Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

r Csütörtök, 1980. július 21. 4 i Otren százalékos utazási kedvezmény i^Jft^ ^ZCMÍCíH Ci% CmUuUd . . — de csak a Szabadtéri Játékok belépőjegyei után Több tárgyalás után végleges döntést hoaott a Postaés Közlekedésügyi Minisztérium és a MAV Igazgatósága a Szegedi Szabadtéri Játékait idején igénybe vehető utazási kedvezményekkel kapcsolatban. A döntés alapján 50 százalékos utazást kedvezmény csak azoknak jár, akik rendelkeznek belépőjeggyel a szabadtéri játékok előadásaira. Utazási kedvezmény tehát — ellentétben az előzetes tájékoztatással — nem adható sem a Szegedi Ipari Vásár, sem a Mezőgazdasági Kiállítás belépőjegyei alapjan. Aa utazási kedvezmény — amely csak a MAV vonalaira érvényes — igénybevételének módja azonos a múlt évivei A játékok belépőjegyének tulajdonosa a kiindulási állomáson Szegedig szóló egész jegyet vált. Visszautazáskor a játékok belépőjegyét kell lebélyegeztetnie az IBUSZ-nál, vagy az erre külön megjelölt helyen, s a vasúti bélyegzővel ellátott, előadás után már érvényét vesztett nézőtéri belépőjegy szolgál menetjegyül a kiindulási állomásra való visszautazáshoz. Az utazást sem oda-, sem pedig visszautazáskor nem lehet megszakítani. Ellenkező esetben a menetjegy érvényét veszti. Az utazás menetiránya nincs megszabva, csupán a cél: tehát Szeged. Élénk forgalom — bőséges gyümö.esfelhozatal Piaci jelenlésünk Élénk forgalma volt a tegnapi hetipiacnak, s különösen gyümölcs- és zöldségfélékből a szokottnál bőségesebb volt a felhozatal is. A szerdai hetipiac árai így alakultak: csirke 1 kg 30 forint, tyúk kg-ja 20 forint, sovány kacsa kg-ja 18 forint 1,20 forint volt a tojás darabja; 3 forintért mérték a tej literjét, 22 forint volt 1 kg tejföl, 25 forint a juhtúró és 9 forint a tehéntúró. Szárazbab 1 kg 8 forint, mák 28, méz 24, óburgonya 2,60, újburgonya 3,50 fqrint A zöldségfélék közül: sárgarépa 8, petrezselyem 10, vöröshagyma 2,50, fokhagyma 6, fejes káposzta 1, kelkáposzta 2,50, saláta 5, paraj 4, karalábé 1,40, karfiol 3, zöldpaprika 20, főzotök 60 fillér, uborka 4, zöldbab 5, zöldtengeri 4, zöldborsó 9 forint kilogrammonként. Valamivel csökkent a gyümölcsfélék ára: alma 2,50, körte 3, meggy 3, sárgabarack 4, őszibarack 10, szilva 2,- málna 18, egres 6 forint kilogrammonként és az újdonságnak számító sárgadinnye kilogrammja 10 forint volt. Beszélgetés a kiskundorozsmai gyógyszerésszel ben, tégelyekben. Kombi náliporí kéréls" S e csendes, de forgalmas Csendes, ragyogóan tiszta beteg sebén pókhálót, me- tőle aludni, holnap pedig a kiskundorozsmai, - főutcára szet látott éktelenkedni, dolgozni kell. nyíló gyógyszertár. A fali Mert nem sajnálta a fárad- Ilyen „apróságok® is gyakszekrónyekben latin nyelvű ságot: ha nem orvostól jött ran megesnek, sőt előfordult, feliratok mögött különféle a páciens, kibontatta a kö- hogy elsősegélynyújtásra porok, folyadékok sorakoz- tést a kezén, vagy a lábán, kérték fel hajnalban a nak kisebb-nagyobb üvegek- S akkor megmagyarázta: gyógyszerészt. S ebből a sokBarátom, maga az egészsé- sok mozaikból olyasféle kép gével, lehet, hogy az életé- kerekedik ki, hogy a betegek vei játszik, menjen orvoshoz! Elemér bácsija ideje java Hasonlóan járt el olyan ese- részét bizony a szolgálatnak tekben is, amikor úgyneve- szenteli. Azt hihetnénk ezek zett „nyúlhájat®, „szenthá- után, másra nem jut már pat iká ban' dolgozik,* vált j a" át romság irt®, farkasalmalevet, ideje az elfoglalt gyógyszea recepteket, keveri a poro- ^^^^ t^jf^^" észnek. Pedig nem lgy van' Mózes '^Elemér " gyógyszer^ emlékeztek a javasasszonyok Tanácstagi leendők immár tíz esztendeje. „receptjeire®. Többeket le- — Többedmagammal a faIlyenkor, nyáridőben rit- szoktatott arról, hogy mák- ju közegészségügyén is kább a vendég, azaz keve- Subó levevel altassák a kis- igyekszünk őrködni — mesebb a beteg. Mégis gyakran ©'érmeket, hiszen abban gélte. — Elnöke vagyok * a köznyílik az ajtó, s a gyógyszer- rnergezo anyag, ópium van. ségi tanács közegészségügyi tár csendes mellékszobájá- ^ ' , állandó bizottságának. Legba, ahol várakozom, beszű- biSZakCl . . . utóbb hidroforokat szereltetrődik a hang: „Elenaér bácsi, tünk be valamennyi italmékérek két kombináltport!® — Nincsenek szenzációk a résbe, mert korábban egy „Elemér bácsi, legyen szíves mi munkánkban — fűzi aszót edényben, álló vízben öblökészítse el a receptet, majd tovább Mózes. Elemér. —Van gették a poharakat. Most visszajövök érte® — s kisebb amikor egész nap szinte több javaslatot terjesztetmegszakítá.sokkal így folyik megállás nélkül kell kiszól- tünk elő egyes elhanyagolt ez egész napon át gálni a betegeket, s termé- csatornák rendbehozatalára, Ideje engedvén, a gyógy- szétesem vannak csendesebb mert egyébként járványok szertárvezető is helyet foglal nap?k , Viszont, éppen fészkei lehetnének. Sokat a mellékszobában, megindul ™ert községben vagyunk, foglalkozunk a helyi cigánya beszélgetés úgyszólván itt kell élni a sággal, lemeszeltettük a hagyógyszertárban, mert másik zaikat, a putrikat. Sokat elA maradiság ellen kollégámmal felváltva állán- helyeztünk közülük, s azokdó ügyeletet tartunk. Ilyen nak, akik becsületesen dol— Négy évtizede dolgozom az éjszakai szolgálat is. goznak, segítünk egészséges a pályán, s leginkább falusi patikákban. Megszerettem a S ez utóbbiról is kiderült lakóhó^k épílésében így — bontott GEgzssrv -svss-SSA EST* szerű embere t akik között a UB-Van a learat a gyógyszer- . . szerű embereit, akik között a régi világban bizony kultúrmissziót kellett teljesíteni tár ajtaján, hogy „Csak sürgős esetben®, s mégis gyakmeséli Mózes Elemér. — So- ra" ve,rj ff' a nyomós ok1 nélkül a gyógyszerész éjszakai álmát. -Drága kat harcoltunk a babona, a kuruzslás ellen is. Ma már ritkán kerül erre sor, az em- Elemér bácsi, adjon mar egy berek felvilágosultabbak, fő- cuchtN — hans^ott el nem leg a fiatalabb nemzedék. ls. eg3'EZer az. Ájszakabap. S S elárulta még Mózes Elemér, hogy mint tanácstag is sokat foglalkozik az emberekkai, sőt tagja a földrnűvesszövetkezet