Délmagyarország, 1959. szeptember (15. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-19 / 220. szám

Vasárnap, 1959. szeptember 20. 6 Hruscsov elvtárs válasza az újságírók által feltett kérdésekre ; (Folytatás az í, oldalról.) Sőt, még bizonyos hasznot is húztunk abból a politikából, amelyet az Egyesült Államok a kereskedelemben alkalmazott a Szovjetunióval szembpn — folytatta. — Ki kellett fejlesztenünk azoknak a gépeknek gyártását, amelyek nálunk azelőtt nem voltak meg, és amelyeket önöktől akartunk megvásárolni, most pedig már senkitől sem függünk ebben a tekintetben. A Szovjetunióval való kereskedelem mesterséges megbénítása tehát arra vezetett, hogy nem gyengébbek. hanem erősebbek lettünk. Gondolják meg, milyen óriási sikereket arattunk gazdasági életünkben e tíz esztendő alatt, hogyan fejlődött r.álunk a technika, a tudomány! A hidrogénenergia felhasználásának titkát hamarabb fejtettük meg, mint önök. Megalkottuk az lnterkontlr.ontális ballisztikus rakétát. Ilyen önöknek ezideig gyakorlatilag nincs. Márpedig az interkontinentális ballisztikus rakéta a szó szoros értelmében az emberi alkotó Szellem koncentrációja. Ugyan mi értelme van az Önök tilalmainak? Vz, hogy az Amerikai igycsttlt Államok tovább folytatja a diszkriminációs politikát a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatok terén, egyszerűen értelmetlen makacsság. Hruscsov a következőkben « két ország közötti békés gazdasági verseny jelentőségéről beszélt. — Jól tudják, hogy gazdasági versenyt ujánlunk önöknek. Egyesek azt mondják, hogy ez részünkről kihívás az Amerikai Egyesült Államokkal szemben, yr-, mondotta. . -j-t, Ámde, ha kihívásról beszélünk, akkor elmondhatjuk — és éz Jobban megfelel á té3 ffiyeknek —, hogy először az Amerikai Egyesült Államok hívta kl az egész világot, amikor gazdaságilag a többi ország fölött álló hatalommá fejlődött. Hosszú ideig senki sem merészelte vitatni az önök elsőséget. Most elérkezett az idő, amikor megjelent egy olyan állam, amely elfogadja az önök kihívását, figyelembe veszi az Amerikai Egyesült Államok fejlődésének színvonalát és 6 maga is kihívja önöket. Biztosak lehetnek benne, hogy a Szovjetunió helyt i'og állni ebben a gazdasági versenyben: utóiéri és túlszárnyalja önöket. Ml ebben a rossz? Függetlenül attól, ki lesz a győztes ebben a versenyben — önök, vagy mi — a Szovjetunió és az Egyesült Államok egyaránt nyertes lesz, mert népeink békében fognak élni és még Jobban, mint most. Mellesleg szólva, a verseny, ahogyan mi szovjet emberek felfogjuk és folytatjuk, egyáltalán nem zárja ki az együttműködést és a kölcsönös segítséget és mi hajlandók vagyunk kiterjeszteni ezt a szabályt az Amerikai Egyesült Államokra, ha önök egyetértenek vele. Hiszen volt közöttünk együttműködés a múltban is! Körülbelül 30 évvel ezelőtt, amikor országunk hozzáfogott iparának kiépítéséhez, jó gazdasági kapcsolatok jöttek létre az Egyesült Államok legnagyobb cégeivel. A Ford-cég segített bennünket a gorkiji autógyár felépítésében. Cooper, a neves amerikai szakember adott tanácsokat a dnyeperi vizierőmű építésében. Az önök mérnökei nyújtottak segítséget a sztálingrádi és a harkovi traktorgyár építésében. Amerikaink és angolok adtak tanácsot a moszkvai Metró építésében. M) hálásan fogadtuk az önök szakembereinek együttműködését és sokan közülük szovjet érdemrendekkel és díszoklevelekkel kitüntetetten tértek vissza hazájukba, nem is szólva az anyagi javadalmazásról. Nem lehet akadály a gazdasági együttműködés előtt Vajon mi gátolja, hogy felújítsuk és továbbfejleszszük a gazdasági együttműködést a jelenlegi, minőségileg új szakaszban, amikor nemcsak mi tanulhatunk önöktől, hanem sok tekintetben önök is tanulhatnak a ml mérnökeinktől, tervezőinktől, tudósainktól. Az ilyen együttműködés kétségkívül kölcsönösen előnyös lenne. Gazdasági sikereinket — a mieinket és az önökéit — az egész világ örömmel üdvözölné, hiszen a világ elvárja e két nagyhatalom segítségét abban, hogy mielőbb talpraálljanak azok a népek, amelyek gazdasági fejlődésükben évszázadokkal elmaradtak. Most nem beszélek arról, hogy kinek a hibájából, önök nagyon jól tudják. Oldjuk meg jobban, igazságosan és emberségesen, hogy miképpen vezessük kl ezeket az országokat jelenlegi helyzetükből. Országunk egy rubelt sem keresett idegen természeti erőforrások és idegen munka kizsákmányolásából, mi mégis hajlandók vagyunk segítséget nyújtani a függetlenségüket elnyert ázsiai és afrikai országoknak. Ugyanakkor Igazságos lenne, ha azok az országok, amelyek idegen természeti erőforrásokat és idegen munkát használnak fel, jobban kinyitnák pénztárcájukat. A szovjet Minisztertanács elnöke befejezésül hangsúlyozta: — A békés együttélés és verseny egyre nagyobb közeledést tételez fel a népek között gazdasági és kulturális téren. Lemondani a békés együttélésről és versenyről annyi, mint megszakítani a népek közötti kapcsolatokat, tovább szítani a hidegháborút. Aki nem akar szándékosan szemet hunyni a valóság fölött, elismeri: az egyetlen ésszerű mód, hogy ma a nemzetközi kérdéseket tárgyalások útján oldjuk meg. Az Egyesült Államokba érkezésünk és Eisenhower elnöknek a Szovjetunióban teendő látogatása remélhetőleg lehetővé teszi, hogy őszinte eszmecserét folytassunk a vitás kérdésekről és megkönnyíti, hogy megegyezésre jussunk. Hruscsov végül kifejezte azt a reményét, hogy az Egyesült Államok üzletemberei helyes irányban használják fel befolyásukat és síkraszállnak a két ország békés együttéléséért és versenyéért, miként gazdasági életük kiemelkedő képviselői közül egyesek már ma is teszik. Nincs messze az idő, amikor a Szovjetunió végleg megelőzi az Egyesült Államokat Pénteki szántunkban közöltük olvasóinkkal, hogy Hruscsov Washingtonban, as országos sajtóklubban beszédet mendott, s ismertettük a beszédet ls. Az alábbiakban közöljük a beszéd elhangzása után feltett néhány kérdést és Hruscsovnak e kérdésekre adott válaszait. Miután N. Sz. Hruscsov befejezte nyilatkozatát, Lawrence, az országos sajtóklub elnöke javasolta, hogy az újságírók tegyenek fel kérdéseket. '" ' " Az első kérdés, amelyet a sztálini személyi kultusszal kapcsolatban tettek fel, szembetűnően provokációs jellegű volt. A kérdésre N. Sz. Hruscsov kijelentette: szeretném megkérdezni azokat, akik ezt a kérdést kigondolták: mikor szövegezték meg, mikor agyalták ki, milyen célból, mit akartak elérni vele. Nyilvánvalóan sarokba akarnak szorítani és már előre mosolyognak. A közmondás azt mondja, az nevet, aki utoljára nevet. Csak aztán azok az urak, akik ilyenféle ravasz kérdéseket kiagyalnak, s már előre nevetnek azon, hogy ugye milyen ügyesen kigondolták, később meg ne bánják. A provokációra nem térek kl és nem válaszolok az amerikai sajtó itt egybegyűlt számos méltó képviselője ellen irányuló barátságtalan kitételekkel. Csak annyit mondok, hogy a hazugság, bármilyen lábakon is jár. sohasem éri utol az igazságot. (Taps.) Kérdés: Csupán véletlen volt-e az, hogy az ön érkezése előtt bocsátotta fel a Szovjetunió a holdrakétát? A felségjelvény fellövése a Holdra vajon kifejezi-e azt a szándékot, hogy igényt tartanak a Hold fölötti uralomra? N. Sz. Hruscsov: Az Egyesült Államokban tett látogatásom és a szovjet holdrakéta felbocsátásának egybeesése egyszerű, de mondhatnám kellemes egybeesés. (Derültség a teremben.) Ha önök közül valaki kételkedik ebben, az Önök tudósaihoz utasítanám — magyarózzák meg ők, mi a dolog lényege. Mondják meg a tudósoknak, hogv erre és erre a napra időzítsenek egy holdrakéta felbocsátását, maid meglátják, mi lesz belőle (Derültség, taps.) Uraim, most szeretnék válaszolni a feltett kérdés második részére, hogy a felségielvénv eljuttatása a Holdra ok-e bizonyos szovjet tnlaidonjogi ieények bejelentésére a Holdon. Kérem, értsenek meg —, senkit nem akarok megsérteni: különböző kontinensekről való, különböző lelkialkatu emberek vagyunk. Akik így teszik fel a kérdést, azok a tőkés lelkialkat fogalmaival gondolkoznak. Én viszont a szocialista rendszer, egy új világnézet és új fogalmak embere vagyok. Nálunk az -enyém* fogalom elhal és bevonul egy új fogalom — a -mienk*. Ezért a rakéta felbocsátását és a felségjelvény eljuttatását a Holdba — a mi vívmányunknak tekintjük. És ebben a »mi« szóban a világ országait értjük, vagyis úgy értelmezzük, hogy ez az önök eredménye is és mindazok eredménye, akik a Földön élnek. (Taps.) Kérdés: Milyenek az Egyesült Államok és a Szovjetunió kétoldalú kereskedelmi fokozásának lehetőségei, különösen a közszükségleti cikkek területén: mire van Önöknek leginkább szükségük és mit adhatnánk el mi? N. Sz. Hruscsov: Nekünk elsősorban arra van szükségünk, hogy felszámolják a megkülönböztetéseket a kereskedelemben. Ez a legfontosabb. Mindazt, amit Önök tesznek, mi szintén meg tudjuk tenni, egyes dolgokat azonban mi előbb megcsináltunk, mint Önök. (Nevetés a teremben.) Mi semmit sem tudunk önökről. Bizonyos árucikkekből Önök ma többet termelnek, mint mi, ez azonban történelmileg kialakult körülményekkel magyarózható. Az önök országa jóval előbb lépett a kapitalista fejlődés útjára, mint a mienk, ennélfogva gazdaságukat önök magasabbra fejlesztették, mint amilyen a forradalom előtti Oroszország gazdasága volt. Azt azonban tudják, hogy a mi gazdasági életünk feilesztésében most nagy változások történtek. Még mindig némi távolságra vagyunk Önöktől, van köztünk bizonyos távolság. Mi azonban már közeledünk egymáshoz (a teremben élénkség támad, amikor N. Sz. Hruscsov kezével mutatja, hogyan csökken a távolság az Egyesült Államok és a Szovjetunió gazdasága között), s úgy gondolom. nincs messze az a nap, amikor ebben a mozgásban felcseréljük helyünket; gazdaságunk teűesztésé ben utolérjük Önöket, s nincs messze az idö, amikor mi állunk az élre. Meg kell mondanom, az Egyesült Államokba nem hosszúra nvújtött kézzel jöttem, hogy belenvúljak oánrélszekrénvükbe. Ez az Önöké, mi pedig megelégszünk a mienkkel. (Nevelés). Nem fogom tartani a kalapomat, hogy mindenki azt dobja bele amit jónak lát. (Vidám élénkség.) Mi büszkék vagyunk rendszerünkre, népünkre, államunkra, eredményeinkre. Mi jó kereskedő felei akarunk lenni önöknek, éppúgy, mint minden más országnak. Ami az országaink között a kereskedelem fejlesztését illeti, a mi véleményünk az: azt kell megvenni, amire szükségünk van, önök pedig azt adják el, aminek eladását lehetségesnek tartják. Most nincs szándékomban konkrét kereskedelmi tárgyalásokat folytatni. Szándékosan nem hoztam magammal senkit a külkereskedelmi minisztériumból, nehogy azt gondolják, hogy hosszúra nyújtott kézzel közeledem a gazdag Samu bácsihoz. (Derültség a teremben.) Ha az önök részéről óhaj mutatkozik a kereskedelem fejlesztésére, itt lesznek a mi képviselőink is, akik konkrétan megegyezhetnek önökkel ebben a kérdésben. ök részletesen megmondhatják, mit akarunk önöknél vásárolni és mit adhatunk el önöknek. Kérdés: ön beszédében azt mondotta, hogy nem kell beavatkozni más országok belügyeibe. Hogyan egyeztethetők össze e szavak a magyarországi orosz beavatkozással? N. Sz. Hruscsov: Lám, az úgynevezett magyar kérdés egyeseknek a foga közé szorult, mint a döglött patkány: kellemetlen ugyan, de nem tudják kiköpni. (Derültség.) Ha önök ilyen irányba akarják beszélgetésünket terelni, akkor odavethetek jó néhány döglött macskát. Ezek frissebbek lesznek, mint az ismeretes magyarországi események kérdése. Ami : pedig Magyarországot illeti, sokszor és eléggé kimerítően beszéltem már erről. Különösen nagy megelégedéssel és örömmel adtam számot a magyar népnek, amikor vendégként tartózkodtam Magyarországon és a mi hős Szovjetuniónkat képviseltem. Kevéssel a magyarországi események után volt ez. Egész Magyarország úgy helyeselt nekünk, hogy nem tudom, hogyan lehetett volna naevobb mértékben és jobban kifejezni a magyarok igazi érzéseit a Szovjetunió iránt. M< országgal az összes kérdéseket már régen megoldottuk és egy sorban győzelmesen haladunk előre, ök a szocializmust évink, mi a kommunizmust. Céljaink azonosak — közös a cé'nr>k. közös az utunk. Megmondhatom még. hogy ilyenféle ellenkérdéseket én nem teszek fel önöknek, mivel más céllal jöttem az Egyesült Államokba, Jó szándékkal és tiszta szívvel. Nem azért jöttem ide, hogy különböző kérdéseket tegyek fel, amelyek kiélezik az országaink és kormányaink között fennálló kapcsolatokat, hanem azért, hogy megjavítsam a fennálló kapcsolatokat, s hogy úgy mondjam, " felszedjem az útról azokat a köveket, amelyek akadályozzák országaink közeledését. Ezért semmi olyat nem akarok tenni, ami ellentétes lenne ezzel a fő céllal —országaink kapcsolatainak megjavításával és a hidegháborús állapot megszüntetésével —, ami akadályozná a barátság fenntartását, a világbéke megszilárdítását. Kérdés: Hruscsov úr, amíg ön itt tartózkodik az Egyesült Államokban, tárgyal-e Eisenhower elnökkel a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti légiforgalomra vonatkozó egyezmény megkötéséről? N. Sz. Hruscsov: Ez igen konkrét kérdés és természetesen nem szerepel megbeszéléseink programjában, mert nem nagy és nem átfogó kérdés. Mi azonban hajlandók lennénk a légiforgalmat kiépíteni országaink között. Országunknak sok európai és ázsiai országgal van közvetlen légi öszszeköttetése. Ha az Egyesült Államok kormánya óhajt ilyen megállapodást, úgy gondolom, hogy aligha kell ezzel nekünk — az elnöknek és nekem, a minisztertanács elnökének — foglalkoznunk. Ezt megtehetik minisztereink. Kérdés: Hruscsov úr, mi mindig arra törekszünk, hogy minél előbb híreket kapjunk önöktől, ezért szeretném megkérdezni, mikor akarnak embert átdobni a Holdra? N. Sz. Hruscsov: ön meglehetősen rosszul használta ezt az -embert átdobni* kifejezést. Mi nem szándékozunk embert átdobni, mert nagyra becsüljük az embert és senkit sem fogunk átdobni. Mi a világűrbe embert csak akkor küldünk fel, amikor meglesznek ehhez a szükséges technikai feltételek. Egyelőre azonban nincsenek meg. Mi nem akarunk »kihajigálni« olyan értelemben, mintha valakit kidobnánk. Számunkra az emberek igen drágák. Kérdés: Hajlandó-e Oroszország Kanadával és az Egyesült Államokkal, északisarki szomszédaival megosztani azokat az információkat, amelyekre az orosz tudósok szert tettek széleskörű és igen sikeres északisarki kutatásaikban? N. Sz. Hruscsov: Ugy gondolom, igen. Ebben a kérdésben együtt kell működni minden országgal. Ez így hasznos. Általában mi ellene vagyunk mindenféle monopóliumnak. (Nevetés, taps) Kérdés: Mi a célja az Egyesült Államokban tett látogatása utón pekingi utazásának? N. Sz. Hruscsov: Ez nyilvánvalóan igen -bonyolulté kérdés. (Nevetés a teremben.) Elvtársak ... bocsánat. itt vannak elvtársak és urak. (Nevetés.) A szokás hatalma. Ezenfelül itt vannak a mi szovjet újságíróink, akikkel jólesik az -elvtárs* megszólítást használni. Ez az általános megszólítás Nem szeretném még megfosztani magamat attól a feltételezéstől. hogy önök között is vannak olyanok, akik nem tiltakoznának, ha elvtársaknak szólítanám őket. (Élénkség a teremben.) így hát önökhöz fordulok, uraim, (nevetés), eondolom, az úisáefrók nemcsak frnak, hanem olvasnak is. (Nevetés.) Ha az újságírók olvasnak. emlékezniük kell. hogy 1959. október elsején lesz tizedik évfordulója annak, hogy az amerikai... látják, most mindjárt elmondhatják — mire gondol Hruscsov (nevetés), most jól fülöncsíptek (nevetés)..hogy a kínai munkásosztály és Kína dolgozó parasztsága megszerezte a hatalmat. Tíz éve valósult meg Kínában a népi hatalom. A kínai nép bensőségesen megünnepli ezt a napot, ahogy mi is megemlékezünk barátainknak erről az ünnepéről. Mi például azt tartjuk, hogy egyszer talán eljön az idő, amikor az októberi forradalomtól kezdik majd az időszámítást. De ez csak a j3vő. A kínaiak is értékelik saját győzelmüket és mi megértjük, hogy ők megbecsülik sikereinket. A Kínai Népköztársaság fennállásának 5. évfordulóján én vezettem az ünnepségeken részvevő szovjet küldöttséget és Pekingbe utaztam. Most meghívást kaptunk a kínai kormánytól, ho«v képviseltessük magunkat küldöttséggel a tizedik évforduló ünnepségein is. Ugy alakult a dolog, hogy szeptember 28-án vissza kell érkeznem a Szovjetunióba, majd a következő napon Pekingbe kell repülnöm. Ez természetesen megterhelés számomra, de úgy gondolom, nagy megtiszteltetés is, hogy kínai barátaink között lehetek. A szovjet küldöttség már Moszkvába érkezésem előtt elutazik a Kínai Népköztársaságba. Távollétem idején a küldöttség vezetője Szuszlov elvtárs lesz. Kérdés: Hruscsov úr, válaszolhatna-e a kővetkező kérdésre: előterjesztett-e ön valamilyen új javaslatokat mai beszédében, tartalmaz-e az ön mai beszéde a nemzetközi feszültség enyhítésére irányuló valamilyen újabb javaslatokat? N. Sz. Hruscsov: Elsősorban azokat a kérdéseket keli megoldani, amelyek már felvetődtek és megoldásra várnak. — Kérdéseket kiagyalni azonban, amikor még a régiek nincsenek megoldva, azt jelenti, hogy eltávolodunk a sarkalatos problémák megoldásától. Ha azt mondják, hogy beszédemben nem vetettem fel új kérdéseket, ezzel egyetértek. Ezze) kapcsolatban helyénvaló utalni a mondásra: az ismétlés a tanulás anyja. Mi kitartóan azon fáradozunk, hogy eltávolítsuk a népek közeledését gátló akadályokat, hogy eloltsuk azokat a parázsló szikrákat, amelyek lángra lobbanthatják a háború tüzét. Ezeket a szikrákat mindenképpen el kell ol-y tani, törekedni kell a megérett kérdések megoldására, hogy biztosítani tudjuk a békét minden népnek. Kérdés: Az Egyesült Államokban nagy érdeklődés nyilvánul meg a Szovjetünk) különböző nemzetiségeinek, köztük a zsidó lakosságnak a helyzete iránt. Nem szólna néhány szót erről? N. Sz. Hruscsov: A Szovjetunióban nemzeti kérdés olyan értelemben, ahogy önök gondolják, nincs. Minden nemzetiség barátságban él, mindegyiknek egyenlő jogai vannak. Nálunk az emberhez való viszonyt nem nemzetisége, vagy az a felekezete határozza meg, amelyhez tartozik. Ez minden ember lelkiismereti ügye. Mi mindenekifőtt az embert, mint olyat nézzük. Nálunk az összes nemzetiségek — oroszok, ukránok, turkmének, üzbégek, kazahok, bjeioruszok, grúzok, örmények, kalmükök, zsidók ... —, ha el akarnám sorolni a Szovjetunió összes népeit, akkor nem elég az az idő, amenynyit erre a sajtóértekezletre szántunk — mind békében és egyetértésben élnek. Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan soknemzetiségű állam, mint a Szovjetunió, erős és sikeresen fejlődik. Országunk népei bíznak egy(Folytatás a 3. oldalon.)