Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-07 / 235. szám

3 Szerda, 1959. október 7. 3 A jó bornak hordó sem kell? Nincs csúcsforgalom a Kádáripari Vállalatnál Tavaly ilyenkor már — bocsánat az enyhén túlzó kifejezésért — azt sem tudták a Szegedi Kádáripari Vállalat dolgozói, hogy hol áll a fejük. Annyi megrendelés érkezett, annyi sürgős munka volt, hogy kétszeres létszámmal, duplaszámú felszereléssel sem bírták volna elvégezni. Nagykereskedelmi vállalatuk, a MÜÁRT, már darabonként is vitte volna a hordókat, olyan nagy volt rájuk a szükség. Csodálatos, hogy az idén még alig érezteti hatását a beköszöntő ősz, a szüreti idő: kevés a megrendelés. Sokféle oka lehet ennek a váratlan jelenségnek, melyet sem a kádárok, sem a MÜÁRT (melynek raktárai dugig vannak tömve különféle boroshordóval) nem tud megnyugtató magyarázatot adni. Igaz, hogy tavaly óta sok betonhordós pincét építettek az országban; igaz, hogy behoztunk nagyobb mennyiségű keletnémet, osztrák és jugoszláv hordót is; igaz, emelkedett az idén a belföldi hordók ára — azonban mindez nem teszi feleslegessé a helyben készült termékeket. Betonkádat általában csak az állami borászatok használnak főleg kommersz áruk tárolására; az import sem fedezi a szükségletet. Könnyen azt hihetnők ezek után, hogy bajok vanrOiláqjúvé eipfik készülnek a Szegedi Cipőgyárban, mégpedig nem is kis mennyiségben. Az év első felében a gyár termelésének 67 százalékát küldték kivitelre. A közel 250 ezer pár női cipőt kitevő export 40 százaléka a Szovjetunióba, 20—20 százaléka a Német Demokratikus Köztársarinacipők, valamint a különböző fazonú szandálok — a Szegedi Cipőgyár termékei — között. A kongresszusi munkaversenyben 100 százalékos exportterv-teljesítést vállalt az üzem. A fél évben betartotta, júliusban 109,1, augusztusban pedig 108,4 százaléknak a Kádáripari Vállalatnál. Erről azonban szó sincs. A most lezárult harmadik negyedévben 101 százalékra teljesítette tervét a kis üzem. Ebben az időszakban 1260 hordót készítettek, ugyanannyi hekvoliter űrtartalommal. Sok volt közöttük a régi mértékegységhez igazodó 56 literes (akós) hordó, kevesebb a százliteres, és még kevesebb az ennél nagyobb méretű. Csaknem hetven javítás (175 hektoliter űrtartalommal), háromszáz dézsa készítése és hatvan vegyes kádáripari termék (kútveder, puttony, lúgozó) gyártása jutott még erre a negyedévre. A földművesszövetkezeteken, népboltokon és kiskereskedelmi vállalatokon keresztül az egész országba eljutott a vállalat számtalan terméke. Szeged környékétől Tótkomlóson, Szarvason át egészen a tokaji állami gazdaság borpincészetéig. Annyi munka tehát most is volt, mint az év többi részében. Nem több, de nem is kevesebb. Elmaradt a várt csúcsidőszak, pedig nem valószínű, hogy az idén nincs szükség boroshordóra. Inkább az tűnik valószínűbbnek, hogy a szőlősgazdák várnak a vétellel, kivárják, míg megérik a szőlő a tőkén. Nem éppen ésszerű számítás ez, azonban a Kádáripari Vállalat felkészült rá, hogy — ha késik is — nem marad el az őszi roham. Kelendő lesz még a boroshordó! EGY RÁGALOM NYOMÁBAN Parányi hólabdaként indult el a hír a Szegedi Falemezgyár ládakészítő üzemében, aztán a hetek múlásával naggyá dagadt. Szaporodtak a jegyzőkönyvek is és a szegedi vállalat felsőbb szervének, az Országos Erdészeti Főigazgatóság faipari főosztályának és elnöki főosztályának, helyesebben annak néhány és túlbuzgó képviselőjének majdnem sikerült néhány egyszerű, tisztességes dolgozó embert pellengérre állítani. m Mi történt hát? A naggyá dagasztott ügyből csupán a lényeget veszszük ki, mert így — éppen a tények alapján — minden érthető, világos. Valahonnan — ezt még nem sikerült tisztázni és mi feltevésekre nem alapozunk — elindult a rágalom: a ládaüzemrész egyik munkásnője. Nagy Lajosné jogtalan munkabéreket vesz fel. Ennek okát kapcsolatba hozták művezetőjével, Keresztes Istvánnéval, és minőségi ellenőrjével, Parragi Lászlónéval. Röviden tehát arról volt szó, hogy bércsalás történt, a művezető és a minőségi ellenőr több munkásnővel kivételeket tesz. részükre — miután teljesítménybérben dolgoznak — olyan tételeket is beírnak, melyeket nem csinálnak meg. Siklósi István, a szegedi vállalat műszaki osztályának vezetője készített egy feljegyzést, amely nyilvánvalóan hivatali kötelessége is. Ebben a feljegyzésben szinte csupán olyan megállapításai vannak az ügyben tanúként megkérdezetteknek: »Ugy hallottam, beszélik ...«. Tehát semmi tény, semmi bizonyíték nem található ebben a jegyzőkönyvben, épp úgy, mint a továbbiakban. Említést tesz azonban egy-két olyan dologról, ami a vállalat belső, kialakult ügyrendjével kapcsolatos. Ezt, a lényeget tekintve ugyan tisztességesen, de néha nem a formaságoknak megfelelően végezte Keresztesné és Parraginé. Apró dolgokról van itt szó. Nem a műszak végén, egyben vették át a munkásnőktől a kész darabokat, hanem "menet közben« is felírták a teljesítményt, s ezt a műszak végén összesítették. Vagy indokolt esetben Keresztesné a munkaidő befejezése előtt néhány órával elengedett dolgozókat, s ezt nem jelentette felettesének. Másnap, vagy hét közben ezek a munkásnők nyolc óránál többet dolgoztak. A heti 48 órát minden esetben eltöltötték az üzemben és természetesen annyi pénzt kerestek, amennyit teljesítettek. Előfordult, hogy indokolt esetben Keresztesné szabadnapot adott egy munkásnőnek, hogy beteg gyermekével lehessen, s azt orvoshoz vigye. Ezt mindenképpen jól tette, hiszen a dolgozót súlyosan érintő probléma megoldásához adott segítséget. Az is igaz azonban, hogy ezt nem minden ésetben jelentette be a munkaügyi osztályon, s ez hiba. A Falemezgyár igazgatója, Dani János helyesen hozott intézkedést a gyár műszaki osztálya vezetőjének feljegyzése, vizsgálata után. Keresztesné és Parraginé írásos figyelmeztetést kap, hogy minden esetben tartsák magukat a vállalatnál kialakult ügyrendhez. Ez helyénvaló és természetes is. S IJj szegedi paprikafajta, ^ amely világmárka lehet Az ember ezek után azt hihetné, hogy a józan, igazságos döntéssel megnyugtatóan elintéződött az ügy. Sajnos, nem így történt. Közben lejött Szegedre dr. Salamon, a vállalati ügyész. Átnézte az ügy iratait és azt mondotta Ménesi Imrének, a Falemezgyár munkaügyi osztálya vezetőjének, hogy abban nincsenek olyan adatok, amelyek alapján komolyabb eljárást lehetne indítani. Aztán a felsőbb szervtől megint jött egy ügyész, dr. Medvecki. Átnézte az iratokat és azután elment. Később a felsőbb szervtől bizottság járt a Falemezgyárban és foglalkozott az ügygyei. Aztán elmentek, anélkül, hogy tanácskoztak volna a gyár vezetőivel. Később Budapestről telefonáltak. hogy a Falemezgyár vezetői készítsenek leltárt a ládaüzemben és állapítsák meg, fennforog-e a bércsalás. Nagy körültekintéssel elvégezték ezt a munkát is és megállapították, hogy nincs szó bércsalásról, a vizsgálat nem fedezett fel visszaéléseket. A megdolgozott munkadarabok utánrendesen fizették a munkabéreket. Maradtak tehát a vállalati ütrendi gyakorlatot néhány esetben áthágó, már fentebb említett hibák. ságba és Lengyelországba, 15 százaléka Angliába és 5 százaléka Svédországba került. Az év harmadik negyedében már a nyugatnémet nők is válogathattak a mikroporózus talpú félcipők, tűsarkú körömcipők, balekal túl is teljesítette felajánlását. Ezt az eredményt akkor tudjuk leginkább értékelni, ha figyelembe veszszük, hogy a cipőgyár a tavalyi mennyiségnek több mint kétszeresét szállítja az idén kivitelre. Nemcsak udvariatlanság Egy szegedi (Dózsa György általános. A szerk.) iskola hirdetőtáblájára kifüggesztett Házirend szerint az iskola minden alkalmazottja köteles az igazgatónak előreköszönni. A fiatal, húszegynéhány éves igazgatót — aki kitette ezt a hirdetményt — mit sem zavarja, hogy tantestületében van egy néhány nála lényegesen idősebb tanítónő is. Persze, azt mondhatnák, hogy