Délmagyarország, 1960. május (50. évfolyam, 102-127. szám)
1960-05-22 / 120. szám
Vasárnap, 1960. május 22. Az üzemi könyvtárak és a munkások művelődése Á művelődéspolitikai irányelvek sarkalatos tétele, hogy egyelőre csökkenjék, később pedig végleg eltűnjön a város és a falu, a főváros és a vidék között fennálló kulturális művelődési különbség és a dolgozó osztályok szellemileg felemelkedhessenek az értelmiséggel dgy magasságba. Sokoldalúan kidolgozott terv ez, s az élet" minden területén érvényre juttatja a kulturális forradalmat, amelynek egyik eszközét, hatóerejét a könyvtárakban kell látnunk, többek között az üzemi könyvtárakban is. A művelődés bázisa az újszegedi kenderben S mit mondanak erről a Szegeden talált tények? Az Űjszegedi Kender- Lenszövő Vállalatnál évente 12 ezer forint áll a könyvtár rendelkezésére új müvek beszerzésére, ezenkívül könyvvásárlásra fordítják a könyvtári beiratkozási díjakat, valamint a diafilmek és a vetítőgépek kölcsönzése után esedékes dijakat is. Ilyenformán az évi 14—15 ezer forinttal lehet már úgy gazdálkodni — áz önálló üzeini könyvtáros munkájára is építve —, hogy a dolgozók azért forduljanak könyvtárukhoz, mert érdemes, jól járnak vele, ismereteiket, műveltségüket gyarapítja. Az ezren felüli munkáslétszámból' több mirrt 500 olvasóját számlálja ma már az Űjszegedi Kender- Lenszövő Vállalat könyvtára. Az ilyen alapra pedig mór fel lehet építeni az üzemi bizományi könyvárusitást is: negyedévenként több mint tízezer forintot itt fordítanak könyvvásárlásra. A két említett üzem könyvtárában végzendő munkát- kétféle gyakorlat, de azonos tartalom jellemzi. Ezzel szemben nem is említhető velük egy napon a Szegedi "Ruhagyár és a Szegedi Jutaárugyár könyvtárának tevékenysége. Lelkes olvasógárda A Ruhagyárban a Textilművekben Az előbbiekhez hasonlóan jólesően lehet szólni a Textilművek könyvtáráról is. Szépirodalmi, ismeretterjesztő es politikai, valamint ifjúsági művek beszerzésére évente közel tízezer forintot fordítanak, s az üzem dolgozóinak fele a könyvtár rendszere® olvasója. Havonta pedig háromezer forint értékű könyvet vásárolnak a dolgozok a bizományi könyvárusnál. Mindez alig egy esztendei fejlődés eredménye, mert ennek előtte megállt a könyvtári munka, legalábbis a könyvállomány fejlesztésének mai ütemét nem leltük volna még meg. Pedig nincs függetlenített könyvtárosuk, »csak* olyan ember, aki társadalmi munkában kölcsönöz. Viszont szívügye a könyvek megszerettetése, ajánlása, könyvkióllítások rendezése. Elképzelhető azonban a még nagyobb minőségi és mennyiségi fejlődés a Textilművek könyvtára életében, ha eg>szer függetlenített könyvtárosa IS lesz. Uram Bátyám Nagyértékü irodalmi emlék kerüli e!ö Bölöni György gyermekkori hagyatékébál Az Országos Széchenyi Könyvtárban Bölönl György elvtárs könyvhagyatékának számba vétele során — többek között — előkerült az "első lap*, melyet életében "szerkesztett*. Bölöni elvtárs korán, kilenc éves korában "szerkesztett* mór lapot, amely tartalmát tok in H-e humoros lap volt. Természetesen nem nyomdában állították elő, hanem kézzel írták az újságot. A Délmagyarországban adunk elsőnek hírt a fiagyérJékü irodalmi hagyatékról, melyből egyelőre, sajnos, még "csak egy példány és egy szám került elő. A lapot valószínűleg a felnőttek is támogatták a megjelenésben, hiszen a lapfejet felnőtt kéz írhatta, és csak a szövegi rész származik gyermekkéztői. A lap harmadik oldalán "illusztráció* is van, hiszen indigóval kopírozott kis képet mutat, melyen két leány áll. De vegyük sorra az újságot: A lap feje a következő: "116. évfolyam. Augusztus 23. 