Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-16 / 245. szám

Vasárnap, 1960. október 16. 2 Kádár János elvtárs beszéde a Sportcsarnokban rendezett nagygyűlésen (Folytatás a* I. öldalrSl.) c semleges államok, a gyar­mati népek, t a kapitalista országokban fellelhető ha­ladó erők garantálják, hogy ebből a deklarációból rövid időn belül valóság legyen. Kádár János elvtárs ez­után hangsúlyozta, hogy az ENSZ, mint valamiféle vi­lágparlament, hasonlít egy olyasfajta parlamentre, amelyben még a burzsoázia van többségben, de már nagy erővel jelen van a munkásosztály és a tempót már ez a felfelé törekvő erő diktálja. Mint az Ilyesfajta parla­mentben lenni szokott, van­nak mindenféle eljárási trükkök, módozatok, ame­lyekben a kisebb parlamen­ti tapasztalatokkal rendel­kezők esetleg néha hátrány­ban vannak. A gyarmati rendszer megszüntetésére vonatkozó szovjet javaslat körül is négy-öt napos harc folyt arról, hogy hol is tár­gyalják. A szocialista orszá­gok képviselői, majd a már tekintéllyel és tényleges füg­getlenséggel rendelkező sem­leges államok képviselői követelték, hogy a közgyűlés tűzze napirendjére. A füg­getlenségüket röviddel ez­előtt elnyert államok kép­viselői ls kivétel nélkül emellett voltak. Castro négy órán ét a latin vetkőztette az amerikai lm- pése. Az újonnan felvett ember szenvedélyességével perializmust. tagállamok képviselői között sorolta fel a tényeket, a bi- Hasonló élmény volt szá- is volt olyan, akinek felszó­zonyítékokat, s meztelenre munkra Sekou Touré fellé- lalása meglepte a közgyűlést. Tárgyalás, vita9 szavazás, adminisztráció Halároxolt tonáaoh ax ENSZ-közgy üiétt munkájában Mint Kádár Jánoa elvtára ezzel összefüggésben rámu­tatott: a helyzetet látva az imperialisták, akik a kér­dést a politikai bizottság elé akarták utalni, most fordu­latot hajtottak végre; oko­san visszavonultak. A Szov­jetunió javaslatával kapcso­latban a szocialista álláspont teljes többséget kapott, köz­felkiáltással elfogadták, hogy a közgyűlés tárgyalja. (Taps.) Az Egyesült Nemzetek Szervezete IS éves! A 15 év alatt ez a második olyan ja­vaslat, amelyet egyhangú­lag fogadott el az Egyesült Nemzetek Szervezete. Mind a Icettő szovjet javaslat volt. (Taps.) Tavaly az általános és telj® leszerelésre vonat­kozó szovjet javaslatot fo­gadta el egyhangúlag a köz­gyűlés, elvileg, tárgyalási alapként, most pedig telj® egyhangúsággal ebben az el­járási kérdésben kapott tá­mogatást a Szovjetunió által benyújtott javaslat Kádár Ján® elvtárs ez­után hangsúlyozta, hogy az Egyesült Nemzetek Szerve­zete közgyűlésének munká­jában — amely a határozat szerint valószínűleg decem­ber 17-én fejeződik be — már megmutatkoznak bizo­ny® határozott vonások. Az egyik jellemző vonás, hogy az egységes és szilárd szo­cialista front felveti az em­beriség égető nagy kérdé­seit és ezeket teljes állha­tatossággal képviselt A má­sik jellemző vonás: a nem­zetközi életben nagy súllyal jelentkeztek az általunk is elfogadott semleges országok küldöttségei. Nagy súllyal és oiyan formában, ahogyan korábban nem. Ebben fel­tétlenül