Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

Vaaároap, i*M. április l». Nagy kortársak szólnak a legnagyobbról rförtentlm* eaemélyiszg, halott történalmi nayysay * tolta min volt még olyan közel ez utódokhoz, n\lM Vladimír lljies. Különösen most éreztük ezt, amt­kor április kutzonsgysdikére, születésének 90. évforduló' iára készülődünk, Mert hé megkérdettük egymástól: M U toll h Ki> embert — nem úgy beszélünk róla, mint "letnl fáklyáról, messzi példaképről, hanem mint élő eszméről. tl kor, amelyben élünk, amelyben jóslatai sze­rlnt pusztul a léke ée virágzik a forradalom — a* ó korszaka. £ kornak a hólesőjét Lenén ringatta emigréeió­ban, uemiizetisben ée ő menetelt a forradalmi csapa­tok élén. Holtan még emlékeznek bestédéire, cseleke­déléire, mini élé szemtanúk, a kései unokák pedig gon­dolatainak (estbe öltgzött másán munkálkodnak. Kéért, emiatt a nagy lelki ée idébeU közelség miatt talán még föl sem tudjuk fogni, ki volt Lenin. Oly élő, oly eleven minden tanítása! Munkáit mintha tegnap irta volná... s naponta itt van kötöttünk, ftorzó mérjük forradalmunk tetteinek ée győzelmeinek súlyét; ka gond­ban vagyunk, munkáiban keresünk' útbaigazítást; amikor szerénységről, elvi bátorságról, ao új KOMMUNISTA maga­tartásról ét erkölcsről esik seó, Lenin a példa. Jelenlété minden munkánkban ée gondolatunk ban megfogható. Naponta megmérjük a szocializmus építésé­nek gigászi munkája köeepette, vajon megértettük-e tel» .iesen eteméit, tettei igazságát — s vajon utána tudtunk-e tépni, mai emberisé?, 9 legnagyobb u»4n? Fel tudtunk-e emelkedni az ö egyszerűségéhez, nemes is szigorú logi­kájához, tüzet szevedélyéhez. Henri Barbusse: bizonyos, hogy akik évszázadok múlva jönnek, a tör­ténelem távlatából még hatalmasabbnak látják, a lobogó forradalmár alakját, híven akkor már szertt a világon győzedelmeskedik a lenini eszme. De a mi közelségünk sem halványítja el páratlan emberi, filozófusi és állam­férfiúi nagyságát. Amit Lenin Oroszországban végigcsinált, az még nem mindenütt követhetett be. Számot ország újabban tért rá a proletárforradalom széles történelmi út­jára, s még több készülődik errefelé. Kéért mondjuk, hogy századunk, a XX. század Lenin százada, s az új kor, mely­nek építésén milliók fáradoznak, Lénin korszaka. Lenin azok közé tartozik, akiknek még ellenségei is kénytelenek voltak megadni az elismerést, hiteen telje­sen felforgatta a világot, hogy a forradalmi munkásság­gal új alakba öntse. De Lenint megcsodálták a szellemi élet legnagyobb képviselői is. Bámulatba ejtette őket zse­nialitáséval, tetterejével, lankadatlan forradalmiságéval, s nem utolsósorban azokkal at 'emberi tulajdonságaival, amelyek majd a megvalósult szocializmus emberinek ÍS sajátjai lesznek. (izületeiének 90. évfordulója előtt hadd ttóljandk é hasábokon Leninról, a lepnapyobbrót 0 nevei kor­társak — Henri Barbusse, Makszim Gorkij és Romáin Hol­land —> akik nem márványból, gránitból vagy bronzbői állítottak emléket a forradalom géniuszának, hanem mint az írásművészei nagyjai, a betű messeehangzá erejéből• 99 a • a Lenin... egész életével jövőbe vetítette holnap szocialista emberének képét A forradalom elókdttüle­1émek ulhaUronn fontosságú szakaszaiban látjuk a-Min­den Oroszok Cárja által Ul­döoött ia kergetett ellensé­get, amint behatóan foglal­kozik hozzátartozói sorsával. Kivált édesanyjával térődik •okát. Ragaszkodik hozzá azzal a tisztelettel ép roeg­tjccbüléssel, melybe az apai szeretethez hasonló árrések keverednek. Látjuk, hogy a távollevő fiú állandóan ta­nácsokat ad anyjának kü­iflhboré tartózkodási helyét illetten, hogyan rendezze ho szállását, melyet az öregas*. azony, gyermeket soménak rabszolgája, gyakran volt kénvtalen megvéltostatni. Korholja, hogy ne lósson­fipaen olyan sokat, gyakrab­ban pihenjen, éa vigyáoaon aa eitearépére. Nyugtalanul tudakozódik, hogv az a la­kás ahol meghúzódott, jól iltótVe, te ezt e tanácsot ••dJa, hogy állítson a háló­• jobájábs kis vaskályhát, OÉhHyet itt nálunk beásnál­ak.. — ezt párlatból írja — - vagy amilyet 8slbáriában i eaatAltunk*. Aa öreg Ma­riig Awkasandrovna élete — tora mint hetven évea volt, amikor fta elió ízben hoss­zabb Időre külföldre ke­rült — valóban nem volt ttnnyű. rialt, leányalt, ve­ja|t egymás után tartóztat­S le, bőrtónözték be, (tál­al (a legidősebb (tét pár < wel saelőtt felakasztották), vagy pedig Silbérlábe te a nvoli kormányzóságok terü­lotére száműzték őket. Annak ellenére, hogy élete minden elvtársáénál jobbén u politikai problémák körül összpontosult, melyeket ész­ben te kézben tartott. Is­merve e problémák fontos­ságát mindig talált időt és Szavakat, hogy édesanyját v{. gasztolja. Mindig újabb ér­ieket igyekezett találni, hogy a helyzete' kevésbé tragikusnak láttassa édae­snyja előtt. Merélt olyan esetekéről, hogy « letertóo­uitott embereket azubadlábru helyezték, holott súlyosabb ügyek miatt fogták el te bo­lyaitok vád alá ókét. Sike­rült megakadályoznia a het­ven éves asszonyt abban, hogy bolyongásaiban te ül­döztetésében átadja ma­gát a kétségbeesésnek, az anyát, aki sok kínnal járta be a»t a végtelen oroez föl­det, azt az egész világrészt amelyen húsz év múlva fia emlékművet te szobrai fog­nak magasodni, és ahol min­denütt Lenin szánt neve fog visszhangzani. Több ízben megkísérelte, hogy segítsen anyta helyze­tén, magához akarta venni őt. De ez csak egyszer sike­rült. Egyébként maga Ma­ríja Atekszandrovna volt az, akt az ilyen javaslatok vég­rehajtását nic^kadalyozta: mert mindig azok mellett a gyermekei mellett akart ma­radni. akiknek különöskép­pen szükségük volt a segít­ségre. Ami Vologyát illeti, tudta jól, hogy -élelmes*, tudta jól, hogy egy másik asszony él mellette, aki po­litikai tevékenységében a legkiválóbb munkatársa, te egyben olyasmit tud hozni a* emigránsok keserves te moz­galmas életébe, amit a né­metek -Oemütllehkelt—nek neveznek. * így térül fel unin Jel­lemé. Az U állhatatos szere­lem, melyet élettársa iránt érzett, kétségkívül ritka le­lenéig a -nagy emberek—n<M te különteképpan meglepő egy hivatásoe forradalmár életében, aki alá van vetve a váratlan és folytonos vál­tozásoknak épp úgy, mint a külső körülményeknek. Ha e feljegy résekben, melyeket elég röviden te tömören foglaltunk össze, ezekre a körülményekre is ki tud­nánk terjeszkedni, megmu­tathatnánk, milyen gyönyö­rű, szinte tökéletes példája volt ez a férfi és nő kös&tti szövetségnek. Két ember, akik nemcsak tetszenek egy­másnak. hanem ennél több, együtt dolgoznak, teljesen egyenjogúak, mindegyik a maga sajátos eszközeivel, de mind a ketten szívvel-lélek­kel egy nagy, közös gondo­lat szenvedélyes megvalósí­tásén. Meg keli említenünk egy másik tulajdonságot, mely nagyon fejlett volt Leninnél, hogy minden helyzetben meg tudta őrizni kiegyensúlyo­zott, nyugodt te koncentrált szellemét. Ez nem annyira jellembeli tulajdonság volt nála, a temperamentum sze­rencsés alakulása, mint in­kább a tudatos te módsze­res erőfeszítés eredménye igen jól tudta, hogy es az egyensúly nélkülözhetetlen az 6 