a népszerűség, a ^megbecsülés meleg fényei, felé. Domonkos Imre •..' Kevés opera tekinthet olyan sikerre Szegeden, mint Glinka Ivan Szuszanyinja. amely a bemutató napjától kezdve a mai napig szinte az ország minden színházából ide vonzott szakembereket, kritikusokat és művészeket egyaránt. S amit tömören úgy hívnak, hogy közönségsiker, arról jobban tanúskodnak a beszédes számok. Az eddig megtartott nyolc előadás mindegyike telt házat vonzott, olyan telt házat, amikor a ma már kevésbé kedvelt harmadik emelet sorai is megteltek. Á bemutató előadás óta az Ivan Szuszanyint ország-világ hallgatta a Magyar Rádió egyenes adásában, amikor a közvetítéssel a teljes előadást is hangszalagra vették. Képünkön az Ivan Szuszanyin egy impozáns jelenete az első felvonásbóL Egy humoros VÍDCZ© András elbeszélésem 1 A KÖPENY annyira megtetszett valaki nek a Dunántúlon, hogy a posta megörvendezteteti egy csomaggal Az is- ezt a cirkuszt? Olyan cir- kár, hogy benne voltam, kismeretlen tisztelőm a követ• kuszt csapok, hogy még. sé szűkölve álltam. kező levelet mellékelte a Jfrre megjuhászkodtak és Megállt előttem és csen-' ballonköpenyhez: adtak egy másik cédu- desen mondta: — — • " ' " " mtt — Hát ez nagyszerű — sikoltott az egyik nő. A művezető megjelent. Nézte a köpenyt rajtam, — Tulajdonképpen akar? — Kérem a köpenyt Nagyot kiáltott —• Hiszen magán van, hiszen feketé, mit akár? Mit I "Kedves Elvtárs! Hordja lát, jöjjek két hét múlva, jó egészséggel. Én nagyot meglesz a köpeny, nevettem elbeszélésén, mond- Elmentem, a három női alhatom, roppantul mulattam, kalmazott és a művezető néAz a svihák Oyócsi! Nahát! mán néztek utánam. Ször— Mégegyszer köszönet ér- nyen utáltak. te. N. N.- Mégis, kényelmetlen do- akar tulajdonképpen? M

eghatódva vettem ma- log, ha az embert, utálják. — Tessék megnézni, nem. - a. Es túdja, hogy kl. De se baj, lehet összegómbolni. Az ujmaj'd két hét múlv.a megka- ja fcönyökig ér. Ez a kopom a köpenyt s ez megvi- peny nem az én köpe... gasztalt. A művezető vészesen felFontos találkozói mond- kiáltott, tafn • le. mégis mntosan be- — Elé ff t itt nem lehet círhel tftutúÁ a kuszolrti. Fizessen elvtárs, gamra a köpenyt és alig vártam, hogy essen. Végre esett. A köpeny barna szinű volt, már hazafelé menet . észrevettem, hogy nadrágom szárán .barna csikók tünedeznek elő. Mit állítottam kei.héi mm a r Keneijek, a köpeny sajnos, köpenyért. 4 Szőke nő dia- ez elüzent; itt mindén percre eresztett. Tarkabarka lett, dalmasaií'elém tett egy kö- ki van számítva. Ne tartsa mire megszáradt s kénytelen vényt. Szürke,' barn'á és fel a dolgozókat.- Már elevoltam elvinni a vegytiszti- szürkésbarna foltokkal díszí- giink van a maga köpenyétóba. Előre örvendeztem, tett köpenyt. Hiába, a tarka- böll En udvarias; szelíd emhogy az elvtársak micsoda tág bármennyire' is tetszett, bér vagyok,' tudom, hogy a kitűnő munkát fognak vé- kijelenteném,' hogy ez sem vállalat a dolgozókért van, gezni hiszen bemenet lát- ez én köpenyem. Kissé el- meg is teszünk mindent, tam, ' hogy az élüzemtábla gyöngülve mondtam ezt, hogy elégedettek legyenek, kint van. mert a másik két nő letet- De ami sok, az sok!. Vigye Megmérték a köpenyt, íe n- pehkaldt s tíz ajtóban széven a-köpenyt, vigyeJ hárman is írták adatait s az feltűnt, az. üzemvezető vál- fyf eghatódva törülgettem én adataimat, végül közöl- las aí?kja. szemeimet, igazán na: Csend lett. Az'ütemvezető gyon udvariasan mondta, lassú léptekkel a pulthoz Még meg is ölelt;' De valami ment és felvette a köpenyt, meggátolt az elmenetelben. Megnézte a cédulámat és Ezt a köpenyt én ajándékba merően, hosszan nézett. En- kaptam. Fene bánja, hogy gem, "' "T. T ! fekete. De legalább be tud— Ez a maga köpenye — nám gombolni. Egy ajándék mondta határozottan. köpenyt nem lehet igy elkó— De- kérem, elvtárs-... —- • ték, hogy itt a cédula, a köpeny negyven forintba kerül, két hét múlva jöjjek' érte. Két hét múlva érte mentem. Elém adták a köpenyt. Nézem, ez -két arasszal kisebb. Nem az enyém. Ez az elvtárs köpenyé, mondta nV00tem, -tyavetyélni. Ezért halkan ellenkeztem: Az éti köpenyémét össze leheteti gombolni, ezt ne-n. Ez négy-öt számmal kisebb köpeny Ha most elviszem, s előkerül az én köpenyem, ne cirkuszoljon! — - c , . , , eay „dfce ns •' -ír Vigye ináén, ez a maga Hiába, a köpeny nem az - ko-pe-nye! _ kiáltotta vöröenyém. Cirkuszoltam. Kijött, sen él ?!é™tetJte, akopenyt. az -üzemvezető . és . görbén . '~n,'l^mki^ ravZ mcSrrTá-, mi lesz? Mit szól az illető tíTnZ- Unyegetően ^ ™lveUem a köpenyt> elvtárs? Lehet, hogy az va£ a mnnn lefivev,,. „„ . rámillett. l<m nagyfejű, lehet, hogy AiZ.ímLT köpenye, ne _ e„ maqa vermes ember, nem is jó elcirKuszoijon. • ., kö _ zengték kgrus- gondolni. Sajnos, a rend kedügy la szik, ezek Sssztys-. p " ^ veérí kénytelen leszek -őket ne\t- ~ lehetséges. De akkor "ra Kén* hogy keressék " ® fiintoK eóL* o 1 n 4 n,1 4 r\1s n f hn~ mea a múltl kusz miatt. — Mi az, hogy cirkusz? Semmi cirkusz, de majd lesz. Vegye tudomásul az elvtárs, hogy én tró vagyok. Azt akarja, hogy megírjam Mert boldogságtejet iszom reggel mindig és jóvá szelídít engem a víg kenyér és minden édesség, ami a mézbe belefér ajkamon ragyog: mert hűvös víz vagyok és mámorok bora, illatok omló bársonya, virág alázata, lánghajú alkony s a nap tüze, mely ölbekapja arcom varázslóvá tesz, hogy Vátesz legyek, bűbájos, boszorkány, és torony ormán eligazitó jel. hid; magányos út, míg fülembe sértő zajt hajit a városi lárma, halk ösvény, amelyen Járva a lélekkel nászra lép a csend ... Mert kezemnek gyöngéd ékessége a béke és homlokomon tündöklő pánt Kemény Erzsébet . Nem hallgathatok - . az igazság bátor szenvedélye s a karom kacagó vértbe öltözteti azt, aki ölel; Mert közel hajolt hozzám az ég s szivembe dobta szétosztani a Napot... Azért nem hallgathatok! Kagyló magányába nem bújhatok. rögöt arcom fölé nem húzhatok. hegybe barlangot magamnak nem fúrhatok, hangom elrejteni nagy víztömeg alá le nem úszhatok. Magas toronyházba be nem zárkózhatok, könnyek özönébe bele nem fúlhatok, múlt bánatok kövén szét nem zúzódhatok. Gyerekgond nem fojt meg, férfikar nem lesz gát, tollforgató kezem önszívemen áthág. A szavaim fáklyák! Szem vagyok a vaknak, nyomoréknak végtag. Orr, fül, lábak, hajó, máglya a sötétben... Érző idcghuzal a végtelenségben. Nem tart vissza többé a dac és a szégyen.' Gondolathegyeim átnőnek a téren. Időn átzuhognak. At a bőrön, húson, szívbe furakodnak, fénymagvai lesznek bátor, új daloknak. Én nem "hallgatok el, kötelez az ÉnekJövő nemzedékek felénk hallgatóznak! — Lehetséges. De tüntessék el a foltokat, há- mey a múltkori köpenyt, azt borúban kitűnő terepszín ez, " tarkát.' Az: rámillett. Szíde mégsem akarom álcázni ves.en eljövök megint két hét ihagamat, bár nős vagyokmynva. — Sokat jelentően kacfitl- '7 Hosszas tanácskozás után tottam a vállas művezetőre, kaptam egy cédulát, de most Ez a férficinkosság mo- ue0V ajabb szeriát, egy solyra derítette. négyhetes lejáratút. — Rendben va/ti — mond- . •.• , J ta enyhültén -, fnSjd ^- ^nyt úgysem kellett haszfestjük. De • csali-feketére. • ""tam türelmesen. Kartársnő, adjon egy oédu- Z^aíZVZ^Z TSZ 7ZJZrn Zraíu rendszeresen eljárok hajtva lépkedtem Jsazafele a" Vegytisetítóhoz. A művezetli tf jf lS"1 ű ^ ^ ^fiának cukrot viszek, a talts MMt leteltéh ,zökének virágot, a feketének A Z°kí Z , Z ^ a harmadik nőnek köny" penyt, hanydgul. mint ^>1 - - " aki némán azt mondja e A rról ábrándozom, hogy elmozdulattal: te szereneset- cserÉlem lakásomat egy len, izgaga fráter .na látod, házbeliével. Odaköltözöm, ki Itt a köpenyed, tűni el, mór tudja, talán életem alkonyán ununk nagyon.. Avval szt- előkerül, a köpeny és ha majd pen beleütötte Jejet a szam- feiveszem. nem olyan roszlakönyvbe, a másik két no szul festek benne. Szakáft sem nézett föl. Már elinté- eresztek, fehér szakállam és tett ügy voltam. . . . fekete köpenyepi igen tisztes ' Felvettem * köpeny?. A 'külsőt ad majd.' Itt fogok sénagy némaságban . bomba- tálgatni- ebben az utcában és ként hatottak szavaim: visszaemlékezem majd a ré— Bocsánat, nem akarok gi. jó-időkre. Mikor egy nazávaróghi. Izf... Tessék pán megjelentem, telve gyermegnézni. Ez nem az én kö- meki hittel és harmincévesem penyem. hónom alatt egy köpennyel