Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-02 / 129. szám

3 Cs8i8rt5k, 1969. Júnfüs 8. Tizenötmillió forintot fordítanak a megyei téglagyárak korszerűsítésére Elkészült a Téglagyári Egyesütés öiéves fejlesztési terve Egymásután fejezik be az Gzemek a körültekintő mun­kával készült ötéves terv­javaslataikat. A napokban került sor a Csongrád me­gyei Téglagyári Egyesülés tervjavaslatának ismerteté­sére is. Köztudomású, hogy hazánkban még elmaradott technikával és technológiá­val folyik a téglagyártás, és éppen ezért a második ötéves tervben legfontosabb feladat az üzemek rekonstruálása. A Csongrád megyei egye­sülés a következő öt év alatt termelését 25 százalékkal, termelékenységét pedig 15 százalékkal emeli anélkül, hogy a munkáslétszám meg­növekednék. Ennek érdeké­ben részben saját erőből, részben pedig beruházás se­gítségével 1965-ig több mint 15 millió forin­tot fordítanak a telepek korszerűsítésére, új gépek, épületek és felszerelések üzembe helyezésére. Az építkezések olcsóbbá té­tele és a tégla minőségének javítása érdekében fokoza­tosan rátérnek a kis-, vala­mint a nagyméretű üreges téglák és blokkok gyártásá­ra. A szöregi téglagyárban már jövőre megkezdik az üreges áruk készítését, ez­után kerül sor ennek beve­zetésére a szegedi telepeken, majd a vásárhelyi és a szen­tesi téglagyárakban. 1965-ben már hatmillió 100 ezer üreges falazótéglát és kétmillió üreges blokkot gyártanak a megyében évenként. A termékek minőségének megjavítására három szóró­fejes keverővel és vizezo­szekrénnyel ellátott vakuum­prést szereznek be, mélyek közül egyet a szegedi L számú téglagyárban állítanak majd feL Űj gépeket kap a vásárhe­lyi, a szöregi és a szentesi téglagyár is. Jelentős mértékben emelte a téglagyártás önköltségét a kézi erővel történő szállítás. Az »ötéves terv folyamán ezen a módszeren is változ­tatnak, és gépesítik a nyerstégla szál­lítását többek között a szegedi tég­lagyárban is. Az elmondott gépi beruházásokon és épít­kezéseken kívül számtalan kisebb átszervezést, valamint gépcserét hajtanak végre a következő években a megye téglagyáraiban, és így semmi akadálya sem lesz annak, hogy valóra válhassanak a második ötéves terv célki­tűzései. II dolgozó szülök gyermekei a szünidőben sem lesznek felügyelet, gondos nevelés nélkül A megyei nőaktíva hasznos tanácskozásáról Megyei szakszervezeti nő- állítanak fel társadalmi Az aktívaülés felhívta az aktívaülést rendeztek mint- munkában. Ezenkívül, pél- üzemi nőbizottságokat, hogy agy kétszázötven résztvevő- dául a Csillag téren, kerí- teremtsenek elhelyezési, szó­vel. A gyűlésen Nagygyörgy tést is húznak, hogy a jár- rakozási lehetőséget a vál­Mária, a koppenhágai nem- művek ne veszélyeztessék lalat területén is a va­zetközi nőkonferencia kül- a kisgyermekek testi épsé- kációt töltő gyermekek­dötte beszámolt tapasztala- gét. A Szakszervezetek Me- nek. E szerint több üzem­tairól, s a nőmozgalom idő- gyei Tanácsa más szórako- ben tágas helyiségeket, szerű feladatairól. Ezután az zási lehetőséget is teremt a játékszereket biztosítanak mktivaülés az iskolásgyerme- kicsinyeknek, de a nagyobb majd a fiataloknak, hogy kek nyári foglalkozását, iskolásoknak is ezeken — a szüleik nyugodtan, gondta­szünidei helyes szórakozta- kultúrjátszótereknek elke- lanul végezhessék munkáju­tását tárgyalta meg. Elha- resztelt — helyeken. Egy- kat, ne kelljen aggódniuk, tározták többek között, hogy egy nyugdíjas munkás na- merre kószál gyermekük. E valamennyi művelődési ott- ponta azzal foglalkozik téren azonban a szülők na­honban elfoglaltságot bizto- majd, hogy könyveket, tár- gyobb megértésére is szükség sdtanak a gyermekeknek, sasjátékokat és egyéb játé- lenne. Több helyen ugyanis, Tartanak majd szakköri fog- k-okat kölcsönöz a játszótér ahol már konkrét