Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-13 / 293. szám

A Tömörkény István Leánygimnáziumban: Eredményes és változatos a politechnikai oktatás Nem kis problémát jelent, mózást tanulják az iskola dekes oktatófilmeket is beés országosan — sot orsza- tanműhelyében 6 nagymére- mutatnak az előadók s így gonként is — vita tárgyat tű szövőszéken. Mivel a heti valóban minden lehetőség képezi a középiskolai leány- 2 ora kevés lehetőséget ad megvan az egészségügyi muntanulók politechnikai okta- az intenzív előrehaladásra, úgy kakör megismerésére tásának a megoldása. Ha- tervezik, hogy jövőre ezt a zánkban most különféle ki- szakmát »5 + l«-es munka- Kapnak-e szakmai serietek folynak, s szmte hét — 5 nap tanítás, 1 nap kénesítést? minden iskola egy-egy új munka a tanműhelyben — 1 elgondolással kívánja a kö- keretében folytatják tovább. A gyakorlati munka ebzös célt szolgálni, az iskolát ben az időben főleg látogaközelebb vinni az elethez, s A ll,\L-ben fásokból állt. Az elmúlt hóa leánytanulókat megismer- _ ... , ,,, napokban megismerkedtek tetni valamilyen szakmanak A II/C osztályos tanulok az Ápolónőképző Intézet az alapjával. A szegedi Tö- a munkált telkintve mar kt- szervezetével, valamint a mörkény István Leanygimna- «'Ptek az iskola kapuján es Közegészségügyi és Járványzium is egyike az országunk- az + l«-es munkahét ke- .. . .„ , , ...... . ban kísérletet folytató isko- rétében ismerkednek az élet- Állomással. Különben Iáknak, s munkája elég tel> illetve az egészségügyi ez a csoport igen ügyesen változatos. munkával. A Művelődésügyi támaszkodik a szabás-varjp. ~ 4-t . fL," it£*égügyi rést tanuló I/A. osztályra. Az Elsoosztalyosok tenum kölcsönös megállapo- . ,. ... . a tanműhelyekben dása alapján indult ez az apolonoi egyenruha olcsobb a tanmuneiyenuen oktatási mód; az általuk ki. beszerzése érdekében pélAz elmúlt évek előkészü- dolgozott terv és elgondolás dául a szabást-varrást taletei során az idei iskolai év jMapjám Ev elején — épp nuló osztál vállalta a ruszeptemberében már korner ^'az otóaflL^^T^ bák elkészítését, lyan megindulhatott a poli- v,] oraatasnaK — igen technikai oktatás az elsőosz- nehezen indult meg. De az Hogy szakmai képesitest tólyokban Az iskola veze- APolonokepEo Intézet a szer- kapnak-e az érettségivel egytői az iskolaépület alagsorá- veze81 .kérdésekben segítséget időben a Tömörkény István ban szabás-varrás, könyvkö- nyújtott az iskola vezetői- T-ánveimnázium , tő és szőnyegkészítő tanmű- nek> s ma már zökkenőmen- r-eanygimnazium -f- l«-es helyt rendeztek be. A három tes a II/C- osztály munkája, munkahétben dolgozó tanuelső osztály ezekben a tan- Megoldották a tankönyvhi- lói, erre a kezdet kezdeténél műhelyekben ismerkedik a A szülői munkakö- még nem lehet választ adni. munkával heti 2 órában, per- zos^ agilis vezetői ugyansze mindegyik más-más szak- 1S biztosították az előadások 32 100 aomi el- ue azt mábST sokszorosítását, s október hisszük, nem is ez a legfontoAz l/A. osztályos tanulók közepétől már minden ta- sabb, hanem hogy ez a kía szabás-varrást tanulják. A nul° időben, megkapja a gérlet is elősegíti politechni£t í^a^let?LyaSTeUm ^oktatásunk módjának kiSl SztotS az ^ztáSt ; Problémát. Az elméleti alakítását és értékeinek fels amíg az egyik csoport el- oktatas alkalmaval igen er- tarasat méletet tanul, a másik a közvetlen gyakorlati foglalkozást végzi. A tanműhely jól berendezett, s teljesen alkalmas a megfelelő munka elvégzésére. Az órákat szakemberek tartják, az állami szabóság két kitűnő szabászt biztosított a lányok szakismereti tárgyának oktatására. Az I/B. osztály a könyvkötészet mesterségével ismerkedik. A tanulók szeretnek ezzel a munkával foglalkozni, s munkájuk ügyességre, kedvre vall. A szakmai oktatást itt is kiváló szakemberek végzik. A legérdekesebb munkát azonban az I/C. osztály tagEPIZÖD A vállalatvezető aznap reg- Csak mikor vontatottan az gel jött ki a kórházból, de üzem életére került a sor, 11 órakor már megjelent a akkor szólalt meg újra: hivatalban. Mint a hosszú — Szóval, nincs semmi érideig távollévő embert kö- dekes? rülfogták, s ahogy leült kö- — Nincs! — s ezzel újra zéjük az irodában egy kis megakadt a beszéd, eszmecserére, megkezdődött De ebben a pillanatban a *-hogy volt* s a »mint megszólalt a telefon... volt*. A gépíró gyorsan a készüPersze, nehezen indult a lékhez nyúlt és a beállott beszélgetés, de még nehezeb- csöndbe mindenki feszülten ben folytatódott. Az igaz- ftgyelt, hogy mit akar a gató, mint olyan ember, aki hanaosan beszélő telefonáló. " • " Csak ugy záporozták a szaa távollét utan nehezen ta- vak: statisztikát, igazolványt, lálja meg magát a régi kör- írásbeli kimutatást és tudjál végzik. Ök a szőnyegcso- nyezetben, hallgatott. ja ördög még miegymást 1 b __ kert ugy hirteleneben. Éviké megrántotta a vállát. Htjoató mind jobban összerán— Hol leszel este? , jJjJcoZía a homlokát. Mikor a — Sehol. Szevasztok. jmbeszéd befejeződött, odaszólt — No, ez megsértődött. ||||a gépírójának: — Eredj, te bivaly, hozz táglát, most majd én rakom.... _ pista, Ki^el heszéltél? F

eri gyorsan megrakott egy talicskát, aztán unot-|| _ a Szarka Imre bácsitan kevergette a maltert. — Már azóta a vúz-.Jval! ben van — morogta aztán. — Az öreg Szarkával? — Itt legyen az eszed Teríts mert engem toföltar-| Ah kiejtette a nevét> tasz - dühöngött Kari. - Meg vagy f^veKellesz is... ™ te annak. Hogy a strandig se legyen egyedül, azért hívott.) . . , _ Igaz is Ronda dög — mondta Feri sóvárogva. To-I||| — Hogy az ordog vinne el vább dolgoztak. y.azt a vén bürokratát. Már ök ketten barátságban voltak kicsi koruk óta. Nyolc||||TOegint kiagyalt valami ostoéve együtt jártak, együtt is dolgoztak nyáron. Mind a|"Jbaságof olyanra, ami magákettő orvos akart lenni, másban aztán nem is hasonlí-.-.^ értetődik tottak. Egyszer nagyon összevesztek valami lanyugyben, később ezt nagyon szégyellték. Szóval, barátok voltak. A»» Az energikus hang lattan munkában is jól megfértek. Váltogatták egymást, s re-''a jelenlévők összenéztek, és mekül haladtak. Nőtt a fal, egyre nőtt. Délben azt: szá-||||Baloki hirteien felkiáltott: molgatták, mennyi pénzt kapnak hónap vegen. Hat ha... Ténvlea ezért a kerítésért jó órabért adnak... Ruha lesz-e belőle,,,,, Hurrá. Mjen. lenyleg vaev cipő meg ing; ha ruha, milyen legyen, kek, barna,van az igazgatónk! " . _ j, x. — - t _ „nlA4- fi-Tjairc^oiih-vci * * ^ ^ Miközben Ny ikit a Szergejevicsre vártunk egy- vagy kétsoros? Jólesett tervezni a saját fizetésükre.; Amiért ők izzadtak... Ami egészen az övéké... Ebed! után újra hozzáláttak. Motolla volt a ket kezük. — Te, Feri — döbbent rá Kari —, ez kesz lesz mama.' Kész lesz, persze, hogy kész lesz — muzsikalt Fen| Az 1848-as