Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-08 / 289. szám

3 CsíitBrtSk, 1968. (teeemher £ Társadalmi munkával pártház épül Béketelepen Az MSZMP Szeged városi bizottsága tobb állami és gazdasági vezető, a munkásmozgalom veteránjai, önként jelentkező munkások elhatározták, hogy Béketelepen társadalmi munkával pártházat építenek. így a várostól távoleső telep lakosságának is lesz olyan helyisége, ahol összejöhetnek, baráti beszélgetéseket tartihatnak, művelődhetnek, szórakozhatnak. A ház szinte gomba módjára, egyik napról a másikra emelkedett ki a földből- A társadalmi munkások tömegesen keresték fel munka után Béketelepet s részt vettek az építkezésben. Nemcsak a városból járnak ide dolgozók, hanem a telep lakossága is részt vesz az új létesítmény felépítésében. A felnőtt társadalmi építőkön kívül a legkisebbeket is ott találhattuk a pártház építkezésénél. A jókedvű úttörők a bontásból kikerült téglákat tisztogatták, vagy láncot alakítva a kőművesek kezéhez szállították az építőanyagot Munkában a pártház építkezésén (Somogyiné feivj Kendertörő gépekel exportál a Délrost Ritka jelenség, hogy egy héten be is csomagolták száltextilipari vállalat önellátás- lításra a gépeket, ra rendezkedjék be és a A szegedi gépek beszerelészukseges gepeket maga sére a2 NDK_ba lltazik Da_ gyartsa, sot masoknak is ke- róczi vince a váUalat gép. 822tf™ A ?erost ilyen vál; műhelyének vezetője és ? 3LT? e?helyf,tJnar mUld Magyar Kálmán szerelő, ellatta torogepekkei. . , ,. , , , A ket szerelő már készül az Két év alatt 22 új gépet útra, a gépek felszerelésére. készített. Jó munkát akarnak végezni, mert tudják: ettől függ majd amelyek alkatrészeit az or- a többi között, hogy a már szág több öntödéjében, Deb- időközben rendelt újabb hat recenben, Vácott es Kisvardán gyártották. Az elmúlt nyáron német rostipari szakemberek jártak Szegeden. Üzemlátogatás közben látták meg az ötletes, modem, sajátkészítésű törőgépeket. Azt kérték, adjanak nekik is belőlük. Mivel a Délrost erre nem jogosult, a Technoimpex-hez küldték a »kérőket«. Azóta a külkereskedelmi vállalatok útján megérkezett az első megrendelés, amit december 20-ra kel elkészíteniök. Az Ígéretet teljesítették s már az elmúlt gépen kívül kérnek-e több gépet a német rostkikészítő üzemek. KGST szénbányászati tanácskozás A KGST szénipari bizottságában képviselt európai népi demokratikus országok szakembereinek részvételével december 6-án, most csehszlovák bányavárosban, tanácskozás kezdődött a barnaszén nemesítésd eljárásról. Az értekezleten résztvevő magyar, lengyel és bolgár szakemberek megtekintik az észak-csehországi felszíni barnaszénbányákat, ahoi a legkorszerűbb gépi berendezésekkel fejtik és szállítják a szenet. „JONATHAN HUNGARIA" Hatezer mázsa téli almát exportáltak Csongrád megyéből Csongrád megyé híres gyümölcstermelő körzetében, a szegedi járásban befejeződött a télialma szedése. A szatymazi, a mórahalmi, a pusztamérgesi, a balástyai és a zsombói almáskertekben, bár az idei termés mennyiségileg elmaradt a tavalyi rekorderedményektől, Vacsora Moszkvában a magyar gazdasági küldöttség tiszteletére Novikov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese szerdán este Moszkvában vacsorát adott a magyar gazdasági kormányküldöttség tiszteletére. A vacsorán részt vettek a küldöttség tagjai, Apró Antalnak, a Minisztertanács első elnökhelyettesének vezetésével. Megjelent a vacsorán Révész Géza, a Magyar Népköztársaság moszkvai rendkívüli és meghatalmazott nagykövete is. Szovjet részről jelen volt Patolicsev külkereskedelmi miniszter, valamint a küldöttség tagjai és a külügyminisztérium, a külkereskedelmi minisztérium, valamint az állami tervbizottság vezetői és munkatársai. Kétszáz karácsonyi kirakat Már az egész városban ünnepi kirakatok csalogatják a vásárlókat, s nemcsak a gazdag áruválaszték, hanem az ízléses elhelyezés, a dekoráció is szemet gyönyörködtet. A Bútor, Hangszer és Dekorációs Vállalat