Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK I Ma: a magyar szocialista munkáspárt lapjai Kádár János elvtárs levele a Pravda szerkesztőségéhez Az új egyetemi j tanév elé XV. évfolyam, 220. szám Ara: 50 fillér Szombat, 1959. szeptember 19. = Illllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllltllllllllllllllllllir Pénteken este Hruscsov az ENSZ-közgyűlés előtt ismertette a Szovjetunió úi leszerelési javaslatait A szovjet-amerikai gazdasági kapcsolatok világpolitikai jelentősége Magyarországgal azonosak céljaink és érdekeink — ír ?ndoita a szovjet kormány elnöke az amerinai újságírón eiött N. Sz. Hruscsov pénteki, New York-i programjának kiemelkedő pontja az a beszéd volt, amelyet a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke az Egyesült Nemzetek Szervezetének közgyűlése előtt mondott el. Magyarországi időszámítás szerint az ENSZ-közgyűlés péntek esti ülése nyolc órakor kezdődött meg s egyetlen napirendi pontja Hruscsov beszéde volt. Soha ilyen hatalmas érdeklődés ENSZülés iránt nem nyilvánult meg, mint ez alkalommal. Természetesen a közgyűlési terembe csak kevesen fértek be, s az ENSZ-titkárság kénytelen volt több más termet berendezni a kívül rekedt újságírók és diplomaták számára, hogy televíziós közvetítés révén legyenek tanúi, miként mondja el Hruscsov nagy fontosságú beszédét. Miután a beszéd a késő esti órákban, lapzárta után hangzott el, azt vasárnapi számunkban ismertetjük olvasóinkkal. Pénteken délelőtt Hruscsov felkereste a New Yorktól 80 kilométerre levő Hydeparkot, ahol Franklin Rooseveltnek, az Egyesült Államok volt elnökének birtoka fekszik, s meglátogatta az elhunyt elnök özvegyét. Hruscsov rózsakoszorút helyezett az Egyesült Államok volt elnökének sírjára. Csütörtökön Hruscsov a New York-i gazdasági klubban beszédet mondott az Egyesült Államok vezető gazdasági szakemberei előtt. Beszédét, amelyet kivonatosan az alábbiakban ismertetünk, igen nagy fontosságú kérdéseket részletezett, s mutatott rá, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok gazdasági kapcsolatainak elmélyülése a tnás természetű problémák megoldását is megkönnyítené. A Fehér Házban tartott fogadáson a két kormányfő derűs hangulatban beszélgetett egymással. Jókedvük a tol mácsot is mosolyra késztette As élet realitásokból áil örömét fejezte ki, hogy a klubban találkozhatott az üzleti körök képviselőivel, majd kijelentette: tudom, hogy az üzletemberek minden diplomácia nélkül, teljes őszinteséggel szeretnek beszélni. Ezért bátorkodom a legteljesebb nyíltsggal megmondani azt is, ami esetleg valakinek nem tetszik, de önöknek mégis hasznos lesz. Vannak emberek, akiket a szocializmus és a kommunizmus elleni gyűlöletük — enyhén szólva — elvakít, s ezek az emberek még álmukban is a szocialista fejlődés útjára lépett országok pusztulását vélik látni. Az ember rendszerint arról álmodik, amire vágyik s az ébredés gyakran csalódást okoz. Bizony, az ember felébred, s ugyanazok az arcok, ugyanazok a tények veszik körül, amelyek közepette álomba, vágyálomba szenderült. Egyesek gyakran álmodoznak arról, hogy a szocialista Oroszország éppen olyan maradt, mint amilyen a forradalom előtt volt. De hasonlítsuk össze a Szovjetunió fejlődésének ütemét a régi, elkorhadt rendszer megdöntése óta az Egyesült Államok fejlődési ütemével ugyanezen időszakra vonatkozóan, A Szovjetunióban a termelés 1913-hoz képest 36szorosára növekedett, az Egyesült Államokban pedig csupán négyszeresére. Miért tudjuk mi gyorsabban fejleszteni gazdasági és kulturális életünket, mint önök? Nem akarom önökre kényszeríteni saját ideológiámat, bár azt sem titkolom, hogy a kommunista párt tagja vagyok, nem titkolom