Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

^ A PÉL-MAGYAHORSfAG KARÁCSONYI MELLÉKLETE ""1 LÖDI FERENC: Szeeeimej étiek (úqhiat Teljesség Lennél-e újra kezdet s majd a vég, egy tekintet, mely soha. olyan nem lesz s mégis, mint akkor, megcsodálna még, mohón ölelve át: mindennek kellesz. Szívem szerint, ha nyertél — nyertelek s veszítesz, hogyha elveszítenélek: a tavaszban az őszt, nyárban telet. Valahol mindig hiányoznék neked. Ki várhat ennél többet, hogy legyen valakinek a nyugtalan jelen s a nyugalom, — ha majd a csönd zenél őrökre mar — egymásba hullva, veszve'.' S lennél-e, aki élni költencl? Kutatlak egyre, várva feleletre. Szintézis Kutatlak egyre, várva feleletre; kérdésed voltam, leszek és vagyok, s nem tudva soha: közeli vagy messze, miként a bolygó, vándor csillagok. Menekvésem és visszazuhanasom hozzád űz. jaj, és folyton visszaránt — karod lehullik rólam, majd meg átfon, nedig, ha akkor szólna néma szánk.., Oldatlan banat, oldatlan öröm dobál, vagy bűvik versbe, — sose látod, mikor magammal összeütközöm. Mert más az álom, jaj, és más a lét, szintézisüknek — ó, de fog varázsod! — mintha most lennél csak nyitanya még. Kiáltás Mintha most lennél csak nyitánya még a valakihez tartozásnak mégis, mintha utánad most kialtanék. hogy ne csak ölelj, szeress — ncha védj is. Hogy osszam magam szét, sejtekre hullva? S mitévő légyen, aki maga van? Bűnből, szépségből énjét újra gyúrva hiszi, hogy talán nem élt hasztalan. Bolond, ki magát fallal védi meg, önzése hideg páncél erdejével, amely mögött csak mindhiába ég el, Lásd. önzésem ls egyedül tied. Borulj hűs írként tátongó sebemre. Életnek, harcnak, — jaj, te vagy nekem, te. * Részletek egy szonett-koszoruből. A zért a szülői értekezlet előtt a legderekabb osztályfőnök is úgy érzi magát, mintha valami vizsga következnék. Igaz, nem a tananyag miatt fináncoltatják, csupán a gyerekek formálásáért, ez is épp elég különös szívdobogást tud okozni. Márpedig nékem ma délután háromkor lesz az idén először efféle randevúm. Szerencsére, ez még nem ígérkezik vésztelinek; ezúttal még én dörgölhetek a szülők orra alá néhány szünidei -nevelési eredményt*! Így aztán az ebéd elköltése után leheveredtem sezlonomra, felpockoltam lábam, s Karinthy vidám jeleneteit kezdtem, ki tudja hányadszor, böngészni. Alig érkeztem el azonban az első önfeledt kacagáshoz, mikor hevesen megverték fejem felett az ablakot. Felugrottam, majd visszanyeltem káromkodásom: Szabóné toporgott odakint, Szabó Zsülné, B,alázs Éva, kedvelt barátnőm és osztályfőnök kartársam, ki a szomszédban lakik. — Édes Margitkám, gyere azonnal, segíts rajtam. Most jövök haza. és képzeld, ez a szeles Zsuzsi lányom kapunyitás közben is folyton a járásbíróságra bámult, bele is törte a kulcsot, bele a zárba! Mert neki akkor is doktor Csató úron jár az esze!! És még nem is ebédeltem. Ráadásul háromkor szülői értekezlet. A ja jaj... «• Zsuzsi hol van? —kérdeztem. — Ha betörte, akkor nyissa is ki. Két éve politechnikázik a kisaszszony... — Elszaladt Gyökér Mihályhoz, a lakatoshoz. De amíg egy lakatos ideér, addig... — És Zsül? Az ő kulcsa? — Ö, Zsül kiszálláson van. Tanulmányi felügyel. Holnapután jön csak haza. S ez a két kulcsunk van ... Tanácstalanul meredtem rá. Kicsit bosszúsan is. Hogy ezek