Délmagyarország, 1960. június (50. évfolyam, 128-153. szám)

1960-06-01 / 128. szám

Szerda, 196(1. jdnina L Technikum a termelőszövetkezetben... Országos figyelmet érdemlő szegedi kezdeményezés A javaslat az I. kerületi tanács v. b. ülésén hang­zott el a közelmúltban. Lé­nyege körülbelül ennyi: a termelőszövetkezeteknek nagy szükségük van mező­gazdasági szakemberekre. A szegedi tsz-ekben különö­sen sok olyan fiatal dolgozik, aki a napi munkája mel­lett levelezd úton elvé­gezhetné a mezőgazdasági technikum levelező tago­zatát. Létesítsenek ezek számára valamelyik tsz-ben külön tagozatot, a tsz adta felté­telekre és lehetőségekre alapozva... Ennek a javaslatnak a sorsáról érdeklődtünk Ko­rek Józsefnénál, az I. ke­rületi tanács v. b.-elnökhe­lyettesénél, aki elmondta, hogy a kerületi tanács és a megyei jogú városi tanács mezőgazdasági osztálya, karöltve az újszegedi Ha­ladás Tsz vezetőségével, 1960 őszétől kezdődően megindítja a levelező ta­gozatot a szegedi termelőszövetke­zetek kellő gyakorlattal rendelkező és tanulni vá­gyó dolgozói számára. Elmondta azt is, hogy a Földművelésügyi Miniszté­rium nagy örömmel fogadta az újszerű kezdeményezés hírét és támogatni kívánja annak megvalósítását, , — A kezdeményezésben nem is az az újszerű és a nagyobb érdeklődési érdem­ló — mondta —, hogv egy tsz tanulni kívánó dolgozói számára lehetőséget biztosí­tunk a tanuláshoz. A megoldásban próbálunk meg valami egészen ujat, egyelőre mi is kísérletkép­pen. Az oktatást ugyanis úgy akarjuk megoldani, hogy a heti egy-két alkalommal tar­Szízezer diák végez idén az általános iskolákban 85—90 ezren középiskolában tanulnak tovább Ebben a tanévben több mint százezer tanuló végzi el az általános iskola nyol­cadik osztályát. Az általá­nos és a középiskolákban már országszerte befejezték munkájukat a társadalmi bizottságok. — A különböző középis­kolákba május elejéig mint­egy 42 000 tanulót vettek fel, többet, mint a múlt év hasonló időszakában. Növe­kedett ezen belül a gimná­ziumokba iratkozott diákok száma is. Az ipari, a keres­kedelmi és a mezőgazdasági szakmunkásk-mzö isko'^kh? mintegv ötvenezer fiatal felvételére van lehetőség Az általános iskolákban most végző tanulóknak kö­rülbelül 85—90 százaléka tanulhat tovább a különbö­ző középfokú oktatási in­tézményekben. Emelkedett a munkás- és a parasztszármazású tanu­lók száma a középiskolák­ban. A középiskolákba felvett tanulók között a kitűnője­les és jórendűek aránya 82,5 százalék. tandó közős foglalkozásokra a tanárok kimennének a tsz-be és olt kinn tartanák meg az előadást, illetve a konzultációt a -tsz-techni­kum* hallgatóságának. Az oktatást a Szegedi Erdészeti Technikum tanárai látják majd el. Ez. amellett,. hogy megvalósítása nem ütközik különösebb akadályba, sokkal célszerűbb, mintha a dolgozók bejárnának a városba napi munkájuk után és aztán ismét vissza a tsz­be. A tsz elnöke, Fodor Ist­ván nagy örömmel fogadta javaslatunkat s már hozzá­kezdett a -tsz-technikum­első évfolyamának toborzá­sához is. Ugy számítjuk, hogy 25—30 dolgozó kapcsolódik ma jd be a technikum mun­kájába az első évben, s így biztosítva lesz majd a szükséges mezőgazdasági szakembergárda a Haladás Tsz számára, amely lévén el­sősorban kertészszövetkezet, különösen sok kellő szakis­merettel rendelkező dolgozó­ra tart igényt. Az elmondottakból kitű­nik, hogy az említett javas­lat nemcsak, hogy meghall­gatásra talált, hanem rövide­sen eljut a megvalósuláshoz is. S az ország más városai­ban a szegedihez hasonló föl­tételekkel rendelkező terme­lőszövetkezetek bizonyára fölfigyelnek majd erre a könnyen meg­valósítható és rendkívül hasznos szegedi