Délmagyarország, 1960. február (50. évfolyam, 27-50. szám)

1960-02-11 / 35. szám

mhéi ^^•mil^hhhhhbhhihnmhbhhshhbhnhhhhhbhhbbhbhb a magyar szociális t a munkáspárt lapja 50. évfolyam, 35. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1960. február 1L A termelékenység növelése a szegedi üzemek legfontosabb idei feladata A tavalyi év eredményeiről, az 1960-as feladatokról és a szocialista munkaverseny tapasztalatairól tárgyaltak a város ipari vezetői m A szegedi ipar úi készítménye ji Naponta egy kábeldobol, készítenek a Szegedi KábelÜ Oyúr új üzemrészében, ahol néhány napja kezdték meg I la munkát. Tegnap óta már kettőt naponta, s egy hónap S múlva pedig már naponta 10 darabot készítenek. , Szovjet—olasz hft/ös közlemény Szorosabbá teszik •z iskola és az élet kapcsolatit Érdekes kezdeményezések a népfront terveiben ^(fflmHmnMmmttniHninititmHmmimTHiimHiHiimr Tegnap délután a Kálvin téri pártházban aktívaülésre gyűltek össze Szeged ipari üzemeinek gazdasági, párt-, szakszervezeti és ifjúsági vezetői. Megjelent a tanácskozáson Csakmag György elvtárs, az MSZMP Csongrád megyei bizottsága ipari osztályának vezetője, Juhász József elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának elnöke, valamint Börc s ö k Ferenc elvtárs, a szegedi városi pártbizottság ipari osztályának vezetője is. A referátumot K i s p á 1 Jenő elvtárs, a városi pártbizottság munkatársa tartotta meg. Bevezetőben megállapította, hogy az 1959-es esztendő a gazdasági sikerek éve volt. A tavalyi év Szeged iparában is szép eredményeket hozott. Üzemeink a Központi Bizottság határozata alapján teljesítették 1960-ra előirányzott főbb mutatókat Előzetes adatok alapján a tervezettnél 11,1 százalékkal termeltünk többet 1958-hoz képest pedig 10 százalékkal. Ez az eredmény mintegy négy százalékkal magasabb az országosan elért szintnél; Szeged ipari üzemei a márciusi határozat által kitűzött 4 százalékos termelésnövelést közel háromszorosan túlteljesítették. Csupán három üzem, a Bútorgyár, a Dekorációs Vállalat, valamint a Víz- és Csatornaművek maradtak el tervüktől. A tervteljesítésben jó eredménnyel büszkélkedhet Szeged ipara, bár a munka, mellyel ezt elérték, nem volt egyenletes. Az első negyedévben szinte minden üzemben visszaesés mutatkozott, csak a márciusi párthatározat után, majd a komgreszszus előtt fokozódott a munka lendülete. Ismét előtérbe került a mennyiségi szemlélet. Ilyen jelenség különösen a Szőrme- és Bőrruhakészítő Vállalatnál, valamint a Délrostnál mutatkozott meg. A termelési költségek a tervezetthez viszonyítva megtakarítást mutatnak, vagyis a vállalatok túlteljesítették a terveket. A minisztériumi iparban 1,9 százalékkal, a helyiiparban az összes termelési költségek 4 százalékkal voltak alacsonyabbak. Városi szinten tehát összesen 3 százalékos termelési költségmegtakarítás mutatkozott. Az előzetes mérlegadatok szerint egy vállalat kivételével valamennyi szegedi üzem rentábilisan dolgozott, és mintegy 322 millió forint nyereséget értek el a tervezett 221 millióval szemben. Az 1958 évhez viszonyítva 10 százalékos volt a termelés növekedése. Ezt 7 százalékkal nagyobb munkáslétszámmal és 3 százalékos termelésnövekedéssel érték el az üzemek. A termelékenység csak a negyedik negyedévben emelkedett számottevően. Az adatok azt bizonyítják, hogy a termelékenységben Szeged nem teljesítette a márciusi nárthatározat célkitűzéseit. Lehet ugyan objektív akadályokra hivatkozni, hiszen az üzemek egy része 50—60 éves elavult gépparkkal dolgozik, azonban nem használtak ki még minden lehetőséget. Szegeden különösen nagy jelentőségű az újítómozgalom, a műszaki intézkedési és a TMK-tervek maradéktalan végrehajtása. Ami az újítómozgalmat illeti, nem az a fő hiba, hogy a munkások kevés újítást adnak be, hanem az, hogy egyrészt nem kapnak megfelelő támogatást a kidolgozáshoz, másrészt az elfogadott újítások gyakorlati bevezetése sokszor elhúzódik. Nagyon káros a némely üzemben elharapózott túlóráztatás. 1960-ban még magasabbak lesznek az ipar elé állított követelmények, mint tavaly. A könnyűipar termelését például országosan 8,6 százalékkal, az építőiparét 8, az élelmiszeriparét 4,2 százalékkal kell megnövelni. A termelés érinti Szeged iparát is, hiszen a városban jelentős nagyüzemek dolgoznak ezekben az iparágakban. Megnehezíti a feladat elvégzését, hogy az ipar termelésének 8 százalékos átlagos növeléséből ötven százalékot a munkatermelékenység növelésével kell elérni. Az új tervévre való átállás legtöbb esetben jól sikerült Szeged üzemeiben. Nemcsak a gazdasági, hanem a (Folytatás a 3. oldalon.) (SifHs Itív.) Hruscsov szerdán elindult ázsiai körútjára Szerdán reggel, magyar idő szerint fél nyolc után öt perccel Nyikita Hruscsov szovjet miniszterelnök egy Hó—18 mintájú repülőgépen Moszkvából elindult Indiába, Indonéziába, Burmába és Afganisztánba. A vnukovoi repülőtéren Hruscsovot a párt és a kormány vezetői, valamint a moszkvai dolgozók küldöttei búcsúztatták. Hruscsovot vezető szovjet személyiségek népes csoportja kíséri el útjára. A kíséret tagjai között van Gromiko külügyminiszter, Mihajlov művelődésügyi miniszter, Zsukov, a Külföldi Kulturális Kapcsolatok Bizottságának elnöke, Szkacskov, a Külföldi Gazdasági Kapcsolatok Bizottságának elnöke, Uldzsabajev, a Legfelső Tanács képviselője, Tádzsikisztán küldötte, Tatrova, az Azerbajdzsán Köztársaság külügyminisztere, Markov professzor, az Egészségügyi Minisztérium kollégiumának tagja. Hruscsovot útjára számos szakértő és a szovjet sajtó több vezető személyisége is elkíséri. Köztük van Iljicsov, az SZKP Központi Bizottságának osztályvezetője, Szatyukov, a Pravda és Abdzsubej, az Izvesztyija szerkesztő bizottságának vezetője, Harlamov, a Külügyminisztérium sajtóosztályának vezetője, Molocsokov, a Külügyminisztérium protokollosztályának vezetője és mások. N. Sz. Hruscsov búcsúztatására a vnukovoi repülőtéren megjelent K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke, az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány számos más vezetője, a szovjet politikai, gazdasági és kulturális élet több neves képviselője. Sok ezer moszkvai gyűlt •össze a repülőtéren, hogy búcsút vegyen a szovjet kormány fejétől. A szovjet kormányfőt virágcsokrokkal búcsúztatták a repülőtéren. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet Minisztertanács elnöke; átutazóban Taskentbe látogatott, ahol részt vett az Üzbég Kommunista Párt szerdán megnyílt 15. kongresszusának munkájában. Hruscsov a kongresszuson rövid beszédet mondott. Sok külföldi gépel kap ez évben iparunk és mezőgazdaságunk Az ipar műszaki fejlődését elősegítő új berendezések egy részét külföldről szerezzük be és így a gépesítés fokozása nagy feladatokat ró a külkereskedelemre is. Idén a tavalyihoz mérten mintegy 40 százalékkal növekszik a gépimport. A feladat nagyságát érzékelteti, hogy a gépbehozatal már 1959-ben is 90 százalékkal haladta meg az előző évit. A Szovjetunióval aláírt Több dolgozót az Építőipari Az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezete ebben az évben csaknem 17 000 dolgozót üdültet, körülbelül kétezerrel többet a tavalyinál. A leányfalui és a balatonleilei üdülőkön kívül az idén már Balatonszabadiban, a Hídépítő Vállalat nyaralójában is elhelyeznek családokat. Tavaly 280, az idén pedig már 480 építőipari dolgozó üdültet az idén Szakszervezet töltheti együtt szabadságát családjával. 720 beutalójegyet kapnak a dolgozók hatnapos hajóútra Romániába, Bulgáriába és Csehszlovákiába. Ezenkívül 213 építőipari munkás üdülhet 7, vagy 14 napig a baráti országok híres nyaralóhelyein. A gyógyulást keresőknek 900 szanatóriumi üdülőjegyet adnak és a szakszervezet elnöksége 70 veterán nyugdíjast nyaraltat. árucsereforgalmi megállapodás értelmében 1959-ben és 1960-ban ötször annyi szovjet gyártmányú gépet kapunk, mint amennyit 1958-ban szállítottak. A mezőgazdasági gépek behozatala megkétszereződik, noha már tavaly is több mint tízezer gépet, köztük 4700 traktort küldtek a baráti országok, hogy ily módon könnyítsék az új termelőszövetkezetek munkáját. Az ez évi terv 10 800 traktor behozatalát írja elő. Több mint fél milliárd devizaforint értékben szerzünk be különböző mezőgazdasági gépet. Mind az ipari üzemek és vasúti gépjavító műhelyek, mind a mezőgazdaság számára sok szerszámgépet rendelt külkereskedelmünk. Különösen sok célgépet kap iparunk a dieselesítéshez, a híradástechnika a műszergyártás, a kábelgyártás fejlesztéséhez. A termelőberendezéseken kívül mind több egyéb eszközt is vásárolunk, hogy teljes munkafolyamatokat gépesíthessünk. liiiM'iiiiiaiiiiiiiii BÉKEBEN ÉLNI! Talán ebben a mondatban foglalhatnánk össze legjobban annak a tanácskozásnak a tartalmát, amelyik tegnap, szerdán kezdődött Budapestén. Hazánk szép fővárosában — amint erről lapunk más helyén tudósítást közlünk — megkezdte munkáját az európai országok békebizottságai titkárainak értekezlete. Itt a szocializmust építő és a kapitalizmusbán élő népek egyaránt képviseltetik magukat, hiszen Európában — éppúgy,-mint a föld valamennyi világiészén — a jószándékú emberek vágya, akarata: békében élni! Amikor ezt harsogóan valljuk, abban a biztos tudatiban tesszük, hogy ez korunkban nem ábránd és vágy, hanem reális feltételeken alapszik. A szocializmus világrendszere — a békés alkotás óriási világrendszere. Vezető, élenjáró országa, a Szovjetunió az első minden olyan kezdeményezésben, amely az emberiség egyetemes érdekét, haladását, kultúráját szolgálja. Az egész világnak szól az a történelmi jelentőségű kezdeményezés, amelyet a nagy szovjet nép nevében N. Sz. Hruscsov Amerikában járva az ENSZ-ben ismertetett, az általános és teljes leszerelésért. A Szovjetunió erre tetteket adott; haderejének létszámát, mint ismeretes, újabb 1 millió 200 ezer fővel csökkentette. A roppantul emberi gondolat: legyen a kardból ekevas, a tankból traktor, a világ minden tisztességes, békeszerető emberének helyeslésével találkozik. A magyar országgyűlés januári ülésszakán szintén foglalkozott a szovjet leszerelési felhívással és azt a nép nagy helyeslésével elfogadta. A kapitalista országok, így az Amerikai Egyesült Államok józan politikusainak is, ha tetszik, ha nem, mérlegelniük kell az általános és teljes leszerelési felhívást. Tárgyalniuk kell, hiszen már a szikrányi józan értelem világossá teszi előttük, hogy a Szovjetunió kezdeményezése nem gyengeségből, hanem erőből fakad; hogy a tartós béke fenntartása a népek követelése. Walter Lipmann, az ismert amerikai publicista a New York Herald Tribune-ban arról is írt, hogy -bármit teszünk is, a Szovjetunió rakétafölénye és előnye az Egyesült Államokkal szemben állandóan nagyobbodik*. Ezután Walter Lipmann erőteljesen hangoztatta, hogy az amerikai politikusoknak feltétlenül tovább kell tárgyalniuk a Szovjetunióval, megvalósítva a két világrendszer békés együttélését. Az európai országokban a békemozgalom gyökeret vert és hallatja szavát. Ennek is szerepe van a nemzetközi helyzet kedvező alakulásában, hiszen a népeket testvérré teszi abban a törekvésben, amely a háború elkerülésére irányul. A budapesti tanácskozás utat jelöl a teendőkre az európai országokban, hogy az általános és teljes leszerelés — mint a háború elkerülésének alapfeltétele — előbbre jusson. Májusban a nagyhatalmak csúcsértekezlete kezdődik Párizsban. Ugy gondoljuk, jó reményeinknek megfelelően itt is előremozdul az általános és teljes leszerelés ügye. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a nagy fontosságú párizsi tanácskozásra is eljut az európai békemozgalom szava. A világhelyzet a béke hajójának vitorláját dagasztja. Számítunk azonban arra, hogy ezt a hajót olyan politikusok, mint Adenauer, szeretnék zátonyra juttatni. Próbálkozásuk akadályt jelent, veszélyt rejt és szaporítja a béke megőrzésének tennivalóit E tennivalók egységes, jó elvégzésének szolgálatában áll a budapesti tanácskozás, amelynek jelentősége túlnő kontinensünkön. M. S.