Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-17 / 168. szám

3 Vasárnap, 1969. Július lt. Városuk alapításának tízéves jubileumát ünneplik Sztálinváros dolgozói Sztállnváros üzemeiben és vállalatainál szombaton mindenütt munkásgyúléseket tartottak, amelyeken megemlékeztek a város alapításának tizedik évfordulójáról Az évforduló alkalmából hat srtálinvárosi tanácsi vállalat helyitpari kiállítást rendezett, amit szombaton délben Nagy Józsefné könynyüipari miniszter nyitott meg. Sztálinváros népe a jubileumon a város alapításának lerakóit, a tíz év előtti munkakezdés hőseit is ünnepli. Közülük ma is sokan élnek a város falai között, a legtöbben azonban többévi munka után szétszéledtek az ország minden tája felé. Alkotómunkájuk eredményeit az 5312 modern lakás, a sok korszerű gyáregység, kulturális és szociális intézmény jelzi. A legújabb népszámlálási adatok szerint Sztálinváros állandó lakóinak száma 31 ezer, s az ideiglenes lakók száma is 3—6 ezerre tehető. Eddig 5200 lakás épült itt fel, zömmel kétszobásak és mindegyik fürdőszobás. Ezeknek mintegy 80 százaléka távfűtéses, s körülbelül 50 százalékában gázzal főzhetnek a lakók. Ez évben további 485 lakás éipitését fejezik be és újabb 500 építését kezdik meg A népek támasza F

arkas ólálkodik a függetlenségre törekvő lds népek kertjében. A vastag nyakú, vérszomjas, mindenre elszánt ordas a gyarmatosító imperializmus, amely nem az agyarát villogtatja, hanem modern tűzfegyvereket kattogtat megfélemlítés céljából. S úgy tesz, mintha ügyet sem vetne a függetlenségért harcoló országok tiltakozására és ellenállására, olyan külső próbál magára ölteni, mintha nem félne a világon senkitől és semmitől. A telhetetlen és agresszív imperializmus félelmetesnek és rettenhetetlennek akar látszani. Ez azonban csak kényszerű póz, álarc. Miközben a belga szuronyok a Kongói Köztársaság hós lakosságai nyugtalanítják és bántalmazzák, a nemzetközi nagymonopóliumok urai félve és gyűlölettel kapkodják sunyi tekintetüket Moszkva felé. Jaj, csak bele ne szólna a mi mesterkedésünkbe a szovjet! — mondják' ideges hebegéssel. A megtámadottak, a szenvedők és vérhullatók szintén a Kreml csillaga felé néznek, telve bizalommal', szabadságvággyal, életreménnyel. Nigéria, Madagaszkár, Togo, Mali, Kongó és a többi afrikai állam vezetői és tömegei a népek támaszának tekintik a Szovjetuniót, amelyhez bátran oltalomért fordulhatnak. Budapestre érkezett az EAK külügyminisztere Dr. Sik Endre külügyminiszter meghívására szombaton délután hazánkba érkezett dr. Mahmud Favzi, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere és neje. A külügyminiszter kíséretében van Ahmed Talaat rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, a Külügyminisztérium kabinetfőnöke, valamint Amin Saami tanácsos. A vendégeket a Ferihegyi repülőtéren dr. Sik Endre külügyminiszter fogadta. Megjelent fogadásukra Szarka Károly külügymdniszterhelyettes, a Külügyminisztérium több vezető munkatársa. Ott volt Hassan Yous&ef Moher, az Egyesült Arab Köztársaság budapesti nagykövete, valamint a budapesti diplomáciai képviseletek több más vezetője. Dr. Mahmud Favzi, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere megérkezése után látogatást tett dr. Sik Endre külügyminiszternél. EZER ÉV —EZER ISKOLA Lengyelország ezer- Lengyelország rendkívüli évesn. Ezt a nagy nem- erőfeszítéseket tett a közzeti ünnepet a Lengyel oktatásügy terén. A háboNépköztársaság szejmje al- rú előtti állapotokhoz kékotmányos keretekbe fog- pest megkettőződött a pelalta és kidolgozta a hat- dagóguaok és a tantermek éves jubileumi ünnepség- 6záma. Komoly eredmény sorozat programját volt a középfokú oktatás _A lengyel állam miiienni- kibővítése. Ma háromszor umi ünnepségeinek vezérannyi fiatal részesül középNagymennyiségű könnyűipari cikk — terven feiűl Az árucikkek nagy több- falták, ezért a kohó- és gépsége a már minden különö- ipar a többi között ötezer aebb utánjárás nélkül meg- porszívót, húszezer rádiót. található boltjainkban, a lakosság ellátása nagymértékben javult, amiben a helyes magnetofont, tizenötezer kegazdaságpolitikán kivíil nem rékpArt gyárt idei tervén kis része van az ipar és a felül. kereskedelem javuló együttműködésének is A fehérneműgyárak a termelékenységet négy százalékkal növelték, ami több férfiinget, gyerA könnyűiparban a szövő. . . ... gépeli munkájának gyorsítáAx Ipar es áv első telében e6va] például a tervezettnél eleget tett szállítási köto- 304 900 négyzetméterrel több lezettségeinek, Belymet tudnak adni a bela kiskereskedelem padig elő- kereskedelemnek, zetas adatok szerint mintegy hét százalékkal túlteljesítette felévj értékesítési tervét. Az elmúlt hetekben, hónapokban jelentós meny- , . .. , , nyiségű terven felüli köz- mekíehérnemut jelent a ta6Zúkségleti árucikk forga- kosság számára, lombahozataláról is szerző- Az 1960-ra tervezett gyártdést kötötték illetékes szer- minyokom kívül a könnyűveink. ipari üzemek mintegy ötAz olimpia közvetítései százmillió forint értékű közjniatt a vártnál nagyobb az szükségleti cikket száüítaérdeklódés a televtziö-készű- nak a belkereskedelmnek, a lékek iránt, ezért a kohó- többi között harmincmillió és gépipar a belkereskade- forint értékű bútort, százlemmel megállapodott, hogy huszonhatezer négyzetméter terven felül tízezer televi- fésűs gyapjúszövetet, nyolcmotívuma az, hogy a jelen- f°k" oktatásban mint l939 re es a jövőre gondolva eIött; Többszörösére nőtt az merítsenek a történelem egyetemek es főiskolák, a forrásaiból. Ennek a vezér- tanszékek és a hallgatók motívumnak ékes bizonyító- száma A középiskolákban ka az egész társadalom ál- 3 Elsőfokú oktatásban tal elfogadott -Ezer iskolát n^eyők száma terén (10 az ezeréves évfordulóra* ezeF" lakosra számítva) J^/}' jelszó. A történelem bebi- ^ország a legfejlettebb zonyította, hogy a lengyel kozepoktatósu országok sonemzet minden haladó rába kerüItmozgalma alapkövetelmény- Az oktatásügy teljes ként állította fel az oktatás egyetemességének és a színegyetemességéért vívott bar- vonal állandó emelésének cot. E követelménynek kötelezettsége azonban megvalósítását azonban csak újabb feladatokat vetett fel a népi Lengyelország meg- Az oktatásügyi reform alakulása tette lehetővé, meghosszabbítja az általáKötelező érvényű lett az az nos iskolák tanulmányi ideelv, hogy a szocializmus jét. Egyre nagyobb a tanteíejlődese szorosan összefügg rem szükséglet. Az oktatása közoktatás tartalmának ügyi reforrn ájtal előirányállandó gazdagításával és .Mtt mértéknél jóval több színvonalának emelésével. tanteremre van szükség, A rettenetes háborús mert nagyon sok gyermek pusztítások ellenére a népi és fiatal van tanköteles korban. Lengyelországban nagyobb a gyermekek és fiatalok százalékaránya a lakosságon belül, mint más országokban. Ha az összlakosságot száznak vesszük, akkor 1951ben a 15 évesnél fiatalabb lakosság mutatója 31,5 volt és 1961-ben 35,5 leszUgyanakkor ez a mutató 15 más európai ország átlagában 24. 1960—65 között. 470 ezer lesz a 7—14 év közötti gyermekek számának növekedése. Az oktatásügy új feladatainak megoldásához tehát mindenekelőtt 45 ezer tantermet kell építeni 1961—65 között. Az állam hatalmas kétezer villanytűzhelyet, tízezer lemezjátszót, kétezer ziót szállít aa Idén. varihárom tonna kötöttárut, A legutóbbi piackutatások háromszázezer pár pamuthamás területeken is a tartós risnyát, háromszáztizenhatfogyasztási cikkek iránti ér- ezer pár szintetikus szálból deklődés fokozódását tapasz- kötött zoknit összegeket fordít erre a célra, lényegesen többet az eddiginéL A kielégítendő hatalmas szükséglet ellenére az állami hozzájárulás nem elegendő. Éppen ezért 1958 novemberében a közeledd millenniumi ünnepségek alkalmából a társadalomhoz fordult segítségért a Lengyel Egyesült Munkáspárt Az -Ezer iskolát az ezeréves évfordulóra* jelszót magáévá tette a Nemzeti Egységfront Országos Bizottsága és ez a jelszó az embermilliók eszéhez és szívébe talált. A társadalom világosan látta, hogy nagy tértről van szó. Ezer iskola legalább 15 ezer tantermet és 15 ezer pedagóguslakást jelent. E jelszó megvalósításához 7 milliárd zlotyt kell összegyűjteni, tehát 1959—65 között minden évben 1 milliárd zlotyt kell iskolaépítésre fordítani. Ugy történt, ahogy várható volt Az állam erőfeszítéseinek kiegészítésére a társadalom áldozatkészségéből 1959-ben több mint 1082 millió zloty gyűlt össze. 1960 első négy hónapjában 335 millió zloty folyt be. Az Általános iskolaépítési adakozásban a munkásosztály vezet. Ez Ismét a történelem emlékeztetője és következménye. Az általános világi Iskoláért vívott küzdelem munkás származású harcosainak méltó utódai vannak. A társadalom áldozatkészségének már ma is megvan a gyümölcse. A gyűjtés első évében 14 új iskolában kezdődött meg a tanítás. Ebben az évben 137 új iskola építése fejeződik be és 1961-ben további 300 iskola épül Egy az ezerből..* Július 15-én Nyikfta Szergejevics Hruscsov, egy olyan táviratot talált a napi poétája között, amelynek feladói — a Kongói Köztársaság törvényes vezetői — a többi között ezeket írták: .. kérjük önt, hogy kísérje óráról órára figyelemmel a kongói helyzet fejlődését. Lehetséges, hogy a Szovjetunió beavatkozását leszünk kénytelenek kérni, ha a nyugati tábor nem szünteti meg az agressziót a Kongói Köztársaság ellen .. (

1 ondaljon bele a tisztelt y olvasó! A több mint négy évtizede rágalmazott, minden rosszal megvádolt és életképtelennek kikiáltott Szovjetunió a népek reménycsillagává, 1960-ban pedig lebírhatatlan erejű oltalmazójává nőtt. A leigázott tömegek becsapásához oly mesterien értő imperialisták rá akarták fogni Lenin forradalmas lelkű, csodálatos népére, hogy tehetségtelen, és hogy Oblomov apátiaszerű tehetetlenségét hordozza magában. Vajon mit mondanak most ezek a — enyhén szólva — nem előrelátó politikusok? Mit mondanak most, amikor látják, hogy a a végtelen világ, az eddig ismeretlen csillagrendszer is fokozatosan felfedi titkát a szovjet tudomány és technika diadala előtt? Talán beismerik tévedésüket? Dehogyis. Hangot és módszert változtattak. Miközben bombát hajigálnak a kubai cukornépatermelőre es puskát sütögetnek a jogaiért és emberi méltóságáért felszólaló kongói négerre, szinte betegre ordítják magukat, szólván: a Szovjetunió nem akarja a békés egymás mellett élést. Ezek az úriemberek úgy szeretnék elképzelni a világ nyugalmát, és békességét, hogy ők akkor támadják meg az övékénél gyengébb országokat, amikor akarják, s csak az ő fegyvereik teremthetnek néma csendet. A