kezdeményezésre.. P. L. A Budapesti Ipari Vásár tanulságai E ddig nem tartoztunk a nagy vásár­rendező országok közé, a budapesti ipari vásárok — minden szépségük ellenére — elmaradtak a híres lipcsei, bmói, vagy akárcsak a zágrábi mögött is, ha a méreteket vagy a nemzetközi rangot tekintjük. Eddig elmaradtak, de az 1960. évi Budapesti Ipari Vásár után már szerénytelenség nélkül mondhatjuk: e vásárnak helye van a legnagyobbak so­rában. A rangot a magyar Ipar vívta ki, a tekintélyt a magyar kereskedelem sze­rezte meg. De ki állíthatná, hogy egyma­gában álló jelenség iparunk és kereske­delmünk sikere, hogy nincs mély össze­függésben szocializmust építő társadalmi rendünkkel? Nem állíthatja senki. A Bu­dapesti Ipari Vásár egy oiyan népgazda­ság sikere volt, melyet a lehető leghelye­sebb politika vezérel. A békés egymás mellett élést nem kém­repülésekkel, hanem a kölcsönös előnyö­kön alapuló kereskedelem útján kell megvalósítani. A vásáron egymás szom­szédságában építették fel a szocialista és a kapitalista országok iparának pavilon­jait, és Kelet, valamint Nyugat találko­zásából nem konfliktusok, hanem jelen­tős üzleti tárgyalások jöttek létre. Nem járt rosszul egyetlen osztrák, francia, an­gol, vagy svéd cég sem, amiért elhozta áruit Budapestre, és mi szintén jól jár­tunk velük. Még tanulni is lehetett egyet s mást tőlük, miközben ők is tanulhattak. L egtöbbet mégis az hozott, hogy el­jött a Szovjetunió és eljöttek a népi demokráciák a budapesti vá­sárra. Bemutatott áruik sikere egyöntetű volt Hosszú lenne felsorolni azoknak a kereskedelmi szerződéseknek a sorát, me­lyek e tíz nap alatt születtek. A Kölcsö­nös Gazdasági Segítség Tanácsa országai között egyre inkább kiszélesedő kapcsola­tok fontosságának, a tervszerűség szüksé­gességének elismerése vezette a feleket az üzletek megkötésekor. A különböző társadalmi rendszerű or­szágok között folyó gazdasági verseny jó­tékony hatása ezen a vásáron is megmu­tatkozott. Már nem keltett különösebb feltűnést a francia cégek autókiállítása, mert több csodálót vonzott a szovjet Si­rály, a csehszlovák Feücia és a keletné­met Trabant gépkocsi. A szovjet szer­számgépek műszaki színvonala, sót a ma­gyar nehézipar fejlettsége láttán is volt okuk meglepődni a nyugati szakemberek­nek. Idén a közönség számára csupán nagy­szerű látványosság volt a BIV, vasárt kötni csak a kereskedelemnek lehetett. A látogatók ezzel is teljes mértékben meg­elégedtek, amit bizonyít, hogy egymillió­százezren keresték fel A szakemberek számára azonban ez az intézkedés nagy­könnyebbséget és sok tanulási lehetősé­get jelentett. A megrendezett két keres­kedelmi napon nemcsak az üzletkötök te­vékenykedtek, hanem az üzemek, a kutató intézetek és a gazdasági szervek műszaki és tudományos dolgozói is kedvező kö­rülmények között tanulmányozhatták a külföldi termékek működését, felépítés­beli érdekességeit. Igen hasznos volt, hogy a különböző országok szakemberei között megfelelő kapcsolat alakulhatott kl és számtalan tapasztalatcsere színhelye lett a vásár. A ki az elmúlt héten járt a budapesti vásáron, az tudja, hogy nemcsak külsőségekben — a szebb pavilo­nok és a jobb rendezés által — emelke­dett színvonala a tavalyi fölé, hanem tar­talmában is. A vásár nem önmagóért volt, nem azért csupán, hogy gyönyörködjenek a 800 belföldi és 437 külföldi kiállító cég áruiban. A megkötött kereskedelmi szer­ződések következményét rövidesen tapasz­talni fogjuk az üzletekben megjelenő új cikkek láttán, a szerzett szakmai tapasz­talatok pedig jótékony hatást gyakorol­nak majd az iparra, hogy egységesebb, modernebb és jobb gyártmányok lássa­nak napvilágot. Már felkeltek a