Délmagyarország, 1960. november (50. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-20 / 274. szám

Vasárnap, 1960. november 20. 161 AZ ÉLŐ TOLSZTOJ B | izonyára nem Flaubert volt az első, aki Tolsztoj világinodalmi nagysását felismerte. De a nagy orosz regényírót ő hasonlította először a világirodalom másik óriásához, a drámaíró Shakespeare-hez. Ami a nagy angol a drámairásban, az Tolsztoj a regényírásban: regenyírás Shakespeare-je tak kétségei mf nehézségei a művészet céljait illetőleg. »Ha a művészet célja a igy mondta ezt annak ide- valóság pontos ábrázolása...* jén a híres francia író, s ~ idéztük Szerb Antalt, s mo6t, amely ennek az átfogó ábrázolásnak közismerten a legjellemzőbb példája, hanem a Karenina Annára. Tolsztoj ugyanis ebben a retes — annak idején hallatlanul újszerű is volt, s nem utolsósorban ez niagyarázza müveinek óriási hatását az olvasókon felül az írókra, az irodalomra is. Milyen ez az emberábrázolás? Hogyan rajzolja meg Tolsztoj a hőseit? Olvassuk el erről az ő szavait: »A legközönségesebb és a legelterjedtebb babonák közé tartoE-O<>OI>OO<H>O©<>OO<>O<>OÁ><><^^ Lev Tolsztoj u Irodalom művészetének vllágtskolája. Ez $ sz orosz irodalmi iskola a művészi gondolat addig elkép- X zelhetetlenül szélrs áramlását gerjesztette az egész fülű- X tekén. A ml szovjet Irodalmunk is ebben az Iskolában X szerzi a művészet Ismeretét, ebből merit Ihletet az új ó emberről szóló új művelnek megalkotásán íz. 0 Tolsztoj sohasem fog megöregedni. O a művészetnek X azokhoz a lángelméihez tartozik, akiknek szava éltető for- X rás, — s ez a forrás kiapadhatatlanul buzog. Újra és újra A odahajlunk hozzá, s úgy tetszik, soha a-z életben ilyen 6 üdító, friss, kristálytiszta vizet még nem ittunk. O Konsztantyln Fegyln ó &O<>O<>OOOO<><>O<>OO<>O<K>OO<>^ I hogy milyen jól mondta, bár fogadtuk el félté- gényében eredetüeg csak egy zik hogy minden ember arra jellemző hogy úgyszól- teles ha-ját, el kell ismer- házasságtörő asszony törté- ' , , ván nincs is olyan Tolsztoj- nünk. hogy a mondat egyéb- netét akarta megírni. Ahogy "f* a maga megnatarozon ról szóló mű, amelyben ez a ként kitűnően jellemzi azonban készült a mű, a tulajdonsagai felett rendelgondolat valamiképpen ne Tolsztoj művészetét. Tolsztoj cselekmény egyre bővült és kezik, hogy van jó ember, bzerepélne. valóban pontosan és részié- szélesedett, a mondanivaló vagy okos buta, erélyes, kötésén ábrázolta a valóságot, pedig mindinkább mélyült, .. , . ... n Kitűnően ismerte az életet, első látszatra az írói szán- z°mDOS es loy wvaDD- ue a XIX. századi Oroszorszá- déktól függetlenül, sőt an- az emberek nem ilyenek... got, a társadalmat, az em- nak ellenére, s vált igazi Az emberek olyanok, mint a bereket, a tábornokokat és társadalmi regénnyé a szó folyók- a víz mindenütt egyaZ z!fefStlÖkSL * V^Ódi értóbnében- A ké6Z fonna'és mindenütt ugyangondolkodo, ertelmes férfia- mű nemcsak egy hazassag- /T kat, a szeleburdi, bolondos törő asszony, hanem a XIX. az> de minden folyó hol keslányokat, a részeges, mihasz- századi Oroszország, az ak- keny, hol sebes, hol széles, na katonatiszteket, a ko-- kori társadalom regénye. Az hol csendes, hol tiszta ós moly parasztokat és a töb- ábrázolásnak ez az állandó kideg hol zavaros és meTermészetesen: tudjuk, alig van szemléletesebb példa a világirodalomban két ellentétes írótipusra, mint éppen Tolsztoj és Shakespeare. Az egyik minden tekintetben, alkatában, látásmódjában, koncepcióiban drámaírói tehetség, a másik zsenije epikus természetű. Végletesen és szélsőségesen az; Tolsztoj képtelen volt fett bi®ket> ^osz társadalom bővülése és kiterjedése ter- ' , éberek ts ismerni az angol drámaíró Jellegzetes alakjait, akiket méretesen rak az író ere- leg. Ilyenek az emberek is. nagyságát. akiket az ő műveiből mi Í6 olyan jól ismerünk, mintha szeF

laubert szaval mégis mélyesen láttuk volna őket, nagyon mélyen igazak vagy éppen barátaink lettek és a lényeget fejezik ki. volna. Tolsztoj persze gróf Shakespeare páratlan mes- volt és földesúr, s elsősormészetesen csak az író eredeti szándékainak mond el- Minden ember magában lent, Tolsztoj epikus zseni- hordja az összes emberi tűjének semmiesetre sem. sót iajdonBagok csíráit, s egyszer egyenesen és határozottan , . . abból következik. 32 egylk bukkan fel- maBA társadalom természete- kor a másik, s néha az emter, máig utolérhetetlen drá- ban a földesurakat és a pa- sen nem mint kulissza je- ber egyáltalán nem hasonlít mairó. Nos, ugyanilyen nagy rasztokat ismerte. Munkámester és felülmúlhatatlan sokkal alig találkozott és óriás a regényírásban Tolsz- mozgalmaikat nem értette, toj. Természetesen akadt 1882-ben részt vett a moszkolyan irodalmár, aki nem vaj népszámlálás munkájáértette meg teljesen a nagy ban, s akkor felismerte a orosz író művészetét. Ezeket munkásosztály rettenetes , , . , . nyomorúságát, amely talán a véleményeket azonban má- még a parasztokénál ta na_ ra nyomtalanul elfújta az gyobb és elviselhetetlenebb idő szele: ma már könyvtá- volt. Tolsztoj látta ezt és elrakat lehetne megtölteni borzadt, de irodalmi munkásságában ez az élmény lenik meg Tolsztoj müvei- önmagára, noha ugyanaz ben, az eredeti történet, a tulajdonképpeni regény mögött, annak színesre festett üres háttereként. Az író szoros koncentrációt teremt a főszereplők egyéni sorsa és a sok más irónál merev hátmarad, amj mindig is volt*; Tudjuk, hogy Tolsztoj regényeiben, elbeszéléseiben és drámáiban tökéletesen megvalósult ez a program. Gondoljunk csak például a Háazokkal a világ minden nyelvén megirt kötetekkel, amelyek Tolsztoj elbeszélő tehetségének hódolnak. Babits Mihály például ezt mondja nem okozott fordulatot. T

olsztoj regényírói művészetének egyik legjellemzőbb tulajdonsága azonban mégis az átfogó tára Háború és békéről: »Alig- sadalomóbrázolás. Nemcsak hanem a legjobb regény a úgy; és annyiban, hogy mű- bői következik, hanem mintérként ábrázolt társadalom ború és béke nagyszerű leélete és problémái között. ányalakjára, Natasára. IdézM

,, , zük fel bonyolult, ellentmonint minden eletszeru- . , , . . , ség, Tolsztoj ténsada- da60B- de mégis vonzo es rolomábrázolásának elevensége konszenves egyéniségét, s és gazdagsága is vonzó az meggyőződhetünk róla, hogy olvasóra. Műveinek ellenáll- Tolsztoj emberábrázolása, az hatatlan varázsa azonban ta- eredmény semmivel sem maIán mégsem elsősorban eb- rad el a szándékok mögött. Egy öregkori arckép Tolsztojról világirodalomban*. Szerb veinek összességében, élet- denekelőtt emberábrázolásáAntal pedig ezt: "Ha a mű- művében benne van az aknászéi célja a valóság pon- kori társadalom, jellegzetes tos ábrázolása, akkor Tolsz- figuráival ós jellemző gontoj a legnagyobb. író*. Ezek dolataival, hanem elsösora vélemények világosak és ban úgy, hogy az író egy félreérthetetlenek. Ne zavar- regényén belül is törekedett jon Szerb Antal feltételes a teljességre. Ne a Háború mellékmondata; tudjuk, vott és béké-re hivatkozzunk n

tenger egy cseppben is tükröződhet. Tolsztoj nagyszerű művészete égy rövid cikkben: aligha. Mégis azt hisszük, aki a gazdag társadalomrajz és a tökéletes emberábrázolás felől közeledik a nagy orosz rea, , lista írásművészetének megszorosan összefüggnek. Tolsz- értéséhez_ nem tévedhettúltoj emberábrázolása azonban ságosan. nemcsak egyszerűen tökéle- ö. L. nak tökéletességéből. Merev, vértelen alakokkal nem lehet életszerű társadalmat rajzolni; a kettő között tehát semmiféle ellentét nincs, sőt Háború és béke a kezét: lövés dördült. Ugyanabban a pillanatban az elöl nyargaló lovak dobaja, majd újabb "judtlet <t ugény&sl A halván v derengésben gyorsan n naivany vilogattik a lovakati lövések hallatszottak és kiabálás mindenfelől, melyik eldobta fegyverét és a bokrok közül egyenest a kozákok felé rohant;. némelyik meg szétszorosabbra vonták a nyereghevedert és felsorakozPetya, mihelyt megütötte a fülét a patadobaj meg a kiabálás, végigvágott lován, megeresztette a gyeplőt és előrenyargalt, hiába kiabált rá Gyenyiszov, oda se figyelt. Petya úgy érezte, hogy abban a pillanatban, amikor eldördült az első lövés, egyszerre oly tökéletesen, fényesen megvirradt, akárha dél volna. inricsáit osztnoatt/f TUÓ Odavágtatott a hiúhoz. Elöl az úton kozákok L » gyalogsága előre nyargaltak. A hidon beleütközött egy elmaradó í ~ cuppogott fl sáLb™ \ ,zaz kozákba, aztán tovább száguldott Elöl vala/fwJÍ vUínt ° 3nűl *ni/éle emberek - bizonyára franciák - az út előtti ködben, a fák között. A kapitany poron- - - -- ' csolt valamit a kozákoknak. Petya kantárszáLenin — Tolsztojról "Az ellentmondások Tolsz- annak hirdetése, hogy »me toj alkotásaiban, nézeteiben, szállj szembe a gonosszal' tanításaiban, iskolájában — erőszakosan.* valóban kiáltóak ... Egyfelől • a kapitalista kizsákmányolásnak kíméletlen kritikája, a "De a Tolsztoj nézeteiben kormány erőszakosságainak, és tanításaiban mutatkozo a bíráskodás és az állami ad- ellentmondás nem véletlen, minisztróció komédiájának hanem azoknak az ellenileleplezése, feltárása az el- mondásos viszonyoknak a kilentét egész mélységének a fejezése, amelyek közé a gazdagság növekedése s a ci- XIX- század utolsó harmavilizáció vívmányai és a nyo- dában az orosz élet jutott..; mor növekedése, a dolgozó Es Tolsztoj nézeteinek ellenttömegek elhanyagoltsága és mondásait nem is a jelengyötrelmei közt, másfelől — kori munkásmozgalom es a jelenkori szocializmus szem-pontjából kell megítélni (persze elkerülhetetlen az ilyen értékelés is, de nem elegendő), hanem az előretörő kapitalizmus, a tömegek elszegényedése és földnélkülivé válása ellent tiltakozás szempontjából ... Tolsztoj nagy azoknak az eszméknek és hangulatoknak kifejezésében, amelyek az orosz parasztság millióiban kialakultak addigra, amikor Oroszországban kitört a polgári forradalom.és a kozákok Petya nyomában benyargaltak a ház kapuján. A hullámzó sűrű füstben néjobboldaláról a baloldalára szaladtak. Egyikük éppen Petya lovának lába alá, a sárba zuhant. Ftrv hn-ti/tl csoportba verődtek a franCJF*Y NUSNUI CIÁK ÉG CSINÁLTAK VAIAMIT A tömeg közepéből borzalmas kiáltás hallatszott. Petya odanyargalt a tömeghez; legelőOdavezetíék ron tartotta lovát és türelmetlenül várta a parancsot a nyeregbe szállásra. Friss vízzel megmosott arca, de főként a szeme úgy égett, akár a parázs, a hátát hideg borzongatta és teste szaporán, de egyenletesen remegett. — No, minden kész van nálatok? — kér- ször egy francia sápadt arcát, remegő állát dezte Gyenyiszov. — Vezessétek ide a lovaimat, pillantotta meg, aki a hasának szegzett koa lovait. Gyenyiszov meg- 'lándzsa nyelébe kapaszkodott, haragudott a kozákra, — Hurrá!.., Fiúk!... — kiáltotta Petya amiért lazák voltak a hevederek, jól össze- ás a kantárszárat még jobban megeresztve, szidta, aztán nyeregbe ült. Petya a kengyelbe megtáltosodott lovával előrenyargalt az utcán, dugta lábát. A 16, szokása szerint meg akarta Elöl lövések hallatszottak. A kozákok, huharapni a térdét, de Petya szinte nem is érezte szárok és a toprongyos orosz foglyok ide-oda a teste súlyát, nyeregbe pattant, hátratekintett szaladgáltak az út mindkét oldalán és összea huszárokra, akik a sötétben szintén elindul- vissza kiabáltak. Egy kékköpenyes, komor, vötak, majd odament Gyenyiszovhoz. rös arcú, karakán francia hajadonfőtt, szu— Vaszilij Fjodorovics, bízzon rám vala- ronnyal védekezett a huszárok ellen. Mire Pemit. Az Istenre kérem... — mondta. Gyenyi- tya odanyargalt, a francia már elesett. »Mészöv mintha elfelejtette volna, hogy Petya is a gint elkéstem- — villant át Petya fején, és világon van. Ránézett. oda nyargalt, ahonnan sűrű lövöldözés hallat— Csak arra kérlek — mondta szigorúan — szőtt. A lövések annak az udvarháznak' a kertfogadj szót és ne üsd bele az orrod semmibe, jében pukkantak el, ahol Petya tegnap éjjel Gyenyiszov egész úton egy szót se szólt Dolohovval megfordult. A. franciák lesbe kutöbbé Petyához, némán haladt. Mire az erdő porodtak ott, a sövény mögött, a sűrű bokrokszéléhez közeledtek, a mezőn már észrevehetően fai benőtt kertben és onnan lövöldöztek a kavilágosodni kezdett. Gyenyiszov súgva beszélt púnál tolongó kozákokra. Petya a kapuhoz lovaiamit a kozákkapitánnyal; erre a kozákok el- vagolva, a löporfüstben meglátta Dolohovot, vonultak Gyenyiszov és Petya mellett. Amikor aki sápadt, zöld arccal kiabált valamit em beelhaladtak, Gyenyiszov völgynek lefelé indult reinek. "Megkerülni! Megvárni a gyalogságot!" lovával. A lovak, tomporukra guggolva, csúszva — kiabálta, amikor Petya odament hozzá, ereszkedtek le lovasukkal a hajlisba. Petya Gyenyiszov mellett lovagolt. Egész testiben erő- Várni' Hurrááá! — kiáltotta Petődön a remegés. Mindjobban kivilágosodott, r tya és egy percnyi késedede a- távoli tárgyakat köd borította. Amikor lem nélkül odanyargalt, ahonnan a lövöldözés leértek Gyenyiszov oldalt tekintett, és intett hallatszott, ahol a legsürüb volt a puskapor a fejével a mellette álló kozáknak. füstje. Sortűz dördült el, silvöltöttek a céljuk — A jeletl mondta. A kozák felemelte tévesztett, meg a célba talált golyók. Dolohov völgynek le, a tó felé szaladt, Petya tovább nyargalt az udvaron, de ahelyett, hogy a kantárszárat tartotta volna, furcsán és gyorsan hadonászott mindkét kezével és mindjobban félrecsúszott a nyeregben. A ló nekirohant egy tábortűznek, amely már alig pislákolt a hajnali fényben, megtorpant — és Petya leesett a nedves földre, mint egy darab kő. A kozákok látták, hogy keze-lába gyorsan meg-megvonagllk, de a feje meg se moccan, A golyó átfúrta a fejét. Dolohov röviden tárgyalt a legmagasabb rangú francia tiszttel — aki kardjára tűzött zsebkendővel előjött a házból és kijelentette, hogy megadják magukat — aztán leszállt lováról, odament a széttárt karral, mozdulatlanul fekvő Petyához. — Vége — mondta elkomorodva, aztán a kapuhoz indult, a feléje lovagló Gyenyiszov elébe. — Meghalt?! — kiáltott fel Gyenyiszov, amikor már messziről meglátta, hogy Petya teste abban a jól ismert helyzetben fekszik, amely a biztos halál jele. — Vége — ismételte Dolohov, mintha e szó kiejtése örömet szerezne neki, aztán odament a foglyokhoz, akiket már körülvettek a gyalogszállt kozákok. — Foglyokat nem ejtünk. — Foglyokat nem ejtünk! — kiáltotta Gyenyiszovnak. nem felelt; odament PeGyenylSXOV tyáh0Zi leszállt lováról, remegő kézzel maga elé fordította Petya vérrel és sárral bemocskolt és most már megfehéredett arcát, "Valahogy rákaptam az édességre. Remek mazsola, tessék az egész* — jutott eszébe. A kozákok megdöbbenve néztek oda, amikor Gyenyiszov kutyavonltáshoz hasonló üvöltéssel gyorsan félrefordult, odament a sövényhez és megkapaszkodott benne. Azok között az orosz foglyok között, akiket Gyenyiszov és Dolohov kiszabadított, ott volt Pierre Bezuhov is. (Fordította: Makaj Imre.) "Az a törekvés, hogy gyökerestől elsöpörjék a hivatalos egyházakat is, a földesurakat is, a földesúri kormányt is, hogy megsemmisítsék a földtulajdon minden régi formáját és rendszabályát, hogy kitakarítsák a földet, hogy a rendőri osztályállam helyébe szabad és egyenlő jogú parasztok együttélését teremtsék meg, — ef a törekvés a mj forradalmunkban vörös fonálként húzódik végig a parasztok minden történelmi lépésén, és nem kétséges, hogy Tolsztoj irodalmi munkásságának eszmei tartalma sokkal inkább ennek a paraszti törekvésnek felel meg, mint valami elvont "keresztény anarchizmusnak*, ahogy nézeteink "rendszerét' némelykor értékelni szokták.• "Tolsztoj meghalt és a múltba merült a forradalomelőtti Oroszország, amelynek gyengeségeit és tehetetlenségét ábrázolták alkotásai, kifejezte a nagy művész filozófiája. De hagyatékában . van, ami nem merült a múltba, ami a jövőhöz tartozik. Átveszi és gondozni fogja ezt a hagyatékot az orosz proletariátus.-