Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-09 / 186. szám

II 1959. augusztus 9., vasárnap FOHÁSZ Az éj szakálla penderül, megnő, s a vízen szétterül, a Hold mereszti nagy szemét és bámul, bámul szerte szét. Magába fordult itt a táj a csönd oly mély, hogy szinte miMagam vagyok a part felett, már alszanak az emberek, az emberek már alszanak hullámzó paplanok alatt; az ablakon ki és be jár a vékonypénzű holdsugár. Már alszik minden csendesen, álom száll lomha fellegen s az idő szíve mjg dobog, magamban fohászt mormolok: I nyugtass meg engem barna 'éj, csituljon el a szenvedély, ne azt figyeljem, hogy belül a nyugtalanság hegedül, hanem, hogy kinn a fák felett a szél hulláma megremeg, s hogy a folyó zord tetején ölelkezik a víz, s a fény. A gyengébbeknek adj erőt, a vágyódóknak szeretőt, a szomjas fűnek harmatot s álmot, ki még nem alhatott. Borongó fáknak lágy ködöt s békét a szomszédok között s hol vízben ring a láthaItár t a sok halász tengerre száll, adj nekik biztos, bő fogást,, zenélő hullámcsobogást. S hol pálmafák világa nő és óriás mammutfenyő, az ég ott mély kéken remeg és rabszolgák az emberek. önts a szivükbe új igét, a szabadság igéretét, adj nekik erős, nagy hitet, lerázni mind a nyűgöket, összetörni a tegnapit a tőke barrikádjaii. Es én lehessek — ennyit adj szívben és észben gazdagabb s ne az, aki csak enni kér, de éljek, haljak másokért Gál Sándor INDIÁN TRAGÉDIA Mikor napláng keletről érte fénnyel A templomot; a főpap fönt a kelyhet Utolszor oldta, s szikrák seregével Mutatta föl a kigyúló egeknek. Az Inka ott állt, tudta már a sorsát, Győz majd az álnok cselszövők keresztje; Napisten kincsét rablók szétorozzák Oh, mindent értett: itt volt már a veszte. És jött a Vád, a körmönfont, az álszent, Kuszottms hazugnak mondta öt, a bátrat. De messze fönt majd öröklét kegyében: Sziv oldatás lesz, s dúlta most utálat. Sóvár, fehér dölyf rátörő gyilokkal Ma dúvad bírák vádja lett felette: „Ránk bujtod Inka, néped — számolj sokkal! Szent Jézusunknak téged kér ma kedve!* S jött felelet: halk, átható keménység; "Testvéri jókat ígértetek, s álltam A szövetséget, bennem semmi vétség, De elmegyek! s majd nép követ halálban!* S a barna arc, a sasorrú önérzet Most Atlantisz lett, mely tengerbe tűnt el; Már hallgatott csak, s már futott a vésznek Tajtékja mind, s még árny ma is szívünkkel. Világ — kainmód — őt még aznap este A márványpadlón hűlt vérébe' látta, S búgó zsolozsma öldöklést rekesztve A rossz, kalandor századot kitárta. Dicsét, kegyét így küldte Róma aztán At Óceánon gyülevész hadnak; S áldást üzent a tettre, lobogóra, Máig se lelve nyitját más szavaknak... FÜSSY LÁSZLÓ ÉLÖ EMLÉKEK s ' DARVADOZAS A

nagy, vöröstéglás Tisza-parti leánygimnáziumot róla nevezi ték el. Azóta, már jó néhány éve, az iskola tanulói, az általános iskolát éppen befejezett szeleburdi csitrik és az érettségire készülő komoly nagylányok, különleges gonddal, nagy szeretettel tanulmányozzák az ő írásait. Ebben a tanévben pedig merész, nagy munkához fogtak: az irodalmi szakkör tagjai elhatározták, hogy a szegedi újságokban megjelent összes cikkeit összegyűjtik, illetve katalógust készítenek e cikkekről. Jövőre az önképzőkör egy teljes ülésen foglalkozik majd Itt élt, álmodozott és tért labb, mint az íróságnak ez a pihenőre Tömörkény. felfogása. Egyenesen csodáVándor, szent ez a hely, latos, hogy az ő életében míg magyar él s híre száll! mennyire — bátran ki lehet , , . mondani a szót — jelentékD