felügyelő bizottságának is. Lám, nem is olyan egyhangú egy falusi gyógyszerész élete. S mikor megkérdeztem, hogy miért törődik ennyit a mások ügyes _ . ., . .. ,. , mit tett ilyenkor Mózes Ele Dorozsmán tíz eve teljesítek mér? szolgálatot, a gyógyszertárak _. .. , .. Tf, . . , — Kicsit zsörtölődtem, de bajos dolgaival, a hatvanaallamositása óta. Itt ls kel- moeolyogtam. Arra gondol_ d!k életév6ében 'járó> de fia. lett azért néha „nevelgetni® tam, hogy szegény édesanya talos Elemér bácsi szerényen az embereket — tette hozzá nem találja a csecsemő cuc- jegyezte meg: tréfásan. liját, mert az elhányta va- — Mert szeretem az embeAzután elmondta, előfor- lahol. most pedig sírásával reket dult, hogy némelyik tanyai felveri a házat, nem tudnak Koloszár Béla Rádióműsor Csütörtök KOSSUTH-RADIO 4.36 Rákóczi-induló. 4,3o Hírek, ldojarasjelentes. 4,35—7,58 Vidáman — frissen, közben: S óra falurádió, utána: vidéki színházi műsor. 3,30 Hírek. 1 óra 20 Hol töltsük a hét vegét? 7,00 Hírek. 7,10 UJ könyvek. 7.25 Szinhaz-, hangversenyés moziműsor. 8,00 Műsorismertetés. 8.10 Népek zeneje. 8,55 Kdes anyanyelvünk. 8,00 A Gyermekrádió műsora. 9,40 Orosz János zongorázik. 10, oo Hirek. 10,10 Rádiójáték. 10,41 Operakórusok. 11,00 A negyedik csigolya, regényrészlet. 11,20 Operettrészletek. 12,00 Déli harangszó, hírek, idöjárásjelentes. 12.10 Könnyű zene. 13,00 Novella. 13.20 Lakatos Vince népi zenekara Játszik. 14,05 Gyermekrádió műsora. 14,15 Táncmelódiák. 15,00 Hirek. 15,10 Az Albán Rádió énekkara énekel. 15 óra 25 Az Ifjúsági Rádlo rlportmüsora. 15.45 Dal tanulás. 10,05 Egy falu — egy nóta. 16 óta 55 Műsorismertetés. 17.00 Hírek. 17,15 Zenekari muzsika. 17.55 Lengyelország felszabadulásának évfordulójára. 18.00 Szórakoztató hangszerszólók. 18 óra 15 Cigánydalok. 18,35 Tf1ű figyelő. 18.55 Mindenki kedvére. . . 19,50 Jó éjszakát, gyerekek. 20,00 Bstl krónika. 20.25 Hoffmann mesét, operaközvetítés. 23.10 Vatda János verseiből. 23.15 Alomba ringató dal... 2é,oo Hfrek. O.in Pirekofjev: II. vonósnégyes. 0,33 Himnusz. PETŐFI RADIO 5.00 Reggeli zene. 6.30 Színház-, •árlat- és hangversenyrr.űsor. 6 óra 50 Torna. 8.00—8.10 Hfrek, 14,00 Időjárás- és vízállásjelentés.' 14.15 Opera részletek. 15,09 Verbunkos muzsika. 15,20 A külföldi műsorból. 15,30 Szórakoztató zene. 16,18 Az élettel, rádiójáték. 16.40 Elmúlt századok tánczené Je. 17.15 A Fekete erdő ól a Fekete-tengerig. I. előadás. 17.30 Tánczene, t B. 15 Zenekari muzstka. 19.00 Hírek. 19 óra 05 Az iriúsági rádió műsora. 19,15 Lengyel népdalok. 19,45 RJportműsor. 20 00 Szegedi Ernő zongorahangversenye. 20.25 Csárdások. 20 40 Falurádió. 2t óra Hfrek. 2105 Tánczene. 22 óra Dalok. 21,15 A műtét orvosi szemmel . . . 2?.'5 Kertngőhsngverseny. 23 00 Hírek. A televízió mwsora 19.00 Kfesin—v képeskönyve: 1. A három pillangó. Benedek Elek Illusztrált meséje. 2. Az öt tóbnrát. Illusztrált mese. 3. A náoolyl kJ6fiú szovjet rajzfilm. 19.30 A Jövő hét műsor. MűsorIsmertetés. 19 35 TV-híradó. 19 óra 50 Meaemlékezta a néol Lengyelország sz'lletésnaofáról. '0.10 flgrenvfló ablak. Magvar film. 114 éven aluliaknak nem atánlfukll 21.35 • Vakáció. Kabainé dr. Húsz ka Antónia pedagógiai műsora. 0&(fa Qnhflr: PROTOKOLL Ki egy ügy őségnél is kárhozottabb vétkesség volna Kóczián Lajost azért akárcsak enyhe gúnnyal is illetnem, mert mértéktelen súlyt helyezett arra, hogy az Operaházi díszünnepség protokoll meghívottai között szerepeijen. Ellenkezőleg, Kóczián Lajost jogos dicséret illeti, mert a díszünnepségen való részvétel óhaja is a rendszer iránti fogékonyságáról és szeretetéről tanúskodik, ami' minden körülmények között tiszteletreméltó, mert elvégre is szép és felemelő dolog beletartozni egy protokollba, tehát abba az egyszál ezer emberbe, aki sok millió ember élén a legközelebb áll az állam szívéhez. Vannak Oktondiak, akik azt képzelik, hogy az ilyen t üliiiuh bonyolult listát úgy is össze lehet állítani, hogy ne legyen benne semmi hiba, ne kerüljön bele egyetlen illetéktelen sem, és ki se maradjon belőle senki olyan, akinek társadalmi fontossága a díszelőadáson való megjelenését indokolttá tenné. Hát ilyen tökéletesség nem képzelhető el mindaddig, amíg az Operaház nézőtere nem bővül több tízezerre, ami persze ugyancsak nyugtalanságot keltene a kívtilrekedt százezrek körében. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy társadalmilag milyen bonyolult kérdés mindenkit a kellő sorba és a kellő székre ültetni egy olyan nézőtéren, amelyen minden sor és minden szék önmagában is jelent valamit, s nem is csak árnyalati különbségeket, tüstént megérthetjük, hogy Kóczián Lajos nyugtalansága mögött sok más olyan tényező is rejtőzött, mely indokolttá teszi, hogy drága időmet reá pazaroljam. Tapasztalatom, hogy történetek elején célszerű egykét mondattal említést tenni hőseink külsejéről. Ezzel is elerjük, hogy kiemeljük őket a tipikusság szürkeségéből, es egyedivé nevezzük ki, ami által nem általánosíthatunk egy kivételes eseményt, és nem bántunk meg feleslegesen egy sor embert. / Kiír/ián ugyanis magas, kövérségre hajlamos emnuvtinil ber voit, egy bizonyos hajlammal a gyors kivörösödésre. Nagy volt rajta minden: keze, lába, nyaka, feje, szeme, csak az orra volt tömpe, és kissé nevetségesen felfele álló ebben a kövérre gyúrt fejben. Hivatali munkájának Kóczián elsőrendű szakembere volt, tanult, leleményes, talpraesett és minden más ehhez hasonló jelző kielégítésére alkalmas, csak talán öntudata és társadalmi biztonságérzete közt volt holmi eltérés, amely más egyebekben rendkívül szilárd jellemét képes volt átmenetileg időnként ingataggá tenni. Kétségtelen fontos beosztása hovatovább azt a meggyőződést érlelte ki benne, jogosan, hogy ő az állam háztartásának egyik nélkülözhetetlensége, és habár a személyi kultusszal kapcsolatos tapasztalatokat kellően levonta magára nézve, megmaradt benne a realitásnak az a foka, amely az önbecsüléshez feltétlenül szükséges. Ugy gondolta, hogy személye szerves tartozéka annak a pro'tokoll listának, amely a hivatalból elsőrendűek egyetemességét alkotja