ez az eset egyedülálló. S ez igaz is, hiszen kevés embert hagy el anynyira a jóízlés, hogy saját modortalanságáról írásos bizonyítványt is kiállítson. De hát szó, ami szó, nem túlságosan ritka jelenség az udvariatlanság. Bizonyságot szolgáitathatnak erre a titkárnők, gépírónők, kalauznők, is ... Félreértés ne essék, most nem azokról az esetekről akarok szólni, amikor szórakozottságból vétünk az udvariasság szabályai ellen. De vajon a szórakozottság számlájára lehet-e írni, amikor a férfi munkatárs — vagy uram bocsá': a főnök — naponta ötszörtízszer a titkárnő vagy más munkatársnője előtt lép ki az ajtón. És nézzünk körül munkahelyünkön: hány asszony csak egyszerűen Kovácsné, Nagyné, Némethné — mindenféle elvtárs, kartárs, kolléga megszólítás nélkül. És a köszönést sem csak a szegedi iskolaigazgató várja el beosztottiáitól. De figyeljük csak meg: előfordulhat-e ilyen udvariatlanság egy nővel szemben, ha véletlenül igazgatói, osztályvezetői vagy más vezető beosztásban dolgozik? Ugye, ritkábban? És ebből világossá válik, hogy az ilyen viselkedés — mint az emiitett iskolaigazgatóé is — nem egyszerűen udvariassági kérdés. Az udvariatlanság ilyenkor csak a felszín, ami sokkal súlyosabb hibát, szerénytelenséget takar. A szerénytelenség idegen a nép bizalmából választott jó vezetőtől. A szocializmusban nem azzal mérjük az embert, hogy milyen beosztása van. Egy gyári munkás vagy egy parasztember a maga munkaterületén épp olyan becsülettel szolgálhatja hazáját, mint a tudós, az író vagy éppen az iskolaigazgató. Rossz úton jár tehát az a vezető, aki szerénytelen, s lenézi alacsonyabb beosztású munkatársait. Az említett igazgató, bár fiatal, bizonyára tehetséges ember, hiszen egy iskola élére állították. A tehetségnek. a tudásnak — igaz — kijár a tiszteletadás. De nemcsak annak! Nálunk minden becsületes dolgozó embert tisztelünk. Ezt a tiszteletet csak "Házirenddel", vagy udvariatlansággal nem lehet megszerezni. Mindenkinek munkájával, szerény és udvarias magatartásával kell azt kiérdemelnie. Tóth László Az első látásra úgy tűnik, • amiről most itt szólni akarunk, korántsem új. Hiszen hasonló dolgokat mfts államok mezőgazdaságai, sőt a magyar kertészetek is produkáltak már évtizedekkel korábban is. Azonban az előrelátó, okos gazda egyből felismeri ebben az újat, mely egy új mezőgazdasági eredetű világmárka születését rejtegeti magában. Egy újfajta, paradicsom alakú paprikának az ügyéről van szó. Ezt. az Országos Minőségvizsgáló Intézet és a Konzerv- és Húsipari Kutató Intézet analitikája alapján csodálatosnak nevezhető növényt Salánki István mindszenti, afféle népi botanikus hozta létre, sok-sok éves kísérletező, szigorú szelektáló munka eredményeként. A hosszú, fáradságos munka eredményének teljes kivirágzását azonban nem biztosította a kisparaszti gazdaság, ezért korábban Mindszentről — felszámolva az ottani gazdaságát — Újszegedre. a Haladás Termelőszövetkezetbe költözött, ahol alkalma nyílik a sok nemes tulajdonsággal rendelkező növényben rejlő lehetőségek teljes kibontakoztatására. Hazánkban már hosszú idő óta termesztenek paradicsom-alakú paprikát. Ennek azonban vajmi kevés becsülete volt, úgy a külföldi, mint a hazai piacokon. Azért, mert a fajta maga tenyésztette ki azokat a baktériumokat, melyek már a száron úgynevezett magháztőrothadást idéztek elő. Ez a betegség szedés után túlságosan gyors fogyasztást igénvei. Rothadásos természetű betegsége gusztustalanná tette, ugyanakkor nem kedvelte a hazai és a külföldi, 'oevasztó közönség erősen csípős íze miatt sem. Leginkább ipari célokra, elsősorban ételízesítő Pritamin-készítmények alapanyagául használták, elenyészően kis mértékben. Salánki István kertész sokéves törekvése arra irányult, hogy valamennyi rossz tulajdonságától megszabadítsa ezt a növényt. Ugyanakkor megtöbbszörözze terméshozamát. A sikertelenségekben, nehézségekben bővelkedő ember végül is elérte célját. A Haladás Termelőszövetkezetben termelt Salánki-féle paradicsom-alakú paprika a vegyészek bizonyítása szerint mintegy ötször annyi C-vitamint tartalmaz, mint a hagyományos szegedi paprika, vagy az ismert cecei paprika, melyből annak idején Szentgyörgyi Albert szegedi professzor előállította a C-vitamint. Ez a paprika C-vitamin tartalmát tekintve ugyancsak ötszörösen múlja felül a citromot is. A fejlettebb példányok súlya eléri a 30—40, sőt néha az 50 dekát is. Ugyanakkor nagy cukortartalommal rendelkezik és teljesen csípőmentes. Megszűnt a magháztőrothadásos betegsége is. A sokszoros ellenőrzések igazolják, hogy magjának csírakénessóge a belső rothadás megszűnésének eredményeként mintegy 99 százalékra fokozódott. A Szegedi Konzervgyár kis pritamin tápszergyártó kapacitása miatt a tsz újfajta paradicsom-alakú paprika termésének csak egy kis hányadát képes feldolgozni. Tekintve, hogy Salánki István falujában korábban több gazdának átadta továbbszaporításra ezt a fajtát, s jórészt ezek a termelők látják el jelenleg nyersanyaggal a Szegedi Konzervgyárat. A Haladás Tsz bemutatta áruját a Hungaroflukt szakembereinek is, akik örömmel vállalkoztak arra, hogy a termést minden mennyiségben értékesítik külföldön. Ez azonban azzal a veszéllyel jár — gyakran történt már ilyesmi —\ hogy a nyugati állagokban "hamarább fel"edezik- ezt az új paprikafajtát, mint eredeti ki tenyésztői. Mivelhogy a terméssel a mag is -ijutna az országból. Ezért a Haladás Tsz tagságának most tudományos segítségre lenne szüksége ahhoz, hogy újfajta paradicsom-alakú paprikájukat fajtaelismerésben részesítsék, magját elit-maggá minősítsék, s a gazdasúg megrendelést kapjon nagyobb mennyiségű magtermesztésre. Olyan új növényre bukkantak Salánki István és segítőtársai, mely megfelelő erkölcsi és anyagi támogatás mellett bizonyos idő múltán megszüntetheti a népélelmezésben a téli és a koratavaszi hónapokban, szinte egész Európa-szerte jelentkező vitaminhiányt. Ez a paprikafajta jól bírja nyers állapotban is a nagy távolságokra való szállítást. Ugyanakkor konzervkészítményként évekre tartósítható, különböző ételek készítésénél sokféleképpen felhasználható. Ugyanakkor elenyészően olcsó, mindenki számára hozzáférhető a drága déligyümölcsök, gyarmatáruk mellett. Nem kétséges, ha a növény további sorsát olyan nagy gonddal intézik, mint amilyen gonddal megteremtője törődött vele, világmárka is lehet, mint a szegedi, mint magyar konzervkészítmény, Csépi 0 Ennek ellenére az Országos Erdészeti Főigazgatóság elnöki főosztályától azt telefonáltak a Falemezgyár vezetőinek, hogy »az ügyet vigyék a társadalmi biróság elé". Szükséges a társadalmi tulajdon védelme és ez kötelessége a Falemezgyár felsőbb gazdasági szervének is, s minden ilyen törekvés támogatást érdemel. Itt azonban már tisztességes dolgozó emberek nyugtalanításáról van szó! S kétségtelen, hogy a társadalmi bíróságoknak nagyon komoly, becsült szerepük van és nevelő erőt képviselnek. Nyilvánvaló azonban, hogy a társadalmi bíróságot csak akkor kell összehívni. ha az indokolt, s amikor lénveúke] lehet bizonyítani különböző természetű visszaéléseket. A falemezgyári "ügy" egyáltalán nem olyan, hogy megkívánja a társadalmi bíróság összehívását. Igv láriák ezt a Falemezgyár párt- és szakszervezetének vezetői, a gazdasági vezetők. Véleményünk szerint az ügyben az igazgató döntése a helyes, igazságos, s az ügy nem is tartozik a felsőbb szerv hatáskörébe. Fi Vajon miért sérti meg a felsőbb szerv, illetve annak néhány képviselője a vállalat önállóságát, miért akar helytelen dolgot rájuk erőszakolni?! Miért akarnak "ü^vet" csinálni? Erre semmi szükség! A társadalmi bíróság indokolatlan összehívása mindenképpen káros, visszatetsző és megengedhetetlen! A rágalom, a hallottam, azt mondják, nem kaphat polgárjogot a mi államunkban. Ezért is és a tiszteséges, becsületes dolgozó emberek védelmében íródott ez a cikk. Morvay Sándor