Délmagyarország, 1959. november (15. évfolyam, 257-281. szám)

1959-11-22 / 275. szám

Vasárnap, 1959. november 22. 4 Renate Holland-Moritz: A KÜLÖNC 1* ikor a gyorsvonat fülkéjébe beléptem, azonnal megéreztem, hogy valami nincs rendben. Igen érdekfeszítő jelenet volt, ahogy a sarokban gubbasztó, ideoda villogó, középkorú ember a figyelmet magára vonta Az utazók titkos pillantásaiból és az illető karminpiros arcszínéből — mely homlokára göndörödé haja alól olykor-olykor előtűnt — rögtön észrevettem, hogy ő áll az érdeklődés középpontjában. — Lehet, hogy beteg szegény — vélekedett egy fiatal asszony. Bizonyára láza is van. Az emberek ilyenkor persze mindenfélét gondolnak és olyanokat suttognak, amit sajátmagukról ném szívesen mondanának el. Ismerem már az ilyesmit. — Sületlenség! — tiltakozott egy izgágavérü fiatalember. — Hiszen mindenki láthatja, hogy tök-részeg. Már az első pillanatban m egállapítottam. — Inkább szökevény lehet •— vihogott egy hatvan év köriili rövidszoknyás hölgy. — Bírósági őrizetből szökhetett meg. Egy barátságos arcú öregasszony — aki egész idő alatt nyugtalanul csóválta a fejét — mohón ragadta meg a szót: — Már vagy húsz éve utazgatom ezen a vonalon, de még ilyen embert, nem láttam. Higgyék el kedveseim, hogy ez az ember külföldi. — Ném, nem, ez azért nem bizonyos — elegyedett a beszélgetésbe egy sovány, keretnélküli szemüveggel rendelkező úr. — Amint önök is hallották, hangsúlyozása teljesen tiszta és eredeti volt. Már hosszú évek óta utazgatom ezen a területen, sok külföldivel találkoztam cs megállapítottam, hogy az idegeneknek nemzeti nyelvünk helyes kiejtése csaknem teljesen lehetetlen. Minden idegen országbeli embernek megvan saját népének jellegzetes hangsúlya, s azt sohasem tudja végérvényesen és nyomtalanul elhagyni. Például a franciák szavai hangzatosak, lágyak, s több élvezet van a kifejezésmódban, mint magában a mondanivalóban. Ellenben a kinai ember úgy... — Tegyünk már a végére pontot! — szakította félbe egy öreg munkás, dühösen összecsapva újságját. — Kínai-e vagy sem, ez az 6 dolga — mutatott az illetőre egy kicifrázott kampósbottal. A keretnélküli szemüveges úr sértődötten bújt könyve mögé, majd így folytatta: — Módszeres és tárgyilagos magyarázatnál minden eshetőséget tekintetbe kell vennünk, én ugyanis tudományos vonalon dolgozom. Azonban senkit sem érdekelt a szemüveges tudományos előadása. Végül az utasok megállapodtak abban, hogy először is ez az ember semmiesetre sem lehet berlini, másodszor pedig, mivel fel és lemenő családi ága kibogozhatatlan, lehet, hogy egy kicsit ... — De mit csinált, vagy mit mondott az illető tulajdonképpen? — kérdeztem kíváncsian a mellettem ülő utastól. Tehát ön sem tartja lehetségesnek — válaszolta megelégedetten. — Ugyanis, mikor ez az ember a fülkébe lépett leemelte kalapját, s hangosan, tisztán, érthetően azt mondta: — Jó estét kívánok! (Fordította: Juhász Béla) A RANDEVÚ — MINT ÉRETTSÉGI TÉTEL Eqy sanfranciskói író az amerikai okiaiási rendszerről Az első szovjet szputnyik mel nézik, de a tanáraik Amerika történelme, a szófellövése nagyobb visszhan- sem favorizálják őket. »Egg- noki beszéd művészete, gépgot keltett az Egyesült Alla- heads«-nak (tojásfejeknek) írós, ének, testnevelés, az újmoikban. mint a hirosimai csúfolják őket. Ezzel szem- ságírás, személyi problémák, atombomba robbanása. Se- ben a sportcsapat kapitánya a házasság és a csalód. Mit hogyan sem tudták elkép- minden elképzelhető ked- lehet kezdeni egy ilyen fiamini, miként lehetséges, vezményt megkap tanulmá- tal emberrel, akinek csak hogy Kelet emberei a tech- nyai folyamán. ilyesmi van a tarsolyában?