Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-20 / 221. szám

7 Vasárnap, 1959. szeptember 20. A föld lakosságának megnyugvást jelentő leszerelési program (Folytatás a 2. oldalról.) kés munkától, mégpedig a legenergikusabb és a legmunkaképesebb dolgozók, a tudomány és a technika munkásai. A fokozódó fegyverkezés, mint valami leneketlen hordó, rengeteg emberi energiát, tudást, leleményességet, szakértelmet nyel el. Ez idö szerint az összes államok évi katonai kiadásai mintegy százmilliárd dollárra rúgnak. Itt az ideje, hogy ne pazaroljuk tovább esztelenül a nép pénzét, a nép energiáját háború és rombolások előkészítésére. A szov el külpolitika célját a béke biztosítása A szovjet kormány külpolitikájában az államok békés együttélésének elvét tartja szem előtt, skraszáll a béke és a népek barátsága mellett. Belpolitikánk egyetlen célja, hogy az emberiség legszebb eszményeihez méltó életet teremtsen. Hétéves tervünket a békeszeretet szelleme, a nép javáról és boldogságáról való gondoskodás hatja át. Külpolitikánk egyetlen és változatlak cálja, hogy megakadályozzuk a háborút, biztosítsuk a békét, és a biztonságot saját országunk és minden Ország számára. A nyugati országokban egyebek arra számítottak, hogy a hidegháború következtében kimerülnek a Szovjetunió és a többi szocialista ország anyagi erőforrásai, megbomlik gazdasági életük. Ezek n számítások azonban megbuktak. Bár a Szovjetunió is visel bizonyos fegyverkezési terheket, de egyúttal biztosítja gazdasági életének gyors ütemű fejlődését, mégpedig egyre növekvő szükségleteinek mind teljesebb kielégítését is. Természetesen jobban ki lehetne elégíteni a nép anyagi igényeit, ha megszűnnének a fegyverkezési terhek. A Szovjetunió határozottan és következetesen harcol a leszerelésért. Államunkban nincsenek olyan osztályok és csoportok, amelyeknek érdekük fűződnék a háborúhoz és a fegyverkezési hajszához, idegen területek meghódításához. Mindenki egyetért, hogy azoknak a nagyszerű céloknak megvalósításához, amelyeket a szovjet nép jólétének fokozására és gazdasági építési terveink teljesítésére magunk elé tűztünk, békére van szükségünk. Más olyan államokhoz hasonlóan, amelyeknek kedves a béke, mi is szeretnénk gazdasági életünket és erőforrásainkat teljesen békés célokra átállítani, hogy bőségesen elláthassuk az embereket élelmicikkekkel, ruhaneművel, lakással és más javakkal. A jelenlegi fegyverkezési hajszában nem fordíthatjuk minden erőfeszítésünket a békés építésre, ha nem akarjuk veszélyeztetni népünk létérdekelt, hazánk biztonságát. Béke kell minden népnek. Amikor a második világháború befejeződött, a Szovjetunió konkrét leszerelési javaslatokat terjesztett elő az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Javasoltuk, hogy teljesen tiltsák be az atomfegyvert. lényegesen csökkentsék a fegyveres erőket és a fegyverzetet, a fegyverkezési kiadásokat. Síkraszálltunk az Idegen területeken levő katonai támaszpontok megszüntetése, az idegen területeken állomásozó fegyveres erők visszavonása mellett. A leszerelés megoldására irányuló törekvésünket nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bebizonyítottuk. A Szovjetunió többször is tett kezdeményező és konkrét lépéseket. hogy véget vessen a fegyverkezési hajszának é? Hogv mielőbb mea lehessen kezdeni a gyakorlati leszerelési intézkedések végrehajtását. Hazánkban röstön a háború befejezése után nagyarányú leszerelések kezdődtek. A Szovjetunió teljesen megszüntette azokat a katonai támaszonnt-jait. amelyekkel a második világháború után mú« államok területén rendelkezett. Emlékeztetek rá hogy az utóbbi években egyoldalúan több mint kétmillióval csökkentettük a szovjet fegyveres erők létszámát. Jelentősen csökkentettük a Német Demokratikus Köztársaságban állomásozó szovjet haderőket és teljesen kivontuk a szovjet csapatokat a Román Népköztársaságból. Számottevően csökkentettük katonai kiadásainkat. A Szovjetunió 1958-ban egyoldalúan megszüntette az atom- és hidrogénfegyverkísérleteket abban a reményben, hogy ez a nemes kezdeményezés példa lesz más hatalmak számára is. Sajnálatos dolog, hogy ezek a remények nem váltak valóra. A szovjet kormány mostanában elhatározta, hogy a Szovjetunióban nem újítják fel a nukleáris robbantásokat, ha a nyugati hatalmak nem kezdik újra atomés hidrogénfegyver-kísérleteiket. A Szovjetunióra nézve csak akkor nem lesz kötelező érvényű ez az elhatározás, ha ők folytatják nukleáris kísérleti robbantásaikat. Miért eredménytelenek a 14 éve folyó leszerelési tárgyaltísok ? Az ENSZ-ben és más nemzetközi értekezleteken immár több mint 14 esztendeje tárgyalnak a leszerelés problémájáról. Eddig semmiféle gyakorlati eredményt nem értek el. Vajon mi ennek az oka? Nem akarom, felhánytorgatni a múltat, nem akarom azokat az akadályokat és nézeteltéréseket boncolgatni, amelyek a leszerelési tárgyalások során jelentkeztek, még kevésbé akarok valakit is megvádolni. A legfőbb most nem ez. Mélységes meggyőződésünk szerint most az a legfőbb, hogy eltávolítsuk a leszereléshez vezető úton összetorlódott akadályokat és megpróbáljuk újszerűen megközelíteni e probléma megoldását. A leszerelési tárgyalások tapasztalatai egyértelműen arra mutattak, hogy a megegyezés egyik alapvető akadálya az ellenőrzés kérdése volt. Mi a leszerelési egyezmény végrehajtásának szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett foglaltunk és foglalunk állást, amikor ez a megegyezés létrejön. De mindig elleneztük, hogy az ellenőrzési rendszert elszakítsák a leszerelési intézkedésektől, hogy az ellenőrző szervek lényegében hírszerző szervek legyenek olyan körülmények között, amikor gyakorlatilag nem is történik leszerelés. Mi az igazi leszerelés hívei vagyunk, ellenőrzés mellett, de ellenezzük az ellenőrzést leszerelés nélkül. A leszerelés ellenzői minden intézkedést könnyedén köthetnek olyan leszerelési követelések feltételéhez, amelyeket más államok az általános fegyverkezési hajsza légkörében nem teljesíthetnek. Nyilvánvaló, hogy azok az államok, amelyek különböző elképzelésekből kiindulva, ilyen messzemenő ellenőrzési követeléseket támasztanak, a valóságban maguk sem lennének hajlandók eleget tenni ezeknek a követeléseknek, ha a dolog a megvalósulás szakaszába jutna. Van egy másik nehézség is. Ep velőre csak részleges leszere.ésre gondolnak és úgy tervezik, hogy a leszerelési megegyezés megkötése után megmaradnak bizonyos fegyverfajták, s az államoknak megmarad az anyagi lehetőségük a támadáshoz. Mindig lennének olyan aggodalmak, hogy a megmaradt fegyverfajtákkal és fegyveres erőkkel továbbra is van lehetőség a támadásra. Az a tudat, hogy ez a lehetőség megmarad, nagymértékben megnehezítette a leszerelési tárgyalásokat. Sok állam aggodalmaskodik, hogy a leszerelési rendszabályok éppen azokat a fegyverfajtákat érintik, amelyeket illetően a leginkább fölényben van, és amelyeket maga számára különösen szükségesnek tart. Természetesen ilyen körülmények között, a hidegháború és a kölcsönös gyanakvás légkörében — ha komolyan, nem pedig pusztán propaganda szempontból nézzük a dolgot —, saját biztonságának károsodása nélkül egyetlen állam sem fedhetné fel katonai titkait, védelmének és haditermelésének szervezetét. Meggyőződésem szerint abban valamennyi küldött egyetért, hogy minden államnak és az Egyesült Nemzetek Szervezetének keresnie kell, hogyan lehetne új módon megközelíteni a leszerelés megoldását. A feladat: megtalálni azt az emeltyűt, amelyet megragadva, meg lehetne állítani, hogy az emberiség a háború szakadékába sodródjék. Most egy dolog szükséges: megszüntetni a háború kirobbantásának a lehetőségét. Amíg vannak nagy hadseregek, légi és tengeri haderők, nukleáris és rakétafegyverek, amíg az életbe belépő fiatalembereket elsősorban arra tanítják