Délmagyarország, 1959. december (15. évfolyam, 282-306. szám)

1959-12-02 / 283. szám

3 Sïerda. 1959. december S. Folytatja munkáját a pártkongresszus f (folytatás a 2. oldalról.) légkörben. Nemrégiben találkoztam Eisenhower úrral, az Egyesült Államok elnökével. Ez a találkozó a meleg amerikai ősz napjaiban zajlott le és azt mondhatnám, hogy melegen elbeszélgettünk. Mi a Szovjetunióban úgy véljük — és mások is egyetértenek velünk —, hogy mostanában enyhült a nemzetközi feszültség. Mindenesetre jó szándékkal, azzal az óhajjal megyünk az ilyen találkozókra, hogy megvitassuk a megoldásra megérett kérdéseket, hogy helyes, kölcsönös megértésre jussunk, és ami a legfőbb: megtaláljuk az ésszerű megegyezést a béke megszilárdítása érdekében. De Gaulle tábornok, Franciaország elnöke meghívására a jövő év márciusában hot kerül a franciaországi találkozóra. A külföldi sajtóban most itt-ott jelentkeznek olyan hangok, hogy ml elvetettük a kormányfői értekezlet közeljövőben való összehívásának gondolatát. Az ilyen állítások nem felelnek meg a valóságnak. fili mindig azt vallottuk, hogy a kormányfői találkozók hasznosak és hogy minél előbb megszervezik ezeket a találkozókat, annál több. De ez a mi álláspontunk. Más tárgyalófelek, akiknek részt kell venniök ezen a találkozón, bizonyos mértékig más véleményt vallanak. Nekünk természetesen nem kell Csehov Három nővérének főszereplőihez hasonlóan viselkednünk; akik bármilyen áron szerettek volna eljutni Moszkvába. Mi már régen megmondtuk, hogy a kormányfői értekezlet összeülhet Genfben, vagy bármely más helyen. Mi akarjuk ezt a találkozót, de azt akarjuk, hogy gyümölcsöző legyen, hasznot hozzon a népeknek. Ésszerűen kell megközelítenünk azonban az értekezlet összehívásának kérdését és figyelembe kell vennünk a többi tárgyaló fél óhaját is, számolnunk kell velük. A szovjet kormány kész erre a találkozóra abban az időpontban és azon a helyen, amely mindegyik résztvevőnek megfelel. Az, hogy De Gaulle elnökkel való találkozóm időpontja március 15., egyáltalán nem jelenti, hogy a kormányfői találkozóra nem kerülhet sor e találkozó előtt. A kormányfői találkozó öszszeülhetne franciaországi utazásom előtt is, de De Gaulle tábornok a kormányfői értekezlet előtt akar eszmecserét folytatni velem. Ez az óhaja nem alaptalan. Mi megértjük ezt és a kellő figyelmet tanúsítjuk kivánsagai iránt. Ez talán előmozdítja a kormányfői értekezleten a jobb, kölcsönős megértést Minden lehetőséget fel kell kutatnunk, hogy a vitás kérdéseket ésszerű alapon oldjuk meg és ezért számolni kell tárgyalófeleink kívánságaival. szovjet küldöttség vetette fel a leszerelés kérdését, mint fő kérdést. Igaz, akkor ránk kényszerítettek — elsősorban Adenauer kancellár a maga szövetségesein keresztül — egy másik fő kérdést — a német kérdést. Sőt, mi több, ő azt mondotta, hogy a leszerelés problémáját csak az úgynevezett »német kérdés« megoldásával egyidejűleg lehet megoldani. Ezt a kérdést viszont ő így értelmezte: a Német Demokratikus Köztársaság megszüntetése és a nyugatnémet kormány hatalmának kiterjesztése egész Németországra. Vagyis arról volt szó, hogy ebben az országban meg kell erősíteni a kapitalista rendszert és meg kell szüntetni a szocialista rendszert. Nos, ezt akarta és ezt akarja Adenauer kancellár! Ismeretes azonban, hogy a szocializmus ellen harcolt Hitler is és mi lett belőle? Hitler megölte magát, a szocializmus pedig virágzik! (Nagy tapsj Adenauer kancellárnak Illik tudnia, hogy 6 most Nyugat-Németország kormányát képviseli, amelynek kötelessége emlékezni Hitler gaztetteire. A kancellár azt mondja, hogy ő nem felel a hitleri Németország