Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-11 / 215. szám

6 Vasárnap, 1960. szept. 11. MÁRKUS EMÍLIA Emléksorok a nagy magyar drámai színésznő születésének 100. évfordulóján tómra pénteken nincs Pesten opera nap s így Údry is biztosabban jöhet. Te kegyes voltál elvben már megengedni, hogy a böjtben a Nemzeti Színház ezen két jeles tagja lejöhessen. Most tehát arra kérlek, hogy éppen a kívánt napra add meg nekik az engedélyt. A részletekre nézve egyébiránt miniszteri osztálytanácsos Stesser József, a belügyminiszteri elnöki osztályvezetőjének, ki teszi nálad tiszteletét majd, utasításaiadat megadhatod, én csak idejekorán meg akartam újítani kérésemet. Bocsásd meg e zűrzavaros firkát, késő estve fáradtan írtam. Viszontlátásig is fogadd tiszteletét őszinte barátodnak Tisza Lajos* Szeged, 882. febr. 18. Ezt a szereplését Márkus JOHH STEINBECK: Fehérek és feketék A magyar színművészet Róza, Prielle Kornélia éí heroikus női alakja: Márkus Szigeti József, sőt Szigligeti Emília, a -szőke csoda*, és Paulai alakja is. Jelen áhogyan fénykorában nevez- lesznek Pulszky Károly és ték, a múlt század utolsó Márkus Emília esküvőjén és negyedében aratta ragyogó követhetik őket az Akadésikereit. A klasszikus tragé- mia palotájában levő otthodiák lírai hősnőinek volt nukba, amelyről Prie'ie Korművészi ábrázolója. A szen- nélia is áradozott egyik levédélyek, az érzelmek, a ví- veiében. A Pulszky-család vódások végtelen skáláját története önmagában is eieszólaltatta meg olyan forró gendő egy regényhez, hát átéléssel, mint előtte senki még Márkus Emiliával sem. Élővé varázsolta a mo- együtt... A gyermekek: dern drámák asszonyainak Tessza és Romola, férjeik: sokszínű belső világát. Hí- Schmedes kamaraénekes és res szerepei: Júlia, Ophélia, Nijinszky, a világhírű tánDesdemona, Stuart Mária, cos. És mindenekelőtt Boszorkány, Nóta. Nőalak- Márkus Emília élettel teli, jait a legnagyszerűbb lélek- csodálatos alakításai. A táni eszközökkel mintázta Shakespeare-szerepek, a irteg. Nagyban segítette fel- francia és spanyol drámákkészültsége: történelmi és ban a szenvedélyes és szeképzőmúvészeti ismeretei, relmes asszonyok, Nóra, s a Színpadi megjelenése hódi- feledhetetlen Kaméliás tő' volt. hölgy. Monográfia a nagy művészről ^IGJ*^ gS£ Márkus Emília Szombat- be tájékoztatását dr. Cenhelyen született, 1860. szép- ner _ a színpadi igazságról tember 10-ón. A Nemzeti szeretnék vallani; arról az , •••••••I Színház színpadára 1877. ok- igazságról, amely a lényege Emiliának még több szegedi tóber 22-én lépett először az jgazj drámának és ame- vendégjátéka követte, így Júlia szerepeben. Az ideális, iyet élményszerűen mutat 1883- április 4-én is fellépett -harmatos* Júlia volt. En- meg alakításaiban az olyan a szegedi színházban. A Tinek az estének a sikereit nagv múvész, mint Márkus sza-parti vendégszerepléseegy hosszú művészi pálya Emília ket Békefíi Antal író és ezernyi diadala követte. A M4,klll e—ríj- 5l, .„ szerkesztő szorgalmazta, aki feledhetetlen drámai mú- Markus tm,l,a mint a Szegedi Napló fővésznó, aki nemzetközi vi- Márkus Emilia többször szerkesztője mindent elköszonylatban is egyike volt megfordult Szeged városá- vetett, hogy a szegedi köa legnagyobbaknak — 1949, ban. Az első alkalmat sze- zönség minél többször gyödecember 24-én halt. meg gedi szereplésére Tisza La- nyörködhessék a nagy dráAm napjainkban élővé va- j0s 1882. február 18-án kelt mai színésznő művészi járázsolja nagy alakját Cen- levele adta, amelyet a Nem- tékaiban. Híres szegedi szener Mihály dr. színháztör- zeti Színház akkori inten- replése volt 1911. április ténész. Monográfiát ír dánsához írt. A levelet — 5-én a Boszorkány szerepéMárkus Emília életéről, pá- amelyet dr. Cenner volt szí- ben; ez egyben búcsúfelléplyájáról. ves a Dél-Magyarország ren- íe is volt, mert ez alkalom— Márkus Emilia csodá- delkezésére bocsátani — tel- mai több estén át szerepelt latos művészete és gazdag jes egészében közöljük, mint a Tisza-parti városban, élete akkor is Írásra ösztö- nagy értékú szegedi színház- Egyes lexikális művek nözne — beszél a kész,ülő történeti dokumentumot: 1802- szeptember 8-át jelömúről Cenner dr. —, ha »Kedves Barátom! meg a nagy művésznő személyes élmények nem is Szíves ígéretedre emlé- születési időpontjául, holott keztetlek — Mdrc. 17-én Márkus Emilia a szombatfog itt a Veres Kereszt helyi székesegyházi plébánia egylet javára a színházi keresztlevelének tanúsága hangverseny megtartatni, szerint 1860. szeptember melyre Ódry és Márkus 10-én született. Az eredeti, Emilia szíves közremükö- keresztlevél dr. Cenner Midésüket megígérték — fel- hály tulajdonában van. téve, hogy Te megadod rá Cenner Mihály nagy értéaz engedélyt. Péntek na- kű művészeti munkája pot kell okvetlenül va- centenárium évében lasztanunk, mert aznap nincs előadás a színházban nyara nyilvánosság elé ke s így olcsóbban megkap- riiL ható az nap. De meg tud- Vásárhelyi Júlia fűznének ehhez a nagyszerű múvészasszonyhoz. Még fiatal diák'voltam, amikor bemutattak Márkus Emiliának; s a felszabadulás után haláláig, szinte naponként együtt voltam vele. Elmesélte élményeit és emlékeit, kifejtette véleményét a művészetekről, elsősorban a színészetről; ismertem érzéseit es indulatait, örömeit és bánatát. Még 1946-ban megbeszéltük, hogy feljegyzem emlékezéseit kortársakról, színházról, művészetről; vallomásait a színpadi élményekről, a játékról és az egészet közzétesszük egy "Beszélgetések* kötetben. Törekvéseinket megakadályozta Márkus Emilia halála. 8 bizoV'alóban bámulatos, hogy milyen eré* nyeket várunk el a négerektől. Egyetlen emberfajta sem tanúsított még olyan nagy elismerést egy másik iránt., mint mi ő irántuk. Okosabbaknak, türelmesebbeknek, bátrabbaknak tartjuk őket magunknál, több méltóságérzetet, önuralmat és fegyelmet látunk bennük. Sót! Még azt is megköveteljük tőlük, hogy tehetségesebbek legyenek nálunk. A négernek tizszer olyan tehetségesnek kell lennie, mint a fehérnek, hogy egynelőnek ismerjük el. Nagyobb állóképességet követelünk tőlük a sportban, a miénknél több lelkierőt vereség esetén, jobb ritmusérzéket, nagyobb sokoldalúságot a zenében, kontrolláltabb érzelmeket a színházban. Elvárjuk tőlük, hogy engedelmeskedjenek az előírásoknak és szabályoknak, amelyeket magunk megszegünk. Elvárjuk, hogy udvariasabbak, derekabbak, bátrabbak és kitartóbbak legyenek nálunk. Egyszóval miközben azt áílitjuk, hogy a négerek rosszabbak nálunk, erényeikbe vetett szilárd hitünkkel ugyanakkor azt a meggyőződésünket tanúsítjuk, hogy sokkal magasabban állnak nálunk, mégpedig sok területen, olyanokon is, ahol a mi felkészültségünk és körülményeink jók, az övéik nem. Hadd idézzek néhány példát. Az alabamai autóbuszbojkott idején tudtuk, hogy a négerek részéről nem fognak erőszakos cselekmények előfordulni és így is történt. Erőszakos cselekményeket csak a fehérek követtek el. Az utcán járva bizonyosak vagyunk abban, hogy a négerek mindig előzékenyek lesznek, még akkor is, ha mi durvák és visszataszitóak vagyunk. A szorítóban tudjuk, hogy a néger becsületesen küzd, aki a bíró egyetlen döntését sem fogja megfellebbezni. A little rocki események idején tudtuk, hogy minden erőszakos és brutális cselekményt a fehérek követnek el. A fehérek hosszú ideig nem akartak versengeni a négerekkel, félvén, hogy vereséget szenvednek. Azt mondják, a négerek mozdulatainak összhangja, az úgynevezett ösztönös koordináció tökéletesebb, mozgásuk gyorsabb. A faji gyűlölködés okozta összetűzésekben bizonyosak vagyunk, hogy az első ütést nem a négerek adják, hogy nem támadnak meg bennünket éjszaka és sehová sem rejtenek bombát. E meggyőződésünk tényeken alapszik. ^Tapintatos alkalmazkodást és önural* mat követelünk a négerektói minden helyzetben. Mélységes meggyőződésünk, hogy becsületesek, tisztességesek és illedelmesek. Ez pedig a legnagyobb bók, amit emberre, vagy embercsoportra mondani lehet. Meggyőződésünket bizonyítja, hogy milyen veszett haragra lobbanunk, ha valamelyik néger nem áll azon a magaslaton, amelyet mindig megkövetelünk tőlük. Naponta sok ezer lopás, csalás, rablótámadás történik és csodálkozunk, ha olykor négert kapnak rajta ezeken a cselekményeken, ameyeket a fehérek lépten-nyomon elkövetnek. New Yorkban mindennapos a lopás, a csalás, a közpénzek különféle címen történő eltulajdonítása, a közbizalommal való visszaélés. Mégis megdöbbenünk, ha csak egyetlen néger is enged a csábításnak és megteszi ugyanazt, amit oly sok fehér ember. Ilyenkor a lapok tele vannak a néger tettének leírásával. Hát nem azt bizonyítja ez, hogy milyen nagyra becsüljük a négereket? \7égül hadd mondjak el néhány konkrét » tényt. Vannak gyermekeim, mint sokaknak e cikk fehér olvasói közül. Mit gondolnak, lenne-e gyermekeiknek elegendő bátorságuk, öntudatuk és kötelességérzetük el- . menni a little rocki iskolába, tudván, hogy ott napról napra lebecsülik, megvetik, gyűlölik, sót sértegetik őket? El tudnának-e menni nyugodtan, harag kimutatása nélkül, panaszszó nélkül az iskolába? És ha mégis elmennének és mind= ezt kibírnák, képesek lennének-e még jól is tanulni? Felnőtt, művelt és remélem, intelligens fehér ember vagyok. Tudom, hogy erőszakkal semmi jót nem lehet elérni. Mégis, ha gyermekemet megsértenék és leköpnék, aligha tudnám visszatartani magam, hogy botot ne ragadjak és be ne verjek néhány, fejet. De tudom, hogy a négerek nem tesznek így és valóban* még egyetlen üyen eset sem volt. Mélységesen becsülöm a little rocki gyermekeket, azt a maroknyi gyermeket, aki milliók akaratának, lelkiismeretének, reményének és jövőjének 6Úlyát viseli vállán. Népünk nem csálatkozott bennük. Milyen büszkék lesznek rájuk unokáik, akik ilyen nemes törzsből fakadnák. És gondolok a csőcselékre is, amely nem akarta beengedni ezeket a gyermekeket az iskolába, a söpredék gyűlölködő, átkozott és átkozódott arcára, azokra, akiknek csak tömegük adott bátorságot és akik mérget okádták a gyermekekre. Magam előtt látom, ahogy egyesek közülük álarcosan, éjszaka bombát elhelyezni lopódzkodnak — a gyávák legutol6Ó fegyveréhez nyúlnak. Amikor Marthin Luther Kinget egy hisztériás nő késsel megsebezte, minden joga megvolt a haragra, a fájdalomra, vagy kétségbeesésre. Első szava mégis ez volt, amikor felébredt a narkózisból: »Ne engedjék bántani, segítségre van szüksége.* Ugy látszik, a gyűlölet és harag annak a mély meggyőződésünknek következménye, hogy a négerek magasabbrendúek nálunk. És ez a magasabbrendúség talán abból adódik, hogy céljuk van, amely felé törekszenek és harci módszereik forrása a bátorság, az önuralom és a helyesen megválasztott irány tudata. Bepillantás egy gazdag életbe Azóta tíz év telt el. — Felkutattam és összegyűjtöttem minden adatot, ami életére és művészetére vonatkozik — folytatja a szerző. — A feljegyzések és adatok birtokában könyvet írok Márkus Emíliáról. Nagy segítséget jelent számomra, hogy kézírásos szerepei, levelezése, feljegyzései és naplótöredékei nálam vannak. A könyv bemutatja majd a kiegyezéskori magyar társadalmat, amelyben Márkus Emília nevelkedett, a Márkus-családot és a rokonságot, Horváth Boldizsár igazságügyminisztert, Eötvös Lorád és Láng Lajos egyetemi tanárokat. A készülő mú bevezeti az olvasót a Horváth-szalonba, ahol a házikisasszony négykezest játszik Liszt Ferenccel, s a kis Márkus Emilia Vörösmarty ódáját szavalja a világhírű ősz mester előtt. Az olvasók megismerkedrÜaLá$^'uuítLe n z&zt Irta: Ljubomir Kanesev oly elbűvölően, amennyire csak tőlem telt s fojtott hangon így szóltam: — Régi vágyam, hogy az üdülő parkjában magával sétáljak. Van ellene valami kifogása? Azt felelte, hogy nagyon szívesen, így hát kimentünk, s Kosztovot A fnrtJnst amelyet el akarok lorienet, meséini> Nm fürdőhelyen játszódott le. Múlt év július 5-én érkeztem a. szakszervezeti üdülőbe, s a szokásos formaságok elintézése után beutaltak a 13-as szobába. Nem vagyok babo- Néhány nap alatt annyira kiismer- galmazta volna betartását. Amikor nás, ezért minden húzódozás nélkül tem, hogy elég volt egy pillantás kar- egy este szobatársam éppen azzal — léptem be a helyiségbe. órámra, s csalhatatlanul meg tud- foglalatoskodott, hogy a vízcsapot egyedül hagytuk a szobaban. Meg A szobában egy bizonytalan korú tam mondani, hol van és mit művel, minél jobban elzárja., belépett a fitos ma is a szemem előtt van, hogy mlférfi tartózkodott — épp úgy lehetett Együttlétünk tizedik napján őszin- orrú, szőke lány és sétára hívta. Szo- 'Ven vörös lett. s milyen megsemmt40 mint 50 éves —, s elmerülten nézte tén sajnáltam, hogy a sors ilyen külö- batársam szó nélkül otthagyta a víz- Sitö Pillantást vetett rámmagát a tükörben. Annyira elmé- nös emberrel hozott össze. Legszíve- csapot, s vele ment. Masnap ismét megismeiioaon lyedt önmaga szemléletében, hogy sebben csomagoltam volna, s elmen- — Kosztov elvtárs, szereti a kort- "ÜVanaz a jatek: a leány seiara nivsem belépésem, sem az önkéntelen tem volna egy másik fürdőhelyre, ander-illatot? — kérdezte a leány. fűWn sétára zaj, amivel bőröndömet a földre tet- Gondolatomat talán valóra is váltom, — Jobb szeretem a pipereszappan ° l°Vt>an.am oe s újra tem, nem zökkentette Jet elfoglalt- ha... szagát! — felelte szobatársam. "^Harmadnap mielőtt ajánlkozhatságából, még az sem, hogy zavarom- Égy új vendégcsoporttal fitos orrú, — Hogy beszélhet. így? — kiáltott . volna szobatársam kigyúlt"arcban megbotlottam, s eltörtem a kék szemű leány érkezett. Nem vi- fel csengő hangon a leány. — Jöjjön cal a leányhoz fordult s miközben szemüvegemet. selt semmiféle ékszert, csupán a ha- velem reggelenként a friss levegőre „„jtfcos oldalpillantást ' vetett rám. Másnap tovább folytattam megfi- iin abroncsot, de nem ls volt szük- margarétát szedni, fogadom, hogy igy szólt. gyeléseimet. Az volt az érzésem, hogy sé8e ékszerre, olyan csinos volt. megváltoztatja a véleményét! _ Mehetünk. szobatársam Robinson Crusoe egye- Aznap délben, amikor a fiatal Első ízben történt, hogy szobatár- Ha megneságú leszármazottja. Az étkezőben leanV els° *zben íött az étkezdébe, sam könnyelműen megszegte a le- Azzal elindultak, gondolom. mindig a legtávolabbeső sarokban valamennyi hely foglalt volt, kivéve fekvési határidőt, s fél tizenegy táj- h szobatársamnak ebbeh az időfoglalt helyet. S ha a szobában talál- azt az asztalt, amelyiknel a szoba- ban állított haza. Az ágyban akko- ben a Nasa Rodina cimü folyóirat tam, mindig ugyanaz a kép fogadott: társam ult, ott meg volt egy szabad rákat sóhajtozott, mint egy lokomo- keresztrejtvény rovatával kellene fogaz ablaknál állt, s kibámult az abla- leany hozzálépett senge- tív, egész éjszaka álmatlanul forgo- ialatoskodnia, eifogott a csüggedés. delyt kert, hogy helyet foglalhasson lódott, de reggelre mélyen elaludt, s Amikor aztán egy ízben a magam BpB^B jószántából a Furcsa szokásai voltak: mihelyt S ekkor csoda tortént Ez a ferfl A következő napokban még furább szédos fenyőerdöbe, a meglepetéstől reaoel kinyitotta a szeméi levette a akl olyan mereven viselkedett, mint dolgok történték. kis hlja hoffy hátra nem tántorodhálótLS . heletetteeau üres egv drót°n rángatott bábú> hirtelen Amikor egy ízben délelőtt belép- tam. Egy kis tisztáson féltucat venbonbono* rfoLzha Aztán a telén megelevenedett, és sorra megvála- tem a szobámba, ott találtám a fia- déq üldögélt kidőlt fák törzsén, rönloVfrtn n n<m szolta azokat a Kérdéseket, amelye- tal lányt. Tapintatosan vissza akar- kökön, köztük Kosztov. s az oldalán Keresztút lenuzta a pulóverei, s gon fcef le&ny (gt( föl nefci s amikor tam vonulni, de 6 megfogta a kabá- a fitos orrú, szőke hajú, kék szemű aZT S M cgg este< vacsora után Csendült a tom ujját. fúttal leány, Katja. Kosztov mély, ^ dntt megmos- tánczenz> ó csodák csodája: szoba- _ Maradjon, segítenie kell nekem érces hangon énekelt, s az egyik társam, aki éppen állt volna fel asz- mondta szeretetreméltó mosoly- vendég tangóharmonikán kísérte. S ez íev ment ™p nap után' tala mellől, hogy elkezdje program- iyai Felcsendült egy érzelmes tiroli val67 Szobatársampon szerű esti sétáját, valami okból mást _ jyern tudom, sikerülni fog-e — cer; tosan 21 óra 2 perckor aludni tért. gondolt, s helyén maradt. S amikor válaszoltam bizonytalanul. Szobatár- Arra gondoltam, milyen volt nem ; Semmiféle közös kirándulás nem elkövetkezett a -hölgyválasz*, elfő- sam lekicsinylően végigmért. olU régen, s mennyire megraga; változtathatott a programján, talán gadta asztaltársnője felkérését, s tán- _ Mondja meg neki — folytatta dott Vercnyi pontossángal végrehajj egy természeti katasztrófa sem. A coi„í ment we(e. Egész este úgy ke- a fíatal leá' _ hogy sokkal kelle- tott vrogramja. Csodálatos vál\ fejét pontosan 20 óra 45 perckor ringett a parketten, mint az éjjeli mésebb odakünt ' a friss levegőn sé- tozás! Mintha úi. friss vér csorogna. ' szokta megmosni, s ezt egy alkalom- iepke a világosság körül. telni mint bent kornyadozni ereiben, s más ütemre verne a szive kon akár órákhosszat is, mintha va- asztalinál' Szobatársam bólintott. aludt'fél nyolcig, lami vitorlát fürkészné a lathataron. ' " " Helyeslően bólintottam. Szobatár- ts• ™n fürdővendég, aki /n MiJr/iM té ueiu J< no-»Tn*i gyabizomal egy kisebbfajta földrengés elle- a dolog nem maradt annyiban. .BL..—„ „„ü. nére is zavartalanul elvégezte. - g. mKtAtgl fogva a fitos sam elvörösödött, elfoglaltságát em- Multán távozik úgy Kosztov Hogy őszinte legyek, sohase lát- tttÖ' OZ esteto' orrú. kék sze- fogette, s egyidejűleg teljesen értei- npaJa közemk tartozik tam, hogy mosolygott volna, akár mű lány naponta többször is felke- metlen dolgokat művelt: bőröndje Aznap éjszaka meg u orakor sem egyszer is rámpillantott volna, vagy reste szobatársamat szobájában. Vagy zárján matatott, majd békén hagyta . WVáoan, s masnap^ délután^ isii legcsekélyebb felindulás is meg- nem akart tudni napirendjéről, vagy a bőröndöt, fogta a pizsamáját, fel m , • Tdo m°V!e hptnek a rési Nem/e : látszott volna rajta, önmagának élt, egyszerűen nem ismerte, mert olyan akart rá varrni egy gombot, majd ' g j csöndesen, nyugodtan, s életmódja időben jelent meg, amikor szobatár- azt is félretette, s hálósipkája bojt• c' ' ' " még járására is rányomta bélyegét, sam éppen a bajuszát szokta volt jávai játszadozott. Olyan lassan, egyenletesen járt-kelt, vágni. Igy szigorú napirendje felbo- Ugy éreztem, itt a pillanat, hogy létemre, nem tudnám megmonda ti Színházzal, a színészekkel; feltűnik Jókai és Laborfalvi Kosztov átölelte s úgy lépegettek egymás oldalán. Ugyan hol lehetnek most? Becsűnem tudnám * mint egy órainga. rult, s mintha kevesebb eréllyel szor- közbelépjek. A leányra mosolyogtam, ni...