Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-15 / 269. szám

Vasárnap, 1*59. november 15. 4 Szegedi anekdőíák a régi Szegednek nemcsak keserves, vért-verejtéket ter- polgármester vezetése melmett históriája van, de humora is. A szegedi mosoly éppúgy lett 3 hatóság, a belvárosi kísérője a város történelmének, mlnt a szegedi könny. Tu- kaszinó éa -i nártvazérek dos népitagyomány-gyüjtök, a nép szájáról Jegyeziék le ízes, ... .. . s nem minden társadalmi tanulság nélkül való adomáikat, amaottsege tisztelgett a pusmások, emlékező kortársak és a múlt kuriózumaiban búvár- pöknél. Búcsúzáskor Utoljákodók a hivatalos élet kóréból örökítettek meg tréfás tör- ra Szeged hírhedett figuráténeteket. Ezekből válogattunk kl néhányat; ha olvasóink Maaa lór— fogadják ezeket, szerét ejtjük folytatásuk- J : .f*1 ,sogor a püspökhöz es azzal koszont el tőle, hogy az isten éltesse érdeklődéssel nak ls. nem akarta elküldeni, mert 0 családjával együtt... jó munkás volt Azt mond- A püspök nagyot nézett és ta neki, maradjon, majd a meglepetve töprengett: ez a szőlőben dolgozgatnak... kékmándlis városatya tán Mit tehetett a csizmadia- hallott valamit arról, hogy legény egyebet, ha nem ö az ötvenes években, mint akart utcára kerülni, bele fiatal emigráns. Hatvani MiSok érdemes asszonyos keUett nyugodnia Kimentek há'y néven Svájcban lakott jöttek hozzája, hogy Keuves szől6be kapálni. Azt és házasságban élt bizpnyos mondja a mester: bájos, szőke francia hölgy— János, iparkodjunk, es- gyei?..: Pedig nem, Masa tére halat eszünk! sógor csak szórakozottságból János igen szerette a ha- búcsúzott így a püspöktől... Asszonyi vigasztalás Egy különös erkölcsű aszszonynak férje meg talált hirtelen halálozni, kit ö szeretni látszatott, és nagyon szívére venni halálát. íirának halála után vigasztalják. De ő azt mondotta rekik: hogy most néki az asszonyi vigaszt'alásra nincsen szüksége; mivel egy férfi az ilyenekben tudósabb ser'énven_ lat, hajtotta magát, kapált >lna száz asszonynál! — — - .. Este, amint hazaérnek, (Dugonics András gyuy- egy ^^ tól bablevest vitt téséből, 1820.) * be az asszony. János megevett egy tányérral, aztán (Czímer Károly után, 1929.) * A lovas Dugonics A- elmaradt kínálás Régi magyar szokás, hogy _ Ugyancsak Masa sógor — letette a kanalat, várt. Kérdi becsületes nevén Masa Játőle a mester: nos — volt híres arról, hogy _ _ — Miért nem eszik, János, a Dugonics-szobor tervének a vendégeket kétszer kell ki- hisz. biztos nem lakott még tárgyalása során a járébor nálni, s az illemtudó ven- jól? írónak mindenáron Iovasdég csak a második fölszó- — Akkor majd halat nem szobrot akart állíttatni, mert lilás után nyúl az ételhez, bírok enni! ö — úgymond — -látta Ká(í ppen úgy, mint a hadba- — Hát ez nem hal? — likszbád fővárosában, hogy ' ivás is kétszeri fölszólítás- kérdi szúrós szemmel ames- ott a szobrok mind lovon üli a ment: az elsőre fölkészül- ter. nök • • >ek, a másodikra megindul- — Hogy volna hal, mikor \ (Czimer Károly után, Tk' a hadak. Ezért mondja bab? a Kossuth-nóta, nem pedig — Hátha nem hal, János, -- mint vélték — holmi akkor itt a könyve, elmeMagyar.- tunyaság miatt: het! la még egyszer azt üze- János nyelt egyet; akári • « Csefkó Gyula a ma- hová megy most, sehol nincs ni újjáépítés királyi biztosa, <-ar szólásklncs legkiválóbb munka. Fogta a kanalat, nem szerette a parasztemi- nerője bizonyította ezt be megkeverte a bablevest, néra bert. Tartott tőle, hogy úgy i a Bvogó okfejtéssel.) te, aztán lemondóan azt gúnyolják ki, hogy még zoNos' az egyszeri deákicai mondta: kon se veheti. Vízben állt a k akart babrálni vendéglá- — Hal ez csakugyan, csak- város s az egyik eperfához t íja a miután asztalhoz ül- hogy még apró! láncolt háztetomaradvanyon tok. csupán egyszer kínálta. így aztán megmaradt. állt egy szegedi magyar, Az éhkoppon maradt deák De aztán ősszel, amikor mellette a kutyája, amely virta várta a második ki- már sok volt a munka, alig mindenáron le akarta szedni palást, ám hasztalan. Elún- győzték, egyszer csak kíné- arra csónakázó nagyurat, ián a várakozást, megszó- zett János az ablakon. — De duhos kutyája van — Majszter úr, nézze csak, — sz„£.oda a Sr°fa szomszádház tetején hogy sétál a medve! Kinéz a mester, azt mondja: V1929.) * A rágott étel Tisza Lajos, az árviz utáaz lalt: — Mit te mondott imént, kegyelmed? (Dugonics András gyű) tése után, 1820.) — Dühös ez, uram* miúta rágott étellel él! Valami specialitás lehet ez a végzetes szerencsétlenség— Meg van maga bolon- h00- ütődött meg Tisza. Már dúlva, János! A macskát a kutyák is? En ütöm a te gazdádat Volt egy faluban két nagygazda; mindkettőre igen hamedvének nézi? — Hát nem medve az, majszter úr? — Hogy volna medve, miragudtak a béreseik. Panasz- kor macska az! kodtak egymásnak, s azon _ Hát ha nem medve, ak. tanakodtak, hogy vehetné- kor adja kj a könyvemeU _ nek már igazsagot gonosz Könnyen házéit most már, gazdáikon. Aztán megszülő- mert volt munka bőven raj lett az ötlet! szakmában. De a mester ke-• a/ • / ./ /-rj / Egyszer összetalálkozott a ^^ most s20rultságba. So-\JnHlXUL IJtOLeLtnkO: két gőgös nagygazda kocsi- vány ei£gt<§tel ugyan ez a ja az úton. Mind a kettő rá- csizmadia-halért* de jó volt larti volt, bíztatta béreset, nézni a megalázkodását: hogy ne térjen ki a másik— Aztán, ki rágja meg neki az ételt? — érdeklődött. —maga! Nefn is folytatta gróf úr a diskurzust. (Sz. Szigethy Vilmos . után, 1932.) Összeszedte Halmi János EGY SZÉP KIÁLLÍTÁS s egy művészetszerető község példája Nemrégiben Szarvason jártam s a Békés megyei grafikusművészek kiállítását néztem meg. Sok jogom nincs arra, hogy éppen én írjak erről a kiállításról, hiszen se festő nem vagyok, se esztéta. Talán csak azt hozhatom fel egyedüli mentségül, hogy szeretem a képzőművészetet és ragaszkodom e sajátos művészeti terület alkotóihoz is. Szeretek tanulni tőlük. Mit tanulhat egy vérbeli festőművésztől egy irodalmát? Az ember és a táj ábrázolásának bensőségcsségét, a legjellemzőbb jegyek kiválasztásának tudatosságát, frappánsságo!, az emberi gondolat megjelenítésének képszerű eszközökkel történő kivetítésének színes, változatos, érzékletes módozatait. Nem utolsósorban türelmet, kitartást, alkotói alázatot az ábrázolandó emberi lélek és a természet megkapó jelenségei iránt. Tehát amolyan "nemes önzésből* is össze kell tartaniok az íróknak a képzőművészekkel, s nem véletlen, hogy épp a legkiemelkedőbb írói lángelmék kitűnően forgatták a rajzeszközöket is, nemcsak a tollat. Azt hiszem, se provinciális szemlélet, se valamiféle "táji sovinizmus* nem játszik szerepet abban, ha azt állítjuk: ennek a mi tájunknak, az alföldi tájnak varázslatos képességei vannak arra, hogy jelentős művészi rangot kivívó képzőművész tehetségek foganjanak rajta s virágozzanak, teljesedjenek ki — mindnyájunk gazdagodására. Épp ezért fokozott örömmel töltött el, hogy ezt az új gazdagodást és gyönyörködtetést hordozó kiállítást megnézhettem. Nem véletlen, hogy épp Szarvason nyílt, meg e kiállítás. Kezd országosan ismertté és példamutatóvá nőni a szarvasi közönség, a szarvasi párt- és tanács funkcionáriusok művészet-szeretete és kedves igyekezete a vidék tehetségeinek felkarolására. Aki ezt a kiállítást végignézte, az igazat ad nekem abban, hogy a kiállító művészek rászolgáltak arra., hogy az országban minél többen megismerhessék legérettebb alkotásaikat. Nem felejthetjük el Pataj Mihály akvarelljeinek életszeretetről tanúskodó, szenvedélyes színeit, meleg csillogását, — Koszta Róza bűbájos, heverő kislányt, ábrázoló képét, melyen a realitás sajátos varázzsal ölelkezik a meseszerűséggel — s Lipták Pál merész útkeresését, ahogyan az emberi lélek mélyére igyekszik hatolni egy-egy látszatra könynyedén papírra vetett vázlatban is. Igen örvendetes mozzanata volt a megnyitó ünnepélynek, hogy az összegyűlt, mintegy százhúsz főnyi érdeklődő a formális momentumok után is együtt maradt, s másfél óráig vallatták a jelenlévő alkotóművészeket és a • tárlatvezető Szelesi Zoltán szegedi műtörténészt. Nemcsak izgalmas kérdésekkel ostromolták őket, hanem benyomásaikról is határozott, ösztönző, vagy elmarasztaló véleményt fejtettek ki. Jellemző a város lakosainak imponáló kultúraszeretetére, hogy a •művészéket megtisztelő díszebéden a Hazafias Népfront vezetői bejelentették: minden társadalmi erőt összefognak annak érdekében, hogy a község festői határában mielőbb allcotóházat létesítsenek a Békés megyei alkotóművészek számára. — Jó lenne nekünk, szegedieknek is felfigyelnünk erre a példára. Dér Endre Tenyerek kézfogásban A ház körül matat, tesz-vasz a kéz; serény megfogni szép aranyhalat, ha célja, haszna megmarad. És megmarad; zenél, különös íze van: a birtoklás, a szenvedély, a tied, amit mentenél. Várnak hiszed, mi véd mindenki más elől bármint legyen is kint a lét. Fény is, árnyék is, — lásd színét Magadnak foglya vagy, hacsak magadnak élsz, rakhatsz bár otthon házfalat, vagy áss pincét a ház alatt. Öröm ez így is; az, de csak te érzed át önös érdekből nőtt vigasz — s vagyunk így sokan még, igaz. Ám egyre több a kéz, , mely szerszámot ragad s utcán, téren munkába kap önként és társadalmilag. Árkok, járdák amott, és kultúrház emitt — a külváros hogy* felragyog, ha összefognak házsorok! Téglát téglára csak! Tesz-vesz a kéz; serény így fogni már aranyhalat, mert oélja, haszna megmarad. Mert megmarad; zenéd, különös íze van: a közösség, a szenvedély, a miénk, amit mentenél. S éjért nem jár se bér, se mástól köszönet. A váll a vállal összeér, és kézfogásban sok tenyér. LÖDI FERENC nak. Mikor aztán összeakasztották a tepgelyt, s szóra szó követett, a verekedés hevében az egyik kocsis a másik kocsis gazdájának a nvaka közé vágott az ostoréval. Több se kellett a má- ve az, siknak: csffce! — Ha fe ütöd az én gazdámat, és is ütöm a te gazdádat! Ezzel ő is elkezdte pattingatni ostorát a másik gazda ábrázatán. így aztán jól elverték egymás gazdáját. S ráadásul még borravalót is ! A kampó — Hozd csak be. anyjuk, az okuláriumomat, hadd te- • evem föl hoev mee-nézzom Z vilá? minden humora" cfm- nak olyan szellemes formája, teKkon. megnézzem • mel p Daninos s2.crkesztésébcn m(.,y Jmlndcn szándék „eiküi jo an' m nemrégen érdekes könyv jelont szórakoztat és úgy nevettet, Fölteszi, aztán azt mondja ••meg a Hacb«tte könyvkiadónál hogy a nevetésnek nyoma sin. , ' • Párizsban. A szerkesztő a világ csen benne. Daninos úgy látja, — Igaza van, János, med-• legjobb humoristáit mutatja be hogy a humor képessé teszi az élnthen marnriottalrat FUrerrltímlr Hahóin) erAnV csakhogy még ki- • válogatott írásaikban. Bennün- ü ót súlyos dolgok könnyed és a2 életben maradottakat. Elkezdtünk kiabalni teljes eronk, ket, magyarokat azért is érdekel mulatságos ábrázolására, de a bo1 integetni, hogy a tengerészek észrevegyenek benelégedett azzal, hogy kihányja az elnyelt vizet és vállat vonjon. Megértettem ekkor, hogy hullámvölgyben és hullámhegyen hasonló kérdéseket feltenni, udvariatlanság. ÉS bármennyire is gyötört a kíváncsiság; hogy útitársam hivatalos kiküldetésben van-e, vagy a maga szakállára utazik, nem tettem fel neki több kérdést. Olyan háromórás hallgatás után az én -beszélgetőtársam, ha egyáltalán nevezhetem így a megkukult atyafit, hirtelen felkiáltott: — Hajó! Csakugyan, mentőhajó érkezett és szedegetni kezdte Tov „isn Tón ,ii 1 k"»debbröi a könyv, mert benne fordítottjára is. így aztán meg- nünket. Láthatatlanokká váltunk volna? Reánk se fütyülazlan janQS c*tmaraat. . magyar írók is szerepeinek (iiei- van az a tulajdonsága is, hogy tek. Ugy tetszett, mintha a hajónak tesze ágában sem lett (Kálmány Lajos ovűité- ZJenö. Karinthy Frigyes, Mol- mindent megmondjon, minden volna hocv felénk iöiiön ~ • nár Ferenel unvinsitliiir a VI- „Ztvnl A— a hnnnr "-^bj jwjjhi. se ntán 1914.) * "nár Ferenc), ugyanakkor a ki- meghántás nélkül. Am a humor ,tűnő Mihail Zoscsenkónak, az olyan képességet is jelent, mely a Immár világhírű szovjet humo- átsegíti az embert az élet ne• ristának ls olvashatjuk két re- hézségein, amely még a halai • mekbe szabott írását. előtt sein kapltitiál. De a hu• A humor fogalmának szám- mor minden meghatározása heVolt Kzetrerien móe 1R4R-Zta,an meghatározását megtalál- íyett itt nyújtjuk kedves olvavon ozegeuen, meg . hatjuk a világirodalomban. Mark sóinknak Zoscsenkó kitűnő írákaptak gazdáiktól, amiért ban. egy kover csizmadia- ,Twain szerint a humor forrása sát, amely a humorról többet lobban Ütötték a másik gaz- mester, -pógár—emba© név a nem a vidámság, hanem a szo- inond nekünk, mint bárki es dát szerint Harcsa. Szintúgy voltj^®^4'-. A JIarc.sa meg a Kárász Mme de . stael azt bármi más. •(Kálmány Lajos gyűjté- itt, mint az a róla elnevezett:™" ^ M. L. se után. 1914.) * i bor eredd c Hatféle állat vérét keverte bele Noé a borba: orosz- , lánvért, tigrisvért, medve- ur- s „megszólítja: disznóvért, majomvért, E

kkor lévetettem a zakómat, a^itán az ingemet, s ezzel kezdtem kétségbeesetten integetni minden szó helyett: — Itt vagyunk! Szíveskedjetek értünk jönni... De a hajó nem szíveskedett felénk közeledni. Ekkor összegyűjtöttem minden erőmet és megint megráztam feléjük ingemet: — Értsétek hát meg helyzetünket, itt pusztulunk, mentsetek meg bennünket! Erre a hajón nagy mozgolódás támadt. Valaki kihajolt a korláton és hangerősítővel kiabált felénk: — Világ két hülyéje, nem látjátok, hogy egy aknába kapaszkodtatok ? Ezek a szavak villanyütésként érték útitársamat. NaHogy van Harcsa gártársam és barátom? polházról, s a házról nevet ka-" T/ ora ret?gel ellenséges repülőgépek támadták meg ivott utcáról közismert, egy J ]\ hajónkat. Az első hat bomba a vízbe esett, de gazdag földesúr Kárász. " a hetedik a hajó farába vágódott. Lángok csap' Harcsa uram' sétálgatott Itak lel- Aki csak tehette, a tengerbe vetette magát, ootrohával az utcán s jött • Mar nem emlékszem, mire számítottam, amikor a „„„^„.r-.-,,/,, fám-,, "korláton átugrottam, de valamire kellett számítanom, mert gyet rúgott a vízben, otthagyva megmentőjét, és igyekeveie szemDen barasz roiaes-.csak úgy tudtam ^^ mint a nyeletlen fejsze. Egyből zett elérni a hajót. • elmerülte^i. ösztönszerűen én fs elengedtem .a kampót, de ez elég vért. disznóvért, majomvért, Z Nem tudhatom, miféle kémiai, vagy fizikai törvény volt ahhoz, hogy egyből elmerüljek. Nem tudom, hogyan galambvért. garrarsam es oaratom .szerint kerültem a felszínre. De azt tudom, hogy kétség- sikerült újból marokra kapnom életmentőm, de sikerült, Ezért a részeg ember eny- Köszönöm, Kutyaoajom,. beesett kapálódzásom közben amolyan kampószerű fogan- és tartottam keményen. A hangerősítő újból megszólalt, nyiféle természetű- van, aki a karésszal Jtyút sikerült megragadnom, mely mellettem merült fel. de most már üvöltve: ha részeg büszke mint az Igy nyilatkozott "ar~ • Belecsimpaszkodtam minden megmaradt erőmmel. — ökrök ökre, te. ne érj az aknához! oroszlán- a másik'kegyetlen. «« uramban az egyenlőség. • Boldogan kapaszkodva a kampóba, melyet a világ Ekkor, minden erőmet összegyűjtve, kiáltottam: mint a tigris- a harmadik testvériség, szabadság. .minden kincséért sem engedtem volna el, hálát adtam az — Hé, fiúk! Akna nélkül elvesztem, elmerülök! Értdüledezik, mint a medve: a (Kassai Vidor után, 1900Jégnek, hogy megmentett, és áldottam a Providenciát, hogy rétek meg helyzetem! Gyertek értem! Könyörüljetek meg körül.) .ilyen alkalmatosságot plántált a tengerbe — valószínűleg rajtam! X "a homokzátonyok, vagy a sziklaszirtek jelzésére. 5 Hirtelen egy hajótörött társ bukkant fel nem messze A püspök és családja "tőlem, és széles karcsapásokkal közeledett felém. Látszott — " ' " róla, még a vízben is, hogy magamfajta civil. Arca — 1869. február 18-án, vá-,rémült kifejezése ellenére — eléggé megnyerő volt. Még lasztási k"rútja órán, Hor-"a zakójának színét is látni véltem: mintha homokszürke * váth Mihály történetíró, a „lett volna. Mutatom neki a kampót, amelyet ő — hozzám volt 48-as kultuszminiszter •> érve — megragad. Csizmadia-hal ^ csanádi püspök, a neves' Csüngtünk a kampón szótlanul; nem sok raondanivaA csizmadiának volt egy irodalomtudósnak, Toldy Fe-"lónk volt egymásnak, j negyedik sárba hever, mint a disznó; az ötödik buja, mint a majom; a hatodik szelíd, mint a galamb. (Kálmány Lajos gyűjtése után, 1891.) legénye. Tavasszal fogytán rencnek társaságában Szége-1 Mégis illendőnek találtam, hogy megkérdezzem tőle: A hangerősítő könyörtelenül válaszolt: — Nem mehetünk közelebb, te baromfej! Aknára futunk, ha nem jössz, megyünk! m M

ondhatom, amúgy igazában, szép kis pácba kerültem. a tengert is beleszámítva Még hogy én úszszám a hajóhoz, amikor nem tudok úszni. És erre még jobban belekapaszkodtam a fogodzómba. Nem akadt volna olyan erő a világon, mely kampócskámat ki tudta volna tépni kezeim közül. És mégegyszer elkezdtem ordítani: — Tengerészek, testvéreim a tengerben! A haditenvolt a munka, de a legényt den tartózkodott. Délelőtt a milyen munkaterületen dolgozik. De ő válasz helyett meg- gerészet halhatatlan hősei! Találjatok ki valamit, hogy