Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

Vasárnap, iflffl. júHus 11. 6 Varga Imre: TAKTIKA A

z aeazonvokra tavasszal jón rá az emberféltés, akár a dalosokra a találkoxórendezés. Véglegesen SOM lehet tisztában a férfiember, ml tói vész meg hiteefele egy szép, sugaras napon. Zsuga Irén például hatodik éve el együtt férjével, Nyakó Jánce tisztes termelőszövetkezeti taggal és tenoristaval. Mégis, ahogy áprüla végén egyszer hazakecmeregtek a földekről, s az ősi hajlék konyhájában tisztálkodáshoz, vacsoraíőzéshez fogtak, váratlanul úgy felcsattant Irén akár egy féléves menyecske, ha urát tiltott bámészkodáson fogja. — Aztán te most mért akarsz pantallóba bújni? — így hangzott az elsó keresztkérdés. Nyaké eterómyülködve lengette elébb varosiaa öltözékét, aztán Illően lenyelte mérgét. — Kedd van, • próba. Ha nem tudnád. — Próba. És szeretném tudni, mit próbálsz te mostanában minden héten kétszer is, ünneplőben, annál a híres dalárdánál? — Hát a... Jézus és a kufárokat, meg a..: izé, munkásőrlndulót, aztán meg... Karai barikád nótáját. — Ugy? És Szakacsi Karolát? — Mit mondasz? — Tudod te. Szakácsi Karolát ki próbálja? Mi? Nyakó János' A férj csendes ember, szavasincs ember, jódolgos ember, most is elébb csendesen lefektette a pantallót a szék karjára, aztán ordította el élete első teljes íortisazimójét; ti- Csend! > Elment, persze hogy elment a próbára. Csak nem kapott meleg vacsorát. Nyolckor kezdődött a próba a gimnázium termében, s tíz is volt, mikor Magsári Lajos bécsi megbékélve eleresztette őket. És pénteken ugyanilyen égiháború, kedden még kacifántosabb, a rájövő csütörtökön a rendkívüli próba után szóval ki sem fejezhető .,. Zsuga Irón nyilván fejébe vette, hogy Nyakó János azért jár olyan szorgalmasan az énekkari próbákra, mert ott alkalma van találkozni Szakácsi Karolával, a szemforgatás, melldüllesztos, éjoshangú, rettentőket kacagó terményforgalmista lánnyal, aki i.. aki az altban van! Hogy kacérkodjon egy tenorista egy sltista lannyal, mikor még a háta möge se kerülhet? Magyarázhatta ezt Nyakó János, nem érte fel ésszel Zsuga Irón, nem. Lévén tisztes botfülű. M

ivel pedig a pokol elviselhetetlenné változott, akár az időjárás, Nyakó egyik este, amikor kifelé lépkedtek a gimnáziumból, nagyalázatosan valami segedelemért fordult Magsári Lajoa bácsihoz, aki bizony mér vagy negyven esz.tepdeje emelgeti előttük a karmesteri pálcát. Kiíirtattó, akar egy gyakorlott vizsgálóbíró. Hanem minderre ő is csak így szólott: — Hát, Nyakó ecaém, ilyet én még nem pipáltam, hallod. Ha legalább lenne valami oka-foka. Márpedig én eléggé feltérképeztem, öcsém, az asszonyi lelket, lévén három lányom, hét lányunokám, sőt özvegyi vigaszdíjban is, mint tudod, az a fránya menyecske is lánnyal tisztelt meg. Mégse tudom, szavamra mondom, nem is gyanítom, mit tegyél most... Nagy volt a bámulat aztán, amint másnap este, alig tevén le a dologbeli göncöt, máris kopogtak náluk. Magsári Lajos bácsi volt Zavartan kerítettek bejebb, ó meg nyugodtan nézgélódött. Tetszett néki a takaros házikó, a csinos, tiszta berendezés, s úgy beszélgetett a menyecskével, mintha az ember odahaza se lenne. Az asszony el ősikeri tett valami háromnapos tésztát, mire hirtelen, huszárvagtában rákanyarodott a tárgyra. — Hanem, Irénke, nagy panasszal vagyok a maga urára — kezdte. De folytatni sem érkezett, az asszonyka egyszerre berzenkedni kezdett: —< Na, ugylna! Mondtam én mindig... — Nagy a panaszom Jánosra Erősen ritkázza a próbára-járást. Mondja csak, be szokta ő jelenteni, hová megyein? — Hát nem próbára jár? — Ugy hírlik, megnyílt most a téeszünjcnél az a klub. Odalépegetnek a tekintetes urak, filkózni. Pedig most erősen készülnünk kellene. Két lányunk is férjhez megyen, Nyeste Annus, meg Szakácsi Karola, az a terményforgalmista. Aztán Szegedébe is menni kéne, de ezek a kufárok annyira rákaptak a íilkóra, hogy én nem is tudom ... Z

suga Irént rettenes méreg repesztette. Előírásosan csípőre vágta két kezét, és fiincs az a csengő női szólam, mely hibátlanabbul és zengőbben rákezdhetné: — Ugy! Éreztem én, tudtam én! Sántikálsz te, Nyakó János, tudtam én! Hát most ide figyelj, te aranyos! Eljárjál te nekem mindig abba az énekkarba, és énekelj nekem ott tisztességgel, mert bizonyisten mondom* megismered a ... Ne féljen, tanár úr, míg én a háznál leszek, nem mulaszt az én emberem egyetlen próbáról se... Még hogy filkózik! A tavaszi munkák idején! Azért van az a klub is! Na megállj! Személyesen ellenőrzöm én az aranyost, tanár úr, személyesen! Legyen csak egészen nyugodt... Szinte megsemmsiilten állott az ajtófélnél szegény Nyakó Jáno6. Magsári Lajos pedig megveregette az asszony karját, aztán kezelt a háziakkal, s komótosan ellépdelt. Az ember meg alig győzte tartani magán" a szégyenkezés álorcájét, úgy Battyogott ménkő nagy bűnbánattal a karnagy után. — Lajos bátyám a pokoltól mentett meg. a pokoltól! A

karnagy elébb körbelesett, aztán halkan megmagyarázta: — Már ne haragudj ráni, Nyakó ecsém, hogy ártatlanul belékevertelek a fllkózásba. Azt se tudom, játszszák-e itt ezt a játékot. Dehát vannak kegyes hazugságok is. Ha meg a pokoltól szabadítottalak meg egy ilyen taktikus hazugsággal, akkor nyugodt a lelkem. Mert sejtem én, öcsém, milyen is az a pokol. Az én házamban tíz nőszemély él. Ládd-e, mégis itt vagyok. LÖDI FERENC: TfiRSAK Vallatva múltot, tünó éveket, a lélek, mint olvasztott fem, remeg, s ben.ua ragyogtak arcqk és szemek —< meleg színen Közt hideg, kék egek... Tükrök... Megannyi fény erül árnyakat, míg tűnődésem rajtuk áthalad örömnek, vagy hogy nagyon fájjanak, mint majd a tavasz ősei fák alatt Kihűlt emlékek s élő képsorok kapnak föl, mint a port, ha szél forog, — fanyar lőrék és tüzes, mély borok, s izükben mécs, vagy éjszin szén lobog. Néven nevezni őket? —< fellegek, s egy i« belőlük vihar s csend lehet, emelve, törve testet, szellemet, ameddig esz és érzék elvezet. Kinek mi voltam? Jaj, ki volt kinek, összehajolva, mint a boltivek, —• s egymással egymást kötni, fogni meg, mint alkatunkat hús, vér, csont, ideg, Tenyerek, arcok, szemek, szerelem, harag, barátság! — vágytok elegen, mint múlt, jovö és mégis jelenem, ez újraszüló roppant egyetem. Kisérték, jöttök, — újak s régiek, és, gyorsan, mint ahogy a lét siet Falat körém én mégsem építek, az életem bár mind fölélitek. Mögöttem út, s mégannyi legalább előttem áll, (ha nem fut róla ág félre, — kitörni vándora nyakát), s korán a csönd a földnek át nem ád. Tenyerek, arcok, szemele, szerelem, harag, barátság! — csúcsok és verem árnyékkal, fénnyel künn és Idebenn, a tárgyi létben és a szivemen. S végül majd sorra sor lesz epllóa, ha életem már, mint a bor, kiforrt, s szétosztom csöndben, jaj, kinek mi volt: a főszerep, vagy csak az epizód. SZEGEDI MÜTEREMSAR'KOK Bánszki Tamásnál és Párizsban tett tanulmányútjai kapcsán tágította, A harmincai években rendezett varsói és chikágói nemzetközi fametszet-kiállitásoEffv Attila utcai épület kis társbérleti szobajáhan Banszki Tamás szegedi festőművésznél • üldögélünk. Néhány legszükségesebb bútordarab és- por szívhez nőtt ábrázolás képezik a szerény csöndességben élő koros művész otthonát• A puritán finomságú környezet éppenúgy sugározza magából a feleslegest kizáró leszűrtseget, mint törékeny alkatú gazdája, akinek lényébál fegyelmezett magatartás és vonzó emberiesség árad. Mcohitt bizalmasságé megmu be)zélaeít3Ünk melynek fonalát a múltMI kezdtük el pergetni — vallomás szerűen komollyá vall, ami nem is tekinthető különösnek, hiszen a legfőbb számvetésről, az idős mester évtizedeket felölelő munkásságáról van szó. Éppen ezért, mint megtisztelt idegen, kicsit elfogódva hallgatja k vendéglátónk személyes jellegű szavait, melyek nyomán gatdagabbak leszünk egy értéket művész-öné leírat zeni. Bánszki 1193-ben a kernyikbelt Földeákon egy par nuurtcsalád ötödik gyermekeként született. A gimnáziumot Szegeden járta, ahol a művészet ábécéiére őt is, mint Nytlasyt és Károlyit, szeretett rajztanáruk, a pedáns Novőky Bertalan okr tatgatta. Érettségi után a Képzőművészeti Főiskolára került. Tanulmányait bár az első világháború időlegesen félbeszakította, mégis vizsgáit nem kisebb emberek mint Schulek Frigyes és Szinnyey Merse Pál előtt eredményesen tette le, ***** Szedőd & földi váróiba. Debrecenbe helyezték. Az itteni gimnáziumban végzett rajzpedagágiai munkásságán kivül, erőteljesen kapcsolódott bele a helyi képzőművészeti rendezvényekbe, sát a Műcsarnok országos jellegű kiállításain is állandóan szerepelt, A vidéken élő művész kulturális és szakmai horizontját Ausztriában, Olaszországban kon nevét egy-egy szép grafikai lapja tette künn ii és itthon is megbecsülté. Diákoskodásának felejthetetlenül kedves színhelyére, a Tisza-partján fekvő Szegedre — Makó és Földeák közbeiktatása után — 1953-ben került vissza és itt helyi m ü vésztársadalmunk fiatalos lelkesedéssel dolgozó aktiv tagja lett. Am életraj*ot ,or™!'á szemérmes szavak után mi is következhetne más mint ízelítő a művész dús munkásságából. A jó öreg szekrény árnyékos fiókja csak úgy ontja magából a külön• A MI MIKSZÁTHUNK A Tlsxatáj Irodalmi Kiskönyvtár új kötete M