a Szabóék mindennel a nyakamba jönnek Mintha én életrevalóbb lennék! Hanem Éva nem hagyott sokái elmélkedni. — Tudod, mit gondoltam, Gitkám? Mivel te csuda edzett űttorővezér vagy, átmemegyünk együtt Megyeri VARGA IMRE: POLITECHNIKA szomszédhoz, s te átmászol paszkodtam balerina-testsú- ini szerszám! Mert ez a Zsül a kerítésen. Énnekem, tu- lyommal. Esze ágában se is (úgy nevezte ő is atyját, dod, oly tériszonyom van! volt a moccanás. Vagy hat- akár a városban, sót megyeKinyitod szépen a nagyka- szor próbálkoztam, akkor szerte az ismerősök!) csak put, és... Van egy üveg du- végleg lehulltam, mint egy könyveket vesz! Olyan érgott borom, te, felajánlom túlérett körte. zéktelen a technikához, — No, Éva lelkem, ma itt akárcsak te, mama! A rákenem nyittatik meg a menny- ták korúban! Pedig én meg,...„„, . ország kapuja — nyugtattam csinálnám... — Éva felkielattam, en ugyan most barátnőméi némi kajan kái- állott, s fenyegetőzve ment tobb Karinthyt nem ol- örvendéssel. — Csak 'gye- lánya felé: — Te, Zsuzsi, én vasok. Kimentem hat baral- re, próbáld meg te is ... megpofozlak, meglátod!. .. Előbb nem akart ugrani, A gimnazista csípőre csapta aztán a halálraszántak aka- kezét: — ígéred mindig, ratával levetette magát az Akár Domokos igazgató úr udvarra. Azt hittem, jajga- a tanműhelyet! Közben mar tásából, legalábbis lábát második éve folyton csak törte. Kutya baja se lett. tengeriszedésből meg krumpemlegeti ez még nagymama próbálkozott, neki se moz- ^ültetésből áll a politechnikorában is. Méeis csak.... dul a retesz. Idegességeben ka, oktatásunk! Na, szevaszököllel verdeste belülről nemes oltárodra. Csak nyiss ki! B ások nőmhöz. Éva persze úgy ked veskedett, mint egy mama a szülői értekezleten, ha vaj van édes gyereke fején. — Ne haragudj, Gitkám, de én ezt a Zsuzsit úgy msaD01megpofozom, de úgy! Megemlegeti ez még nagymam SzóvafnömlöttVTbelőlel'&akDá- ököllel verdeste belülről a tok, pedagógusok, én most Szóval omlott belőle a pa- nagykaput> majd sírva ía_ kiUgrom az ablakon, s ha nasz gyerekére, akár a nortonkútból a viz. Beletörődtem. Megszoktam. Szórakozottan megnéztem a zárt, láttam a beletört tollat. Dehogy is jutott eszembe, hogy elhozhatnám otthonról a tolvajkulcsot. vagy valami más szerszámot! Nem, mentemén is bambán a harmadik szomszédba, Megy eriékhez. Kétméteres, imponáló téglafal választotta el a két udvart. Megyeriéknek pedig összesen egy fordított V-alakú kerti létrájuk volt. Szerencsére elért a kerítés tetejéig. Felmásztam, s kicsikét borzadva néztem a mélységet. Mindegy. Ügyesen lekadt. — Te Gitka, mi most mást nem, elhozom a szerittrekedtünk. Bezárva. Ezen számokat Gyökér kartársa falon vissza se tudunk mászni... Hát ezt nem lehetett hallgatni. Behúztam a lakásába, és az ablakhoz vittem. — Nézd, fiam, legfeljebb kilépünk itt — vigasztaltam, bár magam is viszolyogtam e másfélméte- . .. res magasságtól is. Hát még bogni kezdett. Nem jön viszaz utca nyilvánosságától! sza ez a lany' meglásd, mitól... A zzal kitett egy széket ^ a járdára, fellesett a szemközti járásbíróság ablakaira, bárcsak ott lenne az a bizonyos dr. Csató!, s kilibbent. Éva viszont újra Mindegy. Különben is kongatta a nem messzi katolikus toronyóra a fél hármat. Ekkor tünt fel kezétlábát lóbálva Zsuzsi. Már messziről