Délmagyarország, 1959. október (15. évfolyam, 230-256. szám)

1959-10-31 / 256. szám

Vasárnap, 1959. október 25. 4 Tegnap megkezdte munkáját a megyei pártértekezlet (Folytatás a 3. oldalról.) — A felsőoktatási intéz­ményeink fejlődésére a hallgatók szociális össze­tételében végbement válto­zás is erőteljesen rámutat. Míg a felszabadulás előtt a munkás- és paraszthallgatú olyan ritka volt a felsőok­tatási intézményekben, mint a fehér holló, ma arányuk meghaladja az 50 százalékot. Az is örvendetes, hogy fel­sőoktatási intézményeink polgári származású profesz­szorainak nagy része kilá­balt az eszmei, politikai zűr­zavarból és lojalitásra törek­szik. Ebben jelentős szerepe "an a szegedi városi párt­bizottságnak, az egyetemi pártszervezeteknek, s az ott dolgozó kommunistáknak és nőin utolsó sorban a mar­xista—leninista tanszéknek. — A marxizmus—leniniz­mus iránti érdeklődés szem­látomást növekszik a felső­fokú oktatási intézmények oktató karában. Arra kell tö­rekedni, hogy n sok esetben felszínes érdeklődést egyre inkább és szélesedően a marxizmus—leninizmus ala­pos megismerése iránti vágy váltsa fel. Most az a feladat, hogy a párt és az állami veze­tés tovább fokozza erő­feszítéseit az oktató sze­mélyzet minden tagjának neveléséért és megnyeré­séért. Az egyetemi és főiskolai hallgatók szakmai felké­szültsége többnyire kielégí­tően fejlődik. Ideológiai fej­lődésük és politikai állásfog­lalásuk azonban még sok kí­vánni valót hagy maga után. Elég széles körben hatnak még közöttük a revizionista, burzsoá, főleg nacionalista és idealista, vallásos néze­tek. Itt is elsőrendű feladat a hall­gatók intenzív politikai ne­velése, segítése, bátorítása. Messzemenően használjuk ki a most alakuló új kollégiu­mokat is az ifjúság szocia­lista nevelésére. Ebben a munkában fokozottabban tá­maszkodjunk az egyeteme­ken működő KlSZ-szerveze­tekre. Az ismeretterjesztő mun­ka előrehaladásáról is ké­pet adott a beszámoló. E munkában is nagy lelkese­déssel és odaadással vesznek részt a legkülönbözőbb fog­lalkozású értelmiségiek, párt- és állami funkcionáriu­sok. Teendő azonban, hogy javítsuk az ismeretterjesztő munka tartalmát. Olyan kér­désekkel kell elsősorban fog­lalkoznia az ismeretterjesz­tésnek, amely összhangban áll a .szocialista építőmunkával. Fokozottabb és céltudato­sabb ismeretterjesztést kell végezni a munkások és dol­gozó parasztok körében* dítanunk. Tehát a tömegek felvilágosítása, aktivizálása, szervezése és bevonása meg­kerülhetetlen feladat. — Az is szükséges, hogy pártszervezeteink munkájá­ban állandósuljon az az ak­tivitás, amely a művelő­dési irányelvek megjelenése után a kulturális élet kér­dései iránt megnyilvánult, A tömegkulturális munka feladatainak megvalósításá­ban jelentős tennivaló há­rul a tanácsokra, a szak­szervezetekre és a kisz-re. A művelődési irányelvek megvalósítása nagy erő­feszítést, helytállást kí­ván a megyei értelmisé­giektől, különösen a kom­munista értelmiségiektől, akik eddig is nagy oda­adással szolgálták dolgozó népünk kulturális fel­emelkedésének ügyét. A beszámoló ezután a tanácsok munkájával fog­lalkozott. A tanácsok jól képviselték a párt politiká­ját, biztosították törvénye­ink jó végrehajtását. A ta­nácsok önállóságának nö­vekedésével jobb feltételek teremtődtek ahhoz, hogy a tanácstagokat és a lakos­ság egyre szélesebb rétegelt bevonják a közügyek inté­zésébe. Teendő, hogy