ikszáth Kálmán mind- venedik évfordulójára nem- ró történetekkel, anókdótáköesze két és fél esz- régiben jelent meg. Nem- kai, amelyek az írói. és a tendőt töltőin. Szegeden. Is- csak anyaga, megjelenésének kort egyaránt Jól jellemzik, meretlenül és szegényen ténye ia dokumentáció. Azt p.. az emberközelség az érkezett 1878-ban, zsebében bizonyítja, hogy Szegeden •£» új ebben a kötetben, összes vagyonával, két fehér nemcsak Mtkszáth-anekdó- Ezért érdemes volt lefújni a inggallérral, s amikor 1880- tára emlékeznek az embe- port azokról az évtizedek ban eltávozott a városból, a rek, hanem elevenen él az a óta elfelejtett újságcikkekSzegedi Naplóban- már meg- kötelesség la, amely a nagy ről, amelyek 1880 és 1910 jelentek azok az elbeszélő- író szegedi munkásságából az között Jelentek meg Miksek, amelyek késóbb kötetbe irodalomtudományra feladat- pzáth szegedi barátainak, isgyüjtve egy csapásra országos ként hárul: felkutatni 'és merőseinek a tollából. Egyhirúvé tették a már nem megvizsgálni annak a neve- általán nem unalmasak és egészen fiatal írót. Mikszáth zetes két és (él esztendőnek, érdektelenek ezek a cikkek, Szegeden kezdett "szárnyalni amelyet az író a városban mint ahogy azt az ember a csillagok felé" — ahogyan töltött, minden Mikszáthtal e!«ő pillanatban gondolna. Móra Ferenc mondta róla — kapcsolatos eseményét és Ellenkezőleg. Nagyon ia éra budapesti nyomorúság és emlékét, a felkutatni az erre dekes olvasmányok. S nemkúdarcok után a fáradt és vonatkozó későbbi anyago- csak a szakember száméra, beteg író itt kapta vissza kat is Ebben, hogy tudniillik sz a életkedvét, politikai szemlé- "C*.' az új könyv is biao- kötet mindenkinek szóraltozlete a szegedi polgárosodás *«i nyitja, hogy szép ered- tató olvasmány, elsőrendű ellenzéki széliemében izmo- ményei vannak ennek a kö- része van Nacsády József sodott és ercisödött. 8 ami- telezettaégvállaJáanak. Na- ügyes szerkesztői munkájákor elment, akkor sem sza- csády József, a kötet anya- nak. Nacsády — mint monkadtak el a barátság szálai, gánnk összeállítója, aki egesz dottuk — nem hoaizú ez A szegediek érthető büszke- eddigi tudományos munka- unalmas fejtegetéseket gyú.iseggel ápolták ezt a barát- jának középpontjába állította tött össze, hanojn rövid és Ságot s az író sem feledko- Mikizáth szegedi életénak frappáns írásokat olyanokat, zett meg soha a városról, kutatását, és egy szép köny- amelyekben, történeteket és barátairól, ismerőseiről, vet U"t erről, ezzel az új eseményeket olvashatunk, T

ermészetes tehát, hogy munkájával is tudott újat Szerkezetét tekintve szinte Szegeden igen élénk és és fontosat mondani. Igaz, olyan ez a könyv, mint egy eleven Mikszáth-kultusz fej- hogy az eddigi kutatások a gyorsan pergő film. Mint egy lődött ki, amely élő maradt nagy író szegedi életének fűm kockái, úgy villannak az író halála utáni évtize- minden tudományos szem- p^y egy-egy cikkben a szeriekben is. Ennek a máig pontból lényeges mozzanatát ,,, . « élő. eleven hagyománynak felderítették és elmondták. rePlok 65 az efmenyeK" 8 szép dokumentuma a Tisza- Azzal szemban, amit ez a micsoda filmkocka egy-egy táj Irodalmi Kiskönyvtár új kötet mond, eddig jórészt cikk: mindegyikben Mikszáth kötete, -A