Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-22 / 120. szám

9 Vasárnap, 1960. május 28; Juhász Gyula nem segíthetett BEDE ANNA: J^ Szeged fölé terült komor églepel végre barátságosabb színeket is sejtet, amennyiben a nehézkes esőfellegek elengedték egymás kezét és a réseken ittott kikandikál egy darab fénylő csillagmező. Az utca képe olyan, mint a temető: csendes és szélsóhajos. Ha a híd irányából nem pufogna egy ágyú és a géppuskák is befognák a szájukat, tán kísérteties is lenne. Jaj, nehogy abbahagyjátok, csak beszéljetek tovább fegyverek! A vége felé közeleg november hatodika 1956-ban. Könnyebbednek az emberek nyomasztó érzései. Néhol viszont megcsikordulnak a fogak. Mindenki bizonyosan tudja a levont ablakredőnyök mögött, hogy a lövéshangok szovjet fegyverek torkából erednek. Aki gondolatok termelésére képes, az tudatában van, hogy a forradalom befejezni készül a végső győztes rohamot. -Magyarország dolgozói! A Juhász Gyula verseskötetét, magyar forradalmi munkás- Igen, — mondják — ez a mi paraszt kormány közölte Juhász Gyulánk csudálatovelünk. hogy Nagy Imre kor- san szépen tudott beszélni a mánya nem akart küzdeni a szegedieknek. Nemcsak a reakció ellen. Ez arra vezetett, hogy a fegyveres ellenforradalmi bándák munkásokat, hazafiakat gyilkoljanak, raboljanak és romboljanak Ebben a helyzetben a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány kéTiszáról, a sorsokról, a szerelemről, hanem a munkáról is. Egyakaratú a döntés: jelenjék meg az 1956. november 7-i lapban a költő "A munka« című verse is. A könyv- és főleg brosúratenger megbolydul hirtelen. Nyolc kéz matat, kutat iz relemmél fordult a magyar- *?. országi szovjet csapatSk pa- e'atottan - hiaba. Elmúlik rancsnokságához, hogy nyújtson segítséget az ellenforradalmi erők felszámolásához .:. Magyar dolgozók! éjfél és még nincs semmi eredmény. Csak méltatlankodás és háborgás hallatszik. Micsoda szerkesztőség az, amelynek könyvtárából hiNe hihetek a ragalmazok- á ik Juhász G la? s mi_ nak. Mi önzetlen barataitok féle úiságírók dolgoznak itt, vagyunk. Mi a szabadsag es hogy csak most a szükség. a nepek baratsaganak kato- ben jutott eszükbe ez a mdnai vagyunk. Igaz, közös nősíthetetlen állapot? Vége az színjátéknak, lelem legvastaga. Csak kevesek szájáról gördül, zúdul az átoklavina, mert kudarcba fulladt az ördögszándékú machináció. A Kölcsey utcán végigrohan egy tank. Zörgése a tömegek reményét keltegeti, de ugyanakkor temeti is az orvtámadók bizodalmát. Természetesen még sok a zavaros helyzetítélet. Nem tiszta teljesen az újságírók feje sem. A bolondítás sokkal átfogóbb és raffináltabb volt, mintsem elkerülhette volna őket annak hatása. Csak egy bizonyos, mint a létezés: a forradalmi munkás-paraszt kormány zászjajának rúdját kell erősen megmarkolniuk- már ezen a dübörgős, biztató éjszakán. ügyért harcolunk ...« zt ki kell szedetni holnapra! Igen, de hogyan? A kijárási tilalom nem tréfa, s a szomszéd házban levő nyomdáE észveszejtő val csak egy kis ablakon át Oda a népfé- lehet érintkezni. Még jó, hogy nem szükséges sok magyarázat. Vállalják. A felhívás azonban terjedelemben édeskevés. Azonkívül bárBírálják önmagukat egyre keményebb kifejezésekkel, de ettől még meddő marad a keresés. A nyomda meg vár: mikor kapjuk már azt a verset? P

edig Budapest zilált tömegeit is két táborra bontotta Juhász Gyula. Jött a hír, hogy a szegedi költő szóban forgó versét sokszorosították és házfalakmilyen nagy igazságokat tar- ra, meg palánkokra ragasztalmaz is, nem varázsige, tották a fővárosi kommunisamely egy csapásra segít a ták- A munkás elolvasta, elN

egyen Kárász utcai <fzér* var egyáltalán. Tizeneg kesztőség egyik szo- jár az óramutató, s Szeged bájában^ Pác papja meg ajswk taián. Jó- két hét ótá szörnyű" logikával, különfé- először van rá nyugtató haléképpen ítélték meg a helyzetet, de azután egy álláspontra sodorta őket az ellenforradalom veszedelmének hirtelen felismerése. A hitbizományokra pályázó Mindszenty-beszéd most is veri a dobhártyáikat. Újságot akarnak csinálni másnap reggelre. A szándék és a lelkiismeret kommunista, de egyebük alig van ennél. Jegyzetfüzeteikben régi adatok és hasznavehetetlen szövegek. Híranyag semmi, csak két-három szovjet röplap az asztalon. Az utcáról szedték fel őket besározottan. Az egyikben ezek olvashatók; város baján. Mert a baj az, hogy áll a munka úgyszólván mindenütt. Napok óta mar^ ott dolgozni nagyhangú, puskával mászkáló terrorlegények tartják sakkban a józanabb megítélésű munkásokat. Márpedig muszáj dolgozni. Létkérdéssé vált a gyári lendkerekek és a mellettük tépelődő emberek határozott megmozdulása. "Holnap is enni kell« — ezzel a címmél kezdődik a vezércikk. A kopott kis tás- _ ^ | kagép kattogását magába münka-verset — állapítják meg immár századszorra az újságírók; "de' hiába, (tincs a polcon. Csüggedtén, fájó szívvél mondanak lé róla és a másnapi újságba a vers helyére" 'időszerűtlen tölt^léktűnődött és utána kiment tájékozódni az üzembe, hátha Beszélték a hírhozók, hogy egy mosdatlan fegyveres suhanc is átböngészte a szép sorokat, majd felháborodva azt firkálta rá krétával: "Ki ez a Juhász Gyula?!-" Nem hallotta még a költő nevét se, mégis azt üvöltözte félig megveszve, hogy ő a magyar kultúra védelmében fogott géppisztolyt. Szegeden is ezrek kezébe kellene adni a gyönyörű nyeli egy rohamlöveg zakagunnvnsrtanak a tolása, azopbgn gz nem Kárász utcai kzér- -w Azóta Szeged egéről is lehúzódtak a sűrű maszlagfellegek, s a munka mindenütt szaporább, mint volt valaha A szerkesztőségben mégis úgy őrzik Juhász Gyula vermint valami Nagy István EGY FIATAL KRITIKUSHOZ örömmel hallom azt a hírt, Hogy könyvet írsz, Tamás. Jó is útközben itt-amott Egy-egy nagy állomás, Hogy munkád tűnő színeit Biztos keretbe tedd, Mint hű tükörben, benne lásd Tartalmad, életed, És teljesítsd, amit a sors Ember-voltunkra ró, Hogy ne létező légy csupán, De bátor alkotó. Én tudtam azt, hogy tudsz sokat, Sok öröklétű nagy Titkának ismerője és Hű hódolója vagy, De féltem: művük — börtönöd, Már nem lehetsz szabad, S míg mások kincsét hordozod. Majd nem leled — magad... Ezért öröm, hogy könyvet írsz Sok gyűjtő év után; Mindegy, miről, a téma itt A nyersanyag csupán, Csak légy igaz s őszinte, mert A könyv tűzmarta jel, Melyet kellve-kelletlenül, Holtig viselni kell. Ügy írj, mint a földet-eget Alkottad volna meg, Ha rád bízták volna, az ősz Sionlakó helyett! De téged kedvel, lám, a sors: Az alkotásnak egy Más útja is megnyílt neked... Ez tán kerülve megy A célba, eredménye tán • •••"... Kétesebb, távolibb; Ezért kell hozzá még nagyobb Ember, s szebbálmú szív: A kritikusi munka mind Alkotás, mert a fő Nem a kész mű bírálata, Hanem, hogy születő Műveknél játssz nemesítő, Ösztönző szerepet. Itt kell egész ember, tudás, Erő és szeretet. Hogy önzetlenül küzdj, érve bár Szidást, gúnyt, bármi bajt, Mintha minden művön a te Neved ragyogna majd; Hogy gáncs helyett utat mutass, Hitet adj kín helyett, S majd a műből is, milliók, Hitet merítsenek. Én hiszem azt, hogy van erő Benned ehhez, Tamás. Én hiszem azt, hogy életed Érték lesz, alkotás, S míg költőknél tíz-húsz kötet Már nagy, komoly dolog; A te szíved majd szép művek Százaiban dobog. GAL SANBOR: A HAJNAL Vágtat a hajnal a rétén lángoló gömb a kezében bíborszínű lobogásba' köpenye lebben utána homlokát égre emelve lépked a gvenge füvekre fényteli dallama harsan nagy haja leng a magasban. Messze Kelet felől tűnt fel S bömbölve vágtat a tűzzel térdig is gázol a vízba fölforr az óceán szinte zúdulva hajlanak lágyan erdpk,.a nagy ragyogásban v§r-9£i?k 'gjeté ,hetxizse&.-..munks-had&k. menetelnek •hajlhnak-^zirüé V tohü'Vök ríyögh'ek" a* kőszíf'ü örtftők nagy kohók vas-szíve [fortyan földben a szén ere robban. fással a fegyverropogásos éj- anyag kerül, szaka. A négy újságírót nyomja a felelősség Még mindig kevés az anyag pedig már az MSZMP Szegedi Intéző Bimég zottságának felhívása is ólomban fekszik odaát a nyomdában. Égetően kellene seskönyvét, azonban valami különösen ereklyét, sodró erejű igazmondás, va-' lamí gyújtó hatású induló. Költői tehetség kellene. Az ész meggyőzésén túl az érzelmekre hatás csodálatos képessége. A tudatjózanítás, művészete. Megvan! Egyszerre •• nak a széles könyvszekrény f A Móra Ferenc Múzeumban rendezték mea Gross Bet- ^Kerítések léce élén egy-egy kopott felé, hogy kivegyék onnan (telheim asszonynak, a felvidéki " ' Meg se áll. vágtat a hajnal lángoló gömbbel — a nappal akkor lesz nyugta csak, [hogyha már a földet beragyogta. BÉCS ERNŐ: Ballagó barátok Három barát ballagott és mormogott, Három szép lány patak partján, ott mosott. A barátok meg se álltak, nem köszöntek, Port prüszkölve imádkoztak, mentek tovább, ahogy jöttek. Tépett saru, tölgyfabot, három barát ballagott. Dél fordult és este lön — hűvös szél fújt a mezőn • p* Kopott saru, tölgyfabot, három barát ballagott. Egyszer csak a tóhoz értek — imádkozva égre néztek: — s íme, ott is angyalok í vásznat mostak, fehér térdük villogott. Szemük tüzelt, mint a nyári csillagok A barátok összenéztek, tovább mentek; poroszkálva bámulták a kazlakat, S mjjgt "teöm •» Egyik aztán, földet nézve, szépen oda lépkedett: »Jó asszonya^, hol laknak itt emberek? Szállás kene. szegény falat, csendes zug« — Ahogy mondta, hangja úgy lett szomorúbb. Szép menyecskék körül, állták, méregették, cirógatták: • »Karja izmos.'* — kacsintottak — s jó pihenőt ígértek a vándoroknak... * Hajnal felé jár az idő, a hold fürdik meztelen. Szérűskertek magányában most édes a szerelem!. Reggel-kelve ekét fogni, fű-kaszálni serény gazda mint siet. Ó, de addig egy se alszik, rózsabimbójára hajlik. Illata van a szép asszony keblinek! atjózanítás^ \/A C A R KM Pí I T A R I A Ti Tépett saru, tölgyfabot, — az asszonyok, he), angyalok! j V/lJrilU N/l I ' l\l J/\l\I_/\ff Futórózsák derekunkon, — mi vagyunk a jó karok ... rre indul-f \ Í csuha lóa ... egesz' ma- • szarmazasu. s az világon ismert °grafikusnak első szegedi kiállítását. A avar származású művész a Tanácsköztársasaa bukasa után hagyta el az országot és 30 évig Amerikában telepedett meg, ahol közelségbe került a munkásokkal es temamak nagyobb részét is a munkáséletből merítette. Szegedi kiállításának' anyagából OvarckeD-et. egy utcarészletet és Munkásgyűlés című grafikajat mutatjuk be.