Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)
1959-12-13 / 293. szám
6 Vasárnap, 1959. deceVaber 13, ÍRÁS ÉS FELELŐSSÉG o Az írás, az irodalom prob- mát vette elő. Azt kezdte esztendejével most nyáron lámáiról vitatkozunk, Min- olvasni. Nagyon szigorú arc- életében először látta a Badenkinek van véleménye, s cal olvasott, s néha a fejét latont? mindenki igyekszik azt el- is megrázta, mint aki nem mondani. És azt is hadd te- ért, vagy nem helyesel valagyem hozzá, hogy van miről mit. Ma nem kell már gyalog vitatkozni. Nem tudtam megállni, járnunk az országutakat. SoItt vannak például a mo- Megszólítottam. hasem látott hosszú utakra derneskedők, az úgynevezett — Nem tetszik talán, amit készülünk, a távoli csillagok •-modern életérzés* gátiásta- olvas? felé. Építünk hatalmas fellan hívei és hirdetői. Akik- — Itt van ez a vens. Olyan hőkarcolókat, atomerőművének világnézete valamiféle hosszai, hogy belefárad az ket, lakásokat és gyárakat, exisztencialista filozófiai ala- ember, mire a végére ér. amelyek emberi munkaerő pokon nyugvó cinikus nihi- Olvasom és arra gondolok, nélkül dolgoznak, lizmus. Velük boldogulni bár itt volna, aki írta, hogy A legfejlettebb társadalmi persze lehetetlen. De leg- megmondhatnám neki a vé- rendet építjük. S új embert alább azokat a fiatalokat kell lemémyemet. kell az új társadalmi rend leválasztani róluk, akiknél a — Mit mondana neki? szárnára nevelnünk. A legmoderneskedés most még Azért vagyok ilyen kíváncsi. . _ ' __ csak külső máz, divat csu- mert ismerem az illetőt fejlettebb ember, a szoei*páh, akik belülről egészsége- — Hát először is, hogy lista ember típusát Nevelőiek, nem rothadtak még el. miért ríem lehet olyan egy- munka ez, a pedagógia nyolS ezért, csupán' csak ezért szerűen írni, mint Petőfi ea{Jtk eg^ja. Elvégzésében van értelmé ennek a vitá- százegynéhány esztendővel v,4„,i rak. ezelőtt Hogy ne kellene kü- pe&S oroszlánrész hárul az És vitázni kell azokkal is. lön gondolkozni mindenik írókra, akiket a lélek mérakik az ellentétes pólus felé szó és sor értelmén. Néha nőkéiként tartunk számon, s hájianak. Akik a szocialista olyan szép, máskor meg nem a)dk rnagllkhan megteremtirodalomból valamiféle neo- értem, amit mond. Miért kell , _ . klasszicizmust akarnak esi- ilyen nyakatekerten írni? És hették már az uj világ harnálni, mondván: a tartalom, miért kell ilyen hosszú ven- mániáját a szocialista eszme tisztesé- set írni? . i. Nagy a felelősség súlya. S ga a kifejezés tiszteságával aídk nem önmagáért az Írás kSisak^a gyönyörűségéért írnak, azokwffjSA isKU ga* kötőre: r ra ió őre-* Árra a Petőfire, aki gyalog- felelősséget Sokak valteazbeva- szerrel barangolta be az or- tán le is roskad ez alatt a © s g mindenféle útkeresés, hiszen magyar adva vannak a amelvek- ^ágot, s akiből igazán nagy teher alatt. Miért? Mert eltelve a kiválasztot© kell neki mondani a véleményét — Én kercsscsü wes? Azt fél ezer év alatt volt épp [fItetefí^TáTt ^ Rgjével, mindenáron ^éíS^* gondo?kcKÍásában a egyedül akarják a terhet taSSttͰdSoS1takS- -ppeh a a hordani ., tválják a magukat szocia- ™UiókSJ?L lista realistáknak valló kői- aZ ° "yf,vukon siié^, mechamzálása rejlik nagyokat! az ilyenfajta nézetek mo- „ürrTte,,,, . _.w JcSm^K. tantotta a^iranda^ íJ^tretf^wSTír akkori klasszikusan megkó- mondja a vemében, hogyróVa^tez tótnar«tovikok* vesedett stílus-metodikáját. Iimk és nekünk akar írni gyökfrében reakciós áram- ^ ZSg*^ ^ még sohasem láttam kötete. Akik a modem váres ^ n^ e^k ettünk. Hát akkor nem neki i^i^ó^: kellene eljönnie hozzánk? £S ^^nSUal^A ífancia na^közönségnek, _ igell, de... frissen fejt tej íze, a búbos- barmit is beszéljenek róla a „ Nincs itt semmiféle de. kemencében sült kenyerek hivatott okoskodók? s abból, aki így, a szárnyai ropogós héjának illata! A Maxim Gorkijt, a másik aIá bújva akar vemet írni a IT^JSÍ nagy Petófi" mi életünkről, nem lesz mostanaban mar szántén ugy . .. ,u- . . . , . .. .. megzavarnak a lármás trak- hez hasonlóan járta be ha költői lrjon akármilyen torok, no meg a kultúrott- Oroszországot. Ugye, az így raffináltan... honok filmvetítő-gépeinek szerzett élményed avatták őt s félig haragosan — félig zúgása. , is nagy íróvá, a szocialista fásultan legyintett egyet Persze, hogy vitatkoznuns , „ kell ezekkel a szűrös-gatyás realizmus első nagy meste- Aztán újra a zizegő lapokba irodalmárokkal és próféták- révé? mélyedt Olvasott kai is. Ady Endre mint újságíró PAPP LAJOS És vitatkozunk, fölfegyver- ^^ látás ^ a hal _..T kezve csipos-harapos érvek- ^ jpPANNI Eső szitál s a szétszórt fényereeskék játékos táncát kísérem — magamban dúdolva dallá sűrűit ütemét — míg halk koppanását számolom cipőmnek ,.. Osz van, ősz újra — s egyre idegesebb az óra bennem perceit lemérni tűnt éveimnek, múló sok tavasznak: pe<rc-éveit a higgadó kamasznak. • Presszó-homályból törtél rám, szemeddel egy távol szép időt idézve testközelbe, beléfogództam szédiilőn — s neveddel mint csillaghullás, bámult éji égen két évtized rohant fölöttem el... A külvárosi esték felriadnak: fekete lány fekete árnyat üldöz, gyorslábú lány eléri, megszorítja s a kergetődzés fordul... Mint a fűhöz tapad a gyöngy: tapadok álmaimra; Sátor hajad, mint éjfél visszalopta a percet, melyben megperzselt karod, Leány-karod fiú-kezemhez érten, az elsőt, melyhez mindig visszatértem ha férfi-pír izzott fel arcomon... Sarkon-lesö, fogócska, fürge lábak, pihegve szálló percek messzi vagytok, két évtized ködébe burkolódzva a csillaghulló, sűrű éjszakának majd egyikén örökmagamra hagytok. S nézlek: te mit sem változtál, — az évek csak engem számoltattak el — s ez ősznek jegyét csak én hordom megalkuvón. Szemedből még mindig az a pajkos tűz hunyorgat s ez ajkadról a huncut félmosoly... Nézlek, —• szememhez koppannak a képek. Várok, — s mikor már régen mit se látok csak Téged: halk szóval kérlek, melléd lépek; mesélj... S ne küldj el, lásd szemedből élek... Fázom, — nézd, számon ráng a zord idő már: Tavasz! — te voltál, — lehetnél talán Nyár?... ANDRÁSSY LAJOS (Vázlaí&k Hajlongó szél füstöl a fák közt; üveg-gyöngyöket ejt a lomb; aszfalt koccan, csillanva villog, mint a tükör, amelybe nézel, s lehelletedtől elborong Előttem ez a tulipán... Tulipán voltál karjaimban... Oly csöndes ez a pillanat, emlék-vázában ringatózó — örökké zeng, már el nem illan. Lehull az este, szétcsobog; semmivé hull, mint ez az ének; feléd a szív, mint fény forog, s hűsölő csillagokba téved. HATVANI DÁNIEL Már megőszül az erdő Már megőszül az erdő. Ballag-ballag a felhő. Deres mezők szélinél Anyja után sír a szél. Aztán sikoltva szalad Megriasztja a vadat, Agat zörget, sündörög Sziszeg száraz fű közötti Megfáradva fut az út, Alig éri a falut, Házak közén kódorog, Olyan mint a koldusok. Mint az éhes ordasok Rohannak a vonatok. Kerék zengi: itt az Osz! Gyertyásak a temetők .. • Mint a nyári napokat őrizem a csókodat Mint a fajd a sugarat Őrzöm én a szavadat Almos árva madarak: Borzonganak a tavak. Fáznak már az emberek, Megcsókolom a szemed. BÉCS ERNŐ Széna kazlak Félrecsapott szénakazlak ingadozó rónaságon széles tomporukra ülve bámulnak a tág határba. A levegő napsugárból forró sátrat terít rájuk illatukat messze hordja lángoló szél ténfergése. Olyan nyugodtak, mint az [álom sokan vannak,minta gondok bölcsek, mint a sziklatömbök és vonzanak, mint a távol. Alkonyatkor fakószínű zöld köntösben megremegnek és a fények furcsa ránca kalárist csinál belőlük. És a gyöngysor táncra [horkan mint egy lábon álló tenger lila ruhás muzsikusok Zenélnek a furcsa bálon. De a sötét rájuk mordul és a szilaj-bús legények szégyenlősen belebuknak az éjszaka mocsarába. GAL SÁNDOR kel, nehéz és megdönthetet- lás írók számára mindennél IMI len tényekkel, bizonyítékok- előbb való művészetét. Ottjjij kai. S fölfegyverkezve min- volt mindenütt, s hogy voltllll denekelőtt az eszme hitével szeme mindent meglátni, azt és a hit bátorságával. _ nemcsak korábbi újságcik-|||| De a vita hevében látó kei, hanem későbbi nagyX szemünk eisiklik olyan dol- versei is bizonyítják. Mómásikért Kari fürgén teregetett előtte. A harmadik, negyedik... Kicsit távolabb ment, onnan is nézegette. Jól állt. Eszébe jutott, hogy fogta Veszter bácsi a téglát, hogy pörgette meg, s helyezte lágyan oda, mintha törékeny lenne. Neki is sikerült. Szelíden ült meg a vörös állat a helyén. Rákoppangatott a kalapáccsal, simult. Reggel a munkavezető fülét vakarva fogadta őket. mint a parancsolat Aztán törött került a kezébe, amiNézte a két cigarettázó fiút, meg vacakolt a papírjaival. nek csempe volt a sarka. Rácsapott, szétment az egész, gok fölött, amelyeket leg- ricz Zsigmond haditudósító-...— Na, gimnazista urak, tudtok-e valamit? Eldobta, s másik töröttet keresett, azt már érzékkel először nekünk kellene ész- ként tanulta meg gyűlölni iiíi — Valamit csak tudunk — kacsintott Feri, s oldalba ütötte meg, lett belőle szabályos háromnegyed. Odailleszfalat húzni tudtok-e? nagy tudomány, más is megtatette, s rázogatta tenyerét, mert belevillanyozott a kalapács. Hátrább ment, azzal az ürüggyel, hogy nézi, mit csinált. Jó volt az, jó, kétségbevonhatatlanul. — Jó lesz, Kari? — Jó, jó, csak csináld, mert sose lesz kész. — Csinálom, mit morogsz — nyúlt újra a tégla után. Rakta őket szaporán, kopácsolt, járt a szeme ide-oda, s muzsikált a rövidnyelű kalapács. Zengett keze %latt a tégla, mint a cimbalom, fogyott a malter gyorsan. Kari ff2'--?', yflf-ff aU® győzte teríteni, keverni, s ő maga hajlongott az " ~ ' anyagért, simogatta, markolta, s lágyan tette bele a puha masszába. Egyre hosszabb lett a sor, s melegebb a reg- . . , gel. Vígat kiáltva dobta le kabátját, aztán az inget is leVan mindenkinek vélemé- hasem sajnálta a fáradságot ||||— Se norma. se semnu. Csak lássak, hogy csináljatok. vetette, barna bőrén játszott a szél, bizsergette, hűtötte. nye az irodalomról. Vajon - munkás-olvasóköröket KAkór három napig is €lpiszmoghattok' MaJd kimeeyek én Izzadiságpatak csiklandozta, viszketett a bőre, de oda se j ifnis. aztan segítek. n-„,i, - - .—- - ——*— figyelembe vesszuk-e az szervezett es vezetett. | _ Menjünk, koma? -avatatlanok*, a koron ki- q __ Megcsináljuk. vízállók véleményét a mi vi- ^ fűi — Meg azt. Megyünk, szaki bácsi. revennünk. Mintahogy a vi- a háborút, s nem sajnálta Ilii bökte a maflán bámuló Karit. ták asztala fölött összehajló sohasem a fáradságot: bizto* ~ Nem f.6 pimasz ~ nevetett a ™nkavezet6" ~ fejek számára is elveszik san elmondaná ő maga is, 1 í?Nem ú£an minden, ami körülöttük él, hány embert, egyszerű pa- * nulta már. zajlik, de mellékes a pilla- rasztot kérdezgetett, meny-|||| — Nono. Mert a Veszter bátyátok nem jön. Beteg, natnyi helyzet szempontjá- nyit járta a tanyavilágot, X Aztán a kerítést be kell fejezni. Megcsináljátok? bóL Hiszen, ha egy pontra amíg megszületett a Boldogi fiúk egymásra néztek. Eddig inkább maltert koncentrálunk, nem látunk ember vagy a Rózsa Sán-í'.'J \ kevertek, téglát hordtak. mást, csak azt az egy pon- dor. József Attila, akinek[íii bácsi folyton magyarázott... De mi az? Semmi, tol Ez az összpontosítás élete elválaszthatatlan a [Uj Próbálni kellett volna. Hisz nem boszorkányság... nagy gyengesége. munkásosztály életétől, so-fíí — Nem kell sietni — kapacitálta őket a munkavető. figyelt. Csak a téglát látta, meg a sodródó függőzsinórt, ahogy pörgött, forgott, s ingázott rajta az ón. Pihenni akkor tudott, mikor föltette a vízszintezőt, és megvárta, míg a buborék a helyére száll. Akkor mosolygott, vidátáinkon? Vajon törődünk-e Vájom a mostaniak, a fia-UII — A raktárban már szóltam. Vigyetek, ami kell. man, tele szájjal, odakacsintott Karira, utána rakta, újra eleget azok véleményével, talok között akadnak-e olya-""'Mindig a függőn legyen a szemetek, el ne görbítsé- rakta, rakta a téglát. Rakta, s hang nélkül csukott szájakiknek írunk? Törődünk-e nok, akik ugyanígy nem|||| 'ek nekem. . . eíeget a közönséggel? sajnálják a fáradságot: eteV ~ Blzza csak rank- szakl bács» ~ feszitette Ferlt mennek a gyárakba, együtt jal énekelgetett. © l' a büszkeség. Kimentek. A kerítés csonkán vöröslött szemükbe, U gy elmerültek a munkában, észre se vették, hogy valaki figyeli őket. Csak akkor eszméiélnek, együtt dolgoznak a;,:ahogy abbahagyták. Kellett rá még vagy tíz sor. Hiszen vasztok! tek, mikor rajuk kiáltott a lány. — Kari! SzeA szüléimhez utaztam, munkásokkal, ha az ő éle-llllnem is volna baj, ha Veszter bácsi csinálná... Készen MéUéttem egy ötven év kö- tűkről akarnak írni. AkikW' lenné egykettőre. Nézték, nézték, hol is kell belekezdeni, rijli férfi ült. Széles "kezei elmennek falura, bejárjákaz£ — Te, Feri. Együnk előbb. Megéheztem. — Leültek arról tanúskodtak, hogy ve- alföldi tanyavüágot, a ter-iés elővették az egymásba borított zsíroskenyereket. Hallik keresi meg a minden- melőszövetkezeteket mert ÍSÜuTS ^^TS^^S napi kenyeret. Olyan ember mai paraszti életből keres- llll leheveredtek. A napnak akkor kezdett ereje lenni. ÉrezVölt, akikről a -különös is- nek témát ezután készülő újXhetőén melegedett a levegő. mertető jele nincs* jelzővel regényekhez. Akadnak-e köl-||J| — Ha most látná Veszter bácsi! — ugrott föl aztán szoktak megemlékezni. Cson- tők, akik nemcsak a magukxFeri- Leporolta magát, fölkapta a slagot. — Nyomás! tós, barna arc, fekete sze- lelki bajairól, belső vUágáról|||[KafJa f^tlSrke^urtót \mint"St Tleveré , —, —• -gy a v,z aiau Kitapintja a két Etek, hosszú, egyenes orr. írnak, de van szemük és te-l'ií^t ivukin — Felváltva clnlk ™ feKz^s a,mát • • • NVÚlt az Ingéért. Kari térítette észhez Csak akkor Ügyeltem föl heteégül, hogy észrevegyék nj^jd^Sem. Aho^^c^fama^" tótcsapi a ^ ^fk 28? FEJ*** * ^^ ^ * ré, mikor táskájából közi^ és megírják Kovács nénit is [felső téglát Sokáig igazgatta. Állt valahogy. Odalesett -Hát TSán - nyelvelt a lány - annvi hai |mP„, mert irodalmi lap egyik szá- Kübekházáról, aki hatvanba függőónra. Még kicsit megmoccantotta, aztán nyúlt — Sajnos, nem érünk rá — mondta Feri udvariasan! Odafordultak. Évi volt, akinek vezetéknevét nem tudták, de minden diákbálon felkérték sokszor, mert jó bedőlősen táncolt Áradt belőle a szappan- meg kölniszag. — Hát ti mit csináltok? — Mit csinálnánk? Építünk. — meredt rá Feri a blúz fehér almáira. — És te? — Megyek a SZUE-ba. Nem jöttök? — Jó vicc, ez komoly építkezés, be kell fejezni még ma. — Mióta vagytok rabszolgák? Csak ráértek egy órahosszat? Aztán visszajöttök ... Feri elhatározta, hogy a víz alatt kitapintja a két