Délmagyarország, 1960. január (50. évfolyam, 1-26. szám)

1960-01-31 / 26. szám

3 Vasárnap, 1960. Január 31. Az IJjszegedi Kender- Lenszövőben teljesíthető-e a terv ÍStrS ? Még a múlt évi szép eredményekért vetélkedtek az Újszeged! Kender- Lenszövőben, amikor már elkezdődött 1960 első negyedévi munkájának előkészítése. A műszaki feltételek és a jó nyersanyagellátás megteremtése mellett széleskörű vitát folytattak a mérnökök, technikusok és a munkások: teljesíthető-e a szövődé első negyedévi terve túlóra és éjszakai szakmány nélkül. Tóth József szövödevezetö az üzemi újságban írta meg ezzel kapcsolatos véleményét. -Egyetlen lehetőség van, ami remélni engedi, hogy ki tudunk térni a nem kívánatos éjszakai munka alól — a jobb munkaszervezés.* Erre a megállapitasra sokan helyeseltek. Kihasználatlan tartalékok — Igaz — mondták többen is —, hogy a múlt évben a feszitett termelést feladatok mellett bizonyos mértékig háttérbe szorultak a munkaszervezés problémái. Többnyire csak "tűzoltó munkát* végeztek, hogy együtt haladhassanak az egyre emelkedő mennyiségi tervvel, amely egyúttal a munkaigényesebb áruk készítésével is párosult. A hozzáértő emberek úgy vélekednek, hogy nagy tartalékok találhatók még a szövődében, amit fel lehetne használni, egyrészt, ha csökkentenék a gépállásidőt. Ez ugyanis fordított arányban van a teljesített gépórák számával. Ha csökkenne a gépállós, több ponyvát, szőnyeget szőhetnének. Ahhoz, hogy teljesíteni tudják az 1960. évi eredeti első negyedévi tervet, elég lett volna, ha három százalékkal csökken az állásidő, s már is elkerülhető lett volna a túlóra vagy az éjszakai szakmány. Hogyan lehetne csökkenteni a gépállást az Újszeged! Kender- Lenszövőben? A karbantartó brigád erősítésével, hogy a javításokat gyorsabban végezzék el, vagy a generáljavitást gépcserével oldják meg, A lánchenger kötözésének és a hengerek cserélésének meggyorsítása is csak növelné a termelést. A szövőnőhiány megszüntetése, a tartalékok alkalmazása is fontos dolog, hogy betegség, szabadság esetén ne kelljen némári állntok a gépeknek. S nem utosósorban a munkafegyelem további erősödésével látják megoldhatónak a tervteljesítést, — éjszakai műszak nélkül, Már januárban növelték, a tervet S mégis az év első napjaiban bevezették az éjszakai szakmányt, egy művezető partijára. A tervezgetők, vitázok és az éjszakai munkát nem kívánók előtt felmerült a kérdés: hát mégsem tudtuk elkerülni? Voltak, akik úgy gondoltak; a vállalatvezetöség a könnyebb utat választotta, s nem törődik a munkásokkal, akik nem szívesen dolgoznak éjszaka, mert mindent felmérve, nincs is szükség éjszakai szakmányra. Igen ám, de ezek a munkások nem tettek mindent a mérleg serpenyőjébe. Nem számoltak több tényezővel. Elsősorban azzal, hogy a múlt év végén kapott tervszámokat Időközben már január első napjaiban megnövelték. Százhatvanezer négyzetméter ponyvával és 60 ezer négyzetméter szőnyeggel. Most azt mondhatnák egyesek. az éjszakai műszak nem kedvelői: miért vállalta el az üzem vezetősége a terv-növelést. Elsősorban azé|t, mert erre az árura népgazdaságunknak szüksége van. Következésképp ez munkásérdek is. Olyan formán is,, hogy munkát kap több szegedi dolgozó. A múlt év negyedik negyedévében a tervkövetelménynek megfelelően, bővítették a