politikai nézeteimet sem, de hiszen ez önök előtt ismeretes. Viszont maguk a tények meggyőzően bizonyítják, hogy gyors fejlődésünk erőforrása a szocialista forradalom, amely lehetővé tette, hogy hazánk a fejlődés olyan vágányára térjen át, amelyen a szovjet gazdaság mozdonya gyorsabban száguld. A régi Oroszország ilyen ütemű fejlődésről még csak nem is álmodhatott. Lehet, hogy önök nem értenek velem egyet. De akkor magyarázzák meg, miféle csoda tette lehetővé ezeket az eredményeket. A megtett utat as eredmények mutatják A régi Oroszországban a kilenc éven felüli lakosok közül 100 főre 76 analfabéta jutott. A gyermekek és a serdülők csaknem 80 százaléka nem járhatott iskolába. Most pedig a Szovjetunióban minden gyermek tanul, s gyakorlatilag nincs analfabéta az országban. Jelenleg 40-szer annyi közép- és felsőiskolai végzettségű szakemberünk van, mint a forradalom előtti Oroszországban, főiskoláink majdnem háromszor annyi mérnököt képeznek, mint az amerikai felsőoktatási intézmények. Tavaly például mi 94 000 mérnököt képeztünk ki, önök pedig 35 000-ret. Most kidolgoztuk a nagy, hétéves népgazdaságfejlesztési tervet és hozzáfogtunk valóra váltásához. Hogy képet adjak a terv méreteiről, csupán egy számra szeretnék utalni: e hét év alatt körülbelül 750 milliárd dollárt költünk beruházásokra. Ha ezt a tervet végrehajtjuk, nagyjából elérjük az Amerikai Egyesült Államok gazdaságának fejlettségi színvonalát. Hogy honnan vesszük a pénzt minderre? Miből akkumulálunk? Mindezt csak a szocialista rendszer előnyeivel lehet megmagyarázni, mert — tudjuk — csodák nincsenek. 1959. évi tervünk 7,7 százalékos növekedést irányzott elő az ipari termelésben. Valójában az év első nyolc hónapjában máris 12 százalékkal növeltük a termelést. Ebben az évben aligha-' nem több mint 10 milliárd dollár értékű árut gyártunk terven felül. Tehát nemcsak hogy nem terveztünk erőnkön felül, hanem egyenesen kényelmes feltételeket teremtettünk az ipar számára, hogy ne kelljen túlfeszíteni gazdasági erőforrásainkat, hogy a terv túlteljesítésével további felhalmozásra tegyünk szert, ütemesebbé tegyük üzemeink munkáját. Következésképpen utói tudjuk érni az Egyesült Államokat az ipari termelésben, először abszolút számokban, majd egy főre számítva, mégpedig gyorsabban, mint ahogyan terveink előírják. A szovjet minisztertanács elnöke ezután szólt az 1960as terv javaslatáról. A terv révén például lehetővé válik, hogy 1960-ban kétmillió tonna hengerelt áruval többet termeljenek, mint amennyit a hétéves terv eredetileg előírt a második tervévre. Ami a kőolajat illeti, a Szovjetunió 'csupán 1960ban 14 milliónál is több tonnával akarja növelni a termelést. A szovjet geológusok olyan hatalmas gázlelőhelyekre bukkantak, amelyek lehetővé teszik, hogy még jobban növeljék a gáz kitermelését és felhasználását, így a Szovjetunió e téren is utóiérje az Egyesült Államokat Világbékét — a nemsetkösi kereskedelem révén Rendkívül szívélyesen fogadták a szovjet kormányfőt a Washington mellett fekvő Beltsville-i kísérleti farmon is, ahol Hruscsov — az amerikai mezőgazdasági miniszter kíséretében — megtekintette a farm növénytábláit és állattenyésztő telepeit Hruscsov a továbbiakban a nemzetközi kereskedelem problémáival foglalkozott. Egyesek talán azt hitték — mondotta —, azért jövök az Egyesült Államokba, hogy kijárjak valamit a szovjet— amerikai kereskedelmi kapcsolatok fejlesztése érdekében, mert — ahogyan némelyek állítják — e nélkül nem lehet teljesíteni a hétéves tervet. Teljesen őszintén ki szeretném jelenteni: nem óhajtok kérelmezőként beszélni. Mi mindig, amióta csak megszületett a szovjet állam, a nemzetközi kereskedelem fejlesztéséért