e ha feltetelezzuk is, telen szerepet játszott az, hogy a varos vezetői- hogy végeredményben mégbol vele kapcsolatban ^^ író Nemcsak abban nem hiányzott a joszándek, M egyébként elgondolkodtaes ha Juhasz Gyula verse tó jelentkezett ez, — »szent ez a hely* — a h sohasem nevezte maszegediek felfogasat fejezte át írónak Mszen ezt még is ki, azt Szegeden sem tud- közismert szerénységével ták elintezni, hogy az íro valahoovan megtnagyarázmuvei rmnel nagyobb pél- hatjuk Hanem elsősorban dányszámban kerüljenek a nép közé. Pedig íróról lévén szó: ez lett volna a legfontosabb. És ez hiányzott a legjobban. A mai változásokban éppen az a legnágyabban fejeződött ki, hogy az írást ő mindig csak játéknak, igaz, gyönyörű és szükséges játéknak, de valahogyan mégiscsak a szórakozás egyik magasrendű nea nagy szegedi író művésze- szerűbb, hogy ez jelenti leg- mének tekintette. tével. főbb tartalmát. Az olvasók Igen, róla van szó, Tömör- és a hivatalos irodalomtörOlyúftid CL kezed A dombon hosszú sorok menetelnek, énekük proletár dal, és kemény akarattal formálja tenyerük jövőjét a világnak. Afrikában borzas hajú feketék simogatják gyermekeik izmos karjait, és forró éjszakák álmai ülnek a fák tetején. Hát nyújtsd a kezed proletár mindegy hol szült meg anyád, s hol szeretett szeretőd hajnali fényű nagy szerelemmel. Nyújtsd a kezed és erős torokkal énekeld harci dalunkat, s bátor ököllel csapj a bukó nap közepébe. BORBÉLY GÁBOR Előbbrevaló volt neki a hivatali .. , , ,, , munka, mindenekelőtt a csakény Istvánról, a szegedi táj ténetiras ízlese, igenye és a ládja> amelyért — Móra szaés a szegedi nép, az egy- —- ->- —<— szerű emberek nagy írójáról. Ha belépsz a róla elnevezett gimnázium előcsarnokába, életnagyságú képét netírás idegenkedését ott találod a falon, Jánoska mörkény művészetétől ,..,.,. ' . , _ lauja, amelyen. — raora szakönyvkiadás programja vég- vaival élve _ „minden órá_ ban még tudott volna halni*. Az írás csak ezután következett. S Tömörkény ebben az életformában is nagy íróvá tudott lenni. , , . , , . . Az ő igazi életformája tulehet helyeseim. De meg le- lajdonképpen a darvadozás het magyarazni. A legfőbb volt Szeretett kiskocsmák °ka, V°l T az- ldG~ fehér abrosszal leterített genkedesnek, hogy Tomor- aszta1a molIett j6féle vörös_ keny írásban es gondolko- borokat fald elüldögél_ dasban is azonosulni tudott ni Közben £igyeIte tanu]_ ••••••H a néppel, az o szegeny, sze- mán.vozta az embereket, a ziumban. Müveinek egyre rencsétlen szegedi nepevel. vízenjárókat, a ieeenvék szaporodó, egyre teljesebb, Ez nem tetszett akkor Bu- alatt éldk(?t akik g<£endá, dapesten. És az se tetszett, szobákból j5ttek a %í arti hogy Tömörkény egészen, városba< némel fontos dolmasfajta ember es egészen gaikat intéznl/ Tömörkény másfajta iro volt, ™nt ami- megleste őket fi lte t,y ^r elképzeUék. OsvátYr- <"gatta nő, a Nyugat naw szerkeszre szerencsésen összetalálkozott A polgári irodalomtörtéTöterTivadar szegedi festőmű- mészetesen sehogyan