Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Szombai, 1960. szeptember 81, Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén iFolytatás a 2. oldalról) Moet, amikor a gyarmati pépek véi-e hull, képtelenség elfordulni, szemet hunyni a vérontás fölött és úgy tenni, mintha béke volna. Miféle béke az, amikor vad háborúk dúlnak, mégpedig olyan háborúk, amelyek a harcbanálló felek feltételei szempontjából egyenlőtlenek — jelentette ki Hruscsov, majd így folytatta —: A Szovjetunió — híven a békepolitikához és az elnyomott népek nemzeti függetlenségi harca támogatásának politikájához, amelyet Lenin, a szovjet állam alapítója hirdetett meg — felhívja az Egyesült Nemzetek Szervezetét: emeljen szót az igaz ügy, a gyarmatok felszabadulása mellett és haladéktalanul legyen intézkedéseket a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére. A legutóbbi évtizedek bizonyítják, hogy a világtörténelem egész menete a gyarmati rendszer minden formájának és megnyilvánulásának teljes és végérvényes felszámolását diktálja. Ez a rendszer halálra van ítélve és pusztulása csak idő kérdése. A gyakorlati kérdés most az, hogy csendben temetik-e el a gyarmaiti rendszert, vagy a gyarmatosítás végső eszközökhöz folyamodó hívei veszélyes kalandokkal kísérik-e a temetést. A kongói események friss figyelmeztetésül szolgálnak a tényleges veszélyre. Sok múlik az ENSZ-en Az Egyesült Nemzetek Szervezetének — amely arra hivatott, hogy a béke megerősítését és a népek biztonságát szolgálja — kötelessége minden tőle telhetőt elkövetni, hogy Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában (a gyarmattartó hatalmak és a szabadságukért, függetlenségükére harcoló népiek öszszeütközésének talaján) ne robbanjanak ki újabb katonai konfliktusok. Kell-e bizonygatni, hogy bármilyen konfliktusba bekeveredhetnek a nagyhatalmak és akkor a kezdetben helyi háború elkerülhetetlenül általános világháborúvá nőhet át. Mentesíteni kell a világot a gyarmati katonai kalandoktól. Egyszer s mindenkorra végezni kell a gyarmati rendszerrel; ezt a történelem szemétládájába kell hajítani. Ki szálljon síkra a gyarmati rendszer megszüntetéséért, Ipa nem az Egyesült Nemzetek Szervezete, hiszen az ENSZ-alapokmánya megerősíti az emberi jogokba, a személyiség méltóság értékébe, a nagy és kis nemzetek egyenjogúságába vetett hitet. Hogyan lehet fejleszteni a nemzetek baráti viszonyát a népiek egyenjogúságának és önrendelkezésének tiszteletben tartásóval — már pedig az Egyesült Nemzetek Szervezetének ez a célja — és egyidejűleg túrni olyan helyzetet, amelyben a katonailag és gazdaságilag erős hatalmak hódító politikája miatt sok ázsiai és afrikai nép csak hihetetlen szenvedések és áldozatok árán, csak az elnyomók ellen vívott fegyveres harc útján vívhatja ki azt a jogát, hogy maga döntse el sorsát. Nem volna-e itt az ideje, hogy döntő támadásra induljunk a gyarmati rendszer ellen, mint ahogy másfél századdal ezelőtt a civilizált emberiség rohamra indult a rabszolgakereskedelem és a rabszolgatartás ellen, eltemette azt és ezzel tag teret nyitott a társadalom poltikai és gazdasági fejlődése előtt. A szovjet kormány úgy vélj: elérkezett az idő, amikor fel kell vetni a gyarmati kormányzási rendszer teljes és végérvényes megszüntetésének kérdését, e rendszer minden formájában és válfajában, hogy vége legyen ennek a szégyennek, barbárságnak és gazságnak. A szovjet kormáhy szilárdan ragaszkodik ahhoz az elvhez, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezete az a központ, ahol össze kell hangolni a nemzetek akcióit az ENSZ alkotmányában kifejezett közös célok érdekében. ezért