26. szám« áll a felső sorban, majd alatta és középen: "Uram Bátyám.*, ezután "Megjelenik minden vasárnap. Egy évre 24. Fél évre 12; Negyed évre 6. Egy hóra 2.* Ennyit felnőtt kéz írt. Az ezután következő rész már gyermekkéztől származik: »Adomák. Ma nem mehetsz fürödni, fiam, mert a hasadat fájlalod. — Nem tesz semmit, papa, majd a hátamon fogok úszni.* A következő adomák már párbeszédesek: *Bórcsa: Te, Mari, nem is gondolod, mijén jódolga van Nininak ebben a hőségben — Mari: Miért? — Bórcsa: Azért, mert mindennap kileli a hideg.* Az utolsó adomának már címe is van: »Imádkozott. Imádkoztál, fiam, mielőtt fölkeltél? Imádkoztam. Melyiket mondtad Azt, amelyiket édes apám mondot el, mikor itt jártak a finánczok és megtalálták a dohányt.* Eddig a lap tartalma, és végül a "legfontosabb* rész: "Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos Bölöni György, 1891* Azt hisszük, nem érdektelen ez a kis írás. hiszen sok mindent elárul a fiatal gyermekről és életrajzírói számára igen értékes és érdekes anyagot ad. Dánlel György nincs rá pénz? Nagyon érdemes felfigyelni például a Ruhagyár könyvtárára és arra a tényre, hogy idén még egy szál könyvet sem vásároltak, mert vagy "nem telt* rá, vagy '-nem értek* rá a vásárlásra. A múlt évben 1500 forint körüli összeget fordítottak új könyvek vásárlására, azóta semmit. Az üzem több mint 1600 munkásából százötvenen olvasnak a könyvtárból, amelynek állománya el sem éri a kétezer kötetet. S ami könyv van, az is légi, többnyire a gyonoi vásott. Az üzem illetékes szerveinek vezetői sem keresik fel a könyvtárat, esetleg csak elvétve. S ilyen "pártfogás* mellett érthető, hogy az üzem dolgozói sem látogatják könyvtárukat olyan mértékben, amint ma már kívánatos és elvárható lenne/ Néhány évvel ezelőtt pedig a Ruhagyár könyvtárát a többi szegedi nagyüzem könyvtárai előtt említették mindenütt, ahol a könyvtári munkáról szó esett. MJ történt a*óta? Ki a felelős. a mostoha körülményekért? Ezt a kérdést nem lehet elkendőzni semmilyen más üzemi kulturális munkával, akármilyen jó legyen is az. A Jutagyárban is olvasnának S nagyjából a Szegedi Jutaárugyár könyvtárára is ráillik az előbbiek summája. Egész évre 700 forintból kell gyarapítani az egyébként js szegényes könyvállományt. A majdnem 700 fős munkásállománynak csak alig kéttizednyj- része tagja az üzemi könyvtárnak, amelynek kölcsönzési forgalma havonta 300 kötet körül mozog. Az ismerétterjesztő és politikai művek beszerzésé külön történik, az a párttitkár -feladata*, és nem a könyvtárosé, akié pedig kellene, hogy legyén. Hogy lehet két gazdája a szépirodalmi, ifjúsági, politikai és ismeretterjesztő művek beszerzésének, mikor a könyvtári municát nem lehet így szétválasztani? Csak négy nagy üzemet említettük példának. Miért, hogy ennyire. elütő arculatú lehet az üzemi könyvtár? A művelődéspolitikai irányelvek pedig nem " tesznek különbséget üzemek és dolgozóik között. Nagyon is érthetően fogalmazza meg ez a dokumentum a munkásosztály kulturális felemelkedésére vonatkozó tevékenységet, amelyet csak egyformán lehet értelmezni mindenütt: többet törődni az üzemi könyvtárak életével, munkájával is. L. F. JIÉÁAz Irodalmunk / j . 0 . — Jsm^a^.^y^ MéZAAU Két oldal az újságból A pártkongresszus fölszólalásai között az irodalom művelői számára különleges jelentőségű volt Kállai Gyula beszéde. "Azt a helyes politikát — mondotta többek között Kállai elvtárs —, hogy a könyvkiadásban helyet biztosítunk a polgári irodalom jelentős képviselőinek is az irodalomtudományban, egyesek arra igyekeznek felhasználni, hogy megbontsák a magyar irodalom kialakult marxista értékrendjét és a polgári irodalom kép viselőinek túlértékelésével igyekeznek tévútra" vezetni a magyar irodalomot*. Ha ezt az állásfoglalást nem követi a kérdés behatóbb kifejtése, félreértések forrásává válhat. Elsősorban azért, mert irodalomtudányunk még nem. tisztázta, ini is voltaképpen "a magyar irodalom kialakult marxista értékrendje«; mi az, ami a korábban — főként 1949 és 1953 között — kialakult értékrendben mai szemmel is maradandó és féltő gonddal óvapdó, s ml az, ami az akkori merev, irodalompolitika velejárójaként korrekcióra szorul. Bizonyos, hogy a magyar líra fejlődésének fővonala Petőfi, Ady és József Attila nevével jelezhető, s. minden olyan kísérlet, amely ezt a forradalmi láncot bármely pontján más névvel próbálná behelyettesíteni, kitéríteni helyes irányából azt az egyenest, mely e három pont folytatásaként húzható. AZ Élet és Irodalom 1959. október 16-i számában Tóth Dezső "Irodalomtörténetírásunk problérnái« című cikkében nem egy példát hozott ilyen törekvésekre. Hasonlóan lehetne rámutatni arra a tendenciára is, mely prózairodalmunk örökségét Mikszáth és Móricz kritikai realizmusa helyett Krúdy és más ködlovagok* írásművészetében keresi — mintegy a modernista nyugati prózairodalom mintáját követő, szürrealista próza elődjeként — vagy legalább is a kettő közötti hangsúlyváltást szugerálja. Azt hiszem, vitának itt sincs helye: a magyar kritikai realizmus nagy művészei értékelésében semmi okunk fölülvizsgálatra. Ez persze nem jelenti, hogy az irodalmunk fővonalabába nem tartozó, ám kimagasló életművet ránk- hagyó íróink, költőink munkáit ne adjuk ugyanolyan gondossággal és mértékben közre, mint az ellenforradalom óta igen helyesen teszi könyvkiadásunk. Ezt különben Kállai Gyula is hangsúlyozta. Ha a Petőfi, Ady, József Attila, illetőleg a Mfkszáthrt-Móricz-vonal . értékelését illetően vitára nincs is ok, bizonyába nem tekinthető még megnyugtatóan lezártnak néhány más, szizadunkbeli klaszszikus helye és egymáshoz való kapcsolódása. Érre legjobb példa Szabolcsi Miklós érdekes és számomra teljességgel meggyőző korrektúrája, melyet Kardos Pál könyvével kapcsolatosan a hallgatólagosan elfogadott, s Kardos által mintegy kodifikálni akart Nagy Lajos-portrén tett. Világos, hogy inig Kardos összképéből — a kommunista író alakjának rajzából — olyan disszonáns színek és vonalalj ütnek ki, melyek lehetetlenné — vagy erőszakolttá — teszik Nagy Lajos proletáriróvá minősítését, addig Szabolcsi új helymeghatározásából — Nagy Lajos kispolgári demokrata író, aki a forradalmi föllendülés szakaszaiban együtt küzd a kommunistákkal, az apály idején leszakad — sokkalta érthetőbbé válnak Nagy Lajos életművének letagadhatatlan ellentmondásai, megnyugtatóbbá lesz oeuvrejének sutnmázó értékelése, helye irodalmunk fejlődésében. Vitatható az Ady útáni lira nagy művészeinek értékrendje Is, melyet Kardos László Tóth Arpád-monográfiája végén a Juhász Gyula, Tóth Árpád, Babits Mihály, Kosztolányi Dezső rangsorral rög• zített. Ismeretes, hogy e sorrend kialakításában nagy szerepe volt részint Bóka László 1951-es Juhász Gyula-tanulmányának, másfelől az ötvenes évek túlzottan szűkkeblű Babits-megítélésének. Az utóbbi évek mind a két szélsőséges állásponton lényegesen módosítottak: Juhász Gyu- _ Iának retusált, ellentmondásait elhanya- ' goló, a valóságosnál egyértelműbbé formált arcképét ma árnyaltabban, ..mértéktartóbban festjük meg, Babitsot pedig ragyogó formamüvészete mellett háborúellenes éS antifasiszta humanizmusáért is többre becsüljük, mint korábban, s ha nem is szépíthetjük 1919 utáni magatartását, arisztokratizmusát, nem is nézzük csupán ennek a gyöngeségnek és ennek az írói, szerkesztői, kurátort attitűdnek egyetlen szempontja alapján. Így joggal vetődhet föl a kérdés: helytálló-e még a Kardos László fogalmazta értékskala, nincs-e szükség — éppen a helyes marxista megítélés érdekében — ugyanolyan jellegű újraértékelésre, amilyen Nagy Lajos esetében gyümölcsözőnek, az igazabb, hitelesebb írói arculat megismeréséhez nélkülözhetetlennek bizonyult. A fölvethető kérdések bokrából ezúttal csak a tárgyhoz illően, Juhász életműve negatívumait hozná föl. Költői oeuvre-je rendkívül gazdag, de egyenetlen; formaművészete nem éri el társainak, az említett költői -kvartettnek* szintjét; kevés változatosságot hozott a verselése; ritmusai hanyagok, rímei gyakran pongyolák;, "örök-egy* bánata a verselt egyfolytában végigolvasó előtt már-már íérüatlannak, síránkozónak hat. Világnézeti fejlődését újra meg újra visszaveti a vallásos, lemondásnak, letörtségnek egész életművét átszövő, bár kétségkívül sajátos és élet* szakaszonkint más-más módon értékelhető fáradt hangja. Ellentmondásait növelik — különösen a forradalmak bukása után — magyarság-verseinek nacionalista felhangjai, a búsmagyarság és a szomszédnépek ellen is vétő irredentizmus frázisai. Kétségtelen, hogy Bóka László 1951-es — egyébként úttörő jelentőségű — tanulmánya, s nyomában Kispéter András Juhász Gyula-monográfiájának sommás' Juhász-arcképe helyesbítésre szorul, nemcsak számos téves életrajzi kép, adat, hanem az életmű egyes darabjainak túlságos pozitív megítélése miatt is. Bóka László legújabb egyetemi jegyzetében azt írja: »Az a meggyőződésem, hogy 'juhász Gyula költészetének forradalmi jelentősegét előtérbe állítani nem vulgarizáló túlzás volt, hanem kötelező igazságtevés, hiszen ezért, szorult háttérbe életében Ha hibáztunk Juhász Gyulával szemben, ott vétettünk ellene, hogy nem mutattuk meg eléggé útjának szörnyű kaptatóit s buktatóit, meredekségükben és mélységükben s főként ott, hogy nem muíáttuk meg táj költészetének, csodálatos szerelmi költészetének szerves összefüggését forradalmi humanizmusával, hogy npm állítottuk politika költészetének szólamoktól mentes, meleg emberségét, vizíonárius szépségét, nyelvi és formai .egyszerűségét és gazdagságát, példaként költőink elé. Ez még mindig a jövő . feladata.. .* Ebben sok igazság van. Már Babits rámutatott Juhász költszeíének egyik titkára, a formai igénytelenség látszata mögötti költői értékeire, az egyszerűségében rejlő tisztaságára, póztalari szépségére. József Attila számára ezzel vált Juhász lírája a legkitűnőbb költői iskolává.: De nem kevésbé volt az tartalmi. értékek kincsei révén: lehet-e véletlen, hogy a legszélesebb tömegek annyira szeretik Juhász Gyula szerelmesverseit, tájverseit, még az emberi bánat és szenvedés sokakban visszhangos strófáit is? Á verseiből kiáradó meleg emberség, á minden szenvedővel egy-testvér költő mély ' humanizmusa olyan rokonszenves, nagy poétát mutat, akinek értékeit nem homályosítják el alkatából, szerencsétlen ' egyéni sorsából és a nemzet történelméből következő félrecsúszásai sem. Annál kevésbé, mert jórészt erényefbőL fakadnak ézek is. Babitsot például - -megvédte, az irredenta irányában történő kisiklás-, tói arisztokratizmusa, ugyanaz , az apolitikus tartása, amely a radikalizmustól, szocializmustól is fávól tarlóin. S Juhászt voltaképpen ugyanaz a közéleti ambíció sodorta bele elfogult és téves ítéletekbe, amely' másfelől a munkásmozgalomba is elvezette, s amelynek költői • eredménye ouevre-jének legértékesebb ré«ze: a munkásosztály életének s Hüzdelmének Ady után és József Attila előtt legnagyszerűbb művészi visszatükrözé'se és történelmi megörbkítóje. Juhász a Nyugat-nemzedék balszárnyát jelenti már ifjúságában is, s még inkább az ellenforradalom világában. Az 1918—19-es forradalmak idején egyike a legprogregziszívebb magyar íróknak, költőknek, s" az ellenforradalom világában ís hű marad néhány alapvető forradalmi eszméhez;. a demokráciához, a köztársasághoz..' és a munkásság történelmi hivatásának gondolatához. A munkásmozgalomban való tevékeny szereplésével a legközvetlenebb elődje lett József Attilának. Jelképes, de korántsem véletlen, hogy 1924—25-ben ő vezette be a fiatal diákpoétát, a későbbi proletárköltőt a szegedi Mun kásotthonba. A munkásosztály mellett Juhász a magyar parasztság sorsának egyik legnagyobb lírai ábrázolója is. Kortársai közül ki sem hasonlítható az ő plebejus magyarságóhoz, népiségéhez, s ha életműve mutat is érintkező pontokat a narodnyik mitológiával, a paraszti sorsot döbbenetesen idéző tápai versei a példák, hogy a magyar faluban elsősorban a lefojtott társadalmi erőket, a -nagy aratásra* váró "nincstelen' szegények* forradalmas indulatát látja és láttatja meg. Lehetetlen ehelyütt "katalogizálni* Juhász Gyula életművének' pozitívumait negatívumait, mérlegre tenni,, majd' űgfáh• így részletezveösszevetni Babits tiszteletre méltó,'nagy elmét, mélységesen vf* ,vódő' gondolkodót és páratlan formáművészt sejtető' ouevre-jével: irodalomtörténet/s művek egész sor.s fogia mindezt elvégezni. De arra talán a fölvillantó utalások is elégségesek, hogy megállapíthassuk: a Juhász-porirénak és a .Babits-areképnek ellentétes irányú, de végső soron a helyesebb. igazabb 'megítélést szolgáló korrekciója nem teszi elavulttá irodalomtörténetünknek az Ady utáni líra értékeit rögzítő rangsorát sem: Amint a Petőfi—Ady— József. Attila-, illetve Mikszáth—Móriczvonal fölszabadulás utáni irodalomtudományunk maradandó értékrkálája. éppúgy helyes sorrendet jelentett a Juhász Gyula—Tóth Árpád—Babits Mihály— Kosztolányi Dezső-sor is. A- értékrend persze nem öncél. s* nem lehet mechanikus. katonás rangsor sem. Csupán azt mutatja, hogy rnai irodalmunknak honnan kell elsősorban merítenie példát, ih- . letet, • Péter László A, V