sem vész festette remekbe, éppen ezen a tavaszon; a szülői munkaközösség ajándékozta a képet az iskolának. Tömörkény emléke tehát elevenen él. Persze, nemcsak a nevét viselő gimnájobb kiadásait Szegeden — érthető okokból — még nagyobb érdeklődéssel és melegebb szeretettel olvassák, mint másutt. Napjainkban művészete reneszánszának vagyunk tanúi: mintha éreznénk, hogy mulasztásokat tője mondta egyszer — bikell jóvátennünk. A régi zonyos értelemben az akkori irodalomtörténetírás tudo- közfelfogást fejezte ki az mást sem vett Tömörkény- írói hivatással kapcsolatban: ről, Szerb Antal még a nevét írónak lenni nem foglalkofejében a hallott-látott dolgokat. aztán hazamén! és novellát írt. P

ersze bizonyos, hogy a legtöbb elbeszélése nem ilyen gyorsan és sem említette, s akik em- zás, nem is hivatás — több egyszerűen készült (no hi' v _ i i _ •» j i Al . í : _i_ i :. ' -t _ x. .„. . ' .. lítették is, érdektelen dolgok jelentéktelen leírójának tartották. Igaz, Szeged sohasem bánt vele mostohán. A régi Szeged sem. Utcát neennél; írónak lenni: élet- szen jó is lenne, több idő forma. Az írónak olyan éle- kell ahhoz, míg az írás megtet kell élnie, hogy mindent, születik), Tömörkény művéde mindent az égvilágon szetér.ek kapcsolata a daralárendeljen a művészi al- vadozással, letagadhatatlan. veztek el róla, szobrot állí- kotásnak, az írói munkának. Nem elsősorban azért, mert tottak neki, házát amely- Ne vitatkozzunk most azon, a darvadozás kitűnő anyagben élt és dolgozott, emlék- igaza volt-e Osvát Ernőnek, S^vSSte™táblával látták el. Juhász inkább állapítsuk meg bizoGyula verssel köszöntötte az emléktábla avatását: a darvadozás higgadtságát, békés tisztasányossággal, hogy Tömör- gát és bölcsességét sugározkénytől mi sem állt távo- za. Tulajdonképpen az VWW^/VW^VWVJVWW,f'íréz élete is olyan volt, imint egy hosszúra nyúlt IN em voltam meglepve, amikor' röviddel a proletárdiktatúra leverése után egy geden egy szocialista érzelmű fog- széken, hogy az elnök a feleselő orvosnő, ezért aztán hozzá jelent- vádlottat egynapi sötétzárkával bünkeztem. A kijárás persze nem volt teti, sőt súlyosabb esetben háromolyan egyszerű, ahogyan elképzel- napival is, de nyolc napról még sotem, bár tetszésemre bízták, hogy hasem hallottam. KM. • „ ,, ...... , megbilincselve akarok-e menni, vagy Tessék elképzelni egy cellát, ceobb szo nem is esett köztünk. szuronyos börtönőr kíséretében. Az mentpadlóval, amelynek összes búSft6tt fCgy r6ndürt 65 utóbbit választottam, annál is in- Sta egy csöbör. Semmi más. Azlevitetett a fogdába. kább mert a börtönben hatalmas ^ mégis7 a falba erősített vaskarinapon azzal jött te a szerkesztő- A rendőrt aki régi ismerősöm szakállt növesztettem, és így nem- "Ízt" olyan""esetb!n"" "használják, segbe rendőri nportertink, hogy a volt, megkentem, hogy ertesitse csa- igen ismertek fel a járókelők. amikor a rab nyugtalankodik és á politikai ügyekkel foglalkozo rendőr- ladomat. Meg voltam rola győződve, 6 'T1vp_knr fogalmazó kéret, hogy lapzárás után hogy dr. Szalay József főkapitány, i fogorvosnö nem árulta el a csooorreii aongeu az ,ajxoi. xiyenAoi keressem fel hivatalában, mert be- aki nagy irodalom, és újságíró-ba- A fegyőr jelenlétében, hogy is- 8 ka"aanoz a"Tlg