Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-30 / 257. szám

Vásárnap, 1900. október 30. 6 EZÜSTKANÁL Vera asszony nyelve ko- kíntfelejtette volna magát a tudja, mi szándékkal. Józsi ra reggel óta egy per- kertben, mit sem sejtve a javasolta tegnap azt is, hogy cécskére sem hagyta abba a békés hajlék fedele alá köl- járják végig a parókiát, vapergéat. Ki 'sem gondolná a tözött dúlásról, Antal bácsi tsora után különben is gömtxjJVú, jámbor fehérnép- tán egész nap holtraváltan egészséges a járás már ebról, hogy haragra tüzesítve, hallgathatta volna a pattogó ben a korban, meg aztán hérptákat azégyehitó szóvi- szóáradatot. Vera asszony meg kell nézni, miféle válliarral képes felverni a pap- pedig nem kényszerült volna tozás van. Meggazdagodott-e lak tömjén- és levendula- szókincse bővítésére aszom- a lelkek pásztorságában? illatú csendjét? Hiszen olyan szédba. Éppen a világ olyan — Nézzük csak, tisjtelenszelid, oly fóldönjáró szen- értelmű káderozásánál tar- dó barátom, miben gazdalecske a lelkem, hogy akár- tott, hogy istentelen a vi- godtál? melyik Raffael modorban lág, benne elistentelenkednek Hm ... gazdagság..: A teste képcsináló ecsetje \é- még a csecsszopók is, ami- faragott bútorzatú ebédlőből gére vehetné! Bezzeg ha kor a kitárult ajtó kereté- nyíló szobában aztán döb-z rncet, kellene modelh állnia! ben megjelent a plébános benten állt meg a már boAz az alkotás aligha kerül- csodálkozó, kérdp arccal. rc® különítmény. lielne a templomnak még a — Na naa, Vera lel- — Ezt a szobát lakod? legelrejtetteb szögletébe se! kem! Mire jó ez a nagy ég- Hogyan lakná! Ez vendégMert Vera asszony tombol, zengés, mintha a pokol sza- szoba volt igazságosan; deakár valami rászedett piaci badult volna ide?! Tán csak hát nem telik a berendekofa, uram boesá', az imént nem i^ntalt penitenciázza zésre. Nem úgy van ám, már elpottyantott tüzes-ha- ilyen harsogva? mint régen, akkor!... A ragos replikájában néhány .,„,.,. vendégek tovább kívánkozfekete, meg radai rossebet Mosolygós erdeUodesere tak ^ nem a folyosó {elól is, hogy bűnéül nem vegyék! * a házvezetőnő ijedt hanelT1 otthonosan az üres Antal bácsi, ki egysze- dermedtsége hamar feloldo- szobábóI nyíló ajtón át, ahol mélyben mindenese a ház- dott. s minél mkítebmaga- ^^ ldöztek volrla álmáinak, sekrestyés és harango- hoz tért meglepetéséből, an- kodya zó is emberemlékezet óta, nál sebesebben motollazo _ Ez ^^ igen, válla közé húzott kobakkal nyelvvel újságolta a lényét _ m ép -s eUakllék, kuporog a tűzhely melletti felforgató hírt: — Minek neked a dupla sze, hogy ott lapult az elsómlin. ősz bozontú szemöl- — Az me8 csak megjárja, ágy? — hunyorított rá az veszett kanál* szemrehányó d.öke alól riadt pillantások- hogy eltörött egy kristály- egyik hamiskásan. csillogással a takaró alatt, kai kiséri Vera asszony váza, de eltűnt egy ezüst- £ietve magyarázta meg,, s persze, hogy visszakerült minden mozdulatát. Tulaj- kanál! Tegnap a plébános h azt a BZobát a házve- társai közé a legnagyobb rionkeppen reggelizni jött, ur tolvajokkal koccintgatott. yetönő iakja ^ álljanak "is csendben! de a viaszosvászonnal leterí- A vállban meghajlott, szai- ^ébb gj0rean, mert meg- , , , lett konyhaasztalon, kivéte- fatermetű osz ember ezaja ijed a jó lélcí, ha t^jép Antal bácsi ezt már lesen nem várta odakészítve szögletében mosolyféle jat- és e„nvj férfi embert talál nem nézhette végig a csupor tej a mellé való szadozott a harcias hangú itt, ezért kárpótlásul rengetegkenyérreh Pedig megéhezett jelentés alatt. Csodálatos- Megint egy üreg szoba szer ?zoba idézi a kanál ela korai szenl szolgálatokban. héppen Vera asszony nem következett majd ^ övé. vesztései, magában jót mumeg aztán abban a remény- kapott nagyobb haragra et- Hogy meg]'epódtek itt a jó látva azon, hogy Vera aszben igyekezett megelőzni tol az ingerkedő derűtől fiúk_ amikor meglátták a SZOny arca az ezüst kanál X5* k'ockLtaJtf votaa ™ MEStef. JÓ! említésére valahányszor have elkotródott, hogy egy mogyoróbokor mögül lesse a hatást, gondolatban együtt olvasva a levelet a sápadó, vörösödd címzettel. >»Tisztelt Barátom! Én, csakugyan nem változtam, de úgy érziRn, te sem! Tudom én jól, hogy ami sok az sok, de azt már a soknál is többnek tartom, hogy te két hete nem fekszel a saját ágyadban, amit úgy meg bámult attál öreg cimboráiddal, hogy már glóriát szavaztunk volna életedben ősz, bozontos fejedre! Ha a magad szalmapárnás ágyadban háltál volna, Tisztelendő Komám, akkor megtalálod azt az ezüstkanalat a szúrós 16szörpokróc alatt... Tisztelő híved: CsenQcri József nyug. tanító.* A levél miszlikbe szakítódott elolvasás után, a plébános úr pedig futva igyekezett be a házba. Permött szalmazsákot, a szálld L Vera asszonytól valamit a' n ilyen nemtörődömséget! párnát, a párnézatlan tér- 800141106 lesz a nyüó Pl" tegnap esti vacsoramara- — Hagyja csak lelkern a d«plöt! Még meg is jegyez- pacshoz.. i dékbol. haragot, ne ítéljünk, hogy ték dorgáión, hogy öreg ne ítéltessünk! Nem törten- mér a legény, nem volna A

jó előre kigondolt szép- hetett itt lopás, vagy itt van szerzetesi et-v1 evést azonban ajkára valahol a kanál, vagy. . szaöad üyen 8z«rzete*' fagj-asztotta a csapkodó ló- vagy pedig — folytatta szé- 6zorun- ridegen élni! tes-futas. a csípőre tett ke- les mosollyal — az én Jóíka A plébános feje felett zű, kiabáló asszony. Most komám, tudja az a nyugdí- most elzúgott egy kék-eztlsüldögélt hal némán, meg-. jas iwjttó sütött ki véle va- tö dongó Mlnthi ez a pi_ húzva magat a sámlin, akar lamj tréfát, aminek még . , .. ., lyukba -i az egerke, amelyik csak ezután jön a csattanója, cmyke, eleven eletű motudjá, hogy olt ül a lyuk Na...-— ráncolta össze torzaj, ébresztette volna arbejuratánál ádáz üldözője, a homlokát —, tüdja maga, ra, hogy nem álmodozni macska, egy mozdulat, égy kiről van szó, innen a ne- ejtőzött a fllagória hűvöpisszeucs, é« jaj neked, sze- gyedlk faluban telepedett gény Antal! meg nyugdíj után a lányd— Megmondtam én a plé- nál. Fiatalabb korában nem bános úrnak — ismétli Vera volt nála nevezetesebb tréasszony ki tudja már há- faniesler a fél határban! nvadszorra —, megmond- — Mér engedelmet — kö- _ I larn. ne caódítse ide a régi hintett egyet Antal bácsi, n"eLÁkott" mederben folvt barátait. Ha kibírta tíz évig aki megkönnyebbülten ódal- n,egszoKott meclerDen tolyt névnapi ünneplés nélkül, ki- gott közelebb az ajtóhoz, azbírhatta volna továbbra is! zal a szándókkal, hogy miDe nem hallgatott rám! helyt egérutat nyer, usgyi! gel úgy ébredt, mint a viFgyre azt hajtogutta, hogy Akár reggeli nélkül is el- rágok kertben, derűsen, miélőtt megüli a Szentmi- szelel innen a konyhából. Tiszaparti emlék Láttad-e Kedves, előttünk a Tisza, hogy hömpölygőn és lágy aranyhaját tníuf reszkettették n\eg a parti árnyak: e lenge díszt sötéttel szőve át. És hallottad-e ott a parton ülve mint simogatta rá tik a csönd neszét örök ringós* hullámzó vizének: a, fényt ezer szilánkká törve szét. S érezted-e? Illatok és izek vággyal lobogtuk At a partokon s tündöklővé mélyültek a színek, r , míg zajló hévvel folyt a Nagy Rokon. Láttad ugye? És nem felejted soha a percet, amely nem is volt talán: az édes, zsongó, csók előtti csöndet, míg fények törtek össze a Tiszán. KEMÉNY ERZSÉBET Fiatal munkás Ruhád a gyűrött szürkület, de szemeidben kék lelkesedés. Konok öklödbe zártad a harcot és a szelídséget. Egyszerűséged meztelen diaiéit villogva magadra ültöd. s feltornyosulsz a fiatalság tárt ajtajában. Rajta! Ma fölindulnak hatalmaid karizmok meleg sziklái alél. Föleszmélnek lelked mélyén az eszmék. Embermilliók néznek a szemedbe. Tenyereddel — ha űgy tetszik — a mennydörgést is elhallgattatod már. Uj csillagok csillannak, új világok világítanak benned. SIMÁI MIHÁLY 6ébe. ÍV! ajd két hét telt el a nevezetes névnap óta. A plébánia élete ismét tovább, csak Vera asszony nem találta a helyét. RegKÖLTÖZKÖDÉS IDEJÉN hélv lovát, látni akarja a - Már engedelmet, de 'az lókodvö bizakodással. Egész régi pajtásokat, vendégül ilyen mégsem idős ember- délelőtt a postást leste, s akarja látni okét, mint ré- hez való tréfa! 'amikor a levélhordó elhagebben annyiszor. A falu a zöreg vteleményét nagy- ladt 3 plebánia elött' 1)6 sem veheti szájára már, nem bürgósen osztani Igye- sem kukkantva a gledicsiócsinálnak manapság az em- kezett Vera asszony is, de a val szegett kerítésen, olyanberek pletykát abból, ha Plebán«; angyali szelídséggel na vélt nap nap után, mint egy esztendoeen egyszer 'T^BékLség, édes felebah&ngosabb a ^plébánia, mint rátáim! Bekesség! Majd jpaskor. Most'aztán itt van! visszakerül az a kanál, a Tessek..; Majd hanyatt vi- józs, maJd visszaküldi, godtam, Szűzmáriam, ami- Ez/.el sarkon fordult, hogy a lehangolódott hegedű. Történhetett bármi, nemcsak a beszéde, még a nevetése is csikorgott. Végül a plébános megszánta dekor ma reggel megteltem, ne háborgassak se étellel,se rék cselédjét. ^Unszolás nélhogy összetörtek az uruk jtaUai, kint lesz a kertben, kül ter<tett* 'maga elé a egy kristály\'ázát. Azt mond- i,a valami sürgős ügy adná merített levélpapírt, ábrátam, a rosseb ott egye. De eid niagát. eltűnt egy ezüstkanál is a készletből, érti-e, Antal? Egy ezüstkanál! zatén a bosszankodás nyékával kezdte rajzolni betűket: Kint a vadszőlővel futtatott fllagórlában telepedett A ntal bácsi fojtott nyö- meg, de kezeben csakhamar géssel nyújtotta ki be- (összecsukódott a kopott, teg lábat. Ez a hibás láb - bórköt<,sű breviárium. Dús. amivel egyre többet, nyug- , , ,, z z .. lődik az utóbbi időben — 041 hajából egy tincset jaez szerződtette Ide, egy élet- tokosán libegtetett a szél, re a plébániához. arpi besurrgnt időnként a — Jaj! — csikordult ki levelek résén. A hosszúkás száján a panasz. — Huú! aszkéta, arcon elégedettség — Mit mondott? — har- fénylett. Gondolataiban a sant feléje Vera asszony tegnapi estét idézgette, a réviUémként csípőre kapott gen látott barátokát, akik kézzel, de nem várta be irigykedő ünnepléssel állírnág az öreg tagadó fejcá- tották, ho&y nem látszik ötzását sem. vennél többnek. Pedig, hej, vélben, mely gondosan lezá— Maga persze azt mond- de eljárt az idő! ratott és elküldetett. ja, igaza van a plébános úr- Hangtalanul felnevetett, ,, , 4 valasz nem kesett sonak. Ha evés, meg ivás, ak- mert eszébe jutott.az ezüst- A káigi jött ny^ levelekor mind egy szavazaton kanál, Vera asszony olka- zólapon, s' elébb Antal bácsi vannak a ferfi-fólék. Én pott szóáradata, amit a kü- kezébe került, aki mi tagameg törhetem magam, üt- szöbröl hallgatott végig. Ej- dás, a feladó neve láttán hihetem a nyomát a kanálnak, nye... ez a Józsi csak nem zony nem tudott ellentállnl Fene a keze szárat, aki el- változott, ma is a régi nagy a kíváncsiságnak. Később fuvjtte! kujon, annak a kezéhez ra- rán rángó arccal adta átgazHa a plébános egész napra gadhatott csak a kanál, ki dájának a lapot, majd siet»Szeretett Jóskám! Mindig tudtam rőlad, hogy nagy tréfamester vagy. Névünnepemen sem nyughatott benned a móka ördöge, mert eltűnt egy ezüstkanal a készletből, ügy sejtem, a te réveden. Gondoltam, majd visszaküldőd az idegen jószágot, nem tetted, pedig ami sok, az sok! Megváltozhattál volna már!* Egyébről is szó esett a leAz utolsó fecskerajok is itthagytak bennünket. Gólyáink valahol a Vörös-tenyér partjai felelt keringenek. A fehértói dankasirályok ezres tömege a Földközi-tenr ger mentén széledt szerteszejjel. Egy májusi fióka ugyancsak türelmetlen volt, mert június végén már a bulgáriai Fekete-tengerrel ismerkedett. Ligeteink fáradhatatlan énekese, a barátkaposzáta Ciprus és Libanon tájainak bokrosaiban bújkálva vonul délnek.-A másik kis magyar dalos, a kerti poszáta, Dil-ltállában van úton telelőhelye felé. Ütőn van a magyar föld költöző madárvilága. Ki-ki a maga menetrendje szerint. Minden' fajnak megvan a maga ideje és útvonala. A távozók helyébe idegenek jöttek, de ezek nagy része is tovább vonul felettünk. Néhány hete megcsendesültek a sötétedő égen a vadlibák ijedős, éles lilikezései, amint sereglenek éjszakai nyugvóhelyük, Fehértó felé. Üjabb és újabb madárseregek érkeznek hozzánk. Évezredek hagyományát, fáradságos, ösztönös mozgalmát járja a madárvilág. Minden élőnek — s ez alól az ember sem kivétel '— nehéz elhagyni a földet, ahol született, ahol éli. Boldogtalanná lesz. aki elszakad az otthontól, az emlékektől, melyek utoií leheletünkig élnek bennünk. A gyermekkor gondtalan, deríts, szép emlékei, kötnek a földhöz, ahol születtünk. Emlékek, sírhantok elszakíthatat' tan szálakkal fűznek a honi röghöz, melyet hazáAak nevezünk. Embernek, állati nak, madárnak sepi könnyű dolog elhagyni otthonát. Költözködnek a madarak. Nekik menni kell, de nem így az embereknek. A madarat megmagyarázhatatlan ösztön űzi az őszi útra, az évezredes öröklött kényszer. Nem tudja, hova. merre menjen, csak megy: gyakran először is egyedül az éjszaka sötétjében. Annyit tud, hogy mennie kell és útjának vége ott lesz, ahova az ösztöne vezeti, s ahova ér, az annak a fajnak jellemző téli szállása. Mi az, ámi hajtja, hol van bensejíben rejlő képességének irányt mutató szerve, ami vezeti?. — ma is rejtély. Nem szívesen megy, nehezen válik meg otthonától, akárcsak az ember., Ha emberi érzelmeinkül elvonatkoztatva ' nézzük az otthonát elhagyó madárvilágnak hatalmas megmozdulását, sok megfigyelés támasztja alá, hogy az útrakelés, a sok veszedelmet jelentő elindulás elött lehangoltság, gond üli meg lényüket. Tavasszal a madár vígan érkezik, örömdalát zengi. Ebben része van a szerelem ébredésének is. ósz közeledtére egyre csendesebbé lesznek a madártanyák. Ha hallatszanak is hangok, azok a társat kereső hívó szólamok. vaoy veszélyt jelző ' riad' figyelmeztetések. Elindulás előtt a csanat tagjait kell rendezni, s ha együtt van a társaság — már előre gondoskodva a bő táplálkozásról, zsíroyilitésről. az »üzemanyagról* —, s ha bekövetkezik a jel, a belső ösztön útraindító jelzése, a gondterhes csapa' elindul Dél felé. A legtöbb madár napnyugta után kel útra, az éjszaka biztonságot nyújt a ragadozó madarakkal szemben. Nappal at: új tájon kell keresniük rejteket a legközojebbi éjszakáig, A koromsötét éjben nem látnak. az alacsonyan vonulók közül sok, púaztul. el a földeket keresztül-kasul hálózó drótvezetékek szövevényében. Miért kell elmenniök? Tetszetős magyarázat: a hideg és az élelemhiány miatt. A hideg ellen jól fel van vértezve a madár, hiszen sok madár velünk együtt tölti a telet. A felborzolt tollruha véd a lehűlés ellen. A toll közötti levegőrétegek, mint hőszigetelők szerepelnek. Ki ne látott volna már dermesztő téli hidegben felborzolt tollazatú, zúzmarás varjút, mely mégsem fagyott meg. A téli hidegek alatt a madárnak ennie kell, sok táplálékra van szüksége. Nemcsak magas testhőmérsékét kell fenntartania, de a repülés is sok kalóriát kiván meg. Az élelemhiány feltétlenül délnek kényszeríti a madarat. De akkor... és itt meg kell állgnunk egy kissé. Miért akkor megy el a gébics tőlünk, amikor a legtöbb a tarlón hemzsegő siska (vagy talán előrelátó és az élelemhiányt be sem várja?). De miért mggy el tőlünk az apró madárevó kabasólyom.,'amidőn legkönnyebb a táplálékszerzés a csapatba verődött téli madártömegekböl, a fiatal, tapasztalatlan madarakból. És miért veszi magára a tél terhét az ugyanolyan táplálkozása északi kjs sólyom, amely itt találja meg téli életfeltételeit. Költözködnek a madarak... Róják ösztönük parancsolta fáradságos — az ember számára csodálatos'— légi útjukat. A madárgyürűzésfkkel az útvonal kérdése és még sok más kérdés nyert tisztázódást. A kutatások során megállapítható, hogy egyes' fajoknál"az ősi ösztön lassú átalakuláson megy keresztül, Bár a madárvonulás kutatása igen fiatal — alig fél évszázados — tudomány, már megfigyelhetők a madármozgalmakban olyan jelenségek, melyek az 6si ösztöntől eltérítésre hatnak. A föld felületének, a tájnak az ember által mind intenzivebb átformálása új és ujabb feltételes reflexeket vált ki a madáréletben. Egy emberélet tartama alatt is látunk már oly átörökítődő feltételes reflexeket, melyek a madárvonulás, térképén változásokat idéznek elő. A madarak jó része a mediterrán zónáig hatol el, viszont ezen vidék otthonos madarai, de más állatai is észak felé törnek. A jégkorszak által délnek szorított élet lassan észak felé terjeszkedik Ennek legfeltűnőbb példáid' mutatin a török, vagy balkáni gerle és a szíriai fakováncs. mely . fajok már egész F.uróná' behálózták. A madarat a legtöbb ember kedvel» és szereti Bizonyára vannak sokan, akiket érdekel életsorsuk amidőn a nagy útra térnek. Az ú'i veszélyektől megfogyatkozott madárvilágot a iőérzésü ember szeretettel várja tavaszon és lehetővé teszi számára a hazai életfeltételeket, mert ismét távasz lesz és a madarak visszatérnek. Beretzk Péter i