zt mondják, minden rosszban van valarpi jó is. Sok igazsag van ebben. Mert az imperialisták bandita-filozófiája, illetve az a tény, hogy tolvajlásaik és gyilkosságaik közepette -fogd meg—et kiáltoznak, száz- és százezer -közönyösember szemét nyitotta fel. Hol van már a tavalyi hó! Rég volt az, amikor az átlagpolgár fásultan tette félre a békeharcra buzdító újságot, mondván, hogy ó nem politizál. Manapság Y alig várja, hogy találkozzék Z-vel, rögtön azzal kezdi: olvastad, mit mondott megint Hruscsov? S aztán előveszik az egész nemzetközi politikát, akkurátusan mérlegre rakosgatják a többszörösen megszűrt tényeket és ők is megállapodnak abban: a Szovjetunió ma valóban kidönthetetlen oszlopa a szabadságszerető népeknek, a népek békéjének. Bizony, annyira érthető és nyilvánvaló ez, mint a kétszerkettő. A Szovjetunió olyan tényező lett ezen a glóbuszon, amellyel nagyon is számolnak a washingtoni Fehér Házban épp úgy, mint a bonni fasiszta körökben. -Csak a Szovjetunió ne volna!* — sóhajtozzak az Adenauer-féle kalandorok. Hogy mi lenne akkor? Sajnos, nem egy példát tud felhozni erre az 1917 előtti történelem. Marsolás, tankdübörgés a kis népek határain keresztül, az -aki bírja, marja-, élve alapján — ez volna a nemzetközi helyzet borzongató és elcsüggesztő intermezzója. Mert a bókét lehetetlen biztosítani a Szovjetunió nélkül. A háború elkerülhetősége csak azáltal vált reális lehetőséggé, hogy a Kárpátoktól a Csendesóceánig egy békeszerető, szocialista nagyhatalom létezik és virágzik, és napról napra imponálóbb, szimpatikusabb a kapitalista országok népeinek szemében is. Tények győznek meg újabb és újabb milliókat arról, hogy a korlátlan lehetőségek hazája nem Amerika, hanerr. a mérhetetlen kincsű és erejű szovjetország, ahol a kizsákmányolás megszüntetésének eredményeképpen tizenegyszer termelékenyebb a javakat előállító munka, mint az USA-ban. E

gy másfk igazságot sem lehet soha megdönteni. Azt ugyanis, hogy a gyarmati sorból felszabadult országokban nem lenne ma független köztársaság, ha a Szovjetunió közömbösen viselkedne irántuk. Egyiptom, Irak, Libanon, Kuba stb. vezetői előtt egy pillanatig sem kétséges: az ő országuk határaitól csak akkor takarodtak el a bombával, géppisztollyal felszerelt -civilizátorok*, amikor a szovjet kormány erélyesen figyelmeztette őket: nagyon veszélyes tűzzel játszanak. És kétséges-e, hogy Kubát, amely földrajzilag is szinte az éhes imperializmus tátott szája előtt fekszik, már régen leigázták volna újra a Batistaféle lakájdiktátorok. ha Hruscsov ki nem jelenti: a Kubát ért támadás esetén a szovjet, rakéták 13 ezer kilométer távolságban is pontosan beletalálnak a kijelölt négyszögbe. P

edig a szóban lévő országokban — köztudomású — nem szocialista, hanem burzsoá társadalmi rendet hoznak létre. A Szovjetunió mégis határozottan a védelmükre kél ezeknek az országoknak, hogy egyrészt elejét vegye a kapitalista országok között kezdődő háborúnak (amelyből mindig könnyen tehetséges világháború), másrészt alapelveihez híven minden támogatást megadjon ott. ahol a nemzeti függetlenségért bontanak zászlót a népek. Hruscsov is a lenini hagyatéknak megfelelően cselekedett, amikor lediktálta a szovjet kormány válaszát Lumumba miniszterelnöknek és Kaszavubu köztársasági elnöknek: .A kongói kormány meg lehet győződve, hogy a szovjet kormány megadja a Kongói Köztársaságnak a segítséget, amely szükségessé válhat az Önök igazságos ügyének győzelméhez*. H

elyesen kifejeznj azt, amit a nép, a népek gondolnak — ez a kommunista politika sine qua non-ja. A Szovjetunió vezetői mindig azért álmatlankodnak és fáradoznak, hogy a népek óhajával egybe essék valamennyi intézkedésük és minden lehetőséget megragadjanak a béke megóvása érdekében. Ez a magyarázata annak, hogy az emberek többsége nem fatalista többé és bízik a békében. Egyre többen mernek merész, nagy terveket szőni, mert megszületett az igazi, a valóságos Prometheus, aki a béke reális tehetőségének jótéteményét hozta el az emberiségnek. Én végtelenül megnyugtatja a világ népeit, hogy a jelen Prometheusát, a Szovjetunió s nemes cselekedetéért nem vonhatja felelősségre semmiféle tstanség és semmiféle földi hatalom. Nagy István Magyar államférfiak üdvözlő távirata vietnami vezetőkhöz Dobi István, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tánáesának elnöke táviratban üdvözölte Ho Si MinA-t, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnökévé történt újraválasztása alkalmából. Dr. Münnich Ferenc, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke és dr. Sík Endre külügyminiszter Pham Va* Dong-nak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökének és külügyminiszterének, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke Troung Chingh-nek, a Vietnami Demokratikus Köztársasig nemzetgyűlése állandó bizottsága elnökének küldött üdvözlő táviratot újraválasztás ik alkaímábóL