Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

7 Vasárnap. 1960. július 17. 7 Hogyan irányítják a légvédelmi rakétát? A légvédelmi rakéták irányítási rendszere többféle. Az első rendszer, ami harceljárását tekintve nagyon emlékeztet még a légvédelmi tüzérségre, nagyjából így működik: egy rádiólokátor megtalálja és beméri az ellenséges céltárgyat. Ennek a rádiólokátornak az adatai kerülnek bele a központi lőelemképzőbe, amely a mindenkori célelemeket meghatározza és ezekből megállapítja azt ii, hogy mikor jut az ellenséges céltárgy a kilövés és a lelövés szempontjából legkedvezőbb helyzetbe. Ekkor a rakéta kilövőállomásának a megfelelő parancsot adja (ezért hívják parancsközlő irányításnak) és ettől kezdve a rakéta a lövedékirányító rádiólokátor állandó ellenőrzésével és a földi lőelemképzőtől kapott parancsok által helyesbítve közelíti meg az ellenséges gépet. A rakétába beépített úgynevezett közelségi gyújtó az ellenséges gép közvetlen közelében a robbanótöltetet is gyújtja. Ennek a rendszernek az a hibája,' hogy két lokátorra, lőelem képzőre, számítógépre — meglehetősen komplikált és nehéz földi berendezésekre — van szükség. Előnye ezzel izemben; hogy maga a légvédelmi rakéta elég könnyű, egyszerű és a benne levő elektronikus berendezés valóban spártai egyszerűségű, megbízható elemekből épülhet fel. E rendszer mégis túlságosan sok földi, állandóan telepített, éppen ezért sebezhető és esetleg nehezen pótolható híradástechnikai eszközt igényel. Vezérsugaras rakéták A ma használatos légvédelmi rakéták zöme az úgynevezett vezérsugaras, vagy irányzósugaras megoldású. Itt már egyetlen rádiólokátorra van csak szükség. Ez a rádiólokátor követi a céltárgyat. Amikor a céltárgy meghatározott távolságra ért. tehát a rakéta lőtávolába került, akkor a légvédelmi rakétát indítják. Ez a rakéta a lokátorsugárra áll rá és vezérműve mindenképpen e sugáron belül tartja. Amíg tehát a rádiólokátor sugárnyalábja az ellenséges céltárgyat »£ogja«, addig a rakéta is minden esetben célba talál. Ennek a módszernek az az előnye, hogy egyetlen rádiólokátorra van csak szükség. Magát a rádiólokátort úgy szokás készíteni, hogy antennája egy széles és egy keskeny sugárkévét szór. A széles sugárkúpban indul a rakéta és a beállított kezdeti manőver után a keskeny finombeállító sugárkúpba kerül be és ott folytatja útját a célig. Ez a módszer végül kombinálható önkereső fejű rakétával, amikor a rádiólokátor vezérsugarának csupán a durva irányzás a feladata, tehát a légvédelmi rakétát csupán a céltárgy közelébe vezeti, majd a céltárgytól néhány kilométer távolságban már a rakétába épített önkereső berendezés veszi át a rakéta kormányzását és a kellő pillanatban a robbanótöltet gyújtását. Az utóbbi, önkereső fejű rakéták a legtökéletesebbek és csupán a szokásos légvédelmi rádiólokátorra van szükség működésükhöz. Növekvő találati valószínűség Amilyen mértékben egyszerűsödik a földi berendezés, olyan mértékben válik egyre bonyolultabbá a rakétába épített híradástechnikai berendezés és automatika is, de ezzel arányosan növekszik a találati valószínűség. Ezért az utóbbi évek folyamán az első idők aránylag egyszerűbb, földről távirányitott és távkormányzott légvédelmi rakétái helyébe már a vezérsugaras és önkereső fejű légvédelmi automaták léptek. A rakétában lévő vezérmű a rakéta kormányfelületeit állítja és ezzel a rakéta pályáját módosítja. Az aerodinamikai kísérletekből kiderült, hogy az ilyen rakéták legcélszerűbben a rakéta orrán, vagy közepén elhelyezett mozgatható kormányfelületekkel alakíthatók ki és a kormányfelületeket — általában mindenféle rakétára szerelt aerodinamikai felületet — négyesével, egymástól 90 fokra eltolva ajánlatos felszerelni, mert csak így lehet a kormányozhatóságot minden körülmények között fenntartani. Minthogy a rakéta rendkívül gyorsan halad, aránylag kis felületek is létrehozzák a kormányzáshoz szükséges légerőket. így alakul ki a légvédelmi rakéták jellegzetes formája. Az újabb változatokban felhasználják a híradástechnika különleges ágait is. Minthogy például a motoros és a sugárhajtású repülőgépek igen erős infravörös sugárzók, az infravörös keresőfejjel ellátott légvédelmi rakéta minden bizonnyal célba talál. Ismét más típusokon az önkereső fej egy miniatűr rádiólokátor, amely a földi nagy lokátornak a fém repülőgépről visszavert sugárzását értékeli. Készült már olyan önkereső rakétafej is, amelynek lokátora maga ad és vesz, tehát a rakéta a fellövése után teljesen autonóm. Ennyit lehet egy rövid leírás keretében ezekről a precíziós modern fegyverekről elmondani. Békés felhasználása Ne gondoljuk, hogy e légvédelmi rakétáknak katonai jelentőségükön túlmenőleg nincs semmi szerepük a békés technikában. Éppen ezek fejlesztésének köszönhető a modern híradástechnikai készülékgyártás néhány igen jól sikerült szerkezeti elrendezése. Ugyancsak nekik köszönhető különféle készülékelemek tömeges gyártása. Az irányítás terén szerzett különféle tapasztalatokat a polgári légiforgalom is hasznosítani tudja. Egy-egy ilyen légvédelmi rakétát egyébként — a robbanótöltet helyébe műszereket helyezve — a légkör alsóbb rétegeinek kutatására körülbelül 30 kilométer magasságig ugyancsak jól fel lehet használni. A mai légvédelmi rakéta igen nagy tökéletességre fejlesztett, erősen automatizált nagy hatású fegyver és a május 1-i példából is láthatjuk, hogy a szocialista országok légterének hatásos védelmezője. Ez még csak egy modell, Ilyennek tervezik a jövő mélytengeri hajóját TÁVCSŐ AZ ŰRBEN Egy angol Skylark rakéta orrkúpjába szerelik az itt bemutatott távcsövet, amelyet az ausztráliai Woomera rakétakísérleti állomásról lőnek fél az égbolt fényképezésére főleg a Föld légkörén túl az ibolyántúli sugárzás erősségének mérésére. A berendezést tervező tudósok csoportja ezenkívül azt is reméli, hogy több adatot kapnak a csillagok és a bolygók atmoszférájára vonatkozólag, sőt esetleg olyan újabb égitesteket is felfedezhetnek, amelyek ibolyántúli fényt sugároznak és egyelőre a Föld felszínéről nem láthatók. A rakétába épített -távcső* nem a szó szoros értelmében vett optikai eszköz, hanem valójában hat fotosokszorozó csőből áll, amelyek mindegyike egy öntött fémházba van szerelve (különféle szögek alatt), hogy ily módon mérje az ibolyántúli sugáfzást. A fotosokszorozó csövek nagy tisztaságú kvarcablakkal és átlátszó arany katóddal készültek, s külön e célra gyártotta őket az angol E. M. I. gyár. A fotosokszorozó csövek televíziós képhez hasonló összbenyomást adnak az égboltról, s a rakéta telemitrikus adója közvetíti ezt a Földre. A letapogató mozgást a rakéta kissé imbolygó, pergő mozgása szolgáltatja. A pillanatnyi térbeli helyzet pontos bellatárolására egy A szovjet légvédelem új Valószínűleg ilyen rakétával a jó légvédelmi rakétához rakétáit először 1957. no- lőtték le a betolakodó U—2 megfelelő különleges szállító vember 7-én mutatták be. gépet is. Jól láthatjuk, hogy jármüvek is tartoznak. De a híradástechnikai berendezések még fontosabbak! -hold-detektor* is van a berendezésben. Ez a Holdról érkező fénysugarakat érzékeli és ily módon a Hold térbeli helyzetéhez viszonyított pontos helyzet meghatározását teszi lehetővé. Szovjet villamos karórák Ezek a férfikarórák külsőleg semmiben sem különböznek a megszokottaktól, csakhogy nem kell felhúzni őket. A mechanizmust villamosáram mozgatja, amelynek forrása az óratokba szerelt morzsányi elem. Súlya mindössze 2 gramm, s egy esztendeig szolgáltat áramot. Ezután az elem kicserélhető, vagy újból feltölthető. A villamos karórák rendkívüli pontosságukkal tűnnek ki, s tömeggyártás esetén sokkal olcsóbbak a rugós óráknál. A karórák gyártását a