Délmagyarország, 1960. július (50. évfolyam, 154-180. szám)

1960-07-21 / 171. szám

5 Csütörtök. 1PC0. jűttns 21. Technikai érdekességek, újdonságok bemutatója lesz a XVIII Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás Idén már nemcsak Sze­ged környékén, hanem egész Dél-Magyarországon nagy érdeklődést vált ki a Szegedi Ipari Vásár és Ki­állítás. Ez természetes, hi­szen tavaly sok szépet, ér­dekeset láttak a vásár lá­togatói. Szombaton ismét megnyitja kapuit a múlt évinél nagyobb területű ki­állítás. A legnagyobb változást azonban nem a területi nö­vekedés jelenti, hanem az, hogy a különböző ipari cik­keket. a vállalatok és szö­vetkezetek sokféle és faj­ta készítményeit idén íz­lésesebben. elhelyezésben szemléltetőbben mutatják be­A több ezer kiállítási tárgy közül igen sok az újdonság. Az üzemek több olyan gép. szerszám, közszükségleti cikk prototípusát mutatják be, amelyek gyártását a negyedik negyedévben, vagy a második ötéves tervben kezdik meg. A dél-magyarországi üze­mek mérnökeinek, műszaki dolgozóinak ötletességét do­kumentáló kiállítási pavilo­nok és iparcikkek egyben tapasztalatcsere tárgyai ls lesznek. Alig érkezett meg például az egyik Bács-Kiskun me­gyei faipari vállalat mű­anyagborítású konyhabúto­ra, máris összesereglettek az épülő kiállítás területén tar­tózkodó szegedi szakembe­rek, hogy tanulmányozzák, ötleteket szerezzenek saját munkájuk, készítményeik tökéletesítésére. A kiállítás rendezői és a vállalatok képviselői még nem szívesen adnak tájé­koztatást a kiállítandó tár­gyakról. Azt tartják, úgy lesz valóban meglepetés, ha a látogatók ott helyben lát­ják meg e tárgyakat és nem hallanak róluk előre sem­mit. Azért mégis kiszivá­rognak a „kulisszatitkok". Sok mindent láthat máris az érdeklődő a vásár terü­letén. A tavalyi kiállításon nagy érdeklődésre talált kábel­gyári bemutatóterem újabb ipari szenzációval szolgál a vásár látogatóinak. A gyúr szegedi telepén készült műanyagszigetelé­sű kábelek mellett meg­tekinthetik majd az ér­deklődők azt a sokfajta kábelt, amit a Kábel- és Sodronykötélgyár buda­pesti üzemében készíte­nek­Bemutatják a második öt­éves tervben épülő buda­pesti Erzsébet-híd tartóká­belének egy darabját is. Ez a többszázezres kábel, amelynek egy metszete lesz látható, 38 millió kilogramm czakítási szilárdságú. A székesfehérvári televí­zió készülékek gyára pa­vilonjában már elhelyezték a különböző típusú vevő­készülékeket­Megkezdték az Idei vásár szenzációjának, a helyi te­levíziós közvetítő beren­dezésnek a szerelését is. A sok apró érdekesség kö­zül igen ötletes a „saját bangja, vigye haza" szol­gálat. Magnetofonszalagra veszik a jelentkezők hang­ját, akik két nap múlva hanglemezen megkaphatják a kiskereskedelmi vállalat Kárász utcai hangszerbolt­jában. Ismét árulnak a vá­sárban óriásceruzát. A ve­vők kívánságára díjmente­sen belenyomtatják a szabad­téri játékok aznapi mű­sorát. A töltőtollakban és ceruzák­ban pedig a kiskereskedel­mi vállalat pavilonjánál be­levésik a vevő névaláírását. Ugyanitt árusítják majd a főpróbákat követő 48 óra múlva a szabadtéri játékok egy-egy műsorá­ról készült képeslapokat. A vásár ideje alatt Szege­den tartózkodik a Buda­pesti Illatszer- és Pipere­cikkek Gyára főkozmetiku­sa, aki a Deák Ferenc ut­cai Opera-pavilon melletti kozmetikai fülkében díjmen­tes tanáccsal látja el az ér­deklődőket és kozmetikai bemutatót tart. A szegedi üzemek új ké­szítményei — amelyekből ugyancsak sokat láthatnak majd a vásárban az érdek­lődők — bizonyára meglepe­tést okoznak, s csodálatot ébresztenek nemcsak a lai­kusokban, hanem a szak­emberekben is, s öregbítik majd a szegedi ipar jó hír­nevét Súlyos tízezrekbe kerül a terrszerűtlenség Anyagellátási gondokkal küzd a Láda gyár , Egyáltalán nem újkeletű dolog, amivel ez az írás fog­lalkozni kíván. Sokfelé tár­gyaltak már megoldásáról, de mindeddig eredménytele­nül. S most már talán bele is nyugodtak a Ládaipari Vállalat újszegedi telepén, hogy az üzem anyagellátása rossz volt, rossz és az is ma­rad. Tervszerűség és gyakorlat Az újszegedi ládagyár kü­lönféle élelmiszeres, gyümöl­csös és egyéb ládákat ké­szít, mégpedig kétféle alap­anyagból, deszkából és gömbfából. Anyavállalata a tervszámok alapján rendeli meg a szükséges famennyi­séget, amit jelenleg a követ­kező -néhány- cég szállít: Szolnokról az ÉRDÉRT és a fűrésztelep; Debrecenből az ÉRDÉRT, Budapestről és Szegedről a fürésztelep. Azonkívül a külkereskede­lem révén még osztrák és szovjet deszkát ia kapnak. Gömbfával a bajai, a mecse­ki, valamint — tutajon —­a csongrádi és a hajdúsági erdőgazdaság látja el a lá­dagyárat, és a Szovjetunió­ból is érkezik Időnként fe­nyő. A tervszerűség pedig any­fivit ér, amennyi megvalósul belőle. Legutóbb július 1-én, 2-án és 3-én érkezett na­gyobb mennyiségű faanyag Újszegedre, pontosan 87 va­gon három nap alatt. Ez a zúdulásszerű ellátás már hétköznaDl, szinte megszo­kott jelenség. Július elején ls csaknem baj történt A telep összes udvari munkása, rakodója kivonult az állomásra vagont rakni. A fa egy részét be­hordták a telepre, más ré­szét — szívességből eredően — a kenderszövőnél helyez­ték el, de maradt belőle a vágány mellett is elegendő. Tttbb mint 2200 túlóra Hogy milyen hátrányok származnak egy-egy ilyen felfordulás miatt? Talán csak kisebb baj, hogy az ud­vari munkások nem bírják ellátni napi termelési fel­adataikat; a nagyobbik hi­ba, a gazdaságosság rovásá­ra megy. Az idei év elmúlt hat hónapja alatt 63 ezer 500 forint fekbért és kocsi­álláspénzt fizettek ki a MÁV-nak, a rakodómunká­sok pedig 2248 túlóráért já­ró bért vettek fel. Senki sem jelzi előre a te­lepnek az anyagok feladását, csak akkor szereznek tudo­mást róla, hogy szállítmány érkezik, amikor reggelente telefonálnak az állomásra. A szokásos konszignációt rend­szerint utólag kapják kéz­hez. Kár volna elhallgatni, hogy a vasút szintén része­se a rengeteg kocsiállásnak és túlórának. A ládagyár cí­mére érkező vagonokat csaknem mindig rendszerte­lenül állítják ki. s legtöbb­ször a késő délelőtti órák­ban. Emiatt azután nem le­het a rakodók munkaidejét sem célszerűen beosztani. Az újszegedi telep raktá­ra a rosszul szervezett anyagbeérkezés miatt hol túlzsúfolt, hol meg alig ké­pes biztosítani a termelés folyamatosságához szükséges 1000—1500 köbméter fa­anyagot. Néhány faféleség pedig éppenséggel hiányzik. A korongbaltát azért állít­lák üzembe, hogy az olcsó tu­taj fát dolgozza fel, de tu­tajfa ritkán érkezik, csak­úgy, mint a 18 milliméteres osztrák deszka, melyet a LIGNIMPEX "jóvoltából" kénytelenek nélkülözni. Kü­lönben is, élelmiszeresláda­anyagokból szinte állandó a hiány. Tehetetlen a döntőbíróság Az elmondottak nyomán könnyű belátni, hogy a lá­daipari vállalat központjá­nak tervszámok szerint való anyagelösztása fabatkát sem ér. Fordultak már a döntő­bírósághoz is, hogy kötelez­ze az ÉRDERT-et a szerző­désekben előirt ütemes szál­lításra, de nem lett foganat­ja. így megváltoztatha­tatlannak tűnik a jelenlegi helyzet, melynek jellemző példájaként lehet megemlí­teni. hogy a csongrádi erdő­gazdaság csak hébe-hóba küld tutajon Újszegedre gömbfát, ugyanakkor az or­szág távoli vidékeire vagon­télelekkel szállít. De bele lehet-e nyugodni. hogy évente tíz és tízezer forint menjen veszendőbe azok mi­att, akik fittyet hánynak a termelés alapvető követel­ményének, a takarékos, ész­szerű gazdálkodásnak? Fehér Kálmán Ötvenezer hiibméter szemét egy év alatt avagy: rossz befektetés-e a Köztisztasági Vállalat három