Délmagyarország, 1960. április (50. évfolyam, 78-101. szám)

1960-04-17 / 91. szám

17 V asárnap, 1969. április 17. Megkezdődött a szereplők kijelölése a szabadtéri játékokra Tjatu'wikoaóit a játékuk miioéizeti bizettiága A Művelődésügyi Minisz­térium színházi főosztályán tanácskozott a Szegedi Sza­badtéri Játékokat előkészítő művészeti tanács. A megbe­szélésen részt vett Szlovák , László, a Művelődésügyi Minisztérium színházi osz­tályának vezetője, a Szeged városi tanács kétíviseletében Tari János v. b.-elnökhelyet­tes, Túri Géza művelődés­ügyi osztályvezető és Ánd­rássy Lajos népművelési csoportvezető; a Szegedi Nemzeti Színház részéről Vaszy Viktor igazgató, vala­mint Mikó András, az Álla­mi Operaház rendezője és Varga Mátyás, a Nemzeti Színház díszlettervezője. Ma­jor Tamás, a Nemzeti Szín­ház igazgatója sürgős szín­házi elfoglaltsága miatt nem tudott részt venni a megbeszélésen, s ezért vele másnap tanácskozott Szlo­vák László és Tari János az Ember tragédiája színreho­zatalának előkészületeiről. A tanácskozáson hjikó András átnyújtotta az érde­kelteknek a Csinom Palkó egy-egy szövegkönyvét, amelynek alapkoncepciója ugyan a régi. de a szöveg­átalakítással lényegében még­is új darabot üdvözölhe­tünk. Az átdolgozás a ren­dező segédletével Dékány András nevéhez fűződik. A darab régi zenei anyaga né­hol űj toldásokkal gazdago­dik, az énekkari rész azon­ban jórészt változatlan ma­rad. A tánckari munka ve­zetésére Eck Imre kap meg­bízást. Részben végleges, részben nem végleges a Csinom Pal­kó szereposztása. Csinom Palkó szerepét Sárdy Já­nosnak, Csinom Jankóét Katona Lajosnak, Balogh Ádámét Bessenyei Ferenc­nek, Tyukodiét Domahidi Lászlónak, Rosta Mártonét Szabó Samunak, Éduskáét Zentai Annának, Zsuzsiét Sándor Juditnak, vagy Má­tyás Máriának, örzséét Fó­nay Mártának,, Förgetegét Fodor Jánosnak szánták, míg a többi szerepeket — Kohá­ri, Koháriné, Kati, Daru kocsmáros, futártiszt, Ku­czug Balázs és a négy be­tyár — szegediek kapják meg, az elképzelés szerint Kiss Ferenc, Kormos Lajos, Lontay Margit. Lehoczky Zsuzsa, Kovács János, Pa­gonyi Nándor és mások. Bessenyei Ferenc hamarosan találkozik Farkas Ferenc ze­neszerzővel, s ettől a talál­kozótól, helyesebben Besse­nyei hangfekvésétől függ. hogy Sándor Judit, vagy Má­tyás Mária lesz-e a Zsuzsi, Balogh Ádám partnere. Megbeszélték a statiszté­ria kérdését is. A Csinom Palkó főleg férfistatisztákra épül, a női karénekesek száma a tavalyi lesz. A Hu­nyadi László szereposztása változatlanul a tavalyi ma­rad, a kórust azonban 12 fővárosi karénekessel erősi­tik meg. mert ennék hiá­nyát tavaly érezni lehetett. Rögzítették valamennyi be­mutatásra, előadásra kerülő darab szükséges színpadi és technikai próbáinak számát is, valamint a díszletek és jelmezek költségvetését. A ruhák tervezésére az idén is Márk Tivadart kérik fel, a fő világosítással pedig Füstös Bélát, a Nemzeti Színház fő világitóját bízzák meg, Bakó Józsefet pedig ismét az elektrotechnikai munkála­tok vezetésére kérik fel. Megegyezés jött létre a díszlettervek elkészítésének határidejére, május 15, il­letve június l-re, ugyanak­kor