megvitatás céljából a közgyűlés jelen ülésszaka elé terjeszti a következő nyilatkozattervezetet, amely ünnepélyesen meghirdeti az alábbi követeléseket: 1. Az összes gyarmati országoknak, gyámsági és egyéb önkormányzattal nem rendelkező területeknek azonnal adjanak teljes függetlenséget és szabadságot, hogy népeik szabadon kifejezett akaratának és óhajának megfelelően építhessék saját nemzeti államukat. A gyarmati rendszert, a gyarmati közigazgatást összes formáiban teljesen meg kell szüntetni, hogy az ilyen területek népei saját magúk határozhassák meg sorsukat és államuk igazgatásának formáit. 2. Szüntessék meg a gyarmati rendszer összes támaszpontjait, az idegen területeken levő birtokokat és bérbeadott területeket. 3. A kormányok az államközi kapesolatokban szigorúan és hiánytalanul tartsák be az ENSZ alapokmányának és a Jelen nyilatkozatnak kivétel nélkül valamennyi állam egyenlőségére, szuverén jogai és területi sérthetetlensége tiszteletben tartására vonatkozó tétéleit, ne tűrjék meg a kolonlalizmus semmilyen megnyilatkozását egyik állam semmifele kizárólagos jogát, vagy előjogát más államok rovására. Meggyőződésünk, hogy a gyarmati kormányzási rendszer teljes megszüntetése az igazi humanizmus nemes cselekedete, hatalmas lépés a civilizáció és a haladás útján, ezért felhívjuk az Egyesült Nemzetek Szervezetében képviselt összes kormányokat, támogassák e nyilatkozat tételeit. gokban szakképzett kádereket neveltek a munkásosztályból, óriási mértékben megnőtt az értelmiség száma. A cári kormány Oroszország határvidékein lényegileg gyarmati politikát folytatott, amely alig különbözött attól a politikától, amelyet ma is megfigyelhetünk a gyarmati országokban. Nos, kárát vallotta-e a ml országunk fejlődése annak, hogy a népiek jogot kaptak a függetlenséghez és az önrendelkezéshez? Tapasztal* ható-c sok nemzetiségű országunkban civakodás és ellenségeskedés a népek között, széthull-e az állam? N^m,. Ilyesmi nem fordult és nem fordulhat elő —•. jelentette ki Hruscsov. A Szovjetunióban közelebb kerültek és jobban összeforrtak a nemzetiségek, mint valaha. Valóban kialakult a népek' barátsága, amelyet nem ingathattak meg a második világháború megpróbáltatátásai. As elmaradás ténye a gyarmatok és a gyarmatosítók viszonylatában A gyarmati rendszer megszüntetése a fejlődés határtalan lehetőségét jelentené A továbbiakban Hruscsov rámutatott, hogy ha az ENSZ intézkednék a gyarmati rendszer végérvényes megszüntetésére, kedvező feltételeket teremtene a háborús veszély jelenlegi gócainak lokalizálására és csillapítására ott, ahol fegyveres harc folyik a gyarmattartók és a függetlenségükért harcoló népek között; sőt, számottevően csökkentené újabb háborús konfliktusok kirobbanásának lehetőségét is e térségek államai között. Azoknak az országoknak a népiéi, amelyeknek most az idegen uralom miatt megaláztatásban van részük, világos képet kapnának róla, hogy a közeljövőben békésen megszabadulnak a külföldi igától. A gyarmati birtokaihoz ragaszkodó államok pedig számot adni volnának' kénytelenek az ENSZ-nek, a világ közvéleményének az előterjesztett nyilatkozat tételeinek végrehaj tásáróL Kifejtette Hruscsov beszédében ezután, hogy a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetése a leigázott országok népiéin ek életében nemcsak az elemi emberi igazságosság és a nemzetközi jog diadalát jelentené, hanem azt is, hogy a sok évszázados elnyomás miatt elmaradt népek hozzájutnának a modern tudomány, technika, kultúra és szociális haladás javaihoz. Nehéz túlbecsülni, milyen óriási jelentőségű volna a gyarmati rendszer megszüntetése az egész világgazdaság szempontjából. Közismert, hogy a gyarmatok és a gyámsági területek gazdasági élete most külföldi monopóliumok Önző érdekeinek van alárendelve. Ezek az országok és területek függetlenné válnának és megnyílna előttük az a lehetőség, hogy bőségesen kihasználják gazdag természeti erőforrásaikat, iparosítsanak és lakosságuk életét jobbá tegyék. Ez kolosszális mértékben megnövelné a világpiac felvevőképességét, ami kétségtelenül jótékony hatással lenne nemcsak a keleti országok gazdasági fejlődésére, hanem nyugat iparilag fejlett országainak gazdaságára is. A felszabaduló országok sok évszázados elmaradottságának leküzdéséről beszélve pozitív szerepet játszanék az Egyesült Nemzetek Szervezete févén, továbbá a kétoldalú szerződések alapján folyósítandó gazdasági és műszaki segély. Honnan teremtsük elő ezeket az összegeket anélkül, hogy megterhelnénk a fejlett ipari országok lakosságát? Erről a szónoki emelvényről ismét felhívom az Önök figyelmét egy olyan forrásra, amilyen például a leszerelés. Ha azoknak az összegeknek. amelyeket a nagyhatalmak jelenleg katonai szükségletekre fordítanak, mindössze egytizedét használnák fel, akkor a gazdaságilag elmaradott országoknak nyújtott segély összege, egy évre számítva, tízmilliárd dollárral növekednék. Ugyanakkor a világ egyik legnagyobb energetikai rendszerének felépítése Ingi térségében (Kongó) — s ez a rendszer hatalmas területet tenne virágzóvá Afrikában —. ötmilliárd dollárba kerülne. Helyénvaló itt még arra is emlékeztetni, hogy a múltban gyarmatokkal rendelkező hatalmaknak, erkölcsi kötelességük visszaadni az országok felszabaduló nép>einek legalább azoknak az értékeknek egy részét, amelyeket a lakosság kíméletlen kizsákmányolásával és a természeti kincsek elharácsolásával vontak ki. Azt mondhatják, hogy könnyen száll síkra a Szovjetunió a gyarmati kbrmárivzási rendszer megszüntetéséért, hiszen a Szovjetuniónak nincsenek gyarmatai. Valóban, nincsenek gyarmataink és nincs tőkénk más országokban. De volt olyan idő, amikor az országunkban lakó sok népcsoport magán érezte a cárizmus, a földesúri-burzsoá rendszer súlyos terhét. A cári birodalom határmenti vidékeinek helyzete jóformán nem különbözött a gyarmatok helyzetétől, mivel az előbbieket kíméletlenül elnyomta az önkényuralom, a kapitalizmus. Míg az önkényuralom meggazdagodási forrást látott Közép-Ázsia, a Kaukázuson-túl népeiben és az ország birodalom más nemzetiségeiben, addig az októberi forradalom után, amikor ezek a népek teljes szabadságot nyertek, gyors ütemben fejlesztették gazdaságukat, kultúrájukat és jólétüket. A Szovjetunió eredményei példát szolgáltatnak az előrehaladásra Vegyük például a középázsiai szovjet köztársaságokat. A cári Oroszország elmaradott gyarmatból élenhaladó, iparilag fejlett, szocialista köztársasággá vált. 1913-tól 1960-ig a nagyipar termelése az említett köztársasagokban több mint hatvanszorosára emelkedett. Egy olyan hajdan elmaradott ország, mint Kazahsztán, ma lakosonként annyi ipari terméket állit elő, mint Olaszország, villamosenergiából pedig annyit termel, mint Japán és többet, mint Olaszország. Közép-Ázsia és Kazahsztán területén a forradalomig mindössze hétmillió kilowattóra villamosenergiát termeltek — egy háromszázadát. mint az egész orosz birodalomban. Most pedig az évi villamosenergia-termelés tizenkilenc milliárd kilowattóra, kilencsaer annyi, mint az egész forradalom előtti Oroszország villamosenergia-termelése volt. Mérhetetlenül megriövekedett a többi autonóm köztársaságokba tömörült, viszonylag csekély lélekszámú népek gazdasága és kultúrája. Igy például 1913-tól 1953ig a Jakut Autonóm Köztársaság nagyiparának termelése ötvenháromszorosára, a Komi Autonóm Köztársaságé százkilencszeresére, a Tatár Autonóm Köztársaságé száznegyvenhétszeresére, a Baskír Autonóm Köztársaságé százhat, variháromszorosára emelkedett. Az egyenjogú szocialista köztársaságok családiéban a forradalom előtti Oroszország egykori határvidékei — amelyeket az éhség és a betegségek miatt kihalás fenyegetett — virágzó területekké váltak, ahol éppúgy emelkedett az életszínvonal, mint az egész Szovjetunióban. Még meglepőbb sikereket arattak a Szovjetunió nemzetiségi köztársaságai a kultúra fejlesztésében. Kazahsztán és a közép-ázsiai köztársaságok népei a forradalom előtt jóformán teljesen analfabéták voltak. Szinte nem volt közöttük olyan ember, aki közép- vagy főiskolát végzett volna. A szovjethatalom minden nép számára hozzáférhetővé tette a művelődés és a kultúra forrásait. Ezekben a köztársaságokban és az egész Szovjetunióban ma már nincs olyan ember, aki nem tud írni-olvasni.' Kazahsztánban, Üzbekiszfőiskola, Kirgizíában, Tádzsikisztánban és Turkméniában a forradalom előtt nem volt főiskola, Kirgiziában, Tádzsikisztánban és Turkméniában pedig még technikum sem. Ezzel szemben a múlt tanévben ezekben a köztársaságokban a főiskolákon 211000 a technikumokon és más középfokú szakiskolákban 176 000 volt a tanulók száma. E köztársaságok minden tízezer lakosára átlagosan nyolcvannyolc főiskolai és hetvenhárom technikumi hallgató jut, nem számítva azt a sok fiatalt, akik köztársaságuk határain túl tanulnak. Jusson eszünkbe, hogy tízezer lakosra Franciaországban csupán negyven, Olaszországban harmincnégy, Nyugat-Németországban pedig harmincegy főiskolai hallgató jut, vagy is valamivel több mint a szovjet közép-ázsiai arányszám egyharmada. Hruscsov ezután adatok sorával mutatott rá, hogy 1926 óta eltelt időszakban a szovjet népgazdaság munkásainak és alkalmazottainak száma a Szovjetunió egészét tekintve hatszorosára, Közép-Ázsiában és Kazahsztánban viszont tízszeresére növekedett. Jóval nagyobb mértékben emelkedett a szakmunkások és a szakemberek száma, A szovjet hatalom évet alatt az összes köztársasáMost pedig engedjék meg, hogy másfajta példákat említsek, amelyek illusztrálják, hogyan valósítják meg a gyarmatosítók -civilizátor! küldetésüket* a gyarmatokon. Amikor Indonézia, ez a volt gyarmat függetlenné vált, az egy főre eső nemzeti jövedelem az ENSZ hivatalos adatai szerint itt mindössze 25 amerikai dollár volt, Hollandiában viszont 20szor ennyi. Burmában ez a jövedelem 36 dollárra, Indiában 57 dollárra rúgott, vagyis alig egytizede volt az Angliában egy főre eső nemzeti jövedelemnek. Amikor a kongói nép kivívta függetlenségét, Belgiumban az egy főre eső nemzeti jövedelem 13-szor akkora volt, mint Kongóban. Ezenkívül Kongóban, akárcsak más gyarmati országokban, e rendkívül alacsony jövedelem oroszlánrészét a gyarmattartók sajátították ki. A gyarmatosítók műveletlenségben és sötétségben tartották a leigázott népeket. Indonézfában az írni-olvasni tudók arányszáma 1950-ben nem haladta meg a 15—20 százalékot. Indiában még néhány évvel a függetlenség kivívása után is, amikor már történtek intézkedések a közoktatási rendszer kibővítésére, a lakosság 16 százaléka, Pakisztánban 14 százaléka tudott írni-olvasni. Amikor Francia-Indokina országai függetlenné váltak, Franciaországban 100 000 lélekre 330 főiskolai hallgató, Kambodzsában viszont mindössze 4 jutott. Indonéziában 1948-ban egv orvosnak 67 000 embert kellett ellátnia. Nem csoda, hogy az alocsonv életszínvonal miatt és kellő orvosi segítség hiányában az összes egykori gyarmatokon megdöbbentően alacsony az átlagos életkor az anyaországokhoz képest. Némelyik ilyen országban az emberek átlagosan csupán 35 évet élnek, vagyis jóformán fele annyit, mint az őket gyarmati igában tartó országokban. íme, ez a gyarmati rendszer még mindig meglévő öröksége. Ha a gyarmattartó államok valóban a gyarmati népek érdekeit tartanák szem előtt, ha valóban megadnák nekik azt a segítséget, melyről oly szívesen beszélnek, és nem kirablásukkal, kizsákmányolásukkal volnának elfoglalva, akkor a gyarmatok és az anyaországok népei egyforma ütemben fejlődnének és nem volna olyan meghökkentő különbség a nemzetgazdaság és a kultúra fejlettségiében, a népjólétben. De miféle közösségről tanúskodik, hogy a nyugati országok és a gyarmatok életszínvonala jóformán össze 6em hasonlítható?! Ez nem közösség, nem együttműködés, hanem egyesek uralma mások fölött. amelyben egv esek élvezik mások munkáját és javait* kizsákmányolják és rabolják őket, átszivattyúzzák a nemzetgazdaság javait az anyaországokba. . A gyarmati rendszer védelmezői azzal ijesztgetik az anyaországok népeit, hogy a gyarmati rendszer felszámolása után állítólag elkerülhetetlenül nagyot esik az iparilag fejlett prszágok lakosságának életszínvonala. Nyilvánvaló az Ilyen állítások tarthatatlansága. Először is: az ilyen állítások elárulják, hogy szeTzőüe mit forgatnak agyukban, hiszen akaratlanul is beismerik, hogy az anyaországok! kirabolják a gyarmatokat és a függő országokat é» ebből mesés profitokat húznak. De az extraprofit nem aa anyaországok lakosságának Széles rétegfefliez jut, hanem főként a monopóliumok zsebébe vándorol. Hiszen nem az'anyaországölc népei, hanem a milliomosok és a milliárdosok ragaszkodnak a gyarmati rendszerhez. Másodszor: sok nemzeti függetlenséget elnyert opJ szág fejlődésének tapasztalata meggyőzően bizonyítja* hogy a nemzetgazdaság gyors fejlődésével ezekben az országokban is összehasonlíthatatlanul megnő a belső piac felvevő képességé. Ezek összehasonlithatatUnul több iparcikket tudnak átvenni a fejlettebb országokbői és ugyanakkor termelőerőik fellendülése folytán az iparilag fejlett országok gazdasága számára több nélkülözhetetlen nyersanyagot és különböző termékeket és árukat tudnak rendelkezésre bocsátani. Az államközi kapcsolatok e haladóbb és ésszerűbb rendszere fellendíti a gazdaságilag elmaradott, múltban gyarmati és függő országok és a fejlettebb országok népeinek jólétét egyaránt. Az élet, a gazdasági és a politikai fejlődés egésa menete kimondja a történelem kérlelhetetlen ítéletét a szégyenletes gyarmati rendszerre, amely már túlélte önmagát MU kell tenniük a nyugati országoknak ? Azoknak, akik megszokták, hogy a gyarmatok elnyomott népeinek rovására teremtsenek jólétet maguknak, mi azt. mondjuk: -gondolkozzanak, vegyék szemügyre, hogy mi történik önök körül. Ha ma nem, akkor hamarosan, do nagyon hamar bekövetkezik a gyarmati rend végső összeomlása, és ha önök ideiében n«m tűnnek el az útból, akkor elsöprik önöket*. De a gyarmati rendszernek egyre kevesebb híve lesz magukban a gyarmattartó hatalmakban is. Végeredményben nem az övék az utolsó szó. Ezért fordulunk a nyugati országok népeinek értelméhez és jövóbe látásához, kormányaihoz és az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlésén részvevő képviselőihez: hangoljuk össze, a gyarmati kormányzási rendszer megszüntetésére irányuló lépéseket, — őzzel meggyorsítjuk ezt a törvényszerű történelmi folyamatot —, kövessünk el mindent, hogy. a gyarmati és függő országok népei egyenjogúakká vál,íanak ós maguk dönthessék el saját sorsukat. (Folytatás a 4. oldalorsJ)