Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

5 Péntek, 1960. augusztus S. is aiam a<z itt töttott htunUa" j Beszélgetés Szmimov rendezővel a szovjet balett premierje előtt ,Nagyon köszönjük a szegediek szívélyességet.. A poznani Lengyel—Magyar Társaság vezetőinek látogatása a városi tanácsnál Mint mar közöltük, a poz­nani Lengyel—Magyar Tár­saság több mint 100 tagja érkezett a hét elején Sze­gedre. A lengyel ven­degek mintegy két he­tet töltenek Magyarorszá­gon. Látogatásuk nagyobb felében Szegeden tartózkod­nak. A népes lengyel turis­tacsoport több vezetője, így Edmund Taszer országgyű­lési képviselő, a Lengyel— Magyar Társaság poznani elnöke, Dobromir Osinski,a poznani városi tanács tagja felkeresték a városi tanács vezetőit, akikkel szívélyesen elbeszélgettek. E látogatásuk alkalmával a vendégek ki­fejezték óhajukat, hogy szo­rosabb együttműködést sze­retnének kiépíteni Szeged és Poznan között. Meghívták a városi tanács vezetőit, láto­gassanak el Poznanba. Edmund Taszer elnök ez alkalommal nyilatkozatában ismertette a poznani Len­gyel—Magyar Társaság mun­káját. Elmondta. hogy az LMT 1958-ban alakult meg Poznanban. Két üzemi és három iskolai aiapszerveze­te van, összesén 800 taggal. E tagok a legkülönbözőbb foglalkozásúak, a társada­lom minden rétegét képvi­selik. Sok értelmiségi és sok munkás is található közöt­tük. A Lengyel—Magyar Társaság munkáját hatéko­nyan támogatja az ottani városi pártbizottság, és a tanács is. A társaság fel­adata a magyar kultúra, a magyar nemzeti hagyomá­nyok ismertetése Lengyelor­szágban és a hagyományos lengyel—magyar barátság ápolása, a két nép közötti testvéri kapcsolat tovább erősítése. Mindezt sokoldalú tevékenységgel, hangverse­nyekkel, filmelőadásokkal, bemutatókkal és más kultu­rális rendezvényekkel érik el. Hagyományossá vált, hogy minden évben, már­cius 15 és április 4 között megrendezik a magyar kul­túra napjait. Ezeken a ren­dezvényeken rendszerint részt vesznek az akkor Len­gyelországban tartózkodó magyar tudósok, művészek is. Ez évben különösen ben­sőségesen ünnepelték meg Poznanban Magyarország felszabadulásának 15. év­fordulóját. Az ünnepségen népes csoporttal képviseltet­Jubileumi tudományos ülésszakot tartottak a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben te magát a varsói nagykö­vetség, megjelent maga a nagykövet, Katona elvtárs is. — Szegedi látogatásunk célja, hogy a helyszínen is­merkedjünk c magyar nép életével. Nagyon jól érezzük magunkat. Nem kis dolog, hogy egy ilyen népes cso­portot — amelynek körében annyi különféle igény lép­het fel — jól ellátják. Tu­ristacsoportunk minden tag- j ja elégedett az elszállásolás­sal, a koszttal, a program­mal .,. — Nagy élmény volt ne­künk a szabadtéri játékok előadása, hiszen nem egy tagunk most látott először ilyen nagyméretű szabadtéri színházi produkciót. Megka­pó az a sok kedvesség, ba­rátság, amellyel bennünket itt Szegeden a város vezetői s maguk a lakosok is fogad­tak. Nagyon, nagyon köszön­jük a szegedieknek ezt a szívélyességet, derűt és a sok barátságos mosolyt — mondotta befejezésül Ed­mund Taszer országgyűlési képviselő, a poznani Len­gyel—Magyar Társaság el­nöke. A Dél-alföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet dol­gozói ezekben a napokban ünnepelték az intézet fenn­állásának 35. évfordulóját. Az elmúlt 35 év alatt számos nagy jelentőségű mezőgazda­sági tudományos sikert értek itt el, melyek mind-mind elisme­rést, hírnevet szereztek a magyar agrártudománynak. Az intézet tudományos kol­lektívája és dolgozói méltó­képpen emlékeztek vissza most a 35 esztendő nagy­szerű eredményeire, s ebből az alkalomból kedden és szerdán kétnapos tudományos ülésszakot tartottak. Az ünnepi ülésszakon megjelent többek között a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága részéről Molnár Béla elv­társ, továbbá Erdei Ferenc, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkára. Somos András Kossuth-díjas aka­démikus, dr. Tamási István, a Földművelésügyi Mi­nisztérium szakoktatási és kísérletügyi főigazgatóságá­nak vezetője. Részt vett az ünnepi ülésszakon Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád me­gyei végrehajtó bizottságá­nak titkára, Ladányi Bene­dek elvtárs, Szeged m. j. város tanácsának elnökhe­lyettese és a MEDOSZ me­gyei bizottságának több kép­viselője. A tudományos ünnepi ülésszakra az ország leg­különbözőbb tájairól több mint 200 mezőgazda­sági szakember, ter­melőszövetkezeti, állami gazdasági vezető és dol­gozó paraszt látogatott el. Az ünnepi ülésszakot ked­den délelőtt a Dél-alföldi Mezőgazdasági Kísérleti In­tézet tanácstermében dr. Tamási István, a Földmű­velésügyi Minisztérium szakoktatás- és kísérletügyi főigazgatóságának vezetője nyitotta meg. Rövid beszé­dében nagy elismeréssel nyilatkozott az intézet mun­kásságáról, s hangsúlyozta, hogy ez a tudományos kollektí­va ma már a dél-alföldi táj elsőrangú tudományos gazdája. Ezt követően Förgeteg Sándor, a mezőgazdasági tu­dományok kandidátusa, a Dél-alföldi Mezőgazdasági Intézet igazgatója részlete­sen ismertette az intézet 35 esztendős tudományos mun­kásságát. Az ünnepi beszéd után három csoportba osztva 13 tudományos előadás hangzott el, azokból a té­makörökből, melyeken az intézet tudományos mun­katársai, kutatói dolgoz­nak. A tudományos ülésszak résztvevői a délutáni órák­ban megtekintették a Dél-al­földi Mezőgazdasági Kiállí­tást és Vásárt. Az ország távoli részeiből itt levő vendégek is nagy-nagy elismeréssel nyilatkoztak a kiállítás és vásár rendezéséről és eredményeiről. A tudományos ülésszak második napán a Szeged környéki kísérleti intéze­tekbe látogattak el a -ven­dégek. Az intézetbe vissza­térve a késő délutáni órá­kig folytattak hasznos esz­mecserét, s elismeréssel nyi­latkoztak az intézet tudo­mányos eredményeiről. A színpadon a ) I lömből élt a mi kis­IcaJemsnk, mint Adim a paradicsom* , ham. Állandóan A ház lakóinak jóvoltából kü­rendezö utasításai szerint folyik a próba .kat levágandó jérce, . meg tyúk tilt ren­, ielkezésére íz nd­, varban, azok körül ,legyeskedett, yangos­kodott, egyszóval produkálta ma­gát, amúgy férfia­san. Ezen nem is lehe­tett csodálkozni, hi­szen valósággal dús­kálhatott a jóféle en* nivalókban is. Az áz­tatott kenyérhéjtól a Jmásnapos grenadir­i marsig minden földi ifinomságot megka­ff patt, s ettől három (Ihét alatt úgy meg­t tollasodott, hogy egy­)szerűen nem birt ön­magával. (] A tyúkok alvásra e használták az éjsza­ikát, ő mag kukoré­fkolásra. Nappal még csak befogta vala­.hogy a száját, illet­\ve megelégedett az­zal, hogy apró kotyo­gásokkal udvarolt a baromfi-fehémépnek. a széptevésnek min­den formáját és for­télyát alkalmazta kü­lönösebb lárma és ) feltűnés nélkül. Ha­t nem, amint éjfél táj­ba* meghallotta na­Csendít á borító voltam lamelgik cimborájá­nak távoli hangját, akkor azt hússzoro­san megkontrázta. — Kikirikiiiii-i! — eresztette neki a tor­kát, s a magas fa­lakkal körülvett, re­mek akusztikájú ud­varon pompásan ér­vényesült mutáló, kissé érdes, kama­szos hangja. Mit tesz ilyenkor az alvó lélek, még ha annál mélyebben fogja is az álom? Felébred. Aztán las­sacskán G.TTCL a kö­vetkeztetésre jut, hogy a szemtelen jó­szág mások szeméből is bizonyosan kiku­koríkolta már az ál­mot. Na, tán csak abbahagyja — biztat­ja és vigasztalja ma­gát bosszankodás közben, de a kiska­kas erre még éleseb­ben rikkant bele a néma éjszakába. Tán még a halottak is felütik erre a fejü­ket Tegnap aztán be­telt • pohár. Amint felébredtem a kiabá­lására, nyomban meg­néztem ez órát; ket­tő múlt öt perccel. Szóltam a nejemnek, hogy keljen fel és üssük agyon a kis­kakoet. Nem ellen­kezett (nagyon sze­reti a pipihúst). Én fogtam a seprűt, élet­párom felzárkózott mögém, s kivonul­tunk együtt a sötét­ségbe. — Most meghalsz, kutyaházi! — fenye­getőztem fogcsikor­gatva. Egy téglarakáson mocorgott az egész hárem, s ott uralko­dott — mint Girej kán — az én kiska­i-asom is. Csend, óvatosan megközelí­tettem őket, már nyújtottam is előre a seprűt, mire a nagyszájú hős (nyil­ván megérezte a ve­szedelmet) éktelen rikácsolással kiugrott barátnői koszorújá­ból és hangját to­vábbra sem kímélve, elkezdett rohangász­ni az udvaron körbe­körbe. Egy öreg tyúknak is dicséreté­re vált volna az a csúf, dobhártyát ha­sogató — vertyogás, amit művelt. Irtózatos düh fo­gott el, mert eszem­be vágódott, hogy azonnal felébred va­lamennyi lakó. Ahogy csak bírtam, szaladni kezdtem én is, majd egy hirte­len gondolattal a kis­kakas után vágtam a seprűt. Rosszul cé­loztam. A kiskakas könnyedén felröp­pent, ellenben na­gyon is eltaláltam a fal mellett felstószolt autóroncsokat. Az egymásra rakott sár­hányók és motorház­tetők fülsiketítő ro­bajjal zúdultak szét a kövezeten, mire a sötét ablakszemek —» a földszinten és az emeleten egyaránt —< szinte egyszerre kU világosodtak. El kell süllyedni — cikázott át az agyamon, s talán a szégyenérzet sokszo­rozta meg futóképes­ségemet. ' Nem telt bele egy perc, úgy elkaptam a csendhá­borító nyakát, hogy nyikkanni sem tu­dott. Már késő volt, mert mindenfelől hallottam a morgo­lódást, azonban vi­gasztalásul aznap kis­kakashúst ebédel­tünk. Nem legénykedik többé. r. N, & A harminc éven éppen Röviddel főiskolai tanul- bemutatója Taskentben hogy csak túl van 3; V. mányai befejezése után volt, utána pedig Moszkvá­Szmirnov, aki a Szegedi Szmirnov külföldön, Romá- ban mutatták be. Ennek ze­Szabadtéri Játékokon a niában kezdte meg művé- néjét Hacsaturján egyik ki­Jeanne d'Arc-ot renderi. Ez szi munkáját. A Bukaresti váló tanítványa, Laputjin az energikus fiatalember Operaházban másfél évig szerezte, s Hacsaturján igén viszont érdemes művész és volt koreográfus, s egyben nagyra értékelte az Alar­vezető balettmester a az ottani balettkar művé- cosbál