* p.ika -mestereit* legyőzték. Egy egyetem pénzügyi rn ., i ... Az illúzió (t. i., ho® a helyzetének javulása attól lessej£ „JuSSllani technikában utolérhetetle- íügg, ho® a basket-ball csa- E , .. Ieveléberr ,.Ma nek) szertefoszlott. A sajtó „ata megnveri-e a bainoksá- , r"as'K levei eDen. -Ma elsösnrhan a npHaor.aiai mórt- . megnyeri e a oajrioitsa regge[ levelet kaptam e® elsosorban a pedagógiai mod- got) mely rengeteg pénzadó- államban tanító szerek elégtelenségében lat- mány forrása lehet. Sta starmS tónámőta a lemaradás főokát, jól- Miwl „ wiassriloi* tantár í-?n"Vs^mazasu tanárnolehe? ez csak a hirtelen je- , a k „SZ1 , ? £dntar tol, aki elpanaszolta, ho® , 7. . '^..r ,,' J gyak az amerikai kozepisko- &7 akadémia rektora a nalentkezo problémának e®ik s_„h„a„n „áiatotha , aKrtutmla+Klo;a a,na részlete Mit ér ma nz ame- ldkban szabadon Vdla.S7.tha- pokban megidezte es szoszeresz ete. Mit er ma az ame- tók ó komolyan nem is ta- rint ezeket mondta nekirikai neveles? Milyen su- ^ iOB„a,tehető fel te- 7 \ai • it a lyos hibákban leledzik? ^V^érd^ deMt akkor i^i T "ff""" Fdvit i nráHinak- ezekre az keraes- oetlat aKkor mit menyt mutat, mint a nemzeti éftő dfce válási tanulnak? Leggyakrabban a ÁUag. Lassítson le!* A fran^ Vtonn M író aki l'Okisebb ellenállás vonalát cia tanárnő ezzel kapcsolatomon^ ismeri az ameri követik és az "élettechnika-, ^ ezeket irta még: -Élekitanoen ismén az dmeri- „Hfe adjUStemenU fantaszti- temben még soha nem kapneveles lnal Problémait. kus tantárgyait választják, ££ W atert mert tol doi \ szputnyik melyek helyettesíthetik a goztam. Ez a helyzet any- _ komolyabb tantár®akat, nyira uj számomra, hogy es a KOZneveies mert a diploma megszerzesé- nem tudom, mit te®ek. AdAmikor az első szputnyik heZ csak vizsga-pontszámok Jon tanácsot... keringeni tezdett T£í "ffi^KS k néhány staminden amerikai tekintete a tisztikai adatot: Az egyeteSzovjetunió felé fordult. Bi- ^ " mi hallgatók alig 15 száza zottságok, szenátorok, maga- Különös léka tanul 'valamilyen nyelnosok utaztak ebbe a meg- , . , vet, csak minden harmadik lepetést keltő országba, ho® OktatOSl lemak hallgató tanul kémiát, mintanulmányozzák az ottani . . den negyedik fizikát és minköznevelést. Persze mind ez, .í™e nénany eloadóscim az den nyoicadik matematikát. amerikai szokás szerint órí- -elettechmka* korebol: -Hoási hűhóval történt. Néhány ^^SÍT^Th™" kimnaziumaiban az éretS héttel később az amerikai ^ teKon vizsgón a természettudomásajto a számok, a statiszti- adla randelóse t^telefonon tantárgyak nem szerekék özönét árasztotta, ho® ^ peltek- 27 államban alkal ebben, meg abban maradtak tyu-oenzin _ eiaaasanaK mu aood.i inaiauuts. " "'7 maznak -speciális* testnevele. A szovjet iskolák oszta- ^te* Ho®anlehet meg lésj tanárokat, 48.ban taní. lvairól fényképek elentek tudng mikor ^agynnk ^ze tenak közgazdasági & me. meg melyek a fegyelmezett, KgnesaM-, „Ho®an