a tanácsok nagy figyelemmel segítsék a gazdasági és kul­turális feladatok jó megol­dását. A tanácsoki fűzzék még szorosabbra kapcsola­taikat a tömegekkel, jó munkával növeljék a taná­csok tekintélyét, lépjenek fel az apparátusban azok­kal szemben, akik a dolgo­zók ügyes-bajos dolgáinak intézését lélektelenül keze­lik. A pártélet kérdései Műt észét és irodalom A Szegedi Nemzeti Szín­házzal is' foglalkozott a be­számoló. A színház sem maradt men­tes a revizionista bajkeve­rőstül, az ellehforradalom eszmei, politikai kártevésé­től. Az elmúlt időkben meg­történt a színházi munka ideológiai, művészi stabilizá­lása. A kommunisták és az új színházi vezetés eredmé­nyeként a színházban mára helyes úton járnak. Ezt jel­zi a műsorpolitika pozitív irányú változása. Megnövel­ték a színház hatósugarát az állandó hódmezővásárhelyi vendégszereplések, valamint a tájelőadások. > A színház munkájában ál­talában Javulás észlelhető, de még sok kívánni valót hagy maga után a vezető, irányító munka, a közön­ségszervezés céltudatossá­ga. Az egyik legfontosabb fel­adat azonban, hogy a párt­szervezetre és a KlSZ-szer­vezetre támaszkodva, emel­jük a színházi gárda eszmei, politikai színvonalát, a szo­cialista, művészeti öntudatot, A színház szerepet vállalt a Szegedi Szabadtéri Játékok sikeres felújításában: Az ünnepi Játékok felújításáért azonban külön dicséret illeti azokat a párt­ós állami funkcionáriusokat, akik kezdeményezték és nagy odaadással munkálkod­tak annak létrejöttéért. Filmszínházaink látogatott­sága tovább növekedett. A filmben rejlő nagy nevelő­Itatás kellő kihasználásáért azonban tovább kell javíta­ni a fjlmismertetést és a he­lyi sajtóban a kritikai mun­kát. Jól kell kialakítani a helyi műsorpolitikát is. A könyvtárak helyzete után az irodalmi élettel fog­lalkozott a beszámoló. — Megyénkben és ezen belül Szegeden Jelentős az irodalmi élet. Az ellenforradalmi támadás a megyében is károkat oko­zott az irodalmi életben. Az irodalmi életben azonban gyers volt a konszolidáció. A megyei kommunista író­gárda már 1957 első felé­ben határozottan állást fog­lalt a párt, a szocializmus ügye mellett. A helyi írók jelentős irodalomelméleti, kritikai munkát végeztek a Tiszatájban és a Délma­gyarországban, de országos folyóiratokban is hallatták szavukat — Megyénkben az Iro­dalmi élet ma alapjaiban véve egészséges. Az optimizmus, a helyes reagálás korunk problémái­ra. a szocializmust építő új ember érzései, az új és a régi harca egyaránt kifeje­zésre jutnak ebben az iro­dalomban. \ A kommunistáknak, az irodalmi élet helyi vezetői­nek azonban erőfeszítése­ket kell tenniük a széppró­za, valamint a dráma fel­lendítésére, gátat kell szab­niuk a dilettantizmusnak, az eszmei igénytelenségnek, amely ma még be-betör mind a Tiszatáj, mind pe­dig két megyei lap hasáb­jaira. Ugy véljük, hogy a havi nyolcezer példányban megjelenő Tiszatáj, a Ma­rosvidék, s az öthetenként négyezer példányban ki­adott Tiszatáj Kiskönyvtár, a megyei pártlapok hasáb­jai, valamint más kiadvá­nyok kedvező lehetőséget biztosítanak megyénkben az irodalom számára. A tömegek tisztánlátásá­nak kialakításában jelen­tős szerepet Játszott a sajtó, amely naponta — a párt központi és helyi lapjait számolva — több mint 50 ezer példányban jut ei a lakossághoz. Megyénk a szó szoros értelmében új­ságolvasó megye lett A kezdeti bizonytalankodás után a megyei lapok is nagyfokú aktivitással vet­tek részt a tömegek felvi­lágosításában. A szerkesztőségekben dol­gozó újságírók hasznos munkát végeznek, jól lát­ják el a reájuk bízott fel­adatokat. — Fejlődik a megyében a képzőművészet, a zene, s előrehaladás található a múzeumokban is. Az Idei hódmezővásárhelyi őszi tár­lat azonban arra int — és ez a közönség véleménye is —, hogy egyes művésze­ink nem helyes irányban haladnak, nagyon elszakad­tak mai életünktől. Az öntevékeny művészeti csoportok és a művelődési otthonok jelentőségének méltatása után a beszámo­ló rámutatott: — Megyénk sokszínű kul­turális élete egészségesen fejlődik. Persze, még sok hibát és gyengeséget kell megszüntetnünk. Arra kell törekednünk, hogy párt- es állami szerveink, a kultúra mun­kásai megértsék: a kul­turális forradalom a tö­megek ügye. Ez azt j^enti, hogy figyel­münket a tömegek kultu­rális igényeinek helyes ki­elégítésére kell irányítanunk, másrészt a tömegek figyel­mét fokozottabban a kultu­rális kérdések felé kell for­A pártélet kérdéseit ele­mezte a beszámoló a to­vábbiakban. Rámutatott, hogy a párt újjászervezése ipegyénkben is az ellenfor­radalommal, az osztályel­lenséggel folytatott harc közben valósult meg. — Most lényegesen ki­sebb a párttagság létszá­ma, mint az ellenforrada­lom előti, azonban ez na­gyobb erő, mert a párt most összetételében szi­lárdabb, egységesebb és ütőképesebb. Részletesen ismertette az előadó a kétfrontos harc eredményeit. Megállapítot­ta, hogy megyénk pártszer­vezeteinek egysége is a kétfrontos harcban fejlődött és szilárdult meg. Az éber­ség szükséges, mert a revi­zionisták nem adják fel a harcot, folytatják támadá­saikat. Ezek a támadások változatlanul a párt és a proletárdiktatúra ellen irá­nyulnak. A párt és a nép érdeke azt kívánja, hogy minden erőnkkel küzdjünk a fő­veszélyt jelentő revlzio­nizmus teljes megsemmi­sítéséért! — Megyénk pártszerveze­tei általában jól harcoltak a dogmatizmus és szekta­rianizmus ellen is. Az utób­bi időben azonban a pár­ton belül ismét egyre gyák­rabban találkozunk olyan helytelen megnyilatkozások­kal, amit nem hagyhatunk figyelmen kívül. Napjainkban a szektásság leginkább abban jut ki­fejezésre, hogy egyesek nem értenek egyet a tö­megek — különösen a kö­zépparasztok. értelmiségi­ek, kispolgári rétegek — megnyerésére irányuló po­litikánkkal. A szövetségesek állandó meggyőzésére tett erőfeszí­téseinket politikai udvarlás­nak tekintik, adminisztratív intézkedések felé akarják vinni a pártot, nem értenek egyet a párt népfrontpoliti­kájával. Feladataink sike­res megoldása érdekében tovább kell folytatni a munkát a baloldali, szektás befolyás teljes megszünte­téséért. El kell érnünk, hogy a párttagság minden kérdésben szilárdan a párt álláspontján álljon. Jelen­leg megyénkben még nem minden párttag éyt egyet azzal, hogy a vallás a pártban nem magánügy. Különösen falun gyakori még, de a városokban is előfordul, hogy a vallásos szertartásokon párttagok is részt vesznek, megkeresz­teltetik, vagy hittanra já­ratják gyermekeiket. Van­nak még egyéni gazda-párt­tagok, akik mindenben egyetértenek a párt politi­kájával, közöttük nem egy olyan is akad, aki a kar­hatalomban fegyveresen védte a proletárdiktatúrát, de a termelőszövetkezetbe való belépés gondolatáig még nem jutott el.. Türel­mesen és kitartóan- kell dolgoznunk azért, hogy egyre kevesebb olyan tagja legyen a