Délmagyarország, 1960. december (50. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-25 / 304. szám

Hü | A DÉL-MAGYARORSZÁG KARÁCSONYI MELL-éKLETE VASÁRNAPI TŰNŐDÉS A közösség melegéről Hl ikor nálunk világra vergődik egy csecsemő,' segítő karok erdeje nyúlik feléje. Társadalmi t szeretet dajkálja, munkatársak, barátok, rokonok esi-' títják sírását. Megmozdul érte a szakszervezet, a ta- ' nács, az üzem vezetősége. Mert nemcsak a szülők öröme és gondja 6, hanem az egész közösségé. S ha az aprócska ember no és baj éri, munkástenyerek emelik fel Ha felnőtten megbotlik, vagy öregen magára marad, akkor is a közösség segíti és simogató karjai veszik oltalmukba. Nálunk már ilyen az ember életútja. Hogy is mondta Kádár János New Yorkban, a magyarok üdvözlő küldöttségének fogadásakor? .. -Nálunk, ha valaki sir az utcán, az emberek megkérdezik, mi baja... Nálunk senki nem marad egyedül Qondja-bajában...* Párizsban, Delhiben vagy Manchesterben éhen • halhat valaki; Nápolyban kolduskenyéren tenghet j harmincezer ember; Amerikában meg lehet ölni vagy < vernt valakit a bőre színéért... Pedig ott is és mindenütt érző emberek élnek. Miért van az, hogy mégsem jajdulnak fel, ha mást sújt az éhség, ha ruhátlanul smu»Jc panaszos éneket mások elgyötört tagjai? Olvastam valahol, hogy Braziliában két napig is ott fekszik a meggyilkolt holtteste az utca kövén. Ka- < lapot sem emelnek neki, csak átlépik, mint egy kes- c kény árkot. Miért?... Miért nem lehet ott is úgy, , olyan gondoskodó társadalmi szeretetben élni, mint ná- < lünk? Az emberek ott is hajlamosak a jóra, egymás megbecsülésére, egymás támogatására .., Miért nem < nyílhat ki leiküknek ez a szép virága?... Leonhard Frank azt írja: *Az ember csak akkor < lehet és lesz igazán emberséges, ha semmi sem kény- ] szeriti arra, hogy embertelen legyen*. Fel kell hát szabadítani mindenkiben az emberi jóérzést is, amely ma még sok helyen az osztálytársadalom ketrecében vergődik tehetetlenül, vagy kisiklik a részvétlenség és ] bún ösvényére. Mert az osztálytársadalomban, ahol szüntelen harc a megélhetés, nincs sok idö az érzelmekre, s nincs sok készség a segítségre, legfeljebb csak a munkás-közösségekben. x Pedig a közösség melege néha jobban kell az emo bemek, mint a kenyér — néha úgy kell, mint maga az élet, mert bizony anélkül olykor nincs is élet. A közösség melegének érzése nélkül nincs is igazi ; boldogság! Liszabonban vagy Ankarában vajon megmozdult volna-e egy egész környék egy elveszett kisgyerekért? ! Dunántúlon ezrek verték fel érte a Bakony sűrűjét. Egy szicíliai kénbányásznak építhettek volna-e társai ] új házat egészségtelen, régi viskója helyett? Gyálaré- < ten építettek Vörös János kilenctagú családjának. [ Mert a szocialista közösség melegében semmi sem < emel falat ember és ember közé; senkinek sem lehet J sietősebb saját boldogulása, mint a másiké. S a boldo- < gulást és megélhetést nem egymás előtt kell kiharcolni, hanem együtt. Szép karácsonyi téma, karácsonyfa alatt való gon- ] dolatmenet ez. Nem kellenek hozzá számok, statiszti- ' kák. Mindennél beszédesebbek ezek a vonások az új 1 életformáról. Ezért bizony karácsonykor, amikor áz \ emberek jókívánságokkal, vendégszeretettel halmoz- < zák el egymást, mit is kívánhatnánk az ünnepnélkü- ] 0 lieknek? Azt, hogy ők is minél előbb cltalátjanak o a szocialista emberközösségek melegébe. S. I. ?joooooooooooooooooooooooooooooooooooooooCJ fahidwzkóp, A müncheni Árkád Színház igazgatója "Simoné és a béke* c mmel új vígjáték bemutatására ké.szül. A vígjáték arról szól, hogy a csúcstalálkozóra összegyűlt államfők gépkocsivezetői hamarább értik meg egymást, mint a politikusok. A színház igazgatója, ügyes