mindaddig, míg a tudomány rendje-módja szerint az állam el nem hal. Miután pedig ez, az általános megítélés szerint is, még távoli időpontra esik, Kóczián világnézete és eredményes munkája fontosságának kifejezését látta azokban a meghívásokban, amelyek azt jelezték, hogy társadalmi és állami fontosságát nem önkényesen állapította meg, hanem az hivatalosan is elismert tény. Kóczián Lajos helyzete a világban tehát olyan volt, amely általában indokolta, hogy rajta legyen azon a protokoll listán, amelyből összeverbuválódik az az egyszál ezer ember, aki az Operaházi díszünnepségre elnyeri a meghívót és így joggal gondolt rá azon az áprilisi reggelen is, amelyen történetünk kezdetét veszi. A sok bokros teendő közt Kutnyik Lóránd volt az, akinek eszébe jutott Kócziánt figyelmeztetni. — Holnap este nyilván Opera! — Nyilván — mondta Kóczián, mint aki az ilyesmit természetesnek tartja, de közben eszébe jutott, hogy a meghívó még nincsen birtokában, ami elég különös* mert máskor már legalább három nappal a díszelőadás előtt ki szokták volt azt kézbesíteni. Persze, ennek nem tulajdonított túlzott jelentőséget, lehet, hogy a meghívót a lakására kézbesítették, ha Kutynikkal végzett, telefonoz is haza. Kll fvnik hosszan> részletesen referált, legalábbis iiu J mindaz, amit az albánokkal kötendő csere-megállapodásokról mondott, ezúttal kissé túl részletezettnek hatott, különösen amikor a kölcsönös előnyök taxatív felsorolásából sehogyan sem tudott kievickélni, ámbár mindketten pontosan tudták, hogy államilag fontos ügyekről beszélnek, amit nem lehet tőmondatokra korlátozni. Mindazonáltal a bolha ott ült Kóczián fülében. Csakugyan! A meghívót tavaly a hivatalba kézbesítették. Miért kézbesítenék idén a lakására? Sőt. Tavaly nemcsak őt hívták meg, hanem a feleségét is, ami a megtiszteltetésnek egy kiteljesedettebb formája. — Helyes, Kutynik — mondta —, az ügy részletesebb tanulmányozására még természetesen visszatérünk. — Természetesen — mondta Kutynik és kisietett a szobából. Kóczián hazatelefonozott, de mert némileg röstellkedett a felesége előtt is, mivel holmi állami vonatkozású szeméremérzés fékezte kíváncsiságát, azt kérdezte az aszszonytól: — Nézd csak meg kérlek, nem hagytam-e otthon az olvasószemüvegemet? — kérdezte és várt, az olvasó-szemüveggel az orrán. Nem, ez nem volt szép tőle, de hirtelen nem jutott eszébe más trükk. Sokáig tartott, amíg az asszony viszszajött a hírrel, hogy a szemüveget sehol sem találja. — Nem csoda — mondta Kóczián tréfásan —, tudod-e, hol van? » — Hol? — kérdezte a felesége. — Az orromon. pynn nevettek is, az asszony megrótta példátlan szórakozottságáért, kifejezvén aggodalmát az Iránt a már túlzásba vitt, kizárólagos hivatali ügyek Iránt tanúsított érdeklődés miatt, amely képzeletének minden más irányú sugárzását már-már bénította. — Valami újság? — kérdezte tetetett önfeledséggel Kóczián. — Semmi, drágám — mondta az asszony. — Posta? — kérdezte, csak úgy odavetve. — Semmi. Egy meghívó — mondta nagyon egykedvűen az asszony. — Miféle meghívó? — kérdezte Kóczián, mint akinek az egész nem fontos. — Mondom, egy meghívó. A kerületi népfrontbizottság ülésére. Ez megdöbbentette Kócziánt és gyors búcsúszavak után inkább csak rádobta a kagylót a villára. A népfrontbizottság kerületi ülésére?! Hm! Maga se tudta, miért, de ez most kínosan érintette. S valahogyan röstellkedett is az egész telefonért. Gyerekség, mondta magamagának. De valami • forrt és vitatkozott benne. Miért volna ez gyerekség? Neki egyáltalán nem mindegy, hogy meghivtók-e az Operába, vagy sem. Hiúsági kérdés!? Nem az. Hát hiúsági kérdés az, hogy milyen érzelmek élnek benne azon államrend iránt, amelynek megtiszteltetéseit fontosnak tartja? Hát erről van szó. És csak erről. Ezért Kóczián egyáltalán nem érezte már „gyerekesnek® vagy „hiúságnak®, amikor áttelefonozott a házi vonalon Andriskának és azt kérdezte: — Mi újság ? — Semmi küionös —mondta Andriska. — Illetve, van egy-két dolog, amit meg kellene beszélnünk. Arra gondoltam, hogy holnap, az operaházi díszelőadás szünetében... Kóczián elvörösödött. Tehát Andriska kapott már meghívót. — Mikor kézbesítették neked a meghívót? — kérdezte tompán. — Még tegnap este. — És sietve hozzátette: — Nem jelent semmit, az elnök most szólt át nekem, hogy még nem kapta meg. — Természetesen — mondta Kóczián és letette a kagylót. Tehát az elnök se kapta még meg a meghívóját. Ez jó jel, mert az elnök biztosan megkapja, ezért is telefonozhatott át nyugodtan Andriskának, mert nincs, is olyan problémája, hogy megkapja-e vagy sem. Azért elnök. Mindenesetre a hír felélénkítette Kócziánt, ami gyakorlatilag azt jelentette, hogy tüstént ismét teljes odaadással fordult az albán csereegyezmény szövege felé, rögtön behivatta Kutnyikot és azt mondta neki: —Kérem, nézzük át mégegyszer a szöveget. Kóczián természetéhez tartozott, hogy e pillanatban a rongásig szerette egész Albániát, amelynek minden eredményével szerette voina megismertetni a magyarokat és fordítva. Fel-alá járt a szobában és javított a szövegen. Ide pontosvesszőt tett, oda a „gazdag kultúrájú® kifejezés helyett „kulturális gazdagságot- íratott, amoda, a két nép „kialakuló kapcsolatai- helyett „a már eddig is jelentékenyen kialakult- kifejezést diktálta, és így tovább, a legapróbb részletekig. Időnként átvillant rajta, hogy az elnök sem kapta még meg a meghívót, és ez visszaadta neki teljes lelki nyugalmát, és olyan aprólékos műgonddal merült a csereegyezmény szövegének elemzésébe, hogy szegény Kutnyikról folyt a víz, látván, hogy az ő műgondja kismiska az igazi, magasabb és reálisabb közigazgatási műgondhoz viszonyítva. ilPl fold járhatott az idő, amikor Kutnyikot elboUCI ICIC csátotta, aki verejtékező homlokkal tántorgott ki a szobából. Kóczián tárcsázott. Az elnököt hívta. — Kérlek — mondta —, csak közölni akartam, hogy az egyezmény szövegét átnéztem, gépelik, s ha van észrevételed, jó volna, ha holnap közölnéd, Talán az Operában... — Helyes — mondta az elnök. Nagyon helyes. Az Operában megbeszéljük a dolgot. (Folyt, köv)