Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-23 / 251. szám

3 Vasárnap, 1!)60. október 23. 3 Eredményesen halad az őszi yetési munka A szegedi tsz-ek élenjárnak a terménybetakarításban — A Haladás, a Rózsa Ferenc és a Felszabadulás Tsz-ek már befejezték a kukoricatörést Az elmúlt héten már több volt a napfényes idő, s a korábbiakhoz képest ke­vesebb eső esett. A kedve­ző időjárás eredménye Sze­geden és a járásban a be­takarított kukorica, paprika, cukorrépa tízezer mázsái­val s az új vetések ezer holdjaival mérhető. A nagy munkalendületet látva Ho­vórka István, a szegedi me­gyei jogú városi tanács fő­mezőgazdásza és Katona • Mihályné, a járási tanács ícmezőgazdásza tegnap, szombaton már azt jelentet­ték: v ha újabb tartós esőzések nem következnek, novem­ber 10-re nagyobbrészt a szegedi és a járási köz­ségek határaiban is befe­jeződik a terménybetaka­rítási és vetési munka. Szeged termelőszövetkezetei november 15-ig a gabona­vetési munkákban előrelát­hatóan elérik a száz száza­lékot. Mind a szegedi határban, mind a járásban megvan a lehetőség ahhoz, hogy az új vetések naponta szinte hatványozott mértékben szaporodjanak. A szegedi Dózsa, a Haladás és a Rózsa Ferenc, valamint a .Felszbdulás Termelőszövet­kezetekben rok. A gépállomások gépei mellett a szegedi szövetke­zetek 9 univerzális és há­rom Hoffer traktora is éj­jel-nappal a földeken van. Nappal a termést fuvaroz­zák, éjjel pedig szántanak. A munka tempójára jellem­ző, hogy a Felszabadulás Tsz 700 holdnyi kukorica­termésének a betakarítása csak tegnap fejeződött be, de ebből a területből már 250 kataszteri holdnyit be is vetettek búzával. Sok termelőszövetkezetben — hasonlóan a baktói Fel­szabaduláshoz — most ez a munka sorrendje. Elöl ha­ladnak a kézimunkások, utánuk a silókombájnok, szártakarító csapatok, eze­ket pedig a szántó trakto­rok és a vetőgépek követik. A Felszabadulás Tsz-ben a közel 500 kézimunkást 14 traktor követi a munka­láncban. Ugyanilyen munkaláncot szerveztek meg a szőregi Petőfi Tsz gazdái is. Kasza 1-ajos, a tsz elnöke elmon­dotta, hogy a terv szerint november 7-ig elkészülnek a kukoricatöréssel. Ezt kö­vetően három napon belül az utolsó barázdányi búzave­tés is a földben lesz a Petőfi Tsz gazdaságában. s kukoricatörés már száz A kukoricatörő brigádok százalékig befejeződött. után silókombájn takarítja A betakarított kukoricaföl- a szárat> 8 a teltek a deken két műszakban, éjjel- töréssel szinte ,egy időben nappal dolgoznak a trakto- szabadulnak fel; Nem ér­Megyei szőlőtermesztési tapasztalatcsere Pusztamérgesen A Csongrád megyei ta­nács mezőgazdasági osztá­lya október 24-én, hétfőn megyei szőlőtermesztési ta­pasztalatcserét és ankétot rendez az Ásotthalmi Ál­lami Gazdaság pusztamér­gesi üzemegységében. Az ankéton Varga Béla, a Bé­kés—Csongrád megyei álla­mi gazdaságok főkertésze tart előadást A nagyüzemi szőlőtermesztés helyzete Csongrád megyében címmel. Ezen az ankéton a terme­lőszövetkezetek elnökein, mezőgazdászain kívül részt vehetnek azok a termelőszö­vetkezeti gazdák is, akik komolyan érdeklődnek a nagyüzemi szőlőtermesztés új módszerei iránt. Az ér­tekezletet gyakorlati bemu­tató követi. A résztvevők megtekintik az állami gaz­daság új