Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Spwnbat, 1960. szeptember 24. 4 w Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás a 3. oldalról.) A Szovjetunió segítette és egyre nagyobb arányokban fogja segíteni a gazdaságilag elmaradott országokat. Őszintén segítségére vagyunk ez országok népeinek független gazdasági életük kialakításában, hazai iparuk fejlesztésében, ami fő biztosítéka tényleges függetlenségüknek és a népjólét fokozódásának. Nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom. Minden szabad nép segítsen a még elnyomott népeknek szabadságuk és függetlenségük kivívásában. Engedjék meg annak a reményemnek a kifejezését, hogy a közgyűlés jelen ülésszaka történelmi 'mérföldkő lesz a gyarmati rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének útján. Nagyszerű, történelmi jelentőségű esemény lesz ez, amely tükrözi a nemzeti függetlenségükért küzdő népek, az egész haladó emberiség vágyait és törekvéseit, iWegf kell végre oldani a leszerelés problémáját Hruscsov ezután emlékeztetett arra, hogy a múlt év szeptemberében, az ENSZközgyűlés 14. ülésszakán a szovjet kormány megbízásából előterjesztette a Szovjetunió általános és teljes leszerelésre vonatkozó javaslatait. Megelégedéssel nyugtázhatjuk — mondotta —, hogy az általunk ismertetett elgondolásokat egyöntetűen helyeselte az Egyesült Nemzetek Szervezete és támogatták az egész világ népei. A Szovjetunió és más államok az ENSZ-közgyúlés legutóbbi ülésszakán hozott határozatnak megfelelően tevékenyen részt vettek a tizhatalmi leszerelési bizottság munkájában és ott az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásáért harcoltak. A Szovjetunió nem várta meg. míg létrejön a nemzetközi leszerelési egyezmény, hanem egyoldalúan 1 millió 200 ezerrel, vagyis állományának egyharmadával csökkenti fegyveres erőit. A szovjet kormány, amely következetesen és állhatatosan folytatja békeszerető politikáját, ünnepélyesen kijelenti az ENSZ-közgyúlés jelen ülésszakán, hogy a Szovjetunió csakis olyan fegyveres erőkkel rendelkezik, amelyek hazánk védelmét, valamint szövetségeseinkkel és barátainkkal szemben fennálló kötelezettségeink teljesítését szolgálják arra az esetre, ha agresszió éri őket Kizárt még annak lehetősége is, hogy fegyveres erőinket más célokra használják fel, mivel ez ellentétes lenne államunk természetével és békeszerető külpolitikájának alapjaival. Hazánk csak azért kénytelen hadsereget fenntartani, mert az általános és teljes leszerelésről szóló javaslatainkat mindezideig nem fogadták eL Ax eredménytelen genfi leszerelési tárgyalásokról Egy év múlt el azóta, hogy a közgyűlés meghozta határozatát. A leszerelés ügye azonban a múlt évben tapodtat sem haladt előre. Mi az oka ennek a helyzetnek, amelyről csak a legnagyobb sajnálattal és komoly aggodalommal lehet beszélni? Ki akadályozza az általános és teljes leszerelésről szóló közgyűlési határozatnak, ennek az ENSZ történetében talán a legfontosabb és a legjelentősebb határozatnak a végrehajtását? Ki nem engedi kimozdítani a leszerelés problémáját a holtpontról? A tények azt bizonyítják, hogy az Amerikai Egyesült Államok és a NATO alapján vele szövetséges néhány más állam magatartása miatt nincs semmiféle haladás a leszerelés kérdésének megoldásában. A tízhatalmi leszerelési bizottság egész munkája folyamán a nyugati hatalmak nem voltak hajlandók hozzálátni az általános és teljes leszerelésről szóló szerződés kidolgozásához, mindenképpen kitértek az elől, hogy érdemben