szerepe van annak, hogy érzik a szocialista tá­bor támogatását Ez megnö­veli autoritásukat, önbizal­mukat, bizonyos mértékben még állásfoglalásukat is be­folyásolja. Ezzel kapcsolatban Kádár János elvtárs megemlítette az öt semleg® ország által előterjesztett javaslatot amelynek az volt a lényege, hogy Hruscsov és Eisenho­wer vegye fel ismét egy­mással a személyes érintke­zést. Mi, a szocialista orszá­gok képviselői tiszteltük is becsültük az öt aláíró sem­leges ország képviselőinek jószindékát. Ennek a ja­vralatnak az lett a sorsa, hogy az Egyesült Államok visszautasította. Érdek® volt egy tekinté­ly® amerikai lap állásfogla­lása ezzel összefüggésben. A lap jellemezve, hogy hova jutott Amerika, azt ír­ta: mo6t először fordult elö, hogy olyan tényezők, ame­lyek korábban figyelték, el­fogadták, követték és támo­gatták az Egy®ült Allamok állásfoglalását, most meg­mondják, mit kellene csinál­nia az Egy®ült Államoknak. Ez kétségtelenül jelzi az Egyesült Allamok politikai tekintélyének süllyedését Ax amerikai elnök fureaa elképzelései Kádár elvtárs ezután arról bwzélt, hogy ma az ENSZ­ben meg kell különböztetni tárgyalásokat, a vitát, aztán pedig a szavazást és végül az ENSZ adminisztrációját A vitákban, a haladás igazi szenvedélyes képviseletében a szocialista országok képvi­selői és azok a semlegesek a hangadók, akik valóban szívvel-lélekkel képviselik népük szabadságát, a hala­dást A szavazásnál nem így van. Ezen a területen még nin® fölényben a szocialis­ta, általában a gyarmatosítás elleni front. A szavazásnál egyelőre az imperialisták be­folyása dönrt, egyelőre az a helyzet, hogy a szavazato­kat — sajnálat® módon — nem a közgyűlési vitában el­hangzott érvek, vagy a meg­győződés határozzák meg. Még inkább ez a helyzet az apparátusban. Az alkal­mazottak több mint nyolc­van százaléka az Egyesült Allamok polgára, ennek mbgfelelő a különböző osz­tályok tisztviselőinek arány­száma is. Az ENSZ-bell erőviszo­nyok még mindig egy ko­rábbi helyzetet tükröznek, de art lehet mondani, hogy kö­rül belül végét járja az a pe­riódus, az a 15 év, amelyben ez a szervezet a valóságban az Egyesült Allamok küldött­ségének végrehajtó szerve volt Meggyőződésünk, hogy az ENSZ az alapokmány szelle­mében betöltheti feladatát, s mi harcolunk azért, hogy ilyen legyen, mert erre a nemzetközi szervezetre az emberiségnek feltétlenül szüksége van. Kádár Ján® elvtárs ez­után a népi Kína képvisele­tével kapcsolat® vitát is­mertette. Nagy taps közben jelentette be, hogy a felszó­lalók 90 százaléka követelte: a Kínai Népköztársaság fog­lalja el végre az őt megille­tő helyet az ENSZ-ben. Ugyanilyen arányban kö­vetelték a küldöttek — foly­tatta — a Mongol Népköz­társaság felvételét. Meg kell mondanom, hogy a kínai képviselet kérdésében szinte drámai volt a szavazás. Sen­ki sem tudta ugyanis előre a szavazás eredményét, de valahogy mindenki érezte, hogy nem úgy fog lezajlani, mint tavaly. Az eredmény már ismert Az imperialisták fölénye Itt is csökkent, s legutóbb már art írták az amerikai lapok: nincs remény arra, hogy jövőre is