Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

I 1959. augusztus 9., vasárnap r- MÚZEUMI SÉTÁK j Tékák, buiellak, elnémult hangszerek között I A NIFRR E-NRRNI I nép- lik a tálasok (gölöncsérek) nyelt, hogy tudományos felI A | élet készítményeitől. A szegedi dolgozásuk és kiállításon évszázados múltú' hagyó- fazekas mesterség már a való bemutatásuk révén az mányanyagával és sok jel- ve- és disznóformájú kan- utókor megismerhesse, milemző vonásával ma mar csók. A fazekasok az egy- lyen foglalkozásokat űztek túlnyomórészt a múlté. A szerű zöldmázas pálinkás- elődei. Megtalálható a többi modern, városias hatást ter- múlt század végén hanyat- között a híres szegedi super jesztő kultúra a régi népi lásnak indult, ezért a kerá- (hajóács)-mesterség __ szeréletformát szokásaival, vise- mia-gyújtemény nagy része számkészlete, a bőgőshajó letéve! környezetével együtt Hódmezővásárhelyről való, az álló vagy tökös bárka és mindinkább a várostól tá- ahol később is virágzott ez a vízimalom pontosan kiVoleső falvakba szorítja. Év- az iparág. Érdekes ritkasá- csinyített modellje, megvantizedek óta kihaltak vagy gok a hordóskulacsok, az nak a kékfestők kézi munpusztulóban vannak a régi ún. miskakancsók és a med- kával készített nyomófái, szegedi foglalkozások is, butellák oldalát is virág- amikkel a század elején még amelyek hajdan híressé tet- mintákkal díszítették és fel- közkedvelt festőruha gyönyöték a várost. A régi mép- Irattal látták el, az egyikre rű mintáit készítették, a méélet laasan elenyészik —, pl. ezt véste készítője: "Nagy zesbábosok dúcai, az ötvöcsak az öregek emlékezeté- Pálé ez a butella, melyet Sok szerszámai és a példáben él majd — de tárgyi szerzet nem magáér hanem kat még szaporíthatnánk így tovább. Jelentős anyagot képviselnek a még működő, de már hanyatlóbaji levő, nagy múltú szegedi mesterségek is: a késes-, kötelesszitás-, Docskoros-mesterség. Csodálkozva áll meg az érdeklődő egy cigányvajda öltözetének ezüstdíszei láttán: a vajdalánc, a pityke- és dolmánygombok mind aprólékos, mesteri munkára vallanak és ezt cigány-kovácsok készítették. A másik polcon egy hege dű alakú hangszer vonja magára a szemlélődő figyelmét, ez a tekerő lant vagy emlékanyaga megmarad az több jó barátiér. Aki iszik nyenyere, régi, ma máx isUtókor szamara, megőrzi a belőle, vájon egésségére. meretlen' hangszer. Mellette múzeum. Készült 1887. Ki ez butellá- egy ugyancsak kiveszett néMit őriz a szegedi múze- nak szorult lopására kívá- pi hangszer a bőrduda fekum néprajzi gyűjteménye a 7iom hogy jusson ilyen ura- szik Allatbőrből készült hagyományos szegedi nép- ságra pesti vagy budai ta- tömlőjét egy hóna alá vett életből? Melyek azok a tár- licska tolásra a koldusok harmonikaszerú fújtatóval gyak, amik a múzeumláto- között főkapitányságra.« íúu tele levegővel a zenész, ga4ók leginkább I TOVÁBBSÉTÁLVA |a™k" miközben a duda furulyáérdeklődésre tarthatnak sza- I tar- játszott. A furulya vémot? ban' a Paszt<>rkodás, szilaj J menvecskefeiet vagy Ha valaki a felszabadulás állattartás és földművelés g™* hn^fü előtt meglátogatta a szege- régi munk^es^it láthat- ga****^ vannak, Int szarutól klfzíteU ^fz- amiken főleg szőrmés desz Hordóskulacs és Miska-kancsó. di múzeumot, lenn a földszinten színes, tárgyi anyag ban igen gazdag kiállításban tortülkök és cifra faragású ki szerbek játszottak. A bicikli gyönyörködhetett. Külön tokosok, amik szaz évvel ez- ( r5„ TTTITYÍI at I siettünk csoportokban voltak kiállít- előtt még veszedelmes fegy- ItaAkruiuuftu | végig a va a halászat, pásztorélet, verek voltak a betyárok ke- hatalmas néprajzi raktáron földművelés, kismesterségek zében. A primitív földmű- _ be-betekintve egy-egy szerszámai, a faragott és fes- velést a