tárgyalóasztal mellől a szakemberek, már bontják a vásárváros falait. De az élmények, az eredmények és tanulságok megmaradnak. A Budapesti Ipari Vásár nemzetközi rangját az emelte az idei magaslatra, hogy a szocialista or­szágok iparának méltó seregszemléje volt. Fehér Kálmán Közös magyar-német növénytermesztési kísérleieK Közös növénytermesztési kísérletek kezdődtek ha­zánkban és a NéiAet De­mokratikus Köztársaságban, az Országos Növényfajta­minősítő Tanács, illetve a Német Mezőgazdasági Aka­démia és a fajtakisérietek központja irányításával. Kü­lönböző német, magyar és szovjet kukoricákat próbál­nak ki, hogy megállapítsák: milyen körülmények között, mely fajták termesztése a legelőnyösebb. Keresik az egyes cukorrépafajták leg­gazdaságosabb trágyázási módszereit is. A kísérletek eredményeiről a magyar és a német szakemberek tájé­koztatják majd a KGST­ben résztvevő többi orszá­got is. Gondatlan vezetés — állásvesztés Gondatlansága miatt vesz­tette el állását Modroczki János gépkocsivezető, Sze­ged, Pusztaszeri utea 27 sz. alatti lakos. Modroczki a 42­es Autóközlekedési Vállalat tulajdonát képező tehergép­kocsival gyorshajtás követ­keztében Kistelek és Sövény­háza között az egyik ka­nyarban árokba fordult Ti­zenkét mázsa zöldborsót szállított. Az eddigi rizsgá­latok szerint az anyagi kár értéke 30 ezer forint. Mod­roczki súlyos sérüléseket szenvedett. A rendőrség Modroczki János gépjármű­vezető igazolványát véglege­sen bevonta, ezenkívül bűn­vádi eljárás indult ellene. Meghitt és eredményes találkozás Vaszy Viktor és Békés András szovjet tanulmányútjukról Szakszervezete Vaszy Vik­tort, a Szegedi Nemzeti Glinka nagy müve, az jegyzem meg: a Szovjet- aki a darab legnagyobb is­ivan Szuszanyin nem kis unióban nemcsak a nagy merője és rendezője, külön feladat ele állítja a Szegedi klasszikus hagyományok, ha- felajánlotta baráti segít sé­Nemzeti Színhazat, amikor nem a modern balett-törek- gét, hogy alapos ismerettsé­jovo evt musorara tűzi. Ep- vések is a legmagasabb mü- get kössek Glinka operájá­pen ezert hívta meg a Szov- vészi formában találnak val jetunió Művelődésügyi Mi- színpadot, művészi repre- - Bár mostani utunkon niszteriuma es Kulturális zentációt. is sokat tanultam tőle, fel­Békés András, aki a jövő ajánlotta, hogy nyári sza­o_. h. _ ,,.,, . színházi évad elején elsö badságából egy hetet ren­ll f A •azgat°J'-tes operabemutatóként viszi delkezésemre bocsát: utaz­fces András rendezőt tobb- s2Ínpadra az Ivan Szusza_ zak ki hozzá. napos moszkvai látogatásra, int_ a ^vetkezőket mon- Glinka drámájáról szólva: L^ tanulmf dotta: véleményem szerint ragasz­Zl™ u^J?" Szuszanyin _ Az Ivan Szuszanyin kodni kell oz orosz ^mzetl szegedi bemutatasaval kap- moszkvai elóádásáról el- hagyományokhoz, ha játék­csoiatos összes Kereteseket. mondhatom: lenyűgöző volt. módban, saját vérmérsékle­riazaieiesuK utan megker- Amjt színházművészetben tünk, egyéniségünk szerint deztuk Vaszy Viktort es Be- produkálnl Iehet, az mind átültetjük is magyar szin­nflvA, m tered™r benne volt ebben az elő- padra. Mégegyszeri tanul­££ yikt0I\ adásban. Baratov, a Szta- mányutam azért is fontos, bek kozott ezeket mondotta: _,,:-_i.,,,,_i,í; , ... u x nyiszlavszkij-DancsenkoOpe- hogy jobban megismerjem — Soha meghittebb és ra_ és Balettszinház fórén- „ „_„„ , „„ „ . ereménvesebb találkozásom dezöje, aki az Ivan Szu- °rosz nemzetl hagyoma­nem volt még művészembe- szanyin szövegkönyvét 15 ny°k sokaságát, mert annál rekkel. Nagy elfoglaltságuk évvel ezelőtt átdolgozta, s biztosabb lesz a rendezés, mellett mindenki szakított Véset ért az Irodalomtörténeti Társulat szegedi vándorgyűlése A Szegeden megtartott bizottság meghívására tar­irodalomtörténeti vándor- tózkodnak Magyarországon, gyűlés keretében nagysikerű és részt vesznek a Mikszáth vitaindító előadást tartott a Kálmán halálának 50. év­Tudományegyetem aulája- fordulójára rendezett orszá­ban -Technikai fejlődés és gos és vidéki emlókünnepsé­művészet- címmel Szigeti geken. József egyetemi tanár, a fi- A ritaindító előadást kö­lozófiai tudományok dok- vetően este baráti találko­tora. Az érdekes előadást zón vettek részt fővárosi, számos hozzászólás követte, vidéki és szegedi irodalom­többek között felszólalt történészek, egyetemi taná­Komlós Aladár, Kiss Lajos, rok, irodalombarátok a sze­Kardos Pál, Tóth Dezső és gedj újságíró klubban, ahol Koczkás Sándor. Az iroda- rövid műsorban felléptek: lomtörténeti vándorgyűlés Miklós Klára, Berdál Valé­hétfő délutáni, illetve esti rjai Mentes József és Sza­előadásán két csehszlovák latsy István, a Szegedi Nem­írót is üdvözöltek, akik az zeti Színház tagjai. Országos Mikszáth Emlék­időt a számunkra, akinek az Ivan Szuszanyinhoz kö­ze van: a Moszkvai Nagy­színház karnagya, Haikin professzor, Baratov rendező a többi színházi és mű­vészember. Látogatásunk" célja volt, hogy hazai elő­adásban és hasznos megbe­széléseken megismerjük a nagyhírű operát. Megismer­ni, hogy zeneileg melyek az előadás jellegzetességei, értve ezen a darab előadá­sának több mint százéves rendezési, díszítési és zenei tradícióját, s általában azt, hogy a szovjet operaművé­szet hogyan állt és áll egy történelmi operájának szín­padrahozásához. — Természetesen nemcsak az Ivan Szuszanyin érdekelt bennünket, hanem az a kér­déskomplexum is, hogy me­lyek az orosz és a szovjet éneklésnek, valamint szín­játszásnak ma élő gyakorla­tai. Utunk azért is szeren­csés volt, mert sikerült lát­nunk Glinka másik operáját is, a Ruszlán és Ludmilla-t, valamint Rimszkij Korsza­kov Szadko-ját, a Sztanisz­lavszkij Színházban Prokof­jevtöl egy vígoperát, az El­jegyzés a kolostorban-t. Ugyanitt láttuk a -Hattyúk tavá«-t, majd Leningrádban Kara-Karajev modern ba­lettjét, amely a délafrikai néger elnyomásból meríti témáját Ennek kapcsán Vár- és szobor-restauráció Cj arcot ölt Szeged a szabadtéri játékok idejére. Csinosítják, restaurálják a műemlékeket, épületeket és szobrokat. Ebből a nagy munkából két -epizódot* örökítettek meg felvételeink. Az első az Országos Műemléki Felügyelőség gyulai kirendeltségének szakmunkásai a IV. Béla idejében épült vármaradvány boltozatá­nak úgynevezett fogazási munkálatait végzik. Másik felvételünk azt ábrázolja, amint helyreállítják a Hősök Kapuja honvéd­szobrait. A második világháború idején megrongálódott nagyméretű szobrokat a Szegedi Tudományegyetem házi műhelyének dolgozol restaurálják. Tegnap délelőtt került sor Szabolcsi Miklós, a Magyar Tudományos Akadémia Iro­dalomtörténeti Intézete osz­tályvezetője vitaindító elő­adására »Juhász Gyula" címmel, amelyet Pándi Pál bevezető szavai előztek meg. Szabolcsi Miklós előadásá­ban körvonalazta, hogy az induló Juhász Gyula annak idején milyen hatásokkal ta­lálkozott kultúrában és sza­badságtörekvésben. Elemez­te, hogy Juhász Gyula mi­lyen helyet foglalt el a századeleji irodalmi mozga­lomban, illetve a Nyugat törzsgárdájában. Röviden körvonalazta a legnagyobb magyar vidéki költő forra­dalmi és politikai arculatát, költészetének eszmei és te­matikai tartalmát, valamint hatását kortársaira és az utódokra. Az előadást követő vitá­ban felszólalt Péter László, Kardos Pál, Komlós Aladár, Koczkás Sándor, Czine Mi­hály, Benkö László és pándi Pál, akinek zárszavával ért véget az irodalomtörténeti vándorgyűlés.

Next

/
Thumbnails
Contents