pártnak, aki fon­tos kérdésekben még nincs teljesen a párt álláspont­ján. A párt egységéért foly­tatott harcnak fontos ré­szét képezte a párt ideoló­giai tevékenysége. A kon­szolidáció megvalósulása után a vezetők egy része is elzárkózik az elméleti mun­kától. Kétségtelen tény, hogy a mi - megyénkben jelentke­zik az elméleti munka le­becsülése. E^t a megállapí­tást leginkább az támasztja alá, hogy pártbizottságaink és méginkább az állami és gazdasági szervekben dolgo­zó elvtársak alig foglalkoz­nak elméleti kérdésekkel és ha felmerülnek ilyenek, szinte szó nélkül elmen­nek mellettük. A pártokta­tásnak továbbra is alá kell támasztania a szocializmus építésének meggyorsításáért végzett munkát, az iparban, a kulturális életben, továb­bá a mezőgazdaság szocia­lista átszervezésében előt­tünk álló feladatokat. 4 párt éltető eleme: a tömegek bizalma —• Ahhoz, hogy a párt megfelelően tudja betölte­ni feladatát és egészsége­sen fejlődjék, biztosítani kell, hogy a demokratikus centralizmus és a pártélet lenini szabályai maradék nélkül érvényre jussanak. Ez a párt egységének és cselekvőképességének is elengedhetetlen feltétele — hangsúlyozta Németh elv­társ, majd az e téren ész­lelt tapasztalatokkal foglal­kozott. megyénk pártszervezetei­ben általában jó a kriti­kai szellem is, amire jel­lemző, hogy segítő szán­dékú és a hibák kijavítá­sára irányuL A dolog természeténél fogva azonban a megyebi­zottságtól az alapszervezete­kig az önbírálalban lassúbb a fejlődés. Egyesek még a jogos bírálatot is gyakran nehezen fogadják el és mi­vel a megbírált hibák ki­javítása nem mindig törté­nik meg, ez akadályozza a bírálat' további kibontako­zását is. A párt érdeke azt kívánja, hogy a pártdemok­rácia megóvásával egy idő­ben nagyobb figyelmet szenteljünk a centralizmus érvényesítésére, a párt ha­tározatainak következetes megvalósítására, a párt fe­gyelmének erősítésére. —' Nagy gonddal kell fog­lalkoznunk a káderekkel, hiszen most, amikor a párt politikája helyes úton halad, az előrehaladás üte­me főleg azokon a kommu­nistákon és pártonkívüli­eken múlik, akik az állami, gazdasági, társadalmi és kulturális élet különböző területein a tömegekkel együtt megvalósítják a párt politikáját. A kádermunká­ban a feladatunk, változat­lanul az, hogy biztosítsuk a szocializmushoz hű emberek kiválasztását, politikai és szakmai képzettségük állan­dó emelését, a régi szakem­berek átnevelését és az el­lenség minden területről 1 való kiszorítását. Szüntessük meg a káder­munkában a szubjektiviz­must, amely a megyében is abban jelentkezik* hogy még gyakran bará­ti, rokoni alapon és nem a végzett munka alapján ítélik meg az embereket. Meg kell mondani, hogy sok vonatkozásban nem tuatunk még érvényt szerezni az or­szágos pártértekezlet azon határozatának, amely szerint párttisztség kivételével min­den más funkciót pártonkí­vüli is betölthet. A káder­munkában is jelentkező szektás nézetek ebben nagymértékben közreját­szottak. Egész sor területe^ lehetne megemlíteni, ahol még csak törekvés sincs a népi demokráciához hű pártonkívüliek funkcióba állítására. — Ezért mi is felelősnek érezzük magunkat, mert nem voltunk elég követke­zetesek a határozat végre­hajtásában. Alapvető for­dulatra van itt szüksjég — mondotta Németh elvtárs. Mindez feltétele annak is, hogy a párt és a tömegek közötti kapcsolat tovább erősödjék. A párt éltető eleme a tömegek bizalma és cselekvő támogatása. '!