vigasztalt: — A drága Gyökér kartárs nem csoda botrány lesz, két osztályfőnök is be van zárva egy lakásba ... Nem győztem vigasztalni. Sőt: két fiatalember is verni kezdte a kaput. Kiderült, villanyszerelők, órát akartak cserélni. seget. Mindegy. Ügyesen le- tud iönn£ Eanen akkor ült Mikor megmondtuk a helyeresztettemhatvanöt kilós X^ Ató ^^ni nincs ^tet, egyszerűen mentek tovabb. nudlis paprikáscsirkét , A___A „ ebédhez. Azt üzeni, nincs osztályfonoki termetemet a j k kedvé_ kövezett udvarra. Akkorát .. ért puffantam, nagyítás nélkül . mondom, akár egy kisebb búzászsák. Éva barátnőm őszinte elismeréssel szem — Csak gyere be, Zsuzsi, csak gyere be! Ügy megpoléi te ugrásom. Hatalmas f°zlak> Jf' ~ fogadkozott *ken7menném kell"! És kitölgyfa nagykapu volt a ">gton Éva, de a csupa ele- t „ széket a jardara. vpnwe Icanv nsv pt mini- ' ... "Z. És az ünnepélyes csendben fenyegetően hangzott a háromnegyedes óraütés. — No, lelkem, akárhogy is van — mondtam —, neSzabó Gyuláék lakta házon, az egyik néhai nagygazda szénás-szalmás szekerei jártak be rajta annak idején. — Gitkám, ott van vénség leány úgy tett mint- g w az ablakon E £ ^an leshettek a járattárosag ablakából, törődtem is velük. Kotródtam az iskolába. A sarkon Zsuzsival akadna, s megkérdezte: — A pe dagógus kartarsak hogy mentek be?... S amikor i A 4 ., .,, , . ,egy megtudta, egy perc múlva ^ZnaZ kéK?.' megretesí. Azt próbált lehúzni, mar o is a reteszen logotl emlegette a maszekiparosok — - — hiába. Amikor ráunt, iszonyú lomolással keresakkor kinyílik a dög nagykapu — kiabálta lelkesítő' leg barátnőm a helyzet ma- gélni kezdett a lakásban. Közben íg.y prézsmitált a kis gaslatáról. Fel is ugrottam a retesz fogójára, rácsimóregistenét. A szerszámok nem voltak nála. — Csak siess — biztattam. — Zavard ki anyádat az abGAL SÁNDOR: Nyárfa Mozdul és hajlik lendül a nyarla borzasan mord szél kapkod utána tépi a lombját szórja virágai tördeli könnyű serdülő ágát porral is fújja vízzel is szórja bődülő hangját rája rikoltja, Reszket a fának mordul a lombja sok keze markol lent a homokba. Birkózik szörnyen, élni akar még bár ez a párbaj reggelig tart még. Ö is az orkánt húzza, cibálja vas-kemény karral tép a hajaba tépi az ingét, marja a karját eltöri szörnyű szaggató szarvát vissza riasztja tőidre teríti hej, de a széllel nem lehet bírni pattan a földről tépi az ágat végit akarja látni a fának csattogó foggal, mint a vad ordas tépi a nyárfa reszkető, borzas marcona lombját. Tombol a párbaj nem bír az orkán nem bír a fával. És ha a hajnal tűz-haja lobban holtan az orkán fekszik a porban(24. folytatás.) Persze Borsiczky soha egy pillanatra sem mondott le álmairól. Meg volt győződve arról, hogy ha még oly hoszszúra is nyúlik az új rendszer élettartama, nem tarthat örökké. Eljön majd a nap, amikor ismét helyreáll a "normális rend*... Hogy s mint? Ezt nem lehet tudni. Valószínűnek vélte, hogy a "müveit Nyugat« beavatkozása ré4ven, a "nemzeti érzésű elemek« segítségével, akiknek tö'möruléséröl gyakran tájékoztatták hasonszőrű társai. Borsiczky a maga részéről nem kívánt tevékenyen részt venni ebben a "tömörülésben*. Vigye vásárra a borét, aki akarja. Szerinte a megszabadulás kilátásai amúgyis könnyű fordulatot Ígérnek, nem is lesz az holmi hosszú háború, hanem csak "az országok lerohanása*, és ök, a "nemzeti elemek* egyszer csak arra ébrednek majd, hogy vége a proletárdiktatúrának. És majd akkor ... Akkor ő megint felölti fényes egyenruháját. Ö lesz a •sokat szenvedett hazafi*, az üldözött burzsujivadék, akit átölel majd a világ részvéte. De neki egyéb dolga lesz, mint a szenvelgés. Megkeresi a halott pallér aranyát, ha addig él is. Lélekben, gondolatban száz rejtekhely felfedezését élte végig, ilyenkor borzongott a gyönyörű izgalomtól. Ez az álomkép kísértette Borsiczkyt most is, amikor Gyömrőivel iddogált a telep büféjében. Nem is hallotta, mit fecseg Gyömrői, csak akkor rezzent össze, amikor az óriás felállt és kezet nyújtott neki. Ö maga is felkerekedett s elindult hazafelé. Kőbányán lakott, egy meglehetősen takaros albérleti szobában. Háziasszonya megbecsülte, mert rendesen fizetett és mert az előző albérlőkben túlságosan sokat csalódott. Anyáskodott fölötte, és Borsiczky szívesen tűrte a háziasszony gondoskodását. Amióta meghalt az apja, borzasztó gyámoltalannak érezte magát. A háziasszony ezen az estén resztelt májjal várta. Borsiczky imádta a resztelt májat, és ha a háziasszony májhoz jutott, mindig számított albérlőjére is. Miközben Borsiczky vacsorázott, az idős asszony furcsa történettel traktálta: — Képzelje, lelkem, mit mesélt az öcsém, éppen most ment el, mielőtt maga hazajött volna. A Szerszámárugyárban dolgozik. Felvettek a gyárba egy férfit, aki nemrég jött haza hadifogságból. Ez az ember elvesztette az emlékezőtehetségét. Gondolja el, valaki azt sem tudja, kicsoda. Ugy hívják, hogy Szerencsés János. — Akkor hát mégiscsak tudják, kicsoda — dörmögte Borsiczky. — Nem, más lehet annak az igazi neve, ezt a hadifogolytáborban kapta, hogy nyilván lehessen tartani. Most, „azt mondják, próbálja megkeresni a családját, ha ugyan Jvan neki, mert ez sem biztos. Az újság is hozta a fényké3pét a hirdetések közt, hatha valaki felismeri? Itt van ni. J .. Borsiczkyt szemernyit sem érdekelte a háziasszony fe3csegése. Nem szerette, ha evés közben beszéltek hozza. 3Csak az udvariasság kedvéért vetett egy unott pillantást gyönyörűség: - Sehol sem- ,akon _ s ha nem tartot„ |1|11U VOllM 8 késéstói, mCg' £ lestem volna, hogyan kec.. . , , .. , , , ; . «_. ,.... Iméreg ki kedves barátnőm, az ujsagban kozolt fenykepre, és maris tányérja föle ha-£fényes nappa]) lakása abla„ •i°u- , , , , . .. . , . .. ., , £kán az utcara. Sajnálhattam De szinte torkan akadt a falat. Megremegett a keze. j is a ialvarvt i.p,Jerl akkov Nem mert újra belenézni az újságba, amelyet a házi-j iibbent kj 'Eva amjkor jóasszony már össze is hajtogatott. Úristen, ez egyszerűenj liank aprp termetii. ám a lehetetlen. . £ példaadó magatartásra szerA fénykép Matejka pallért abrazolta Vagy felett kényes igazgatónk lépEz az elnyűtt, megcsontosodott, njegvenült arc... O, hátha£ delt a tuisp 0idai0n iskomegsem ő? t Iánkba. Nem mondok erről Agyaban vesztjoslo gondolatok kergettek egymást. Ha j többet ket nópedagógus a pallér él... ez borzasztó veszedelem. Hol is mondta a j négyszemközti beszélgetését háziasszony? A Szerszámárugyárban? De hiszen ó heten-J jjfotlensép a nagyvilág ele ként legalább egyszer megfordul abban a gyárban. Több- J (arnl" nyíre anyagot fuvaroz oda, s készárut hord a vasúthoz? ' Armkor kat órakor fáradtőlük. t tan hazafelé vánszorogtunk Elborzadt a gondolattol, hogy o... egyszer az eletben t barátnőmmel, nem akarmég szembetalálkozhat Matejka Andrással. Munk hinni' szemünknek: De minden erejét összeszedve palástolta viharzó érzé-¥Zsuzsl a nyílott* nagykapuscit, és a háziasszony mit sem vett észre. Borsiczky aligjnak támaszkodva olvasott. várta, hogy túlessen r. vacsorán. Felkelt, nagyot nyújtóz-j Hat te7 — kiáltott rá kodott. J Éva messziről. — Visszajöt— Köszönöm szépen a figyelmesseget, Roza néni. j tek a villanyszerelők, s egy Hm... ledőlnék egy kicsit. Lehet, hogy még elmegyek, J pt,rc aJatt kirontották' — fe de most nagyon fáradtnak érzem magamat. Hanem ., J jci(e a ;an, Es hogv belenézhetnék abba az újságba? £ jutottak be7 — Hogy7 Az — Tessék csak, lelkem, én már kiolvastam. f egyik bemászott a létrar, Borsiczky mindaddig tartotta magát, amíg be nem tet-». Aztán dicsérték a politechte maga mögött szobája ajtaját. De akkor elhagyta az ere-{ nikai képzettségünket. Mert je. Megtámaszkodott az ajtófélfában, és nem volt bátorsága £ elárultam nekik, hogv a két felnyitni az újságot. t nagysága az ablakban peVégül elvánszorgott az ágyához, felkattintotta a kisJdagógus volt... olvasóiampát és szeme mohón rátapadt az újságra. J jj, fel! állottMereven nézte a keskeny és eléggé nehezen kivehetői HÍ _ HÍ, tc Zsuzsi, most. képiét, de teljes bizonyságot szerzett. Ez az ember Matejkaaztan igazan megpofozlak! András. j Gyere ide! . . . — Es emelte Órákon át tenyerébe hajtott fejjel gondolkodott. Meg- £ is kezét. A lány pedig odapróbálta kitalálni a pallér történetét, de feltevéseinek mo- £ ment, megcsókolta anyjat, zaikjaiból s a háziasszony mondatfoszlányaiból sehogyan £ dorombolt egy keveset. Azsem tudott teljes képiét összeállítani. Am tény, hogy a£tán hirtelen elugrolt. Hatig pallér él. Hol volt idáig? Hadifogságban? Vajon mit tud £ ja viszont már nem volt előéletéről, ha a nevét sem tudja? Emlékszik-e az arany-£ nevetős. ra? És a rejtekhelyre? Igen, ha erre emlékezne, talán ki» — Megpofozol, megpololehetne belőle szedni a titkot. ízol! Ezt hajtogatod örökké. Borsiczky megremegett az indulattól. Elfogta az arany-£ Ahelyett, hogy elsajátítanál láz. Az a halálos veszedelem, amely a pallér feltűnésével £ valami elemi technikai ísrá leselkedett, mégiscsak elhessegette ezeket a ragadozó £ meretet. Igazán rátok férne gondolatokat. Ha a pallér felismeri őt, mindennek- vége.£pay kis politechnikai oktaNem lesz irgalmas. Vajon egyáltalán felismerné őt? Nem£t«s! — S táncolva, szelesbiztos. De kockáztatni nem lehet. £ kedve hátralibegett a sötcElhatározta, hogy amilyen gyorsan csak lehet, eltü-®Yf-.vef nik erről a környékről. No és - töprengett -, ha akárhol t összeakadunk? Miért ne botolhatnánk egymásba7 Nom,^d^kS^^JSS nem maradhatok Pesten. £akart irarnodnjy visszafogEgész éjjel nem hunyta le a szemét. A pallér rettegett £tam. arca virrasztott fölötte, s amikor már-már elbóbiskolt, ar-t Ugyan hagyd. Évi! Iára riadt fel. hogy ez az arc megmozdul, fölé hajol. Éreztejtenár házaspár gyereke csqk forro leheletét, fogai csikordulását, s Borsiczky majdnem £ tudja! O csak ismeri a pzii Méit! — mondtam. — Különfelkiáltott a rémülettől. (Folyt, köv.) ben is ... nincs igaza7 I