Délmagyarország, 1960. augusztus (50. évfolyam, 181-205. szám)

1960-08-05 / 184. szám

Péntek. !9M. angttectas L 6 Napirenden: két községi tanács munkája Zsombón ülésezett a járási tanács végrehajtó bizottsága Csütörtökön delelótt Zsoltiban tartotta ülését a szegedi járási tanács végrehajtó bizottsága. Ez alkalommal megtárgyalta a forráskút! és zsombój községi tanácsok munkáját. Megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a két községi tanács igyekezett a homoki területi gazdálkodást a kisparcellákon is fejlettebbé tenni, azonban még mindig háttérbe. szorult a szövetkezeti mozgalom fejlesztése. Mindkét községben igen csekély a szántóföldi szálastakarmány es a lucerna termesztése. Ez akadályozza az állattenyésztés fejlesztését és a talajerő visszapótlását. Ezért igen alacsony az egyéni termelők termésátlaga. Hat-hétmázsás rozs- és búzatermés az általános és alig 12—13 mázsa csöves kukorica terem holdanként. A szóló- és gyumölcstermeezles javítása érdekében sem tettek különösebb intézkedést. F.bben nem segítették kellő modon a meglévő termelőszövetkezeteket sem. A községiejlesztéssel azonban mindkét helyen erőteljesebben foglalkoznak a tanácsüléseken i6. A lakosság is jobban sürgeti a tanácsot, hogy teremtse meg az igényesebb, a kulturáltabb élet feltételeit. A két község tanácsának a lakosság áruellátása érdekeben tett intézkedései megfelelőek. A hiányosságok főként abból erednek, hogy egyes földművesszövetkezeti boltvezetők nem látják el megfelelően feladataikat. Forráskúton és Zoambón is mint hibát állapították me© hogy a tanácsok ellenőrző tevékenységében nem vesznek reszt megfelelően a tanácstagok. Az állandó bizottságok —az oktatási és népművelési állandó bizottság kivételével — rendszeresen megtartják üléseiket. A tagok ezeken az üléseken megjelennek és hozzászólásukkal segítik a helyes munka kialakítását. A végrehajtó bizottságok munkája altalában megfelelő mindkét községben, összetételüknél fogva alkalmasak arra. hogy az időszerű komoly feladatokat megtárgyalják és a község helyi irányító, szervező és ellenőrző tevékenységét ellássák. Üléseiket rendszeresen megtartják. Hiba azonban, hogy a munkatervek összeállítása elótt nem kérik a helyi Hazafias Népfront-bizottság, az állandó bizottságok és egyéb helyi szervek javaslatait a napirenden szereplő probléma megoldásához. Az ülések napirendje eléggé változatos. Előfordul azonban, hogy a napirendre kerülő kérdések beszámolóit a v. b.-tagok sokszor későn kapják kézhez, ezért nem tudnak kellően felkészülni az ülé6re. A járási tanács végrehajtó bizottsága több határozatot hozott a két község tanácsi munkájának megjavítására. Utasította a végrehajtó bizottságokat, hogy vizsgálják ineg a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdését, s határozzák meg, hogy ezzel kapcsolatban milyen teendők várnak a községi tanácsra, mint államhatalmi szervre, a végrehajtó bizottságra és a szakigazgatási szervekre. Utasítja továbbá a határozat a községi végrehajtó bizottságot, hogy a tömegkaocsolat megjavítása érdekében a függetlenített vezetők többet tartózkodjanak választóik között. A végrehajtó bizottság következő napirendi pontként megtárgyalta az igazgatási osztály második félévi munkájáról szóló előterjesztést. Szeged a szocialista fejlődés útján Vendégeink írják szegedi élményeikrél Az ünnepi játékokra, valamint az ipari és mezőgazdasági vásárra számos vidéki vendég érkezett és érkezik Szegedre e napokban is. Közülük többen ismerik a várost régebbről, most mégis újra kell ismerkedniök Szegeddel. Az egyre szépülő Szegedről visszatérve többen megírják meglepődésüket, csodálkozásukat, de kritikai véleményüket is. E levelekből közlünk egyet az alábbiakban, y Nagy várakozások beteljesülése Egy hetet töltöttem Szegeden s erre az időszakra esett a szabadtéri játékok, továbbá a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás megnyitása is. Pompás júliusi délelőtt, kényelmes utazás után érkeztem meg Szegedre, az alföldi metropolisba, ahol gyermek- és ifjúkorom éveit töltöttem és végeztem iskoláimat. Hosszú évek óta csak rövid napokra jutottam el Szegedre, ahonnan minden látogatásom után szomorúan jöttem eL Ezúttal azonban derűsen, jó kedvvel, bizalommal utaztam el gyermekkorom nagy -falujából*, szép Szeged városából. Alighogy megérkeztem Szegedre, nyakamba vettem a várost és fáradhatatlanul jártam az utcákat. Nem lehet mégha tód ás nélkül nézni a megváltozott Mérey utcát, a macskakövekrtől megszabadított Valéria teret, a változás miatt alig felismerhető Marx teret, kedvenc utamat, a Nagykörutat, a Rákóczi téri tanácsházaépítkezést és mindazt, ami két évvel ezelőtt csak itt-ott, sejttette a járókelő idegien nel, hogy itt valami készülőben van: Szeged épül..: Idestova négy évtizede szakadtam el onnan, de még mindig visszatérek, mint a hazajáró lélek. Elszakadtam, mert nem volt megélhetési lehetőség. Ami ma Szegeden történik, hosszú évek várakozásainak beteljesülése. Szeged elindult a szocialista fejlődés útján. Megnéztem a nagy távlati tervet, térképen kidolgozva, a Széchenyi téren. Egy-két órai tanulmányozás nem volt elegendő annak részletes megismeréséhez. Szeged város megérdemli, hogy fejlődjék, mert szép város. Évtizedeken át Szeged sok fia elment a városból, mert nem volt megélhetési lehetősége. A jövő reménye olyan, hogy a leendő iparosítás ezt megszünteti ' i hiszem, hogy ha ez bekövetkezik, nagyon sokan visszatérnek Szegedre, a -Szőke Tisza* partjára Mélykúti Ferenc Budapest Kínai gumigyár Burmában Rangunban üj gumigyárat helyeztek üzembe. A gyár gépi és egyéb felszerelését a Kínai Népköztársaság szállította, s a gyár felépítésében kínai szakemberek működtek közre. A nagy és korszerű üzem gumitömlőket és abroncsokat fog gyártani. A kínai segítséggel épült ranguni gumigyár nagyrészt biztosítani fogja Burma kerékpár gumitömlő és abroncs szükségletének jó részét. Az új nagyüzem fontos hozzájárulás a kínai—burmai gazdasá© kapcsolatok fejlődéséhez. Ítélet mafráHUwfo* NÉMET FILM Érdekes, hogy vannak témák, amelyek megfilmesítésével egymás után több ország filmgyártása is megpróbálkozik. A közös témáról készülő filmek — ha jók —, mégis különböznek egymástól, egyéniek a mondanivaló kifejezésében, művészi eszközeik, ábrázolásbeli módszereik megválasztásában. Ez az egyéni szin azonban hiányzik a német demokratikus filmgyártás új filmjéből, amely szintén egy vándor-témára készült. A témát mi is megfilmesítettük a Csigalépes 6ben. S nekünk ehhez a filmhez viszonyítva lényegesen jobban sikerült a próbálkozás. Berta W ate rstadt forgatókönyve szinte szóról szóra lekopírozza a nemrég bemutatott Kör cimü csehszlovák film cselekményét. Még a. konfliktus megoldása fa hasonló, csak a nevek és a történet helye más. A kölcsönvett témát azonban elfeledtethetné a film, ha alkotói valami újat, valami lényegeset akarnának elmondani Willi Lorenz házasságának 24 év után bekövetkező megbomlásáról, arról a zökkenőről, amit egy didaktikus heppienddel végül is áthidal a forgatókönyv írója. A feleség megbocsátja férjének a félrelépést. De az ilyen mondanivalóra történő cselekvés nem tűnik ki a filmből. Ha csak Gitta és Peter szerelméből nem próbálnánk mi levonni enyhén szólva furcsa következetést, mely szerint: a házasodéis természetes rendje ma az, hogy a fiatalok -hárman« lépnek az anyakönyvvezető elé, s aki ezt nem érti meg, az maradi gondolkozású. Egészében véve, tiszteletre méltó szándéka ellenére sem tudunk sok jót elmondani erről a filmről. Joachim K unert rendezése közepes, a szereplők nem nyújtanak, figyelemre méltó alakítást. Talán Günther M ar c zinowsky operatőri munkájáról beszélhetnénk dicsérettel. A filmről még annyit: ilyen filmek nyomán nehéz helyes képet alkotnunk a Német Demokratikus Köztársaság filmművészetének fejlődéséről. T. K. Tjét StteUe: ASSZONYSORS IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIMII IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIII (8). Még akkor éjjel hazamentem a fiamhoz, de másnap újra csak Erzsikénél voltam. A nagyobb kislány előbb szégyenlősködött, a középső mindjárt olyan kedves és természtes volt, mint az anyja. Aztán az idősebb is hozzámédesedett. Most már alig lehet levakarni rólam. Különösen, mióta a rozoga gyerekkocsit megreparáltam. Nem ment nehezen, konyítok én mindenhez. Nagy öröm lett belőle. Mert végtelenül szeretik mindhárman a kis nyomorékot. Nekem kicsit borsódzik a hátam, ha ránézek, de Erzsikéék imádják. ... Tegnap üdülni ment a fiam az óvodával, egész éjjel Erzsikével maradhattam. A konyhaajtó félig nyitva volt, egy szék állta útját. Igy szellőztetett Erzsike. Egy kamasz nézett be az ajtón, meglökte a széket és elillant. Erre sugdolózni kezdtek a szomszédban, majd a férje nagyanyjának a hangját vettem ki: — De kérem, Kovácsné, hát nincs igazam? Hát legyünk csak egy kicsit, hogy úgy mondjam, tárgyilagosak. Hát köteles vagyok én ennek a senkinek elnézni, hogy a saját lakásomban gyalázatoskodjon? A gyerekeit ÍS ott teszi tisztába az én ágyamon... Nem nagy dolog, dehát a saját lakásomban, megengedje már a világ, talán csak lehet külön ágyam. Erzsike lépéseit hallottam, most jött a piacról. Ugy esett be az ajtón. Ideges volt, először, mióta ismerem: — Nagyanyus bement pletylcálni Kovácsékhoz. 4z uram is azért menekült el, mert nem tudtunk lefeküdni se anélkül, hogy másnap az egész ház ne tudja, hogy mit csináltunk, hogyan csináltuk, mit beszéltünk és közben azt eszik, amit én főzök, 6 nem fogná meg a mosogatórongyot se helyettem. A kicsit is a gyerekek teszik tisztába, ha én dolgozni megyek. Most Kovácséktól elmegy Rónaszeginéhez, onnan Frankelékhoz és a végén, mit tudom, még mit fognak tudni rólam . . . — Kérlek — könyörgött —, menj el és nc is törődi velem többet. Nekem nem lehet ilyeneket csinálni. Valóban, mi lenne a világból, ha minden ember úgy gondolkozna, mint én? Elmentem. Mikor kiléptem az ajtón, kinyíltak az udvari ablakok, az asszonyok kijöttek a megtekintésemre és a nagymama valami fontosat súgott egy magasföldszinti lakó fülébe. A kapunál egy férfi lépeti elém és szemtelenül a szemembe vágta: — Na, hányat sikerült?... Aztán a • nagymama zagyva beszédét hallottam a szégyenről meg a kapzsiságról. A nagymama járt a feleségemnél is a kórházban. Hogy honnan tudhatta meg, hogy Bori a kórházban van?! Meglátogatta. Bori minden orvosi figyelmeztetés ellenére a megengedettnél korábban hagyta el a kórházat. Legyengült, soványabb volt, mint valaha. Csak az a konok szeme lett még nagyobb és izzóbb: Azt hiszem, minden lelkiercjére szüksége volt, hogy elvánszorogjon hozzánk, azaz Erzsiékhez. Az életét se sajnálta a -nemes* célért: hogy leleplezzen bennünket. Hogy a saját szemével győződjön meg... Ahogy Erzsike utóbb mondta, Bori normálisan állított be. Még meg is sajnálta Erzsi, mert úgy kapaszkodott az ajtófélfába. Alig kapott levegőt. Erzsike rásegítette az egyik székre. Vízzel is megitatták. Erre kizut jobban lett, s leplezetlen kíváncsisággal mindenhová befúrt a szeme. Felugrott, a szobaajtót is belökte. Erzsi csak nézte. El sem tudta gondolni, mit keres. De az már neki is sok volt, hogy Bori beletúr az ágyba. — Mi baja, asszonyam? Bori. hogy nem kapott el engem, elernyedt. Tehetetlenül gubbasztott az összeturkált ágy szélén. Valamit motyogott. Majd felugrott, s a lyukszerű kis éléskamrához futott. Erzsi utána, s határozottan lehúzta a kilincsről a -látogató« kezét. Épp nagymosáshoz készült. A kacat a kamra cementjén hevert, szégyellte volna épp Bori előtt. De az megállíthatatlan volt. Egy váratlan pillánál ban berontott s lábbal beletúrt a szennyesbe. — Hol vagy. az isten szerelmére?! Károly! — Károly? Károly elment... Nincs itt. Bori megkönnyebbült. — Hát persze, hogy elment — mondta. — Hogy is tudna ittmaradni... Tudja, nálam micsoda rend van?... A padlóról megeheti az ételt. Es én magam mosok, de sosincs szennyesem. Főzni is tudok, elismerten jól főzök és nekem Karcsi volt az egyetlen ember az életemben ... Maga persze más, nem akarom megbántani, sőt egy kicsit irigylem is, maga megteheti, hogy kacérkodjon vele, hogy lefeküdjön neki. magának az mindegy, ha egy férfi élvezetet akar, én elhiszem magának, hogy maga nagyon odaadó lehet De én is megtettem mindent érte. Képes vagyok az uramért mindenre. Én mindenben Karcsi kedvét kerestem. Képes voltam az ar.yáni egyetlen kívánságát megtagadni, tudniillik gyereket akart örökbe fogadni, de én ellene voltam. Pedig nagyon egyedül lehetett szegény, de nehogy azt a kis házat feleznünk kelljen a halála után. Azt hiszi, magamért? Csak Karcsiért: Azt akartam, hogy anyagilag független legyen egyszer, hogy csak a festőművészeinek tudjon élni. Képes lettem, volna egymagam dolgozni a családért ... S nehogy azt higgye drágám, hogy Karcsi gavallér szerető... Karcsi önző és durva. Saját bútorom volt, mikor férjhez mentem, egy teljes ebédlő. Nem új, nem mondom, de egy egész szobára való. Erre ő eladta az egészet potom áron, vásárolt modem bútorokat nem mondom, de ez most már nem az enyém. A rökamié az övé... A lemezjátszós az övé... a fotelek az övé!... Es amíg ő csak tanult, két évig, ki keresett, kérdem én magától?! És hogy van joga magának a mi életünkbe beleavatkozni? Maga vissza tudja nekem azt adni, amit már én Karcsira áldoztam? — Nekem nehéz beszélni — hajtotta le fejét Erzsike. — Majd Károly. — "Károly?*... — Bori megsemmisült. Ez a bizalmaskodó hang... Hirtelen lehalkította hangját: — Folytassa ... Folytassa — suttogta alig hallhatóan. — Mit folytassak? Ezt megbeszélni a Károly kötelessége. Ez a maga dolga, meg Károlyé. — Mondja el — suttogta megtörten Bori. — Én szívós vagyok. Én mindent kibirok. Hallani akarom... Hallani akarom az igazat. — Én valójában maga előtt... szégyellem magami Nekem nehéz ezt igy ... — Nehéz! Persze, a más emberével fetrengeni sokkal könnyebb, mi?! — Ha meg tudná érteni... Nekem most mar nincs uram ... Lássa be ... — Az igazat akarom tudni! Az igazat! Bori kihívó és bántó, Erzsi padig hirtelen támadt fölénnyel vágja a feleségem elé: — Az igazság az, hogy Karcsi másképp akar ezután élni. — Másképp?! — Bori eszelősen nevet. — Másképp. Azzal, akit... Ne haragudjék ... Velem akar élni. Velünk. — Nem igaz! Nem igaz! — vakon vetette magát Erzsire. A haját rángatta, majd két kézzel kapott a nyakába s démoni erővel szorította: — Másképp akartok élni?!... — fújtatta ki magából. — Megöllek! S ha a középső gyerek egy irtózatos sikollyal nem ugrik az utcára és én meg nem hallom az utca végéről, hogy uniegölik anyukát« — mert Erzsi hiába volt erősebb. későn ébredt a védekezésre, a váratlan szorítás elkábította —, ki tudja, mi történik. Pillanatok alatt az udvaron voltam, ahol a két asszony vívta életre-halálra menő harcát. Erzsi épp egy diófának ütődött. Néhányan ingyenes cirkusznak nézvén a tragédiát, Borit biztatták. — Üsd ki! — Mindent bele! (Folyt, köv.)