k ? szelni szeretne velem. Déli lap vol- rátnak mutatkozott mindig és gyak- 2 mer, de arra kérte, hogy az "yug8ZlK- T?281™?53* yagy tunk Szegeden, Friss Hírek, amely a ran jött közénk kiskocsmába — per- előszobában várakozzon, mivel ő nem "'"íf6"' af. ntJ 8 V' ' Tanácsköztársaság ideje alatt mint sze civilben — rövidesen kiszabadít, tud szuronyos felügyelet alatt dol- ?!aK agy egy a párt hivatalos lapja: Proletár cí- Egy éjjelt töltöttem a rendőri fog- gozni. Néhány cigarettával is meg- szűrődjön a zárkámét viselte. dában és másnap "helyszűke* miatt toldta szavait mire a bortonor el- baBJ'Ezt f|lretofva adják ^ a csajDéli egy óra tájban mentem bé a a többi lefogott kommunistával hagyta a szobát. Engem meguzson- kát gz étellel amelyről a rab nem rendőrségre. Amint beléptem a fo- együtt, átvittek bennünket a Csillag- náztatott az elvtársno es a legkoze- megállkpitani hogy miféle, galmazó szobájába, kivette íróasztala ba, ahol négyen kerültünk az úgy- lebbi látogatásomkor mar ott volt darab kenveret 'is adnak hozzá, fiókjából a Proletár bekötött példá- nevezett egyesbe. Ketten régi elv- két kislányom is. Az egyik gyerek A%ötétség oly j,„azi hogy az nyait és kinyitotta ott, ahol egy jel társak voltak, egy vasas és egy fa- egy huszkoronast csúsztatott a zse- ember & &szeme el| t4rtott ujjait volt bedugva és azt elém tartvo ker- munkás, a harmadik egy kisteleki bembe, amiből baj lett törtenete- kilenckor bedobnak dezte: én írtam-e ezt a vezércikket? ember volt, aki váltig erősítette, hogy sen aznap cellavizsgalat volt es a ce]lába'egy pokrócot amit hasz"Menekülnek a patkányok* volt a "kumui.ista*, a valóságban azonban ven szimatoló őrmester megtalálta a tetszésé szerint matracnak, cikk címe és arról szólt, hogy a valami lóügyben ült vizsgálati fog- huszkoronást. Ezért a börtönigazgató takarónak vánkosnak, de azt város tisztviselői, bírák, ügyészek és ságban... egyhavi látogatási tilalommal bun- kiviszik Az egyetlen más előkelőségek eg^ás sarkát. A körülményekhez képest türhe- HÍ enyhüld e^ Sórai sltalzudtiporva rohantak jelentkezni á szo- tően éltünk. A kisteleki embert idő- kap.tar"i varban, amikor az teljesen üres. ciáldemokrata pártba, amikor kikiál- közben kicserélték egy vasmunkás- ispánnak aki régi ismerosom, volt, tották a Tanácsköztársaságot, most ra aki a direktórium elnöke volt és ^ elmondottam hogy sem elitelt, gy Uyen Béta alkalmával, pedig a közeli bukás, hírére hanyat- élénken, sőt gyakran hevesen vitat- sem vizsgálati fogoly nem vagyok, hogy úgy mondjam, csoda törhomlok rohannak kilépésüket beje- tuk a pojitika; helyzetet. Az udvari "^f13 mar két. boBapja ulok egy tént. Amíg az udvaron körbe lenteni. Meg sem kíséreltem tagadni, Etákon összejöttünk más elvtársak- magánzárkában negyedma- jártatn. az ügyeletes házi rab kimire 6 hosszasan jegyzőkönyvezett, ka] js és bár beszélgetni tilos volt, P™ , ; A leve,Ie) természetesen az vitte és kimosta a csöbröt. Amint majd azt azzal tolta elém, hogy ír- azok biztosítottak bennünket, hogy 1?azfato c^.zu+rfz1ta. ^léptem a cellába, az egyik sarokjam alá. Nem írtam alá, mert teli az oroszok már a Kárpátokon van- 60 élelmezési tilalommal sújtott. volt ferdítésekkel. — Miért nem írja alá, beismeri, hogy ön írta? nak és rövidesen kiszabadulunk, hiszen Tintát, tollat és papírt hozattam be, ban valamilyeh csomagfélét pillantotA harmadik büntetés oka a re- tam meg Hogy mit lehet az. nem nyírás volt. Egy napon, amikor ls se1tettem, mert a következő pilaz udvaron sétáltunk, maga az igaz- janatban már becsapódott az aitó. , ... • arnl.t azfr1 fu^délyeztek mert egy gató tartott szobavizsgát. Irásaimból ^ g ^j a hel t holacSp. - Ráerek az ügyészségén alairni. regeny írásahoz kertem. A fogház- megállapította, hogy börtönregényről mae^ fá nr véltem é eev dar^b - Ez nem tartozik az ügyészségre, van szó. amelyben a benti állap^ ^ret ^ szalonját taláUam a mert közigazgatási ügy - mondotta '^Lom kezS fokról ,s írtam. Az írásokat magá- földön. - fovalmazó vaaasom Kezeiesere, ae az engeaeiy- vaj V]tje engem-pedig lehivatott. . . ,, , a fogalmazo. be Ejdus ^ _ ürügyén írt, Kétségtelen, hogy ezt az élelem- És hova tartozik az on ugye, hoz nem járhatok e EiduS Bencián nyolcnapi sötét zárkával büntetem! pót'ékot "ak..a bazlrab tahette fda aki a vörös hadseregben, mint fo- ugyanis közismert kommunista volt, — mondotta. " ' hadnagy szolgált? — k,érdeztem. akit egyelőre azért hagytak szaba- Tudtam, azaz sejtettem, hogy a G az egészen más Én hazafias öon, mivel ő volt a városban a sötétzárka nem lehet valami kellelelkesedésből léptem be a vörös had- 'egiobb az "előkelőség*: mes hely, de ha sejtettem volna, H a polgármestertől az apátplébanosig hogy a valóságban milyen, azt hiseregbe és eszleleseimrol pontos je- az 6 pacient'úráiához tartozott. szem leugrottam volna a harmadik lentést tettem az illetékeseknek. Tudtam azortban, hogy van Sze- emeletről. Hallottam róla a törvényde hogy ki küldte, azt sohasem tudtam meg. Viszont ekkor tapasztaltam kézzelfoghatóan, hogy a szocialista szolidaritás még ,a sötétzárkába is bevillan. Ez adott erőt a további sötét napok elviselésére. Ligeti Jenő darvadozás. Nyugodt, csöfides élet volt, "-minden heroikus lendület és romantikus élethullámzás hiányzott belőle* — ahogyan Móra jellemezte. Magáról nem szeretett beszélni. Köteteket kellene ahhoz végigolvasni, hogy egy(egy olyan szót, egy-egv olyan mondatot találjunk a" írásaiban, amely magára íróra vonatkoznék. De azérl néha beszélt magáról is. Miket mondott? Apróságokat, s azokat se a lelke legmélyéről szedte elő, inkább a környezetéről írt, a házról, amelyben dolgozott, az ablakról, ahonnan kitekintett a csöndes utcára, a nagylombú fákról, amelyek alatt szeretett sétálni, a Tiszáról, amelynek csöndes ballagásában annyiszor gyönyörködött és a kertjéről, amelybe Haarlemből hozatott tulioánhagymákat ültet(%' . . De még ezeket az apró vallomásokat se öncélúan mondta el, hogy csak magáról beszéljen, mindig az írás. az elbeszélés kedvéért szól* magáról és a környezetéről T

udjuk: szerette az embereket. A városba igyekvő tanyai embereket, akik olyan nehezen igazodtak el a 6okféle' épület és a sokféle hivatal között, a város szegényeit szerette, az öregeket, az elesetteket, akikkel már nem törődött senki, ö novellát írt róluk. S ezek a novellák segíteni akartak. Tömörkény tudta, hogy segíteni kell az embereken. Mert észrevette, hogy valahogyan nem jól volt elrendezve az a régi világ. Ökrös László