Délmagyarország, 1960. szeptember (50. évfolyam, 206-231. szám)

1960-09-24 / 226. szám

Szombat, 1M0. szeptember 24. 2 Hruscsov elvtárs beszéde az ENSZ közgyűlésén (Folytatás az I. oldalról.) az Egyesült Államok kormányának megfontolt politikájával van dolgunk, t« a politika a nemzetközi jog helyébe a rablómódszereket, a szuverén, egyenjogú államok tisztességes tárgyalásai helyebe pedig a hitszegést próbálja állítani. Világszerte tudják, milyen súlyos csapást mért ez a politika a nemzetközi feszültség enyhítésének ügyére. Ez a politika volt az oka többi között annak, hogy meghiúsult a párizsi csúcstalálkozó, amelynek meg kellett volna vizsgálnia korunk legfontosabb problémáit. Más körülmények között ez a csúcstalálkozó megalapozhatta volna az államok egészségesebb együttműködését. Meddig folyhat még az amerikai provokáció? Am semmilyen lecke sem elég azoknak, akik javíthatatlanul szemet vetnek mások javaira. Leverik a derekukat és mégis azt gondolják, hogy csupán vigyázatlanságuk okozta a bajt, vagy az, hogy nem megfelelő eszközt használtak. Újból betolakodnak más házába, de most már másik, újfajta tolvajkulccsal. Valahogy ilyesféleképpen tesznek az amerikai légierő kém repüléseinek megszervezői. Nem tudom, milyen tanulságot vontak le az U—2-es repülőgép incidenséről. de pontosan két hónap elteltével, július 1-én RB—47-es típusú újabb katonai repülőgépet küldtek hozzánk. Ezen a repülőgépen fedélzeti ágyúk, különleges felderítő berendezések voltak. Ez a repülőgép a Kola-félsziget felöl hatolt be hozzánk. Milyen célból? Milyen iogoti? ügy gondolom, minden józan gondolkodású ember megérti, hogy ez a repülőgép nem jószándékkai jött hozzánk. Mellékesen szólva, Eisenhower úr, az Egyesült Államok elnöke tegnapi beszédében szólt arról, hogy szovjet egységek lelőtték az RB—47es amerikai katonai repülőgépet. Nem akarok erről vitázni, annak idején pontosan kifejtettük a tényállást és a magunk álláspontját De akármilyen figyelmesen hallgattuk is az elnök beszédét, különös módon egy szót sem hallhattunk az U—2-es repülőgépről, amelyet pedig szántén a Szovjetunió területe fölött lőttek le. Mivel magyarázható ez? Talán az elnök megfeledkezett erről a repülőgépről? Tulajdonképpen mit akar az Egyesült Államok elérni azzal, hogy repülőgépeit a Szovjetunió légiterébe küldi? Talán olyan incidenst akar előidézni, amely után a rakétáké a szó? Egy repülőgép, aztán még egy repülőgép és máris megrendeztek egy ilyen incidenst. Vagy talán ez a politika egyelőre a másik fél erejének kipuhatolását tűzte ki céljául? Követeiétiünk: as ENSZ alapszabályainak betartása Akár így, akár úgy nézzük, egy nyilvánvaló. Tudniillik az, hogy a provokációk szervezői olyan légkört akarnak teremteni, amelyben a népek állandó félelemben élnek. Lehet, hogy ez a légkör kedvére van az Egyesült Államok kormányának, de semmiképpen sem felelhet meg a Szovjetuniónak és az államok túlnyomó többségének. Mi mindig azért harcoltunk és harcolunk továbbra is. hogy a nemzetközi kapcsolatokban szűnjék meg a törvénytelenség minden megnyilatkozása! A Szovjetunió nem támaszt semmilyen különleges követelést. Mi csupán azt akarjuk, hogy tartsák tiszteletben az államok érintkezésének legelemibb szabályait. Mi csak azt akarjuk, hogy tartsák meg maradéktalanul az ENSZ alapszabályait, amelyek tiltják az erőszak, az útonállás, az agresszió módszereit és megkívánják minden állam szuverén jogainak tiszteletben tartását, mint a tartós béke alapját földünkön Talán olyan sok ez? Es talán nem ezt akarja a földön valamennyi becsületes ember, akinek drága a béke. hazája szuverenitása és függetlensége? — mordot! a Hruscsov, majd rámutatott: Az amerikai kémrepülések más vonatkozásban is tanulságosak. Igen szembetűnően megmutatták, milyen veszélyt jelent a békére az amerikai katonai támaszpontok hálózata, amely Európában, Ázsiában. Afrikában és Latin-Amerikában több tucat államot fon be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének feltétlenül meg kell hallania azokat az egyre erőteljesebb követeléseket, amelyeket a béke ellenségeinek mesterkedései miatt aggódó népek hallatnak. Egvre kevesebben hajlandók belenyugodni a jelenlegi helyzetbe. Ma ugyanis a népek szabad akaratának minden megnyilvánulása, minden független politikára irányuló törekvés — például Indonézia, Irak vagy Guinea, a semleges Ausztria, vagy a gazdasági érdekeit védelmező kis Izland részéről — dühödt ellenzésre talál, vihart idéz elő azoknál a hatalmaknál, amelyek a NATO körül tömörülnek, napjainknak e sajátos -szent szövetsége- körül, amely azt a hálátlan feladatot vállalta magára, hogy mindenütt elfojtja a szabadság szellemét, bárhol jelentkezik is a földkerekségen. A hős Kuba célpontja lett minden elképzelhető támadásnak, intrikának, gazdasági agressziónak, majd végül az intervencióval való rosszul leplezett fenyegetésnek. ben is síkraszállunk azért, hogy Afrika népei, mint más világrészek népei is, miután kiharcolták felszabadulásukat a gyarmati elnyomás alól, saját belátásuk szerint, saját akaratuk 6zerint vezessék be országukban a nekik tetsző rendszert. Másodszor, mi mindig felléptünk és továbbra ls fellépünk az ellen, hogy az imperialisták beavatkozzanak a gyarmati függőség alól felszabadult országok belső ügyeibe, az olyan méltatlan módszerek ellen, mint aminőket Kongóban alkalmaztak. A gyarmatosítók arra törekszenek. hogy a magukat szabad világnak nevező országok segítségével szétkergessék az ország törvényes kormányát és parlamentjét. S most győzelmi ünnepre készülnek. Ámde korán ülnek győzelmi tort, mert ez pyrrhusi győzelem. A gyarmatosítók e vélt győzelmükkel csak elősegítik, hogy lehulljon a hályog a gyarmati népek szemérő! és még világosabban lássák, hogy a gyarmatosítók formailag ugyan függetlenséget adnak, de tulajdonképpen mindent, elkövetnek, hógv fenntartsák a gyarmati elnyomást. A kongói nép harcát nem lehet megállítani. Lassítani és fékezni lehet. De annál nagyobb erővel lángol fel ez a harc és a nép minden nehézséget leküzdve, kivívja majd teljes felszabadulását. A szovjet kormány üdvözli a gyarmati népek függetlenségi harcát és mindent megtesz, hogy erkölcsi és anyagi segítséget nyújtson a gyarmati népek igazságos küzdelméhez. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének kötelessége, hogy követelje a rend helyreállítását Kongóban olymódon, hogy működhessék a kongói nép által megválasztott törvényes parlament, létrejöjjenek a feltételek a Lumumba vezette törvényes kongói kormány normális munkájához, mert ez a kormány a kongói nép bizalmát élvezte és élvezi ma is. A szovjet kormány a közgyűlés 15. ülésszakának napirendjére tűzette a kongói kérdést. A közgyűlés feladata, hogy visszaszorítsa a gyarmatosítókat és kiszolgálóikat, utasítsa rendre Hammarskjöldöt, hogy ne éljen vissza főtitkári tisztségével, hanem töltse be hivatását és ragaszkodjék szigorúan az ENSZ alapokmányában lefektetett rendelkezésekhez és a Biztonsági Tanács határozataihoz. Új alapokon kell fejlődniük a nemzetközi kapcsolatoknak A szovjet kormány véleménye szerint határozatot kell hozni, amely szerint csak afrikai és ázsiai országok csapatai maradhatnak Kongóban, ezek a csapatok is csak a törvényesen megválasztott Lumumba-kormány beleegyezésével tartózkodhatnak Kongó területén és csak e kormány belátása szerint legyenek felhasználhatók a törvényes kongói kormány és parlament normális működésének biztosítására. Meggyőződésünk, hogy a kongói nép a maga erejéből megbirkózik a felvetődött nehézségekkel és rendet tud teremteni hazájában. Valamennyien tanúi . vagyunk, hogy egy bizonyos államcsoport sok néppel szemben állandóan ellenséges lépéseket tesz, durva nyomást gyakorol rájuk. Ez éles konfliktusokkal terheli a nemzetközi légkört és e konfliktusok veszélyét fokozza az egyre erősödő fegyver* kezési verseny. Teljesen világos, hogy a nemzetközi kapcsolatok ilyen alapon nem fejlődhetnek tovább, mert ez azt jelentené, hogy hanyat-homlok szakadékba zuhanunk. Az ENSZ szent kötelessége, hogy védelmezze az államok szuverén jogait, nemzetközi vonatkozásokban a szilárd jogalapot állítsa vissza és lépjen fel a fegyverkezési verseny megszüntetéséért. Sajnos, magában az ENSZben is mindezideig érvényesül a népek elidegeníthetetlen jogainak megsértésére irányuló politika. Vegyük például a nagy kínai nép ENSZ-belí képviseletét Megakadályozni a Kínai Népköztársaság ENSZbeli törvényes jogainak érvényesítését csupán azért, mert ennek az államnak a szocialista rendszere nem tetszik egyes nyugati országok, elsősorban az Amerikai Egyesült Államok kormányköreinek, azt jelenti, hogy nem számolnak a realitásokkal, nem kívánják a nemzetközi feszültség enyhülését és feláldozzák a nemzetközi béke megszilárdítását, a nemzetközi együttműködés fejlesztését egy kis államcsoport szűk politikai érdekeinek. Ez a helyzet ártalmas a béke szempontjából és lealázó az ENSZ-re. Ugyanerről tanúskodik a Mongol Népköztársaság ENSZ-tagsága kérdésének története is. Ezt "a kérdést, mint önök is tudják, hosszú éveken át többször is megvitattuk. Mégis, a Mongol Népköztársaságot még mindig nem vették fel az ENSZ-be. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének természete és rendeltetése szerint univerzális, az egész világot átfogó szervezetnek kell lennie. Létezése értelmét vesztené, ha egyoldalú szervezetté válnék és valamely katonai csoportosulás végrehajtó közegévé süllyedne. Teljesen és véglegesen meg kell szüntetni a gyarmati rendszert Tanulságok az amerikai kontinensen Nagyon tanulságos az Amerikai Egyesült Államok és Kuba viszonyának alakulása. Ismeretes, hogy a népi forradalom győzelméig Kuba egész gazdasági életében osztatlanul uralkodtak az amerikai monopóliumok amelyek a kubai dolgozók és termékeny földjük kincseinek kizsákmányolása útján óriási profitot húztak. Vannak olyanok az Egyesült Államokban, akik időnként szívesen dicsekednek azzal, hogy náluk az életszínvonal magasabb, mint más országokban. Szó se róla, az Egyesült Államokban magasabb ma az életszínvonal, mint Kubában. De mi ennek a magyarázata? Talán az, hogy a kubai nép kevésbé szereti a munkát, vagy a kubai föld nem olyan termékeny? Nem, természetesen nem erről van szó. Közismert, hogy a kubai nép mennyire szereti a munkát, hazáját és a földjét. Egészen más dologról van szó. Munkájának gyümölcseit éveken át nem élvezhette a kubai nép, mert azokat az amerikai monopóliumok szakították le. Ezek után lehet-e csodálkozni azon, hogy Kubában például 1958-ban az egy lakosra jutó jövedelem tizennégy százaléka volt annak, mint az Egyesült Államokban. Ez már önmagában is ékesszólóan beszél. Mo6t más rend van Kubában. A kubai nép kiűzte Batista diktátort, utána megszabadult a külföldi kizsákmányolástól és kezébe vette sorsának irányítását, majd határozottan közölte az Egyesült Államok monopolistáival: "Eleget raboltatok hazánkban. Magunk fogjuk élvezni munkánk és földünk kincseit!Ily módon Kubának mindössze az az állítólagos bűne, hogy a szabadságszerető kubai nép saját független életét akarja élni. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének mindent el kell követnie, hogy megszabadítsa Kubát a külső beavatkozás veszélyétől. Mi is történik Kongóban? Viharos események játszódtak le az afrikai kontinensen. A fiatal Kongói Köztársaság függetlensége kikiáltásának már a harmadik napján agresszió áldozatává vált. Mennyire nevetségesek és ostobák azok az érvek, amelyekkel az agresszorok leplezik cselekedetelket. Ök azt bizonyítgatják, hogy Kongóban "zűrzavar- támadt volna, ha nem vonultak volna be a belga csapatok, hogy állítólag a kongói nép még nem érett az önálló életre. De ki adhat hitelt ezeknek az állításoknak? Az afrikaiaknak van egy közmondásuk: -Becsapni a népet annyi, mint ha papírba akarnák csomagolni a tüzet-. Egész Afrika, az egész világ közvéleménye elítélte a Kongó ellen elkövetett fegyveres agressziót. Persze, korántsem a Kongóban élő belga polgárok életéért éreztek aggodalmat, hanem, amiatt, hogy a nagy monopóliumoknak az érdekei igen érzékenyen fűződnek a kongói földhöz. Ez vezette a belga kormányt arra az esztelen kísérletre, hogy térdre kényszerítse a fiatal állam népét, erőszakkal ragadja el tőle a gazdag tartományát, Katangát. Amikor a gyarmatosítók megérezték, hogy a Kongói Köztársaság törvényesen megválasztott és a parlament bizalmára támaszkodó kormánya szilárdan függetlenségi politikát visz és feladatul tűzi maga elé, hogy csak saját népe érdekeivel törődik — e kormány megdöntésére azonnal igénybe vették a gyarmatosítók minden eszközét. A gyarmatosítók elhatározták, hogy olyan bábkormányt alakítanak, amely fenntartja ugyan a -függetlenség- látszatát, de lényegében a gyarmatosítók akaratát teljesíti. A gyarmatosítók ezt úgy csinálták, ahogy mindig is csinálni szokták: durva módszerekkel és nyílt beavatkozással. Sajnos, Kongóban ezt a csúnya munkát Hammarskjöld úrnak, az Egyesült Nemzetek főtitkárának és apparátusának kezével végzik. Ezután Hruscsov elemezte az ENSZ-csapatok kongói szerepét, majd így folytatta: Egyes amerikai és angol lapok bizonyos erőktől sugalmazva arról fecsegnek, hogy a Szovjetunió vereséget szenvedett Kongóban. Mit lehet mondani ilyen esztelen állításokról? Először, mi nem szenvedtünk és nem is szenvedhettünk semmiféle vereséget Kongóban, mert Kongóban nincsenek csapataink, részünkről nem történt és nem is történhetett semmiféle beavatkozás Kongó belügyeibe. Mi 6íkraszálltunk és a jövőSzemünk láttára szabadulnak fel és születnek újjá, kelnek önálló életre azok a népek, amelyeket a gyarmatosítók századokon át távol tartottak az emberiség fejlődésének országútjától. Ez korunk nagyszerű jellemvonása. Csupán 15 esztendő alatt körülbelül másfélmilliárd ember, vagyis a Föld lakosságának fele rázta le a gyarmati elnyomás bilincseit. A régi gyarmatbirodalmak romjain egész sereg új nemzeti állam keletkezett. Az emberiség történelmében új korszak kezdődött, amikor Ázsia, Afrika és Latin-Amerika népei az európai és az északamerikai népek mellett kezdtek tevékenyen részt venni a világ sorsának intézésében. E vitathatatlan tény elismerése nélkül nem lehet realista külpolitikát folytatni, olyan politikát, amely számol az idők követelményeivel és megfelel a népek békeszerető törekvéseinek. Vajon manapság elképzelhető-e a nagy nemzetközi problémák megoldása a Kínai Népköztársaság részvétele nélkül? Vajon meg lehet-e oldani e problémákat India, Indonézia, Burma, Ceylon, az Egyesült Arab Köztársaság, Irak, Ghana, Guinea és más államok részvétele nélkül? Aki másképp vélekedik, nos, próbálja meg itt, az ENSZ falai között, hogy ne törődjék az ázsiai, az afrikai és a latin-amerikai államok képviselőinek véleményével és szavazataival. Igaz, egyes nyugati országokban félelmet kelt, hogy az új ázsiai és afrikai államok megjelentek az ENSZben, sőt, már arról kezdenek beszélni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében valamiképpen korlátozni kellene az újonnan keletkező államok beözönlését. Ami a Szovjetuniót illeti, őszintén megmondom: mi elégedettek vagyunk azzal, hogy nagy számban jelentek meg új államok az ENSZ-ben. Mi mindig síkra szálltunk és továbbra is sikra szállunk az ellen, hogy bármiképpen ' megnyirbálják a nemzeti függetlenségüket kivívó népek jogait. Ezekkel az államokkal rokonvonásunk az a közös törekvés, hogy fenntartsuk és megszilárdítsuk a békét, létrehozzuk a földön az országok békés együttélésének és együttműködésének feltételeit, tekintet nélkül az országok állami és társadalmi rendszerére, miként az ázsiai és afrikai országok bandungi értekezletén meghirdetett békeszerető elvek követelik. A tények azt bizonyítják, hogy a korábban gyarmati uralom alatt sínylődő nemzetek és népek felszabadulása a nemzetközi kapcsolatok javulására, a nemzetközi együttműködés bővülésére, az egyetemes béke megszilárdulására vezet. Ezután Hruscsov párhuzamot vont az új államok fellendülő gazdasági és kulturális élete és a gyarmati elnyomásban élők kiíosztottsága között. De még a megmaradt gyarmatokon is elmúlt az az idő — folytatta a szovjet kormányfő —. amikor az idegen elnyomók akadálytalanul garázdálkodhattak. Nézzék csak, mi történik ma a gyarmatokon! Afrika vulkánként forrong. Algéria népe körülbelül hat esztendeje hősies önfeláldozással harcol nemzeti felszabadulásáért Mind határozottabban kelnek harcra jogaikért Kenya, Tanganyika, Uganda, Ruanda—Urundi. Angola, Mozambique, Észak-Rhodésia, Dél-Rhodésia, SierraLeone, Délnyugat-Afrika, Zanzibár, továbbá NyugatIrtán, Puerto-Rico és sok más gyarmat népei. A társadalmi fejlődés törvényei Mindenki előtt legyen világos, hogy a népek szabadságharcát, semmilyen eszközzel és semmilyen erővel nem lehet elfojtani, mivel ez mind nagyobb és leküzdhetetlen erővel lejátszódó nagyszerű történelmi folyamat Egy vagy két évvel meg lehet hosszabbítani egyik, vagy másik állam uralmát mások fölött. De ahogyan a kapitalista rendszer valamikor átvette a feudalizmus helyét, és ahogyan most a szocialista rendszer átveszi a kapitalizmus helyét ugyanúgy a kolonializmus rabszolgatartó rendszerét is felváltja a szabadság. Ezek a társadalmi fejlődés törvényei, és arra csak kalandorok számíthatnak, hogy hullahegyekkel és áldozatok millióival megakadályozhatják a derűs jövő beköszöntét. Le kell számolni a gyarmati rendszerrel, mivel az nemcsak a leigázott országok népeinek okoz bajt és szenvedést. Baj és szenvedés, könny és nélkülözés jut osztályrészül az anyaországok népeinek is. Ki állíthatná, hogy azok a francüf anyák, akiknek gyermekei algériai földön esnek el, kevésbé boldogtalanok, mint azok az algériai anyák, akik a szülőföldbe temetik fiaikat? t (Folytatás a 3. oldalon.)