tetteiért De hol vannak azok az emberek, akik fasiszta katonákat vezettek a Szovjetunió ellen, akik Sztálingrádban voltak, akik háborút folytattak más országok ellen? Nem kell távcső, vagy egyéb optikai eszköz a megtalálásukhoz. Mindenki tudja, hogy ezeket *az embereket nem a Német Demokratikus Köztársaságban kell keresni: Nyugat-Németországban találtali talajra és sokan közülük tekintélyes tisztséget töltenek be. Néhányan a nyugatnémet hadsereget szervezik, mások már NATO-csapatok parancsnokai. Ilyen a hélyzet, ha józanul vizsgáljuk, mi kommunisták pedig mindig józanul nézzük az életet Adenauer ^elfelejtette" a német militarizmus gaztetteit Két irányzat jelentkezik most a nemzetközi politikában Mindent megteszünk, hogy meggyorsítsuk a hidegháború jégének olvadását A nemzetkőzi helyzetben most világosán jelentkezik két irányzat: egyfelől nemcsak a népek, hanem sok államférfi és politikus is elismeri a hidekháború megszüntetésének szükségességét Másfelől megfigyelhető a nyugati hatalmak bizonyos köreinek az b törekvése, hogy megállítsák a nemzetközi feszültség enyhülésének megindult folyamatát és fenntartsák a hidegháborús állapotot. Erről tanúskodnak példáéi olyan tények, mint az a kísérlet, hogy újból az Egyesült Nemzetek Szervezete elé vigyék megvitatás végett az úgynevezett magyar kérdést. Kinek van szüksége erre a provokációs kérdésre? Vajon azok, akik ezt a kérdést felvetik, valóban azt hiszik, hogy e kérdésnek az Egyesült Nemzetek Szervezetében való megvitatásával el lehet érni Magyarországon a szocialista vívmányok megszüntetését és a Horthyrendszer visszaállítását? ügy gondolom, hogy a nyugati hatalmaknak azok a képviselői, akik felvetik ezt a kérdést, maguk sem hisznek javaslataik ésszerűségében. Akik ilyesféle kérdésekkel hozakodnak elő, a régi, elavult szellemhez ragaszkodnak. De minél hamarabb megértik az ilyen politikusok, hogy kivénhedt lóra rakták a tétet, annál gyorsabban megszűnik a feszültség és ez elősegíti majd a jobb kölcsönös megértést, a béke megszilárdulását. (Nagy taps.) Bizonyos, nyugati politikusok megsiratják a magyarországi ellenforradalom leverését. De csak sírjon az ellenség, hullassa könnyeit a reakció képviselőinek maroknyi csoportjáért. Ettől még diadalmaskodik a munkásosztály, a dolgozó parasztság, az egész dolgozó magyar nép, amely megerősítette szocialista vívmányait. Mi pedig örülünk és lelkesen tapsolunk ezeknek a sikereknek. (Lelkes, nagy taps.) A nemzetközi légkör észrevehető felmelegedése és a szovjet kormánynak a béke megszilárdítása érdekében tett aktív erőfeszítései nyilvánvalóan nem tetszenek a Német Szövetségi Köztársaság jelenlegi vezetőinek: Mindennel megpróbálkoznak, hogy gátolják az államok közötti viszony javulását, befeketítsék a Szovjetunió külpolitikáját. Ebben a vonatkozásban különös aktivitást mutat Adenauer kancellár; Legutóbbi beszéde, amelyet a napokban a rajnai tartományban, a Kereszténydemokrata Unió helyi szervezetének kongresszusán tartott, azt mutatja, hogy Adenauer úr nem riad vissza a nyilvánvaló koholmányoktól, a közismert tények egyenes eltorzitásálól sem. »Ebben az évszázadban — jelentette ki a kancellár — egyetlen ország sem folytatott annyi háborút, nem hódított meg annyi országot, mint a Szovjetunió«. Ha Adenauer kancellár beszédét olvassa az ember, azt gondolhatja, hogy nem a hitleri Németország, hanem a Szovjetunió robbantotta kJ a második világháborút, amely emberéletek tízmillióiba és megszámlálhatatlan anyagi áldozatba került a népeknek. Azt gondolhatná az ember. hogy a Szovjetunio tamadt Németországra és nem a hitleri Nemetország követett el rablótámadást orszagunk/ellen. Vagy talán Adenauer kancellár azt próbálja állítani, hogy 1918—1920-ban SzovjetOroszország tört be Németországba, Angliába, Franciaországba, az Egyesült Államokba és Japánba? De ki hiszi el ezt neki, amikor mindenki tudja, hogy annak idején éppen ezek az államok támadtak fegyverrel a fiatal szovjetországra, amely síkraszátlt az egyetemes béke mellett. Ezek az országok részt vettek abban a külföldi intervencióban,. amelynek során tizennégy állam csapatai törtek országunkra. A nyugatnémet kancellár, megpróbálván eltorzítani a Szovjetunió politikáját, nemcsak a logikát veti félre, hanem az elemi ép gondolkodást is. Ez érthető, hiszen a valóságban Adenauer kancellárnak a Német Demokratikus Köztársasággal szemben tanúsított szándékalt semmiképpen nem lehet békeszeretőnek minősíteni. Legutóbbi beszéde újból ezt bizonyítja. Mit ér például a következő kijelentése: »Újraegyesítés helyett most más kifejezést kell használnunk, mégpedig: a szabadság viszszaadását 17 millió németnek«. A -szabadság- szócskával véghez vitt zsonglőrköd és senkit sem téveszt meg. Arról van sző. hogy Adenauer szeretné az NDK dolgozóit arra kényszeríteni, hogy ismét tőkésekre és földesurakra dolgozzanak, ugyanakkor szeretné az NDK területén kiépíteni a NATO atom- és rakétatámaszpontjainak hálózatát, ahogyan ezt Nyugat-Németországban már megtette. Csak így tudja elképzelni Németország újraegyesítését. De világos, hogy az ilyen tervek homokra épültek. Nem azért hozták létre a Német Demokratikus Köztársaság dolgozói az elmúlt tíz év alatt az új szocialista társadalmat, és nem azért erősítették népi államukat, hogy valakinek is megengedjék embermilliók fáradságos és önfeláldozó munkája eredményeinek tönkretételét. Soha nem fogjuk tamogatni azt a követelést, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban mondjanak le a szocialista vívmányokról. Mindenki előtt ismeretes, hogy nemzetközi értekezleteken és találkozókon csakis akkor lehet megoldani a kérdéseket, ha figyelembe vesszük mindkét fél érdekeit. Mit jelent Nyugat-Berlin kérdésének rendesése? Az európai helyzet és a bonni kormány magatartása Elvtársak! Most minden reálisan gondolkodó politikus elismeri, hogy mérséklődölt a nemzetközi feszültség. Minden politikusnak és minden országnak továbbra is azon kell munkálkodnia, hogy javuljon a nemzetközi helyzet, megszűnjék a feszültség. Ki kell bontani a csomókat, cl kell távolítani az útból azokat a torlaszokat, amelyek a hidegháború következtében képződtek, és amelyek gátolják a nemzetközi helyzet normalizálását. Az egyik rendellenes jelenség az európai helyzet. Európában összevontan megtalálhatók mindkét tábor — a kapitalista és a szocialista tábor csapatai. Itt, Európában mindennél inkább gondoskodni kell a rendezésről mindazoknak, akiknek érdekük fűződik a békéhez, akik valóban meg akarják javítani az államok közötti viszonyt. Ismeretes a Nyugat-Berlinben kialakult rendellenes helyzet. Különböző a felfogásunk a berlini zsákutcából kivezető uíak tekintetében, de azt, hogy a berlini helyzet rendellenes, minden állam elismeri, kivéve egyetlen államot és egyetlen politikust — Nyugat-Németországot és Adenauer urat, Nyugat-Németország kancellárját. A kancellár különösen aktivan tevékenykedik Nyugat-Berlln kérdésében, bár, mint ismeretes, semmiféle jogalapja nincs ahhoz, hogy beavatkozzék ennek a városnak az ügyeibe. A kancellár úr beszédeiben azt hangoztatja, hogy a kormányfői találkozón megoldandó legfőbb kérdés a leszerelés kérdése. Teljes mértékben egyetértek a kancellár úrral. Valóban, a leszerelés fő kérdés, amelynek óriási nemzetközi jelentősége van, mert a leszereléshez a szó szoros értelmében minden országnak, az egész emberiségnek érdeke fűződik. Örömmel nyugtázom, hogy Adenauer kancellár ezt most megértette. Ha azonban a kancellár nem sajnálná a fáradságot és tanulmányozná 1955ben Genfben kifejtett álláspontunkat, meggyőződnék arról, hogy éppen a Egyoldalú megoldás csak háború útján lehetséges, tárgyalósok útján a viták csakis az érdekek kölcsönös figyelembevételével oldódnak meg. De hol van ilt az érdekek figyelembevétele, amikor ultimátumszerűén követelik a Németország történetében első munkásparaszt állóim szocialista vívmányainak megsemmisítését, a Német Demokratikus Köztársaság felszámolását? Ez — enyhén szólva — irreális megítélése a dolgoknak. Maga Adenauer úr helyesen állapította meg, hogy ez erőpolitika, a háborús fenyegetőzés politikája. Változnak az idők, változik a nóta is. Adenauer úr most más kottát vesz elő, már látja, hogy háborúval és erőpolitikával semmit sem ér el, az ilyesféle politika recsegve-ropogva összeomlott. A fenyegetőzés és a zsarolás politikája e politika fő karmesterének halálával, sőt már halála előtt kilátástalan zsákutcába jutott. A fő karmester segédei, tanítványai azonban: akik vele együtt húzták a hidegháború nótáját — húzzák továbbra is, karmester nélkül. Ez a nóta nyilvánvalóan disszonáns és kezdi idegesíteni a makacs szólista szövetségeseit is. Mi az együttélési politika elveiből indulunk ki. A Szovjetunió előterjesztette a leszerelési javaslatot és mi készek vagyunk bármely percben aláírni a leszerelési egyezményt, hozzálátni végrehajtásához az ENSZ, vagy bármely más nemzetközi szerv égisze alatt megszervezendő legátfogóbb és legmélyebb ellenőrzés alapján. M( az igazi leszerelés hívei vagyunk, igazi ellenőrzéssel, amely mellett egyetlen állam sem támaszthatja fel titokban hadseregét és nem kezdhet háborút. Ahhoz azonban, hogy mindkét fél részéről meglegyen a bizonyosság, meg kell oldanunk Nyugat-Berlin kérdését. Miért vetjük fel Nyugat-Berlin kérdését. Azért, mert Nyugat-Berlin most konfliktusok forrása, a viszály almája lett. Amikor azt mondjuk, hogy meg kell oldani a nyugatberlini kérdést, ez azt jelenti, hogy javasoljuk a második világháború után az egészséges testben maradt utolsó tüske kihúzását és a megszállási rendszer gócának felszámolását. Hogyan valósítható meg ez? Az egyetlen eszköz a német békeszerződés aláírása. Ilyen javaslatot tettünk. A békeszerződés elöl senki nem térhet ki, ha a többi ország, amelytől a békeszerződés aláírása függ, a béke és az együttélés álláspontját vallja. Végül is meg kell szüntetni a második világháború maradványait, mivel azok táptóilajt jelentenek a harmadik világháború gyujtogatói számára. Mi nem sürgetjük időbelileg a nyugatberlini kérdés megoldását, nem tűzünk ki semmiféle határidőt, nem küldünk ultimátumokat, de ugyanakkor nem csökkentjük erőfeszítéseinket abban az irányban, hogy megegyezésre jussunk volt szövetségeseinkkel. Ha minden eszközt kipróbálunk és azok nem hozzák meg a kívánt eredményeket, nem lesz számunkra mas kivezető ut, minthogy aláírjuk a békeszerződést a két német állam közül azzal, amelyik ezt akarja. Ebben az esetben a békeszerződés aláírásának elutasításáért nem minket fog terhelni a felelősség, hanem azokat, akik ésszerűtlenül ítélték meg e kérdés megoldását, nem az államok közötti feszültség enyhítésének útját járták, hanem ellenkezőleg, azt akarták, hogy megmaradjon a harmadik világháború kitörésével fenyegető veszélyes tűzfészek. Ezért mondjuk Adenauer kancellárnak: Ha ön valóban szemben áll a revansszellemmel és a hitlerizmussal — ezt gyakorta hangoztatja —, bizonyítsa be ezt a gyakorlatban, ne ellenezze a hitleri háború maradványainak megszüntetését. Vagy talán fel akarja újítani? Nyilatkozataiból ítélve ön ezt nem akarja. Akkor a hitleri Németország elleni háborúban volt szövetségeseink szövetségeseként mozdítsa elő, hogy a kormányfői találkozón ez a kérdés minden nép érdekében oldódjék meg, hogy senki ne nyerjen és senki ne veszítsen, hogy a béke ügye nyerjen. Alá kell írni a békeszerződést és szabad város státuszt kell adni Nyugat-Berlinnek. A jelenlegi helyzetben teljes képtelenségig mehetnek a dolgok Nyugat-Berlinben. Ismeretes, hogy elvben minden ország helyeselte leszerelési javaslatainkat. Paritásos bizottság alakult és az ENSZ határozatával e »tízes« bizottság elé utalták a leszerelés kérdését Vegyük a jobbat, amire törekszünk — javaslatainkat elfogadják, előbb vagy utóbb elfogadják. A világ ebben az irányban halad, mert az emberi értelem fejlődik és az emberi értelem győzedelmeskedik. A leszerelési javaslatok a legésszerűbbek, minden ember, az egész emberiség óhajait fejezik ki. Nos, és mi lesz akkor Nyvgat-Berlinnel?! A leszerelés és « nyugat-berlini probléma összefüggése Volt szövetségeseink ragaszkodnak határidőhöz, nem kötött megszálási jogaikhoz, örökre fenn akarjak tartani a megszállási rendszert, olt akarják hagyni csapataikat Ha tehát megtörténik a leszerelési egyezmény alairá&a, ha mindenki megkezdi a leszerelest, s az összes hadseregeket megszüntetik, mit csinálnak a Nyugat-Berlinben állomásozó csapatok? Ha ragaszkodnak ahhoz a logikahoz, amelyhez most a nyugati országok tartják magukat, és amelynek különösen lelkes híve Adenauer kancellár, a Földön az egyetlen hely Nyugat-Berlin lesz, ahol meg kell tartani a csapatokat. Ez azonban már nyilvánvalóan képtelen kívánság, amely ellentmond az ép ertelemnek. Ez, hogy ügy mondjam, szamár logika. (Derültbég.) Nos, ilyen logikával hogyan oldjuk meg a leszerelés kérdését? A megszállási rendszer fenntartása alapvető ellentetben áll a leszerelés gondolatával. Ezért minden ép gondolkodású ember megérti, hogy ez Illogikus, ésszerűtlen politika, ellent mond az ép értelemnek. A szovjet kormány óizt a célt tartja szem előtt, hogy a német békeszerződés aláírásával megszüntesse a hadiállapotot. Mi az együtteléí álláspontját valljuk és ea helyes irányvonalat sugalmaz nekünk a nemzetközi kérdésekben. Ismét és ismét hangsúlyozzuk: az együttélés — az államok be nem avatkozása más államok ügyeibe, annak a jognak elismerése, hogy minden nép maga választhatja meg azt a rendszert és azt a társadalmi rendet, amelybeu élni akar. Éppen ebből kiindulva javasoljuk, hogy tegyék NyugatBerlint szabad várossá. Ez valóban nem bontja meg az ott kialakult államrendet, nent sérti meg sem a társadalmi, sem a politikai elveket. Készek vagyunk teljes mértékben megadni a függetlenségi és sérthetetlenség! szavatosságokat az Egyesült Nemzetek Szervezetének égisze alatt, vagy bármilyen más, kölcsönösen elfogadható módon. Nem látunk más utat, ha az együttélés és a más államok ügyeibe való be nem avatkozás szabályát tartjuk szem előtt. A nyugatberiinl megszállási rendszer fenntartására és a csapatok ott-tartásóra irányuló óhaj azt a törekvést tükrözi, hogy a szocialista országokkal szembehelyezkedő politikát folytassanak. Ez a légkör felhevítését, az erőpolitika folytatását jelenti. De nem titok, hogy minden anyagnak van izzás! határa, ahol váratlanul megszakad és ez katasztrófához vezethet! Ezért ön, Adenauer úr, nagyon hálátlan — már nem is mondom, hogy mennyire nemtelen — szerepet vállal magára. A múlt visszahozhatatlanul letűnik. Kancellár úr, vajon amikor ön »az erő pozíciójából« cselekszik, nem látja, hogy (Folytatás a 4. oldalon.)