Délmagyarország, 1959. augusztus (15. évfolyam, 179-203. szám)

1959-08-05 / 182. szám

I 1959. augusztus 5. szerda 8 A diósgyőri kohász véleménye Mi tetszett Szegeden a Lenin Kohászati Müvek dolgosóinak? A városban járva, itt-ott kisebb-nagyobb csoporttal találkozik az ember. A lencse szerelmesei lemaradva a csoporttól, -becélozzák? a tanácsházát, egy-egy szobrot, utca- vaev parkrészletet. megörökítik Szegedet. Egy-egy elkapott szóból is következtethetünk: vendégeinknek tetszik a város. Az elmúlt napokban nagy csoport — 200 fő — érkezett Diósgyőrből. A Lenin Kohászati Müveit dolgozói. A Bartók Bdla Művelődési Otthon hirdette meg a szegedi utat, s a Lenin-művektől ?00-an jelentkeztek erre. öt napig tartózkodtak a városban. így aztán bőven juv tott idejük a város megismerésére. Korzsa Lászlót, a csoport vezetőjét kerestük fel, s kértük meg, mondja el. mi s hogy tetszett Szegeden. Horzsa László — amikor megtudta, hogy interjút- kér a "Délmagyarország- — megkérdezte a csoport tágjait, mi a véleményük a városról. így tehát 300 ember véleményét sűrí- , tette össze. Zaírot kenyér só nélkül? — Szeged. Zsíros kenyér, só nélkül. Paprikás, paprika nélkül. Tévedés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani — kezdte Horzsa László —•, hogy nem szép Szeged, mert az ország egyik legszebb városának tartom. De nekünk, felvidéki embereknek hiányzik a hegy, az erdő. Nagyon szívesen kicserélnénk Szegedet Miskolccal. S hogy mutatna' ott Szeged, abban a környezetben!! De így is csodálom. 1954-ben jártam utoljára Itt, s azóta nagyon-nagyon megváltozott képe. Elsősorban feltűnt a nagy építkezés, megnőtt a forgalom, szebbek az üzletek, sajnos, egy dolog — és ez a villamos — nem változott semmit. — Feltűnő Szegeden a tisztaság. Tiszták, rendezettek az utcák, és sokat jár az öntözőautó. így mindig kellemes, tiszta a Belváros levegője. Külön kell szólnom a parkokról. Gondozottak, szépek. Szegcdi tartózkodásunk ideje alatt mindig dolgoztak a parkokban. A műemlékeken meglátszik, hogy a szegediek megbecsülik történelmüket. A Hunyadi: életrevaló élmény — Természetesen a szabadtéri játékok csábították elsősorban Szegedre csoportunkat. Sajnos, csak a Hunyadi Lászlót láttuk. Az előadásról a legnagyobb elismerés hangján tudok beszélni. Valamennyiőnknek nagyon tetszett. Egy életre szóló élményt jelentett! — Külön fejezetben kell szólnunk a szegedi vendéglátásról. Messze földön híres a magyar vendéglátás és azt hiszem, a szegediek járnak elöl a ranglistán. Még ilyen kedves emberekkel életember nem találkoztam. A vendéglátóipari vállalatoknál udvariasan, előzékenyen szolgáltak ki bennünket. Feltűnt az előzékeny, udvarias rendőr. Többször kértünk tanácsot, útbaigazítást és a szolgálatban lévő rendőr elvtársak mindig nagyon « előzékenyen, udvariasan adtak tanácsot. A fekete azonban barna — Hogy ízlik a szegedi étel, a hal? Kitűnően. A Kossuth Halászcsárdában olyan halászlét ettünk, hogy még unokáinknak is mesélünk róla. És hogy milyen jó sört mérnek Szegeden?! De jó lenne, ha nálunk is ilyen lenne! A fekete — sokan vannak közülünk szenvedélyes kávézók — itt, Szegeden is csak barna. — A József Attila Diákotthonban volt a szállásunk. Bizony, mikor megmondták, hogy itt kapunk helyet, kicsit elkedvetlenedett társasagunk, de amikor megláttuk a tiszta, rendes szobákat, a fürdőszobát, zuhanyozót, kellemesen csalódtunk. Mondhatjuk, elsőosztályú volt a "hotelünk? is. D« jöjjenek el hozzánk is — A szervezésről is csak jót mondhatunk. Megérkezésünkkor az Idegenforgalmi Hivatal és az IBUSZ kiküldöttje az állomáson várt ránk. Innen külön autóbuszokkal szállítottak állomáshelyünkre. Gazdag, érdekes programot állítottak össze: a Gyufagyárat és a Textilműveket látogattuk meg, ezenkívül az ipari vásárt, autóbusz-körsétákon és zenés sétahajózáson vettünk részt. Amikor megérkeztünk a hajóállomásra. mar ott állt a busz. s esti körsétára vitt bennünket. És ez mindig így volt. — És hogy búcsuzóul mit tudok mondani? Nagyon szép Szeged, sokat fejlődött. Legjobban tetszett az új városnegyed a Marx tér körül. Az új, színes bérházak igen jó benyomást keltettek. Arra szeretném megkérni a szerkesztőséget, ha