sler! ^gazdasági tantár®akat, az iskolai munkában komo- művészété , riogyan 52fr matematikát hat lvan elmerülő öntudatos nö- nézzük meg a tokeletes ran- kettőben matematikai és hatvendékeket mutatnak be, devut~- ban termeszettudomanyi- tanminte® ellentéteként az W. Griswold, a Yale-1 e®e- tárgyakat, amerikai iskolákról kiala- em dékánja írja a követke- Amikor az amerikai kongkult közismert képnek, mely zőket: -Előttem fekszik egy resszus elé kerültek ezek a nemtörődömségről, demok- most érettségizett növendék számok, a közoktatásügyi álratikus -rendnek* nevezett bizonyítványa. Az e®ik lamtitkár kijelentette: Elfe®elmezetlenségről beszél, midwesti középiskolából jött, mondhatjuk, hogy a közokOdáia jutottak az újságok, e®etemi felvételre pályázik, tatás tekintetében a világ hogy szinte egyöntetűen a Középiskolai tanulmányai legelmaradottabb országa vanevelés amerikai koncepció- SOrán az alábbi tantár®ak- gyünk.* ját, egész rendszerét tették vizsgázott: angol nyelv, Madácsy László felelőssé a lemaradásért.A .fl,,^,,,,,,,^,,,,,,!!,!!,,,,,!,^!,!!!!^ Amerikában a jelenleg is? érvényben lévő konföderális' ^ ^ ^^ ínek vjwztitúfy tlU** A inávoló a színre lép — vérebbé ütött veréb — sziréna iivölt eképp; -A tűz már tornyokat harapI. -Katonák! a volgai romhalmazok mélyén, most tartsatok ki, katonák! Ha mind felfordultok is! Tovább! Előre! Feketeszárnyú hőseim, támadjatok!... Gondoljatok a jövendő húsos ünnepekre! Mi vagyunk az új, a szebb Európa, tovább! Keletre! Faggyal takaróztok? — fehér katonáim, újságpapír-kapcát legrégibb hírekkel viseltek...? S a gránát sebzi álmotokat?! Cj fekete csizma, barna ing és bálák, hal. sör, hindu rizs, a Louvre, az Ermitage vén kincsei várnak. S a Föld vígan dagadhat: felsőbb-rendű faj uralja majd erőit! A Föld! Horogkeresztes ég! A tengerek! — ...Hah. ti remegtek? Férgek, nincs megállás! Győzni!... Nincs kegyelem! Vagy tán nem hisztek már nekem, a Vezérnek? Kutyák! Örökké akartok élni?!* ii. -Aranyfejűek kínjaihói zenét! Gázkamrák hultatorlaszából trónust! Ledönthe tétlen t! A véli Európa keresztre-húzva! kerékbe-törve! Vinnyog máglyáimon! Agyúk torka az új Európa — Ez a mi vérünk, győzelmünk, hitünk... Mesterségem halál, torz mosoly... egy tisztább korszakért... Tegyetek ti is így!... Szappanná-gyúrt aranyfognak sikálják testemet — Hab, zsidó színésznők teste tiétek hős, hű katonáim!... A cézárokénál nagyobb az én hatalmam! És országúti szél, szélvihar kísér] — ki ellenállni mer, az felkoncoltatik. Felkoncoltatik! az új vallás nevében. Kutyák! Örökké akartok élni?!* III. -Császárnőm, ez az éj a mi lakodalmunk. Ne félj, bombabiztos ez a hűs menedék, bunker, vagy akármi: képzeld, hogy palotánk ... Császárnőm, mi átkos, nagy győzelmet vártunk — Szép-testű igyál most s csókolj a kedvemért: mi nem halhatunk meg — jöjj, vár a büszke máglya! Csak én ítélhetek.. .* Kutyák! Örökké akartok élni?! ajánlás Vonító, vakkantó, vinnyogó kutyák, címeres autókban kövér bulldogok. Ti. a dzsungel-Nyugat hazug négylábúi, kiválasztott-fajta bankjegy-nadrágotok, nehogy megvesszetek! Örökké akarnátok élni?! MAGDU LUCIÁN elv szerint minden állama tetszése szerint határozza? meg azokat a normákat, me-| lyek síabályozzák a ,közok-= tatás ügyét. 16 éves korig| mindenki köteles iskolába? " iárni. Az Európában kiala-? . H ... , kúlt nevelési módszerekkel* Az volt - költő. Harmadik pados amerikaiak 1900 óta sza-? ban ult bal oldalon az ablak felöl kítottak, amatőrök, ha tettes mindig korozottes kenyeret meg szik• dilettánsok és üzlet-z szalámis zsemlét hozott uzsonnara. emberek vetették magukat ai^zért verseit általában osztatlan elnevelés problémáira, mindené ismerés fogadta. Mindennap, hiszen addigit rossznak, sztatikus-? naponta mindig írt legalább e®et. nak és idejétmúltnak talál-| Volt, ho® többet is. Osztatlan elis5 mérés és szétosztogatott uzsonna. | Berci írt és boldog volt. Sugárzott Pedagógiai „elvek" ? belőle az önbizalom, az alkotásvó®, ? s a hit, ho® érdemes. Igen, ha vaEzek a -nevelők* me®e-p lakinek, akkor neki érdemes. Vitattették a nevelés -új alap-? hatatlan a siker. ját*, melyre az új közokta-| — Kicsit bolond, de el kell neki tásnak épülnie kellett. - nézni. Csuda jó kajákat hoz mindig -A ®ermeknek boldognak?— mesélték a többiek és nagyokat kell lennie az iskolában.röhögtek. A finomabb lelkűek arca Ebből következett aztán a? js szánakozó mosolyra húzódott tantár®ak szabad válásztá-a ilyenkor. sának a joga, valamint az a- — Az a szegény Berci — mondomódszer, mely a növendéket^ gatták, s hozzátették ma®arázóan megkíméli minden erőkifej-? _ a költő. téstől. -A növendék nem| £z aztón rajta Ls ragadt Előbb vethető ala semmifele kény-? csak osztalytársai „ólították í®. A szernek, ho® szemeiyisege^ ^ erösebbek> akik nem féltek normálisán akadalytalanu 7 tflle Ak_k nem féUek a tí cben fejlődhessek kr* Ez, az ^cigarettázni sem, kinn a WC-n. Akik azt eredmenyezte ho® a|udvaroUak ^ hátbor2ongatóan iz. növendék a ,nahe^bb *an;i palmas, érdekes kalandjalkat akár tárpakat mmt például a, óraszám -s mesélni, angolt matematikat, a termeszettu-, Ran fJ szándékoltan érdekdományokat, az idegen nyel-i • h veket a tanulandó tantár-? telen hangon evak sorából boldogan ki-? — Tudjatok, aho® ott csokoloz. tunk... — a mese rendszerint így Demokratikus orazágban" kezdődött, s lényegében a folytatás élünk- mondták, tehát nincs- "fanaz volt csak a ne« m£frítobt'n nyenkor érzetét' megsértőé és a sze-? rendszerint abbamaradt minden más. mélviség kivirágzását meg-? meg a számtanpéldák másolása is. gátolná Nem kell osztály-? Mindenki figyelt es mindenkinek 6 • • . . ...... csorgott a nyala. A KOLTO hagyta. zat, jutalmazás. A jobb is-a kolai osztályokat az egy üt-- Szóval, ezek az erősebbek kezdték, tes közepes nívójára kell le-\ Ugratni, -hergelni* akarták, de Berszorítani, mert máskülönbevr ci e®általán nem haragudott meg. az oktatás nem lesz homo-2 Természetesnek, magától értetődőgén. ? n<?k érezte, ho® őt költőnek szólít| .iák. Bár az ugratás nem sikerült. Anyagi iamogatas — | Bercin mégis rajtaragadt a -költőa sporisiKerek szerir1!Végül már mindenki í® is. merte. A tisztességes, normális keA tehetséges tanulókat? resztnevét elfelejtették, osztálytársaik nem jó szem- — Köjtő! Köjtő! Meee!.., — nyújtotta rá a nyelvét biztos távolságból a kishúga, amikor e®szer elporolta, mert rajtakapta a tejföldézsmáláson. Meg kellett őriznie az idősebb tekintélyét. — Na megállj, te, takonypóc — fenyegette inkább csak színlelve a haragot —, na, megállj csak! — Aztán mikor jelenik meg a