kepviselováa kalapáccsal — Legföljebb holnap lazsálunk, nem lgaz?Xlasztásnál, amikor Petőfit — Nőtt a fai fogyott a malter, a tégla, az erő s nőtt a|||megbuktatták saját pátriájákedvük Délutánra elfáradtak a fiúk. Karjuk sajgott, visz-llllban> Szabadszálláson, az itaketett a hátuk s a hajladozás hasított a lapocka tajanV-tó_etető „kaputosok* —, taMindennek dupla súlya lett. Kivéresedett a tenyerük, re-jj||lán a kunszentmiklósiakon megett a lábuk szára. Már nem daloltak, nem is beszel-;-;kivül nem voltak a költőnek tek Nagyokat fújtak, a csapzott hajukat karral töröltek a,|nhívebb választói, mint a szemükből. És mégis kész lettek. Ali a kentes, mintha ko1!|kiskundorozsmaiak, akik műves húzta volna. Kötötte a szikkadó malter a v®resXhosszú kocsisorral, zászló_ . ., 1 í* ^.J ' 1— ít n nMÁ n tralort" tlÁÖV— • t ft 1 . . .. ... EZ AZ ESET még egészen friss, alig több egy hetesnél. Egyik barátommal elhatároztuk, hogy megnézzük közelebbről, »szemtől-szembe«, Hruscsovot. S erre igen jó alkalom kínálkozott most a MÉMOSZ székház Gorkij fasor felőli bejáratánál, mivel Nyikita Szergejevics a liget felől eső kis kapun jött ki a székházból. A kongreszszusi zárszó után sebes lépésekkel megközelítettük a bejáratot Azért írom, hogy megközelítettük, mert eredeti célunkhoz, a kapuhoz már nem bírtunk odaférni. Elzárta előlünk a vastag, féíkaréjú fallá dagadt várakozó pesti sereg. — Itt még a hatóság sem segíthet — állapította meg barátom szomorúan. A hatóság izzadságosan fáradozott azon, hogy a kíváncsiak tömegét legalább annyira viszszanyomja, hogy Nyikita Szergejevics kijöhessen az ajtón és elérje gépkocsiját. — Na, majd én — gondoltam bizakodóan, s egy régi ismerősömet megkértem, hogy toloncoljon minket a; kapu elé. Kisebb-nagyobb súrlódások után — már olyan természetű súrlódás értendő, mely néhány elvesztett gombbal, kabátszakadással jár — megérkeztünk a helyszínre. Pontosan a kapu elé. — Most éppen elénk lép Hruscsov elvtárs — örvendezett barátom. — Igen? Vannak még protekciósok? — nyelvelt egy sötétkék svájcisapkás, viharkabátos, középkorú ember. — Mit akar itt? — kérdezte a hangoskodó magyartól az egyik rendőr. Az meglepődött és döcögős hangon mondta: — Én, kérem szépen, cipész vagyok és a magyar' kisiparosság nevében üdvözölni kívánom Hruscsov elvtársat ... Kezelni akarok vele. Meglepődtem, majdnem elnevettem magam. A kisiparosság képviselője mérgesen rámnézett, meg a rendőrre is, mert az láthatóan és hallhatóan mosolygott. — Nem magát nevetem én édes öregem... hanem azt, amit mondott... Miért a kisiparosok, miért nem a saját nevében akarja üdvözölni Nyikita Szergejevicset? A kisiparos rdult, kiesett az érdeklődés középpontjából, belevegyült a várakozók nagy koszorújába. Én meg azon tűnődtem, hogy hogyan szerzett tudomást a leleményes pesti nép hogy éppen most, dél után valamivel, befejeződik a kongresszus és, hogy Hruscsov itt van ... s ezen az ajtón távozik ... Hiába, nem tudunk mi jól konspirálni, •>nálunk minden kiderül«. ÉSZRE SEM VETTEM, hogy egyszerre csak elém keveredett három diáklány, az egyik nyúlánk fekete, kezében egy levelet szorongatott és valamilyen felelős eligazító embert keresett kellemes, behízelgő hangján. Gondoltam, megtréfálom: — Én vagyok itt a felelős ember — léptem eléje nagy komolyan, miközben kacsintottam egyet a felelős emberre, hogy ne áruljon el. A