szőlőtelepeit, ezt követően pedig a Csongrád vidéki Állami Pincegazda­ság szőlőfeldolgozó üzemébe látogatnak el. Bemutatják a vendégeknek az Ásotfchalmi Állami Gazdaság új, szak­szerűen megépített gyü­mölcstárolóját is. Az érdek­lődők, akik nem tudnak közvetlenül Pusztamérgesre utazni, hétfőn reggel fél 9-kor a szegedi járási ta­nács Széchenyi téri szék­háza elől autóbuszon indul­hatnak Pusztamérgesre. Új lakótelep Budapesten, a régen elhanyagolt József Attila-tele­pen (volt Valériatclcp) új lakónegyedek épültek és épülnek. Nemrégen adtak át a boldog lakóknak egy új blokkot. Képünkön: az új lakók ismerkednek az új környe­zettel, demtelen megjegyezni, hogy a szőregi Petőfi Tsz gazdái, az aszályos időjárás ellenére is kitűnő kukoricatermést ta­karítanak be. a Martonvásári l-es hib­ridfajta holdankénti át­lagtermése meghaladja a 40 mázsát. A kukoricatörés, mely csaknem mindenütt a gyors vetés feltétele, a járás szá­mos termelőszövetkezetében is száz százalékig befejező­dött már. Készen vannak ez­zel a munkával a dóci Virág­zó, a domaszéki Rákóczi, a szatymazi Lenin, a zsombói Béke, a balástyai Móra Fe­renc, a dorozsmai József At­tila, a pusztaszeri Petőfi és a sándorfalvi Béke Tsz-ek gaz­dái. Ugyanakkor mintegy 10 olyan termelőszövetkezet is van a járásban, amelyet csak pár nap választ már el a kukoricatörés végétől. Az ásott hal mi Szabadságharcos Tsz-ben már csak 20 hold kukorica törése van hátra. A rúzsai Napsugár Tsz 630 holdnyi kukoricájának a 87 százalékát törték le péntek estig. Az ősziárpa-vetések na­gyobb része a legtöbb szö­vetkezeti gazdaságban már kikelt, s szépen bokrosodik, bár vannak még helyek, ahol az árpavetések egy része csak a jövő héten fejeződik be. Száz százalékig befejezték az ár­pavetést többek között az algyői Napsugár, a Petőfi és az Uj Élet Tsz-ekbem. Ké­szen vannak ezzel a munká­val a dorozsmai József Atti­la, a mórahalmi Uj Világ és a pusztaszeri Petőfi Tsz gaz­dái is. Pusztaszeren már a rozs vetése is teljesen befeje­ződött. A legnagyobb lemaradás viszonylag a búzavetéseknél mutatkozik, bár ezzel ezideig még nem vagyunk elkésve. A szegedi járásban földbe került eddig 4900 katasztert hold búza vető­magja, a tervezett 19 ezer 600 hold­ból. Az elmúlt héten derekas, elismerésre méltó munkát végeztek az egyéni gazda­ságok is a szegedi járás­ban. 41 ezer 933 holdnyi együttes búza- és rozsvetési tervük­ből 24 ezer 138 kataszteri holdat már teljesítettek. Ugyanakkor a cukorrépa sze­dését 94. a kukorica törését 76 százalékig végezték el. Ezekben a munkákban meg­előzték a termelőszövetkeze­tet, a szüretben viszont a közös gazdaságok mögé ke­rültek. Az utóbbi értékelé­sek szerint a tsz-ekben a szüreti munkák 92 százalékig, az egyéni gazdaságokban 88 százalékig haladtak előre. Az őszi munkákban most még azokat a termelőszövet­kezeteket sem érheti elma­rasztalás, ahol korábban gyenge volt a munkafegye­lem. Az új szövetkezeti gazdák nagy többsége megértette, mi a kötelessége családjával s az országgal szemben. Az elmarasztalás hangján most talán csak a deszki Kossuth Tsz-ről szól­hatnánk. ahol mindeddig nem tudták jól megszervez­ni az őszi betakarítási mun­kákat. KINEK A PENZEN? A Z utóbbi években már egészen -természetes­sé- vált nálunk, hogy mindenre -együnk, igyunk egyet-. Persze ez jó magyar szokás és kár is erről le­mondani, meg nem is olyan rossz olykor-olykor egyet in­ni, jókedvűen elénekelget­ni... csak... csak, hát ki­nek a kasszájára? S itt van a kutya eltemetve. Vegyünk csak néhány pél­dát a teljes érthetőség ked­véért. Divatossá vált az év­fordulók ünneplése és ennek ürügyén a nagy -trakta-, öt­éves évfordulók — szép be­szédek és még Szebb pohár­köszöntők ... Tízéves ju­bileumok, jól sikerült be­szédek és még remekebb po­hárköszöntők ... Előfordult olyasmi is, hogy egyik kór­házunk megünnepelte száz­negyvenöt éves (!) korát és azután, hogy tovább idősö­dött, a százötven évet is. Meglehet, hogy most készítik elő a százötvennégy éves ju­bileum ünnepségeit. De nem is volna itt külö­nösebb baj, ha ezek a szép ünnepségek mondjuk az ün­neplő emberek számlájára tör­ténnének. Mert ahhoz senki­nek nincsen köze, hogy ki, mikor és hogyan ünnepel — gazdagon, vagy szegényen —, ha ezt a saját zsebére teszi. De ahhoz már igencsak kö­ze van mindenkinek, ha ezeket az ünnepségeket... a dolgozó nép pénzén rende­zik meg. Előfordult több esetben olyan ünnepség is, hogy a jubileum kapcsán az ünnep­lő közönség nagyobbik ré­sze sós kiflit és egy kis üveg sört kapott megemlékezé­sül... viszont az ünneplők másik része terített asztal­nál birkapaprikással és pusz­taszeri rizlinggel ünnepelte magát. Elgondolkoztató ez a különbségtétel is. De lehet­séges, hogy nem futotta több­re, csak néhány tucat zóna­pörköltre és — mivel a töb­bieket is ki kellett elégíteni —, hát néhány száz sós kifli­re. P éldáink közé sorolhat­juk, hogy mi új — és szerencsére egyre ter­jedő — szokásainkat is meg-megkörnyékezi az ün­nepi »trakta«. örvendetes, hogy tömegessé válik a névadó ünnepség, a szocia­lista esküvő. Mutatják ezek az ünnepségek, hogy tisztulnak a gondolatok és az emberek szeméről leke­rül a zsolozsmával ragasz­tott hályog. Ez nagyon jó — de az már kevésbé dicsé­retes, hogy egy-egy névadó ünnepséget heje-huja követ az állam pénzén! Nap mint nap találkozni olyan '"ün­nepségszervezővel", aki azért nyomorgatja a különböző társadalmi szerveket, hogy valami kis pénzt szerezzen: -legyen, mivel megkínálni a boldog szülőket". De leg­gyakoribb, hogy a főköny­velőt gyötrik meg: vala­honnan manipuláljon el né­hány százast, egy ezrest, hogy azzal gavalléroskodjon az igazgató, vagy valami­lyen vezető tisztséget vise­lő vállalati, állami ember: aki ez esetben névadó szü­lőként szerepel. J ól megy ez így? Nem! Mi az egyházi szer­tartások mákonya ellen vagyunk, s nem az ellen, hogy a névadó szü­lők traktát rendezzenek. De ne az állam, ne a nép zse­béből. Szabályozták a burgonya, a vöröshagyma, az étkezési szőlő ós a téli alma magánkereskedői árát A Magyar Közlöny 1960. október 22-i számában közli a belkereskedelmi miniszter rendeletét a zöldség- és gyü­mölcsáruk magánkereskedői áráról. A Belkereskedelmi Minisztérium az országos ár­hivatallal egyetértésben el­rendelte, hogy étkezési bur­gonyát, vöröshagymát, étke­zési szőlőt és téli almát a kiskereskedők legfeljebb az állami és a szövetkezeti ke­reskedelemben érvényes fo­gyasztói áron hozhatnak for­galomba. A többi zöldség-és gyümölcsáru