létszámot az Újszegedi Kender- Lenszövőben. Ha most nem kaptak volna magasabb tervet, el kellett volna bocsájtaniok néhány szövőnőt. Ez nagyobb fájdalmat okozott volna a véllalatvezetőségnek, s különösen azoknak, akiknek meg kellett volna válniok az üzemtől. A tervnöveléssel pedig további 40—50 munkás felvételére lesz lehetőség. Sürgős tennivalók Ezzel ugyan még nem tettek pontot a múlt év végén kezdődött vitára. Már csak azért sem, mert az éjszakai szakmány vezetésével még nem oldották meg a vállalat vezetői a legsürgősebb tennivalókat, azt, amit Tóth József és mások javasolnak; a jobb munkaszervezést, a gépállásidő csökkentését stb. Tartalék szövőnőket már alkalmaznak, ha nincs üres szövőgép, akkor más munkát végeztetnek velük, s így bármelyik pillanatban gép mellé állithatják őket, ha üresedés van. Ez még azonban csak a kezdet. Sok feladat van még hátra Ezek megvalósításának pedig neki kell gyűrkőzniök, mert az év első hónapjának munkanapjai arról tanúskodnak, hogy bizony néhányszor alatta maradtak a 100 százaléknak. Már most biztosítani kell az ütemes termelést, hogy ne kelljen a negyedév vagy az év végén hajrázni, túlórázni. Április 4 tiszteletére már tettek felajánlást. Azt fogadták meg, hogy mintegy 180 ezer forint értékű megtakarítást érnek el. Az ígéret megvalósítását csak szívós, egyenletes munkával érhetik el. N. P. Két nagy lakóházat újítanak fel a Gogol és az Oskola utcában Alaposan ráfér a tatarozás a Gogol u. 22. számú lakóházra, amelyben 12 bérlemény van. Az épület falait teljesen újra kell szigetelni, az ajtókat, ablakokat részben ki kell cserélni, a függőfolyosót ls újra kell építeni ebben az épületben. Azonkívül a külső és belső homlokzatot is újra kell vakolni. A Szegedi Tervező Vállalat nemrégen készítette el az épület teljes felújítására vonatkozó terveket és költségvetést. Ezek szerint 415 ezer forintba kerülne a Gogol utca 22. számú bérház kijavítása. Az Oskola utca 16. számú, 7 bérleményes épület ugyancsak hasonló állapotban van, mint az említett Gogol utcai ház. Az Oskola utca rendezésére készült terv szerint az emeletes épület mintegy 5 rnéter széles előépítményét, amelyen tetőterasz is van, le kell bontani, hogy az utca e szakaszon széles legyen és az utcavonal az épület készülő új, emeletes bérházához Igazodjék. A városi tanács végrehajtó bizottsága engedélyezte, hogy az említett épületeket felújítsák. Az átalakítást előreláthatólag az Ingatlankezelő Vállalat építőrészlege végzi cl. Feszült helyzetről számolnak be az Algírból érkezett hírek (Folytatás a 3. oldalról.) Az algíri zendülők ereiének magvát a területi gárda alkotja. A mozgósítási parancs úgy értelmezhető, hogy azzal a hadsereg »ki akarja rántani a talajt a zendülők vezéreinek laba alól*. Aki ugyanis nem tesz eleget a mozgósítási parancsnak, azt katonaszökevénynek tekintik és ermek megfelelően járnak el vele szemben. A dolgosé ember életéről írni Irta: SIKLÓS JÁNOS ÜJ ÚTGYÁLU Lapzártakor érkezett jelenteseU: A cseljabinszki Koljuscsenko gyár különféle útépítő gépeket, egyebek kífzött útgjalúkat készít. Az ÚJ nehéz útgyalú mechanikus és pneumatikus berendezéseivel mindenfajta útépítési munkát elvégez, kezdve a gyökerek kilépésétől egészen az úttestegyengetésélg és az árok rézseléséig Az algíri központokat megszálló francia ejtőernyősök géppuskafészkeket rendeztek b? a környező épületek tetőin. Az idegenlégió egységeihez tartozó, többségükben német származású ejtőernyősök kordonját a tömeg Algír főterén, majd mas pontján is áttörte. Több tízezer ember tartózkodott szombat ette Algír főterén. Lagaillarde éa Ortiz, a zendülők vezetői hangszórókon közölték, hogy elutasították a feltétel nélküli fegyverletételre vonatkozó ultimátumot. M