moszkvai bemutató­moszkvai Sztanyiszlavszkij szeti tanácsadója is. Több ját — ugyancsak a tasken ti és Nyemirovics—Dancsenko köztársaság kulturális fesz- együttes szereplésében. Opera- és Balettszínházban, tiválján is közreműködött. Mindezt, persze nem köz­ahová nemrégiben került. A mint koreográfus, például a vetlenül Szmirnovtól tudtuk Jeanne d'Arc rendezése Mongol Népköztársaság ju- meg. egyben első szereplése is bileuma alkalmából rende- Fiatal kora ellenére ugyan­Szmirnovnak Magyarorszá- zett fesztiválon. A Kaleva- is rendkívül szerény, ez ví­gon — ahogy 6 mondja — la alapján készített egy ba- szont éppen árulója tehet­bemutatkozása. lettet, amelyért Érdemes ségének. A közvetítő szerep­Tíz éve végzett a Moszk- művész kitüntetést kapott, re magyar munkatársát, Vai Nagyszínház balettinté- s ezt követően hívták meg Barkóczy Sándort, a Buda­zetében, majd tovább tanult mostani színházához, azelőtt pesti Operaház fiatal kore­a színművészeti főiskola ba- pedig a Moszkvai Nagyszín- ográfusát kértük fel, aki lett tanszakán. A Nagy ház balettmestere volt. maga is kint tanult több Honvédő Háború után fel- Egy sor siker van már éven keresztül Moszkvában, növő első művészgeneráció- mögötte, pedig mindössze Mint a Szegedi Szabadié­hoz tartozik, amely oly sok 33 éves. Lermontov Álarcos- ri Játékok kiemelkedő ese­sikert aratott már a nem- bál című munkáját is kore- f^^rék "a^Jelnne réArc zetközi kulturális életben, ografálta, amelynek első holnapi bemutatójára. A próbákon látottak már meg­győztek bennünket arról, hogy a szegedi bemutató rendezését Jó kezekre bízták Szmirnov személyében. Biz­tos kézzel, jó szemmel veze­ti a hatalmas együttest, ti a nataimas egyuxwsi, | amellyel tulajdonképpen, most dolgozik először. | — Nagy és szép feladat-, nak tekintem — rrwmdja, Szmimov —, hogy köxre-, működhetek a Jeanne d'Arc, szegedi bemutatójában. Az, együttes tavalyi szegedi sne-, repléséről. sok szép élmé-, nyéről, a város lakóinak, szívélyes szereletéről sokat, hallottam. Számomra öröm ( az itt töltött napok mind-, egyikében végzett munka,, s kedves az a segítség, amit, munkánkhoz kapunk. S itt kitér Szmirnov a, J. V. Szmirnov (jobbról) munka közben magyar statisztériára, s. -szárnysegédére-', Barkóczy­ra, s mindazokra, akik se­gítségére vannak. A maga munkáját persze szeretné elhallgatni, s azt is, hogy együttesével együtt a nyári szabadságról mondott le a szegedi szereplésért. Annyit sikerült még meg­tudni tőle. hogy mivel ké­szül Moszkvában a jövő szí­"riiévadrá. * — Lermontov Álarcosbál­ját viszem színpadra fel­újított formában és lénye­gében új bemutatóként, mert a négy felvonás helyett mo6t három lesz, s ennek meg­felelően bizonyos átdolgozá­sokat kell elvégezni —mon­dotta. A Magyarországon, pon­tosabban a Szegeden szer­zett -tűzkeresztség® után te­hát nem kis munka vár otthon Szmirnovra. Remél­jük, itteni munkájáért el­viszi cserébe a város szere­tetét és azt a sok-sok él­ményt, amelyben ezúttal 6 is osztozhat, mint együtte­se tavaly és most Ismét. U F. Az intézet tudományos sikerei közé tartozik a szegedi 'l-es hibridkukorica, melyet Fehér Károly tudományos kutató nemesített. Képünkön a fiatal kutató mutatja be a gazdag termésű kukoricafajtát.

Next

/
Thumbnails
Contents