kirakatrendezői igazán szépen dolgoztak, pedig igen sok munkájuk akadt a téli ünnepek előtt. A részleg mintegy kétszáz üzlet kirakatának rendezését végezte el. Leghamarább a vidéki munka készült él, ugyanis szegedi kirakatrendezők szépítik — Budapest kivételével — az ország valamenynyi Óra-Ékszer, valamint OFOTÉRT-boltjainak kirakatát. Ötvenhárom városban csaknem százötven kirakatot készítettek el december 5-ig. De a karácsonyi vásárlásokat a szegedi üzletekben sem gátolhatják a legnagyobb forgalom idején, tehát 10-ig mintegy hatvan helyi kirakatot is átrendeztek, többek között a kiskereskedelmi vállalat boltjait, a könyvesboltokét és a szövetkezetekét. Mindenütt korszerűségre, a modern egyszerűségre törekedtek a kiraka trend erók. mégis jó közepesnek mondható. A minőség pedig sok helyen jobb a tavalyinál, amit bizonyít az is, hogy a Szövetkezetek Csongrád megyei Értékesítő Központja több mint hatezer mázsa Jonathán, húsvéti rozmaring, Starking és egyéb almát exportált. Csehszlovákiába, a Német Demokratikus Köztársaságba, a Szovjetunióba és az utóbbi napokban Finnországba szállítottak a Szeged környéki gyümölcsökből. Szép, válogatott almákat adott át a felvásárló szerveknek a rúzsai Kiss Imre, a kiskundorozsmai József Attila, a mórhalmi Vörös Október és Új Világ, valamint a balástyai Móra Ferenc Termelőszövetkezet. A megye távolabbi részeiből, Mindszentről és Nagymágocsról szállítottak jelentősebb mennyiségű gyümölcsöt. A külföldre kerülő almákat fajta, nagyság és minőség szerint osztályozzák, válogatják és ízlésesen csomagolják. Ládákban sakktáblaszerűen helyezik el a gyümölcsöket, úgy, hogy egy részét vékony selyempapírba csomagolják, másik részét pedig burkolatlanul hagyják. így valósággal kínálják magukat a pirosra érett, fénylő, egészséges gyümölcsök. A ládákon és a becseomagolt almák papírjain "Jonathan Hungaria* és "Ungarische Apfel* felírások emlékeztetik a vásárlókat a zamatos gyümölcsök hazájára. T. B. A közerkölcsről A

napokban egy szegedi egyetemi tanár azt mondta, hogy nálunk a közmorálon akad bőven javítgatni való. E megjegyzést arra értette, hogy sajnos gyakori eset, amikor vezetők, a felettes hatóságok megalapozatlan véleményével szemben nem állnak ki saját emberükért, mert ezzel személyileg esetleg rossz pontot szerezhetnek maguknak. Magyarul nincs bátorságuk kiállni olyan ember mellett, akit elsősorban ők ismernek jó és rossz tulajdonságaival együtt. Valóban ilyenféle vezetőemberek is léteznek. De előfordulhat az ellenkezője is, amikor még azért is kiállnak, akiért — elveink szerint eljárva — nem szabadna kiállni, de mivel kenyerespajtás, vagy "jó pofa*, hát iparkodnak megmagyarázni a "derék férfiú* bizonyítványát. Ez is a közmorál témaköréhez tartozik. A közmorált természetesen elsősorban nem a közügyek intézésében résztvevő személyek munkája alkotja. S még kevésbé azok, akiknél a jelzett jellembeli gyengeség megmutatkozik. A közügyek intézésében becsületes, derék emberek vesznek részt, egyenes jellemúek, akik meggyőződéssel szolgálják a munkás-paraszt hatalmat. Érdemes megnéznünk_ a közmorált az üzemek munkásainak körében, mert itt kapunk leckét az egészséges életből, ami alapvetően meghatározza egész közéletünk levegőjét, arculatát. Most, hogy egyegy helyen a fellazult normákat hozzák helyre, sokat beszélgetnek a vezetők a munkásokkal. A beszélgetés eredménye: az avult norma kiigazítása. Tetszik ez a munkásoknak? Talán az első pillanatban nem tetszik a politikailag elmaradottabb embereknek, de alapos érvek és indokok alapján megértik és elfogadják ők is. S azzal, hogy megértették és elfogadták: a munkások magukra nézve létfontosságúnak tekintik saját társadalmi rendszerük gyarapítását. N

yílt a vita. Nem köntörfalazó eszközökkel folyik. Akad olyan munkás is, aki a "büdös francokat* emlegeti, nem a hátunk mögött — először a szemünkbe — és itt előttünk teljes nyíltsággal fejti ki véleményét, gondolatait. Mikor a munkás beszél, tudjuk, hogy arra gondol, amit mond, nem disztingvál, nem köntörfalaz: ami a szívén, aa a nyelvén. Ezért lehet a munkásokkal olyan kérdésekben is dűlőre jutni, ami anyagi természetű, személyükben "háztartásaikban* érinti őket. S ez a tiszta, képmutatástól mentes őszinteség is a közmorálhoz tartozik: helyesebben alapja a szocialista közmorálnak. Itt nem vetődnek fel olyan kérdések, hogy az esztergályos megfúrja a lakatost, a vizesfonóban dolgozó munkásasszony intrikát sző a szárazfonóban dolgozó társa ellen. Itt nem szaladgálnak percenként a személyzeti osztályra, a pártbizottságra, az igazgatóhoz, hogy "bemószerolják* egymást. Itt fő kérdés a munka, hogy a megszabott tervek és normák alapján egyedenként is megtegyék azt, amit elvár tőlük saját társadalmuk és családjuk. Ha a közmorált tekintjük, s ebben az őszinteség és tisztesség forrásait kutatjuk — akkor az üzemi munkások körében találjuk meg ezt legtisztábban. Vegyünk egy másik példát. Most több száz üzemi munkás, tisztviselő beszélget kint a falvakban, tanyákon a parasztokkal, hogy megkönnyítsék ott is a társadalmi és gazdasági előrejutást. Kilométereket gyalogolnak sárban, fagyban és még csak nem is "fizetésért*, hanem meggyőződésük alapján teszik ezt. Hetekig, hónapokig így csinálják. V

ajon mi fűti ezeket a munkásokat, kommunistákat és pártonkívülieket ebben a heroikus munkában? A meggyőződésük, e társadalom iránti felelősségük, határozott jellemük. Ök nem érnek rá azzal törődni — s nem is ez a legfőbb problémájuk —, hogy a szomszéd gépnél dolgozó ember ármánykodik-e valahol valakire. Egyrészt tudják, hogy ez nehezen fordulhat elő, másrészt mert a szomszéd gépnél dolgozó ember nem ér rá ilyesmire, lefoglalja a munkája. Ez is a munkásságból fakadó közmorál, amit lehet ugyan eléggé becsülni, de utolérni igen nehéz. Most, a munka hevében látjuk őket, most látszik igazán emberi nagyságuk, jellembeli értékük és végtelen becsületességük. És most értem jobban Kádár János elvtársnak a párt VII. kongresszusán elhangzott zárszavából, hogy mit jelent az, miszerint legyünk olyanok, mint a munkások, ne különbek, csak olyanok. A közmorál fogalomköréhez számíthatjuk azt is, hogy nálunk sok ezer munkás, értelmiség fegyvert fogott 1956 végén és azóta megmásíthatatlan elhatározással tartja kezében a fegyvert, mint munkásőr, társadalmi rendszerének védelmében. Kommunisták, nártonkívüliek, akik nehéz gyakorlaton vesznek részt, idős fejjel eltanulják a harcászat tudományát és fáradságos, nehéz munkával, tiszta szívvel, őszintén gondolják és csinálják e munkát. Ezért sem jár fizetés, ezt nem is lehet megfizetni — meggyőződésük, hitük fűti őket. Nem érdektelen, ha példaként idézem, hogy most az egész országban szövetkezeti parasztok gondolkodó feje hajlik a szögletes betűkkel írott papírlapok fölé, hogy jól készüljön a jövő évi terv, több gabona, élelem kerüljön az ország asztalára. Ezek az emberek soha nem foglalkoztak ilyen nagy tudományokkal és most ők az élet alakítói falvakban, községekben, ezer holdakon folyó gazdálkodás nagy felelősségű vezetőt Éjszakákat körmölnek, vitatkoznak, számítgatnak/ mert érzik, hogy az ország sorsáért nagy felelősség hárul rájuk. Itt is megkérdezhetjük, vajon mi fűti a' tegnapi egyeui parasztot, hogy ma a közös gazdaság felelősségteljes vezetőjeként végezze el ezt a munkát, amire soha nem tanították? A hit az újban, a bizalom a párt politikájában és e politika tisztességében, melyről meggyőződésük, hogy meghozza a magyar mezőgazdaság kiszépülését Ezt sem lehet pénzben megfizetni, mert az érzelmeket, a tisztességet nem forintokkal mérik. E példák tükrében bontakozik kl előttünk a közmorál és e példákkal szemben, állítsuk elénk a szalonok és kávéházak, eszpresszók légkörét. Bizonygatás nélkül is igen nagy eltérést tapasztalunk. S aki a közmorált csak az eszpresszók, kávéházak légköréből ítéli meg, az nagyon hamis következetetésre jut és igen messze kerül a magyar valóságtól. M