tervet lalkozást, kisebb kulturális fiatal vendégeinek. Napköz- dolgoztak ki, olyasmi aka­rendezvényeket és játék- ben egy-egy pedagógus fog- dályozza a kivitelt, hogy délutánokat is. Ezenkívül lalkozik a gyermekekkel, de egyesek húzódoznak némi Szegeden három játszótér a terek felügyeletét segítik anyagi hozzájárulástól. Pe­felszerelését, karbantartását a városi nőtanács aktivistái, dig úgyszólván fillérekért ás felügyeletét vállalták a a szülői munkaközösségek meg lehetne oldani a na­résztvevők, részben saját tagjai is. A játékok — for- gyobb üzemekben a gyerme­maguk, részben pedig üze- gók, kézi kuglipályák, tor- kek étkeztetését napközben, meik nevében. A Kolozsvá- naszerek — s általában az ami újabb gondot venne le ri, a Bartók Béla és a Csil- egész felszerelés rendszeres a szülők válláról. Jag téren gazdag szórakozást ellenőrzését és karbantartá- A megyei nőaktívaülés találhatnak a vakációt töltő sát három üzem: a Textil- foglalkozott még a nők poli­gyermekek. Több szegedi művek, a Kenderfonógyár tikai és kulturális nevelésé­üzem dolgozói különféle és a Cipőgyár dolgozói vál- nek. időszerű feladataival is. hintákat, homokozókat, já- lalták a Kolozsvári, a Bar- Elhatározták a többi között, tékpályákat készítenek, nyúj- tók Béla, illetve a Csillag hogy szaporítják tókat és egyéb tornaszereket téren. A Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntették ki Kállai Gyulát A Népköztársaság Elnöki nak titkárai és Kristóf Ist­Tanácsa Kállai Gyulát, az ván, az Elnöki Tanács titká­MSZMP Politikai Bizottsá- ra_ gának tagját, a Miniszterta­nács első elnökhelyettesét — 50. születésnapja alkalmából — a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével tüntette ki. A kitüntetést szerdán Do­bi István, az Elnöki Tanács elnöke nyújtotta át. A kitüntetés átadásánál jelein volt Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, dr. Mün­nich Ferenc, a Miniszterta­nács elnöke, -Apró Antal, a Minisztertanács első elnök­helyettese, Fock Jenő, Kiss Károly, Szirmai István, az MSZMP Központi Bizottságá­az isme­retterjesztő és egyéb tájé­koztató előadások számát a nők részére. Ezenkívül a szakszervezeti nőbizottságok felmérik, hogy a területü­kön dolgozó lányok, asszo­nyok milyen általános mű­veltséggel rendelkeznek, s felvilágosító munkát fejte­nek ki a továbbtanulás, az általános, vagy magasabb fokú iskola elvégzése érde­kében. A FALUSI FIATALOK JELENE ÉS JÖVŐJE A mezőgazdaság szocia­lista átalakításához, a korszerű nagyüzemi gazdálkodás megteremtésé­hez bizonyos idő szükséges. Ebben a jelent és jövőt for­máló feladat megoldásában — az idősebb korú dolgozó parasztok mellett — komoly és életh ivatásszerű feladat hárul a falu ifjúságára. A kérdés ezzel kapcsolat­ban az, hogy az ifjúság ki akarja-e venni részét ebből a munkából, s ha igen, mi­lyen mértékben. A szegedi járásban e problémát meg­vizsgálva azt kell megállapí­tani, hogy a járás paraszt­ifjúságának zöme is részt kíván vállalni az új élet­forma megteremtéséért foly­tatott mindennapos küzde­lemből. Ezt a tények soka­sága, a termelőszövetkeze­tekben dolgozó fiatalok szá­ma, s az általuk végzett munka mennyisége és minő­sége is bizonyítja. Például a szöregi Petőfi Tsz-ben a teljes tagsághoz viszonyítva 17 százalék a fiatalok ará­nya, a deszki Kossuth Tsz­ben 22 százalék, a kübekhá­zi Sarló-Kalapács Tsz-ben 25 százalék, a gyálaréti Komszomol Tsz-ben pedig 33 százalék. Az elmúlt év őszén alakult rúzsai Napsu­gár Termelőszövetkezetben 60 fiatal dolgozik. Bíztató ez a tendencia. Több helyen azonban, külö­nösen a város közelében lé­vő, s még nem termelőszö­vetkezeti községekben ta­pasztalható, hogy a fiatal­ság egy része hátat fordít a mezőgazdaságnak, s a város­ban próbálja megalapozni jövőjét. A szocialista iparo­sítás, az építkezések hatal­mas üteme sok új munkaal­kalmat teremtett. Ide azon­ban elsősorban a városban élő fiataloknak kell kerül­níök. Ha a városi népesség természetes szaporodása nem biztosítja a munkaerő-szük­ségletet, akkor szükségszerű, hogy a faluból is kerülje­nek a várasba. Ez azonban semmiképpen nem ölthet egészségtelen méreteket. Pél­dául Domaszéken a fiatalok 70 százaléka, Zákányszéken pedig 50 százaléka váltott az elmúlt hónapokban mun­kakönyvet, vált meg szülő­falujától, ami természetelle­nes és káros is, hiszen a me­zőgazdaságban is nagy szük­ség van munkaerőre. O lyan jelenséggel is ta­lálkozunk, mely új­nak és fejlődőnek mondható. A korábban el­vándorolt falusi fiatalok egyre nagyobb számban ke­rülnek vissza szülőfalujuk­ba, s igen helyesen, élethi­vatásszerűen dolgoznak a mezőgazdaságban. Különö­sen a régi, jól gazdálkodó termelőszövetkeztekbe men­Szakasits Árpád nemzetközi újságíródíjat kapott A nemzetközi újságíró­szervezet elnöksége szerdán adta át Prágában az 1959. évi nemzetközi újságíródíja­kat, amelyekkel a szervezet legutóbbi kongresszusa Henri Alleg algériai újságírót. Sza­kasit6 Árpádot, a MUOSZ elnökét és Nguyen Xuan Thuy-t, a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság újság­írószövetségének elnökét tüntette ki. Nemrégen kezdték meg a Csehszlovák Köztársaságban egy űj és hatalmas va­gongyár építését. A Porubéban épülő üzem 35 millió koronás beruházással készük Képünkön az új vagongyár széles csarnokát láthatjuk nek vissza a fiatalok. A deszki, a kübekházi, a sán­dorfalvi, a gyálaréti és a szöregi termelőszövetkezetek fiataljainak száma az el­múlt egy év alatt közel há­romszorosára emelkedett. A növekedés zömét azok a fia­talok teszik ki, akik újból visszatértek falujukba. A kérdés mégis az, ho­gyan kell értékelni az el­vándorlási folyamatot, ho­gyan kell a helytelen ten­denciákat leküzdeni? A jelenségek alapvető okát a falu és a város kö­zötti különbségben, a pa­rasztság. ma még egymástól elszigetelt termelési feltéte­leiben kell keresni. Közre­játszhat az is, hogy adott helyen — a párt politikájá­val ellentétesen — nem tö­rődnek az ifjúság igényeinek kielégítésével. Igaz az is, hogy a falu és a város kö­zötti ellentét megszűnt, a különbség azonban megvan, noha az elmúlt 15 évben so­kat tettünk ennek megszün­tetéséért A falusi lakosság ma lényegesen műveltebb, igényesebb, mint a felszaba­dulás előtt. A kulturális színvonal növekedésével, az igények fokozásával azon­ban nem fejlődtek mindenütt arányosan együtt a növeke­dett Igények kielégítését szol­gáló intézmények. Azokban a községekben, ahol előrehala­dottabb a -városi asság*. ahol kielégítettek a kulturá­lis, szórakozási igények, nincs, vagy elenyésző az el­vándorlás. így van ez pél­dául Kisteleken, Dorozsrnán, Mórahalmon is. Fordított a helyzet például Domaszéken, Zákányszéken, Dócon, s többfelé másutt Ezen a le­hetőségekhez képest sürgő­sen változtatni kell az ifjú­ság támogatásával és érde­kében. A termelés mostani elkü­lönültsége bizonyos társa­dalmi elkülönültséget ered­ményez, ezt erősíti a pa­rasztság rétegeződése. A fia­talság természetéből adódóan társadalmi életet akar élni, szórakozni, kulturálódni, sportolni szeretne. Ha mind­ezt nem teheti meg falujá­ban. akkor másutt próbálja megkeresni. A felvázolt társadalmi problémáknak a meg­oldását csak a mező­gazdaság szocialista átalaku­lása után kialakult helyzet biztosíthatja. Némelyek meg­kérdezetik: miféle gyógyír a termelőszövetkezet, hogy minden probléma orvoslásá­ra jó? l ássuk a gyakorla­tot! A falu és a város kö­zötti különbség akkor szű­nik meg, amikor a fejlődést gátló kisparcella helyett a korszerű nagyüzem válik uralkodóvá. A mezőgazdasá­gi munka jellege is fokoza­tosan átalakul gépi, üzemi jellegűvé. Ez a munka és annak eredménye több