KUKA-aut6ja? Körülbelül 50 ezer köb­méter szemetet takarítanak el egy év alatt a, Köztiszta­sági Vállalat Szeméthordó­autói, a hatalmas testű, csu­kaszürke, szuszogó-fújtató KUKA-kocsik. Hogy ezt a mennyiséget elképzelhesse az olvasó, mindjárt egy szem­léletes példa: 50 ezer köb­méter földdel jócskán fel le­hetne tölteni a rókusi tavat, talán még maradna is a földből valami. A földből és nem a tóból. Mindenesetre megdöbbentő nagy ez a mennyiség. S ez csak a nagykörúton belüli városrész, a Belváros egyévi szeméttermelése. A külvá­rosban nem járnak még a KUKA-autók, amelyek a nyári hónapokban naponta 70—80 köbméter, téli hóna­pókban pedig naponta 180— 200 köbméter szemetet szál­lítanak ki a volt rókusi tég­lagyár agyaggödrei helyén létesített szemétlerakó telep­re. A süppedős, mocsaras te­rület feltöltése olyan roha­mosan halad, hogy a feltöl­tött területekből tudtak tel­ket biztosítani már a Eeprű­gyár és a Cipészipari Ktsz építkezéseihez, s ezeken a területeken építkezett a Sze­gedi Konzervgyár és a Dél­magyarországi Áramszolgál­tató Vállalat is. HigiénH us, biztonságos Ezek után mindenki szá­mára nyilvánvaló, mennyire alaptalanul marasztalták el egyes szervek a Szegedi Köz­tisztasági Vállalatot a há­rom szemétgyűjtő autó be­szerzéséért és munkába ál­lításáért. Ezek a szervek arra hivatkoztak, hogy a sze­metet azelőtt is el tudták ta­karítani, amíg Ilyen autók nem voltak. Hát igen. Ügy-ahogy. Mert az is igaz, hogy Szeged egé­szen a legutóbbi évtizedekig az ország egyik legszemete­sebb, legpiszkosabb, legelha­nyagoltabb városa volt, nem is beszélve mondjuk a fél századdal ezelőtti viszonyok­ról, amikor a Szegedre ér­kező vendégnek az egész vá­rosból csak annyi emléke maradt, hogy olyan piszkos ivóvízzel még sehpl nem szolgáltak neki, mint Szege­den, s hogy olyan szemetes utcák, mint Szegeden, még a hegyek közé zsúfolódó bal­káni városkákban sincsenek. És megtudtunk még vala­mit. Amíg autók helyett ké­zikocsikkal, kézierővel gyűj­tötték össze a város szeme­tét, a vállalat dolgozói közül minden évben megbetegedett három-négy ember. Tbc-s fertőzést kaptak, s azok, akik a helyükre kei-ültek, rö­vid idő múlva ugyanúgy megkapták a tüdőbajt. Azóta viszont, hogy a KUKA-autók beállításával gépesítették a szemétszállítást, egyetlen friss tbc-S fertőzés sem for­dult elő a dolgozók között. Amiben a lakosság is segíthetne Síost, a nyári hónapokban csak két autó járja végig délelőttönként a Belvárost. A két kocsin összesen nyolc ember dolgozik. Ezek közül egy-egy kocsin kettő végzi a tartályok ki- és berakását, a másik kettő pedig a tartá­lyok kiürítését. Nagyon ne­héz, sokszor szinte túlfessí­tetten nehéz a munkájuk. S ugyanakkor nagyon felelős­ségteljes ls. Beszélhetne er­ről Beznóczki Antal, vagy Jusztin Tamás és velük együtt a többiek. Arról, hogy a megerőltetéstől sokszor re­meg a lábuk és megcsomó­Ma ünnepélyesen nyitják o Boszorkánykonyhát Tegnap este sok érdeklő­dőt vonzott a volt Sándor­söröző helyén elkészült kor­szerű büfé, a Boszorkány­konyha, amelynek utolsó si­mításait, berendezésének el­helyezését, rendezését vé­gezték. A város első ilyen jellegű vendéglátótpari egy­ségét ma, csütörtökön déli 12 órakor ünnepélyesen avatja fel a Belkereskedel­mi Minisztérium és a városi tanács kereskedelmi osztá­lyának küldötte. A Szegedi Vendéglátó Vállalat ezzel tel­jesítette azt a korábbi ígére­tét, hogy a szabadtéri játé­kokra megnyitja ízléses bü­féjét, amelyben különféle ételekkel, frissítőkkel, ?ur­mix-italokkal áll a közön­ség rendelkezésére. Ugyancsak ma, csütörtö­kön délután 2 órakor adják ét ünnepélyesen rendelteté­sének a Sárkány szállót és éttermét. sódnak karjaikan az izmok. Nem keresnek rosszul, az igaz. Havonta 1400—1500 fo­rint a nyári hónapokban is összejön, télen pedig ennéi lényegesen több. De ha va­laki, akkor ők sztán igazán megdolgoznak ezért a fizeté­sért. Mégis, inkább arról beszél­nek, hogy sok házban meny­nyire megnehezítik a mun­kájukat, mennyire nincsenek arra tekintettel, hogy ők is emberek. Sorozatosan púpoz­va megrakják például a tar­tályt, ami aztán azzal jár, hogy a teli tartályból a sze­mét egy része a földre szó­ródik. Olyankor mindenki a vállalat dolgozóit hibáztatja, hogy hanyag munkát végez­nek, s nemegyszer a rend­őméghez fordulnak azok is, akik miatt kiszóródik a sze­mét. > Gondatlanságból kár S szólni kell itt a házfel­ügyelőkről is. Nekik köteles­ségük volna, hogy a kiürített tartályokat rendszeresen ki­takarítsák, az oldalukra ra­kódó szemetet letisztítsák. Néhány házfelügyelő nagyon rendesen, becsületesen meg is csinálja ezt. A többség azonban méltóságán aluli­nak tartja a szemetes tartá­lyok rendben tartását. S a házfelügyelők hanyagsága miatt fordulhat elő az ls, hogy a tartályokba például köveket, rongyokat dobálnak be, holott szigorúan csak a háziszemetet volna szabad. Így történt meg aztán már többször is, hogy a tartály­ból kiömlő kődarabok meg­rongálták a kocsi szerkeze­tét, amivel több ezer forin­tos kárt okoztak a vállalat­nak. Egy KUKA-k'ocsI ára 680 ezer forint. Nem olcsó mu­latság volt tehát a három butó beszerzése. A vállalat dolgozói úgy vigyáznak szor­gos és erős segítőtársukra, mint a szemük fényére. Da a tartályok mélyébe nem lát­hatnak bele. Ezért kérik a házak lakóit, hogy a tartály­ba csak a háziszemetét önt­sék. A kölcsönös emberségre apellál elsősorban ez a ké­rés és éppen ezért hisszük, hogy meghallgatásra talál. Mert ml lenne akkor, ha egy napon senki sem hor­daná el a város fölgyülemlű szemetét? P. L. Tiszták a pantheon szobrai Az ünnepi hetekre külö­nösen tisztává válik Szeged. Ebben a munkában idősek és fiatalok egyaránt kiveszik a részüket. A Tolbuhln su­gárúton lévő Iparttanuló­képző Intézet fiataljai tár­sadalmi munkában a Dóm téren lévő pantheon szobrait tisztították meg a portól, Fe­kete Jenő tanár irányításá­val. Minden nap reggel 8-tól délután 18 óráig tekinthetik meg a Szegedre érkező ven­dégek a szabadtéri játékok időszaka alatt a Dóm téri pantheont. Kényelmesebb munka — gazdaságosabb lerme'és Szabadtéri jáléknaplár Több olvasónk kérésére az alábbiakban táblázatszerűén közöljük az idei Szegedi programját. A fekete kockák a játéknapokat jelentik. Szabadtéri Játékok \ Szegedi -lábadtért Játékok müsornaptára 1960 Július Augusztus \ Szegedi -lábadtért Játékok müsornaptára 1960 23 24|25 26 27 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7| 8 910 11 12|13 14[15|16|17 1811920121 \ Szegedi -lábadtért Játékok müsornaptára 1960 Sz| V | H K Sz Cs P Sz V H K Sz Cs P Sz| V | rt | K Sz cs| p T Szl V I H K | Sz Cs | P | Sz V üuuyadi László « m m I I I cs| p T IMIIM! Ltinoru Palkó 191 1 IV m m I I I 1 1 Jparnte d'.Vrc I W8& I I \z ember tragédiái* | | l l m mm (Liebmann felv.) Alig néhány hete valósult meg a Csongrád megyei Építőipari Vállalat előregyártó telepén egy hasznos újítás, a thermofor kéménytestek gyártásával kapcsolatban. Ed­dig kézzel döngölték be a sablonba a betonmasszát, s ez a művelet, azonkívül, hogy nagy fizikai megerőltetést oko­zott, nem is volt elég termelékeny. Két munkás naponta csupán 40—45 köpenyt, és 55—60 bélést bírt ezzel a mód­szerrel elkészíteni. Az újítást két újonnan felszerelt rázó­asztal jelenti, melyekhez új sablonokat is készítettek. A rázóasztal segítségével napi 120 köpenyt és 150 béléstes­tet lehet gyártani, ugyanakkor tetemes bér- és anyagmeg­takarítás is elérhető. A thermofor kéménytestek előrégyár­tása ily módon könnyebbé és gazdaságosabbá vált.

Next

/
Thumbnails
Contents