reklámötlettel, a vígjáték premierjére meghívókat küldött Andrej Szmirnov szovjet, Walter C. Dbwling amerikai, Francois Seydoux francia és Christopher Steel angol nagykövetnek — valamint a nagykövetek gépkocsivezetőinek is. A hollywoodi színészházasságok alapos statisztikai elemzése bebizonyította, hogy a sztárok első házassága átlag három évig, a második másfélévig, a harmadik egy évig sem tart, a többiek időtartama pedig már szóra sem érdemes. * Gustav Grndgens nemrég fejezte be nagysikerű Faustrendezésének filmváltozatét. A művészi filmalkotásnak a közönségnél és a sajtóban egyaránt óriási sikere van. A Faust-filmet most fogják Bécsben bemutatni, de állítólag csak 16 éven felüliek részére. A cenzúra indokolásul azt hozza fel, hogy Goethe Fai*tját csak a középiskolák hetedik osztályéban tanítják, tehát a fiatalabbak amúgysem értenék meg. A Neue Tageszeitung felháborodottan kérdezi: és mi a helyzet azoknál a felnőtteknél, akik egyáltalában nem jártak középiskolába? Avagy miképpen lehetséges, hogy a színházban a 14 évesek is megnézhetik az eredeti művet? A .jSew Xork-.i Brodwayban az egyik filmszínház a kővetkezőképpen hirdeti műsorát:' ~*Éhhez a filmhez nem elegendő egy zsebkendő. Ingyen kaphat szivacsot a mozipénztárnál*. Szegedi Grafikai Kiállítás nyílik Ma, december 25-én déli 12 órakor nyitják meg a Szegedi Grafikai Kiállítást a Móra Ferenc Múzeum kupolacsarnokában. E kiállítással egyidőben láthatja majd a közönség a múzeum folyosóin a Modern Magyar Grafika című kiállítást is. Ünnepi megnyitót Szeles! Zoltán művészettörténész, a Szegedi Képzőművész Munkacsoport titkára mond. Képünkön a Szegedi Grafikai Kiállítás egyik darabja: Szekfű János Épül a tokaji hfd című rajza látható. Oldódik az átok Csép I József elbeszéléskötete Személyes rásából táplálkozik az az írásművészet, melynek eredményeibe és műhelyébe nyújt bepillantást Csépi József elsö önálló kötete, az Oldódik az átok. Megdöbbentő gyereksorsok, feloldhatatlan és mély tragédiák, jövőt kutató okos eszmefuttatások .... A tegnaptól a holnapig ... Az elsö betűtől az utolsóig érezni lehet, hogy a szerző nem vendég volt parasztjai között, s történeteit nem útszéli kocsmákban szedte föl, vagy maga kanyarította kl, hanem az élet, melynek maga is szenvedő,, vergődő, majd gondolkodó és cselekvő epizoclistája. Nagyon gazdag és változatos az az élményanyag, amelyet Könyvek és emberek A FELÜGYELŐ hozzátartozik a teremhez, mint olvasó munkájához a szék. Mindenki ismeri őt. De tudni alig tudnak róla valamit. A tudásra szomjas olvasók benne csak néma és alázatos szolgájukat látják. De a könyvtáros is alig tud az olvasókról. Csak "szerelmüket*, óhajukat, kíváncsiságukat ismeri. A szűkszavú olvasócédula nem árulkodik. X. Y. tanuló, vagy nyugdíjas, munkás, tisztviselő. Egyegy szó mögött egész világ rejtőzködhet. A könyvtár szellemi patakjából mindenki egyformán meríthet. Éjjeli őr és miséző pap. Vannak futóvendégek, akii; keresztrejtvények egyetlen szavának kibogarászására jönnek fel a terembe. Mások a napilapok sokszínű rengetegében lelik meg mindennapi örömüket. Azután nyelvtanulók, vizsgára készülők, divatszabók, rádiósok, modellezők, cukrászok és útkaparók. Némelyek mezítelen nőket hajkásznak naphosszat nyugati képesmagazinokból. Az igaziak azonban naponta jönnek. Ha hó zivataroz, ha csikorog, ha strandidö van. A réglek közül nem egy évekig elfoglalkozgat kedvenc témájával. Annyira, hogy a felügyelő előtt már nem is a név kapcsolódik a személyhez, hanem a tárgy, amivel az Illető foglalkozik. Ezért magyarázkodásaik közben nemegyszer hall az ember Ilyesmit köreikben. Az a fizikus férfi, amaz a jogász nő, vagy az az MTH-s fiú. Igen, az MTH-«. Nos, az is régi olvasónak számít már. Két éve mindennapos. Keményedő arcvonásait barnára komoritja a serkenő bajszozat. Céduláján az áll: lakatostanuló. De nyelvekkel foglalkozik leginkább. Naponta legalább egy művet megpróbál. Neki-nekirugaszkodik, mint kölyökmacska a fáramászásnak. Shakespeare-t angolul, Schillert németül, Puskint oroszul próbálgatja. Azután eszperantó szótárak, grammatikák a legínyencebb falatjai. HANEM egyszer csak — ezt két kacsintós között jegyezzük meg — baj történt a lakatostanulóval. Nem nagy, de bizony az afféle füligplrítós volt. A néma felügyelő, ha a száját csukva is tartja — míg szolgál a tudomány asztalánál — a szemét annál kevésbé, minél fogva egy szép napon észreveszi. hogy a lakatostanuló kisebb porció könyvet ad vissza, mint amennyit kapott. El is megy ez egy nap. Hátha tévedés van a dologban. Másnap semmi különös a fiúval. Harmadnap sem. De negyednap megint egy könyvvel hibázik a számítás. — Ejha — mordul magában a felügyelő. — Itt valami bibi van! Figyeli ám a lakatost, de figyeli minden mozdulatát. Három nap múlva ismét leszerel a fiú és menne kifelé az ajtón. De a felügyelőnek beszélhetnékje támad vele. Ez már feltűnik a fiúnak. Két éve jár ide, de még eddig senki se akart beszélgetni. Csak nem tudták meg?... Barnábahajló bajszos felsőajka megremeg, cimpája balsejtelmet szimatok LEür.NFK a szomszéd szobában4 A felügyelő nyelve nehezen fordul a dologra. Szokatlan foglalkozás ez. A könyvtáros nem szokott kérni, követelni soha. A könyvtáros mindig ad, ha tud. Ugyan sok más foglalkozás is ilyen, nem ez az egyedül üdvözítő. De most, hogy sérelem esett a becsületen, köszörülni kell rajta egyet. A fiú lesütött szemmel bámulja a földet, míg bánatosan elömocorognak a nehezen kopogó, vádoló szavak. Kicsit megrebben a szempillája, az ablakra les, azután benyúl inge derekába, előhúzza a hiányzó könyvet. Könnyebülten sóhajt, mint aki örök vétkétől szabadult. De a felügyelő a többi hiányt is elősorolja. A múlt hetit, az azelőttit, meg a régebbieket. Nehéz sor mindkettőjüknek így egy szuszra. Hanem a fiúnak be kell látnia, tudnak itt mindent. Sóhajtva nyögi: — Mind megvannak. Szám 3zerint harminc. Csak kettő hiányzik — Na. akkor menjünk, fiam értük! És mennek. A könyvek féltő gondossággal elhelyezve ülnek a fiú polcán. Szótárak, grammatikák, gyűjtemények. Otthon atyai fejmosás, de szőrmentén, ahogy felnövőben lévő fiúnak dukál. Az apa komoly és szomorú. A fiú is komoly, még szomorúbb. A FELÜGYELŐBEN felordít valami. Milyen szegényes az ember jogérzéke. Ez a fiú lopott. Ez tény. De miért lopott? Igaz. mindegy, hogy miért, csak lopott. De az nem egészen úgy lopott. Azaz hogy úgy lopott 6 is, csakhát ez azért mégis más... vagy hogy is van ez? S' ahogy szedi a hóna alá a könyveket, látja, a fiú feje lefittyen, ajka remeg, mint csecsemőé a cucli után. A felügyelő meginog. Mit tegyen? A legdrágábbat viszi most el ettől a gyerektől. Igaz, nem az övéi, neki ez kötelessége. Visszaereszti a könyveket az asztalra, zavartan bámul, korábbi határozottsága elolvad. mint a hó. — No, válaszd ki a legkedvesebbeket. A fiú kapva-kap az ajánlaton. Sebesen válogat. Remegő keze szeretettel sorjázza végig a könyveket. Mind maga elé pakolja. Döbbenten áll a felügyelő. — Sok ez — gondolja. De a benyaláboló kezeket nincs ereje lefeszegetni a könyvekről és hangja csendes. mert csak most tudta meg, hogy jobban szereti, a könyveknél is jobban szereti a könyvet szerelő embert. Tóth BcU magával hozott, s amelyet ma is gyarapít naponta,, s ontja is bőven e kötetében is a valós, igaz történeteket, egyéniségek, karakterek egész sorát vonultatja fel, meglep és meghat ezek eredetiségével. A fiatal szegedi frógenerációból talán ö az, akinek legerősebb oldala a realizmus, s szinte egyetlen, aki rendre a paraszti élet vastag szövetéből bontja kl történeteinek erős szálait, minden mesterkéltség nélkül, az átélés k.