már nyilatkozom, tolmácsolják, a mi városunk is szép, sok látnivaló akad környékén alföldi ember számára, jöjjenek el a szegediek, s ígérjük: az itt tanultakat, mármint a magyaros vendéglátást, vendégszeretetet rrü is alkalmazzuk. Német íróvendégek Szegeden A városi tanács és a Tiszatáj irodalmi lap köré csoportosult írói munkaközösség meghívására íróvendégek érkeztek Szegedre, Drezdából, német testvérvárosunkból. Ar.nem.arie Herold és Rolf Sommer hat napon keresztül a szegedi írók vendégei lesznek. „Ezalatt ellátogatnak Szeged kulturális intézményeibe, üzemekbe és termelőszövetkezetekbe, baráti találkozókon, szakmai beszélgetéseken vesznek részt a szegedi írókkal és megtekintik a szabadtéri színpadon a Budai Nagy Antal és az Állami Népi Együttes előadását. Drezdai íróvendégeink ezután az Irodalmi Tanács meghívására Budapestre utaznak, s a magyar fővárossal ismerkednek. Szegedre érkezésük után tegnap este a szegedi kulturális élet több vezetője, a Tiszatáj szerkesztő bizottságának tagjai és a szegedi írók fogadták a kedves vendégeket, s több órás kellemes beszélgetésen, eszmecserén vettek ré6zt. Kedves ajándéktárgy volt az ipari vásáron az üvegpohár. Az Üveges KTSZ pavilonjában a vásárlók által rendelt szöveget mindjárt bele is vésték a vásárfiába.' A Frarda-Magyar Baráti Társaság elnökhelyettese Szegedről ' a szabadtéri játékokról Bemutatjuk Kos Károlyt, a Budai Nagy Antal szerzőjét Kós Károly, 0 romÁ' mai magyar irodalom jeles művelője, kinek történeti drámáját, a Budai Nagy Antalt a Szegcdi Szabadtéri Játékok műsorába iktatta a művészeti bizottság, a szegedi előadás, illetve a nagyszabású előkészületek hírére Magyarországra érkezett. Már hoszszabb ideje Budapesten tartózkodik, mivel tanúja akart lenni a szabadtéri előadás miatt szükséges változtatásoknak és o Nemzeti Színházban megkezdett próbáknak. A tekintélyes, 76 éves művész igen sokoldalú egyéniség. Eredetileg építőművészeiét tanult, Budapesten, s hamarosan több híres épületet tervezett a fővárosnak, •mint az óbudai református parókiát, majd az egész Állatkertet. Sepsiszentgyörgyben a Székely Múzeum épülete dicsén épitőművészeti munkáját. Az első világháború azonban véget vetett építészeti pályájának, viszszament Romániába, szülővárosába, Temesvárra és ettől kezdve új ambíció kerítette hatalmába: az írás. Üjságcikkeket irt, anyagi kényszerűségből, de emellett grafikával is foglalkozott. Egyre igényesebb lett önmagával szemben irodalmi tevékenységében és balladát írt Attiláról, s könyvét saját maga díszítette. Kedves szórakozásává vált a házi »nyomdászkodás« és maga szedte könyvei szövegét, sót nem egyszer maga nyomtatta. Drámát egyetlenegyet irt: a Budai Nagy Antalt. Igazságérzete ambicionálta. Olvasott a harmincas években egy novellát, s ebben a nagy erdélyi parasztvezért szimpla szerelmi történet hőseként léptette elő a szerző. Ezután tudatosan kezdett nyomozni a hiteles történet után, felkutatta az eredeti történelmi dokumentumokat és megalkotta a drámát, a színpad igénye nélkül, először csak könyvben történő kiadás céljára. A siker azonban csakhamar színpadra vitte a Budai Nagy Antalt. A Budapesti Vígszínház 1936-ban már bemutatta. A közönség 4et" szésselfogadta és három teljes hétig, minden este megtöltötte a drámáért a színházat, ám a kultúrpolitikusok nem szívlelhették tovább — levetették a műsorról'. Vidéki színpadokon — Kecskeméten, Szegeden, Kolozsvárott, Brassón és Nagyváradon — azonban egy-egy időre ezután is szóhoz jutottak Kós Károly hősei. 1945 után végre nemcsak a közönség, hanem o hivatalos testületek jóindulatát is megnyerte a dráma, s ettől kezdve semmilyen körülmény nem zavarta a felújításokat. Kós Károly, a »Munkaérdemrend l. osztályával kitüntetett művész 76 éve ellenére is frissen és sokat dolgozik. Most éppen regényt ír a XIV. századbeli Kolozsvár történelmi alakjairól. Régebbi ambíciója is hatalmába keríti azonban egyszer-egyszer: szívesen vergődik az ecsettel és a linóleummal is. Felszabadulás utáni életében sok megbecsülésben, tiszteletben volt része hasznos társadalmi munkássága és művészi tevékenysége jutalmául — mégis úgy gondoljuk, mint szerzőnek, nagy örömére szolgál majd a Budai Nagy Antal nagyszabású szegedi szabadtéri bemutatója is. es Emmán uel A. Jude, a Francia—Magyar Baráti Társaság elnökhelyettese feleségével gépkocsikörúton járt Közép-Európában. Utazása során Szófiában értesült a i Szegedi Szabadtéri Játékokról, a l'Humanité olvasása közben. Érdeklődését menten fölkeltette a közlés és menten elhatározta, hogy eredeti útiprogramjától eltérően Magyarországra utazik és megtekinti a SZtanyiszlavszkij és Dancsenko Színház előadását, az Esmeraldát. Tervének végrehajtásához segítséget kapott a Kulturális Kapcsolatok Intézetétől is. s így egy napig Szeged vendége volt. Elutazás előtt nyilatkozott szegedi élményeiről, a városról és a szabadtéri játékokról, s mind a szovjet balett-társulatról, mind a hatalmas színpad és nézőtér megépítéséről a legőszintébb elragadtatással beszélt. Nagyon megnyerte tetszését Szeged is. harmonikus építészetével és szép elrendezésével. Szép és felejthetetlen szegedi élményét véletlen szerencsének minősítette, mivel a francia lapok, a l'Humanitét kivéve, nem foglalkoztak a játékokkal. A Beloiannisz térről a következőket mondotta: — Lenyűgöző hatású, csodálatosan szép ez a tér, és nem hiszem, hogy van még a világon szabadtéri játékokhoz ennyire alkalmas és ilyen kiváló akusztikájú párja. Elutazása előtt hangoztatta, hogy szegedi élményeiről beszámol 1 majd Jean Coeteau-nak, a Francia—Magyar Baráti Társaság elnökének és a társaság keretein belül részletes tájékoztatót fog tartani Franciaországban a Szegedi Szabadtéri Játékokról. Q szegedi siker után országos vendégszereplésre Indulnak Ma reggel utazik el Szegedről a szovjet balett-társulat Tizenötezer ember tapsolt három estén át a világhírű szovjet balettegyütesnek, amely fellépéseivel nagymértékben hozzájárult a Szegedi Szabadtéri Játékok világhírének megalapozásához. A 100 tagú társulat az emlékezetes szegedi napok után ma reggel elutazik városunkból, hogy országunk más színpadain szerepeljen, s ott gyönyörködtesse változatos műsorával az érdeklődő magyar közönséget. Két csoportra válva Indulnak el Szegedről, s már ma este műsort adnak Pécsett, illetve Veszprémben. Augusztus 7-én Siófokon és Sztálinvárosban lépnek fel, majd Budapesten egyesül ismét a két csoport, ahol a tervek szerint először 10-én lépnek színpadra, s együttesen 6 előadást tartanak. Sétahajó... Ringott, ringott a vízen a hajó. Vidám énekszót, harmonika hangját kapta föl a szél és vitt,e, vitte mind a két. part felé. A szovjet balettegyüttes tagjai énekeltek. Búcsúztak a Tiszától, búcsúztak Szegedtől és a szegediektől, akik szívükbe zárták őket azon a három csodálatos estén. Énekszóval búcsúztak, mert ők is megszerették ezt a várost. — Szeged... nagyon jó — mondta tört magyarsággal az egyik kedves, szőke, suhanó léptű leány —, itt minden nagyon kedves és mindenki ... Ringott, ringott a vízen a hajó. Törékeny, s nagyon aprónak tűnő motorcsónakok szegődtek mellé, nevető arcok integettek a hajó után. Biczó György elvtárs, aki a házigazda? kedves föladatát látta el, elmesélte a Boszorkánysziget történetét, amikor arra haladtak. A parton megálltak itt is, ott is az emberek. Hallgatták a harmonikafzót. Aztán visszafordult a föllobogózott sétahajó. Vissza a kikötő felé. Harsány hurrával kör szöntötték, igazi hajósok módjára a *szárazföldet« a vendégek. Ma reggel pedig útnak indulnak velük a száguldó autóbuszok. De ahogyan mondták: ők sem felejtik el soha Szegedet. (Liebmann Béla felv.) Az Esmeralda hétfő esti eiőadasa uljjn kedves jelenetnek lehetett tanúji a közönség. Mikor a zene utolsó akkordjai is elhangzottak, a karmester nem sietett a kulisszák mögé. hanem amikor a tapsvihar elült, a zenekar tagjaihoz fordult. V. A. Edelman, aki hosszú időn keresztül dolgozott együtt a Szegedi Bartók Béla Filharmonikus Zenekarral, köszöni tet mondott az együttes minden tagjának a fáradhatatlan munkáért és a művészi együttműködés emlékérc ajándékokat nyújtott át a zenészeknek, a szovjet balett-társulat nevében. A kedves emléktárgyak bizonyára sok* szor eszükbe juttatják majd a szegedi zenészeknek a forró sikerű estéket, és ae együttműködés során szerzett őszinte barátokat. i