megvitassák az általános és teljes leszerelés szovjet programját, amelyet pedig a közgyűlés részletes megvitatás végett a bizottság elé utalt. Ellenőrzést indítványoztak leszerelés nélkül. Ezzel szemben lehetetlen nem látni, hogy ellenőrzés bevezetése leszerelés nélkül egyértelmű lenne egy nemzetközi kémkedési rendszer megteremtésével és nem segítené elő a béke megszilárdítását. Sőt, ellenkezőleg, megkönnyíthetné, hogy az esetleges agresszor megvalósítsa a népekre nézve veszedelmes terveit. Az a veszély fenyeget, hogy ha ellenőrzést létesítenek a fegyverzet fölött és a fegyverek megmaradnak, ez lényegében azt jelenti, hogy a felek ismerik a másik fél birtokában lévő fegyverek mennyiségét, minőségét és elhelyezését. Ennek alapján az agreszszív fél a maga fegyverzetét olyan színvonalra emelheti, hogy fölénybe kerüljön abból a célból, hogy általa kiválasztandó alkalmas időpontban támadást hajtson végre. Mi sohasem fogunk beleegyezni a fegyverzet ellenőrzésébe leszerelés nélkül. mert ez azt jelentené, hogy ösztönzést adunk az agreszszornak. A szovjet kormány, mint több más állam kormánya is. kénytelen volt megszüntetni részvételét a tízes bizottság munkájában, mert a bizottság a nyugati hatalmaknak csak a fegyverkezési verseny takargatására szolgált. A szovjet kormány nehezen szánta rá magát erre a lépésre, mivel éppen a Szovjetunió kezdeményezte az általános és teljes leszerelés kérdésének feltevését. A kialakult feltételek között azonban további részvétele a bizottság munkájában azt jelentette volna, hogy segíti a leszerelés ellenségeit. Nem lehetett belenyugodni, hogy visszaéljenek a leszerelés nagy ügyével — az általános béke érdekeivel öszszeegyeztethetetlen célokat követve. A szovjet kormány ezért a leszerelést megvitatás végett az ENSZ-közgyűlés elé terjesztette. Hiszen a közgyűlés tagjainak jelentős többsége egyáltalán nem érdekelt a fegyverkezési versenyben és őszintén kívánja e verseny megszüntetését. Figyelembe véve a leszerelés problémájának óriási jelentőségét és annak szükségességét, hogy gyökeres fordulatot kell teremteni a tárgyalások menetében, a szovjet kormány állást foglalt amellett, hogy e kérdés közgyűlési vitájában közvetlenül vegyenek részt a kellő meghatalmazással felruházott állam- és kormányfők. Megelégedéssel állapítjuk meg, hogy egész sor állam kormánya kellő megértéssel fogadta a kérdés ilyetén való felvetését; ezeknek az államoknak a küldöttségeit a legfelelősebb államférfiaik vezetik a közgyűlésen. A Szovjetunió kormányának új leszerelési javaslatai Hogy megkönnyítsük a közgyűlés munkáját és határozott irányba tereljük a leszerelési vitát, a szovjet kormány javaslatot terjeszt a közgyűlés elé "az általános és teljes leszerelési szerződés alapvető rendelkezései** címmel. Kérjük a közgyűlés elnökét és az ENSZ titkárságát, hogy a közgyűlés hivatalos dokumentumaképpen osztassa szét a küldöttségek között ezt a javaslatot és hozzáfűzött magyarázó nyilatkozatunkat, amely részletesebben kifejti a Szovjetuniónak a leszerelés kérdésében elfoglalt álláspontját. Az általános és teljea leszerelésre vonatkozó új szovjet javaslat, amely a szovjet kormány által a világ összes kormányai elé terjesztett, 1960. június 2-án kelt javaslatokra épül, tekintetbe veszi mindazt, ami e kérdésnek a világ különböző országai politikai és társadalmi köreivel történt megvitatása során a múlt esztendőben hasznosnak bizonyult. Ez a javaslat sok tekintetben közeledik a nyugati hatalmak álláspontjához, s ez, reméljük, lehetővé teszi majd, hogy mielőbb megegyezzünk a leszerelés kérdésében. Mi most a többi között arra gondolunk, hogy az általános és teljes leszerelésnek már az első szakaszában fel kell számolni az atomfegyvernek a célba juttatására szolgáló összes eszközöket; részletesen kl kell dolgozni minden szakaszban a hatékony nemzetközi ellenőrzést szolgáló intézkedéseket; tekintetbe kell venni egyes nvueati hatalmaknak azt a kívánságát, hogy már a legelejétől fogva irányozzuk elő a fegyveres erők létszámának és a hagyományos fegyverzetnek a csökkentését. Egész sor egyéb változást és pontosabb meghatározást is felvettünk programunkba. Valamennyiünknek józanul számolnunk kell azzal, hogy semmiféle hajlékonyság nem segíti elő a leszerelés kérdésének megoldását, s minden erőfeszítés és fáradozás az eddigihez hasonlóan eredménytelen marad, ha a tárgyalások összes résztvevőit nem hatja át az az őszinte törekvés, hogy valóra váltsák az emberiség évszázados vágyát, a leszerelést. A tízhatalmi leszerelési bizottságban hiányzott ez a törekvés az Egyesült Államokból és NATO-beli partnereiből. Egyelőre nem látszik, hogy most megvan-e bennük ez a törekvés. Nem lehet ezzel kapcsolatban figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok nemsokkal a közgyűlés munkájának megkezdése előtt, újabb kísérleteket tett, hogy mellékvágányra terelje az egész ügyet. Ki ne tudná, hogy az Egyesült Államok ezt a célt követte, amikor arra törekedett, hogy a közgyűlés ülésszakának megnyitása előtt néhány héttel hívják össze az ENSZ leszerelési bizottságát. Amint a tízhatalmi bizottság munkájának tapasztalatai mutatják, a bizottságban a leszerelés gyakorlati problémáinak tárgyalása során bonyodalmak támadtak, mert a nyugati hatalmak nem kivánták megoldani a leszerelés kérdését. Közismertek a tízhatalmi bizottság elé terjesztett szovjet javaslatok. E .javaslatokat a nemzetközi közvélemény úgy értékelte, hogy azok teljesen világosak és megvalósíthatók. Hangsúlyozni kell, hogy e javaslatok számoltak a nyugati hatalmak egyes óhajaival és indítványaival. Mégis Lodge,. az Egyesült Államok ENSZ-beli leszerelési megbízottja kijelentette, hogy a Szovjetunió "zsákbamacskát árul**. Ebben az esetben meg kell kérdezni, vajon nem történt-e Lodge úrral is ugyanaz, mint a keleti mesék hősével, aki saját maga bújt a zsákba, és ez megakadályozta, hogy lássa, amit mindenki jól lát és világosan ért. Csodálkozást kelt bennünk Lodge egy másik kijelentése is, amely akkor hangzott el, amikor Lodge ellenezte, hogy a leszerelést a közgyűlés mostani ülésszaka megvitassa. Szó szerint a következőket mondotta: "úgy gondoljuk, hogy a világ közvéleményének mindezt hallania kell, mégpedig olyan fórumon, mint az adott bizottság. amely csakis a leszereléssel foglalkozik. Erre nem felel meg a közgyűlés, ahol ez csupán egy lesz a több mint nyolcvan kérdés között**. Személyesen ismerem Lodge urat, és csodálkozom, mennyire lebecsüli saját munkáját, hiszen hosszú éveken át ő képviselte az ENSZ-ben az Egyesült Államrét érdekeit. Mi tisztelettel viseltetünk az Egyesült Nemzetek Szervezetinek minden bizottsága iránt, de számunkra a népek legmagasabbrendű, legreprezentatívabb és teljes hatalmú fóruma az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése. Reméljük, hogy a különböző kontinensek különböző államaiból itt összegyűlt képviselők nem osztják az említett álláspontot és nem a 79. kérdésnek fogják tekinteni a leszerelést. Ez a kérdések kérdése, amely az egész emberiséget foglalkoztatja. Különös, hogy az Egyesült Államok ENSZ-képviselője ezt nem érti meg. Az ENSZ leszerelési bizottságában még nyíltabb kísérletek is történtek, hogy olyan útra tereljék a leszerelési tárgyalásokat, amelyen nem lehet megoldást találni erre a kérdésre. Nem lehet másként értékelni az Egyesült Államoknak az ENSZ leszerelési bizottságában előterjesztett javaslatát, hogy tudniillik az Egyesült Államok és a Szovjetunió helyezzen nemzetközi ellenőrzés alá fejenként 30 000 kilogramm nukleáris fegyverekhez szánt hasítható anyagot, vagy azt a javaslatot, hogy ezek az országok zárják be egymás után az ilyen anyagokat katonai célokra előállító üzemeket. Csak az hiheti el, aki tájékozatlan, hogy e javaslatok célja a nukleáris háború veszélyének csökkentése. Az amerikai javaslatok ugyanis sem a nukleáris fegyverek megszüntetésére, sem az ilyen fegyverkészletek megsemmisítésére nem irányultak, sőt még e fegyverek használatának eltiltására sem. E javaslatokban arról van szó, hogy kiemeljék a hasítható anyagok bizonyos részét az ilyen anyagok általános készletének tömegéből. amelyet az államok katonai felhasználásra halmoztak fel. Nem véletlen, hogy az Egyesült Államok, amikor . fenti javaslatait előterjesztette, elhallgatta, milyen mennyiségű nukleáris fegyver és hasítható anyag marad birtokában a későbbi nukleáris fegyvergyártáshoz azután is, hogy kiemel belőle harmincezer kilogrammot. Ha az Egyesült Államok ezt megmondta volna, még világosabbá vált volna, hogy ez a lépés semmiképpen sem csökkentené a nukleáris háború veszélyét. Gyökeres és radikális megoldást! — A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy az emberiséget a nukleáris háború fenyegető veszélyétől csak a leszerelés kérdésének olyan gyökeres megoldásával lehet megszabadítani, amely előirányozza a nukleáris fegyver teljes eltiltását, mégpedig e fegyver éföáHitásánaJí és kipróbálásának megszüntetésével és a felhalmozott készletek megsemmisítésével együtt Erre törekszik a £ zovjetunió, amikor következetesen és határozottan síkraszáll az általános és tel* jes leszerelésért Nézetünk szerint mindeb* bői levonható egy fontos kö* vetkezte tés: ahhoz, hogy a leszerelés kérdését végre kimozdítsuk a holtpontról, g közgyűlésnek rendre kell utasítani azokat, akik akadályozzák a leszerelés megoldását és e kérdés érdemleges megtárgyalása helyett csak üres fecsegést akarnak folytatni róla. A szovjet kormány mélységesen meg van győződve, hogy napjainkban a leszerelés nemcsak szükséges, hanem lehetséges is. A békéért vívott harc ma már népeket mozgósító, hatalmas erő. Számolniuk kell vele azoknak a kormányoknak is, amelyek még mindig betegesen ragaszkodnak a "hidegháború** és a fegyverkezési verseny politikájához. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének nincs más, íontosabb és halaszthatatlanabb feladata, mint elősegíteni, hogy a leszerelés reális ténnyé váljék, megkezdődjenek végre a gyakorlati tettek: a katonák hazabocsátása, a fegyverek megsemmisítése, a nukleáris fegyverek és a szállításukra szolgáló eszközök elpusztítása is. Nagy cél nagy energiát szül. A szovjet kormány reméli, hogy a béke megszilárdításában érdekelt' összes államok ilyen energiát tanúsítanak és nem kímélik erejüket, hogy megoldják korunk legfontosabb problémáját, a leszerelést. Nem kétséges, hogy a világ népei mélységes hálával fogadják majd az Egyesült Nemzetek Szervezete közgyűlésének leszerelési tárgyú határozatát. A békés egyiitiélés a jelenlegi nemzetközi kapcsolatok fejlesztésének egyetlen ésszerű át ja A Szovjetunió népe, a szovjet kormány változatlanul arra törekszik, hogy az államközi kapcsolatokban megszilárduljanak a békés együttélés elvei, hogy ezek az elvek legyenek az egész mai társadalom életének alapvető törvényei. — folytatta beszédét Hruscsov. Ezek mögött az elvek mögött nem valami kommunisták által kiagyalt "kelepce- rejlik, hanem néhány olyan dolog, amelyet maga az élet diktált: az államok kapcsolatainak békés úton, erőszak alkalmazása nélkül, háborúk nélkül, egymás belügyeibe való beavatkozás nélkül kell fejlődniök. Nem árulok el titkot, ha megmondom, hogy nem rokonszenvezünk a kapitalizmussal. De nem akarjuk saját rendünket erőszakkal rákényszeríteni más országokra. A tőlünk eltérő társadalmi rendszerű államok politikájának irányítói is mondjanak le arról a meddő és veszélyes próbálkozásról, hogy saját akaratukat diktálják nekünk. Itt az ideje, hogy beismerjék: az egyik vagy a másik életforma megválasztása — ez mindegyik nép belső ügye. Ugy építsük fel kapcsolatainkat, hogy számoljunk a valóság reális tényeivel. Ez lesz a békés együttélés. Hruscsov a továbbiakban hangoztatta: a békés együttélés politikája mellett jóval nagyobb erő hat, mint bármely kormány óhaja, akarata és döntései. Ez az erő az emberiségnek az a közös és természetes törekvése, hogv nem tűri egy olyan háború borzalmait, amelyben alkalmazásra kerülnének a legutóbbi években megalkotott hallatlan tömegpusztító eszközök. Ténylegesen a békés együttélés már valóság, és mint ilyen, nemzetközi elismerést nyert. Lényegében most az a kérdés, hogyan tegyük megbízhatóvá a békés együttélést, hogyan akadályozzuk meg a tőle való eltávolodást, ami lépten-nyomon veszélyes nemzetközi konfliktusokat szül. Más szóval, mint egyszer már mondtam, nincs nagy választásunk: vagy békés együttélés, amely kedvezni fog a legszebb emberi ideáloknak, vagy együttélés "késhegyen-. Ha arról van szó, milyen is valójában a békés együttélés, hát rámutathatunk azokra a kapcsolatokra, amelyek a szocialista országok és az új ázsiai, afrikai, latinamerikai államok között alakultak ki, miután ez utóbbiak felszabadultak a gyarmati elnyomás alól és független politika útjára léptek. E kapcsolatokat őszinte barátság, mély kölcsönös rokonszenv és megbecsülés jellemzi, továbbá az, hogy a kevésbé fejlett országok gazdasági és technikai segítséget kapnak anélkül, hogy bármiféle politikai, vagy katonai feltételt próbálnának rájuk kényszeríteni. Jó például szolgálhatnak azok a kapcsolatok is, amelyek a szocialista táborhoz tartozó országok és olyan semleges tőkés államok között alakultak ki, mint Finnország, Ausztria, Afganisztán, Svédország stb. Véleményünk szerint a békés együttélés eszméje még azokban az országokban is diadalmaskodhat, amelyeknek kormányai még nem mondtak le róla, hogy ellenséges lépéseket tegyenek a szocialista államokkal szemben. 4 szovjet-amerikai viszony óriási jelentőségű a béke sorsára Amikor legutóbb az Egye- beriség életéből; olyan «m* sült Államokban jártam, berek, akik képesek szembe bennem megerősödött az a sz®Hni a megcsontosodott meggyőződés, hogy az ame- ^ítéletekkel, rikai nép nem akar háborút Azzal a Sotóréítital utarés az amerikai társadalom tam el az Egyesült Allamoklegmagasabb rétegeiben is ból: meg vannak a reális vannak olyan emberek, akik lehetőségeink, hogy államamelyregesen megertik hogy ink kapcsolataiból kiűzzük a bekében kell elni és ki kell küszöbölni a háborút az em- (Folytatás az 5. oldalon)