magánkereske­dői haszonkulcsa a beszerzési ár 25 százaléka lehet. Ebbe természertesen az áru szállí­tásának költségei is beletar­toznak. Irta: Siklós János A fiatalok házasságkötése is szép, felemelő, tiszteletet kiváltó ünnep. Illik hozzá a lakodalom. S nagyon he­}yes az, hogy KISZ-szeeve­zetünk elősegíti a derűs, kellemes esküvői ünnepe­ket. De az már nem lehet helyes, hogy az állam pén­zén, a szövetkezet hízóján, borjúján lakodalmazzanak. Megyénkben előfordult, hogy egy nagyszabású lako­dalom egész költségét "el­könyvelték" valamelyik al­rovatra. Sokkal célszerűbb lenne, ha a vendégkoszorú vállal­ná. a lakodalom költségeit és nem az állam kasszájá­ra táncolnának reggelig. Ezzel a kérdéssel érde­mes tüzetesebben foglalkoz­ni és határozottan megtil­tani az állam pénzéből való gavallériát. Nemcsak üze­mekben, hivatalokban, ha­nem állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben is. Az utóbbi időben mind több és több vezető állam­férfi, pártmunkás jár vidék­re, tanulmányozzák az or­szág gazdasági, politikai éle­tét, a lakosság életkörülmé­nyeit stb. Megyénkben ugyan ritkaság, de előfordul, hogy a helybeli vezetők egymást túllicitálva rendeznek prog­ramokat, ebédeket, vacsorá­kat, kedveskednek a körük­ben megjelent elvtársaknak. Ez a kedveskedés valóban őszinte, tiszteletre méltó, mert az ország vezetőinek megbecsülése és szeretete je­lentkezik ebben a község, üzem, város vezetői részé­ről. S ezt nem lehet egyér­telműen úgy magyarázni, hogy e kedvesség "fogá­sokban", gazdag ebédekben, vacsorákban jut kifejezésre — a megbecsülés és a szere­tet valóban őszinte, tisztes­séges szándékú. De sokszor a külsőség, a túlzott "szer­vírozás« lerontja az értékét ennek a szívből jövő, jó szán­dékú kedvességnek. mj ehéz helyzetbe kerül a miniszterelnök, a Po­litikai Bizottság tag­ja, a miniszter, amikor tisz­teletére valami különlegessé­get szerveznek. Miért? Egy­részt azért, mert nem akarja megsérteni a helyi vezetőket azzal, hogy nem fogadja el az ebédet, vacsorát stb; mert nem tartja összeegyeztethe­tőnek a jogos, szigorú taka­rékossággal. Másrészt meg azért, mert ha elfogadja, úgy tetszik, mintha maga is megszegné a takarékos­ság mindenkire kötelező el­vét. Ilyen furcsa helyzetből kétféleképpen jut ki az il­lető elvtárs. Vagy úgy, hogy nem fogadja el a traktát és elmondja erről a vélemé­nyét, vagy úgy, hogy kifi­zeti az egész költséget és ezzel ő látta vendégül ven­déglátóit. Felesleges ilyen kellemetlen helyzetbe hozni a párt és az ország vezetőit. A Magyar Népköztársaság megfizeti 6aját funkcioná­riusait, azok nem kívánnak külön -traktákat". A ven­déglátás mértéke szerény körülmények között is ép­pen olyan kedves, mint túl­zott elökelösködéssel, sőt bensőségesebb és emberibb is. Van nálunk szórványosan olyan felfogás is, hogy ha az állam pénzén kenjük az ál­lam kerekét, akkor az job­ban forog. Ez a tipikus bur­zsoá-kispolgári felfogás nem is kevés pénzt emészt fel. Ennek többféle oka van.de megmagyarázni egyiket sem lehet. Kisebb beosztású minisz­teriális vezetők jönnek üze­mekhez, állami hivatalok­hoz. A helyi vezetők — ab­ból a torz elképzelésből ki­indulva, hogy -rajtuk mú­lik a beruházás összege-, vagy -a póthitel" stb. — úgy