faekék képviselik, zugba — és mégis mennyi tett alföldi parasztbútorok de mellettük már ott van a értékes kincs vonta magára és az egész kiállításnak a homoki gazdálkodás újabb figyelmünket. Pedig » még csúcsát egy hamisítatlan pa- eszköze, a högyhúzó, amivel nem js szóltunk a régi szerasztszoba-enteriőr képezte, a szeged-alsótanyai parasz- gedi halászok hatalmas, Való igaz. hogy a látogató tok a múlt század utolsó év- egyetlen fatörzsből kifaragott ma kevesebb tárgyat láthat tizedei óta a Duna—Tisza Csónyik-járó\ és a hátsó sokiállítva. Ennek az a leg- kczi homokot meghódítottak. rakban levő nagy szélmafőbb oka, hogy a gyújte- A pásztorfaragások közül iornrnodellrő! amely úgy mény azóta lényegesen gya- becses értéke a múzeumnak magaslik ki itt a tárgyak Tapodott és így a hatalmas egy rovásírásos bot és egy tömkelegében, mint az alfölraktári anyagnak kis részét művészi faragasu juhasz- di széImalom a kis faluszéli sem lehet kiállítás-szerúen kampó, amin a faragó a ju- házak közül Szándékunk elrendezni, mint régen. hász mindennap! dolgait nem volt töbh. lzelítőt ad_ A néprajzi gyűjtemény örökítette meg elethu jele- n- a,bból mit gyűjtött és ma több mint 7000 tárgyat netekben. ^ őriz a szegedi múzeum számlál. Alapját - talán . A ** Szegeden sok olyan környék népéletének és nem mindenki tudja - az ;P?RFSAT uztek' amely mar néphagyományának 1900-as években Tömörkény kihalt, csak emlekezetuk el % kimeríthetetlen kinIstván vetette meg, aki ak- öregek ajkán. A muzeum ^sb£,yájából. kor a múzeum és a könyv- megőrizte ezeknek a szertár igazgatója volt. A nép- számkészletet es készitme- juhasz Antal rajzi raktár azóta vidéki^-"" múzeumaink legnagyobb} ilven jellegű gyűjteményévé* vált, felöleli az ősi halász-J szerszámoktól a népviseletig* a környék népi kultúrájának* és a népi foglalkozásoknak} minden ágazatát. Szemlélte-* tésül csak néhány példát} szeretnénk kiragadni, hogy* képet adjunk ennek a sok-J színű gyűjteménynek gaz-* dagságáról és értékeiről. J A néprajzi gyűjteménynek, Titusz tulajdonképpen egy rekmek számított, komoran a régi kiállításról legismertebb* egészen normális, kedves, ült a játék-kockák között és resze a parasztszoba. Fara-, életrevaló kölyök. Ellenben szemmelláthatólag unatkogot es festett bútorokból all,* a szülei... Bocsánat, bocsá- zott Annyi fáradságot sem köztük a mennyezetes ágy-, natj természtes dolog, hogy vett' magának, hogy a kocgyal, amin magasra feltor-* az ifjü rendkivüli intelligen- kákát a mellékelt mesekép nyozott csipkésszélu parnak} ciaja már „agyon korán alapján összerakja. A szüdiszelegtek. Nehez lenne vá-, megmutatkozott. Bizonyos lök sóhajtoztak. Ezek a sólasztani a szép festesu ta"-} esetekben mar akkor, ami- hajók, boldog sóhajok voltekák és tulipános ladak, kor még volt Meg_ tek A családi tanács hatákozül, de annyi biztos, hogy* történt egv alkalommal, rozatot hozott: Ki kell elégímindegyik tulipános ladat; hogy elfelejtették meacuk- teni Titusz határtalanul fejmeg tudnánk rakni tó ho-* rozni a neki járó tejet* Ek_ lett szeiiemj adottságait. Jöjzomannyal a gazdag viseleti'kor xitusz csijnya fintort jön egy bicikli! A nagypapa gyujtemenybo! _ Főleg szerb, csjnált köpködni kezdett, azt indítványozta, hogy veés bunyevác noi ruhák van-* toporzékolt, kiabált mindad- gyenek az ifjúnak egy rolnak szép számmal. Ereket, dig> amjg azt nem láUa ,ert TiU)sz mamája feiháaltalaban rikító színű hím-* hogy mamája e cukortatót borodva utasította el ezt az zések és flitterek jellemzik,; megfog;ja Szóyal iJyen okos aián]atot és méltatlankodása amik a mi szemünknek szo-* voH Titusz Ez az okossága olyan nagyfokú volt, hogy katlanul hatnak, bzep vi-; azonbarl nem kizárólag a Ti- a nagypapa végül is engeragos "testhönaliok" es ra-, tusz névt61 fügött , délyt kért arra, hogy 6 vekott szoknyák kepviselik az* hessen Titusznak karácsonyapátfalvi és a már szintej Más lehetőség nem volt: kihalt tápai viseletet. Mú-Í Titusz szülei ápolták és fej- ra egy DlclKmzeumba került a szépen ki-J lesztették fiacskájuk korán Karacsony előtt ^ rávarrott szúr és a suba is,} jelentkező rendkívüli tehet- samapon - tótón ezustva ami ugyan falun és a tanyá-5 ségét, mely az idők folya- sarnap volt — a mama EBREDES • A nyári hajnal tűzrózsái nyílnak Az álmos égen ezer fény cikáz, ömlő arany, bársonycsápú illat nyújtózik és bíborteli láz mosdatja a még bóbiskoló virágok fejét. • O, e hajnal, ékes ébredés! Nagy, nyitott szem a kerek világ. S moccanások zaja, mint a kés elvágja a hosszú éj pihés hallgatása vékony fonalát, • Ö, e hajnal! Minden él, mozog. Dalt rikkant a víg madártorok, hogy kihímezze véle az eget. Földrés ásít, puha pára szál! Tapogatva bólong a törpe fűszál, a gyermekláncfű sárgán felnevet, s a napba röppen minden üzenet. • Lassan népesül az emberlakta táj. Kasza pendül, ahogy a barna váll magára kapja, acélján szisszenés remeg. Nehézléptű, szikár, izmos emberek alatt keményen döng a zsíros barna föld. A nyár levett kalappal rájuk köszönt. És mennek, mennek mint a diadalmenet aratni &z érett, sárga életet. • ö, te hajnal, szétguruló nyári lobogás! Cirógató fény, szelídszavú, csodás. A dolgos béke ott érik a lágy gyümölcsökön, emberségben és a porhanyós rögön, kaszák hegyén, a barna búzamagban feszül, keményszik, egyre szakadatlan, növényi sejtben, parány bogárszemekben, meleg mosollyal mindig fényesebben. • Áldassál, áldassál hajnalból nőtt reggel, s engemet te áldj meg puha tenyereddel. Itass meg békédnek súlyos aranyából, melytől a gondolat tiszta fényben lángol. Cirógass, te táplálj, féltőén szeress meg, s mutasd meg az utat a testvérszívekhez. A harmatos kert virágszaga árad. A nyári égen ezer fény cikáz. Állok nekidőlve egy vén bütykös fának, s szememben ég a júliusi láz. Kápráztat, békít, feloldozza nyelvem, s míg a pillanat ámulattal telik, egy harsány kamasz kis rigó felettem kitartóan fújja ferde füttyeit. PARÓCZAI GERGELY IfolyaUék Barackvirág-bimbó Lány dereka ringó Lengő tarka kendő Sasmadár kerengő Hófehér vitorla Fekete hegy orma Mintha minden napsugár A te lelked volna Mintha minden könnycsepp A te könnyed volna Mintha minden vércsepp A te véred volna Mintha minden fűszál Aranyhajad lenne Ibolyakék virágok Nyiladoznak benne Elmentem megjöttem Messzi réten jártam Csuda-messzi mezőben Virágok közt háltam Csuda-messzi rétről Virágokat hoztam Egy-egy madár énekel Mindenik sziromban Barackvirág-bim bó Lány dereka ringó Tolla-ezüst kék madár Magas homlokodra száll "Már nincs se nap se harmat Csak a krúgató darvak Csak hideg van és szél van Hová ebben a szélben? Ne menj! hiszen megázol Ne menj láttam hogy fázol« Tolla-arany kék madár Lengő tarka kendő Sasmadár kerengő Melled tájékán megáll "Házat építettem Magamban tenéked Köröskörm virágok Illatosak kékek Köröskörül madarak Énekesek szállók így hittem úgy hittem Most is ma is várok« Tolla-gyémánt kék madár Térdeidre ülve vár Hófehér vitorla Fekete hegy orma Messze nagyon messze már "Áldott legyen az öled Áldott a te melled Áldott legyen az a perc Mikor megölelnek Áldott legyen méhed Ereid futása Térded lassú remegése Eveid múlása« Mintha minden napsugár A te lelked volna Mintha minden könnycsepp A te könnyed volna Csuda-messzi rétről Virágokat hoztam Egy-egy madár énekel Mindenik sziromban Papp Lajos 'Ca.nulságos történet ged környékén is nozzaiar-' ura. SÍUICIOTMIJJOIU megve- „a,,,^.,- — • _,:,,intt tozott a bocskor, ötven-hat-} ték neki a legnagyobb és való akadt az ut°n> van évvel ezelőtt a férfiak* legdrágább épító-játékot, a mama a visszafojtott >z még mezei bocskorban arat-} amit csak kapni lehetett, gátamtól szinte reszKeieii . tak * Ennek dacára Titusz, aki ek- Hátha elfogytak már a DINégy hosszú polc tarkái-' korra már szinte csodagye- ciklik? A félelem alaptalannak bizonyult. Nagyon sok bicikli volt az áruházban. Méghozzá kétféle kivitelben. Az egyik fajta alacsony volt, könnyű sárga faüléssel, fekete lakkozott széllel. A másik fajta szinte kínálta magát olyan csodálatosan szép volt. Luxuskivitel, szemkápráztató nikkelezés, piros bőrülés, s méghozzá légfék! Az elárusítónő kézenfogta Tituszt és odavitte az egyszerűbb biciklikhez. A mama hirtelen kényeskedő hangon kérdezte meg a gyönyörű kerékpár árát. Ez bizony drága volt, nagyon drága. Valahogy meg kell majd győzni nagypapát arról, hogy csak ilyen biciklit lehetett kapni, olcsóbb egyáltalán nem volt az áruházban. Amikor a mamának végrevalahára kezében volt a kifizetett blokk, Titusz eltűnt. Végül az elárusítónő találta meg a játékállvány előtt. Egy dundi mackót tartott a kezében és boldogan szorongatta arcához. Másnap természetesen elkezdődött a tanítás otthon az előszobában. A kíváncsi szomszédok nemsokára csodát láthatnak, Titusz ráül a biciklire és ... egy, kettő, három, elrobog rajta. Ezt várta a mama nagy izgalommal. Remélhetőleg nem fog esni addig a hó. Nem sejtett szegény mama semmit azokból a szörnyűségekből, pmik pedig rá vártak. A tanítás ugyanis mindkettőjükre meglehetősen kínos volt már eddig is. Bár Titusz nyugodtan tűrte, hogy ráültessék a biciklire. A kormányt is hajlandó volt megfogni. Amikor azonban a hajtásra került volna a sor, Titusz inkább a csengőt nyomkodta, mint a pedált. Mama részéről keserű szidás, leckéztetés, Titusz részéről sok-sok könnycsepp következett. Újra és újra ráültette Tituszt a biciklire, könyörületet nem ismerve. Lábacskáit az egyszerűség kedvéért rákötötte a pedálra, hogy azok végre megértsék már: ott a helyük. Nyögve és szuszogva nyomta a kicsi pedált. Valahányszor a konyhaajtótól a kijáratig vezető rövid kis utat megtette, sírva kérdezgette: — Most már mehetek játszani, Mami? * Amikor nagy ritkán megengedte neki mama, hogy csengethessen, csak akkor mosolyodott el egy kicsit. Eljött a karácsony. Bánatosan és unottan állt Titusz a karácsonyfa alá állított bicikli piellett. Mama tartózkodott attól, hogy levigye az utcára a biciklit és a kicsike feltűnő értelmességéről az utóbbi időben egy szó sem esett. Tekintettel arra, hogy az utcát hó és jég borította, a pincének egy sötét sarkába dugták el a csodaszép biciklit, Bölcsen óvakodtak erről a témáról egy szót is beszélni. Uj év lett, (tavasz, és ezzel együtt kék az ég és vidám a napsütés. A reggeli bevásárlás közben Titusz mamája arra a valamire g«hdolt, ami a sötét pincében árván álldogál, és ebben a pillanatban messziről meglátta Titusz kis barátnőjét. — Valóban, ez a Mónika! A kislány egy biciklin ült, mely ragyogóan volt nikkelezve, piros bőrülése és légféke volt... Amikor Mónika meglátta Titusz mamáját, viharos sietséggel befordult a következő sarkon. A mama dermedten nézett a kislány után, azután elfelejtve a további bevásárlást, dühösen és kifulladva rohant hazáig. Ahogy gondolta, a pince sötét sarka üres volt! Pulykavörösen szaladt ki az utcára. Az aztán, amit ott látott, teljesen elnémította. Titusz, az ő értelmes. Int-ttlmens fiacskája. Mónika ócska rollerét hajtotta. — Mamikam, idenézz. elcseréltem! Egy ilyen remek rollert, azért a vacak, buta bicikliért. Mónikával cseréltem! Mónika azt mondta, hogy a roller otthon készült! Klassz, mi? Miközben Titusz ezt a legújabban felfedezett szót harsogta, megfogta az összekarcolt, csúf kis pléhkormányt és elszáguldott. Kuti Judit fordítása