ost érdemes visszakanyarodni ahhoí a közmorálhoz, amelyet az én egyetemi tanár barátom jogosan és sok igazsággal hánytorgat Mert valóban a közéletben találhatók "fehér foltok*. De nem ezek a jellemzők, hiszen az említett példák — a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság — alapvető hatása* e társadalmi rend ideológiája megszabja a közélet arculatát is. S ezért nyugodtan kijelenthetjük, hogy a mi közéletünk egészséges, fejlődésének iránya kedvező. Jelentkezik gyakorlatilag és létezik is emellett a burzsoá kispolgári szellem és ennek hatása sajnos nem lebecsülendő. Ezt nem észrevenni éppen olyan nagy hiba lenne, mint összetéveszteni a kispolgári hatásokkal fertőzött "fehér foltokat* közéletünk egészséges tömegével. Aki a saját sérelmeitől nem látja mások egészséges, vidám arcát, az már eleve hamis ítéletet mond a társadalomról. Aki képes felülemelkedni környezetének apró intrikáin, az meglátja ennek az egészséges társadalomnak az igazi arcát A sopánkodó, panaszkodo emberek rendszerint csak addig jutnak el, hogy bizonyos megállapításokat tesznek. Természetesen negatív vonatkozásban. De ha megkérdeznénk őket, hogy e megállapításokon túl ők mit tettek azért hogy még egészségesebb, tisztább legyen a közélet akkor rendszerint kiderül, hogy majdnem semmit vagy alig valamit. Nézzünk meg gyakorlatilag néhány kérdést Panaszkodik a vállalati tisztviselő, hogy az igazgatója durva, pökhendi. Mikor megkérdeztem, hogy szóltál erről az igazgatódnak, azt felelte, hogy "csak nem képzeled, nekem családom van*. A pártszervezet taggyűlésén sem tetted szóvá? "Nem* — válaszolta. Tehát itt a panaszos, aki megállapít, de ahhoz nincs bátorsága, hogy intézkedjen is. Vajon miért? Azért, mert gyáva és nem hisz abban, amit a párt mond: nevezetesen, hogy a tisztességes szándékú kritikáért senkit sem lehet elítélni, megbüntetni. Miért nem hisz? Nemcsak azért, mert gyáva, de azért is, mert akadt olyan példa, ahol furfangosan "hidegre tették* a kritizálót S a "hidegre tevőt« senki sem marasztalta el, személyi összefonódások folytán. De mégis az következik a panaszból, hogy nem maradhatunk meg a sopánkodásnál, mert a befelé dohogás, fogcsikorgatás kispolgári gyűlölködésre vezet, intrikáig fajul és maga a panaszkodó áll ennek az egészségtelen közszellemnek a középpontjában, éppen azért, mert nem jutott túl a panaszkodáson. A

rról tájékoztat egy kulturális funkcionárius, hogy komoly bajok vannak egyik intézményünkben. Haveri alapon, klikkszerúen intézik az ügyeket, használják fel az anyagi eszközöket, stb. Mikor megkérdeztem, hogy "te, mint vezető ebben az intézményben szóvá tetted már ezt* azt felelte: "nem, de szóltam egy másik embernek, hogy ő tegye szóvá«. Mi ez, ha nem gyáva kispolgári jellemvonás? Mert ha valóban igaza van és az ügy sorsát nézi, akkor nem lehet nem szóvá tenni az észlelt visszásságokat, személyekre való tekintet nélkül, mert ezzel árt a társadalomnak, amelynek egyébként szolgálója, talán őszinte híve. Vagy nem igaz az állítása, és akkor azzal árt az ügynek, hogy alaptalanul rágalmaz embereket azok háta mögött, s ezzel is mint kispolgár mutatkozik be Ezek a példák mutatják, hogy "a fehér foltokat* nem panaszkodással lehet megszüntetni, hanem határozott fellépéssel, a Magyar Szocialista Munkáspárt elvi politikája alapján. Aki csak a panaszkodásig jut el, az nem jutott el semeddig sem. Az ilyein panaszkodóknak érdemes ellátogatni ok üzemekbe, termelőszövetkezetekbe és ott megfigyelni az életet, az emberek viselkedését. Találhatott magának hasznosítható módszereket, követendő gyakorlatot. Aki valóban akarja a "fehér foltok* megszüntetését, ne szájaskodással, hanem tettekkel mutasson példát. Ha valamennyien fellépünk közéletünkben jelentkező kispolgári hatások ellen, akkor a "fehér foltok« eltűnnek, mert megszűnik az a légkör, melyben keletkezhetnek. Az elvszerú, bátor, határozott tevékenység egyébként e tekintetben is kötelező mindenkire, aki közfunkciót visel. 8. J.