kötete? — ugratta a pedellus, ahogy hetes lévén a krétáért jelentkezelt nála. Hozzon ám nekem is e®et, mert szeretném elolvasni a verseit. Mondják, ho® majdnem olyan jók. mint a Petőfiéi. S e® nap, íme, hivatalosan is költővé avatták a »költőt«. U® történt, ho® Mikó tanár ur szokatlanul jókedvűen állított be az órára. Még akkor is dudorászott valami kis dalt, mikor az osztálykönyvet kinyitva beírta, ho® magyar óra, kilencvenötödik, anyaga Arany János öregkori költészete. Csak mikor befejezte és fölnézett, csak akkor öltötte föl a megközelíthetetlen felsőbbség mord álarcát. De mintha csakugyan álarc volna, át-átütött ezen a zordon tekinteten valami huncut, szinte csibészes mosolygás. És akkor Mikó tanár úr Bercit hívta ki felelni. — Na, apuskám — mondta, mert ez volt a szavajárása: apuskám —. hát dalold csak el a Szondy két apródját. Na, ®erünk, apuskám! Na, kezdjed már... felhőkbe hanyatlik a drégeli rom ;.. Keserves dalolás volt az. Inkább csak nvekergés. De azért sikerült na® nehezen. — Hát, apuskám, ez nem volt uz a kimondott jeles. Kimondott hármas, de az is csak apai jóindulattal. E® költőnek pedig fújni kéne ezeket a verseket, fújni. A magad verseit is ilyen gyatrán tudod, mi? Na, mondjál csak el egyet, hadd hallom, mit tudsz. Na? Nehéz volt választani. Legszívesebben mindet elmondta volna. Aztán mégiscsak nekifogott: Elmondanám, mert eljött a reggelek zajával Meg új dalokkal hozzám az együtt-suhanág Hogy utóiért és átfont — csodálatos varázs Valaki jött s nevetve átfont meleg hajával Átfont meleg hajával és én sosem tanult Hitekben háborodtam lázas szavakra [gyúltam Csak a szemeim kérte mikor karomba bújt S vakon boldogan mégis a térdeihez {hulltam A térdeihez hulltam odadván két karom De jaj ő nem felelt és félt és Őrködött Csak állott eltűnődve magányos néma [bércként Árnyéka végtelenné tágult a kék falon Es láttam mint gyullad ki a homloka |fölött Ezernyi messzi máglya nemes metszésű [ércpénz ... — Brávó! — gratulált kegyesen Mikó tanár úr —• tudsz, apuskám! De közben észrevétlenül a srácokra kacsintott, akik elértették a heccet, 's lelkesen éljenezni kezdték az immár megkoszorúzott -Költőt*. Szegény Berci, csak állt pirosan, mint a főtt rák, csak tátogott, úgy összeszorította a torkát ez a váratlan Öröm. — Kö köszönöm — nyögte ki végül. És olyan boldog volt, olyan határtalanul boldog. Es szánnivaló volt, határtalanul szánnivaló. Aztán leérettségiztünk. A napokban találkoztam vele. Rövid zakó, kétgombos, huszonkettes szárú nadrág, modern vonalú felöltő, selyemsál párducfoltokkal. E®szóval, na®on elegáns volt és vadonat új disznóbőr aktatáskát lóbált a kezében. — Tudod, öregem, a suli után fölvettek a Vízművekhez. Azóta ott dolgozgatok. Két év alatt haladtam is előre valamicskét. Hiába, ez az élet! Nincs mese, nincs költészet! Azért néha írogatok még, slágerszövegeket, ilyesimt. De persze, azt cgak úgy. Rájöttem, hogy nem érdemes. nincs értelme. Semmi kedven a koplaláshoz. Nagyokat enni, na®okat aludni, ez a költészet, öregem. Az élet költészete. Mondtam már, hogy megnősültem? Még nem? Hát igen! Es van e® aranyos kislányom ; .. Berci hát rájött. Megokosodott. Ilyen az élet — mondogatja —. bizony, bizony, ilyen az élet! Mert mindenki megokosodik c®szer. Va® mégsem? PAPP LAJOS