> te Szabó Margit, Nagy Mihály, Kakas Erzsébet társadalmi ösztöndijasok tanulás kde­ben a szegedi felsőfokú tanítóképző intézetben. Az elmúlt hárem <» eredményei is döntőén alj­nak köszönhetők, hogy helyreállt a párt és a tö­megek közötti kölcsönös bizalom, a dolgozók he­lyeslik fe támogatják a párt politikáját. Ismét bebizonyosodott, hogy a tömegek nem szeretik a bizonytalankodó, határozat­lan vezetést, de támogatják az elvi következetességgel és szilárdsággal képviselt helyes politikát. Megyénk­ben is azért támogatták 1 egyre szélesebb tömegek 1956. november 4-e után Ú pártot, mert a Központi Bizottsághoz igazodVa, a kommunisták ingadózás nél­kül védelmezték a munkás­osztály hatalmát, a dolgozó nép érdekeit Ezért utasítot­tuk v iísza a megtévesztett dolgozók helytelen követe­léseit is. Nem engedtünk teret az oíyan baloldali fel­fogásnak sem, amely nem tartotta fontosnak általá­ban a tömegek, de különö­sen a félrevezetett emberek felvilágosítását, helyette ad­minisztratív intézkedések alkalmazásét javasolta. A tömegek megnyeréséért és felvilágosításáért folvó harcot a megyében is azért tudtuk sikerre vin­ni, mert abban nagyfokú aktivitással vett részt szinte az egész párttag­ság. Gyűléseken, pá rtp apókon és csoportos beszélgetések keretei között és áz egyéni agitáció során a munkások, dolgozó parasztok éS értel­miségiek széles tömegeihez vitték el nap mint nap a párt igazságait. Tömegpoliti­kai munkánk téljeéen össz­hangban volt a párt cse­lekedeteivel és előttünk álló feladatokkal, segí­tett az ellenség hazugsu­gainak szétzúzásában, az imperialisták aknamunká­jának leleplezésében, moz­gósított áz ellenforradalom által okozott kárók helyre­állítására, a termelőmunka megindítósára. a szocializ­mus építésének toVábbi folytatására. ' Az agitációs munkának i? jelentós szerepe, van ab­ban. hogy miként az or­szágban, a mi megyénkben is. helyreállt a párt és tö­megek közötti kölcsönös bi­zalom. Ma jobb, mélyebb, őszintébb a kapcsolat, mint a? ellenforradalom előtt volt. Az ellenforradalom • és azóta eltelt , esztendők nagy tanulsága, hogy a tömegek megnyeréséért mindennap újra és újra erőfeszítéséket kell ten­nünk. A tömegekért harc folyik: Mindefi egyes becsületes emberért szívós, kitartó háfcot kell folytatnunk, mert harCol érte az ellen­ség is. Ezt annál inkább alá kell húznunk, mert a legutóbbi hónapok bán ismét kezdte felütni féjét a me­gye kommunistái között gz elbizakodottság, amely ha nem lépünk fel ellene, a kialakult jó kapcsolatok el­romlásával fenyeget. Ilyen irányban a dolgozók köré­ből több bíráló megjegyzés hangzott el a rtiegyei párt­bizottság. egyes munkatár­sai, a szegedi pártapparátus és <nás szervekben dolgozó elvtársakkal ázerhbén. Ite legyünk elbizakodottak 7—Fennáll a veszély, hogy most, amikor a párt politi­kája helyes, erős a népi ha­talom, jól alakul az ipiari és mezőgazdasági termelfe, az adófizet es, elhanyagoljuk a politikai munkát, lebe­csüljük a pártonkivüllekel, nem hallgatunk jelzéseikre, elszakadunk a tömegektől — hívta fel á figyelmet Né­meth elvtárs. — Erre a ve­szélyre mindig figyelni kell, mert ha fejünkbe száll a dicsőség, ha elbízzuk ma­gunkat, az feltétlertül ku­darchoz rezet. Eredményeinkre legyünk büszkék, de soha ne le­gyünk elbizakodottak, mert ez veszélyes illúzió (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents