Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)
1960-06-05 / 132. szám
HŐSEI Az - óraköri tízperc szünetben a. tapasztalt, idősebb kollega szíves szót'al segít fiatalpedagocustarsainak, ha problémáikkal hozzá, fordulnak. Képünk a Szegedi Tudományegyetem Ságvári Endre Gyakorló Altalános Iskolájában készült. Kőeépen Szilágy József igazgatóhelyettes, tőle balra Szécsi imrené, Kunstár János, jobbra pedig Márta Ferencné és Nagy Pálné, amint az órákozi szünetben ktr eserelik- tapasztalataikat. A legkisebbek, a legarenyosaVbak, ommt az &ci néni, Kuczik Istvánná meséjét hallgatják és a meséskővyv színes topjaiban hosszén elcsodálkoznak. Öreg diák jelentése DOLGOS NAPOK A Kolozsvári téri vj, modern, iskola legfiatalabb pedagógusa. Aradi Márta gyakorlóeves tanítónő. Tanttvúnyai nem u sejtik, hogy a tanító "néni- ugyanúgy a könyv fölé hajol meg esténként lecketanulasra, mint ők. Képesítő vizsgája ugyanis még ezután lesz, t minden bizonnyal olyan jó eredmennycl, mint ahogyan már a gyakorlati munkát végzi fiai és lányai közt. BEDE ANNA: f f } Tjaaá*nMmh&z í J * Kurta íz,AL5?,-ámbae, kurta hajjal t Beüttwn kis festett padomba, 9 S a Nap beszólt édes kacajjal, Araoj-milai hajamba fonva. Kívül maradt a tiszta reggel, / 3 S én nagy, komor terembe zárra 9 Küszködtem uj. nefcíz nevekkel. Elsős voltam, riadt és árva. / 6 akkor betepteC Ahogy szoktál Ahogy százból sem tudnak ketten. 36 voltál, szép. és mosolyogta!.., Es én nevettem már, nevettem! Virággal köszöntik tanító bócsiywket., a névelői pályán immár Több mint 40 esztendeje helytálló Majzik Sándort, a Felsőfokú Tanítóképző Intézet Gyakorló Iskolájává* legidősebb pedagógusát tanítványai. 1920-báh kapta kézhez a tanítói oklevelet. 193$ óta Szegeden, a tanítóképző gyakorló iskoláiban tanit, s kilencedik éve most, hegy egyfolytában az elsőosztályosókat igazgatja a Számok, betűk és fogalmak világába. partiaké, va®/ a csa tornaiaké1' TálSA a következő husa év IgMBáae* oszt, a Nskarene ügyében, mire) a teknős to helyen majd kényelmes palotákat állít az ember A langyos nyár fekete leple beborítja az emlékeket, de aa Ismerős süénaillat újfent Orsaágh József tanító ur tanítványai köoé sodor, aa efeo elemibe A szénaillatos rétről indultam reggel, és azofv a napon először, a Tanító Ur keséből utoljára kaptam éwégi értesítő könyvecskét Én gyámoltalan félszegseggel álltam a katedra előtt nevem szóhfásfc után Taanító Ur rém nézett apró ráncökkal körülfont saemével, halvány piros arcán unalmat es bágyadtságot láttam, fiatalosan pödört fehér bajuszán nem látszott a pálya vége, pedig már a zsebében volt a nyugalom cédulája, Emlékezetemben maradt az afea, és ebből ht alkalomból ejtett néhány mondata; — Miért félsz fiam, ki bánt téged? — kérdezte. i — Senki nem bánt — válaszoltam ijedt cínct-rhangon — Szeressed az embereket, akkor nem bántanak, ők is' szeretnék téged ... ezt soha ne felejtsd el... Na, Itt a bizonyítványod • >. jó jegyet kaptál — és átnyújtotta az értesítő könyvecskét. O rstagh Józ.sefet nem láttam tobbé, őszre üj tanító érkezett az iskolához. De az intelem a mai napig is foglalkoztat, mivel csodálatos érzés az emberszeretet. Tanító Ur talán krisztusosan gondolta szép intelmét, bár meglehet, hogy hetven esztendő bölcsességével másképpen értelmezte. Én kétféleképpen éltem intelmével: szerettem, aki szeretetre méltó, ós szívből — és később értelemből is — utáltam, aki utálatra méltó Nem krisztusosan gyakoroltam az intelmet, mivel engem se szeretett mindenki, én .se szerettem mindenkit. Akik elzavartak társaságukból, mert én csak utcagyerek voltam — azokat elvertem. S akik a falatot megosztották vilam — azokat, nagyon szérettem Akik apám bérét nem fizették kJ — azokat végtelenül gyűlöltem. Akik segítettek a fullasztó nyomorban — azokat naiv értelemmel becsültem. • - - • = Mi lesz belőled, emberke? — kérdezi Pálfi Károly, a Zalka Máté Altaláo KOS Iskola igazgatója Farkas Jánostól, a VlII/b osztály tanulójától. — bakatostafiulő leszek, igazgató bácsi — mondja Jancsi magabiztosan. H ívatlanul • fölmotoszkilt érzések lassan elhessegették a nyikorgó dzsessz szirupos-cukros melódiáját. Puncsa szorongás nyomta el a boros-derűt és szabaduló léptekkel fordultam ki a csárdaajtón. Széjjel-széledt, elveszett emlékek kerültek elö és valamiért, hirtelen kelt vallomás kényszere hajtott el az emberek köréből: az iskolát akartam látni, kopott falával, rozzant kerítésével, az öreg iskolát. Talán a komámnak. Gombos Jenőnek a megjegyzése, hogy -itt ült esténként a Tanító Ur- — ez a szürke mondat űzött ki a derűs világból. 1 Jelentéstételre indultam. Nem olyan hivatalos jelentésre, mint Zsuzsi lányom a Mérey utcai iskola másodosztályának padjától a Tanító Néni katedrájáig. Én a -hetes* munkakörét vasárnaponként végzem. Jelentem az osztálylétszámot, a hiányzókat, meg a fekete körmüeket, zsebkendő nélkülieket. S amikor mindezt jelentettem, a szigorú kis -tanító néni* feleltet a második osztály névsora alapján. Ilyenkor a Bódít, Nasiczot, Szekfüt — szóval az egész osztályt képviselem, és mindenki helyett felelek. Az én jelentésem más természetű. Bünbánással kezdődik, és nem parancsra történik, de olyan komolysággal és iskolás T őszinteseggel, mint a -hetesé*. Először / szégvenesen kérek elnézést néhai Országh 9 József, Magyar János ée Csóky Gusztáv 9 tanító urak generációnk életének végéig 9 élő emlékétől, hogy hanyag tanítványnak / bizonvultam. az ígért jelentéseket elniuf lasztottam. Most már nehéz a számadás, 9 hiszen negyed század huszonöt vastag éve 9 rakódott rám, gondolkodó sejtjeim több9 szór cserélődtek, sok-sok életkép. s2ép és 9 csúnya epizód merült alá az elszállt évek 9 végtelen tengerében. ' Szapora lépteim koppanasát elnyeli a ) nyár-éjjel kellemes csöndje Fölöttem a ) szférák izzó-pettyes ernvójét a kozmosz t vibráló nyugalma borítja. A tejút is fe) herebbre fakult, olyan, mint az újra for) ralt damasztabrosz. A város végén nem c fogad túcsokmuasika, de a rámpa alatt, a , teknős tó partján ugy szol a béka-zene, 9 "mint régen Lejjebb, a puszták szélén bo9 torkáló tiszai csatornából érkező terc jel' zi. hogy az elillant két évtized se döntötte - el, melyik zenekaré a béká-pálrria: a tóA Kolozsvári téri modern, új iskolában, a politechnikai órán addig ügyeskednek a kislányok, amíg formát ölt kezükben az elkészítendő papírvágókés. Képünkön Csala Mihályné tanárnő a csiszolópapír helyes fogására, hasznalatára oktatja egyik tanítványát.