gondolkodnak helyenként, hogv érdemes őket megtrak­tálni, esetleg ellátni egy-két demizsonnal, vagy valami­lyen helyi különlegességgel. Na, persze, az állam pénzén. Ennek súlyosabb és tisz­tességtelen fajtája az, hogy akadnak olyan vezetők, akik egyéni helyzetük javítását — hogy -jobban feküdjenek fönt" — akarják elősegíteni az állam pénzén vásárolt különböző -kedvességekkel". És természetesen akadnak; akik ezt nem is veszik rossz­néven. Az igaz, hogy ilyen -kenegetés" után talán -job­ban lehet feküdni fönt- — de csak addig, amíg a meg­kent ember szűrét kiteszik éppen azért, mert megken­ték. Vagy fordítva: a kene­gető ember jut börtönbe. »t em közömbös az sem, [^j hogy kinek a pénzén és milyen célból sza­lad az autó. Mindannyian örülünk annak, hogy utcáin­kon az autók ezrei szalad­gálnak. Ez nemcsak azért jó, mert az ország és a la­kosság gazdasági stabilitását, gyarapodását jelzi, de azért is, mert ma a technika vi­szonyai között az autó nél­külözhetetlen közlekedési eszköz. • Az állami és vállalati autók munkaeszközül szol­gálnak, nélkülük a vezetők dolgozni ténylegesen nem is tudnának. S ezek az autók valóban a munka érdeké­ben szaladnak az utcákon, az országutakon. De sajnos nem mindig, mert akadnak olyan vezetők is, akik ál­lami autó nélkül nem tud­ják elképzelni az életüket. Nem hivatali érdekből, mun­ka céljára, hanem egyéni kényelemszeretet miatt hasz­nálják állampénzen az ál­lam kocsiját. Nem ritka eset; hogy fodrászhoz, piacra, ki­rándulásra stb. eljárogat —• a munkaeszközként egy-egy vezetőre bízott — állami ko­csi. Semmit sem szólnánk, ha saját pénzén vásárolt ko­csit tartana fenn a kénye­lemszerető vezető és azzal járogatna piacra, kávéház­ba, fodrászhoz, vagy egyéb helyekre! Ha saját kocsira nincs pénze, akkor béreljen taxit és azzal közlekedjen — ezellen sem emelhetnénk semmiféle kifogást. De az ál­lam pénzén ... mégiscsak furcsa. Erőteljesen hangsúlyozom, hogy a felsorolt jelenségek nem általánosak és nem is nagyméretűek. Vezető be­osztásban dolgozó elvtársa­ink becsületes emberek, tu­dásukkal, őszinte meggyőző­déssel szolgálják népünk boldogulását. Munkájuk iránt bizalom nyilvánul meg, a dolgozó kollektívák bizal­ma segíti őket, s legfeljebb néhányan feledkeznek meg a kötelező szerénységről és ta­karékosságról. De a figyelmeztetés is a bizalom jele, ahol ez szük­séges. S aki elmulasztja adott esetben, indokolt he­lyen a figyelmeztetést, az voltaképpen csorbítja azt a bizalmat, amelyet vezetőink élveznek munkások, parasz­tok, dolgozó emberek kö­zött. A figyelmeztető segítség különösen most jelentős, mi­kor minden fillért külön kell megnéznünk, mielőtt kiad­juk. Az üzemekben serkent­jük munkásainkat több és jobb termelésre, takarékos­ságra, hogy népünk életkö­rülményeit szebbé, jobbá te­gyük. Az üzemekben érvel­ve, tanítva, nevelve segít­jük azokat, akik nem értik még, hogy nap mint nap többet kell nyújtania a ma­gyar iparnak ahhoz, hogy az ország népe boldoguljon. S amint kiderül, üzemeink munkásai és vezetői is értik, hogy miről van szó. A z állam pénze a dol­gozo nép nehéz mun- . kájából tevődik össze. Ezt a pénzt a legésszerűb­ben. használjuk fel — dolgo­zó népünk boldogulására és javára.

Next

/
Thumbnails
Contents