le­hetőséget nyújt a falu fej­lődésének meggyorsítására, vagy ha úgy tetszik, váro­siassá tételére. A, közös ösz­szefogás és a földrendezés következtében bizonyos idő után falukká alakulnak át a nagy paraszti települések, megszűnhetnek az "isten­hátamögötti* tanyák. A bel­területi település, s mindaz, ami ezzel jár, csak ezen az úton valósulhat meg. A köz­művesítés, a társas élet fel­tételei, a falu és a város kö­zötti különbség megszünte­tése nyilvánvalóan nem tör­ténhet meg addig, amíg a járás 30 községéből 16 ta­nyarendszeré települési Ezek­ről a településekről a fiata­loknak kulturális igényeik kielégítéséért bizony hosszú kilométereket kell gyalogol­niok. A termelőszövetkezet te­szi lehetővé a paraszti réte­gek ma még tapasztalható elkülönültségének megszűn­tetését, a parasztság .egysé­ges osztállyá alakulását Er­re, s a fiatalok előrehaladó* sára Rúzsán is példát talál­hatunk. Itt a Napsugár Ter­melőszövetkezetbe tömörült 60 fiatal már évekre is meg­határozott terveket készített S az alig 4—5 hónapos kö­zös gazdálkodás teremtett lehetőséget arra, hogy a fia­talok sportkört benne lab­darúgó-csapatot is létrehoz­tak. A téli hónapokban mű­soros estéket rendeznek, lesz televízió a tsz idősebb és fia­talabb korú gazdái számára. A szöregi és a deszki ter­melőszövetkezetek is igen nagy gondot fordítanak a fiatalok kulturális és sport­igényeinek kielégítésére. A közös cél, a közös munka jó feltételeket teremt a to­vábbtanulásra is. Például a szöregi Petőfi Termelőszö­vetkezet fiataljai korszerű földművelést és gyümölcs­kertészetet tanulnak, T öbb helyen azt hall­juk, hogy a tsz-ben a gazdasági év vé­gén, a zárszámadáskor kap­ják meg részesedésüket a tagok, ez is aggasztja a fia­talokat, hiszen a hétvégi szórakozáshoz pénz kell. Igaz. hogy a termelőszövet­kezetek gazdái az éwégi zár­számadáskor kapják meg a természetbeni juttatásokat, a munkaegységekért járó leg­több pénzt. A járás vala­mennyi termelőszövetkezete azonban már olyan helyzet­ben van, hogy havanként pénzelőleget oszthat. Számos termelőszövetkezet rendsze­resen és havonként pénzelő­leget ad a munkaegységek­re. így sem az idős korúak, sem a fiatalok nem szűköl­ködnek pénzben hóközben. A fiataloknak a kereseti le­hetőségre sincs általába* panaszuk. Gyálaréten ta­valy átlagkeresetük havon­ként 1408 forint volt. A szó­regi és a deszki termelőszö­vetkezetekben pedig 1500— 1700 forint között kerestek azok a fiatalok, akik rende­sen dolgoztak. A fiatalság faluból valói elkfvánkozásának, vagy ott­maradásának a problémája sokrétű, összetett. Megoldá­sát azonban — mint már ír­tuk — csak a nagyüzemi gazdálkodás kialakításával, és fejlesztésével biztosíthat­juk. A legtöbbet ennek ér­dekében a községekben, a termelőszövetkezetekben le­het tenni. Tapasztalataink szerint általában komolyan és felelősségteljesen foglal­koznak a községek vezetői, kommunistái e kérdéssel, mert tisztában vannak a fontosságával. Sok azonban még a kihasználatlan lehető­ség, amellyel most és a jö­vőben élni kell! A községek, a termelőszövetkezetek ve­zetői gondoskodjanak arról is, hogy a tsz-ek ben lévő fiatalokat mindenütt teljes értékű és egyenlő jogú tag­ként kezeljék. S a tsz mel­léküzemágaiban is elsősor­ban a fiataloknak kell lehe­tőséget adni arra, hogy ott szakmát (kovács, bognár, kertész stb.) tanuljanak. Ne mellőzzük a fiatalokat eset­leges tapasztalatlanság mi­att, hanem segítsük őket, minden tekintetben, A faluból elkívánkozó fiatalokkal pedig tü­relmesen, szép szóval beszéljünk, a tények erejé­vel segítsük őket abban, hogy ott, helyben megtalál­ják boldogulásukat A lehe­tőségek adottak ehhez, eze­ket kihasználni elsősorban a községek vezetőinek, egész társadalmának, benne a fia­taloknak a dolga. Siklós Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents