Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-04 / 286. szám

Vasárnap, 1960. december 4. 4 A növénytermesztés zömét nök végezték a dorozsmai József Attila Tsz-ben A dorozsmai József At- mögött és jóval több mun- koricatermesztésben ~ug­tila Tsz-ben a taglétszám kaegységet ért el, mint a rott ki'*: holdanként 5 má­fele nő. A férfiak az állat- fiatalok. Hasonlóképpen ifj. zsával többet termeltek, tenyesztésben, a segédüze- Bakó Jánosné és Deák Mi- mint a többi munkacsapa­mekben és H fogatos bri- hályné. aki a kertészetben tok. Ezért prémiumot is gádban dolgoznak, míg a dolgozik. Ök vezették a ka- kapnak a csapat tagjai, ösz­növénytermesztésben és a pálásokat, aratáskor a ma- szesen 17 mázsa kukoricát kertészetben fóleg asszo- rokszedést, az őszi betaka- a munkaegységen kívül, nyokat találunk, rítás nagy részét. Id. Tanácsné munkacsapa­S az asszonyok általában ta a burgonyatermesztésben Hasznos vetélkedés komoly sikereket értek el, ért el kimagasló eredménye­derekasan dolgoztak. 36 ket, egy holdon majdnem Öt munkacsapatot alaki- hoid cukorrépát, 16 hold 100 mázsát termelt. Ök is tottak a tavaszi munkálatok fűszerpaprikát gondoztak, a kapnak részesedést jó megkezdése előtt: hármat a paradicsomot nemcsak ka- munkájukért. Előrelátható­növénytermesztésben, kettőt p41 ták, hanem háromszor lag a cukorrépa-prémium pedig a kerteszetben. A szedték le jó termését. Ku- Bakóné munkacsapatának munkacsapatok élére asszo- koricájukat is gondosan jut, mert tervük holdanként nyok kerültek és nemes művelték, összesen 47 hol- 165 mázsa volt, de a beta­versengés indult meg egy- don, a kertészetben is jó karitás eddigi eredménye más között. Már a cukor- termést értek el s a szö- azt mutatja, hogy elérik a répa kapálásánál, egyelésé* vetkezet zöldséges- és tej- 200 mázsát is. nél "Vita* támadt, mert a boltjában az asszonyok Megtalálják tehát számí­tez kozpontjaban kurták, árusítanak. tásukat a nők a termelőszö­hogy első Hegedusné maso- - . nr£mhlm vetkezetben is, a férfiakkal dik Tanacsne. harmadik Megerdemelt prémium egyenlő jövedelemhez jut. Bakóné csapata. Kertek _ az Most az év végén asszonyvezetók, hogy ellen- dűsné munkacsaDatn „ őrizzék munkájukat, s kide- dusné mUnKaCsapata a rült, hogy Tanácsné mun­kacsapata végezte el leg­szebben az egyelést. Hege­dúsnéék pedig a harmadik helyre kerültek. Aztán már nehéz volt a pontos értékelés, mert egyik munkacsapat figyelte a má­sikat és úgy igyekeztek, hogy egymástól el ne ma­radjanak. Igy, hasznos ve­télkedéssel dolgoztak egész esztendőben. A nyáron a nagy melegben kora hajnal­ban kocsival vitték ki az asszonyokat a földekre, s mire a nap már melegen sütött, befejezték a munkát. Minden feladatot időben el­végeztek és úgy osztották be egymás között a mun­kát. hogy azért jusson nz asszonyoknak idejük a csa­lád. a házkörüli teendők el­látására is. egyenlő Hege- nak; M. T. Szép teljesítmények Nem könnyű és nem egy­szerű a munkacsapatok irá­nyítása: naponta vezetni a munkaegység-teljesítménye­ket, ugyanakkor részt venni a munkaban. Pető Sándor­nénak három 14 éven alu­li gyermeke van, az év so­rán eddig mégis majdnem 400 munkaegységet ért el. Hegedús B. Istvánnénak már menyecske a lánya, s ő maga majdnem minden­nap dolgozik a szövetkezet­ben. teljesítménye 350 mun­kaegység. Idősebb Tanács Jánosné sem maradt el a többi munkacsapatvezető SIMON ISTVÁN: Készül a birkahodály Hegyes Pál, Puskás András és Hegyes András cpitó­munkásokat aranykezű embereknek tartják a kübekházl Sarló Kalapács Termelőszövetkezetben. A kis munka­csapat a nyáron a gazdatársak segítségével több száz­ezer forint építkezési programot hajtott végre. A mun­kával most sem szünetelnek. Nemrégen egy 300 férőhe­lyes szerfás birkahodály felépítéséhez kezdtek hozzá. Az épület fa tartószerkezete — mint képünk mutatja — máris csaknem teljesen kész, jöhet rá a tető. Mire itt a hideg, biztonságos, meleg épületben lesz a birkanyáj Jól dolgoztak az építőbrigádok A szegedi járás termelő- nyelmes téli elhelyezését szövetkezeteiben a tavasz tették lehetővé. !dfjé" a ,egtöbb Az átalakítások és felúji­etrehoztak az epitobngado- ^ é é haladja kat hogy segítségükkel le- ^ ,„* jn_ hetoleg mar az ev vegeig JJ^ megszüntessék állatféröhe- ..... lyeik hiányát. Ez*kAh« a beruházásokhoz a 3004/2-es kormónyhataro­A különböző szövetkezeti ^ alapján államunk isje­cpitőbrigádokban 35 kö- ientős összegű hitelt bizto­müves, 12 ácsmester, 40 sított. barkacsoló és 90 segéd- A kölcsön kapott pénzt­munkás tevekenykedett a melyet ei^rban épitö­nyaron. anyagok beszerzésére fordf­A kisebb termelőszövetke- tottak — jól hasznosították zetekben nem mutatkozott a termelőszövetkezetek. Az kifizetődőnek az önálló év elején tervbe vett épít­építöbrigád létrehozása, kezéseknek s felújításoknak ezért több szövetkezet né- a kapott segítséggel közel a hány úgynevezett vándor- kétszeresét valósították meg, építőbrigadot is létrehozott. 190 százalékos építkezési, A vándor-épitőbrigádok tag- beruházási tervteljesitést jai miután befejezték az értek el: egyik helyen a munkát. a# . . . . , , , . . . , . . . . ,, szomszédos szövetkezetben, folytatták az építést, snem" kis eredménnyel. A tavaszi 2 hónapoktól novemberig az. önálló és a vándor-építőbri-J gádok • összesen 89 új gazdasagi I épületet, marhaistállót,' sertésfiaztatót és barom-. . ... . ,, fiházat építettek, kereken! Módos « tekxntelyes gazda N hárommillió forint érték-" , ... faluban Kokat Menyhert. . J Olyasfele ember, akit első lancszem­, ,.„ . . „ mnek szoktak nevezni. Becsületes, Ugyanakkor 149 regi gaz-. igyekvó> gyarapító. Rendes a portája, dasagi epuletet pedig át-;(1<2to földj fényesek ^ állataU alakítottak felújítottak J>.Minden kötelesség °zentség számára, ezzel tobb ezer allat ké-.Az fi udvariban nem járt"soha vég. ——• "rehajtó, rendőr, perlekedő jurista, de 2még csak agitálni sem kellett, hogy • hizlaljon az államnak vagy adjon ga­'bonát a termény forgalminak. ' Kezdettől fogva nagy-nagy biza­m lommal is voltak iránta a község em­' herei, mert a falubeliek igencsak á mentek utána. Mielőtt valamit elha­• tároztak, félszemmel Kókaira sandí­2 tottak, s azután úgy tettek -ha Men­• gyinek. jó, nekünk se lesz rossz. Van 2 annak annyi sütnivaló a kalapja . alatt, mint hat másnak«. És Kókaival 2 lehetett tárgyalni mindenről. Trágyá­m zás, öntözés, vetésforgó . '.. úgy ismer­2 te ő mindennek a forszát, mint egy m termelőszövetkezeti agronómus. Csak 'akkor nem lehetett vele beszélni, ha 1 a szövetkezet volt terítéken. Olyan­' kor elvörösödött, beleizzadt, úgy érez­m te, mintha fürészporral tömték volna ' tele a torkát, s a témához csak egy 2 vaskos és nyekergös szava volt: ; — Nem! J Ilyenkor aztán már fel is kelt ül­mtéböl, s mintha parazsat ejtettek vol­mna a csizmájába, idegesen és magya­mrázkodás nélkül elsietett, köszönés 'nélkül, vissza se nézve, s egyre szűr­2ve fogai között a summás tiltakozást: 2 — Nem és nem! Mindent, amit wakartok, állami szerződést, adógabo­Jnát, társadalmi munkát... de ezzel m aztán elég! " S nem restellte ezt igy megmonda­'ni senkinek. A megyei titkár, az or­2szággyűlési képviselő, a járási nép­*frontelnök is megkapta tőle így egy­2szerűen és kereken. Eleinte mindenki csak mosolygott Egymillió 800 ezer forint 25 éves hosszúlejáratú álla­mi hitel felhasználásával felszín alatti vezetékes per­metező módszerrel működő öntözőtelepet létesítenek a Maros partján az újszegedi Haladás Termelőszövetkezet gazdái. A korszerű telep tervezési munkálatait már meg is kezd­ték az Alsótiszavidéki Víz­ügyi Igazgatóság mérnökei. A szövetkezet gazdái úgy ha­tároztak, hogy a jövő esz­tendőben a másodnövénye­ket már öntözik. Tavaszi retek - ősszel Közismert, hogy a hóna­pos retek az első koratava­szi friss, zöld csemege volt eddig. A szegedi MÉK Vál­lalat azonban a hónapos re­tek exportálását már most ősszel megkezdte a Csong­rád megyei termelőszövetke­zetekből. Eddig mintegy 300 ezer csomó retket vásá­rolt fel a szegedi vállalat csehszlovák megrendelők szamára a csongrádi Rákó­czi Tsz-től és a vele szom­szédos szövetkezeti gazdák­tól. Jó pénzt kapnak a csong­rádi szövetkezeti gazdák ko­rai áruikért. A 20 millimé­ter átmérőjű retkek csomó­jáért 2 forint 30 fillért fizet a MÉK. Ezáltal a termelők jelentősen növelhetik az egy munkaegységre jutó osztalé­kot. — A Tápé! Háziipari kezet novemberben és december­ben osak külföld számára dol­gozik. Nyugatnémet megrende­lőik részére gyékénytakarót ké­szítenek. Ez igen jelentős mun­ka, hiszen több mint egymillió forint értékű a megrendelés. Hetenként egy-egy és fél va­gon gyékénytakaro indul Nyu­gat-Németországba Tápéról. Jó cukorrépatermés volt a gyálaréti Komszomol Terme­lőszövetkezetben, ami kettős hasznot hoz a tsz-nek, Egy­részt a cukorrépaért jelentős összeget kapnak, másrészt pedig a cukorgyártól visszajuttatnak 32 vagon répane­letet. Ezt most herével, s zab-, borsó-, búzapolyvával keverik és siiózzák szarvasmarha-állományuknak Nagy gondot fordítanak a tsz-ben az állatállomány fej­lesztésére. A szövetkezet sertéseinek száma is jelentősen nőtt, s az eddigi férőhely már szűknek bizonyult. Ép­pen ezért most 200 férőhelyes süldöszállást létesítenek saját erőből A Táncs cs Tsz munkagépeket vásárol Az előzetes tervek sze- A szövetkezet gazdái ez rint 300 ezer forintot fordí- évi beruházási terveiket is saját erejű beruházá­sokra a jövő évben a sze­gedi Táncsics Termelőszö­vetkezet gazdái. Építkezési programjukban szerepel töb­bek között egy húsz férőhe­lyes sertésfiaztató is, ugyan- _ . . . ... .. , . , akkor nagyobb összeget for- Zetort ls Pótkocsikkal; ezek­dítanak új mezőgazdasági hez kellenek jövőre a mun­munkagépek beszerzésére. kagópek. lényegesen túlteljesítették. A tervezett 51 ezer forint he­lyett 220 ezer forinttal egé­szítették ki az államtól ka­pott különböző hgsszabb és rövidebb lejáratú hiteleket. Vásároltak többek között két c4z eíso láncszem Kókai makacsságán, s ha jóslásokra adták fejüket az emberek, még mon­dogatták is, hogy majd másként be­szél ez is, ha oda kerül a sor. Még úgy igazi komolysággal egyszer se kérdezték meg tőle, ezért azt mond, amit akar. Kemény dió lesz, az igaz, no de nincs az a kemény dió, amely föl nem törik. Azok a parasztok pe­dig, akik közismerten rokonszenvez­tek a szövetkezés gondolatával, még hamiskodtak is a téma fölött. — Láttunk mi már karón varjút... — Csekö is váltig kötötte az ebet, mégis eleresztette ... — Nem táncol Kató, ha nem ké­rik ... meg ha nem muzsikál a ban­da... De ezek a fások rossz emberis­merőnek bizonyultak, s így az egész -taktika« csődöt mon­dott. Az történt ugyanis, hogy az agi­tációs tervet az első láncszemre, a kulcsemberre, Kókai Menyhértre ala­pozták. — Ha Kókai megy, vele lódul az egész falu... Két nap múlva terem­tett lélek nem lesz a faluban, aki ki­vül maradna. — öt lesi mindenki... s ha a han­gos hirdetőn bemondjuk, hogy Kókai Menyhért aláírta, akár haza is me­hetnek az agitátorok ... — De ide a legjobb beszédű, leg­szívósabb embereket kell elkülde­ni... Kétszáz ember fröccsent szét a faluban. Meggondolt, okos munkások, más községbeli szövetkezeti parasztok és hozzáértő mezőgazdasági szakem­berek. Kókaihoz maga a járási párt­titkár, a járási tanács mezőgazdasági osztályvezetője, meg a községi ta­nácselnök ment el. Kókai nem zárkózott be, a kutyá­kat sem csapta el, s el sem bújt a. szénpadláson, mint némely gazdák csinálták. Maga nyitott kaput a ven­dégeknek, akikről bizonyosan tudta, hogy mi járatban vannak. Küldeté­süknek csöppet sem örült, de mégis dagadt a mája, mert ebben a meg­tiszteltetésben érezte az ő fontossá­gát. Betessékelte a vendégeket a me­leg szobába, bort tett az asztalra, meg fonatos kalácsot, öntött. — Nem is kérded, mi hozott ben­nünket a portádra? — kezdte kedé­lyesen a tanácselnök. — Tudom. — Hát akkor hol kezdjük? Mind­járt a tollnál, vagy a legelején? —• kérdezett most már a járási titkár. Kókai csak öntötte a vérvörös ka­dart, s mikor mindegyik pohárban ott fénylett az ingerlő nedű, széles tenyerével az asztalra mutatott. — Itt, itt kezdjük!.., Kezdetnek éppen nem rossz, mére­gették magukban az esélyeket a ven­dégek. S egyikük meg is kockáztatta a következő lépést. — No, én azt hiszem, hogy a ne­gyedik pohárral az új szövetkezeti gazda egészségére iszunk! — Mindenre ihatnak! — mondta Kókai most már ültében. — A kisha­rangra, a nagyharangra, a babaasz­szony meg a temetöcsösz egészségérc, csak éppen erre nem. Mert én meg­mondom maguknak is: nem... nem... és nem .,. Hat bivaly se húz engem oda ... Hiszen A*"1 IS arról van szó — próbált lelkesedni gz osz­tályvezető — mi azt szeretnénk, ha Kókai Menyhért magától jönne, ha a meggyőződése meg a szive hozná. Mert mit tud mondani, miért marad­na kívül? / — Mondani éppen nem sokat tu­dok, csak azt, hogy becsületes állam­polgár voltam. Tőlem nem kellett kétszer kérni semmit. Megadtabt az államnak, ami csak tellett... adja meg most az állam nekem, hogy a régiben maradjak Az agitátorok összenéztek. Szemük beszédjéből megértették egymást. — Most aztán mindent bele! Szikráztak az érvek, hullott Kókai Fontos munkában Asszonyok a munkacsapatok élén Lesz öntözőtelep a Haladás Tsz-ben

Next

/
Thumbnails
Contents