lányok először végigmértek tetőtől talpig. Arra gyanítottam, hogy most felelősségemet, meg hivatali komolyságomat veszik szemügyre. Igyekeztem megfelelő módon viselkedni és úgy látszik, ez sikerült is, mert bizalommal fordultak hozzám. — Mi járatban vannak? — kérdeztem komolyra fordítva a helyzetet. — i Hát, kérem szépen, mi hárman az Irinyi János Technikum diákságának képviselői vagyunk. Az iskolá megbízott minket, hogy ama esti iskolabálra hívjuk meg személyesen Hruscsov elvtársat. A meghívót hoztuk ... — mutatja a borítékos meghívót a fekete lány. — Majd átadom — nyúltam a meghívóért. — Azt nem ... postásra nincs szükségünk — húzta el kezét és gyorsan felöltőjének zsebébe süllyesztette a Hruscsov címére kiállított borítékot. KÖRÜLFOGTAK HÁRMÁN és olyan kedvesen udvaroltak, hogy még életemben sem történt velem ilyesmi. Élveztem hivatali hatalmamat és közben óvatosan lestem jobbra-balra, mert ilyenkor jöhet a nem várt baj: az asszony, valahogyan , idekerülhet és oda a hivatalosságom, jaj, meg mit kapnék én... Kevéske kis ékesszólásomat összeszedtem és két-három támogatóm segítségével elértem, hogy a lányok a meghívót átvitték a szovjet nagykövetségre, Stikov elvtárs részére, hogy továbbítsa Nyikita Szergejevicshez. Kis kabátban álltunk ott, .de nem éreztem a decembert. Kezdtem sajnálni a hivatalos embereket... mert i milyen nehéz is a helyzetük. Ilyen kedvességet... gyerekes bájt visszautasítani... nehéz dolog, de hát... hát hiába. — Hruscsov elvtársat keressük, levelet hoztunk a részére ... — furakodott előre két fiú. — Ki küldött ide titeket? — vettem keményen hivatalosra a hangom, hogy megijesszem őket. — Kérem, minket senki sem küldött — dadogták szeppenten. — Hányadikosak vagytok? — Hatodikba járunk — válaszolt a nagyobbik. — Melyik iskolába? — A Köbölkútiba, kérem szépen. — Mi van ebben a levélben? — Az, hogy kéri az iskola Hruscsov elvtársat, látogasson meg minket is. — Na, adjátok ide... — Nem lehet — húzta ki magát a nagyobbik gyerek. — Akkor vigyétek a követségre — válaszoltam. MOZDULATLANUL ALLTAK. Megakadt hivatalosságom ... nem tudtam, hogy ilyenkor mi a teendő. Azon tűnődtem, hogy most, ha valóban rám volna bízva a rendcsinálás, mit is tennék? Talán azt mondanám; — Jól van gyerekek... maradjatok — és élvezném kipirult, rózsás, izgalmas arcukat. — Hruscsov elvtársat szeretnénk látni — tolakodott előre néhány lány. — Levél? — kérdeztem ijedten. — Igen — feleltek természetes könnyedséggel. — Kérem, én nem vagyok hivatalos ember — dadogtam rémülten —, én ... én csak újságíró vagyok és ... és... A helyzet annyira bonyolulttá vált, hogy az én rendtartói tehetségem végképpen csődöt mondott. Másodpercenként érkeztek a kíváncsiskodók, a spontán feltörő jó érzés, szeretet, gyerekes kedvesség olyan gazdagságával, hogy azt alig-alig lehet jól visszaadni. Az ajtó közeléből elléptem, egy asszony mellé kerültem, aki a fülembe súgta, hogy »a reggeli vonattal érkeztem Győrből, azóta itt várok, látni szeretném a Hruscsovot« és kis papírt mutogatott, hogy autogrammot is akar kérni. Elhárítottam e kérést azzal, hogy rám ilyesmi nem tartozik, beszéljen a hivatalos emberekkel. 4 — Maradj csöndben — szólt mellettem a másik oldalról egy asszony izgékonymozgékony fiára —, iskolába se mentél, .hogy idejöhess... most még rosszalkodsz is. A KIS AJTÓBAN megjelentek Hruscsov, Kádár János, Biszku Béla elvtársak. Fölcsattant a taps, az éljen. Nyikita Szergejevics a gépkocsi elé ment, kalapját lenIgetve üdvözölte az összesereglett pestieket. Autóba szállt és ekkor hirtelen egy munkás ugrott a lassan induló gépkocsihoz... csókot dobált Hruscsovnak és Nyikita Szergejevics vissza a pesti munkásnak, míg végül rászóltak, hogy menjen arrább, engedje útjára a gépkocsit. Erre a GANZ munkása megfordult és azt mondta: — Ha az amerikaiak láthatták Hruscsovot, akkor nekem is jogomban áll őt látni és üdvözölni. A Dózsa György út sarkán amerikai kocsi állt, mellette féllábbal a trepnin amerikai fotoriporter. Érdekes, a jenki most nem fényképezett. SIKLÓS JÁNOS psd'áfc és Dawzsma Iliuvca nuí-ua v^/auhv.. -- - ., - - ilL/ÖÖ^W. nocűwu*^*, téglákat, s izzadtságcsöppek fogtak össze a világ negy- jukkal; túrájukkal élükön szögletű molekuláit. "'imentek a szavazásra. Nem A két fiú állt kicsit a fal előtt. Mosolyogni se volt,. hogy akkor kedvük. Csak nézték. Aztán lassan összeszedtek a s^-.. Szabadszállászámokat, fölrakták a kocsira, homokot :szórtába'naaradék ™ mész szemefehérjére, s elindultok az utcán. Fen próbák^ nem tud h va_ legénykedni: - Jó no ez az Éva, öregem. Este kilesem próbálta_e már erre a a korzón. _ __ . , . «>«,-||||választásra vonatkozó emléX keket Dorozsmán összegyűj||j|teni, de azt tudom, hogy a költő emléke elevenen él a Ijközségben. Nemrégen meghívtak, tartsak előadást Do""rozsmán P«tőfi halálának köInkább alszom. Kellesz is neki... Fütyül rád. EgyIII lly61LkPukkadjon meg. Fontos 6 nekem? Egy senki. — Nem fontos... — Nem fontos ... Egy a fontos, komám! _ Az. az. A fal... az a fontos. Mentek az utcán. Mögöttük zörgött a kiskocsi. BÁRDOS PÁL rülményeiről. Nem első faluban beszéltem ezekről a megrendítő órákról, a költő utolsó perceiről, de bátran mondhatom, hogy soha sehol ilyen figyelem nem kísérte előadásomat s a kérdések, melyeket a hallgatók feltettek, meglepőek voltak — alapos történelmi tájékozottságot, bő irodalomtörténeti ismereteket árultak el. Az előadás rendezőitől megkérdeztem, hogy kik ezek az egyszerű külsejű emberek, akik ilyen kérdésekkel fordultak hozzám — értelmiségiek? Nem, hangzott a válasz, ezek munkások és parasztemberek, de Kiskundorozsmán >»népfőiskolai előadássorozatot* hallgatnak már második éve — innen a meglepő tájékozottságuk. Nem is akarok én ennél többet mondani; nem akarom még névszerint sem kiemelni azokat, akik a népet főiskolai szinten oktatják Kiskundorozsmán —, de az eredményt talán sokkal jobban le tudtam mérni a feladott kérdéseken és vitakészségükön, mint egy irodalomtörténeti vizsgabizottság: itt ugyanis szó sem volt valamiféle előkészületekről, a szerzett tudás értékesítését láttam és ez mindennél jobban győzött meg arról, hogy Dorozsmán valami olyan dolog történik, ami páratlan az országban. Nem tudom, hogy van-e még valahol ilyen téli "népfőiskolai előadássorozat*, mint Kiskundorozsmán, de erre sokkal jobban fel kellene figyelni, mint ahogy azt tesszük és — nem szemrehányásként mondom, de úgy látom — teszik Szegeden. Vajon, nem volna érdemes ennek a főiskolai szinten való népoktatásnak az eredményeit — »vizsgán« kívül — úgy értékelni, hogy a tapasztalatoknak az ország egyszerű emberei lássák komoly hasznát? Hogyan lehetséges az, hogy erről a Dorozsmán folyó kísérletről jóformán senki sem tud semmit? Dienes András