özyctlen, és megknoó varázsával. S Nam a sekélyben kutat, • nem a felszínt tükrözi, hanem magabiztosan száll le a mélybe, a paraszti életforma és paraszti lélek mélységeibe, akár a múltból búvárkodja fel történeteinek' gyöngyeit, akár a mai élet problémái, a mai ember életének ellentmondásai és meghatározó Jegyei között kutat. Ez az írói magatartás hevíti írásait, s ez ad nekik vitathatatlan hitelességet. S milyen jól egészíti ki mindezt a szenvedély állandó jelenléte, magas hőfoka! Tovább fokozza azt a feszültséget. amely magukban a témákban is mindig jelen van. Csépi József írói munkálkodásának tematikája, e meghatározó jegyek ellenére sem szűkül le sem térben, sem Időben. Jelen van e kötetében a harmincas évek kisbéresének, tanyai iskolásának tragédiája (Krajcár Bandi csizmái. A két napig tartó esztendő, A fogalmazás); a megélhetéssel viaskodó földnélküli jánosok életküzdelme (Egy marék cseresznye); a két világ fordulópontjának feszültsége (Az utolsó nemzedék); a felszabadulás utáni ifjúsági élet romantikája és forradalmisága (Lázadók, A temetés, Honfoglalók), s korunk legújabb problémái, az 1956-os ellenforradalom (Piros delicsesz), vagy a parasztság új sorsfordulójának lázas, okosan érvelő sürgetése (Oldódik az átok, Ásotthalom, 10 perc múlva 12). A témn fsvmagában terlemo mószetesen nem minden. Azt újra kell önteni az frásművéezet kohójában, le kell róla fejteni a mellékeset, a felesleget, .az elbeszélést, novellát meg kell szerkeszteni, s nem utolsósorban meg kell írni. Itt az ösztönösség már kevés, itt az író megfontolt tudatosságáé és szigorúságáé a szó. Különösen fontos erre figyelmeztetni Csépi esetében, aki célratörően bontakoztatja a cselekményt, erőteljes és eredeti írói nyelvet és stílust vallhat magáénak, de gyengéje a szerkesztés, a kompozíció. A történetek cs a nyelv tömörségével ellentétben legtöbb novellájának szerkezete laza. • Olykor nem tesz kellő különbséget, lényeges és lényegtelen, között, neki kedvesebb részletek fölött hosszasabban elidőz, mint az elbeszéléseik fordulatainál és a jellemek sokoldalúbb kibontakoztatásánál. E hibák gyengítik például; Az utoUó nemzedék, vagy.a Ldzadólc értékét s ezzel függ össze az is. hogy írásaiban rémelv részletek a. riport szintién maradnak, mint például A fogalmazásban, vagy A szentcs'dlád cipőjében. Ugyanakkor ^ndan" hogy az irodalmi riport műfajában néhány egészen nagyszerű alkotást tesz Csépi József e könyvében az olvasó asztalára. A címadó írás is ebbe a kategóriába tartozik. Szociográfia, közgazdaságtan és történelem ilyen élvezetes, lenyűgöző írói feldolgozásban ritkán "házasodik* össze. Az írás szigorú és következetes logikája elől nincs kitérés, vele szemben nincs érv. Ugyanezek a tulajdonságok jellemzik az Ásotthalom, lo perc múlva 12 című riportját is. Kötetbeli létjogosultságukat főként végtelen hasznosságuk' indokolja, azonkívül az a helyes szerkesztési elv, mély szerint az irodalmi riport nem az írói munka mellékterméke. hanem megfelelő, színvonalon annak szerves részévé válhat. Csépi József első könyve, az Oldódik az átok, szép reményekre jogosítja fel az olvasót. Többé-kevésbé a hagyományos parasztábrázolás ösvényén jár, de tartalmi újszerűsége és korszerű vórekvése nyilvánvaló. Ez a tartalom és ez a törekvés pedig előbb-utóbb meghozza majd a szükséges űjat az ábrázolásmódban, és a szerkesztésben is. A tartalmas, értékes kötet a mondanivalóhoz és Csépi József írásművószetéhez illő köntöst kapott a Tiszatái Kiskönyvtár szép sorozatában. Simon István