politikai tevékenyéé fjéhez, melyet élete értelmé­nek tekintett, és ezért min­dig azon dolgozott, hogy ezt elérje és megtartsa magában. (Részletek a Lenin csa­ládi levelezése c. kö­tet bevezetőjének elfő fejezetéből.) Makszim Gorkiji ,,Gondolata? mint az iránytű, hegyével mindig a dolgozó nép osztályérdekei felé fordult"... Arcképét nehezen lehet megfesteni. Lenin, kifelé csupa szó. mint ahogyan a hal csupa pikkely. Ugyan­olyan egyszerű és őszinte volt, mint mindaz, nmlt mon­dott. Hősiességéből csaknem tel­jesen hiányzik a külső csil­logás, hősiessége ez Orosz­országban eléggé gyakori, szerény, aszkétikus áldozat­készség, a becsületes orosz értelmiségi forradalmáré, akt rendületlen meggyőződéssel hiszi, iiogy a Földön lehet­séges a szociális igazságos­ság; annak az embernek a hősiessége, akt fáradságos munkát végez ez emberek boldogságéért, s ezért le­mond a világ minden örttt mérői. Az élet olyan ördögi ügyes­séggel van berendezve, hogy aki nem tud gyűlölni, ax képtelen őszintén saeretni. Már pusztán ez, az embert gyökerestül eltorzító létek­hasadást kényszer, hogy sze­relni kizárólag csak gyűlölet által lehet, egymagában is pusztulásra (téli a mai élet­körülményeket. Oroszországban, abban az országban, ahol a -létek­mentés- általános módszere fedtél tétlen szenvedés, én egyetlen olyan emberrel sem találkoztam, egyetlen olyant sem ismerek, aki . annyira mély és annyira erős gyűlö­letet, utálatot és megvetett érzett volna az emberek sze­rencsétlensége, bánata, szen­vedése iránt, mint Lenin. Ezek az érréaek, az élet drámáinak te tragédiáinak ez a gyűlölete az én széniem­bén különösen magasra eme­lik Vlagyimir Iljics Lenint Az én szememben Lenin­ben éppen az az érzés je­lenti kivételéé nagyságát, hogy engcsztelhetetlenül, olt­hatatlanul gyűlölte az embe­rek bajalt, lángolóan hitte, hogy t balszerencse nem a lét kiküszöbölhetetlen alap­ja, hanem olyan nyavalya, amelyet aa emberek kötete­sek ée képesek i« eltávolí­tani maguktól. Kat as alapvető jellemvo­nást a materialista ember harcos optimizmusának ne­vezném, S éppen ez vonzot­ta lelkemet különösképpen ehhez az emberhez, ehhez a nagybetűvel írt Emberileg. A világ burasoázlájának el­lene irányuló gyűlölete lep­lezetlenül és visszataszítóan nyilvánvaló, ennek kék pes­Romáin Rolland: „Nála különben senki sem testesíti meg az emberi tett történelmi óráját, amit proletárforradalomnak hívunk" r enin élete minden pillanatában, " egész lényével a harcba vetet­te magát. Minden gondolata abból született, amit hadvezéri őrhelyén lá­tott a harcban és a harcért. Nála kü­lönbül eenki sem testesiti meg az em­bert tett történelmi óráját, amit pro­letár forradalomnak hívunk. Figyel­mét semmi sem vonja elt nem is­mer személyes gondot, nem a szellem, elernyedését. Nyoma stnci nála a gondolat dilettantizmusának, a habo­zd!, vagy kétely árnya sem fér hozzá. Ks erejének ttlfce, és az ügy győzel­méé, amely benne testesült meg. A cselekvésért mozgósította a szel­lem minden energiáját; a művészetet, az irodaimat, a tudományt, még az elementáris áramlatokat, a tudatalatti mélysáoeket, aa álmot le. A történelem Ismer olyan népvezé­rekat, a cselekvés mestereit, akik ksitéosetották életüket: fele a tetté volt, fele a szellem játékáé, és ez a játék menedék volt a tett elől. Talán Július Caesar volt ebből a fajtából «4 egyik legnagyobb. Cselekvés kőé­ben mindenestül a tettnek adta ma­gát ós micsoda tettnekI Mégis, akár az angol államférfiaknak, szüksége volt »weekend—re, megpihent szép szavak, smelkedett gondolatok köst elbeszélgetve Ciceróval. Mert Róma és a gall nép meghódítója alapjában véve dilettáns volt s az is meredt. akinek A tett is játék volt csupán, e legnagyobb játék, igazi férfihez, Igazi rómaihoz a legméltóbb ugyan, de — mégis játék csupán, azaz: lényegében illúzió. Leninnek nem keltett illúzió. Nem menekül Illúziókba! Hatalmas, állandó valóságéreeke percre sem lan­kad el. A valóságérzék nélküli, ki­kapcsolódást kereső emberek látvá­nya hangtalan nevetési vélt kt belő­le, amelyben kedélyes szánalom és egy kevéske megvetés párosul a gúnnyal és az iróniával — mint ahogy egy erőteljss férfiú pillantana nagysúlyú és koros, de gyermeteg szellemű öreg­urakra. Valóságérzéke, akkor som hagyja el, ha a művészetről álmodozik. Szereti a művészetet, és nagyon igaztalanul állították, hogy nem ér• ieklődlk iránta. I Jjra meg újra elolvassa Tol­^ sztojt, örömmel és büszkeség­yel látja benne fajtájának és gon­dolatának osztályosát. Illetéktelen- i nek vallja ugyan magát ez új köl­tészet megítélésében, mégis jó ösz­tönnel érzi meg Majakovszkijban a szövetségesi és tapsol maró politi­kai szatíráinak, s mennyire meg­ragadja A zene! Micsoda szenve­déllyel hallgatja! Ki feledhetné lán­goló szavait Beethoven Appossioná­táról? Annyira szereti, olyan mé­lyen átérzi, hogy védekeznie kell, nehogy teljesen hatalmába kerít­se... Nincs kétség, ismeri álmát a művéfjetftefc. A harcban azon­ban, amely számára törvény ét végzet, ezt kívánja, hogy a művé­szet álma olyan legyen, akár az övé erő ée támasz a csatában, örök réseate a tettnek. (Részletek Romáin Rolland Lenin a művészet és « tat! embere c. kötetéből1 tts foltjai élénken világíta­nak. Ez a gyűlölet, mely ön­magában is visszataszító, ér­tésünkre ndji, hogy milyen nagy é» félelmetes a világ burzsoáziájának szemében Lenm, minden ország prole­tárjainak buzdítóia es vezé­re. Ma már testi valóságá­ban nem létezik, de hangja egyre harsányabban, diadal­masabban cseng a világ dol­gozóinak fülében, s nincs a Főidnek már olyan zuga, áliol ez a hang nem ébresz­tette volna fel a munkásnéo­ben a forradalomnak, az új életnek, az egyenlő emberek­ből álló világ építésének vá­gyát. Lenin tanítványai, ere­jének örökösei egyre bizto­sabban, szilárdabban, ered­ményesebben végzik nagy munkájukat. Magával ragadott engem a benne világosan megnyilvá­nuló étetakarat, • az étet törteimének aktív gyűlölete, gyönyörködtem abban a fia­talos merészségben, amellyel mindent eltöltött, amihez csak nyúlt. Lenyűgözött em­berfeletti munkakáswége. Mongol típusú arcában ts az étet hazugsága és keserűsé­ge ellen fáradhatatlanul küz­dő ember éles szeme villo­gott, tüzelt, hunyorgott, ka­csintott, gúnyosan mosoly­gott, haragtól lángolt. Sze­mének csillogása még tüze­sebbé te világosabbá tette beszédét. Olykor úgy érezte az em­ber, hogy szellemének fékez­hetetlen energiája szikrát szőr a szeméből, te szavai ezzel az energiával telítve a levegőben ragyognak. Beszé­de mindig a lagyörhetetten Igazság fizikai érzését kel­tette. M Lenin, mint lenyűgözően erős akeratil ember, a leg­nagyobb mértékben rendel­kőzett azokkal a tulajdonsá­gokkal, melyek a forradalmi értelmiség legjobbjait Jellem­zik: os önmegtagadással, mely gyakran ftnsanyargatá­síg. öncsonkításig, a rahme­tovi túlzásokig, a művészet tagadásáig fokozódott, Leo­nyid Andrejev egyik hősé­nek logikájáig, amely sze­rint: »As emberek rosszul élnek, tehát nekem is rosszul kell élnem* iOorktf gyűjteményes művel. ir. köt.: Lenin) 1

Next

/
Thumbnails
Contents