Petrodvorec-i óragyár már megkezdte. Az idén ezer villamos karórát gyártanak. A földrengések energiájának felhasználása Dr. Jevgenyij Szavarenszkij szovjet szeizmológus szerint a földrengések energiájának kihasználása reális lehetőség. A »Znanyije-Szila« című folyóirat legújabb számában a tudós megírja, hogy a távolabbi jövőben lehetőség nyüik szeizmikus erőművek építésére, amelyek a Föld mélyen fekvő rétegeinek energiáját alakítják át villamosenergiává. A tudós szerint egyetlen ilyen erőmű több város vállalatait elláthatná villamosenergiával. A cikk rámutat arra, hogy a Földön évente körülbelül 100 000 földrengés van, s egyetlen — nem is túlságosan erős — földrengésnél tízszer annyi energia szabadul fel, mint a legnagyobb hidrogénbomba robbanásánál. Ragasztóanyag tű és cérna helyett A berlini -Haladás* férfiruhagyárban most készült el az első 18 ragasztott kísérleti öltöny. A ragasztásnál a Szovjetunióban kifejlesztett eljárást követik. Tapasztalatgyűjtés céljából szakemberek fogják az öltönyöket viselni, akik naplót vezetnek. öt öltönyt máris tíz egymásutáni vegyi tisztításnak vetettek alá, anélkül, hogy azok szilárdságukat és alakjukat megváltoztatták volna. A ragasztásos eljárást a mell vattázásánál és az alsógallér, valamint a kihajtó megmunkálásánál alkalmazzák. A szövödék máris ragasztócsíkkal ellátott rétegezett vásznat szállítanak, amelynek hő, nedvesség és nyomás segítségével adják meg a kívánt formát. A gyár az idén már 100 000 öltönyt készít az új ragasztasos eljárással. Tizenegyezer méterre a tenger színe alatt A Csendes-óceánban nemrég új tengeri mélységrekord született: a Trieste nevü búvárhajóval 11 ezer méter merülési mélységet sikerült elérni, ami az elérhető körülbelül legnagyobb mélységnek felel meg (Az eddig mért legnagyobb óceáni mélység 10 ezer 912 méter.) A Trieste búvárhajó gömbalakú, maszszív alkotmány. Utasgondolája egy 100 ezer liter könnyűbenzinnel töltött, 20 méter hosszú úszótest alján függ. Miután a benzin fajsúlya a víznél egyharmaddal kevesebb, elegendő felhajtó erőt kölcsönöz a hajónak ahhoz, hogy indulásnál a felszínen maradhasson. Merülésnél bizonyos mennyiségű könnyubenzint kiengednek és helyette vizet engednek a tartályba. Ennek következtében a hajó nehezebb lesz és süllyedni kezd. Ha a hajó ismét felmerülni készül, sörétballaszt kidobásával könnyítenek a súlyán. A 75 tonnás búvárhajó vízszintes mozgatásáról kis villamosmotorral hajtott propeller gondoskodik. A Trieste mélytengeri merülőgömbje 12 tonna súlyú. A gömböt három kovácsoit — króm, nikkel és molibdén ötvözetű — acélból készült részből müanyagragasztással állították össze. Belső átmérője 1,96 méter, falvastagsága 12 centiméter. Az ablaknyílás külső átmérője 40 centiméter, belső átmérője csupán 6 centiméter. így a kis átmérő ellenére a kvarcüveggel elzárt ablaknyílás meglehetősen nagy látómezőt biztosít. A külső borítógömbnek kell viselnie az egész roppant víznyomást, ami 11 ezer négyzetméter mélységben négyzetcentiméterenként 1100 kilogramm. A többi részek; az úszótest is öt milliméter vastagságú fémből készült. Ali ezer méteres leszállás 4 óra 48 percet vett igénybe. A hajó 20 percig tartózkodott a tenger fenekén. A felszállás 3 óra 17 percig tartott. Forgatható képcsövű TV »Ukrajna* a neve az itt bemutatott modern szovjet televíziós vevőkészüléknek, amely a szovjet formatervezők ötletességének, úttörő törekvéseinek is tanújele. Az 53 centiméteres, 110 fokos képcsővel felszerelt készüléknek külön érdekessége, hogy teljesen nyomtatott áramkörökkel készült és csupán 12 elektroncső van benne, a többi tranzisztor, illetve germánium-dióda. Valamennyi kezelő elemet az asztalba szerelték, s az asztalból csupán a forgathatóan szerelt képcső emelkedik ki. Az új Tv-készülék az összes Tv-csatornák vételére alkalmas a 625 soros norma országaiban.