meg, hogy harcolni tudjanak, a vezérkarok pedig a jövendő hadmüveletek terveit dolgozzák ki, addig nincs biztosíték a tartós békére. tagállamai és a varsói szerződés tagállamai között: 5. Megállapodás a váratlan támadások megelőzésének kérdésében. A szovjet kormány helyénvalónak tartja, hogy emlékeztessen az 1955. május 10-i leszerelési javaslataira, A% e syetemes éa a teles leszerelés rezei ki csupán a zsúku.cából A szovjet kormány tiizetesen megvizsgálta a kialakult helyzetet és arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a zsákutcából a kivezető utat az egyetemes és teljes leszerelés útján kell keresni. Ka így kezeljük ezt a kérdést, akkor teljesen kiküszöbölődik annak a lehetősége, hogy egyes államok katonailag fölénybe kerüljenek. Az egyetemes és teljes leszerelés kiküszöböli mindazokat az akadályokat, amelyek a részleges leszerelés megvitatásakor felvetődtek. Ez nyitja meg az utat az átfogó, teljes ellenőrzés megteremtéséhez. Beszéde további részében Hruscsov elvtárs vádolta a szovjet kormány leszerelési programját. E program részletes leírását lapunk más helyén közöljük. A szovjet leszerelési javaslat ismertetése után Hruscsov elvtárs így folytatta; Az általános és teljes leszerelés minél előbbi megvalósítására vonatkozó döntés és ennek életbeléptetése új szakasz kezdetét jelentené a nemzetközi életben. Az államoknak az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megegyezése meggyőzően megerősítené, hogy nincs semmiféle agresszív szándékuk és őszintén kívánják a barátság és az együttműködés alapján felépíteni kapcsolataikat más országokkal. A fegyverek megsemmisítésével és a fegyveres erők felszámolásával megszűnne annak minden anyagi lehetősége, hogy az államok ne békés politikát folytassanak. Ha az emberiség megvalósítaná a teljes leszerelést, olyasféle érzés lenne, mint a fáradtságtól elcsigázott, a szomjúságtól meggyötört sivatagi vándornak, amikor hosszú bolyongás után oázishoz ér. Az egyetemes és teljes leszerelés lehetővé tenné, hogy óriási anyagi és pénzügyi eszközöket csoportosítsunk át halált hozó fegyverek gyártásáról építő célokra. Az emberi erőt olyan anyagi és szellemi értékek létrehozására lehetne irányítani, amelyek szebbé és nemesebbé teszik az emberi munkát és életet. Ha végrehajtanánk az egyetemes és teljes leszerelési programot, óriási összegeket fordíthatnánk iskolák, kórházak, lakóházak, utak építésére, élelmiszerek és iparcikkek termelésére. A felszabadult összeqek révén lényegesen csökkenthetnők az adókat, leszállíthatnák az árakat. Ez jótékony hatással lenne a lakosság életszínvonalára. kivívná az egyszerű emberek millióinak háláját. Abból az összegből, amelyet az államok az utolsó évtizedben katonai szükségletekre fordítottak, több mint 150 millió házat lehetne éniteni. ezekben sok százmillió ember krvnbq'vn. minden kónvelemmel berendezett lakást. Az általános, telies leszerelés egészen új lehetőségeket nvitna meg azoknak az "tin-neVnak megppgí*écórg. emelveknek gazdasági élete ma még gyengén fejlett és a fejlettebb országok támogatására szorul. Ha az ilyen államok megsegítésére csupán jelentéktelen hányadát fordítanák is annak az őszszegnek, amely a nagyhatalmak katonai kiadásainak csökkentése révén felszabadul, ez a szó szoros értelmében új korszakot nyithatna meg Ázsia, Afrika és LatinAmerika gazdasági fejlődésében. Megszűnnének a nemzetközi kereskedelem fejlesztésének útján tornyosuló mesterséges akadályok, amelyek ma még megkülönböztető korlátozások, tilalmi listák stb. formájában megvannak. Olyan országok ipara, mint az Egyesült Államok, Anglia, Franciaország, NyugatNémetország és más fejlettebb országok, végre nagy megrendeléseket kaphatna más államokból. A leszerelés eredményeképpen felszabaduló eszközök felhasználása igen tág lehetőségeket nyújtana a lakosság foglalkoztatásához. Ezért helytelen az az állítás, hogy a leszerelés a kapitalista világ iparilag fejlett országaiban válsághoz, vagy gazdasági visszaeséshez vezet. Amikor gyakorlatilag egyetlen államnak sem lesz lehetősége, hogy hadműveleteket indítson más államok ellen, a nemzetközi kapcsolatok a bizalom jegyében indulnak majd fejlődésnek. Eltűnik a gyanakvás és a félelem, az országok között valóban jószomszédi kapcsolatok alakulhatnak ki. Szélesre tárul a kapu valamennyi állam gazdasági, kereskedelmi és kulturális együttműködése előtt. A megbízható és tartós béke, amelyre minden nép törekszik, végre reális valósággá válik. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége kormányának meggyőződése, hogy ezeket a nemes célokat az ENSZ-alapokmány békés elvei jegyében tömörült összes államok közös erőfeszítéseivel el lehet és el is kell érni, ezért megvitatás céljából nyilatkozatot terjeszt az ENSZ elé az általános és teljes leszerelésről, mellékelve a konkrét javaslatokat. Magától értetődik, hogy ha a nyugati hatalmak most különböző okokból nem hajlandók hozzájárulni általános és teljes leszereléshez, a szovjet kormány kész megállapodni a többi állammal megfelelő részleges leszerelési intézkedésekben, illetve olyan intézkedésekben, araelvek megszilárdíthatiák a biztonságot. A szovjet kormánv véleménye szerint a legfőbb ilyen intézkedések a következők lehetnének: 1. Olvan ellenőrzői ég felügyeleti övezet létrehozása bizonyos nvuget-euróonl orszé«ek területén, amelyben rcökirentenék a külföldi csapatokat: 2. Atomfeevver-mentes öyezet létrehozása Közép-Eurórvshan: 3. Az összes idegen esnnntok kivonása az európai államok területéről és az •'deeen területeken lévő ka»enqj támaszpontok megszüntetése: 4 Megnemtéreodási egvezmény megkötése a NATO Legyen a stereljünk A Szovjetunió nem elsőízben veti fel az általános és teljes leszerelés gondolatát. Országunk kormánya már az első és a második világháború között eltelt időszakban széleskörű általános leszerelési programot nyújtott be. A leszerelés ellenfelei akkor szívesen hangoztatták azt, hogy a Szovjetunió azért terjesztette be ezeket a javaslatokat, mert gazdasági és katonai szempontból gyenge volt. Ha akkor ez a hazug tétel félre vezethetett is valakit, ma már mindenki előtt nyilvánvaló, hogy a Szovjetunió gyengeségéről szóló minden állítás képtelenség. A szovjet kormányt új javaslatában egyetlen óhaj vezeti: ténylegesen biztosítani a népek tartós békéjét. őszintén mondjuk minden országnak: a még mindig használatos "fegyverkezzünk!* jelszó helyébe állítsuk ezt a jelszót: »Szereljünk le teljesen!" Inkább abban versenyezzünk, ki épít lakosainak több lakást, iskolát, kórházat, ki állít elő több kenyeret, tejet, húst, ruhát és más fogyasztási cikkeket és nem abban, hogy kinek van több hidrogénbombája és rakétája. ix ENSZ-nek alapvetően fontos feladatai vannak Küldött urak! Az Egyesült Nemzetek Szervezete, amelynek közgyűlésén ma felszólalok, nagy szerepet tölthet be és kell is hogy betöltsön nemzetközi ügyekben. E szervezet jelentőségét az biztosítja, hogy a világ csaknem minden országa képviselve van benne. Ezek az országok azért tömörültek, hogy közösen megvizsgálják a megoldásra érett nemzetközi kérdéseket. Ha egyes államok nem tudnak megegyezni egymással, akkor az Egyesült Nemzetek Szervezetének kell segítséget nyújtania. Ebben az esetben a szervezet feladata, hogy kiküszöbölje azokat a súrlódási felületeket, amelyek konfliktusokat, sőt háborút hozhatnak. Az Egyesült Nemzetek Szervezete, ha betölti az egyetemes béke és a népek biztonsága megszilárdításában rá váró feladatot, megbecsülést szerez és tekintélye növekedni fog. Teljes nyíltsággal meg kell azonban mondanom, hogy az amelyek konkrét elképzeléseket tartalmaznak részleges leszerelési intézkedésekről. Meggyőződése, hogy ezek a javaslatok jó alapot szolgáltatnak a megegyezéshez e létfontosságú problémában. < i jelsxónk t te tet lesen ENSZ sajnos manapság sok esetben, nem végez ilyen funkciót. Néha az ENSZ-ben 7 helytelenül vetnek fel kér-1 déseket és -tzzel felesleges" módon tovább élezik az államok közötti viszonyt. Miért van ez így? — Azért, mert nem minden ENSZ-tagállam becsüli meg . kellő módon e szervezetet, ' amelyhez az emberiség olyan nagy reményeket fűz. i Ahelyett, hogy mindenkori növelnék az ENSZ tekintélyét, és azon igyekeznének, hogy az a legjelentősebb:) nemzetközi szerv legyen, 4 amelyhez bármely kormány, bármikor fordulhat, ha lét- * fontosságú kérdéseket kell megoldania, egyes államok7 az Egyesült nemzetek Szervezetét saját kicsinyes érdé- " keikre akarják felhasználni. . Természetesen ez a nemzet közi szervezet nem dolgozhat eredményesen a békéért,.. ha benne bizonyos országok ' csoportja egyes államok aka- , rátát rákényszeríti más óí-.s lomokra. Az ilyen politika aláássa az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapjait, t Ha a dolgok továbbra is ilyen irányban alakulnak, .< amelyet írakciósnak lehetne nevezni, ez néni az államok kapcsolatainak megjavításához, hanem romlásra vezet. Az összes tagok érdekeit képviselő szervből az ENSZ bizonyos államok csoportjának olyan eszközévé válnék,. amely e csoport politikáját folytatná, nem pedig az egész világ békéje biztosításának politikáját. Ez először az Egyesült Nemzetek Szer- ' vezete tekintélyének csökké néséhez, később pedig talán; széthullásához vezet, épp úgy, mint annak idején a népszövetség esetében történt. Nem képzelhető el ugyanis,.. hogy azok az államok, ame- . lyeknek akarata ellenére. igazságtalan döntést hoznak, hozzájáruljanak e döntés végrehajtásához. Az ilyentől keserű szájízük marad. Em-., lékezzenek csak, hány ilyen eset volt már az Egyesült Nemzetek Szervezetének történetében! Az ENSZ-bentehát csak olyan döntéseket : kell hozni, amelyeket mindenki megszavaz, mert ezekben a közös akarat, a közös érdekek jutnak kifejezésre... Az ilyen döntéseket a mi nemzedékünk és a jövő történészei az egyedül helyes, az egyedül lehetséges döntéseknek ismernék el. Milyen szempontokat kell a világsxei vezetnek tekintetbe vennie? Természetes az államoknak az a csoportja, amely jelenleg többséggel rendelkezik, keresztül viheti, hogy számára előnyös döntéseket fogadjanak el. Az ilyen azonban »pyrhusi győzelem*. Az ilyen •>győzelmek* ártanak az Egyesült Nemzetek Szervezetének. Rombolják azt. Amikor az ENSZ-ben megalakult a Biztonsági Tanács ennek tevékenységét a kölcsönösen elfogadott döntések eszméjére építették fel. A béke fenntartásáért kölcsönös felelősséget vállaltak azok a nagyhatalmak, amelyeknek képviselői állandó tagjai a Biztonsági Tanácsnak. Annak megelőzésére, hogy a nemzetközi kapcsolatokat össze ne kuszálják, szükségessé vált a nagyhatalmak egyhangú állásfoglalása elvének, a vétójognak a bevezetése a Biztonsági Tanácsba. Egyesek ellenzik a vétót. Ha azonban nem lesz vétó. nem lesz nemzetközi szervezet sem. mert széthullik. A vétó elve kötelezi a nagyhatalmakat, hogy a Biztonsági Tanács elé kerülő összes kérdésekben egyhangú döntést hozzanak, rfnely biztosítja a béke eredményes fenntartását. Jobb a nagyhatalmak egyhangú döntésére törekedni, mint a nemzetközi kérdéseket fegyverrel megoldani. Biztosítani kívánom a közgyűlés küldötteit, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a Szovjetunió a jövőben is a legtevékenyebben kiván részt venni mindazokban az erőfeszítésekben, amelyeknek célja, hogy megszabadítsa az emberiséget a fegyverkezési terhektől és tartóssá tegye a világ békéjét. Hruscsov egy órán és tizenkét percen át tartó beszédét az ENSZ-delegátusok viharos tapssal fogadták. Ezután Belaunde, az ENSZ-közgyűlés elnöke köszönetet mondott a szovjet miniszterelnöknek a beszédért. ame'vet a küldöttek nauy figvüemmeJ hallsattpk vézjg. a kö79vűiés r>ént*Kl r>!ené»4r ülése megvár Idő «•»•-<»• et óra 23 perckor ért véget. «