szálltunk síkra. Ma is egyáltalán nem azért vetjük fel ezt a kérdést, mintha enélkül nem lehetne végrehajtani a hétéves tervet. Aki így gondolkozik, szörnyen téved. Mi nagy jelentőséget tulajdonítunk a nemzetközi kereskedelemnek, s vezérelvünk, ami sok amerikai számára is törvény, ha hihetünk annak a jelszónak, amely az Amerikában nemrég kiadott postabélyegen olvasható: "Világbékét a nemzetközi kereskedelem révén*. Mi egyetértünk a kérdés ilyenfajta felvetésével. Igaz, amikor nemrég én magam is körülbelül ezt mondtam, s rámutattam, hogy a kereskedelem igen fontos eszköze a nemzetközi feszültség enyhítésének, Amerikában egyesek megbíráltak. Akkor az amerikai lapok szerint Hruscsov csak azért hozta szóba a kereskedelmet, mert számára a kereskedelem csupán politika. De ha már firtatjuk, ki változtatta a kereskedelmet a politika eszközévé, akkor látni kell, hogy egy bizonyos amerikai hivatal, amelyet önök jól ismernek, külön korlátozó jegyzéket állított öszsze, amelyet önöknek, üzletembereknek tekintetbe kell venniök, ha a Szovjetunióval kereskednek. No, de ne vitatkozzunk. A történelem megmutatja majd: kicsoda és hogyan keverte bele a politikát a kereskedelembe. Csak egyenlő ingón, kölcsönösen előnyösen ! Szeretném hangsúlyozni, hogy a szovjet kormány mindig az egyenlő jogú. kölcsönösen előnyös, mindenféle megkülönböztetést mellőző nemzetközi kereskedelem mellett, az olyan kereskedelem mellett foglalt állást, amilyenről Franklin beszélt. Franklin szavai kőbe vésve olvashatók az amerikai kereskedelemügyi minisztérium díszbejárata fölött: "Az Egyesült Államok célja mindenkor az egyenjogú és igazságos alapon folytatandó kereskedelem legyen*. Harcolunk és harcolni is fogunk mindenféle korlátozó kereskedelmi árujegyzék ellen, mint ésszerűtlen cselekedet ellen. Ha önök nem akarnak úgynevezett stratégiai, vagy holmi más árukkal kereskedni, hát ne kereskedjenek, ez az önök dolga. De ne alkalmazzanak megkülönböztetéseket, amelyek bármely más állam, vagy államcsoport ellen irányulnak. Az efféle gyakorlat zavarja a normális nemzetközi kereskedelmet és a politikai helyzet kiéleződésére vezet. Mi egyenjogú kereskedelmet folytatunk sok országgal. Elég, ha azt mondom, hogy tavaly a Szovjetunió külkereskedelmi forgalma az 1938. év színvonalát hétszeresen szárnyalta túl, s elérte a 34 milliárd 589 millió rubelt. Hruscsov ezzel összefüggésben kiemelte, hogy nem alakulnak rosszul a Szovjetuniónak Angliához, Nyugat-Németországhoz, Olaszországhoz, Franciaországhoz fűződő kereskedelmi kapcsolatai. — Miért kell hát Amerikának félrehúzódnia? — tette fel a kérdést. — Ez egyébként az önöK doiga. A kereskedelem kérdése — előny kérdése. Ha önöknek nem előnyös, hogy tőlünk vásároljanak, vagy nekünk eladjanak bizonyos árukat, tegyenek úgy, ahogy jónak látják. Csupán egyet gondoljanak meg. Megtörténik az életben, hogy némely túlságosan válogatós hajadon elszalasztja a kedvező alkalmat, s vénkisasszony marad. Az üzleti életben még inkább fontos, hogy ne váljunk hasonlatossá az efféle válogatós hajadonhoz. Az üzleti életben sokkal inkább, mint bárhol másutt érvényes az angol közmondásban megörökített szabály: "Aki elsőnek érkezik, elsőnek vásárol*. Nekünk is van egy ehhez hasonló, találó közmondásunk: -Aki későn érkezik, már csak lerágott csonkhoz jut*. A szovjet minisztertanács elnöke itt utalt rá, hogy nemrég a Szovjetunióban járt Harriman volt New York-i kormányzó előtt kifejtette, most megismétli: az Egyesült Államokban a Szovjetunió ellen irányuló megtorlásként hozott kereskedelmi tilalmi törvény pontosan ellenkező eredményre vezetett, mint amilyenre e törvény szerzői számítollak (Folytatás a 2. oldalon)