meg tudják akadályozni az ENSZ-köz­gyűlésen a kinai képviselet megvitatását. Kádár Ján® elvtárs a kö­vetkezőkben bírálta az ENSZ szerveinek összetéte­lét. — Mi azt mondjuk, hogy a Biztonsági Tanács összeté­telén változtatni kell, mert az a 15 évvel ezelőtti hely­zetet tükrözi, s az öt állan­dó tagból az egyik a szé­gyenletes Csang Kaj-sek klikk embere. A Biztonsági Tanácsban viszont nincse­nek képviselve olyan új, ha­talmas erők, államok és né­pek, amelyek 15 évvel ez­előtt még nem éltek önálló nemzeti életet. Az -egy fő­titkár* pedig nem alkalmas a mai nemzetközi helyzet­ben. Mert vagy a kapitalis­ták embere — és ebbe mi nem törődhetünk bele —, vagy pedig egy kommunista lenne, és mi megértjük, hogy abba viszont ők nem törőd­hetnek bele. Ezért javasol­juk, hogy a jelenlegi három nagy államcsoport képvise­lőinek legyen egy-egy titká­ra az Egyesült Nemzetek Szervezetében, akik egyetér­tésben járnának el, amikor az ENSZ határozatainak vég­rehajtásáról van szó. Szólnom kell a -magyar kérdésről* is, csak egyetlen­egy összefüggésbem — foly­tatta Kádár elvtársi — Érintkeztünk a legkülönbö­zőbb körökkel, amerikai kor­mányszervekkel, újságírók­kal, más amerikai tényezők­kel, ENSZ-beli képviselöK­kel. A legkülönbözőbb ele­mek felvetették: nem lehet­séges-e valami kompromisz­szum a magyar kérdés ren­dezésére? Világos, hogy akik ezt az ügyet erőszakolják, az USA képviselői is — úgy lát­szik —, kereseik azt az utat, módot, ahogyan a tisztesség látszatával megszabadulhat­nak ettől a kérdéstől. (De­rültség.) Ezen én nem tö­röm a fejem, mert nem ne­künk kellemetlen ez a kér­dés. Törjék a fejüket azok, akik cipelik a hátukon, mint púpot és szeretnék már le­tenni Am amerikai ható aágok magatartása Kádár Ján® elvtárs a to­vábbiakban arról szólt, hogy az amerikai állampolgárok részéről túlnyomóan jóindu­latú érdeklődést tapasztalt. — A magyar származású amerikaiak óriási többsége szolidáris a Magyar Népköz­társasággal. (Taps). Ezt fele­lősséggel állíthatom — mon­dotta. Ez külsőségekben is ki­fejezésre jutott. Felkeresett a rokonszenvezőknek több ilyen küldöttsége, pedig nem olyan egyszerű eljutni a magyar misszióra, amikor a rokonszenv kifejezéséről van szó! — Itt szeretném megje­gyezni, amikor arról volt szó, hogy a küldöttséget vezessem, az egyik elvtárs art mbnd­ta: ő egyrészt örül, másrészt kicsit nyugtalan, mert 6 is­meri New York-ot, én meg nem ismerem. Mondtam ne­ki; én persze nem ismerem közelebbről New York-ot, de akikre te gondolsz, azokat is­merem (Derültség) és ügy vagyok, hogy ha már talál­koznunk kell. szív®ebben ta­lálkozom velük 1960. szep­temberében New Yorkban, mint 1956 októberében Buda­p®ten. (Taps). Ily®faita ta­lálkozók voltak —, többször tüntettek ellenem, de akik a tüntetéseket szerverték cső­döt mondtak. A lee»Ietén, amikor a lendület még friss volt, körülbelül 80—100 tün­tető jelent meg. Elutazásom előtt két nappal a sarkon már egyedül fütyült a Cor­vin-köz egyik "hőse*, s köz­ben két amerikai detektív vigyázott rá. (Derültség.). Az újságok zöme őszintén meg­írta, hogy ezek a tüntetések kudarcba, érdektelenségbe fulladtak. Art is meg kell mondanom, hogy különböző elemek vol­tak a tüntetők között. Ez az aktív és naponta tüntető va­zallus-csoport "-középfokú ál­lapotában* 12—15 emberből állott. Kisebb részük volt 1956-os disszidens, nagyobb részük 1945-ös nyilas. Van­nak másfajta disszidensek is. Nem csinálok nekik ingyen reklámot, nem nevezem meg őket, mert Amerikában meg­tanultam, hogy reklámot nem rainálnak ingyen. (De­rültség.) Mégis megnevezem a legöregebbet, akin ez már semmit nem segít, Eckhard­tot. Van még több ily®fajta ember, aki a későbbi sza­kaszban, 1947-ben és később ment kl Ezek elhatárolták magukat Fábiántól, ald a tüntetőket szervezte. Ez min­denesetre említésre érdem® tény. Ami az amerikai hatóságo­kat illeti, az USA kormány® nem fogadott meleg szere­tettel bennünket. Végrehajtó közegeikről annyit tudok mondani, hogy a maguk sa­ját® módján korrektek vol­tak. Volt olyan kérdés is, amelyben telj® egyet érté: volt köztünk és az egyik biz­tonsági detektív között. Ami­kor mondtam, hogy eluta­zunk, ő ls őrült, mi (8 örül­tünk. (Derültség.) Aztán hoz­záfűzte: annak is örül, hogy egészségesen távozunk. MÍ is örültünk: végre mutatkoz­nak már pontok, amelyekben egyetértünk, mi magyarok és a hivatal® Amerika képvi­selői. (Derültség és taps.) Kádár Ján® elvtárs ezután rámutatott arra, hogy Ame­rikában hihetetlen nyomás nehezedik a haladó erőkre, majd az életszínvonalról szólt. — Az Egyesült Államok­ban igen jelentős belső inflá­ció van — mondotta —. Na­gyon magasak az árak. Meg­kérdeztem egy embert, meny­nyi a fizetése? ötszáz dollár (Folytatás az 5. oldalon) Kádár Ján® elvtárs a to­vábbiakban kijelentette: meg kell mondanom, hogy bár a szocialista országok hatás® fellépése a Szovjetunió kép­viselőinek érdeme, a jelen esetben a személyi kultusz vwzélye nélkül nyugodtan lehet mondani, hogy Hrus­csov elvtárs személye* ér­deme ts. Az Egyesült Államok kor­mánya elküldte elnökét a közgyűlésre, akinek felszóla­lását, javaslatalt önök Isme­rik. Amikor e felszólald* után az amerikai újságírók megkérdezték, ml a vélemé­nyem erről a beszédről, azt mondtam, hogy én többet vártam Eisenhower felszóla­lásától. Hovatovább nevetség® helyzetbe került a nemzet­közi politikában az Egy«ült Államok. Az embereket ér­dekelte volna, ml lesz a nyugatnémet imperializmus­sal, mi l®z a hadibázisok­kal, amelyeket a szocialista országok körül egész Euró­pában és Távol-Keleten kiépí­tettek. Mikor, és hogyan szá­molják fel ezeket? Ezután odaállt az Egyesült Allamok reprezentatív képviselője és halálos komolyan azt java­solja: kezdjünk tárgyaláso­kat és egyezzünk meg ab­ban, hogy azokon az égites­teken, amelyeket majd az emberek elérnek, egyetlen hatalom se állítson fel kato­nai támaszpontot. (Derült­ség.) Ez volt az egyik javas­lata és a többi ehhez hason­ló. Egy komoly és font® ja­vaslata volt az, hogy egyez­zünk meg a fegyverzet el­lenőrzésében. Ez viszont olyan javaslat, amely nem a háború elkerüléséhez vezet­ne, hanem éppen az ellenke­zőjére. Anglia képviselői fel­szólaltak ugyan az általán® vitában, de semmi érdemle­geset nem adtak a közgyűlés x zűséggel, romantikus szor~ . . . tekkel és lágy öblökkel meg A semlegesek közül egy-t ajdnddkozott partjatt « KRIMI UTILAPOK Aa alábbiakban közölt átijegyzetrészlet elhangzott a szeptember 30-1 adásában. * Moszkvai Rádió 1960. munkájához. A franciákJ elutazásunkig fel sem irat-" rOTCtVt EOLTANs koztak az általános vitában. J És ez úgy, ahogy ott tör-'( * tént — nem jó! Mert sem aj l®zerelésröl, sem sok másj kérdésből nem lehet semmi" ha az Egy®ült Államok" Anglia és Franciaország kor-J mánya nem vesz részt azok' megoldásában és nem ismer- f te ti vllág®an álláspontját , A vitában a döntő és fő , kérdés a l®zerelés, a béke' megőrzése és a gyarmati , rendszer felszámolása. Sem- , miféle sikert nem aratott aKrimi... Csodálatot hang­imperialistáknak az a ™/-t,zása ran e névnek'ai ide­nővere, hogy "f/eta é gen fülében. Felrémlik a déseket történelem függönye mögül lóverekbe bújtatott tagjait, 'dús 'és vagy 'kiterjedésű uő­gokban eltemetve a közpyű-, ^ 6jrf Taurisz, ahogyan az lés összesen három kéJdéJ<é egykor itt élő görögök ne­tárgyaljon, amelyek kozul , -k aho, jphigenia ke­J7. ' alakját rejtették alom­kérdés és a rtnagyar kér t Eszünkbe 0tUk a ta­^ J^l^kJL 1!irodalom rettegett-rej­^ ^Litóf tlT1! t^rnes világa, a Ghiréj ká­vázták, de a közgyűlés tár-(, Felidérl „ em_ gyalásaiban nem ezeknek XrJ^L egyikére, a neves Jaltába az kérdéseknek van súlyuk és}berijzellem olyan baUwtaU Xrótáboráról híres Ar­Találkozás a tengerrel legséggel járta át a Moszk­va felől érkező utasok ko­rábban már felöltözve, pu­jelezve, hogy itt az ősz még édes testvére a nyárnak. Az állomás vároe felöli terén mozgalmas kép fogad­ja az utazót. Taxisok sere­ge versengve kínálkozik, hogy elvigyen a fürdőhelyek mindennapi élmény követ­kezett ezután. A helyenként furcsa alakzatú, mesevilági hősöket idéző, néhol a fel­hőkbe húzódó és kopáran zord, lankáin meg éppen lőligetekkel varázsos hegyek képében ámulattal vegyes csodálkozással gyönyörköd­hettünk a másfélórás utazá­sunkon. A legizgalmasabb szép élményt azonban a szó szoros értelmében maaa az út ajándékozta. Az út. amelyet merész emberi ke " t Z «»k 5 injait is, mint Puskin, „ zek vágtak a hegyek olda­£ méé ttoktt a ^ÁMichiewicz, kiket oly sok- ^''^r^VL \3 "ba kanyargós kacskaringó­TJ^ ©trvéh- \szor megihletett és léptük ut eélun^ Gureu ^ A mi ,oksZor csak éppen kis csapatunk autóbuszba „„ .„ „ „ szállt, amely széles sugár­dötteket sem, akik egyéb-i " Zőr­ként napirendre tűzésüket ^Tdús^^, 7apTu­"fldWáts elvtárs - ^ án a semleg® országok i vegőjű f élsziget Hát még a | /.i„/i. 1 mai Krím, amelynek a ter- - . r , . gyorsan szauiao masinaiai. fra femunkáéi mészéitől oly gazdag bóké- «•*látTlZt Miközben halk, inkább tolásairól és munkájáról rrmmntikux szir. szalmakalapos sofor látványa ailkeíit mM ijedt fe0ciil. tások hangzottak háta mfi­sekre jellemző arculata, vi- ^ ««4nt a b^z jóformán láoosra vakolt szellős házai- Picénként u,ból meg ujból úton indult meg és a szep­temberben is tagadhatatla­nul nyári hangulathoz nem­dély szélén elsuhanjon raj­ta. Sofőrünk rezzenetlen nyugalommal irányította gyorsan szaladó masináját. néhányat nagy és megrázó méa szeb. élmény volt hallgatni. JM varázsolta, üdülőhelyek, ^ tZfrjZ^JZSi A felszabadult gyarmati J fürdőépületek, nyaralók vál­népek képviselői büszkén] tozatos, szines soraival őnérzet®en, határozottan é Ezek egyikére, a Jalta szabályos kúpalakban fel­leptek fel népük független- J™"*"4.. nyÚl6 riP™<*fcal' s 02 itt , , . .. é közi ifjúsági üdülőbe igye­ségéért, és bátran fejtették ^ kgzgn a2 Q fiatalokból áuó kl népük álláspontját. Leg- j) kis magyar csoport is, amely val, s erőteljesen délszaki- yVfJ^JjJ^teZ' akkal kevert növényzetével, ** » ^VÓszeruen teker­közte fügefákkal, a hosszú, gett az ide-oda cikázó szer­pentin egymás után felbuk­kanó kanyarjaiban. S mind­végig a természet és az em­beri alkotás e lenyűgöző kiválóbb képviselőik közül i is hadd említsem Nkruma-' hot és Fidel Castrot, akit az. Egyesült Államok hivatalos< körei nem nagyon szeretnek. < ugyancsak hatalmas fákká növekedett tamariszkuszok- ..,„.. ,„,,„„„ kai, melyekkel ütünk során ^en íéUmlm A táj Mtá Krím egyik nagy városának, később is bőven találkoztunk. „^J csodá!atos vüáaánnk Szimferopolnak forgalmas állomásán szállt le. A várható kellemes napok első kedves követeként könnyű, langyos szellő érkezett és jóleső me­A gyorsjáratú kis autóbusz hamarosan kifutott Szimfero­pol utcáiról, hogy bátor lendülettel nekiugorjon a érdekességét mindenfelé csak növeli a szembetűnő sok gép és gép, a különféle erő­nehéz hegyi útnak. Nem gepek egész sora, amint váj­ják, markolják, hordják a hegyek oldalait, csatornát ásnak, utat szakítanak a magasban, völgyet tömnek a mélyben. A dolgozó ember szüntelenül épít, alkot, hogy még kényelmesebbé, ottho­nosabbá tegye mindazt, amit most már végérvényesen a magáénak mondhat. Aztán hirtelen, ki tudná megmondani, hogy ponto­san melyik kanyarulatnál, feltűnik a Fekete-tenger. Szinte egyszerre kiáltott fel elragadtatott örömmel ko­csink valamennyi utasa: »Ott a tenger/« Mire azon­ban jobban szemügyre ve­hetné az ember, már a má­sik kanyarban el is tűnik egy sziklafal mögött, mint valami szégyenlős kislány, aki a kíváncsi vendégek elől szemérmesen elbúvik, az el­só pillantás után elrejtV ar­cát, kéken csillogó szemeit. E szemek mégis mihamar újból felcsillantak és most mutatták meg igazi fényü­ket, színüket. Festő vásznán, vagy filmen talán elégedet­lenkednénk alkotójának túl­zottan, valószerűtlenül erős coloritjáért, de itt e pilla-, natban a majdnem rikító­nak tűnő kép mégis megka­pó és harmonikus látványt nyútott. Mintha óriási kék babos szoknyát terített vol­na szét valaki, úgy tarkál­lottak e napsugaras déli időben a szél borzolta, tin­taszínű víz tetején habzó fehérbe csapó hullámok. S hogy a hasonlatnál marad­junk: mintha a kék-babos szoknya szélén a csipkés al­só is kilátszana, olyan taj­tékos fehéren szegélyezte a partot a neki-nekirohanó vizáradat valósággal tejfe­hérré morzsolt, több méa ternyi széles hullámverése. E pillanattól a tenger ke*

Next

/
Thumbnails
Contents