ml Mikszáthunk" adósunk maradtak. Ebben a a ffczereplő' Még akkor le m f~ a í^rberi'v^,^ van ez. még akkor is naza a nagv írót Mikszáth gyom érdekes és szórakoztató szegedj hétköznapjainak ap- ez a könyv, ha egy-két íras ró, de nem érdektelen rész- Bíínvonala _ ahogyan a köléteit ismerjük meg belőle. ^ elöszave ls megemlíti — Nem ismétli az ismert elvi enyhén szólva nem egészem megállapításokat, ehelyett, ir^almi. nagyon helyesen, az író von- n Tiszatáj Irodalmi Kisró egyéniségét, vidám, bo- ** könyvtár eddig kizáró>*» wsssu. Gégét, érdeklődését az egy- a könyvb«n van, pem teljeszerű Pép gondjai, bajai sen szépirodalom; az egész iránt, nagy szakmai tudá- munka célja határozottan tú»„v«,áv»i embert mu- dományos. Mégis; a siker azt Sát, egyszóval az embert mu- w itj hogv A Kiadónak tatja be, jobban ée. gazda- érrte,mee eMm az úton togabban, mint az eddigi hoz- v4bb Kísérleteznie. zátérheté közlések, olyan ap- 0,1* című cikkgyűjtemény. A könyv az író halálának ötBánszki Tamás: Hazafelé. böző eljárásokkal létrehozott keretezetten grafikai ábrázolásokat, melyeknek jellegzetesen drámai fekete-fehérjét, a közéjük keveredett üde színezésű akvarellok teszik hangulatkeltőén változatossá. A képek többsége főleg a föld népének múltbeli életét és környezetét tükrözi. Szimhólikus értelmű rézkarcain elhagyatott kis tanyák tűnnek fel, melyekre nyomasztóan sötét „feudál-föllegek« nehezednek. Más lapjain egyedül dolgozó szegényparasztokat látunk, akik verejtékezve küzdenek a mindennapi kenyérért. De néhány müvén napsugárként esillan fel a nép hí te, reményt kifejezően a mában megvalósult szabadabb, jobb életre. Darífe vizfestményein a xjvsua bú/e/ejró szép alföldi tájak nem hiába terültek, el színesen is telten, mert várt megtermékenyítőik szocialista jelenünkben Végre elérkeztek. Elismerést érdemli képei kiállítás falaira kívánkoznak, Hisszük, hogy a közönség örömére es mielőbb meg u valóiul, ts hogy a művészet lényege valóban az „alkotás és ajándékozás- ősi párhuzamából áll, azt jól bizonyítják azok a kezünkbe nyomott pompát grafikai lapok, melyeket általunk az ősz mester szeretettel a szegedi múzeumnak adományozott Szelest Zoltán BEPE ANNAi SILVIO MORETTI Tépett kis senki volt; úgy lett híres ember Silvlo Morettl, Amikor egy nap Ab issó acélba suhant és ssörnyethslt, Es seéllá vált, nem vitték virágos temetőbe, Nem kísérte lódobogás, koszorú, szirom, illat; Formába öntötték, S mire klhttlt ragyogott, mint sok sugárpajzsae csillag. És hideg lett és kemény, gyöngeség nélküli, Gyermekének puha karja nem pihen többé e vállán; Görnyedt boltozatok Meredek tornyok, tikkadt erkélyek nyugoeznak e vállán. 8s a tekintete élre lett ée metsró, Nem mosolyog többé asszonya szemébe; Suhanó gépmadarak Síkos szárnyáról villan a delejes messzeség ti Erós, Issadt, megfáradott hité / Nem hajol többé kocsmaasztal főié; Hanem hajol Sziklafogú szakadékok, örvényes-ölú folyóvizek fölé. És rajta bírón mennek az emberek a holnapi partra. Sohase ssakad le a világ a mohó torkú mélybei Orök-as'lárddá forrasztotta Siívio Moretti acéllá-vált vére. M