Délmagyarország, 1960. október (50. évfolyam, 232-257. szám)

1960-10-21 / 249. szám

I Péntek, 1960. október 21. 4 Hruscsov nagygyűlésen számolt be a szovjet ENSZ-delegáció munkájáról (Folytatás a 3. oldalról.) Vajon mi lehetne meg­nyerőbb érv a szocializmus mellett, mini a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág példája? Mindenki tudja, milyen elmaradott volt a cári Oroszország. Ugyancsak mindenki tudja, milyen haladó és hatalmas országgá vált hazánk a szo­cialista fejlődés eredménye­képpen. Elmaradott ország­ból hatalmas, magas fejlett­ségű szocialista nagyhata­lommá vált. A szocializmus olyan feltételeket teremtett a gazdaság fejlődésére, a kultúra és a tudomány vi­rágzására, amilyeneket a tőkés rendszerben elképzel­ni sem lehet. Ezt már el­lenségeink is elismerték. A példa ereje nagy erő. Minél jobban mennek ná­lunk a dolgok minél maga­sabb a szocialista országok életszínvonala, annál gyor­sabban nyerjük meg az emberek tudatát a szocia­lizmus számára. Ez pedig olyan erő, ame­lyet lehetetlen számtani módszerekkel mérni. Hogyan érvényesül a szocialista országok erele a békd kilátásainak erősítésében? Visszatérve arra a kér­désre, milyen lehetőségek­kel rendelkeznek a szocia­lista országok az új háború elhárítására, meg kell mon­danom, hogy ezt a fontos kérdést nem a békéért küz­dő, illetve a nyugati kato­nai tömbökhöz tartozó or­szágok száma oldja meg. Ismeretes, ho© jelenleg sokkal több tőkés ország van a Világon mint szocia­lista. Ha eluralkodik raj­tunk a számtani szemlélet, az csak hibákat okozhat a politikában. A Jelenlegi erőviszonyok lehetővé teszik, hogy fel­vesszük a leszerelés kérdé­sét és szorgalmazzuk annak gyakorlati megoldását. Az általános és teljes leszere­lés eszméje olyan mozgósító erő, amellyel a népeket harcba lehet vinni a héke megőrzéséért, az új háború elhárításáért. Éppen ezért minden ember és vala­mennyi nép kötelessége védelmezni ezt az eszmét, harcolni érte. A Snovjetunió részletesen kidolgozta és az ENSZ-ben kifejtette a leszerelésre vo­natkozó álláspontját. E ja­vaslatokat írásban meg­küldtük valamennyi ország­nak, E javaslatoknak a «élja — amint er­re már New Yorkban lc rá­mutattam — az, hogy elő­készítsük az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés megkötését. Azt javasoljuk, hogy már a leszerelés első szakaszá­ban meg kell semmisíteni a nukleáris fegyeverek cél­bajuttatására alkalmas esz­közöket. k ugyanakkor fel kell szá­molni a külföldi katonai tá­maszpontokat, a katonai lé­gierőket stb. Javasoljuk to­vábbá a nukleáris fegyve­rek megtiltását, előállításuk és kipróbálásuk megszünte­tését a nukleáris fegyver­tartalékok megsemmisítését. Egyszóval valódi, nemzet­közileg ellenőrzött leszere­lést javaslunk. Macmilían angol minisz­terelnök úr New Yorkban olyasmit mondott, hogy a leszerelési tárgyalások 5—10 évig tarthatnak. De hiszen a fegyverkezési verseny nem szűnik meg! Ma még csak három, vagy né© országnak van nuk­leáris fegyvere. De mi lesz öt-tíz év múlva? Akkor már sok országnak lesz. Ml ellene vagyunk minden halogatásnak az olyan fon­tos kérdésben, mint a le­szerelés, és nem vagyunk hajlandók végeláthatatlan tárgyalásokkal félrevezetni a népeket. Javaslataink teljesen reáli­sak. Ragaszkodunk az olyan tárgyalásokhoz, amelyek hasznos eredményekhez ve­zetnek, s ellenezzük az olyan tárgyalásokat., amelyek csak megzavarják az emberek fe­jét. becsapják a népeket. Nyugaton valaki azt mond­ja, hogy a Szovjetunió pro­psgand acélokból terjesztette a közgyűlés elé a maga ja­vaslatait. Nem félünk az Ilyen vádaktól: ml nem háborúra hívunk fel. hanem követeljük a tartós béke feltételeinek megteremtését, ízt a fajta propagandát a Jövőben is folytatni fogluk. Ez a propaganda nem okoz kárt a népeknek. Ha azon­ban a nyugati hatalmak fél­nek a béke érdekelt szolgáló propagandától. megleszünk mi szavak nélkül is. Átfogó leszerelést javasla­taink elhangzottak, a nyu­gati hatalmak Ls tegyék meg a maguk javaslatait. Üljünk le a tárgyalóasztal­hoz és pontról pontra kon­krétan vitassuk meg, mi fogadható el és mi nem. Hozzá kívánom fűzni, hogy a béke biztosításáért és így a leszerelésre én a fegyver­zetek megsemmisítésére vo­natkozó megegyezés elérésé­ért nem lehet a felelősséget csupán azokra az országokra hárítani, amelyeknek van atomfegyverük. Ez helytelen és veszélyes dolog lenne. Nincs olyan nép, amely közömbös lenne a lesze­relés kérdéseinek megol­dása Iránt. Ha valamelyik iparilag gyen­gén fejlett és megfelelő erejű hadsereggel nem rendelkező ország nem hajlandó együtt­működni a leszerelés meg­oldásában, ezzel nem csök­kenti, hanem éppen fokozza azt a veszélyt, hogy a még soha nem látott nukleáris háború nyomorúságait ma­gára, népeire, az egész vi­lágra zúdítja A napokban az Angol Kon­zervatív Párt kongresszusán felszólalt Macmilían úr. Ang­lia miniszterelnöke. Megelé­gedését fejezte ki. hogy je­len volt a közgyűlésen, aho­gyan ő mondotta, ezen a -nevezetes gyülfeen- ame­lyen megjelent csaknem száz állam vezetője. Beszédében beismerte, hogy az emberiség választás előtt áll: erőszakkal dönt­sék-e el a vitás kérdése­ket. vagy pedig tárgyalá­sok útján. Macmilían úr állást foglal amellett, hogy a feszültség enyhítésére folytassuk a tár­gyalásokat a vitás kérdések­ről. A szovjet kormány egyet­ért ezzel. Mi következetesen bebizonyítottuk, ho© a békés együttélés politi­kája nem taktikai fogás, hanem a Szovjetunió kül­politikai fő vonala, amelyet a nagy Lenin örö­kül hagyott ránk. Mi ezt az álláspontot követtük és a jövőben is ezt követjük majd! Ahhoz azonban, hogy ne csupán jámbor óhaj marad­jon Macmilían úrnak a fe­szültség enyhítésére vonat­kozó törekvésről elhangzott nyilatkozata, a nyugati hatal­mak részéről konkrétumok, tettek szükségesek. Macmil­ían úr beismeri, hogy a le­szerelés megvitatása -nem jut el a tettekig*. Ez jellem­ző beismerés. Ha az angol kormány valóban azt akarja, amit Macmilían úr mondott, hogy -egyidejűleg valósuljon meg a leszerelés és az el­lenőrzés, hogy a leszerelés és as ellenőrzés minden szakaszban megvalósuljon* — akkor ml egyetértünk nhl A szovjet kormány az iga­zi leszerelés híve volt és nia is annak a híve. Ezt tettek­kel bizonyította be, amikor ismételten és egyoldalúan csökkentette fegyveres erőit. Ha Anglia és szövetségesei — az Egyesült Államok, Franciaország és a többiek — ugyanilyen Igazi leszerelé­si óhajt tanúsítanak, akkor a leszerelési egyezmény meg­valósításának útjából elhárul a legfőbb és a legfontosabb akadály, akkor feltárul a le­szerelés útja. Macmilían úr. ha ön a le­szerelés megoldása céljából mondta mindazt, amit mon­dott, akkor térjünk át végre a tettekre és ne halogassuk vég nélkül ennek a rendkí­vül időszerű kérdésnek a megoldását. Ha önnek és szövetsége­seinek ez a véleménye, ak­kor kérjük, nyújtsanak be módosító indítványokat a mi javaslatainkhoz, vagy ter­jesszék elő az önök átfogó javaslatait, ha csak azért nem-tetszenek önöknek a mi javaslataink, mert azokat a Szovjetunió indítványozta. Véleményünk szerint a szer­zői jog nem érdekes. Nekünk az a fontos, hogy megegyezés szülessék a le­szerelésről. hogy az embe­riség megszabaduljon a katasztrofális világháború rémétől. Számunkra a leszerelés a fontos, és nem az, hogy ki terjesztett be elsőnek erről a kérdésről ilyen vagy olyan javaslatot. New Yorkban el­utazásom előtt a leszerelés­ről külön nyilatkozatot tet­tem az ENSZ-közgyűlés 15. ülésszaka előtt. Javaslatain­kat közölték a sajtóban, a közvélemény ismeri azokat. Szovjetunió évek óta ra­gaszkodik. A nyugati hatalmaknak ez a javaslata nem valami jó előjel a jövőre nézve. Ha a nyugati hatalmak nem kívánnak az általános és teljes leszerelés útjára lépni, akkor joggal vonhat­juk le azt a következtetést, hogy ma nem készek a leszere­lésre, de ezt nem merik nyíltan megmondani népe­iknek, mert az Egyesült Államok, Anglia és valamennyi or­szág népe leszerelést akar. A Szovjetunió továbbra is következetesen és kitartóan harcolni fog a leszerelésért, a népek békéjének és biz­tonságának megszilárdításá­ért. Ismétlem: mi valódi leszerelést aka­runk, és mindenki meg­egyezhet velünk, aki emel­lett van. A népek nagy reményeket fűznek az Egyesült Nemzet­tek Szervezetéhez: azt kí­vánják, hogy az ENSZ ren­dezze a megoldatlan nem­zetközi problémákat és biz­tosítsa a tartós világbékét. De meg kell mondanom, ha a dolgok továbbra is így haladnak, akkor az Egyesült Nemzetek Szervezete iiem jut lényegesebb eredmé­nyekre. Az ENSZ szekere mély keréknyomot vágott, ebben a kerékvágásban ha­lad és nehezen tud kizök­kenni belőle. Ha látnák, hogyan vi­selkedik és hogyan beszél a közgyűlés sok küldötte, arra a következtetésre Jutnának, hogy az ENSZ valószínűleg nem váltja be a népek re­ményeit Az ülésterem gyakran majdnem teljesen üres. Az országok küldötteinek fenn­tartott helyeken -ügyeletes* delegátusok ülnek, érdemben nem vesznek részt a közgyű­lés munkájában, s szemmel láthatóan csak azért ülnek benn, hogy leadják szava­zatukat, ha rákerül a sor. Az Ilyen -ügyeletes* dele­gátus robotemberhez, vagy programvezérlésű önmű­ködő szerszámgéphez ha­sonlít. Nem kell gondolkoznia, nem kell izgulnia, csak egyet kí­vánnak meg tóle: igennel, vagy nemmel szavazzon a felvetődő kérdésekben. Teljességgel lehetetlen a« ilyen ember lelkére hatni, mert szigorúan az előre ki­osztott utasításoknak megfe­lelően jár el. Mint már New Yorkban mondottam, a leszerelés kér­dését nyilván nem lehet a közgyűlésnek ezen az ülés­szakán megoldani. Szükségesnek tartjuk te­hát egy rendkívüli iilé»­szak összehívását, csakis ezzel a kérdéssel kap­csolatban. A rendkívüli ülés­szakot véleményünk szerint jövő év március-áprilisában lehetne összehívni. Ha a rendkívüli ülésszak munká­jában résztvevő állam-. Il­letve kormányfők megtalál­ják a szigorú nemzetközi el­lenőrzéssel végrehajtandó ál­talános és teljes leszerelés kérdésének elvi megoldását, akkor nyilván további mun­kára lesz szükség, de már szűkebb körben. Az állam-, illetve kormányfők például meghatározhatnák az álta­lunk javasolt tizenöthatalmí bízottság munkájának irány­vonalát Ismétlem azonban: a leszerelés elvi, alapvető kérdéseit csak a kormány-, illetve az államfők rész­vételével lehet megoldani, mivel túlságosan nagy az ál­lamok közötti bizalmatlan­ság és a kormányok túlsá­gosan eltérően közelítik meg e kérdés megoldását. Értel­mesen és bátran, államfér­fiúi bölcsességgel kell e kér­déshez nyúlni, hogy a helyes útra vezessük az Egyesült Nemzetek Szervezetének sze­kerét. Kik tehetik ezt meg? Csak azok, akik bírják né­pük, kormányuk teljes bi­zalmát. Szabadságot és függetlenséget a gyarmati népeknek A Szovjetunió lerakta kártyáit az asztalra Az általános és teljes le­szerelésről szóló szerződés alapvető tételeinek terveze­tét is az ENSZ elé terjesz­tettük. Ez a tervezet a szer­ződés feltételeinek teljesíté­sét biztosító nemzetköri el­lenőrzés és felügyelet szi­gorú és részletekre kiterjedő rendszerének pontjait ls tar­talmazza. Nyugaton szeretik ezt a kifejezést: tegyük ki a kár­tyákat az asztalra. Mi nem akarunk játszani a leszere­léssel, de ha nekik igy tet­szik, mi leraktuk a kártyá­inkat az asztalra. Most a nyugatiakon a sor. Igaz, hogy miután mi New Yorkból elutaztunk, ezek a hatalmak újabb javaslatokat terjesztettek a közgyűlés elé. Az egyik ilyen javaslat — az Egyesült Államok, Anglia és Olaszország javaslata — szerzőinek véleménye sze­rint a leszerelési probléma megoldásának elveit tartal­mazza. A másik javaslat, Anglia Javaslata, egy szak­értő bizottság megalakítását indítványozza — mit gon­dolnak mi célból: az ellen­őrzés kérdéseinek tanulmá­nyozására! Mintha az a 15 év, amely eltelt a leszerelés, külö­nösképpen az ellenőrzés kérdésének megvitatásá­val, nem lett volna ele­gendő! Mindkét javaslat azt ta­núsítja, hogy a nyugati ha­talmak még mindig nem ké­szek komolyan foglal kazni a leszenelés kérdéseivel, s hogy továbbra is a fegyver­kezési hajsza álcázására használják fel a leszerelési tárgyalásokat, beleértve a most folyó közgyűlés tár­gyalásait is. Va© talán le­het-e másként értékelni a leszerelés elveiről szóló em­lített javaslatot, amelvben egyetlen szó sincs a külföldi katonai támaszpontok meg­szüntetéséről, egyetlen ha­táridő sincs feltüntetve az egyes leszerelési tennivalók megvalósítására? Ez « Javaslat lényegében a fegyverkezés ellenőrzésére vonatkozik, amiről Eisen­hower elnök is szólt a köz­gyűlésen, nem pedig az ellenőrzött le­szerelést célozza, amihez a Elvtársak! A Szovjetunió a legnagyobb eréllyel felve­tette az ENSZ 15. közgyűlé­sén a gyarmati rendszernek, a múlt századok barbársága és vadságá emez ocsmány maradványának teljes és azonnali. felszámolásiról szó­ló kérdést. A Szovjetunió, amely hűségesen "követi az elnyomott népek szabadság­harcának támogatására Irá­nyuló politikáját, felhívta az Egyesült Nemzetek Szerve­zetét, emelje fel szavát a gyarmatok felszabadításának igaz ügye mellett. A gyarmati országok es népek függetlenségéről szóló nyilatkozatot az ENSZ sok küldöttsége he­lyeselte és jóváhagyta; e nyilatkozat fonó támoga­tásra talált minden szabad­ságszerető nép körében. A gyarmattartó hatalmak és agresszív katonai tömbbeli partnereik nem válogatnak az eszközökben, hogy meg­akadályozzák a gyarmati né­peket függetlenségük és sza­badságuk kivívásában. Ezért folyik olyan heve­sen az ENSZ-közgy ülésen a gyarmati országok fel­szabadításának vitája. A szabadságszerető népek nagy sikert arattak. A köz­gyűlés nagy fontosságú kér­désnek nyilvánította a gyar­mati rendszer felszámolásá­ról szóló szovjet javaslatot és a közgyűlés plenáris ülése elé utalta. E kérdés fontosságának elismerése nagy erkölcsi elégtétel a , Szovjetunió számára, s ugyanakkor a gyarmati rendszer ellen harcoló erők nagy győzelme. A közgyűlésen olyan hely­zet alakult ki, hogy még az imperialista gyarmattartó államok is kié©'telének vol­tak beleegyezni, hogy ezt a kérdést teljes ülésen vitas­sák meg. Be kell vallanom, hogy mielőtt New Yorkba utaztam, kormányunk meg­tárgyalta a közgyűlés kér­déseit, s lehetségesnek tar­tottuk, hogy az Amerikai Egyesült Államok a Szovjet­unióval együtt fog szavazni e javaslat plenáris ülésen való megvitatása mellett A közgyűlés napirendjének vitájában elsőnek Anglia megbízottja szólalt fel a szovjet javaslat ellen. Azt bi­zonygatta, hogy a gyarmat­tartók egyetlen gondja a gyarmatok haladásának és felszabadulásának elősegíté­se. As angol megbízott szin­te égnek emelt kézzel hív­ta tanúként a mindenha­tót, aki szerint e -civilizátori* küldetésre indította a gyar­matosítókat. De vajon ki az, aki nem tudja, hogy a gyar­matosítók tevékenysége a népek leigázásában, a benn­szülött lakosság irtásában ju­tott kifejezésre? Az ember ereiben meghűl a vér, amikor