arra is, hogy július el­ső napjaiban Szegeden már megkezdődnek az érdemi munkák a szereplők részvé­telével. Erre az időre azon­ban a kórusnak már tud(j?a kell szerepét a Csinom Pal­kóban és a Hunyadi László­ban. Varga ' Mátyás a Szegedi Szabadtéri Játékokhoz új háttértartó csővázas szerke­zetet tervezett, amely ív­szerű kiképzéssel szimmetri­kus, vagy aszimmetrikus gó­tikus stílust kapna, és egy­ben feszítőm űves megoldás­sal is szolgálna, amelyhez nem kell külön állványozás, mert mintegy önmagát állít­ja fél. Az új csővázas szer­kezet létéről majd a rende­zők döntenek, hogy hasz­nálható-e valamennyi da­rabnál, ott is, ahol például a Dóm homlokzatának és teljes kiképzésének jelentős szerepet szánnak a térhatás­ban. Egy budapesti nagy­üzemben már folynak a tárgyalások egy olyan fő­kapcsoló elkészítéséről, amely elbírja a világítótérre szolgáló megerőltető, sok­szoros be- és kikapcsolást. Tari János v. ' b.-elnökhe­lyettes a hétezer személyt befogadó nézőtérnek megfe­lelő holland gyártmányú hangkésleltető gép beszerzé­sére tett lépésekről tájékoz­tatta a művészeti tanácsot, valamint a játékok ismételt és a tavalyinál nagyobb si­keréért folyó sokirányú sze­gedi előkészületeket, és az előadások időpontját ismer­tette. A hivatalos játékna­pok: szombat, vasárnap, kedd és szerda. Az egyes darabok előadásának száma is végleges július 23-tól augusztus 3-ig. Azt követően kerül sor Az ember tragé­diája bemutatására, majd a tavaly itt. járt szovjet ba­lettegyüttes új műsorral való többszöri szereplésére és egy koncertre. A Szegedi Szabadtéri Já­tékokat előkészítő • művészeti tanács április utolsó heté­ben Szegeden tanácskozik. A végleges program kidolgo­zása szerepel napirenden, s ugyanaznap sajtótájékozta­tóra hívják meg a hazai és külföldi lapok munkatársait. Jelentősen lepdöf? az élelmiszeripar műszaki heyzete Pénteken az ÉDOSZ-szék­házban a szakszervezet és Élelmezésügyi Minisztérium rendezésében mintegy 700 résztvevővel összeült az élelmiszeripari dolgozók harmadik országos műszaki konferenciája, hogy megtár­gyalja a második ötéves terv műszaki fejlesztésének irányelveit. Kovács Imre, élelmezés­ügyi miniszter beszámolójá­ban rámutatott, hogy a legutóbbi, 1958-as tanácsko­zás óta jelentősen fejlődött az élelmezési ipar műszaki helyzete: hozzákezdtek egész iparágak átfogó rekonstruá­lásához. A miniszter hangsúlyozta, hogy az anyagi lehetősége­ket elsősorban a legfonto­sabb iparágak, így a cukor, a sütő-, a tej-, és konzerv­ipar fejlesztésére kell kon­centrálni. Ezeknek az ipar­ágaknak kapacitását, tech­nológiáját" és technikáját fejlesztik legerősebben a má­sodik ötéves tervben. A továbbiakban hangsú­lyozta. hogy fokozottabban kell törődni a műszaki in­tézkedések hatékonyságának tervezésével és mérésével. A KISZ műv&szegyüttes ' nagy sikere Sanghajban Sanghájban, Kína legna­gyobb városában a több mint ezer főnyi nézőközönség nagy tetszéssel \ fogadta a KISZ Központi Művész­együttesének első előadását. Az előadás után Szung Kih-csang sanghaji polgár­mesterhelyettes, sangháji írók és művészek a színpa­don keresték fel a magyar művészeket, hogy gratulál­janak sikerükhöz. Mindössze három 4 találatos s/e'vény akadt A lottó 16. játékhete az négytalálatos szelvények tu­előzö hétnél is nagyobb sze- lajdonosai közül ketten már rencsét hozott három., lottó- jelentkeztek. Az egyik liel­zónak. A múlt héten Ugyanis linger Ferencné budafoki la­három öttalálatos szelvény- kos. A másik nyertes szín­re egyenként "-mindössze* tén asszony: Balázs Emilne, félmillió forint jutott. A lö. az egyik budapesti Löyöház játékhét szelvényeinek érté- utcai ház házfelügyelője, kelésekor azonban csak há- Az 1388 darab 3 talalatos rom négyestalálat akadt, s szelvényre 1200, a 61 143 da­0 három lottózó egyenként rab 2 találatos szelvényre 1 110 398 forintot nyert. pedig 27 forintot fizetnek A telitalálattal felérő szelvényenként. Kéthetenként egy emelet Idegenforgalmi tárgyú előadásokat rendeznek A TIT és az Idegenforgalmi Hivatal április 20-tól má­jus 25-ig minden szerdán este 6 órakor a Vörösmarty ut­cai Juhász Gyula Művelődési Otthonban előadást rendez. Ezeken az előadásokon a témakör legjobb ismerői tájékoz­tatják az érdeklődőket a város idegenforgalmi történeté­ről, az idegenforgalmi nevezetességekről és a szabadtéri játékokkal kapcsolatos tudnivalókról. Az előadók — az előadások sorrendjében — a következők lesznek: Németh István, főiskolai adjunktus, dr. Bálint Alajos, a múzeum igazgatója, Beszédes Kornél főmérnök, dr. Csongor Győző muzeológus, dr. Madácsy László docens és Tori János, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese. A szegedi új építkezése^ száma eszten­dőről esztendőre nő. Valóságos új város­részek születnek, de a régi utcák foghí­jait is beépítik a gondos városrendezés során. Idén három hatalmas bérház épül a Szentháromság utcában is. Ezekben a házakban 119 család jut majd korszerű, egészséges és tiszta otthonhoz. Az építkezésen dolgozó szakemberek munkáját számos gép könnyíti cs gyor­sítja. Ezek közé tartozik az itt is felál­lított óriásdaru, amely a nagy, előre­gyártóit épületelemeket könnyedén kéz alá adja a gyakorlott mestereknek. A tavaszias napokon különösen meg­gyorsult az építkezés üteme. Teljes ka­pacitással dolgoznak a kőművesek. Az egyik épületet a 600. sz. Móra Fe­renc Iparitanuló-Intézet fiatal kőműves­tanulói építik. Ügyességükre és igyekeze­tükre jellerrfzo, hogy a tapasztalt meste­rek vezetésével kéthetenként húznak fel egy emelettt. * Képeink a nagyszabású Szentháromság utcai építkezéseken készültek. Felső ké­pűnkön az óriásdaru munkáját szemlél­hetik olvasóink, amint éppen könnyed mozdulattal magasba emel egy öblös csille téglát. Alsó képünk a szorgalmas ipari tanulók munkájának egyik mozzanatát örökíti meg. Az óriásdaru szállítmányát, több száz téglát feszítenek elö, hogy a gép a íalazókhoz emelje a nehéz terhet, az egy­re magasodó állásokra. évei is ide tartoznak. Tehát az irodalmi életnek megvan a tradíciója Szegeden, s or­szágosan milliók ismerték meg a régi szegedi írókat. Ez a múlt nemcsak jó talaj a bontakozó irodalom szá­mára, de egyben kötelezi is városunk íróit. H a csak a pályamun­kákból ítélnénk, ak­kor is arra a követ­keztetésre juthatunk, hogy a szegedi irodalom jó úton halad, ápolja a múlt nagy­jainak hagyományait, maga­sabb eszmei fokon szolgálja a dolgozó embert. Ezt a tényt legplasztikusabban áp­rilis negyedike bizonygatta. (Nem tartozik ide, de mégis leírom, hogy a szegedi iro­dalomnak és képzőművészet­nek hallatnia keli szavát a város határain túl is. Ez adna nagy lendületet a sze­gedi művészeti életnek. Mes*» szüntetni a körtöltésen belü­liséget, mert amíg így van, addig provinciálisnak te­kinthetik a szegedi művé­szetet. Az országos könyv­kiadásban kapjon nagyobb helyet Szeged irodalma, mert a néhány lelkes irodalom­pártoló és szervező kínos­keserves erőfeszítésével meg­jelentetett művek — anya­gilag nem képezik szerves részét a magvar szépirodal­mi könyvkiadásnak.) E kitérő után kanyarod­junk vissza eredeti témánk­hoz, az ünneplő emberekhez, hiszen ezen az ünnepen va­lami egészen új örvende­tesen új jelenséget produ­kált a felszabadult másfél évtized. R égebben megszokottá vált, hogy különböző természetű sikerein­ket nagyhangú és jelentő­ségű jelzőkkel parádéztuk körül. Ezért néha megkopott e használatos jelzők értéke. Most azonban az »új« jelző valóban újat jelent. Másfél évtized érlelődött meg a fe­jekben és a szívekben. Nem egyformán mindenkinél. En­nek a minőségi fordulatnak volt eleven kicsapódása nagy nemzeti ünnepünkön az őszinte ünneplési vágy. A munkáshatalom eszméje el­jutott az értelemhez és az érzelemhez. Túljutottunk a nagy erjedésen, letisztult a szellemi zavar és a tisztult szemlélet következményeit láttuk előttünk április 3-án és 4-én. Ennek áz egészsé­ges szemléletnek józan, he­lyes . gyakorlata rendkívül nagy meggyőző erővel bír 1956. november 4-e óta. Ezt a politikát nemcsak az üze­mekben, hivatalokban és a földeken támogatják szor­galmas munkával, hanem ün­nepen is. Ezzel magyarázható, hogy a tudományok képviselőinek gondolat- és érzésvilágában is átalakulási folyamat ment végbe. A szegedi egyetemek nemzeti ünnepünk alkalmá­ból tudományos ülésszakot tartottak. Nem reprezentál­lak külsőségekben, de igen hasznos alkotókedvvel vitáz­tak, és épült a magyar tu­domány. Sok érdekes, hasz­nos világnézeti és tudomá­nyos elemmel bővült a sze­gedi egyetemek munkája ezen az ünnepi ülésszakon. Ez a nagv szellemi és ér­zelmi kiáradás is mutatja, hogy a dolgozó embereknek nélkülözhetetlenül életükhöz tartozik ez a társadalmi rendszer. Hiszen ami nálunk történik, az természete, lé­nyege a mi szocialistává for­málódó életünknek. y V nnepeltünk. Egy meg­alapozott társadalmi rend győzelmét, ha­zánkat, magunkat. Ezt a ha­zát, mely munkát és kenye­ret biztosít, nyugalmat és kiegyensúlyozott életet ad. Jövőnket is ünnepeltük: a holnapot, melyben gyereke­inké lesz a szó. A holnap pedig olyan lesz, amilyenné mi formáljuk, következés­képpen gyerekeink életét, boldogulását "most mi, felnőt­tek alapozzuk meg. Ez volt a mi ünnepünk lé­nyege, s hol mérhető ehhez százados ünnepeink érzel­mekre, szokásokra épülő, mindinkább jelentéktelenedő hagyománya. Sehol. Hi­szen ezt az ünnepet ez a ge­neráció teremtette meg nehéz, fáradságos munkával önma­gának. Erről szól egy külhonba szakadt szegedi fiatalember levele, melyet szerkesztősé­günkhöz küldött. így ír: » ... tudom, most is koszo­rúztak a Széchenyi téren, úgy, mint régen, amikor még én is ott voltam. Fújdogálta a szél a nemzetiszínű és vö­rös lobogókat, tavaszt várva álltak á korzón, mint régen. Otthon, a megszokott ott­honban, amilyen nincs ... nincs sehol a világon. Itt Münchenben nagyon nehéz nekünk. Nincs becsületünk, mert nincs hazánk. Ember­telen az életünk, mert itt semmibe sem veszik a mun­kást ... Nincs párt, szakszer­vezet, ahol panaszkodhat­nánk ... Ezt csak az értené meg, akit a sors erre a kál­váriára ítélt... Otthon már természetesnek találják, ha a művezetőnek odamondo­gatnak, vagy ha a mérnök gorombáskodik, kikérhetik maguknak. Itt nincs ellen­szó, mert utána kenyér nél­kül maradunk.,. ... Azért én is ünnepelek magamban, úgy, mintha ott volnék a Széchenyi tér nagy fái alatt... ... Éljen a szép Magyar­ország! Éljen a szabad­ság !...« V álaszoltunk-a levélre. Megírtuk G. I.-nek, hogy jöjjön haza. Ün­nepeljen velünk, álljon so­rainkba t április 4-én a lobo­gós, tavaszos Széchenyi té­ren. Szívesen látjuk. Szívesen látjuk hétköznap­jainkon is abban a gyárban, amelyikben dolgozott. Ott nem éri megszégyenülés, r.em sértegetik emberi ön­érzetét, mert az nálunk, sza­bad népek körében nem szo­kás. Ünnep utánunk is ha­sonlít az ünnepeinkre. A munka hétköznapjain is azért dolgozunk, hogy szeb­bek legyenek az ünnepek. Ezért van munkaverseny, ezért termelünk többet, job­bat, olcsóbbat. Ezt magunk­nak, saját használatunkra csináljuk és nem másoknak. G. I.-t szívesen látjuk má­jus 1-én is a sok tízezer em­ber között a Széchenyi' téren. (Somogyiné felv.) ÚJ ORSZÁG ÁG SZÜLETETT j Április 17. A Délmagyarországban cikk jelent meg, amely hírül adta, hogy május 1-én avat­ják Szegeden, a Széchenyi téren a város felszabadítá­sáért hősi halált halt szov­jet katonák emlékmüveit. A márványból készíteti emlék­művek a kijelölt határidőre valóban ott álltak a Széche­nyi téren, és 1945. május 1-én a szovjet katonai pa­rancsnokság átadta őket a város dolgozóinak. Az élet normalizálódásá­nak következtében a rend­őri szervek kezére egyre több nyilas és háborús bű­nös került. A nép érdeklő­déssel figyelte a bűnösök tárgyalásait és a sajtó is so­kat foglalkozott a népbí­róságok munkájával. A Dél­magyarországban Gárdos Sándor vezércikket közölt erről, és a többi között a kö­vetkezőket írta: »A ^bíróság­nak kötelessége, hogy ne csak ítélkezzék, s büntessen, hanem leleplezzen és mutas­son rá a bűncselekmények valódi indító okaira és az ed. diginél 'is fokozottabb mér­tékben használja ki a tár­gyalások megdöbbentő ada­tainak agitatív és fölvilágo­sító értékét. A népbíróság feladata tehát kettős: oktat­ni és megtorolni*. Megalakult az Elhagyott Javak Kormányblztossága. Az új szerv feladata volt: az otthont, vagyont vesztett sze­mélyek megsegítése, az el­hurcoltak fölkutatása és ha­zasegítése, az elhagyott há­zak. földek fenntartása és felügyelete. A szövetséges csapatok minden fronton felkészültek a Berlin elleni végső ost­romra.

Next

/
Thumbnails
Contents