indössze néhány éve, hogy emlékezünk a magyar sajtóról, a dolgozó ember mindennapi szellemi étkéhez tartozó nyomdatermékről. A "történelmi* újság, a sajtó már évszázadokat élt, de a dolgozó ember, a hétköznapok robotosa csak most, az elmúlt másfél évtizeddel érzi igazán magáénak — életéről, napjairól, gondjairól-bajairól és örömeiről szólóan magáénak — a magyar sajtót, E megállapítás nem jelenti — mint ahogy nem ls jelentheti — azt, hogy a magyar sajtónak nem voltak olyan időszakai, amikor a nép szolgálata, a dolgozó ember napi és jövőbeni érdekei tükröződtek a lapok cikkeiben, publicisztikáiban, tárcáiban, novelláiban. De felesleges ismételni, hogy ~a közelmúlt és a régi magyar rend sajtója olyan osztályérdekek szócsöveként létezett, mely minden vonatkozásban igyekezett alibit teremteni az elnyomó osztályok száméra. Ezen a helyzeten édeskeveset változtatott az a tény, hogy nálunk volt néhány olyan sajtóorgánum, amely megpróbálta a dolgozó ember érdekeit érvényesíteni. De e néhány vékony hang: többek között a Népszavában, a Szeged-ben, a Délmagyarországban, s a Szegedi Naplóban — alig ért cl az új rend értelméig. Ezekről a hangokról nem akartak tudomást venni az uralkodó osztály tagjai, politikai exponensei. Egyrészt, mert gyengének tartották ezeket a hangokat, másrészt féltek ezektől az orgánumoktól, s ezért agyonhallgatták. , T

ermészetesen az elhallgatás nem járt sikerrel. Különösen nem az antifasiszta harc nyomán született, nemzeti egységfrontot hirdető Szabad Nép-pel szemben. S az a hang — melynek fortissimója politikailag teljesen ellentéte volt a horthyzmusnak — elítélendőnek, betiltandónak minősült. Az illegális Szabad Nép nem is állhatott olvasót elé 1945 előtt. A többi lapokat, melyek haladószelleműek voltak, szintén a betiltás szomorú sorsa érte. Emlékezhetnek a szegedi, csongrádi, békési olvasók a Délmagyarországra, a Szegedi Naplóra és a Szeged című újságra. Érthető, hogy a dolgozó ember munkájának eredményéből élő rend nem tűrte meg azt a sajtót, amely őszintén megmondta: minden érték, vagyon és hatalorb a nép erejéből, munkájából, alkotókészségéből származik. Az igazság, a régi rend társadalmi anakronizmusából származó tudatos es felszínen háborgó akarat üldözött, bebörtönzött, elpusztított volt. Vajon miért vált gyűlöltté Ady Endre újságíró? Miért nyomorodott el Juhász Gyula újságíró Szegeden. Miért állították bíróság elé Móra Ferencet? Miért vált emigránssá Gábor Andor, Révai József újságíró? Miért ölték meg Rózsa Ferencet, Sallai Imrét, Fürst Sándort? Miért fojtották a szót Kállai Gyula, Szirmai István újságírókba? Ezek a példák bizonyítékok voltak a kortársak előtt, s a tőkés rendet vádoló bizonyítékok maradnak a jelen és a jövő nemzedéke előtt. A rép izzadtságszagú igazságától való irtózás. mely a mindent eltipró uralkodó gőgből, osztályérdekekből fakadt, megfojtotta azokat, akik az életet teremtő nép érdekében emelték tollúkat. Ez a rettenetes, szellemi terhével is nyomasztó rend elpusztult. S a mai sajtómunkást már nem fenyegeti e rend haragja: minket a dolgozó milliók becsülése, szeretete, tisztelete övez. Ezt a nagynagy elismerést, a dolgozó nép szivéből fakadó szeretetet alázatos, odaadó munkánkkal hálálhatjuk igazán. A mi rendünkben a párt, a marxizmus-leninizmus igazsága. a nép igazságával és kívánságával azonos. Nekünk ezt az igazságot és kívánságot kell szolgálnunk, mert ezt követeli tőlünk, újságíróktól, hazai történelmünk, jelenlegi, igazságos, nagy nemzeti sorsfordulónk, s jövőnk. Dc ezt kívánja, őszintén vallott marxista hitünk, világméretekben élő, ható és terjedő kommunista meggyőződésünk. Mi újfent hirdetjük, magunkénak valljuk és ápoljuk azt, ami a magyar sajtó több évszázados életéből haladó, népi és nemzeti, egészséges és tisztességes. E gondolat jegyében ünnepeljük meg idén 9 fél évszázadot ért Délmagyarország-ot, mely haladó vonását, progresszív voltát elsősorban Juhász és Móra uralkodóosz1 ély-ellenességének köszönhetjük. De egyben mi tovább lépünk mint nagy elődeink, tudatosan és megmásíthatatlanul, jövőbe bízóan: végre olyan életet szolgálunk, alakítunk, melyben egy fél világ osztozik és velünk van. Nagv elődeink közül — kivéve a tudatos marxista újságírókat — sokan csak enyhíteni akartak a nép kínján, ml e kínoktól szabadult nép új társadalmi rendjének építésén dolgozunk, P

ersze nem sima és nem zavar nélküli a nép szolgálata most sem, amikor a dolgozó ember van hatalmon, s a nép érdekeben történik minden. Találkozunk sok-sok értetlenséggel, tájékozatlansággal, ahol a felvilágosító, nevelő, meggyőző szó nem talál azonnal megértésre. Akad nálunk maradiság, az újtól való húzódozás, a régihez való bizonytalan ragaszkodás. Ezt különösen most, napjainkban tapasztaljuk leginkább, a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében, egyénileg dolgozó paraszteagunk körében. Találkozunk hanyagsággal, nemtörődömséggel, felületességgel, a burzsoá rend szülte erkölcs, szemlélet kárc» hatásával; önzésben, harácsolásban, munka nélkül élésben stb. Az ilyen jelenségek ellen határozottan fellép a dolgozó népet szolgáló sajtó, és e sajtó munkása. Ilyen esetekben előfordul, hogy egy-egy kritika, vélemény olyan embereket is érint, akik azt gondolják magukról, hogy mindent a legjobban csinálnak. S ezek — egyre ritkábban — keresik a maguk igazát és megpróbálják befeketíteni a sajtót, vagy a sajtó munkásait. Szerencsére egyre eredmónytelencbbül. Hiszen a kommunista sajtó feladata — többek között —, hogy a szocializmus építése szempontjából káros, e hatalmas építőmunkát akadályozó, hátráltató jelenségeket segítse elűzni normális életünkből. S ilyen esetben nem lehet tekintettel a pártsajtó arra, hogy kJ milyen rangban, funkcióban van. A sajtó munkását e tevékenységében megvédi saját becsülete, lelkiismerete, tisztessége. Éa megvédi a párt. Aki pedig önös érdekből, vagy opportunizmusból, vagy egzisztenciális érdekből szemet huny olyan jelenségek és tények felett, melyek ártóak pártpolitikánkra, népünk jövőjére nézve — az nem érdemli meg, hogv kommunista újságíró címet viseljen. De az sem érdemű meg e megtisztelő társadalmi rangot jelentő címet, aki megfeledkezik arról, hogy nálunk még találunk szép számmal volt burzsoót, földbirtokost, papi reakciót, tőlünk idegen, ártalmas világnézetet hordozó elemeket. A bukott tőkés rend maradványának létét mi szigorúan népünk érdekei szempontjából kezeljük. B

otlottunk mi is, mint ahogyan minden ember tévedhet. De botlásainkat kijavítottuk az ellenforradalom után. Kijavítottuk úgy is, hogy ebben lezártuk az ötvenes évek elején elkövetett tévedéseket is, amikor tetteink és szavaink nem voltak azonosak a sajtóban sem. A szektás, hibás politika diszkreditálta a kommunista újságírást, de ennél sokkal nagyobb mértékben ártott a sajtó becsületének es tisztességének az ellenforradalmi eltévelyedés. Igazságot hirdetni, igazságot írni, egyértelmű. világos, a nép érdekeire és támogatásara épített politika alapján lehet. A mi igazságunk a marxizmus—leninizmus igazsága, s ez megegyezik a boldogságot kívánó emberiseg érzésével, akaratával, cselekvésével. A ml pártunk, a Magyar Szocialista Munkáspárt negyedik esztendeje bizonyítja, hogy a marxista igazság es a nép érdekei azonosak egész pártpolitikai koncepciónkban, a magyar nemzet boldogulását szolgáló párttevékenységünkben! Alig két hónapja, hogy tanácskozott pártunk VII kongresszusa. E kongreszszus esztendőkre előre megjelölte népünk tennivalóját, nemzetünk jövőjét. A kongresszuson elfogadott hatarozat széleskörű visszhangja igazolja, hogy helyes úton járunk. A szocializmus alapjainak megteremtése, hazánk meggyorsult szocialista építése megegyezik minden jószándckú ember véleményével. Hiszen ebből nemcsak több gyár, gép származik, hanem több ruha, cipő és bőségesebb eledel is. A kongresszus javaslata nyomán született meg a tizenötéves lakásépítési terv. Eszerint egymillió lakás épül majd az országban. Ebből mintegy 15 000 Szegeden. Ha semmi más nem történne, csak ennyi, ez is elegendő lenne ahhoz, hogy dolgozó népünk azt mondja: "Ez a párt az, amelyik legtöbbet tett a magyar nép legsúlyosabb gondjának enyhítése érdekében* Nemcsak szavakban hangzik el az, hogy kulturált, művelt emberré vélik a magyar munkás és paraszt. Ennek bizonyítékait másfél évtizedes munkánk már eddig ls képletesen mutatta. De az elkövetkező esztendőkben ezt a folyamatot ia meg kell gyorsítanunk, mert minél műveltebb, képzettebb, Iskolázottabb egy-egy ember, annál inkább megérti egyéni tevékenységének jelentőségét, szerepét, a társadalom szempontjából is. E nagy munkában a sajtónak a szerepe különösen megnőtt. A magyar életben még soha nem volt ilyen sokrétű, bonyolult feladat, mint most E feladatokat segíteni és megoldani a magyar sajtó történelmi hivatása és megtisztelő feladata. D

e ezt a megtisztelő feladatot látja el az a nyomdász, aki éjjel nagy gonddal és szorgalommal állítja elő az újságot, s az a lapkihordó, aki reggel, vagy a délelőtti órákban leteszi az asztalra az újságot, s az a szervező, aki telvilágosító szóval jár a munkások, parasztok, értelmiségiek között a sajtó érdekében. Amikor a magyar sajtót ünnepeljük, ezekről a fáradhatatlan, szorgalmas emberekről sem feledkezhetünk meg. Február 1-én, a magyar sajtó napján újságírók, nyomdászok, lapkihordók te más sajtómunkások a dolgozó magyar milliókkal közösen ünneplik az újságot: a nélkülözhetetlen, mindennapi olvasmányt.