olvassa, micso­da -civilizációt* hoztak a gyarmatosítók. Kongóban a belga uralom fél évszázada alatt majd­nem felére csökkent a la* kosság száma: az embereket büntető-expe­díciók, éhínség, betegségek pusztították. S Kongo nem kivétel. Madagaszkár lakos­sága több mint felére csök­kent a francia uralom 55 esztendeje alatt. A gyarma­tokon elképesztő méreteket ölt a csascemöhalandóság. Nigériában például a gyer­mekek több mint 50 százalé­ka meghal, mielőtt elérné hatodik életévét. A gyarmatokon a leg­hosszabb a munkaidő, a legalacsonyabbak a bérek, a legalacsonyabb az átla­gos életkor, a legmaga­sabb a halálozási arány­szám. És ez történik a mi ko­runkban is — a haladás és a nagy tudományos felfedezé­sek korszakában, amikor az ember széthasította az ato­mot, sikeresen hódítja mag a világűrt, rendkívül gyors ütemben terjeszti ki hatal­mát a természet erőire. Eb­ben a korszakban azoknak a hatalmaknak a képviselői, amelyek a kultúra fejleszté­sében elsőbbségiét igényel­nek és -civilizációjukkal­dicsekszenek — a gyarmato­sítók valamifajta -jótétemé­nyeiről* fecsegnek. Te hallga­tod ezeket a -jótéteménye­ket* és arra gondolsz, hogy e pillanatban azt kérik, mondjon a közgyűlés köszö­netet -civilizátori* azaz rab­szolgatartói, gyarmatosító politikájukért. De a gyarmati rabság alól felszabadult népek képvise­lői mást mondottak. A köz­gyűlés ülésszakán India, Indonézia, Ghana. Guinea, Ceylon, Libéria. Marokkó, Nigéria és sok más ország képviselői egy­hangúlag követelték e kérdésnek a közgyűlés plenáris ülésén való meg­vitatását, síkraazálltak a gyarmati rendszer felszámolása mel­lett. Az omerik9Íakat az ülés berekesz és9 mente'te meg a nagyobb kudarctól Az Amerikai Egyesült Ál­lamok képviselői ültek és hallgattak, szinte úgy lát­szott, mintha nem is volná­nak jelen. De mindvégig hallgatni lehetetlen: vagy meg kell szavazniok a Szov­jetuniónak azt a javaslatát, hogy e kérdést a közgyűlés plenáris ülésén vitassák meg, vagy szövetségeseik, a gyarmatosítók mellé kell, hogy álljanak. Természetesen as Ameri­kai Egyesült Államok im­perialistái ténylegesen maguk is gyarmatosítók. mert sok ország népeire le­igázó szerződést kényszerí­tenek, kizsákmányolják eze­ket a népeket Ezt a politi­kát jól ismerik Latin-Ame­rika és más országok népei. Amikor erről a kérdésről heves vita tndult és csak­nem minden felszólaló a szovjet javaslat mellett fog­lalt állást, végül szólásra emelkedett az amerikai kül­dött is. Nagyon sajnálom, hogy nem fejezte be felszó­lalását Az Egyesült Álla­mok képviselője rágalmazó kirohanásokat Intézett a szocialista országok ellen, s ezzel élénk tiltakozást vál­tott. ki ezeknek az országok­nak á képviselői rósaéról. Felment a szónoki emel­vényre Menzinescu elvtárs, Románia képviselője és meg­adta a kellő választ az ame­rikaiaknak. Követelte, hogy Boland, a közgyűlés elnöke re tűrjön meg sértegeté­seket. S ekkor meglehető­sen érdekes jelenetre került sor. Az elnök túlságosan ne­kihevült, nem gondolt rá, hogy leg­főbb szerszáma, az elnöki kalapács felmondhatja a szolgálatot és akkorát csa­pott vele az asztalra, hogy a kalapács bizony dara­bokra tört. Miután az elnök elvesztette hatalmi jelvényét, a kalapá­csot, sietve berekesVette az ülést. Csak sajnálkozni lehet rajta, hogy az ülést bere­kesztették. Ügy gondolom, hogy az Egyesült Államok képviselője beszédét a gyar­mati országok támogatásá­val fejezte volna be. De el­múlt az éjszaka, mégpedig nyilván olyan megfontolá­sokkal, hogy az amerikaink végül is arra a következte­tésre jutottak, a kisebbik rosszat kell választaniok. Ki­tűnt ugyan isi ha közvetlenül, nyfHan (Folytatás az S. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents